[Sipi]

Igen, valóban eltévesztettem, RIAA korrektor helyett az illesztõtranszformátorra gondoltam.
Itt a cikk a [url="http://"http://www.momus.hu-ról,"]www.momus.hu-ról,[/url] mely a hifistákról és audiofilekrõl szól:

Kivülállók, hifisták, audiofilek -- és audiofülek

Szóval, itt a mi kis társaságunkban három részre osztottuk a zeneszeretõ embereket. Ez persze általánosítás, de mi magunk
határozottan látjuk a különbségeket.

A kívülálló (mármint a hifi világán kívül álló) igen jámbor fajta; sokan járnak közülük a Café Momusba. Meg hangversenyre,
élõben. Igazuk is van: az élõ zenénél nincs varázslatosabb! Otthon viszont ritkán vesznek elõ lemezeket. Pedig van egy pár:
az ismerõsöktõl gyakran kapnak Karácsonyra, születésnapra, névnapra, vagy csak úgy, hiszen köztudott róluk, hogy
zenerajongók.

A készülékeik általában vagy a) nagyon öregek, B) reménytelenül reménytelenek, c) nagyon öregek ÉS reménytelenül
reménytelenek, d) nagyon öregek, reménytelenül reménytelenek ÉS még hibásak is. A kívülálló különleges képessége, hogy
húszéves, leesett ajtajú, soha ki nem tisztított magnóján lejátszott zenéken képes követni a szólamokat. Persze fõleg
partitúrával a kézben...

Lemezboltban ritkán fordulnak meg: várják a Karácsonyt, a születés- és névnapot. Nem is nagyon tudják, mi újság a piacon:
milyen lemezek, milyen készülékek kaphatóak. Dehát nem is nagyon érdekli õket.

A hifista ravaszabb bestia. Ellentétben a kívülállóval, mindent tud a hifirõl. Sõt, egy kicsit meg annál is többet. Este
prospektusokkal fekszik, reggel hifimagazinokkal kel, a fejében az összes árlista. Készülékei újak, gyakran cseréli õket:
elégedetlen a hangminõséggel. De nem adja fel sosem. Koncertre viszont nem nagyon jár: otthon úgyis jobban szól az a
Csajkovszkij 5-ik.

A gond csak az, hogy a lemezgyûjteménye is enyhén foghíjas. Pontosabban: az a pár lemez ami van, szinte elvész a sok kütyü
között. A hardware bizony többször annyit ér, mint a software. Ráadásul ami van, az is inkább a hangminõség miatt került
hozzá. Hogy ki az elõadó az mellékes, a lényeg hogy az "1812 nyitány"-ban jó nagyot durranjanak azok az ágyúk!

Az audiofil más. Ahogy a gourmand-t "a hasa érdekli," az audiofilt a "füle érdekli." Sétál az erdõben, és hallgatja a
madarakat. Délben közel megy a templomtoronyhoz, és figyeli a harang bongását. Hangversenyre jár, és fontos neki, hogy jól
halljon ("a földszinten a hatodik sorba középre kérek két jegyet").

Otthon is szívesen hallgat zenét. Ez amolyan program nála, amire fel lehet készülni: már napközben végigpergeti a
lemezgyûjteményét képzeletben, hogy este mit tegyen fel. Nem felejti el a vörösbort és hozza a kristálypoharat.

Lemezgyûjteménye tekintélyes, sokoldalú és állandóan gyarapodik. Duruflé Requiem? Melyik elõadóval parancsolod? Sonny Rollins
"Way Out West"-je? Az eredeti LP-t vagy az újrakevert CD változatot inkább? A fõbb lemezboltokban keresztnéven szólitják az
eladók, a second-hand kereskedésben félreteszik neki az ínyenc darabokat. Õ már nem kap lemezt ajándékba: az ismerõsök joggal
tartanak attól, hogy amit neki szánnak, az már valamelyik polcán megtalálható. Inkább zenei tárgyú könyvekkel lepik meg,
szakújságot fizetnek neki elõ. Olvassa a Café Momust, szorgalmasan küldözgeti be a megfejtéseket az "Ismerõs, de mi ez?"
rovatba.

A készülékek? A gazdag audiofil készülékei drágák és gyönyörûen szólnak, a nem-olyan-gazdag-audiofil készülékei nem olyan
drágák, viszont még mindíg gyönyörûen szólnak. Ritkán cseréli a hardware-t: vásárláskor, a meghallgatáskor képes felmérni,
hogy izlésének melyik berendezések felelnek meg a leginkább, melyik felkínált hangzásideállal tud a legörömtelibben
együttélni. A berendezés beállítását nagy gonddal végzi, ügyel a kábelkígyók elrendezésére, a hangfalak pozíciójának pontos
meghatározására. Ilyenkor, ha a szimmetria megköveteli, átköltözteti a fikuszt a szoba másik végébe (arra azért ügyel, hogy
ott is elég fényt kapjon), élete emiatt duzzogó párját pedig a kristálypohár, a vörösbor, és nem utolsósorban a meghitt
zenehallgatás biztosan megenyhíti... Az audiofil különben is figyelmes az idõsebbekhez, a buszon pedig sohasem bliccel.

Hm, a leírásból bizonyára nem nehéz kitalálni, e sorok irójának vajon melyik típus az ideálja. Hogy õ maga közéjük
tartozik-e? Hát, törekszik, törekszik...

Mindenesetre tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy a Café Momus Audiofülek Törzsasztalánál csak az audiofileknek
lenne helyük. Szívesen látnánk a hifistákat is: de nem fogjuk. Õk éppen az ágyúlövöldözéssel vannak elfoglalva.

Ami viszont a kivülállókat illeti... Jó lenne õket idecsábítani a Café Momus szomszéd asztalaitól.

Egye fene, még egy koktélra is meghívjuk õket.

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta csongor:
Pl. elektroakusztikus gitároknál is használnak piezo pick-up-ot. Az Ovation gitárokat már a '60-as évek óta piezo hangszedõkkel és a hozzá való elõerõsítõvel szerelik.[/quote]

Sõt a gázgyújtókban is de nem ezért szeretjük.

[eLBé]

Hát ha jól fejtettem meg, az ipari alkalmazás egyelõ Wurlitzer. Erre nem gondoltam.

De most akkor miért is kell átmennem a nagyszobába, hogy megnézzem a ribbon magassugárzóimat?

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
.......De most akkor miért is kell átmennem a nagyszobába, hogy megnézzem a ribbon magassugárzóimat? [/quote]

Mert ezek szerint a gép mellõl nem látod õket

(És ráadásul valamiért a piezosugárzókra asszociáltam...)

[ 2002. szeptember 24.: LAMExPERT szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Harman-Kardon Citation 16 teljesítményerõsítõ

Harman-Kardon... van-e, ki e nevet ismeri? Hát nem sokan lesznek, akik felkapnák rá a fejüket. Pedig ez az amerikai gyár a régi nagyágyúk közül való. Hajdanában-danában, az elektroncsöves érában a Marantz, a McIntosh, a Fisher erõgépei mellett már ott gõzölögtek a Harman-Kardonok is, a Citation márkajelzésû elektronikák. (A név maga körülbelül annyit tesz, hogy "amit idéznek, amire hivatkozni szoktak".)
Az idõ elszáll, a márkanév megmarad, a poszterünkön látható fekete óriás szám szerint tizenhatodik a sorban. A Harman-csoport (pontosabban anyavállalata, a Jerwis Corporation) bekebelezett egy tucat hifi-gyárat - köztük a JBL-t és az angol Tannoyt -, s ahogy pénzügyileg gyarapodik, egyre kevésbé csinál olyan készülékeket, amelyekrõl tényleg elérzékenyülve beszélnének az audio-világ elõkelõ köreiben. De azért nívós készüléknek számítanak a Citationok, különösen ez a bizonyos Tizenhatodik.

Valójában nem stúdióhasználatra született, még ha viseli is a büszke Professional nemesi elõnevet, meg a hatalmas fogantyúkat az elõlapján - ez a kivitel ma már nem szokatlan a nagyteljesítményû, súlyos hifi-erõsítõk kategóriájában. De minden további nélkül használhatják stúdiókban is, mégpedig kitûnõ eredménnyel - mint a Magyar Rádió teszi már évek óta. Feltehetõen a nagy JBL-monitorokkal "kapcsolva" vásárolták meg a Citationokat. A Harman-Kardon a közelmúltban még gyártotta ezt a típust. Íme tehát a Black Power, a Fekete Erõ, amelyen itt persze nem az amerikai közélet egy jelensége, hanem egy hifi-irányzat értendõ. A Rádió szívességébõl mi is megmérhettük, meghallgathattuk, sztárfotónkon megörökíthettük a kétszer 150 - monó üzemmódban 300 - wattos, hatalmas sötét tömegével és színes LED-jeivel tekintélyt parancsoló teljesítményerõsítõt. Örültünk neki, hiszen ritkán kerül a kezünkbe ennyire értékes készülék, hát még olyan, amely a Rádió kontrollberendezéseinek standard tartozéka. Most összemérhetjük a mi jóval szerényebb körülményeink között referenciának tekintett Quad 405-tel, vagy akár - miért ne! - az õskori, csöves Radford végerõsítõvel. Vajon hallunk-e majd különbséget a régebbi, és az újabb, az olcsóbb és a drágább készülékek hangja között? (Korántsem vagyunk biztosak benne.) Mint ebben a kategóriában megszokhattuk, a Citation Sixteen specifikációját nem a "vagy", hanem az "és" kötõszó jellemzi. Világosabban: a készülék nem csak külön-külön tesz eleget a fõbb követelményeknek, hanem valamennyinek egyszerre; a 2x150 wattot a teljes hangfrekvenciás sávban produkálja, úgy, hogy a harmonikus torzítás eközben sehol sem emelkedik 0,05% fölé. Ilyen specifikációt csak erõteljes negatív visszacsatolással lehet garantálni. Ismeretesek azok a nézetek, melyek szerint a visszacsatolást csak szûk marokkal szabad adagolni, mert befolyásolhatja a jel idõbeli lefutását, és ezért nem egy konstruktõr inkább vállalja a kevésbé látványos specifikációt, a viszonylag nagyobb (de füllel nem észlelhetõ) harmonikus torzítást. A Citation visszacsatolása minden bizonnyal meghaladja az elméletileg ajánlható mérteket. Egy okkal több, hogy
kíváncsiak legyünk a hangminõségére is. Amennyire jogos vagy jogtalan a túlzott mértékû visszacsatolás miatti aggodalom, ugyanannyira biztató az az építési elv, amely mellett a Harman-Kardon cég következetesen kitart. A Citation valójában nem sztereó készülék, sokkal inkább két monó végfok: egy testben két lélek. A két csatorna külön tápegységrõl, külön hálózati transzformátorról szívja az áramot, tehát nem tudják megzavarni egymást még a leglehetetlenebb, váratlan impulzussal sem. Minthogy "nem tudja a bal, mit csinál a jobb", feltehetõen semmi sem korlátozza az áthallási csillapítást.
A készülék egyébként egy differenciál erõsítõvel "kezdõdik", ezt konstans áramú generátor táplálja. A vezérlõ jel alsó határfrekvenciáját 0,1Hz-re, a felsõt 390kHz-re korlátozzák egy-egy RC-taggal. A differenciál-erõsítõ egyik bemenetére a vezérlõ jelet adják, a másikra pedig a kimeneti jellel arányos visszacsatoló feszültséget. Ez utóbbit egy nagy pontosságú osztóval állítják be, meghatározva egyben a készülék érzékenységét is. Ezután egy úgynevezett áramtükör következik (6 tranzisztorral), amely két egymás utáni, ellenütemû tranzisztorpárt vezérel. Ezután állítják be a nyugalmi áramot (két Darlington-tranzisztorral, egyikük a hûtõbordákra építve), amelynek értéke állandó, független a hõmérséklettõl. Innen áramkorlátozó fokozatra kerül a jel; ez az elektronika 4 ohmos terhelésen legfeljebb 11,1 ampert, rövidzár esetén 8 ampert "engedélyez".
A kimeneti fokozat kvázi-komplementer; AB-osztályú üzemmódban. Nyolc végtranzisztorát azonos típusú meghajtópár vezérli. Úgy vannak beállítva, hogy a rendszer körülbelül 2,5W kimeneti teljesítményig "tiszta" A-osztályban mûködik, kiküszöbölve az úgynevezett crossover-torzítást. Az AB-üzemmód már tetemes hõt fejleszt, ezt nagyméretû hûtõbordákon disszipáltatják. Ha bekapcsoljuk, de nem vezéreljük a készüléket, a hûtõbordák körülbelül 60 C-fokra, tartós kivezérlés nyomán 80 fokra melegednek fel. Ha a hõmérséklet 90 fokig emelkedik, egy hõkapcsoló leválasztja a hálózati transzformátor primer tekercsét a hálózatról. A teljesítményerõsítõt csatornánként egy-egy hálózati transzformátor és egyenirányító látja el a ±12 és ±60 voltos tápfeszültséggel.
Arra az esetre, ha az erõsítõben hiba keletkezne és egyenfeszültség jutna a kimenetére, külön áramkör látja el a hangsugárzók védelmét. Arról is gondoskodik, hogy a ki- és bekapcsolási tranziensek ne legyenek hallhatók. Látványos szolgáltatása a Citation-nek a kimeneti szintet indikáló két LED-sor. A névleges teljesítményen és közvetlenül alatta (0 és -3dB) vörös, -6 és -9dB-n sárga, -12, -18, -24 és -30dB elérésekor zöld színû fénykibocsátó diódák gyulladnak ki az elõlapon. Ugyanitt két kapcsoló is található; egyikkel a 4, illetve 8 ohmos terhelésnek
megfelelõen állíthatjuk a kivezérlésjelzõket, a másikkal pedig azt határozhatjuk meg, hogy a 4, 16, 64 vagy 160 watt kimeneti teljesítményt tekintsük-e 0 decibelnek.
........

Szeánsz

A legerõsebb láncszem, a legjobban kézben tartható komponens az erõsítõ, tehát a jólnevelt készülékeknek teljesen egyformán kell szólniuk - állítja a mérnökök többsége. "Ha a paraméterek azonosak, akkor a hangkép is azonos." Hogyan magyarázzuk, hogy az erõsítõk mégsem tartják magukat ehhez a szabályhoz? Vannak, akik szerint még nem ismerjük a valóban fontos paramétereket, amelyeket így nem is tudunk mérni. Mások inkább arra gyanakszanak (gyakran igazuk is van), hogy a hangzásbeli különbséget nem maga az erõsítõ okozza, hanem a hozzá kapcsolt többi komponens, mindenekelõtt a hangsugárzó, amely nem egyformán barátkozik ezzel vagy azzal a végfokkal. A lényegen ez, sajnos, nagyon keveset változtat, és mi is úgy vagyunk vele, mint az egyszeri ember a Szentháromsággal, amikor el akarták magyarázni neki a misztérium lényegét. "Magyarázni?! - kiáltott fel magyarázni én is tudom. Én érteni szeretném." Habár még a drága erõsítõk sem szólnak teljesen egyformán, tény, hogy nagyon hasonlóan szólnak. A legtöbbször csak árnyalatokról van szó, és ezeket nem is mindig lehet rövid távon, hiteltérdemlõen, vakteszttel kimutatni. És ha mégis, hát akkor jön a neheze: melyik hangkép a természethûbb? Arról már nem is beszélve, hogy hogyan fordítsuk le az ítélet lényegét a pénz nyelvére... Ezek jártak a fejünkben, amikor a Citation 16, a Quad 405 és a régi csöves nagyság, a Radford STA 25 összehasonlítására készülõdtünk. A teszt korlátairól mindenképpen szót kell ejtenünk. Bõ három órát fordíthattunk ugyan a szeánszra, de az idõbõl mindig sokat elvisz a szerelgetés, a csatornák és a fázis ellenõrzése, a szintek egyeztetése. A másik limitáló tényezõnek magát a kontrollberendezést kell tekintenünk. Hiszen ha a legerõsebb láncszem luxuskategóriájú darabjait méricskéljük, a megszokottnál is jobban érvényesülhet a többi, elvben gyöngébb komponens elfedõ, összemosó hatása. A Spendort, ismert gyengéi ellenére, megbízhatónak tartjuk, rendkívül jól "hozza" az árnyalatnyi különbségeket, de tudjuk, hogy komplikált keresztváltójával megnehezítheti a nem tökéletesen stabil végfokok dolgát. A mágneses Sonus hangszedõt egy mozgótekercses Ortofon MC 10-esre cseréltük (ezt késõbb megbántuk; lásd késõbbi jegyzeteinket), az STM-72 illesztõtranszformátorból pedig szereztünk egy sokkal jobb példányt. Tisztábban, nyíltabban szól, mint amit eddig használtunk. (Trafó-tulajdonosok, vigyázat - nagy a "szórás"!) Végül a Revox fono-elõerõsítõ sokkal jobb ugyan az átlagosnál, de mégiscsak egy egyszerû kis elektronika - nincs kizárva, hogy egy kissé uniformizálja
a jelet, gátolva, hogy a precízebb végfok kibontakoztathassa képességeit.
Biztosak vagyunk benne, hogy a három erõsítõ hangja, legalábbis a mi körülményeink között, meglehetõsen eltérõ, sokkal inkább, mint vártuk. A különbség vakon is jól megítélhetõ, két-három ide-oda kapcsolás után már tisztázódik. A kapcsoló váltogatásával, "blendeléssel" sem lehetett megzavarni a zsürorokat. Nem vagyunk biztosak benne, melyik gép szólt szebben, jobban, természethûbben. Úgy látszik, ehhez sokkal több idõre és nyugodtabb körülményekre lett volna szükségünk. Ezért azt tartjuk helyesebbnek, ha inkább jellemezni próbáljuk a három készülék hangképét. Ilyen vagy olyan kritériumok szerint sorbaállítva õket, az eredmény csaknem mindig az, hogy a Citation elkülönülve áll a sor egyik végén, a Radford pedig a túlsón. A Harman-Kardon hangképe határozottan hûvösebb a másik kettõénél, a Radford pedig mindkettõnél "melegebben", "teltebben", kiegyensúlyozottabban szólt. Érdekes, hogy ezt most nem tekintettük feltétlenül elõnynek. A legtöbb "levegõt", a "legmélyebb" teret ugyanis a Citation adta: a Quad és ugyanígy a Radford mintha egy kissé közelebb hozta volna a zenészeket és a terem falait. Ez a fajta eltérés fennállhat egy "presence"-es és egy "loudness"-es hangkép között is - de hát ezek itt meglehetõsen lineáris frekvenciaátvitelû gépek. Felötlik a csatorna-elválasztás motívuma is (kettõs tápegység a Harman-Kardonban!), de lehet, hogy ez is csak spekuláció.
Nagyjából egyetértettünk viszont abban, hogy - legalábbis szubjektíve - a Citation és a Radford egyaránt magasabbra és mélyebbre képes "nyúlni", mint a Quad; az utóbbi mintha egy kicsit megvágná a legmélyebb és a legmagasabb frekvenciákat. Marad az utolsó kritérium: melyik szólt "kellemesebben". Ez már végképp ízlés dolga. Ítéletünk még így is ellentmondásos. Ezért is nem hivatkozunk most zenei mûfajokra inkább csak szótöbbségrõl lehet szó. A Quad és a Citation között addig-addig vacilláltunk, amíg rendkívül csekély meggyõzõdéssel ugyan, de inkább a Quadra szavaztunk (helyesebben: arra a lámpára, amelyrõl a vakteszt végén kiderült, hogy a Quad megszólalásakor gyullad ki). A Radford már nagyobb biztonsággal nyert a Harman-Kardon ellen. A baj csak ott van, hogy a Quad és a Radford versenyébõl mégsem a csöves, hanem a tranzisztoros erõsítõ került ki gyõztesen - igaz, minimális fölénnyel. (A Radford komolyzene-kedvelõ gazdája egyértelmûen a Quadra szavazott!) Az ellentmondásos eredményre nem tudunk más magyarázatot, mint hogy az ember ösztönösen is óvakodik a szélsõségektõl, szereti az arany középutat választani, mert így talán nem téved nagyot. Persze, ez is csak spekuláció.
Megemlítjük még, hogy az egész társaság sokat bizonytalankodott, egyetlen embert kivéve, aki végig a legcsekélyebb kétely nélkül döntött, és mindig ugyanúgy. A kapcsoló kezelõjérõl (ezúttal Sólymos Antalról) van szó; õ ült a legjobb helyen, nyilván abban a tizedmásodpercben váltott A-ról B-re, amikor a legjobban összpontosíthatott - viszont többnyire tudta, mikor mi szól. Mégis, minthogy az objektív, de nem eléggé mélyreható és idõben korlátozott vakteszt most nem hozott egyértelmû eredményt, leírjuk az õ ítéletét is, fenntartva persze, hogy ez az ítélet nem teljesen elfogulatlan. (Annál kevésbé, mert S. A. elõzõleg nem volt túlságosan nagy véleménnyel a Citationról.) Eszerint: a Citation tisztábban, definiáltabban, magasabban és mélyebben, egyszóval jobban szólt a Quadnál, de hangminõsége elmarad a Radfordé mögött. A Citation adta a legszebb sztereó képet is, de õ a Radford középhangjait kellemesebbnek, természetesebbnek érezte, és ezért inkább az öreg STA 25-öt választaná. Utólag az volt a véleményünk, hogy kontrollberendezésünkben helytelen volt felcserélni a megszokott Sonus hangszedõt az Ortofon MC 10-zel. Pedig nem ok nélkül tettük. Bizonyos próbálkozásaink nyomán magunk is arra a következtetésre jutottunk, hogy a merevebb, robusztus, egyszersmind simább hangú dinamikus hangszedõvel könnyebb kipuhatolni a lemezjátszó-futómûvek és hangkarok "sajáthangjait", azaz rezonanciáit, amelyeket eddig nemigen tudtunk észlelni. Mégis, úgy látszik, erõsítõ-tesztelésre alkalmasabb a nagyobb térhatású, több árnyalatot közvetítõ Sonus.
Már nem volt a kezünkben a Harman-Kardon, amikor még egy próbát tehettünk a Radforddal és a Quaddal. Most is a Revox elõerõsítõt használtuk, de ismét a Sonus hangszedõvel. Idõnk bõven volt, és többször is "megkevertük a kártyákat", vagyis újraosztottuk a kétféle hangkép megszólaltatásával szinkronban kigyulladó jelzõlámpaszíneket. Érdekes, de ezúttal - semmi kétség! - mindig a Quadnak a hangja volt melegebb, "presence"-esebb, közelibb, kissé fojtottabb, és a Radford szólt hûvösebben, de levegõsebben. Egy ideig ingadoztunk, majd egyre inkább az STA-25-ös hangjával kezdtünk rokonszenvezni. Ebben a számunkban sokat írunk az erõsítõk hangminõségérõl, s ugyanennyit arról, hogy mennyire eltérõ lehet a zsûritagok ízlése. Olvasóink csak akkor fognak tisztán látni, ha mérlegre teszik döntéseinket is, kételyeinket is.[/quote]

[S W]

Nekem a Citation hangja tetszik a legjobban, magabiztos, faltól-falig terjed a hangkép és csuklóból kezel akármilyen hangszórót. Azóta sokat növekedett a rendszerek felbontása igy sokkal jobban megitélhetõk. A Radford is szépen szól csak a magasabb hangerõnél már nem az igazi. Hát... a Quad AKKOR jó volt, azóta túlnõttünk rajta....

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta SW:
........ Hát... a Quad AKKOR jó volt, azóta túlnõttünk rajta....

[/quote]

Igazándiból már az elején mondtam volt, nem a mit, hanem a hogyan ami továbbvihetõ

[eLBé]

Azért érdekes egy út volt a Quad-tól az Audio Innovation-ig. Ott és akkor az AI nem hogy referenciakészülék, de még levélnehezék sem lehetett volna a HFM-ben. Aztán eltelt néhány év...

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Azért érdekes egy út volt a Quad-tól az Audio Innovation-ig. Ott és akkor az AI nem hogy referenciakészülék, de még levélnehezék sem lehetett volna a HFM-ben. Aztán eltelt néhány év...[/quote]

....és ma is csak levélnehezék lehetne. (hiába pocsétálódott a környezet el, a viszonyítási alap ma is az élõ hang)

[eLBé]

Azért az Innovation bizony megmutat sok olyan dolgot a zenereprodukálás mûvészetébõl, amit sem a Quad, sem a Harman Kardon, de még a Radford, vagy az Audio Research-ök sem tudtak.

[ 2002. szeptember 25.: eLBé szerkesztette a hozzászólást ]

[Targa]

No, azért én nem írnám le a Quad ESL-989 + II. forty + QC twentyfour triót...

[S W]

Érdemes meghallgatni egy csöves házimozi rendszert! Életemben annyit nem röhögtem....

[eLBé]

Targa, az általad említett Quad csöves erõsítõkombó közelebb áll a Radfordhoz, mint az Audio Innovationshoz.

Házimozi? Itt zenérõl, vagy mifenérõl van szó...

[Targa]

idézet:

---

Ezt írta SW:
Érdemes meghallgatni egy csöves házimozi rendszert! Életemben annyit nem röhögtem....

[/quote]

Nem biztos, hogy az olyan nagy marhaság volna... Vannak csöves DAC-ok, meg mindenféle finomságok.

Teljesen jól el tudnék képzelni mondjuk egy finom többsávos csöves elõfokkal, néhány csöves végfokot, jelforrásnak meg mondjuk valami Krell DVD-t... Nem volna az olyan rossz ám...

[Targa]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Targa, az általad említett Quad csöves erõsítõkombó közelebb áll a Radfordhoz, mint az Audio Innovationshoz.

Házimozi? Itt zenérõl, vagy mifenérõl van szó...[/quote]

Lehet, hogy igazad van. A három említett résztvevõbõl eddíg kettõvel találkoztam. Az Audio Innovations Alto darabját hallottam - nem volt rossz, sõt, határozottan kellemes volt -, valamint a tavalyi HES-en volt szerencsém megcsodálni a már említett Quad összeállítást. Még abban a pici lukban is gyönyörût zenélt, amibe bezsúfolták szegényt. Szvsz kategóriákkal magasabb dolgot képvisel, mint az Alto.

A Redfordot pedig sajnos még nem ismerem.

[eLBé]

Nos, a HFM-ben használt Audio Innovations egy csöves készülék volt. Az Alto, bár valóban kellemes hangot varázsoltak abba a UFO formába, igen kevés rokoni kapcsolatot visel az elõddel. A csöves Audio Innovations erõsítõknek a szellemi utódai inkább az Angliában készült Audio Note dolgok. Ami például úgy kapcsolódik az általad kellemesnek hallott Quad retrocsövesekhez,hogy tervezõjük, Andy Groove azonos a ma kapható nagyobb AN erõsítõk tervezõjével. Az Ankoru óta gyakorlatilag az összes AN erõsítõ és DAC az õ keze munkája.

És mit hallgattál a Quad-on a BHES-en?

[Targa]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Nos, a HFM-ben használt Audio Innovations egy csöves készülék volt. Az Alto, bár valóban kellemes hangot varázsoltak abba a UFO formába, igen kevés rokoni kapcsolatot visel az elõddel. A csöves Audio Innovations erõsítõknek a szellemi utódai inkább az Angliában készült Audio Note dolgok. Ami például úgy kapcsolódik az általad kellemesnek hallott Quad retrocsövesekhez,hogy tervezõjük, Andy Groove azonos a ma kapható nagyobb AN erõsítõk tervezõjével. Az Ankoru óta gyakorlatilag az összes AN erõsítõ és DAC az õ keze munkája.
[/quote]

A Quad, és az Audio Note, meg Andy Groove kapcsolatáról tudtam, ez viszont, hogy az Audio Innovations régen csöves dolgokat csinált, számomra újdonság volt. Ha valóban olyasmi "irányzatot" követtek, amit ma tart az AN, akkor valóban nem lehettek rossz készülékek. Már amennyire ez a téma mellõzheti a szubjektivitást.

A Quadokon tavaly - amikor én is ott voltam - ha emlékezetem nem csal, épp Stan Getz muzsikált, számomra több mint meggyõzõen.

[eLBé]

Az Audio Innovations és az A.N. között az összekötõ kapocs maga Peter Qvortrup. Az AI-ben még többedmagával volt tulaj, majd eladta a részét a cégbõl és abból indult az A.N. Itt kompromisszummentesebben dolgozhat.

[lameXpert]

Az némely tanácsokról... avagy melyiket vegyem?

idézet:

---

Olvasóink tudják, levélíróink tapasztalhatják, hogy szinte soha senkinek sem adunk tanácsot arra nézve, mire költse a maga vagy a nagybácsija dollárjait külföldön. "Ha az isten íródeák volna, s éjjel-nappal mindegyre csak írna" - õ se tudná számontartani azt a temérdek masinát, amely Amerikától Skandináviáig, Japántól Hongkongig minden évben piacra kerül. Tesztelésre még kevésbé maradna ideje. Mi pedig, halandók, szûkös idõnkkel és energiánkkal különben is fõleg azoknak dolgozunk, akik forintért akarnak vásárolni és idehaza.
Nem mintha mi nem olvasnánk össze azt a tengernyi prospektust, reklámba öltöztetett szakcikket és szakcikkbe bújtatott reklámot, amelyhez végülis bárki ingyen hozzájut, ha elég erõszakosan bombázza leveleivel a nyugati cégeket. Az új készülékekrõl mi is tudunk annyit, mint más - helyesebben mi is csak annyit tudunk, mint más, és ezért inkább nem szólunk egy szót sem, még ha kérdeznek, akkor sem. Sajnos, mindnyájunk környezetében nagyon sokan akadnak, akik véletlenül hozzájutottak néhány prospektushoz vagy egy-két reklámcikknek a gyári fotókópiájához, s ennyi elég is nekik: jólértesültségüket fitogtatva mindenre rábeszélnek boldog-boldogtalant. A "boldog-boldogtalan", akin természetesen hifista értendõ, ezután hónapokig nem képes elaludni, csak a prospektussal az éjjeliszekrényén vagy éppenséggel a párnája alatt. (Ne tagadd le: tudom, amit tudok!) Elõbb-utóbb beszerzi, tehát megveszi-megkunyerálja-elcsencseli rajongása tárgyát - és pontosan azt kapja, amit ennyi pénzért kapni szokás, se többet, se kevesebbet.
Ezzel aztán vagy meg lesz elégedve, vagy nem - többnyire nem, és kezdõdik a vadászat egy újabb holtbiztos tipp után. Nem is kell sokáig vadászni, inkább a tippek vadásznak az emberre. Akárcsak a lóversenyen, ahol minden oszlop tövében ott ácsorog egy jólértesült szakértõ. Potom pénzért a füledbe súgja, melyik ló az esélyes tétre-helyre-befutóra. A hifiben talán még rosszabb is a helyzet, mert a tanácsokat ingyen osztogatják, kisebb a kockázat, utólag még csak szemrehányást se lehet tenni érte.
......[/quote]

Darvas László

[lameXpert]

idézet:

---

Mi a különbség hifista és audiofil között?

Tulajdonképpen semmi. Legalábbis rokonértelmû, de inkább azonos jelentésû szavak ezek: hifi-kedvelõ, audiofil, diszkofil, hangbarát, lemezbarát - meg még ami nyelvünk vagy a tollunk hegyére perdül. A nyelv: egyezményes rendszer. Ha elhatározzuk, hogy ezek a szavak ugyanazt jelentik, akkor valóban ugyanazt is fogják jelenteni. És mégis, egyre inkább úgy érzem, hogy a hifista és az audiofil
nem ugyanaz. Akkor kezdtem gyanítani ezt, amikor egy barátom
elmesélte, hogy kinn járt az Államokban, és meglátogatott egy igazi csúcsberendezést (illetve, állítólag nem azt látogatta meg, hanem a gazdáját - dehát minek ámítsuk magunkat). Volt ott elektrosztatikus hangsugárzó szub-basszussal, ribbon-csipogóval, volt ott aktív keresztváltó, márkásabbnál-márkásabb teljesítményerõsítõkkel; az MC hangszedõ és transzformátora árán ékszereket lehetett volna vásárolni.
No és hogyan szólt ez így, együtt?
"Tudjisten - mondta a barátom bánatosan -, nem szólt különösebben jól." Így jár a dzsesszkedvelõ - gondoltam-, ha szimfonikus zenével traktálják. De aztán egyszer magam is összetalálkoztam, persze külföldön, egy ilyen High End Audio berendezéssel - és én sem tudtam elfojtani csalódásomat: "Ennyi az egész?...". Igaz, nem hallgathattam
sokáig (zavartalanul még kevésbé), tehát nem volt idõm levetkõzni a vizsgabiztosi magatartást és elmerülni a H-moll mise hullámaiban, egyetlen dologra összpontosítva: arra, hogy íme, Bach zenéje szól...
És hát a magunkfajta szegény ördög túlságosan nagy tisztességnek érzi, ha az evangéliumi zenét Márk evangélista (Mark Levinson) tolmácsolja neki. Ez mind-mind magyarázat, de nem mentség. "A hiba az Ön készülékében van."
Mindez akkor tudatosult bennem igazán, amikor legutóbb -
többszázadiknak - egyik olvasónk megint azzal fordult hozzánk, hogy szeretné meghallgatni a mi kontrollhangszórónkat. (Ez az a kérés, amit valóban õszinte sajnálatunkra sem tudunk teljesíteni.) Ennek a levélnek egyik mondatát azóta sem felejtettem el. "A komolyzenét nem
szeretem, a popkoncerteken gyalázatos a hangminõség; hadd halljak már egyszer valamit, ami igazán jól szól." Ez az, errõl van szó: nem szeretjük eléggé a zenét. És hogyan is találna kielégülést bárki is a Reprodukcióban, ha nem szereti Azt, amit reprodukálni próbál?
Ez hát a különbség hifista és audiofil között. Az egyik nem tudja, hogy mit akar, csak folyvást vadászik az egyre szebb hangú készülékekre - és mindig kielégítetlen marad. A másik viszont a zenét szeretné hûségesen megszólaltatni. Természetesen õ is örökre kielégítetlen marad.
De õ legalább tudja, mit akar.[/quote]

Darvas László