[Targa]

idézet:

---

Eredetileg Cybernetics Core írta:

Nincs "vis vitalis", nincs "lélek", nincs a zenében sem "titokzatos" emberi tényezõ, amit ne lehetne visszaadni. Az élet, az ember, és a zene létezésének lehetõségét a világ "mozgatórugói" magukban hordozzák. Láttatok már esernyõt, ugye? Mai ismereteink szerint esernyõk kizárólag a Föld nevû bolygón léteznek. De ez nem jelenti azt, hogy az esernyõknek valami "megmagyarázhatatlan" tulajdonságuk lenne amiatt, hogy csak itt jöttek létre. Mert a világ az esernyõk lehetõségét is magában hordozza, még akkor is, ha soha egyetlen esernyõ sem készül el. A zene is ilyen. Nincs benne semmi különleges azonkívül, hogy csak mi értjük, és csak mi hozzuk létre. Éppen olyan, mint az élet, az ember, és az esernyõk. [/quote]

Nincsen, a búbánatos fenét nincsen.

Csak idézni tudom Lamex egy régebbi vitában elhangzott hozzászólását:

Halgattál valamikor zenét is?

[lameXpert]

idézet:

---

Darvas László

Vén hangszer a piszton, ám
malackézben bizton áll.
"Sosem fújok mellé, hiszen
csak a disznó disztonál!"[/quote]

[eLBé]

Jujj, ezek is megvannak digitális formában?
Odatenném a HFM cédé mellé.

[Sipi]

A HiFi Magazint én a Folio CD postától rendeltem meg (www.folio.hu), 980 Ft.
Én csak vinyl hanglemezrõl vagy élõben hallgatok zenét. A komolyzenét szeretem. Ebben az is jó, hogy a hangversenyeket csak nagyon ritka esetben hangosítják, így ezeken tényleg az élõ zene hallható mindenféle elektronikus manipulálás nélkül. Egyébként én a HFM-olvasásában már a vége felé tartok, és igen érdekesnek találom Peter W. Belt varázslatait, de ezeket otthon még sajnos nem volt alkalmam kipróbálni, mert jelenleg rossz az egyik hangfalam, és épp lemezjátszóm sincs.
A HFM-ben olvastam azt is, hogy annak idején, amikor megjelent a kazettás magnó, a DIN 45500 elõírásait enyhíteni kellett, hogy a kazetták is beférjenek a HiFi minõsítésbe!
A hanglemezek és a CD közötti különbségben egy olyan tényezõ is nagyon számít, amiben a CD SOHA nem lesz képes utolérni, de még csak megközelíteni sem a hanglemezt, nevezetesen: a mechanikai hangvisszaadás szépsége. Ahogy a tû siklik a barázdákban; lassan, méltóságteljesen forog a nagy fekete lemez; az enyhe ringatózás. Tehát maga a látvány, és a tudat, hogy hanglemezt hallgatok. Ez is nagyon fontos számomra. Ugyanis az emberek többsége nagyon fogékony a mechanikai szépségre: arra a mozgásra, amely egyszerû, mégis hatékony, azt a benyomást kelti, mintha nem is lehetne másmilyen. Ilyen például a gõzmozdony is.
Az audiofil és a hifista különbségére van egy nagyon jó cikkem, majd megkeresem, ha eszembe jut. Az audiofil egyáltalán nem szinonímája a High-Endnek. Nemcsak egy olyan készülék lehet audiofil, ami méregdrága. Ha megtalálom azt a cikket, ki fog derülni
Egyébként a hanglemezek frekvenciatartománya egyáltalán nem kisebb mint a CD-é, hanem még nagyobb is. Egy jobbfajta hangszedõ frekvenciatartománya 20-30000 Hz. De például az Ortofon MC5000 frekvenciatartománya 5-80000Hz. Utána lehet nézni: [url="http://"http://www.ortofon.com"]www.ortofon.com[/url]

[Nestroy]

Sipi:

Nagyon tetszett, amit irtal.

[eLBé]

Igen, és remek jó érzés régi bakelitek között turkálni. Az az antikváriumszag feledhetetlen.

Na meg a borítók. Egy Lp borítója gyakran igazi mûremek. Ehhez képest a CD borítók csak összecsapott miniatûröknek tünnek.

A hangszedõk valóban tudnak 20 kHz felett, de maga a lemez gyakran nem. Egy óvatlan kefélés a mesterlemezen, és már csak 18 kHz-es csúcsok maradnak. A JVC dolgozott ki annó extra lemezalapanyagot, a kvadrofóniához, ott 40 kHz volt a felsõ határfrekvencia. Az elsõ 20 kHz-ben volt a jobb-bal csatorna, a másodikban meg a hátsó hangszórók jele. Komoly finommechanikai bravúr volt ehhez hangszedõt gyártani.

[ 2002. szeptember 17.: eLBé szerkesztette a hozzászólást ]

[Nagypapa]

Hát igen. A helyzet szerintem az,hogy az ilyen (pozitív értelemben vett) "bakelitmegszállottakat" szerintem a világon semilyen érvvel nem lehet meggyõzni arról, hogy van annál jobb hanghordozó is.
Véleményem szerint az un. audiofilia is így jutott a jelenlegi pontjára, amikor inkább tekinthetõ vallásnak, mint tudománynak, vagy tudományos hobbinak. Gondoljunk csak az olyan "varázslatokra, hogy a CD-lejátszó máshogy szól, ha a hálózati dugóját fordítva dugjuk be a konnektorba, vagy hogy az arany színû hátoldalú CD szebben szól (vannak is egyes kiadványokból un. audiofil sorozatok, melyek ugyanazzal a bélyeggel készültek, csak arany színû lemezre).
Pont a komolyzene az a terület, ahol a CD szerintem mindenféleképpen jobban képes átadni a hangversenytermi dinamikát. Hasonlítsuk csak össze 90 db könyékén levõ jel -zaj arányát a bakelit legjobb esetben mérhetõ 40-50 db-ével, a sztereó áthallásról nem is beszélve. A soxor kompresszorozott popzenénél még megfelelõ lehet a bakelit jel-zaj viszonya, de a nagydinamikájú komolyzenénél, ahol minél kevésbé szeretnénk beleavatkozni a hang útjába, szerintem ez édeskevés.
Remélem ezen senki nem sértõdik meg, ez a szubjektív véleményem.

csövi

[eLBé]

Igen, ez komoly érv, hogy a CD tudja a 90 dB-s dinamikát, az analóg meg csak 50-60-70 nemtudoménmennyit. DE! Az analóg lemez zaja transzparens, a zaj alól kihallani a zenét. A digitálisnál nem. És ez utóbbinál véges számú, mégha ténylen nagyon sok dinamikai lépcsõ van. Nem véletlen, hogy az új digitális formátumok reklámjában bezony ott figyel, hogy ezen a téren mekkora az ugrás. Mert volt honnan hova.

Én fordítva vagyok. Pop-rock-tücc-tücc jöhet CD-rõl, de komolyzenére sokkal jobban szeretem a lemezjátszóm.

[Sipi]

Nagypapa: szerintem senki sem sértõdik meg, a fórum azért van, hogy mindenki leírja a véleményét, akit érdekel a téma. Én viszont éppenhogy komolyzenét hallgatok LP-rõl!

Tessék, az én véleményem:
Jel-zaj viszony:
annak idején éppen hogy amiatt morogtak a technikai érdeklõdésû komolyzene barátok, hogy a hangmérnökök ilyen-olyan mondvacsinált okok miatt még ezt az 50 db-t sem használták ki (lásd HFM és [url="http://"http://www.momus.hu/article.php?id=21&category=2"]http://www.momus.hu/...d=21&category=2[/url] )! Aki hallott már direktvágott és/vagy 48-as fordulatú nagylemezt, az tudja, hogy az LP-ben is igen nagy lehetõségek vannak (voltak). Ha valaki pedig nem tudott LP-re jó felvételt készíteni, az nem tud CD-re sem. Persze, amikor megjelent a CD, azt is éppen a komolyzene rajongók fogadták kitörõ lelkesedéssel (amíg valóban meg nem hallgatták...), hiszen a zajtalan hangfelvételben a halkabb részek (pp) jobban hallhatók, mintha az egész zajba veszne. Egyébként nekem is van egy-két olyan "audiofil" felvételem CD-n, aminek valóban hatalmas dinamikája van. De hát ez is csak "bemutató anyag", nem pedig ez az általános.
Egyébként (ezt már leírtam) magának a hanglemeznek hatalmas a dinamikája; akinek van lemezjátszója, tudja, hogy ha véletlenül ráejti a tût a lemezre, vagy ha játék közben megkocogtatja a lemezt, hangfalszaggató döngést hall. A nagy zajszint miatt kicsi azonban a dinamikatartománya. A zajszint azonban sok mindentõl függ, például a lejátszó berendezés minõségétõl is.
Vallás-tudomány: nem biztos, hogy a tudomány jelenleg ott tart, hogy mindent tudunk. Nagyon sok minden lehet, amirõl még fogalmunk sincs. Például az agy mûködése, vagy a hallásunk mûködése sem teljesen ismert. Hiába jobb az áthallása a CD-nek, a hanglemeznek még mindig jobb a sztereó térképzése.
Beavatkozás a hang útjába: mostanában egyre többen jönnek rá, hogy mennyivel jobb volt a rádióadás a 60-as években, vagy mennyire jól szólnak az akkor készült felvételek, mint mondjuk a 80-as években. A HFM-ben írtak valami hasonlóról. Akkoriban a jel átment 5-10 elektroncsövön, és már rögzítették vagy sugározták is, és a vevõ oldalán sem volt több elektronika. A lemezjátszóban sincs egetverõen bonyolult elektronika, a jel a letapogatás után egybõl kerül az elõerõsítõre (ami azért hozzátesz még néhány áramkört). Aztán viszont bejött a minél-több-gomb-annál-jobb korszak, és most már a jel átmegy egy 100 sávos keverõasztalon, 20 IC-n, stb. Ugyanez a vevõ oldalán is, ahol a keverõasztal helyett van a 20-elõre-beprogramozott-hangszín típusú erõsítõ, stb.

Lehet vitatkozni!

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Nagypapa:
Hát igen. A helyzet szerintem az,hogy az ilyen (pozitív értelemben vett) "bakelitmegszállottakat" szerintem a világon semilyen érvvel nem lehet meggyõzni arról, hogy van annál jobb hanghordozó is....
...Hasonlítsuk csak össze 90 db könyékén levõ jel -zaj arányát a bakelit legjobb esetben mérhetõ 40-50 db-ével, a sztereó áthallásról nem is beszélve. A soxor kompresszorozott popzenénél még megfelelõ lehet a bakelit jel-zaj viszonya, de a nagydinamikájú komolyzenénél, ahol minél kevésbé szeretnénk beleavatkozni a hang útjába, szerintem ez édeskevés.
Remélem ezen senki nem sértõdik meg, ez a szubjektív véleményem.

csövi[/quote]

Hát igen van. A SACD vagy DVD-A valóban jobb az LP-nél, de a CD semiképp. Nem csak a müszaki adatokat, számokat kell nézni. Sokan beleesnek ebbe a hibába. Hallgatni kell. Hidd el jobb az LP. (Persze nem Tesla lemezjátszon hallgatva )
Bár én már nem LP-zek régóta, de ennek az általam kedvelt zenei stilus az oka. Igencsak nehéz manapság egy pl. egy uj Mike Oldfiledet vagy Vangelist LP-n megszerezni.
A müszaki paraméterekre visszatérve. Hallottam már én olyan erõsitõt ami papiron sokkal jobb paraméterekkel rendelkezett, mint egy másik. Mégis meghallgatva a gyengébb paraméterü erõlködõ fényévekkel jobban szólt!!

[eLBé]

Sipi írja, hogy jobb a térleképezése az analóg lemeznek. Hát, az felejthetelen élmény, amikor az ember feltesz egy lemezt, és már csönd résznél érzi, hogy bekerült egy hangzó közegbe. Zene még semmi, de a térérzet már ottvan. Hátborzongató. CD-nél ilyet még nem tapasztaltam.

[Sipi]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Sipi írja, hogy jobb a térleképezése az analóg lemeznek. Hát, az felejthetelen élmény, amikor az ember feltesz egy lemezt, és már csönd résznél érzi, hogy bekerült egy hangzó közegbe. Zene még semmi, de a térérzet már ottvan. Hátborzongató. CD-nél ilyet még nem tapasztaltam.[/quote]

Hát igen, mert az alacsonyfrekvenciás zaj (8-10 Hz) körbefog. Tapítsd csak meg a mélynyomót! Majd ki ugrik... De ettõl függetlenül tényleg fantasztikus.

[simcax]

Egy txt fajlban kering a neten, sajnos az eredeti szerzo nincs feltuntetve, de muszaj idemasolnom:

idézet:

---

A magyar hifisták besorolhatatlanok, hiszen nem léteznek.

Kérdezzünk meg bárkit, aki: szaküzletekbe, kiállításokra jár, prospektusokat, hifi-újságokat olvas, meghallgat és tesztel, upgrade-el és barkácsol; esetleg ha nem is mindet egyszerre, de némelyiket és néha.
Kérdezzük meg, vajon õ hifista-e? Ha az illetõ "felvilágosult" és "modern", azt válaszolja:
"Nem vagyok hifista. Én zenehallgató vagyok. Egy szonikailag szofisztikált zenehallgató. Engem csak Mozart szelleme érdekel. Benne van ugyan a Keravill-toronyban is, de csak halványan. Mint egy árnykép, egy sziluett, egy nazgul. Viszont az Egy Ongakun keresztül olyan mint a Guinness habja, beleírhatnánk, hogy Wolfgang Amadeus. Ez a nagy különbség. Ezért kell folyton tenni-venni,...foleg az utóbbit."
"És a hifisták?" "Á, azokat csak az érdekli, hogy minél jobban szóljon a berendezésük." "És Önt?" "Már mondtam, engem csak Mozart szelleme érdekel."


Bár nem léteznek, mégsem egyformák. Vannak pákaimádók, upgrade-lovagok vagy éppen best buy-lesõk.


"A félwattos erõsítõm részletgazdagsága utolérhetetlen. Amikor bekapcsolom, a szoba megtelik zenével. (Én már be sem férek. Ezért szoktam a konyhából hallgatni.) Mindez a legutolsó modnak köszönheto, amikor közvetlenül Paksról, a négyes blokkból huzattam kábelt a nappali konnektorába. Jövõ héten Bükkábrányt fogom tesztelni a cd számára. Persze, szénkábelen keresztül."


"Az én 2x2 wattos erõgépem sajnos nem képes ilyen ultimatív kifinomultságra, cserébe viszont egy-egy dögös számnál jól jön a komoly teljesítménytartalék. A legkorszerübb ötvenéves kapcsolás van benne, a csövek pedig nem valami gagyi Luftwaffe-másolatok, hanem eredeti Mig-alkatrészek, a certifikátjukat személyesen Kulikov marsall, a VSZ Egyesített Erõinek fõparancsnoka írta alá, tanusítván, hogy Afganisztánban már bejáratták õket."


"Kár pénzt pocsékolni a sok vacakra. Venni kell egy tízéves Philips-et 30k-ért és el kell vinni ahhoz a szakállas manóhoz a Mester utcába. O ujabb 30k-ért megbütyköli, utána olyan lesz, hogy 1M sugarú körben mindent hazavág."


Elõfordulnak kisebb szekták is. Ilyenek pl. a vinilesek (akik nem tudják, hol kell bekapcsolni egy cd-játszót), a csövesek (a legritkább esetben lejmolnak aluljárókban, de csõcsere után mindig; vágyuk titokzatos tárgya nem egy nõ, hanem egy csõ, így ideáljuk sem a 90D, hanem a 300B), a kábelbarátok ("Nehogy már a farok csóválja..." - mondta az egyik hifi-kereskedõ. "Pedig, de." - válaszolta... na, nem egy másik hifi-kereskedõ, hanem a kutya farkán lustálkodó bolha.)


Akármilyenek is, közös jellemzõjük a tudathasadás. Egyik énjük odáig van a berendezésért, a másik folyton átépítene/kicserélne/újat venne.


Aki jóban akar lenni egy hifistával, eloször magasztalja a hangminõséget, utána adjon tanácsot, hogyan lehetne javítani rajta. (Aki pedig meg akarja sérteni, egyszerûen mondja neki azt: "Te audiofil!". Többet az életben nem fogja látni.)


Most már csak az a kérdés, hogyan lehet valaki e hifi-nihil nevû nemlétezõ vallás tagja.
- Tanulni, tanulni, tanulni. BME VIK (hogy ne rázzon meg az áram) + TTK fiz. (hogy meglegyen az elméleti tudás) + ZAK (hogy tudjuk, minek a sok fekete pont és vonal) - ez utóbbit lehetõleg cselló szakon végezzük, mert a csellóhang ideális tesztmûsor!
- Dolgozni szorgalmasan. Általánosban elég valami kis tranyós bigyó, késobb jöhet az SE, és akinek 25 éves korára nincs ott a sufniban a Nagy Ongakuölõ, az adja fel!
- A zene nem elég! A felvételeket is ismerni kell! Préselések, kiadások verziók. Tudjuk, miért szól úgy a KOB és miért az Electric Ladyland!
- Bennsõséges viszony minden szóbajöhetõ márkával. Ha mondanak egy Linn-sorozatszámot azonnal vágjuk rá az upgrade nevét!


ÉS végül a legfontosabb: a kellõ önuralom, hogy a többi klubtársat és fõleg a nézeteiket elviseljük.
Mert mint az köztudott: Ein Mann - ein Wort. Azaz, nincs két egyforma hifista a világon.

A rendszertan háromféle magyar hifi-kereskedõt (audiophilus hungaricus) tart nyilván:

1. Remus Ongacus:
Az érzelmekre apellál. Egy egyszerû kétkezi kubrikos összes bájával próbál japánosan misztikus, kicsit utópisztikus lenni.
"Felejtse el a paramétereket! Inkább figyelje, ahogy az erõsítõje együtt énekel a Holddal!"
Kocsival érkezõk vigyázzanak, mert ezt a fajta kereskedõt kizárólag a zene felõl lehet megközelíteni!


2. Topgunus Mcmanus:
Van, aki Arthur hû lovagjaként ferde szemmel tekint a merlini praktikákra. Ilyen például a kardját szívesen forgató Hegylakó. A csúcson jár, de azért ügyel a legkisebb részletre is. Filozófiája egyszerû és gyakorlatias:
"A highlend azt jelenti, hogy a végére csak egy maradhat, max. három vagy négy. Több nem, mert a nagy sokaságban könnyen elveszíthetjük a fejünket!"
Itt az ösztönök kerülnek elõtérbe. Ki ne szeretne különb lenni a többieknél, és ugyan mi volna alkalmasabb ennek elérésére, mint egy olyan készülék birtoklása, amely különb a többinél?


3. Technicus Orangeus:
Egy gyönyörû elme. Az értelem mindenekfelett. Van magyarázat, csak keresni kell! És Oszkár nemcsak keres de talál is. Amit mások nem.
"Igen, mert mi olyat mérünk, amit senki. Mert õk még nem tudják. Mi meg nem mondjuk. De majd egy szép napon õk is megtudják. ( Tisztára mint David Vincent!) Addig is a honlapunkon. Szinte minden."
Felszerelést vigyünk, mert nála atomi mélységekbe kell lemerülni!


Értelem és érzelem, plusz zsigeri ösztön: mindenki megtalálja a számára legszimpatikusabbat, aki segítségére lehet a nehéz napokban.
Ha mégsem, a hibát magában keresse!
Mert a magyar hifi-kereskedõnek mindig igaza van.
[/quote]

[S W]

Sipi!

Melyik mélynyomó ad ki nálad otthon 8-10 Hz-t ?

[Nagypapa]

idézet:

---

nem biztos, hogy a tudomány jelenleg ott tart, hogy mindent tudunk [/quote]

Tényleg.

idézet:

---

Hallgatni kell. Hidd el jobb az LP. [/quote]

Én nem mondanám, hogy jobb, inkább, hogy más. Azért van az, hogy egyik ember szerint jobb, másik szerint rosszabb, mert mindenkinek más "paraméter" fontos a zenében meg a HI-FI-ben. A bakelit igaz, hogy megtartja a hangot akár 100 évig is, míg ugyanezt a CD-rõl nem mondhatjuk el(mivel nincs 100 éves CD-nk), viszont biztosan van rajtam kivül más olyan ember is, aki nem akar azzal veszõdni, hogy olyan kicsire állítsa a tûnyomást, hogy még legyenek mélyek, de ne 50 lejátszás után kopjon el a lemez, hanem bírjon ki 100-150-et is . Az, hogy a CD-t olyan felvételek alapján ítéljük meg, amiket enyhén szólva kontár "hangmérnökök" készítettek, vagy egykori vynilekrõl lettek "digitálisan újramasterelve", szerintem nem túl jó dolog, mert a CD-ben is sokkal több lehetõség rejlik, mint amiket az utóbbi években kihasználnak. Egy felvételt a mai piacon (ismereteim szerint) akkor lehet versenyképes áron forgalmazni, ha minél rövidebb idõt tölt a magas óradíjú stúdióban. Ez pedig a minõség rovására megy.

idézet:

---

Egyébként (ezt már leírtam) magának a hanglemeznek hatalmas a dinamikája; akinek van lemezjátszója, tudja, hogy ha véletlenül ráejti a tût a lemezre, vagy ha játék közben megkocogtatja a lemezt, hangfalszaggató döngést hall. [/quote]

Szerintem nem ezt hívják egy hanghordozó dinamikájának, má' bocs. Dobálgasd egy kicsit a hangszedõt, aztán egy fél óra után nézd meg, meg a lemezt is.

csövi

[Nagypapa]

Még egykis hozzáfûznivaló:

idézet:

---

Az, hogy a CD-t olyan felvételek alapján ítéljük meg, amiket enyhén szólva kontár "hangmérnökök" készítettek, vagy egykori vynilekrõl lettek "digitálisan újramasterelve", szerintem nem túl jó dolog... [/quote]

Ezt természetesen nem úgy gondoltam, hogy csak ilyenek alapján ítélhetjük meg a CD-t, de ez a jellemzõ manapság.

A bakelit által hordozott jel érintetlenségérõl mikor beszélünk, jusson eszünkbe az RIAA korrekció!

csövi

[Sipi]

SW-nek:
25 cm átmérõjû, Somogyi Elektronic-tól rendelt P.P.cone, saját "tervezésû", asztalosnál gyártott reflexdobozban. Természetesen ezt a fül már nem érzékeli, de számítógéppel generált, 8-12Hz-es szinuszjelre még igencsak ugrál a membrán. Ezt bármikor bárkinek demonstrálni tudom. Ilyen jelenséget tapasztaltam a régi (igaz, gyenge minõségû, azóta leselejtezett) lemezjátszómnál is lemezhallgatás közben.
Nagypapa:
egyetértek, tényleg más a CD. A dinamika és a dinamikatartomány két különbözõ dolog, szerintem. A CD és LP idõtállóságáról nem szeretnék vitázni, errõl megintcsak sokat lehet olvasni a HFM CD-n. Egyik sem örökéletû, ennyiben remélem egyetértünk. Digitálisan kódolt jelet persze minõségromlás nélkül lehet másolni (de nem a CD-rõl, mert annak a hibajavítása (CD-Audio) kritikán aluli). A régi felvételeket, úgy tudom általában mesterszalagról szokták újrakiadni.
Lehet kapni olyan demonstrációs CD-t, amely a felvételi technika közötti különbséget hivatott jellemezni: ugyanazt a mûsort felveszik egyszer hagyományos analóg módon (ADD v. AAD), ugyanakkor közvetlenül digitális úton is (DDD). Még itt is jobban szól az analóg.

[Sipi]

De persze az ilyen demonstrációs lemezekkel mindig lehet vitatkozni, mert mindenki olyan demonstrációs lemezt készít, amilyennel az õ igazát be lehet bizonyítani.
Az MM hangszedõkhöz nem kell RIAA korrekció. Persze sokak szerint még RIAA korrekcióval (vagy elõ-elõerõsítõvel) is jobban szól az MC.
Egyébként az a szomorú, hogy az embereknek nem hagyják meg a választási jogot, hogy választhasanak a kétféle médium között. Mindig az a formátum gyõz, amelyben nagyobb a haszon. Persze a piacgazdaság erre épül, "az embereknek 10 féle üdítõital közötti választásban merül ki a szabadságuk."

[Nagypapa]

idézet:

---

A régi felvételeket, úgy tudom általában mesterszalagról szokták újrakiadni. [/quote]

Ebben igazad lehet. Ugyanakkor a mágneses hanghordozásról sem nagyon lehetne megformázni az idõtálóság szobrát

idézet:

---

Lehet kapni olyan demonstrációs CD-t, amely a felvételi technika közötti különbséget hivatott jellemezni: ugyanazt a mûsort felveszik egyszer hagyományos analóg módon (ADD v. AAD), ugyanakkor közvetlenül digitális úton is (DDD). Még itt is jobban szól az analóg. [/quote]

Ez is igaz. Azok a CD-k szólnak (szerintem) a legjobban, amelyeket annak idején analógban mastereltek, és még a bakelit volt a fõ hanghordozó, csak kiadták CDn is, a bakelit mellett.

Ja, a somogyinak lehet hogy lobog a membránja 8 Hz-nél, de a reflexcsövön keresztül szinte biztosan visszacsatolódik akusztikusan a hang, arról nem is beszélve, hogy nem éri el a hallásküszöböt hangnyomásban (tehát nem frekvenciában).
Rá kéne mérni egy mikivel...

csövi

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Sipi:
..........Egyébként az a szomorú, hogy az embereknek nem hagyják meg a választási jogot, hogy választhasanak a kétféle médium között. Mindig az a formátum gyõz, amelyben nagyobb a haszon. Persze a piacgazdaság erre épül, "az embereknek 10 féle üdítõital közötti választásban merül ki a szabadságuk."[/quote]

Lázadj... és mondj jobbat, de persze ez már egy másik topicba vezet. (Csak mellékesen, nem hinném, hogy valaki is letuszkolta feltétlenül a torkodon az mp3-at - legalábbis egyelõre - de már vannak prófétái, nem is a cégek részérõl. Szóval kicsit összetettebbnek látszik, legalább 11 üdítõ van )