[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Mumia:
Csak úgy idézgetsz vagy saját véleményed is van, Lame?[/quote]

Hmmm, ha kicsit részletesebben - magánban - elmondanád?

[Mumia]

idézet:

---

Ezt írta LAMExPERT:


Hmmm, ha kicsit részletesebben - magánban - elmondanád?[/quote]
:confused:
Én azt kérdeztem, hogy a témával kapcsoltban saját véleményedet is leírod vagy csak idézeteket másolsz be?

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Mumia:

:confused:
Én azt kérdeztem, hogy a témával kapcsoltban saját véleményedet is leírod vagy csak idézeteket másolsz be?[/quote]

Mivel volt egy - igen kicsi - részem az eredetiben is, talán mondhatom, hogy többé-kevésbé egybeesik.

[Signal]

idézet:

---

Ezt írta Cybernetics Core:
Lehet, hogy félreértettem, de úgy érzem, itt néhányan azt gondolják, hogy az élõ zenét nem lehet technikailag visszaadni. Elméletileg lehet. Egy énekes és egy Hi-Fi berendezés ugyanabban a világban vannak. A zene visszavezethetõ fizikai jelenségekre, éppen úgy, ahogy az emberi érzelmek is, melyek a zenében megnyilvánulni látszanak (még akkor is, ha ezt sokan nem akarják belátni).

Eredeti, vagy tökéletes utánzat - nincs különbség.[/quote]

idézet:

---

Ezt írta (idézte) LAMExPERT:
Egy hangmérnöktõl egyszer megkérdeztük, illetékesnek tartja-e
mondjuk egy karmester ítéletét arra nézve, hogy két hangszóró közül melyik szól természetesebben. "Nem - mondta diadalmasan -, mert a
karmester általában más pozícióból hallja a zenét, mint a közönség." Ez az érvelés kitûnõen demonstrálja, micsoda csúcsteljesítményre képes
az emberi elme, ha valamit eleve nem akar elfogadni. [/quote]

Még a zene eredeti forrásánál is komoly hangzásbeli különbségek vannak attól függõen, hogy honnan hallgatjuk, netán a fejünket balra, vagy jobbra fordítjuk. Csoda-e, hogy többszörös transzformáció után, egy akusztikailag más környezetben másképp szól?

Ez egy nagyon sokváltozós egyenlet.

Ráadásul jelfolyamban résztvevõ minden alkatrész, vezeték, még a legrövidebbek is, ellenállást, kapacitást és induktivitást, egyszóval impedanciát képviselnek egymáshoz és a környezethez képest. A szórt kapacitások, egy rövid drótdarab vagy rézfólia ellenállása és induktivitása méréssel esetleg ki sem mutathatók, mûszakilag elhanyolható tényezõnek nyilváníthatók, azonban a végeredményre mégis bizonyos mértékû hatást gyakorolhatnak. És ott van még az egyéb típusú torzítások hatása, az átviteli lánc minden — aktív és passzív — elemét tekintve.

Ezért az ideális, minden szempontból torzításmentes erõsítõt valószínûleg senki nem fogja megalkotni, nem beszélve a hangátalakítókról. Így az eredeti hangzás reprodukálása gyakorlatilag nem lehetséges, esetleg — a jövõben talán végtelenül — megközelíthetõ.

[cx.core]

A dolognak, amirõl beszélünk, a káosz-elméletben a pillangó-effektus nevet adták. Észrevették, hogy vannak matematikai számítások, amikben egy változó néhány milliomod változása milliós nagyságrendû változást okoz a végeredményben - egy pillangó szárnylibbenése Tokióban, hurrikán Floridában. Elméletileg sosem lesz teljesen pontos az utánzat (ahogy egy szokszöglapokkal határolt test sem lesz soha gömb, igaz? ). De a pontatlanság gyakorlatilag elhanyagolható, és ez még nem minden! Elméletileg pontosan ugyanazt a fizikai jelenséget akárhány más jelenség okozhatja (ezzel arra célzok, hogy a gép egyedül létrehozhat ugyanolyan hanghullámokat, mint az ember géppel, vagy az ember egyedül).

[lameXpert]

Hát akkor egy kis ízelítõ abból, hogyan és mit lehet hallgatni. Ma mit már történelem, a hogyan viszont mindig alkalmazható:

idézet:

---

Szeánsz

Amikor a GX 4000 éppen a kezünkben volt, a következõ láncon tudtuk lehallgatni: Dual 721 lemezjátszó (Empire 1000 ZE/X hangszedõvel) Marantz 4400 receiver, JBL 4333 stúdiómonitorok. El tudunk képzelni korrektebb lehallgatóberendezést is, mindazonáltal az egész vonal
minõsége annyira meghaladja az idehaza megszokottat, hogy a próbát - bár csak futólagos volt - legalábbis gyakorlati értékûnek gondoljuk.
Elõször is arra voltunk kíváncsiak, jobb-e az új magnó a réginél, vagyis a már ismert 4000 DS Mk. II. típusnál, amelybõl elég sok van az országban. Technikailag nem volt nehéz dolgunk, miután mindkét Akai háromfejes, azaz képes a felvételt azonnal visszajátszani.
Monitorállásban rákötöttük õket a Marantzra, és csak ide-oda kellett kapcsolgatni a két magnóbemenet között: bármilyen lemezt tettünk fel, a hangszórókon máris a magnófelvételek valamelyike szólt. A következõ mûsoranyaggal próbálkoztunk. Akusztikus gitár és basszusgitár a JBL cég Session címû, elismert demonstrációs lemezérõl. A Sound In Spectra (Philips) különféle világcégektõl átvett, karakterükben eltérõ zenei részleteket tartalmaz. Blood, Sweat & Tears lemezünk (CBS 63 504) elég jól reprezentálja a mûfajt, mi elsõsorban a Spinning Wheel címû számot figyeltük. Különös tekintettel a magnók - papíron - elég magas nyávogására, feltettük Bartók két zongorára és ütõsökre írt szonátájának második tételét (Qualiton LPX 1280). Végül meghallgattuk dhfi-lemezek közül (ezeket a nyugatnémet hifi-szövetség adta ki) a másodikról egy Karajan-vezényelte Strauss-polkát. Tapasztalataink szerint ez rendkívül kritikus program, félelmetes dinamikája miatt.
A két Akai közül mindkét szalagsebességen az új bizonyult jobbnak, igaz, csak egy árnyalatnyival. Ez elõbb vagy utóbb kihallható, ha az embernek van türelme kivárni a kritikus mûsorrészeket. A Karajan-felvételre azonban elég volt éppen csak feltenni a tût, hogy kiderüljön: az üvegfejes változat kiegyenlítettebb hangképet ad, térhatása korrektebb. Mintha néhány köbméternyivel többet tudna visszasugározni a koncert eredeti levegõjébõl. Ezután egy Revox B77 mellé tettük a GX 4000-et, és megismételtük az elõbbi procedurát. Az eredmény tulajdonképpen bennünket is meglepett. Igaz, 9,5cm/s szalagsebességen az Akai nem volt versenyben, viszont 19 centiméteren annyira eltûnt a különbség a két magnó között, hogy a JBL és a Philips demólemezen, a Bartók-zenén és a BS&T-számon szinte észre sem lehetett venni. Ismét perdöntõ volt viszont a Karajan-felvétel, ez - furcsa! - csalhatatlanul kimutatta, hogy a Revoxnak puhább, simább, természetesebb, zeneibb a hangja. (Érdekes, hogy az Akai magnókon - a gyenge mérési adat ellenére - még szalagvégen sem észleltünk félreismerhetetlen "nyávogást". A szalagsebesség ingadozása inkább csak valamivel érdesebbé tette a hangot.) A szubjektív próbákról nagyon gyakran szó lesz a Hifi Magazin fórumán. Ha egyáltalán lehet korrekt - és értékelhetõ! - eredményre jutni a szubjektív módszerek egyikével-másikával (gyanítható, hogy inkább a kombinációikkal), rajtunk nem fog múlni. Most, egyszerûbb kísérleteink után csak a következõket merjük megkockáztatni:

1. Jó minõségû, de átlagos programokon, elsõsorban könnyûzenén aligha mutatható ki egzakt módon a különbség az Akai GX 4000 és a háromszorta drágább Revox között. Aki tudja, mikor melyik magnó szól, valószínûleg jobban észleli a differenciát ilyenkor viszont szó sem lehet egzaktságról: mindenkit befolyásolnak az elõítéletei.

2. Nagy dinamikájú programokon, fõleg szimfonikus zenén érzésünk szerint akár statisztikailag is kimutatható lenne, amit keresünk:
némi instrukció és egy kevés gyakorlat után kívülállók is fel tudnák ismerni a két készülék közül a jobbikat.

3. Tovább növelné a - kimutatható - különbséget valamiféle hosszantartó teszt, az ilyet azonban nehéz keresztülvinni, különösen úgy, hogy közben meg ne sértsük a magnók inkognitóját.

4. Jobb kontrollberendezés ismét csak a Revox elõnyéra vezetne, ennek azonban nézetünk szerint nincs jelentõsége az Akai-tulajdonosok szempontjából.

Mindebbõl azt szûrjük le, hogy fõként a popzene kedvelõi nagyon kevéssé alkusznak meg, ha a GX-es Akainál kötnek ki. Másrészt viszont - Akai ide, Revox oda! - a hifi változatlanul a 19cm/s szalagsebességnél kezdõdik.[/quote]

[Nestroy]

idézet:

---

Ezt írta Cybernetics Core:


Figyelsz te egyáltalán, hogy mit írok? Azt írtam, hogy elméletileg. ... Csak azt akartam mondani, hogy van egy technikai határ, ami fölött kizárólag a hallásodra támaszkodva (mondjuk be van kötve a szemed, és le vagy szíjazva) nem tudod megkülönböztetni a felvételt az élõ zenétõl.[/quote]


Nem ertek egyet veled, ami persze meg semmit nem jelent . Egyreszt nagyon talalo Signal elozo hozzaszolasa, masreszt ket vagy akarhany pontbol szolo hangszorokkal elmeletileg sem utanozhato pl. egy nagyzenekar hangzasa, ahol minden egyes hangszer tobb hangforraskent is mukodik. Pl. egy hegedunel kulon hangforraskent viselkednek a hurok es megint kulon a hegedu teste - plusz ezek meg hatnak is egymasra. Sot az egyes hangszerek is hatnak egymasra, hiszen az egyik hegedu hangja megrezegteti a szomszedos hegeduket is... A fazisviszonyokrol es a visszaverodesekrol mar nem is beszelve.

De aki ezt a gondolatmenetet koveti, az zsakutcaba teved. A szep emleku Hi-Fi Magazinban igen bolcs dolgokat irtak, en nagyon sokat tanultam belole, ami annal is konnyebb volt, mert a szerzok felfogasa nagyon kozel allt az enyemhez, igy ok csak megerositettek a mar meglevo meggyozodesemet. Pl. soha nem epitettem hangszinszabalyzos erositoket, kiveve egyszer, amikor a megrendelo nagyon-nagyon ragaszkodott hozza.

A zene visszaadasa egy sajatos mufaj, ami meg akkor is igaz, ha esetleg a muszaki korlatok kepviselte szuksegbol csinalunk erenyt. Ennek a kifejtese hosszu lenne es sok tenyezo jatszik benne szerepet, helyette olvassatok el a Hi-Fi Magazin mar CD-n is hozzaferheto szamait, vagy Lamexpert a Hi-Fi Magazin siron tuli magyar hangjakent majd beidez nehany sort. (Az idezgetest meghagyom masnak, en inkabb a sajat szavaimmal szeretem megfogalmazni a gondolataimat, meg ha ezek nem is olyan frappansak.) A lenyeg az, hogy a ZENE a legfontosabb, nem pedig a muszaki eszkozok, amelyek nelkul persze nemigen lehetne zene sem. Valahol itt van a kulonbseg a zeneszereto ember es a hiperszuper high-end cuccaval buszkelkedo es egyebkent esetleg zenei analfabeta hardcore audiofil kozott is, aki a sok hifitol mar nem is hallja a zenet.

Nem tagadva (sot!) a muszaki minoseg fontossagat, a zeneelvezet leginkabb a fejben van es ebben hasonlatos a szexhez . Eppen a Hi-Fi Magazinban irtak egyszer olyan zeneszekrol, akik borzaszto minosegu lancon hallgatnak zenet es fel sem tunik nekik. Igen, mert ok BELUL halljak a zenet es a hangszorobol jovo hangok csak tamogatjak oket a zeneelvezetben, de nem azok jelentik a forrast.

Ezzel nem akarom tagadni a muszaki dolgok fontossagat, csak arra akarom felhivni a figyelmet, hogy ne feledjuk: a ZENE a cel, a muszaki berendezesek pedig csupan az eszkoz.

[cx.core]

A félreértések tisztázása végett utoljára leírom, mit szeretnék mondani, mert úgy látom, az elõzõ írásaimból ez nem szûrõdött át eléggé.

Egyszerûen rosszul érzem magam, amikor hókuszpókusszal próbálnak magyarázni valamit, ezzel értelmi felsõbbrendûségüket igazolandó! Nincs "vis vitalis", nincs "lélek", nincs a zenében sem "titokzatos" emberi tényezõ, amit ne lehetne visszaadni. Az élet, az ember, és a zene létezésének lehetõségét a világ "mozgatórugói" magukban hordozzák. Láttatok már esernyõt, ugye? Mai ismereteink szerint esernyõk kizárólag a Föld nevû bolygón léteznek. De ez nem jelenti azt, hogy az esernyõknek valami "megmagyarázhatatlan" tulajdonságuk lenne amiatt, hogy csak itt jöttek létre. Mert a világ az esernyõk lehetõségét is magában hordozza, még akkor is, ha soha egyetlen esernyõ sem készül el. A zene is ilyen. Nincs benne semmi különleges azonkívül, hogy csak mi értjük, és csak mi hozzuk létre. Éppen olyan, mint az élet, az ember, és az esernyõk.

[lameXpert]

idézet:

---

Pernye András a hangrögzítésrõl

A könyvek halmazát Gutenberg-galaktikának is nevezik. Most új galaktika jött létre - nevezzük Edison-galaktikának? Évente egymilliárd hanglemez jelenik meg a világon. A rádió mûsorainak is mintegy hatvan százaléka zene, és a televízió is mindinkább részt vállal a muzsika megkedveltetésében, közkézre adásában. Az élõ hangversenyek már nem tudják felvenni a versenyt a tömegkommunikációval. Bár a koncertek az egész világon telt házakat vonzanak egyedi élményük, megismételhetetlen atmoszférájuk miatt, a zene mégis csak mûszerek, vagyis mikrofonok, stúdióberendezések, lemezjátszók közvetítésével jut el a hallgatókhoz. A gépkorszaknak nevezett huszadik században tehát átalakul a muzsikának századok óta érintetlen funkciója, az emberrel való találkozásának formája. Errõl mondja el gondolatait Pernye András, a Zenemûvészeti Fõiskola tanára, a neves zeneesztéta.

Nyilvánvaló: a gépesítés korában tudomásul kell vennünk a gépzenét, egyszerûen azért, mert van: és ha nem volna, a zenélés már akkor sem volna olyan, mint Bach korában volt. A gépzenének a zenekultúrában, elsõsorban a zenei ismeretterjesztésben vállalt szerepét nem szabad lebecsülni. Régebben, ha valaki megszeretett egy zenemûvet, vagy megtanulta - vagy várt, míg az a koncerten sorra nem került. Ma megveheti hanglemezen, számtalanszor meghallgathatja, új részleteit fedezheti fel, és így - jóesetben - eljut a mû teljes megértéséhez.

A zeneoktatásban is - az én területemen -, bár csekélyebb a jelentõsége, de használunk hanglemezt. Amióta tanítok, a magyar zenetörténetet mindig három nagy mesterre próbáltam "kiélezni", s ez a három: Bakfark, Liszt, Bartók. Bakfarkot éveken keresztül csak versek, írott zenei dokumentumok, illusztrációk révén tudtam megismertetni hallgatóimmal. Azután elkészültek a Bakfark-felvételek,
és most, hanglemezrõl megszólalnak a tizenhatodik századi motetták, lantfantáziák. Úgy is mondhatnám, a zenetörténet hangzó világgá vált.
Az már más kérdés, hogy nekünk még Szabolcsi Bence zongora mellett tanította a zenekari mûveket, az operákat, a dalokat mindent - és többnyire fejbõl. Õ soha nem használt hanglemezt, nyilván csak abban hitt, hogy õ ott "elõállítja" a zenét, és ez a közvetlenség többet ér
minden nagyzenekari mû tökéletességénél. Mi akkor az õ zongorázásából Beethoven Vonóstrióit rekonstruáltuk - ma már karmesterek is lemezrõl tanulnak. A mai oktatásban nem lehet úgy boldogulni, mint régen, és nem csak azért, mert nem tudunk úgy zongorázni, mint Szabolcsi Bence. Az embereket elkényeztették, mindent készen kapnak. Egyszerûen nincs annyi fantáziájuk, hogy elképzeljenek egy vonós mûvet más hangszeren. De hiszen ez nem hegedû, hanem zongora! - mondanák.

Viszont ha már hangfelvétel, akkor (a hangversenyek után) mindenképpen a koncertfelvételekre szavazok - tudomásul véve esetleges hibáikat. Minden steril hangzásnál többet ér az elõadó pillanatnyi felfogása, érzelmi állapota: ez melléütésekkel is több izgalmat sugároz, mint a stúdiófelvételek rideg pontossága.

Ami engem ennél inkább aggaszt, az, hogy hivatás os zenészek is vad hanglemezgyûjtõkké válnak. Ma már ott tartunk, hogy nem Verdi, már nem is az énekes, hanem a rendezõ, sõt, a hangmérnök a fontos. Õrült pénzeket adnak ugyanazon mûvek különbözõ feldolgozásaiért, holott
egyetlen felvétel is tökéletesen elegendõ. Tudniillik zongoradarabok és nagyzenekari mûvek esetében felvétel és felvétel között nincs színvonalkülönbség. Tettem nemrégiben egy kísérletet ezzel. Beethoven Egmont nyitányát játszottam le gyakorló muzsikusok elõtt hanglemezrõl, tíz különbözõ zenekarral, illetve karmesterrel. Ancerl, Furtwänger, Ferencsik, Toscanini, Bernstein, Fricsay, Klemperer, Kletzky, Komor és Bruno Walter - mindegyikük igazán jellegzetes egyéniség. Természetesen a borítókat félretettük, a korongok címkéit leragasztottuk. Negyvenöten szavaztak: az eredmény egyértelmû volt. Klemperre, amikor õ vezényelt, mindössze hatan tippeltek, tizenegyen Toscaninira, a többiekre mind másra. Pedig hát aligha képzelhetõ el egymásnak annyira ellentmondó két karmester, mint õk ketten.
Egyszerûen képtelenség, hogy valaki tízféle felvételt vásárol, és megpróbálja elhitetni önmagával, hogy akár egy nüansznyi különbséget is képes meghallani. Az emberek borzasztóan befolyásolhatók. Ha valahol, hát itt érvényes, amit József Attila mond: "neve, ha van, csak áruvédjegy". Azt hallanak bele a mûbe, amit õk akarnak. A, Toscanini! - és Toscanini csakis jó lehet! - egy "fogalom", aki
dirigál! Ha meghallanak egy lemezt, rögtön a borítót keresik, hogy tudják, mit kell érezniük.........[/quote]

[Mumia]

Most már csak arra lennék kiváncsi, hogy ezeket begépeled? Mert akkor igen türelmes ember vagy.

[Nestroy]

Mumia:

Copy-paste. A Hi-Fi Magazin teljes anyaga hozzaferheto CD-n is, tomoritve 240 MB. Meglepo, milyen sokan meg ma is ebbol elnek. Lasd pl.:
[url="http://"http://www.momus.hu/article.php?id=21&category=2"]http://www.momus.hu/...d=21&category=2[/url]

Ebben csak az a szomoru, hogy a fenti, egyebkent igen szinvonalas helyen veletlenul sem emlitik meg, hogy Ujhazy Laszlo "Egy crescendo anatomiaja" c. irasa eredetileg a Hi-Fi Magazinban jelent meg. Pedig hat a legelemibb tisztesseg is megkivanna a idezet forrasanak megjeloleset. Ugy bizony.

[lameXpert]

Köszönjük az értékes hosszászólásokat.

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a HWSW fórumaiban már volt egyszer-kétszer szó a HiFi magazinról is.

Ja, és egy apróság, de érdekes:

idézet:

---

Meg itt is találtok róla ezt-azt. Ez ugyanis a kiadó oldala:

MOMUS.HU/Hi-Fi
Café Momus - Komolyzenei Magazin

900Ft ! és 268Mb anyag.
Itt lehet megrendelni : WEB-cím: [url="http://"http://www.momus.hu"]www.momus.hu[/url]
e-mail: daunerni@momus.hu [/quote]

[lameXpert]

És akkor most egy jelenségrõl és egy emberrõl, akinek nagyon sokat köszönhetünk:

idézet:

---

Jubilál tehát a Magnós Klub, s vele együtt egy egész mozgalom. A popzene kedvelõi, rajongói, "bélyeggyûjtõi", a magnetofon lovagjai; akik esténként Sashalmon kapták kézhez, éjjel a Józsefvárosban írták szalagra, hogy aztán hajnalban Újpestre vigyék vissza a luxemburgi top-számokat... no persze, ez a romantika kora volt. Amikor klubot szerveztek, hogy függetlenítsék magukat a Hanglemezudvartól - emlékszünk még rá? hanglemezenként és naponként 31 forint volt a kölcsönzési díj: egész vagyon 1965-ben! -, az angolszász pop nem volt még szalonképes Magyarországon, de az idõ a magnósokat igazolta. Tizenöt évet tudnak maguk mögött - a klub életkora lassan megközelítheti a tagokét.
Mi ismerjük azt a "kicsi, elhivatott társaságot", a Magnós Klub egykori alapítóit. Öten voltak. Engedtessék meg, hogy a jubileum alkalmából õket is elõkeresgéljük a süllyesztõbõl, csak néhány szó erejéig. Csak hogy megbizonyosodjunk: nem lettek-e hûtlenek a magnószalaghoz.
Cintula, az elnök volt a lemezek beszerzõje, s egyben az akkor még szintén "kezdõ" rádiós Komjáthy fõ-fõ szállítója. (Állandó vita tárgya volt, hogy rögzítheti-e a Rádió a legújabb top-slágereket, mielõtt a klub valamennyi tagja felvette volna.) Cintula azóta is megõrizte becenevét, mint az egyik legtekintélyesebb, mondhatni: rangidõs lemezpörgetõ (így hívják ma a disc jockey-t?). A haj elszáll, a hobbi megmarad - de néha professzió lesz belõle.
Géza csoportvezetõ mérnök egy hangtechnikai gyárban. A diaképekbõl és hangfelvételekbõl komponáló új mûfajnak, a diaporámának õ az egyik hazai atyamestere, amennyiben nemcsak külföldrõl hoz haza díjakat, hanem a budapesti színházak elõadásain is gyakran õ szolgáltatja a diaporáma-kíséretet. Hamarjában maga sem tudná megmondani, hány magnója van: a lényeg az, hogy bármilyen sávról, bármilyen sebességgel, bárhová másolni tudjon.
Guszti gyártásvezetõ lett a Televízióban. Ma is magnózik, mint "szelíd motoros": kitart a jó öreg Tandberg 64-esnél. A lemezjátszója nem ilyen konzervatív (Dual 721, Shure V15/IV hangszedõvel - ezt õ kölcsönözte tesztjeinkhez).
Piki kívül áll iparon, tévén, rádión, de olyan lemezei vannak, hogy egy király is megirigyelhetné. (Konzervatívabb ízlésû királyra gondolunk, úgy a hatvanas évek elejérõl.) Négy Champs-album, teljes Domino-életmû és hasonlók... Tõle tudjuk azt is, hogy a régi kiadványok ára (nem az újrapréselteké! az eredetieké!) úgy megy felfelé, mint borban a gyöngy; hogy egy nemzetközi szekta úgy vadássza ezeket az albumokat mint bélyeggyûjtõk a Kék Mauritiust - a hasonlat azért is jó, mert egészen különleges katalógusokat is kiadnak.
És ha valaki netán az ötödik alapító iránt érdeklõdne, megnyugtathatjuk: õ sem fordított hátat a magnózásnak. Jelenleg hifi-magazint szerkeszt Budapesten.

-vas-[/quote]

Õ tehát Darvas László

[simcax]

Róla lehet tudni mivel foglalkozik manapság? Nagyon tetszett a Hi-Fi Magazin/mozaik-beli stílusa.

[S W]

Darvas László? Örzöm a Hi-Fi Nagazin összes számát ereklyeként és megvettem a CD-t is.

És melyik magazint szerkeszti, mert én úgy tudtam hogy megcsömörlött az újságirástól illetve az õ stilusát ellenzõ fafejektõl?

P.S.
LAMExPERT, ha tudod, add át üdvözletemet igy ismeretlenül is.

[eLBé]

Darvas úr kiadványokat szerkeszt, és nemrég kiadott egy remek kis kötetet bökversekkel.

Az elõzõ oldalon volt szó az audiofil meg a high-end termékekrõl. Szerény véleményem szerint az audiofil, az személy. Õ az, aki az átlagnál jobban ért a hifihez, a zenéhez, a felvételi technikákhoz. Õ az aki nem csak feldob egy lemezt, hanem tudja is, mit hallgat, és min.

A High-End meg egyszerûen a termékskála felsõ vége lenne, árban-minõségben.

Sajnos ezek a kifejezések erõsen megkoptak, jó lenne visszaállítani a nimbuszuk. Emlékszem, Angliában mekkora macera volt a Real-Hifi matricák bevezetése, amit az olyan zenegépek érdemelhettek ki, amikben minden egyes részegységnek külön tápegysége volt. Ezek a becsapós, több készüléknek nézek ki, mégis csak egy nagyonolcsó hifitornyok burjánzását valóban megakadályozták, de továbblépni már a kategorizálásban nem sikerült ott sem.

[hidro]

A mai napig ereklyként õrzöm Darvas úr egy levelét, amelyet majd 20 évvel ezelõtti - nagy büszkeségemre a HFM-ben is leközölt - olvasói levelemre válaszolt. Amit abban írt, számomra a szerkesztõi felelõsségérzet etalonját jelenti. Az elsõ és utolsó lap volt, aminek hinni tudtam, mert a kétségeiket is megosztották. Az abból vett idézeteknek itt is helyük van, ma is lehet okulni belõlük.

[Grausz]

Én mint megrögzött diszkós (ha úgy vesszük az is 1 koncert) úgy szeretem hallgatni a zenét..... rosszul fogalmazok!
Én az a fajta ember vagyok, aki nem hallgatja a zenét, hanem inkább csak hallja! !!!nagy különbség!!! SZVSZ én inkább hallgatom csonkon a hangfalakat (ha megtehetem) még akkor is ha már torzít. Engem az hat meg, szószerint meghat a zene "varázsa" ha szinte már megütnek a hangfalak, és minnél hangosabb, nagyobb basszust fejt ki. Sajnos ezzel a szomszédok nem így vannak

Szerencsére sikerült szert tennem egy igen nagy hangfalra, aminek a busszasai is elég nagyok, de csak sztereo ban hallgatom. Kicsit házi hangfalpár: Annó volt VIDEOTON hangfal, 25cm-s méllyel. jó régi darab ... ember hazavágta mélyet, elad fillérekért hangfal, merthogy nem szól... vettem bele TONSIL (nemtom jó márka-e) 25cm-s mélyeket, rákot régi erõsítõ, és nagyon dübörög a kicsike...


ui: ezt csak azért írtam, hogy más iránybol közelítsem meg a témát, most sokan gondolom szidnak is

[lameXpert]

Örülünk, hogy betévedtél. Gyere, ülj le egy percre.

idézet:

---

Most pedig az etalonjainkat szeretnénk vizsgáztatni.
Etalonrendszerünk, mely idõvel - és tapasztalataink gyarapodtával - nyilván változni fog, átgondolt kompromisszum eredménye. Nyolcad-, tized- vagy tizenötöd annyiba kerülhet, mint az igazi szuperláncok, és mégis olyan hangzásképet kell szolgáltatnia, amelyet akár a nyugati audiokörökben is "zeneinek" fogadnak el. (Mondhatnánk: ezzel építjük ki azt a bekötõutat, amely biztonsággal csatlakozik az országúthoz.) Meg kell haladnia vagy legalábbis el kell érnie szinte valamennyi nyugati berendezés minõségét, amelyhez a hazai többség bármilyen
módon hozzájut. Mint mindig, most is optimisták vagyunk: hátha néhány éven belül idehaza is forgalomba kerülnek olyan hifi-láncszemek, amelyek referencia készülékeink minõségét megközelítik vagy akár el is érik - és még mindig nem gépkocsiáron. Most tehát a referenciáinkat vizsgáztatjuk, objektív és szubjektív módon. Tesztjeinkbõl mindjárt kiderül, hogyan fogjuk mérni a jövõben - azaz: már ebben a számunkban Is! - a "bemutatandó" készülékeket. Ezen kívül azonban mindegyik etalonunkat rögtön összemérjük valamely szóbajöhetõ vetélytársával, illetve egy-egy jobb hazai darabbal, hogy Olvasóink máris jobban eligazodjanak a "hifi-országutakon és audio ösvényeken". Hangsúlyozzuk: ez nem öncélú játék. Hogy témánkat ne tördeljük túlságosan apró részletekre, sorozatunk elsõ részében teljes lemezjátszó-berendezésünket felvonultatjuk; késõbb lesz szó a szalagjátszókról, a tunerról, magáról a lehallgató-szobáról(!), illetve különféle hifi-kellékekrõl. Etalonjainkat késõbb kicseréljük, valahányszor csak sikerül azonos minõségû, de olcsóbb - avagy azonos árú, de jobb vagy praktikusabb eszközöket találnunk.

A hangsugárzókon múlik a legtöbb - ezekkel kezdjük.

Hangdoboz: Spendor BC1

Ezt a jellegzetes brit hangsugárzót a BBC egy konstruktõrcsoportja tervezte hajdanán, stúdió-célokra, akárcsak néhány egyéb típust, amelyeknek licencét nem a Spendor, hanem a Rogers, az Audiomasters és más angol cégek szerezték meg. A BC1 eredetileg kétutas volt, csak késõbb toldották meg a kis szupercsipogóval. A konstrukció mögött jól megfogalmazott filozófia áll. Ezeket a filozófiákat nem szoktuk túlságosan komolyan venni, kivéve, ha az eredmény igazolja õket - de a Spendor esetében úgy látszik, éppen ez a helyzet. Ezért a próza - a mérési eredmények - elõtt talán megengedhetünk magunknak egy kis lírát.
Eszerint: a zenei összkép szempontjából igen fontos középsõ frekvenciatartománynak minél nagyobb részét kell egyetlen hangszóróval átfogni. A mélysugárzó ezért viszonylag kisméretû, de membránja az angol hangszóróiparban igen kedvelt mûanyagból, a bextrénbõl
(Bextrene) készült, ennek frekvenciaátviteli tulajdonságai jobbak a hagyományos papírmembránénál. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy egyrészt ma már a papírmembránokat is mindenki igyekszik átitatni, impregnálni különféle gyantás anyagokkal, másrészt a bextrénmembránok hangzásával sincs mindenki megelégedve. Egy érdekesség: még az angoloknak sem volt pénzük arra, hogy megnyerjék maguknak a mûanyagipart a hangszóró-kísérletekhez. A bextrén tulajdonképpen nem más, mint egy csomagolóipari alapanyag - a hangszórógyárak véletlenül fedezték fel a saját céljaikra. Jellegzetessége a Spendornak a vékony dobozfal is. Minden fadoboz rezonál; ha vastagítjuk a falát, a rezonancia inkább csak feljebb tolódik, de hatása észlelhetõ marad. Ennélfogva a BC1 falát nem építették éppenséggel sziklaszilárdra, rezgéseit azonban egy bitumennel átitatott belsõ réteg révén csillapítják. BBC-elv az is, hogy "kerüld a hangvisszaverõ felületeket!" A hallgatónak mindenekelõtt a közvetlenül a hangszórókból érkezõ hangot kell hallania: a korai visszaverõdések mossák az információt. (Pontosan az ellentéte a Bose-féle Mindenfelésugárzási Teóriának.) Hogy 200-300 Hz-tõl felfelé színezetlen maradjon a hangkép, a BC 1-et lábazatra kell helyezni, és minél inkább ki kell húzni a szoba sarkaiból.
Elõljáróban ennyit a BBC hangsugárzóelméletérõl (azaz annak legismertebb motívumairól). Egy angol közmondás szerint - s elvégre angol hangdobozról van szó - a puding próbája az evés. Lássunk a tálaláshoz.[/quote]

[Nestroy]

idézet:

---

Ezt írta Grausz:
ui: ezt csak azért írtam, hogy más iránybol közelítsem meg a témát, most sokan gondolom szidnak is [/quote]

Ugyan dehogy! A sok kifinomult French cuisine utan jol esik a paprikas krumpli lecsokolbasszal.