[lameXpert]

idézet:

---

Szeánszológia, avagy Játékszabályok Gyûjteménye
--------------------------------------------------------------------------------
A hifi alapigazságai közé tartozik (magunkon is számtalanszor tapasztaltuk), hogy amíg nem kezdjük el az erõsítõinket-rádióinkat-hangszóróinkat összehasonlítgatni, addig semmi sem zavarja meg a lelki békénket. Ezért aztán sokan nem tulajdonítanak különösebb jelentõséget a szubjektív meghallgatásnak. Mások szerint viszont még a mûszakilag hajszálra azonos készülékek hangja között is döbbenetes a különbség, elég behívni az utcáról húsz embert, hogy pillanatokon belül huszonegyen megállapítsák, melyik erõsítõ vagy lemezjátszó a jobbik. Ez az eszme fõleg a mûveltebb laikusok körében szedi áldozatait. Olvasóink most bizonyára arra számítanak, hogy mi ezekután az Arany Középút követõinek deklaráljuk magunkat, és szépen szétosztogatjuk az igazságot, hogy jobbra is, balra is egyenlõen jusson belõle. Fájdalom, (jelenleg) még ezt sem tehetjük. De hát akkor mit tehetünk egyáltalán? A hifi-világpiac szédítõ zsibvásár. Itt annyi holtbiztos tippet (bocsánat: mûszaki teóriát) kínálnak, annyi márkázott szakvéleményt árusítanak, annyi - egymásnak és önmagának ellentmondó - teszt-eredményt hoznak forgalomba, hogy egyelõre kénytelenek vagyunk Szókrátésszel kijelenteni: csak azt tudjuk, hogy szinte semmit sem tudunk biztosan. De igenis meg szeretnénk tudni mindent, aminek elvi vagy gyakorlati jelentõsége lehet a hazai hifi-életben. Magunk szeretnénk pontról-pontra feltérképezni, mit érnek az elvek, hogyan korrelálnak a gyakorlattal, mégpedig az idehaza elképzelhetõ körülmények között. (Számunkra tehát, például, csak elvi jelentõsége lehet azoknak a hangzásbeli elõnyöknek, amelyeknek észleléséhez okvetlenül elektrosztatikus hangszórókat kell használni: valószínûtlen, hogy Magyarországon ilyenek valaha is forgalomba kerüljenek.) Legfõbb eszközünk a szeánsz. Akkor viszont elõször is - akárcsak egy mûszernek - meg kell határoznunk a mûködési elveit, a mérési pontosságát, nehogy félrevezessen bennünket. Olvasóinkat is arra szeretnénk felkészíteni, hogy maguktól is el tudják bírálni, mennyire hiteles egy-egy következtetésünk. A szubjektív tesztnek külön irodalma van (még a szabványosításával is kísérleteznek!), s amennyire ismereteinkbõl - sajnos, még nem a tapasztalatainkból! - futja, megpróbáljuk összefoglalni a játékszabályait, azaz a legfontosabb,
részben mûszaki, részben gyakorlati, részben lélektani kritériumait. (A szeánsz, mint technikopraktiko-pszichoakusztikai médium...? Nem is rossz.) Az átfedések persze elkerülhetetlenek.

Szabad verseny (mûszaki feltételek)

Tegyük fel, versenylovakat futtatunk. Ha az egyiknek megbéklyózzuk a lábát, a másiknak meg nem, az eredmény igazságtalan lesz. Ha viszont az egyik lónak a mellsõ, a másiknak a hátsó lábát kötjük meg, az eredmény nem igazságtalan lesz, hanem abszurd. Valószínû, hogy a hifi-gyakorlatban is inkább ez a jellemzõ, vagyis az összehasonlításra ítélt készülékek közül a legtöbbször egyik sem tudja igazán "kifutni magát".

1.§ Az azonos típusú készülékek sem egyformák, számolni kell a gyártás bizonyos mérvû "szórásával", különösen a hangszedõk, hangszórók, mikrofonok vételekor, de általában az erõsítõkön, magnókon is akad beállítani való. Mindazonáltal, ha mérés közben semmi nem kelti fel a gyanúnkat, elfogadhatjuk, hogy a hangminõség nem csak az éppen megvizsgált példányra: magára a konstrukcióra is jellemzõ.

2.§ Mindegyik készüléknek egyaránt meg kell nyerni a jóindulatát. Fõleg a hangszórókét, mert ezek nagyon kényesek arra, hová teszik õket. Például egy csillapítatlan, mély, döngõ hangú doboz végleg elviselhetetlenné válik, ha közel kerül a padlóhoz vagy a falakhoz, ellenben a kis "bookshelf" (könyvespolcra való) hangszórók basszusán sokat segít egy vagy több hangvisszaverõ felület közelsége. Egy másik szempont: minden hangszórópárral külön-külön ki kell kísérletezni, hogyan helyezzük el, hogyan kapjuk a legjobb "sztereó színpadot". A lemezjátszókat (ezt mérésekkel is jól ki lehet mutatni) zavarja a környezetük hatása, tehát esetleg hátrányos helyzetbe kerül az a készülék, amelyiket közelebb tesszük a hangszórókhoz - hogy csak a legegyszerûbb problémát említsük. Mivel az egyes hangkarok geometriája eltérõ, megeshet, hogy két lemezjátszó még ugyanannak a lemeznek sem ugyanazon pontján szól a legszebben, - hacsak a szöghibát elõzõleg nem optimalizáltuk, teljes mértékben negligálva a gyári elõírást. (Valahogyan nem tudunk igazán hinni ebben a teóriában.) Nem törekszünk teljességre, inkább csak gondolatokat szeretnénk ébreszteni, de még megemlítjük azt a nem is megalapozatlan nézetet, miszerint az erõsítõket - a tranzisztorosokat is - a hõ stabilizálja. Eszerint elképzelhetõ, hogy az éppen az imént bekapcsolt készülék ridegebb hangképet ad, mint az, amelyik már jóideje "fût", azaz beállt egy "üzemmeleg" állapotra. Szeánszainkon tehát még ilyesmire is tekintettel kell lennünk - de legalábbis igyekszünk errõl tapasztalatot gyûjteni.

3.§ És itt következne, ha helyünk, idõnk és fõleg illetékességünk engedné, egy komplett játékszabály-gyûjtemény. Egyes hifi-készülékek szívesen, mások kevésbé szívesen lépnek házasságra egymással. Az angolban "interface"-nek, azaz "négyszemköztinek" nevezik ezt a problematikát, amelynek körébõl tényleg csak néhány jellemzõ példát hozhatunk fel. Ide tartozik már a hangkar-hangszedõ rendszer összehangolása is. Hiszen ha referencia-célokra kiválasztunk egy bizonyos hangkart, abban a vizsgálandó hangszedõk közül az egyik esetleg jól, a másik meg kevésbé jól érzi magát. Még kritikusabb ütközési pont a hangszedõ és a fono-elektronika (RIAA-elõerõsítõ)találkozása. A mozgótekercses, azaz dinamikus (MC) hangszedõk általában nemigen zavartatják magukat, feltehetõen éppen ebben rejlik egyik legnagyobb elõnyük. A mágneses típusok viszont kevés kivétellel roppant kényesek arra, hogyan fogadja jelüket az elsõ erõsítõfokozat. Fennáll tehát a veszélye, hogy pusztán az erõsítõ megválasztásával máris valamelyik hangszedõ javára döntünk. Az erõsítõk általában sok lépcsõben dolgozzák fel az elektromos jelet. A legjobb konstruktõrök rendkívüli gondossággal igyekeznek összehangolni az egymás után következõ fokozatokat. Elvben a nagyobb egységek, tehát az elõ- és a végerõsítõ között is támadhat némi nézeteltérés, tehát elõfordulhat, hogy például két teljesítményerõsítõ közül azért halljuk jobbnak az egyiket, mert az illeszkedik jobban a kontroll-célokra használt elõerosítõhöz. Ennek azonban semmi köze az elektroncsõ-tranzisztor vitákhoz. (Elõfordul, hogy egy-egy tranzisztoros elõerõsítõ megcsalja a párját egy csöves végerõsítõvel, vagy vicaverza; mi több, egyes "hibrid" erõsítõkben elektroncsõ-tranzisztor párosítással is találkozhatunk.) Az ilyen szimpátiák és antipátiák is tévútra vihetik a tesztelõket. Végül a végerõsítõk és a hangszórók viszonya különösen kritikus.
Hogy vajon elegendõ-e az erõsítõ teljesítménye, inkább az elõzõ fejezethez tartozik, hiszen mindent a maga helyén kell használni, és nem várható el egy pónilótól, hogy annyit teljesítsen, mint egy muraközi fakó. Ezenfelül azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az erõsítõk - még ha bírják is a munkát - nem egyformán kedvelik a különféle hangszórókat. Fõképp azért nem, mert a hangsugárzók impedanciája nem konstans, hanem változik a frekvencia függvényében. Tehát egy névlegesen 4 ohmos hangdoboz impedanciája mondjuk 12 ohmos csúcsértéket is elérhet, aztán meg kicsit 4 ohm alá is zuhanhat. Ezt semelyik erõsítõ nem szereti, de némelyik viszonylag jobban elviseli, mint a másik. Ráadásul számos erõsítõt kifejezetten 8 ohmos hangsugárzóhoz terveznek, ilyen például az általunk referenciának használt Quad 405 teljesítményerõsítõ is. (Hogy aztán Magyarországon miért gyártanak szinte kizárólag 4 ohmos hangszórókat, az külön fejezet tárgyát képezheti.) Végeredményben tehát elõfordulhat - és erre a szeánszokon is gondolnunk kell -, hogy az egyik fajta hangszórón az egyik, a másik típuson pedig a másik erõsítõ bizonyul jobbnak.

4.§ Tegyük fel, hogy összehasonlítunk két hangszedõt, és azt mondjuk: az egyik "simábban" szól, a másik "érdesebben". Mennyiben igazságos ez a megállapításunk? (Eltekintve persze attól az apróságtól, hogy a hangképet nagyon nehéz szavakkal leírni, és bárki számonkérheti: ugyan szíveskedjünk már mûszakilag pontosan specifikálni, mit értünk "érdesebb hangon"?) Ítéletünk alapja nyilván az, hogy hallgatólagosan elfogadjuk: a rendszer összes többi láncszeme - példánkban a futómû, a hangkar, az erõsítõ, a hangszóró, sõt, maga a szoba is - többé-kevésbé ideális, "semleges", karakternélküli, tehát amit hallani vélünk, az valóban a hangszedõfej hangjának "érdessége". Nyilvánvaló azonban, hogy maga a rendszer egyáltalán nem "semleges", nagyon is beleszólhat a hangképbe. Ha pusztán csak nem elég jó a kontrollberendezés, máris elkenheti az árnyalatokat, tehát esetleg semmi különbséget nem hallunk két - egyébként igencsak különbözõ - hangszedõ hangja között. Másrészt a kontrollberendezés karaktere befolyásolhatja is az ítéletünket. Megmaradva példánknál (hangszedõ-teszt), elõfordulhat, hogy a hiba tulajdonképpen a hangszóró rovására írható: ha a magassugárzó már eleve érdesen szól, túlexponálhatja valamelyik hangszedõnek ugyanazt a hibáját, viszont esetleg kevésbé hívja fel a figyelmet a másik pick-up határozatlan magashangjaira. A tanulság: nagyon pontosan ismernünk kell mindenkori kontroll-berendezésünk erényeit és hibáit. Természetesen a lehallgató-szoba akusztikáját is! Másrészt viszont - és ez már nem "szeánszológiai" probléma - kiderül, hogy összeválogathatjuk a berendezésünket ügyesen de ügyetlenül is. Igaz, kétféle hiba nem oltja ki egymást, tehát például egy bágyadt hangú erõsítõn nem sokat segít egy túlságosan is "élesen" szóló hangszóró. De ha mindkét darab ugyanazzal a hibával van megáldva, akkor a találkozásuk siralmas eredménnyel járhat. Még akkor is, ha netán ugyanabban a gyárban készültek.

Baj van a kábelekkel (Gyakorlati szempontok)

5.§ A kábeleknek elsõsorban az a bajuk, hogy túlságosan rövidek, és nem érnek el a Nagymezõ-utcai erõsítõtõl a londoni bemutatóteremben felállított hangszórókig. Közelebb pedig nemigen találni olyan boltot (még Frankfurtban vagy Kölnben sem!), ahol hitelt érdemlõ módon demonstrálnák a valóban figyelemre méltó készülékeket. Tudjuk, hogy tapasztalataink szükségképpen korlátozottak, és szívesen fogadjuk bárkitõl a hasznos információt, de a legtöbb útibeszámoló, amit eddig hallottunk, alig tartalmazott egyebet, mint hogy milyen szép volt és milyen szépen szólt az az Akai, az a Pioneer, az a Sansui, az a Telefunken - önmagához képest. Ezzel nem lehet sokra menni, még ha valakinek módjában áll is végigpásztázni az összes létezõ márkát. (Az igazán korrekt demonstráció egyébként Nyugaton is hiánycikk.) Bármiféle összehasonlításhoz elõbb etalonokat kell találni, sõt: nagyon ki kell ismerni õket - és ez nem könnyû.

6.§ Még a hazai készülékeket sem igen tudjuk "összekábelezni". Hogy a választék szûkös, azt tudjuk. De, mint elsõ számunkban - a Délibábos Oldalon - már pedzettük, igazán lehetne már nálunk is legalább egy icike-picike bemutatóterem, amelyben együtt lehetne látni
az összes, idehaza forgalomba került hifi-terméket. Ilyen demonstrációs terem hiányában nemcsak hogy a vevõknek, de a szakembereknek is alig van rá esélyük, hogy bármit is össze tudjanak hasonlítani. Mi is (rokonszenvezõ vállalatokkal és barátokkal a hátunk mögött) a lemezjátszók szubjektív tesztjére készülve csak fohászkodni tudtunk, hogy mind a hét készülék idejében egy fedél alá kerüljön. Nehezebben ment, mint hittük volna! És bár mindent elkövettünk, hogy kísérletünk elõírás szerint "megismételhetõ" legyen - senkinek sem kívánjuk az ezzel járó tortúrát.

7.§ Amikor a készülékek már együtt vannak valami érdekes szeánszhoz, és éppen csak össze kéne kötni õket, akkor aztán tényleg baj van a kábelekkel. Hol 5 pólusú hüvely kellene RCA-hüvely helyett, hol RCA-dugó a DIN-dugó helyett. Még jó, ha csak két DIN-dugó találkozik össze. Kölcsönkészüléken ugyebár nem illik forrasztgatni, csatlakozókat cserélni. Ezért aztán elõkerülnek a toldalékok, átalakítók, a tartalék-kábeldarabok a pótcsatlakozók, és amikor - egy távirat nyomán - két RCA-lengõhüvely is megérkezik Szegedrõl, és mindent sikerül a helyére kötni, akkora makaróni-boglya lóg a szekrény mögé, hogy kitelne belõle egy olasz család vasárnapi ebédje. Befolyása a meghallgatás eredményére: ellenõrizhetetlen. Például túl nagy kapacitással terhelheti a kábel a hangszedõt, búgást visz az erõsítõbe stb. Ideális esetben a kábel a lehetõ legrövidebb, a csatlakozás a lehetõ legbiztosabb. (Egyáltalán, létezik ilyen?)

8.§ Az úgynevezett A-B tesztekhez szükség van egy kapcsolóra is, hogy egyetlen mozdulattal válthassunk át az egyik lemezjátszó (erõsítõ, hangszóró) hangjáról a másikéra. Ámde nemcsak a kábelek, hanem a kapcsolók is beleszólhatnak a hangképbe, ha óvatlanul választják meg õket.

9.§ Most jön a java. Kiderül (valahogy mindig olyan váratlanul éri az embert), hogy az egyes hangszedõk sohasem adnak le ugyanakkora jelet, az erõsítõk szintúgy, két hangsugárzó pedig sohasem azonos hatásfokú. Az egyik mindig hangosabban szól, mint a másik. Amíg tehát a bal kezünkkel az A-B kapcsolót kattogtatjuk, a jobb kezünkkel folyton korrigálnunk kell a hangerõt. Ez nagyon idegesítõ munka, és
meglehetõsen zavarja a teszt menetét. Kézenfekvõ beiktatni egy szintszabályzót - de ez egyéb hibákat okozhat, óvatosan kell hát bánni vele! Lemezjátszó-tesztjeinken mindenesetre két identikus fono-elõerõsítõt használunk. Hogy késõbb az erõsítõ- és hangszórótesztek hasonló nehézségein hogyan leszünk urrá még nem tudjuk - haladékot kérünk.

Kik, mit, hogyan, meddig? (Most már tényleg magáról a zenérõl...)

10.§ Kitõl vegyük a zenei programot, amelyen eldönthetjük, hogy például melyik hangdoboz szól természetesebben? Az idõsebbik Bachtól? Az ifjabb Pressertõl? Esetleg XXIII. Rácz Laczitól? Vagy Armstrong Lajostól és népi zenekarától? Az idõ nagyon kemény deviza. A teszt-program így nem ölelheti fel a zene minden elképzelhetõ fajtáját - de legalább reprezentálnia kell azokat. Elengedhetetlen a modern popzene, de minthogy ez a mûfaj eléggé jellegzetes, már néhány részlet is felvilágosítást ad arról, hogy vajon helyén van-e a dob, a basszus, az elektromos gitár, a szintetizátor. Ráadásul a popzene többnyire a keverõasztalon születik, és így nem egészen világos, mihez képest kéne élethûnek lennie. Az akusztikus hangszerek (és az emberi torok) szolgáltatta hangképnek viszont biztosan van etalonja: az, ahogyan az életben megszólal. Ez sem egészen tiszta ügy, hiszen csaknem minden felvétel valamiféle manipulált hangképet szolgáltat. Ha már egyszer a hangmérnök úgy döntött, hogy a vonósokat egy kicsit visszafogja, a fúvósokat pedig némiképp agresszívebbre keveri, akkor az igazán jó hifi-berendezésen ennek így is kell (élethûen?) szólnia. Többnyire azonban mégiscsak a jobbik berendezés szól szebben, tisztábban, természetesebben.

11.§ Meg lehet-e találni az abszolút viszonyítási alapot? Olvastunk egy igen körülményes, ritkán alkalmazott, de - kifejezetten hangszóró-vizsgálathoz! - meggyõzõ módszerrõl. A lényege az, hogy néhány hangszerrõl magnófelvételt készítenek, mégpedig süketszobában. (A süketszoba csaknem teljesen visszhangmentes, különleges módon kiképzett falú terem. Kényszerzubbonnyal kombinálva különösen hatásos; normális ember általában nagyon kényelmetlenül érzi magát benne.) A hangfelvétel tehát úgyszólván "semleges" lesz, amennyiben nagyon keveset fog tartalmazni a "zeneterem" eredeti akusztikájából. Otthon, a lehallgatószobában aztán újra megszólaltatják az élõ hangszereket, illetve velük váltogatva visszajátsszák a szalagot a különféle hangszórókon. A hangkép bármiféle "elszínezõdése" azonnal kimutatható és döntõen a hangszóró számlájára írandó. Ugyanezt énekhanggal is meg lehet csinálni, meg persze beszédhanggal is, de az utóbbi tulajdonképpen felesleges. A beszéd annyira kritikus programanyag, hogy szinte bárhonnan vehetjük, akár csak úgy, az éterbõl is, tehát anélkül, hogy az eredetét ismernénk. Ha a (férfi) bemondó hangja nem érdes, és mégis tiszta, nem tompa, és mégis artikulált, nem vékonyka, és mégsem jön "hordóból" - meg lehetünk elégedve a hangszórónkkal és az erõsítõnkkel. Végül hadd ajánljunk még egy nagyon jellegzetes és bárki által hozzáférhetõ teszt-anyagot: a fehér zajt, amely nem más, mint 20 és 20 ezer Hz között az összes hang keveréke. Ilyesfajta jelet kapunk a rádióból (URH-n), ha nem hangolunk állomásra. A fehér zaj, ha jó a berendezésünk, "egészségesen" szól. Hogy ezt hogyan lehet definiálni? Csakis az ellentétével: amikor gyatrább erõsítõre vagy hangszóróra váltunk át, a zaj "hangminõsége" meghökkentõ mértékben leromlik. Szinte hiányérzetet kelt - és joggal, hiszen a frekvencia-jelleggörbe egyenetlenségét mint lyukakat (vagy kiemeléseket) észleljük a hangképben. (Ez persze pusztán csak egyetlen adalék a hangminõség megítéléséhez.)

12.§ És ki legyen a döntnök? Erre a kérdésre mindenki azt válaszolhatja: "én" - és igaza is van, amíg csak a saját hifijérõl kell döntenie, sõt, ezt nem is vállalhatja helyette senki! Ámde hogy feltétlenül valami megbízhatóbb ítéletet mondjunk a kezünkbe került hifi-készülékekrõl - ez már meghaladná akár a laikus akár a hangmérnök, akár az audio-újságíró, vagyis a magános zenehallgató képességeit. Zsûri - kikbõl válogassuk? A laikus mellett szól, hogy õ képviseli az átlagot, és tulajdonképpen õ érette rendezzük az egész felfordulást. Amit az õ füle kimutat, az értelemszerûen igaz, hiszen az egész akusztika statisztikai adatokon nyugszik: "Így és így hall az átlagos emberi fül". A kívülállók ellen szól viszont, hogy túlságosan is hozzászoktak a hétköznapi, szörnyû minõségû gépzenéhez, nem ismerik, mire képes a hifi, és szinte semmi kapcsolatuk sincs az élõ zenével. A hangmérnök ellen szól, hogy másfajta hangképpel, s másfajta eszközökkel dolgozik, mint amelyek a lakásokba kívánkoznak. A fonobolondok (ide értjük magunkat is) azért nem mértékadóak, mert nagyonis hallani akarnak valamit, és azt - ha nem vigyáznak - hát bele is hallják a hangképbe. Túlontúl is befolyásolja õket a márkanév és a propaganda. A zenészeknek pedig éppen a legfõbb erényüket, absztraháló képességüket kifogásolhatjuk: a megírt zenére koncentrálnak, és hidegen hagyja õket az olyan hívságos dolog, hogy az egyik elõerõsítõnek mondjuk teltebb a basszusa. Saját szempontjukból nyilván igazuk van, de ez nem segít rajtunk, halandókon, akik enyhén szólva túlsúlyban vagyunk, és akik úgy véljük, hogy a zene lényege mégiscsak a levegõ rezgésével jut el hozzánk. (Érdekes, hogy az abszolút hallású zenészeket viszont szerfelett idegesíti egy egészen enyhe hifi-hiba, amit mi soha meg nem hallhatunk: az, hogy ha a lemeztányér nem halálpontosan az elõírt fordulatszámmal fut. Nem a tempó-különbséget észlelik, hanem az eltérést az eredeti hangnemtõl.) Mi afelé hajlunk, hogy az ideális zsûri mégiscsak zenészekbõl (de a technikával feltétlenül rokonszenvezõ zenészekbõl!) álljon, elvégre õk ismerik legjobban a hangszerek hangját. A szeánsz anyagát azonban gondosan elõ kell készíteni számukra, hogy sûrítve, szinte "kinagyítva" kapják azokat a részleteket, amelyeken mi elõzõleg már hallani véltük a különbséget az egyes hifi-jószágok hangja között.

13.§ A fülnek nagyon rossz a memóriája, ezért semmit sem ér, ha az egyik lemezjátszót délelõtt hallottuk, a másikat meg este. Még kevesebbet ér, ha az egyiket Münchenben hallgattuk, a másikat Budapesten. Elengedhetetlen az A-B teszt, tehát az a lehetõség, hogy egyetlen kapcsolóval választhassunk a két program között. Másrészt a gyors ide-oda kattogtatással sem megyünk sokra, mert az emberi hallásnak még egy bizonyos "tehetetlensége" is van: hajlandó kiegyenlíteni a rövid ideig jelentkezõ különbségeket. Ez feltehetõen nem más, mint maga a zenehallgatási kedv; bármennyire bosszantó is minden hiba, az emberi tudat szeretné nem zavartatni magát. Ajánlatos ezért egy-egy rövidebb zenei részletet elõször az egyik, majd rögtön utána ugyanezt a másik forrásból meghallgatni. A gyakorlatban ez egy kissé nehézkes: állandóan vissza kell tekercselni a szalagot, vagy vissza kell tenni a tût az elõzõ barázdákba. Megszakítatlan program esetén, vagyis ha egyszerûen végighallgatjuk a mûsort, tudni kell - helyesebben: ki kell tapasztalni! -, milyen jellegzetes effektusoknál váltsunk egyik készülékrõl a másikra, hogy az árnyalatnyi különbségek is elõbújjanak.

14.§ De, hogy igazán nagy biztonsággal megítélhessük a hifi-készülékek hangminõségét, beleszámítva azt a rendkívül lényeges faktort is, hogy mennyi idõ után válik fárasztóvá a hangjuk, nagyon hosszú próbákra van szükség, nagylétszámú zsûrivel. A zsûrit azonban nem lehet hetekig fogvatartani, a szeánsz idõtartama szükségképpen korlátozott. További gond, hogy a résztvevõk ezúttal nem otthon hallgatják a nekik tetszõ zenét akkor, amikor a kedvük így tartja, hanem idegenben, elõre megbeszélt idõben, tehát feltehetõen közepes hangulatban. Ráadásul egy kicsit tartanak is egymástól, feszélyezettek, úgy érzik, vizsgázniuk kell. Így véljük tehát, hogy azok az árnyalatnyi különbségek, amelyeket a szeánszokon mégis, még statisztikai módszerekkel is sikerül kimutatni, a valóságban sokkal-sokkal nagyobbak. Amit viszont a zsûri füle nem hall meg, az a különbség még létezhet, csak esetleg nem mutatható ki ilyen objektív eszközökkel.

15.§ Mert objektivitásról nyílván csak akkor lehet szó, ha a zsûri nem tudja, mit hallgat. Sokat érhet a vérbeli zenészek ítélete: õket, ritka kivételtõl eltekintve, egyszerûen nem érdekli, hogy csöves vagy tranzisztoros, hogy A-osztályú vagy AB-osztályú, hogy Revox vagy Akai,
hogy bassz-reflex vagy labirint. De még így is ajánlatos úgy intézni a dolgot, hogy a hangszórók lehetõleg tüll-függöny mögött legyenek, a lemezjátszók közül mindkettõn forogjon (és ugyanaz!) a lemez, az erõsítõket pedig el kell tüntetni, nehogy valamelyik szép elõlap megvesztegesse valakinek a szemét. Hosszabb idõre azonban megõrizhetetlen a készülékek inkognitója, és röstellkedve valljuk be, hogy bizony mi is csak nehezen tudunk elfogulatlanok maradni. Tudatunk fenekén egy kis manó - ha egyszer már kialakult az ítélete - mindent elkövet, hogy neki legyen igaza.

16.§ A zsûritagokat nem csak a hifi-masinák vagy az azok által megtestesített mûszaki elvek korrumpálhatják. Befolyásolhatja õket a többi tag véleménye is. (Mindez tökéletesen összhangban van néhány egzaktnak nevezhetõ pszichológiai kísérlet eredményével.) Ezért legalábbis ki kell kötni, hogy teszt közben mindenki tartózkodjék bárminemû véleménnyilvánítástól, és lehetõleg ne is figyeljen oda a többiek - akár ösztönös - reakcióira. Különben könnyen az történik a zsûrivel, ami az igazi szeánszokon fordul elõ a spiritisztákkal: valaki hallani véli a Jelet... ez is, az is megtoldja valamivel... s egykettõre ott lebeg körülöttük a szellemtestvér.

Darvas László[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

A három kívánság - Mese felnõtteknek a mélyhangsugárzó dobozokról

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás - és egyéb - tengereken innen ugyan, de a háziasszonyok türelmének határán messze túl, volt egyszer egy legény, aki nagyon szeretett volna egy pár jó hangdobozt. Annyit törte és annyian telebeszélték már a fejét, hogy végül úgy
érezte magát, mint egy erõsítõ, amit elfelejtettek kikapcsolni. Hogy kikapcsolódjék, elment sétálni a közeli erdõbe. De ott is a hifin járt az esze, és folyton ilyesmiket kérdezett magától:

- Kis hangdobozt szerezzek-e vagy nagyot?
- Minek a nagy, ha a kicsinek a hangja is elég mélyre lemegy?
- Elegendõ-e a 40 wattos is, avagy legyen inkább 100 wattos?
- És mekkora erõsítõ kellene hozzá? Hiszen nem a király tánctermében fogom használni, hanem egy lakótelepi lakásban.
- És vajon jól teszem-e, ha a zárt doboznál maradok? Nem járnék-e jobban mégis egy bassz-reflex-dobozzal, vagy éppenséggel egy labirintussal, amit transzmissn lájn-nak is nevezhetnék, ha elegánsabb vendégeim érkeznek?

Itt tartott gondolataiban, amikor észrevette, hogy egy öregasszony verítékezve cipel a hátán egy súlyos köteg violinkulcsot. Önzetlenül a segítségére sietett (hiába, aki a hifit szereti, rossz ember nem lehet), és lám, kiderült, hogy az anyóka nem más, mint a nagyhatalmú Akusztika tündér. "Jó tett helyébe jót várj. Amplitúdó decibel - mondd meg gyorsan, hogy mi kell." "Három kívánságom. van - mondta a legény -, azt kívánom, hogy a hangdobozom a lehetõ legkisebb legyen. És a basszusa menjen minél mélyebbre. És minél kisebb erõsítõre legyen szükségem hozzá." "Sajnos - felelte a tündér -, manapság a mesében is érvényesülnek a takarékossági szempontok. Teljesíthetem ugyan három kívánságod bármelyikét, de semmiképpen sem a hármat egyszerre. Gondolkozz rajta, aztán gyere vissza. Csak mondd ki a varázsigét: Q=0,7 - és máris megtalálsz." A legény azonban azóta sem ment vissza az anyókához, mert nem tudta eldönteni, mit kívánjon inkább. Hát itt tart a hangszórótechnika, amióta kikeveredtünk az erdõbõl.

Minthogy a mélysugárzókon nagyon sok múlik - fõleg ezek szabják meg a dobozméretet, az egész hangdoboz árát és tulajdonképpen az erõsítõét is -, nyilván senki sem lepõdik meg, amiért ma este a mélysugárzókról mesélünk. S hogy miért folyamodtunk éppen a mese mûfajához? Talán mert a hangdoboz-piacon jobbára még ma is a misztikum uralkodik, noha az igazi bölcs varázslók ma már egyetértenek abban, hogy a mély hangok becsületes reprodukálásához nem mágiára van szükség, hanem matematikára - a gyakorlatban persze azért nem ilyen egyszerû a dolog. A keresztváltóra esküszünk, hogy az alábbiakat jeles bûbájosok irományai nyomán vetettük papírra. Bûvös ábráink többségét a KEF boszorkánymestereitõl oroztuk; ezeket találtuk a legszemléletesebbeknek. (A rend kedvéért itt tisztázni szeretnénk a terminológiát. Hangszórónak magát a csupasz meghajtó elemet, mondhatni: a rendszer motorját nevezzük. A hangszóró-doboz: amibe a motort beleépítik. A komplett rendszer neve hangsugárzó, illetve - hiszen mindenki így használja - hangdoboz. Amikor tehát dobozról beszélünk, a hangszórót is beleértjük, kivéve, ha magáról a dobozról, annak megépítésérõl-kialakításáról van szó - de ez a szövegbõl amúgyis kiderül.)

A varázsige: Q=0,7

Abból induljunk ki, hogy minden abrakadabra ellenére a mai napig sem találtak ki jobb mélyhangszóró-típust a mindenki által ismert dinamikus hangszórónál. Az egyre magasabb frekvenciákon megvan ugyan az a jellemzõ tulajdonsága, hogy a membrán felülete nem egységesen mozog elõre-hátra, hanem kiszámíthatatlanul táncol össze-vissza. De az alsó oktávokban (mindaddig, amíg a membrán mérete kisebb, mint a benne terjedõ hang hullámhossza). egységes, merev felületnek tekinthetjük, afféle dugattyúnak, amely elõre-hátra pumpálja a levegõt. Az elõre-, illetve hátrafelé sugárzott mélyhangok kioltanák egymást (akusztikai rövidzár), ezért el kell elválasztani õket egymástól. Erre szolgál a hangszóró-doboz. Vannak ugyan, akik tölcsért illesztenek a hangszóró elé, de ennek inkább a térhangosításban, semmint a hifiben van jelentõsége. Mások hatalmas, több négyzetméteres lapra, "hangfalra" szerelik a mélyhangszórót, vagy éppenséggel beépítik két szoba közé a falba (emelje fel a kezét, akinek van erre a célra egy fölösleges szobája) - a közönséges halandók viszont általában kiegyeznek valamiféle hangdobozzal. Abban már szabad kezet ad a fizika, hogy a hangsugárzók három alapvetõ jellemzõje közül - dobozméret, határfrekvencia, hatásfok - kettõt szabadon választhatunk meg, a harmadik rovására. A hangdoboz nagyon rossz hatásfokú "gép": alig egy-két, nem ritkán csak néhány tized százalékot hasznosít az erõsítõ teljesítményébõl. (Ugye, így már nem is olyan sok az a 80-100 watt?!) Ha csökkentik a doboz térfogatát, akkor a változatlan mennyiségû és minõségû mélyhangért az erõsítõ nagyobb teljesítményével kell fizetnünk, feltéve, hogy a hangszóró egyáltalán képes lesz elviselni azt. Erre utal a hangdobozokon wattban feltüntetett adat, amely a rendszer villamos terhelhetõségét jelzi, nem pedig az akusztikus teljesítményt. Más kérdés, hogy jóminõségû 40 wattos hangdobozok a zenei csúcsok pillanatában akár több száz wattos erõsítõteljesítményt is felemésztenek!

Jó mélyhangátvitelen azt értjük, hogy a hangsugárzó frekvenciajelleggörbéje még a basszus-tartományban is egyenletesen fut - tehát kiemelés sem lehet rajta! Sajnos, ha ezt betartják, a görbe elég hamar lekonyul. A tervezõk ezen úgy segítenek hogy a mélysugárzó rendszert többé-kevésbé csillapítatlanul tartják. A doboz ilyenkor alul "ütni" fog, tehát több, sõt, valamivel mélyebb basszust is produkál, de ez nem az igazi: a meglendülõ membrán "túlszalad", berezonál, nem képes idejében megállni. A rezgések csillapítatlanságának mértékét a Q (Quality) faktor azaz jósági tényezõ adja meg. A Q=0,5 rendszernek nincs rezonanciafrekvenciája, a jel idõbeli lefutása úgyszólván kifogástalan - csak az a baj, hogy a basszus túl hamar elfogy. A 0,7-es Q a maximálisan lineáris görbének felel meg. Tulajdonképpen már ez is megalkuvás: csak a frekvenciagörbe ennyire sima, a fázismenet már nem ennyire tökéletes. Még elfogadható a Q=1 érték, amely némi "beütés" árán valamelyest megnyújtja lefelé a frekvenciasávot, - természetesen tovább rontva a rendszer tranziens tulajdonságait. Ha még ezután is növeljük a Q értékét, a rendszer egyre csillapítatlanabb lesz. Kényszerûségbõl ilyenre tervezik szinte kivétel nélkül az összes minidobozt. A nagyobb csillapítás (azaz a kisebb Q-érték) mellett szól még néhány körülmény. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a józanul tervezett hangdobozok is azonnal ütni kezdenek, amint erõsebben hajtjuk õket. Újabb érv, hogy a jobban csillapított hangdobozok hangját kevésbé befolyásolja a terem akusztikája, könnyebb megtalálni a helyüket a szobában. És mégis: a legtöbb rendszer (a Spendor BC1 is) jóval csillapítatlanabb a kelleténél. Mi ennek az oka?
Sajnos, a három fõ jellemzõt csak akkor kombinálhatjuk szabadon, ha módunkban áll itt-ott hozzájuk igazítani a hangszóró többi paraméterét, elsõsorban a mágneses indukció (gyakorlatilag a mágnes) erõsségét, a mozgó rendszer (lengõcséve - membrán) tömegét, továbbá engedékenységük mértékét. A hangdoboz-gyártók többsége minthogy készen veszi a hangszórókat, jóval kevesebb optimális kombináció között válogathat, és hol ebben, hol abban, de megalkuvásra kényszerül. Egy másik szempont: "normál" méretû dobozokban a legtöbbször olyan mélyhangszórót találunk, amely valójában inkább középsugárzó, és csak egy kis csillapítatlanság árán képes megfelelõ mennyiségû basszust produkálni. Ennek ellenére most, amikor azt kívánjuk bemutatni, hogy a mélysugárzó-dobozok három fõ paraméterét milyen árfolyamon csereberélhetjük, teljes mértékben negligáljuk a kényszerû megoldásokat: úgy véljük, a frekvenciagörbének legalább elvben egyenletesen kell lefutnia. A térfogat ezúttal 30 liter, a hatásfok a görbe vízszintes szakaszán nem egészen 0,5 százalék, az alsó határfrekvencia alatt természetesen sokkal kevesebb. A görbe 100 Hz-ig teljesen egyenes, 50 Hz-en 3 dB-t esik, vagyis az akusztikai teljesítmény itt csökken a felére (f3=50 Hz). Jellemzõ vonása e rendszernek, hogy f3 alatt a görbe egyenletesen 12 dB-t esik oktávonként.
A következõ 8 ábra mindegyikén (amit technikai okok miatt itt most nem reprodukálok, nem baj, mindenkinek jó ok arra, hogy tényleg vegye meg a CD-t ) azt szemléltetjük, hogy milyen áron kaphatjuk vissza ezt az eredeti, maximálisan lineáris görbét, ha közben növeltük vagy csökkentettük a doboz térfogatát, a hatásfokot, a mágnes erõsségét és a többi paraméter értékét - illetve ha nem zárt, hanem nyitott dobozba építettük a hangszórót. Ezek persze mind csak példák. A kombinációk, az átmenetek száma végtelen.

1. ábra
Egy maximálisan lineárisra tervezett, 3O literes zárt doboz frekvencia-jelleggörbéje. Q=0,7. Hatásfok: nem egészen fél százalék. Az f3 frekvancia, azaz a -3 dB-es pont, amelyen a hangnyomás és egyben a hatásfok is a felére csökken, 50 Hz. A görbe azután oktávonként 12 dB-t esik: ez a zárt dobozok jellemzõje.

2. ábra
Kisebb térfogat: kisebb hatásfok

- - - - a térfogatot 30-ról 15 literre szûkítve az f3 pont feltolódik 55 Hz-re. A rendszer nincs kellõképpen csillapítva, a 100 Hz körüli domb még egy oktávval feljebb is érezteti hatását.

. . . . a térfogat ezúttal is 15 liter, de megduplázták a mozgó tömeget. A rezonancia mélyebbre tolódott ugyan, de a basszus most már nagyobbat üt. Még rosszabb, hogy a lineáris sávban 6 dB-vel csökkent a hatásfok, vagyis az eredeti hangerõt már csak négyszerte nagyobb erõsítõvel tudnánk fenntartani!

. - . - ha az elõzõ módosítások után még a mágnes erõsségét is megnöveljük, a gyök2-szörösére (a jó mágnes meglehetõsen drága!), visszakapjuk a kiindulásul választott optimális görbét. Végül is annyi történt, hogy a hatásfok 3 dB-t romlott: kétszerte nagyobb erõsítõre lesz szükségünk.

3. ábra
Mélyebb basszus: kisebb hatásfok

- - - - minden paraméter változatlan, kivéve, hogy a mozgó tömeget a négyszeresére növelték. Az eredmény egyenlõre nem optimális: a basszus mélyebb lett ugyan, de csillapítatlan, a hatásfok-veszteség pedig horribilis: 12 dB!

. . . . a drágább mágnes (gyök2-ször növelt térerõ) ismét segít. A görbe újra teljesen lineáris, a -3 dB pontot egy oktávval lejjebb, tehát 50 helyett 25 Hz-en találjuk, de a hatásfok 9 decibelt romlott, s már alig haladja meg a 0,05 százalékot. Nyolcszorta nagyobb erõsítõ kívántatik,
például 25 helyett 200 Wattos...

4. ábra
Nagyobb térfogat: mélyebb basszus

- - - - amennyiben a hangdoboznak csak a könyvespolcon maradt helye, s nem lehet nagyobb 10 literesnél, a különféle paraméterek szabad variálásával még mindig fenntartható a maximálisan egyenes görbe, de a basszust vissza kell fogni: most 74,7 Hz a határfrekvencia.

. . . . ha viszont 100 literes dobozt is megengedhetünk magunknak, ugyanilyen feltételekkel 34,7 Hz-re szoríthatjuk f3 értékét.

5. ábra
Nagyobb térfogat: nagyobb hatásfok

- - - - ha 100 literre növelhetjük a doboz térfogatát, de megelégszünk az eddigi basszussal (f3=50 Hz), helyette javíthatunk inkább a hatásfokon,

. . . . a 10 literes dobozból viszont csak nagy hatásfok-veszteség árán csalhatjuk elõ ugyanezeket a mélyhangokat. A két szélsõ görbe közötti különbség 10 dB: ekkora különbséget tapasztalhatunk egy 10 és egy 100 Wattos erõsítõ között!

6. ábra
Kisebb basszus: nagyobb hatásfok

- - - - mintegy fél oktáv feláldozásával (f3=74,7Hz) számottevõen javíthatjuk a hatásfokot. Így kisebb erõsítõ is elég.

. . . . ha viszont ugyanennyivel lejjebb, 34,7 Hz-re szorítjuk a -3 dB pontot, jóval nagyobb erõsítõt kell szereznünk. A két szélsõ görbe között ezúttal is 10 dB a különbség.

7. ábra
A mágneses indukció, mint a konstrukció fontos eleme

- - - - minden paraméter olyan, mint kiinduláskor, kivéve, hogy a mágneses indukciót a gyök2-szeresére növelték. A basszust ezáltal túlcsillapították, a mélyhang elfogyott, igaz viszont, hogy a hatásfok a lineáris sávban a kétszeresére nõtt (+3 dB).

. . . . a gyök2-szeresével redukálva a mágneses indukció értékét - azaz, például ha olcsóbb mágnest használunk a kelleténél -, elõáll a jól ismert, rosszabb hatásfokú, csillapítatlan basszusú rendszer.

8.ábra
Zárt doboz - nyitott doboz

. . . . ugyanaz a 30 liter, ugyanaz a határfrekvencia (f3=50 Hz), nagyjából ugyanaz a hangszóró - egyes paramétereit csak annyiban módosították, hogy nyitott dobozból sugározza le a maximálisan lineáris basszust. A hatásfoka 5 dB-vel jobb, tehát ugyanakkora erõsítõvel csaknem háromszorta nagyobbat szól. A konstruktõrnek természetesen jogában áll lemondani a jobb hatásfokról, vagy legalábbis a nyereség egy részérõl, s ehelyett inkább csökkentheti a doboz térfogatát, vagy még inkább: lejjebb nyomhatja a határfrekvenciát. Ez indokolt
is, hiszen - érdemes megfigyelni! - f3 alatt a görbe sokkal meredekebben zuhan, mint a zárt dobozé!

9. ábra
"Egy lyuk, és más semmi!" Mint látjuk, a basszreflex-doboznak nem az a lényege, hogy egy zárt dobozt meglékelnek.

- - - - az optimálisra tervezett zárt dobozon reflex-nyílást vágtak. A nyílás rezonanciája éppen a hangszóró szabadon mért rezonanciájának felel meg. A határfrekvencia mindössze 10 százalékkal tolódott lejjebb, de a basszus máris csillapítatlanabb, s ugyanakkor nincs semmi nyereség a lineáris sávban

. . . . a reflex-nyílás kétszeresre bõvítésével már csak rontani sikerült az eredményen. A megoldás: radikálisan újratervezni az egész rendszert.

Amit idáig meséltünk, annak matematikai alapja van. A mélysugárzók pontosan úgy viselkednek, mint bizonyos áramkörök, a felüláteresztõ szûrõk, amennyiben a mind mélyebb basszust a hangszóró egyre kevésbé hajlandó lesugározni. A basszusdoboz minden elemének megvan a maga elektromos megfelelõje, amely (ha valaki rászánja a költségeket), számítógépbe táplálható, programozható, optimalizálható.

1. Eddig egy szó sem esett arról, hogy mekkora legyen a basszushangszóró membránja. A mélysugárzókat szimbolizáló képletben ugyanis nem szerepel a membrán átmérõje! Pusztán arról van szó, hogy a kisebb membránnak jóval nagyobbat kell mozdulnia elõre-hátra. Addig nincs is baj, amíg nem hajtják meg erõsen: még egy 13 centis hangszóró is lesugározhatja a legmélyebb basszust is. Ha viszont ezt
szobahangerõn követelnénk meg tõle a membrán kiütné a doboz hátoldalát. Prospektuskedvelõ olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy mekkora erõsítõ-teljesítménnyel szokás megmérni a hangsugárzók frekvencia-görbéjét. Eláruljuk: a leggyakrabban 1 (egy) wattal... Ezért a hangdobozról azt is tudni kell - és illik megadni -, hogy mekkora hangnyomást képes kelteni.
2. Még ha a membrán korlátlanul mozoghatna is elõre-hátra, a minidobozokból akkor sem csikarhatnánk ki igazán mély és igazán nagyerejû basszust, még a hatásfok lerontása árán sem, hiába van akár többszáz wattos erõsítõnk. Az elektromos teljesítmény túlnyomó része ugyanis hõvé alakul át a lengõcsévében: leég a tekercs. Különleges technológiákkal elérhetõ, hogy a membrán viszonylag nagyot
mozdulhasson, a rendszer pedig elviselje a magas hõfokot, de a miniatürizálásnak ezúttal is megvannak a határai.
3. Mennél nagyobbat mozdul a membrán, annál inkább nõ a nemlineáris torzítás. Ebbõl a szempontból elõnyösebb a basszreflex-doboz, mert nem csak a hatásfoka jobb, ami még csak azt jelentené, hogy kisebb erõsítõvel is megelégszik, hanem ráadásul ugyanahhoz a basszushoz jóval kevesebbet mozog a membránja. Amit viszont a basszreflex-doboz behoz a réven, azt elveszíti a vámon. Ez a doboztípus ugyanis a legalsó frekvenciákon - 20 Hz alatt - nem tartja teljesen ellenõrzése alatt a hangszórót. Füllel nem hallható jelekre, például a hanglemezen levõ zajokra, amelyeket a hangkar-hangszedõ alaprezonancia felerõsít, a membrán lengeni kezd, s ez is észlelhetõ torzítást okozhat.
4. Noha a basszreflex-doboz kisebb, mint az azonos minõségû zárt doboz, méretét egy bizonyos határon túl már nem ajánlatos csökkenteni. A túl kis doboz szûk reflex-nyílásában súrlódni, "surrogni" kezd a levegõ. Ha a basszreflex-dobozt mégis miniatürizálni akarják, a reflexnyílást lezárhatják egy újabb membránnal, amely olyan, mintha ez is hangszóró volna, de nincs mögötte motor. A gyárak ezt passzívsugárzónak nevezik, és a prospektusokban szívesen hivatkoznak "megnövelt sugárzó felületre", ami a tudatos megtévesztés jellemzõ példája. A passzívsugárzó ugyanazt a szerepet játssza, amit a basszreflex-nyílás, és nem ad sem több, sem jobb mélyhangot. Elõnye: a membrán hátoldaláról érkezõ, magasabb frekvenciájú jeleket "leblokkolja", bennfogja a dobozban. Hátránya: nem képes olyan fürge mozgásra, mint a közönséges reflex-nyílásban az ott rezgõ levegõdugó.
5. A híres akusztikus labirint (Transmission Line - magyarul hullámvezetõnek is nevezhetnénk) egy összehajtogatott csõ, amelynek egyik vége a hangszóró hátoldalához csatlakozik, a másik vége pedig nyitva marad és szintén sugároz. Ebben hasonlít a basszreflex-dobozra: mindkettõ hasznosítja a membrán hátoldaláról sugárzó energiát. Azon a frekvencián, amelynek negyed-hullámhossza éppen megegyezik a esõ hosszával (de sajnos, számos más frekvencián is!) erõs rezonancia lép fel, s ezzel igen mély basszust lehet elérni, általában különféle hátrányok árán, amelyek a hangkép tisztaságát másutt rontják el. A csövet belül rendkívül erõsen csillapítani kell, ezért lényegesen nagyobb erõsítõ-teljesítményt fogyaszt, mint a reflex-doboz. Ha jól csillapítják, fogy a basszus, így az optimalizált labirintusnak a mélyhangátvitele ugyanolyan, mint az optimalizált reflexdobozé. Ha viszont nem tökéletes a konstrukció, más karakterû lesz a hibája.
6. Önmagában véve egyik doboztípusról vagy variánsáról sem mondható el, hogy jobb a másiknál. Mindig az a kérdés, mi a konstruktõr célja. Mint tudjuk, a tervezõk általában készen kapott hangszórókból építkeznek, a paraméterek többségén már nem változtathatnak. Helyzetükön valamelyest javít, ha legalább többféle doboztípussal kísérletezhetnek. Kísérletezhetnek, ez a helyes kifejezés, mert noha a basszusdobozok akár számítógéppel is megtervezhetõk, a mai modellek között csak elvétve találni olyat, amelyik pontos számítás, nem pedig próbálgatás eredménye volna.
7. Bármilyen furcsán hangzik, a paraméterek egy részét mindig a vevõ határozza meg. A zene ugyanis, amelyet hallgatunk, így is definiálható:
- egy bizonyos program,
- egy bizonyos hangerõvel,
- egy bizonyos szobában,
- egy bizonyos módon elhelyezett hangsugárzó-pártól,
- egy bizonyos távolságban ülve.

Például egy kisméretû szobában nyilván könnyebb
"szobahangerõt" produkálni, különösen, ha a terem nincs körbekárpitozva. Ilyenkor tehát valamivel szerényebb teljesítményû erõsítõ is megteszi - vagy inkább lehet rosszabb hatásfokú a hangdoboz. Ha kicsi a dobozod, toldd meg egy lépéssel - azaz ülj egy lépéssel közelebb hozzá. Igaz, így esetleg csak egyetlen "sztereó szék" marad a "nézõtéren", de számottevõen nõ a torzítás nélkül elérhetõ hangnyomás. Ne feledjük, 3 dB nyereség azt jelenti, hogy mondjuk 60 wattos helyett 30 wattos erõsítõ is elegendõ. Az sem mindegy, hová tesszük a hangdobozokat. Elvben az a legjobb, ha 60-80 centire, vagy még messzebb tartjuk õket a falaktól és a padlótól: tisztább lesz a hangkép a 200 Hz fölötti sávban, és így a legjobb a sztereó kép is. (Hogy a hangdoboz így mindig útban van? Hát igen...) A basszus mennyisége (nem a minõsége!) többnyire csökkenni fog. Ámde módunkban áll inkább a mélyhangokat erõltetni, amennyiben mégis közelebb visszük a dobozokat a falakhoz, a padlóhoz... A minidobozokat általában így is tervezik: számolnak a könyvespolc, azaz legalább egyetlen közeli felület hangvisszaverõ hatásával. Aki tudni szeretné, mire képesek a falak, tegyen egy Minimaxot a földre, közvetlenül a sarokba. Természetesen a zenei ízlésünktõl is függ, hogy milyen hangsugárzóval járunk a legjobban. Aki szinte kizárólag kamarazenét hallgat, bizonyára szívesebben választja a tisztább, színezetlenebb, habár basszusokban esetleg szegényebb hangot, míg a popzene kedvelõi feltehetõleg inkább a jó basszus oltárán hajlandóak áldozatot hozni. A hifi, mint mindnyájan tudjuk, csupa-csupa kompromisszum, de azért megalkudni is lehet okosan.

Ahogy kezdtük, úgy kéne befejezni is. Melyik mese kívánkozna ide a leginkább? Talán a halászé, aki, miután kifogta a "High Fidelity" feliratú palackot, félelmetes dzsinnt szabadított magára? Avagy inkább Szindbádot, a hajóst említsük, aki csudás tengerentúli jószágokra tett
szert, de aztán minduntalan hajótörést szenvedett? Az elektroakusztikának ez a népszerû oldalhajtása - a hifi - olyan, mint az Ezeregyéj: bármelyik történetét válasszuk is, mindig marad ezer másik, amelyet elmesélni, átgondolni, tisztázni érdemes.

Szekám Pál (alias Darvas László)[/quote]

[subvoice]

idézet:

---

Ezt írta LAMExPERT:
idézet
[QB][/QB][/quote]

Ez tök jó.

[Silicon]

idézet:

---

Ezt írta subvoice:


Ez tök jó.[/quote]

Jaja, én is elolvastam.

[NEUROFiRE]

En meg nem olvastam el az egeszet, de ez a fejtegetes a Q(tc)-rol igen erdekes (bar nem irtad melyik Q-rol van szo, de nyilvan errol), ui. tobb helyen is ennek az ellenkezojet olvastam, es az ellenkezojet tapasztaltam. Q(tc) novelesevel magasabbra tolodik az also hatarfrekvencia es a tranziensatvitel javul.
Imho epp forditva van: Q(tc)=0.5 megnyujtja a melytartomanyt katasztrofalis tranziensatvitellel (imho normalis ember nem is epit ilyen dobozt), Q(tc)=1 pedig jo tranziensatvitelt biztosit magasabb f(3)-mal...

Pls, fejtsd ki, hogy mire alapoztad, amit irtal.

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta NEUROFiRE:
En meg nem olvastam el az egeszet, de ez a fejtegetes a Q(tc)-rol igen erdekes (bar nem irtad melyik Q-rol van szo, de nyilvan errol), ui. tobb helyen is ennek az ellenkezojet olvastam, es az ellenkezojet tapasztaltam. Q(tc) novelesevel magasabbra tolodik az also hatarfrekvencia es a tranziensatvitel javul.
Imho epp forditva van: Q(tc)=0.5 megnyujtja a melytartomanyt katasztrofalis tranziensatvitellel (imho normalis ember nem is epit ilyen dobozt), Q(tc)=1 pedig jo tranziensatvitelt biztosit magasabb f(3)-mal...

Pls, fejtsd ki, hogy mire alapoztad, amit irtal.[/quote]

Attól tartok, az olvasást nem lehet megúszni. Kérlek tedd meg

[Bodycounter]

Hol lehet hozzájutni ehhez a CD-hez?

[lameXpert]

idézet:

---

[url="http://"http://www.mek.iif.hu/porta/szint/termesz/biologia/terhall/html/"] Wersényi György : A térbeli hallás[/url][/quote]

[ 2002. szeptember 13.: LAMExPERT szerkesztette a hozzászólást ]

[Iguana]

.

Bocs.

[ 2002. szeptember 14.: *Iguana* szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Mi mennyi?

A legjobb mûszernek is megvan a maga hibahatára. Decibel, millivolt, százalék - egyik sem pontosan annyi, amennyinek mérjük, hanem mindig egy picit több vagy kevesebb. Vajon mekkora lehet a tûrésmezeje annak a különleges, kagylóforma mûszernek, amelyet az emberek a fejük jobb és bal oldalán viselnek? Persze, nem arról van itt szó, hogy ki hány kilohertzig hallja a legmagasabb frekvenciákat ennek sokkal kisebb a jelentõsége, mint általában hiszik. Gyakori, hogy 60 éves vagy még idõsebb, de egyébként ép hallású emberek auditív ítélete lényegében kifogástalan, holott a legmagasabb frekvenciákat már régen nem hallják, a nemlineáris torzításokat viszont igen. Az aranyfülûeket nem a denevér-hallásúak között kell keresni. Kár; ez lett volna az utolsó mérhetõ paraméter.
Hát akkor hol keressük az aranyfülûeket, akik a mûszer pontosságával határozhatnák meg, hogy melyik hangszedõ vagy erõsítõ szól szebben? Nekünk magunknak sem tizennégy karátos a hallótekervényünk, és (emberi gyöngeségbõl?) nem is igen hiszünk az aranyfülûek létezésében. Ettõl persze még létezhet ilyen fenomén, és ha egyszer rátalálunk egy valóban csalhatatlan ítéletû zenebarátra, nem fogjuk azt mondani rá, amit az egyszeri góbé mondott a cirkuszi elefántra, hogy tudniillik ilyen állat pedig nincs. De egy-két keresztkérdést azért feltennénk neki. Mindenekelõtt megkérdeznénk, melyik zenei mûfajban járatos, milyen zenét szeret. Ha azt feleli, hogy mindegy neki, csak zene legyen, máris gyaníthatjuk, hogy hamis prófétával van dolgunk. Úgy értsük-e, hogy itt áll elõttünk valaki, aki legalább minimális zenei készültséggel bír, végigül hetente két koncertet, ezenkívül rendszeresen végigforgatja hatalmas operalemez gyûjteményét - és ez az ember képes volna ugyanennyire elmélyülni a dzsessz és a popzene hangzásvilágában is!? Hogy auditív ítélete perdöntõ lehetne - mondjuk Pink Floyd rajongói számára? Hadd kételkedjünk ebben. Végtére, a mi ereinkben is az õsi magnósok vére floydogál.
Nem, nem, a Tizennégy Karátos Jövevény válogatni fog. Például azt mondja majd, hogy a komolyzenében nem túl járatos ugyan, de annál jobban benne él a popzenében; reggel szintetizátorral ébred, este basszusgitárral fekszik és egész éjjel Fenderekkel álmodik; õ aztán igazán tudja, mitõl döglik a hangszóró, akarom mondani, hogy milyen a slágerzene eredeti hangképe, amelyet végül is otthon reprodukálni akarunk. A zenehallgató közönség túlnyomó többsége igenis bízzon meg az õ auditív ítéletében. Aki pedig szerencsétlenségére komolyzenét hallgat vagy netalán klasszikus dzsesszt, az megérdemli a sorsát. Ez jól hangzik (vagy nem is hangzik olyan jól?); apostolunk eszerint tökéletesen ismeri a popzene "etalon-hangzásképét". Kérdezzük csak meg a popzenészeket és a hangmérnököket: ismerik-e õk is ezt az etalont? Ha õszinték, akkor azt felelik, hogy "ilyen etalon nincs", vagy pedig úgy fogalmaznak, hogy "létezik ugyan egy általánosságban elfogadott hangzáskép, de mi a magunk részérõl mindent elkövetünk, hogy a mi nótánk másképpen szóljon."
És ehhez meg is van minden eszközük. A modern popzenének a szintetizátor az anyja, a keverõpult az apja, hogy a bábáiról ne is beszéljünk. És ha már a stúdiókban is "kreálnak", "hangzásképet produkálnak", tetszõlegesen határozzák meg az egyes szólamok súlyát, a magas és mély kiemelés mértékét, sõt: bizonyos torzításokét is - akkor vajon olyan nagy baj-e, ha otthon a hangszedõ magasban emel, az erõsítõ a basszust forszírozza, a hangsugárzó pedig pótolja mindazt a torzítást, amelyet a producer kifelejtett a zenébõl? Ilyen lánchoz egyébként sokkal olcsóbban lehet hozzájutni, mint egy igazán semleges hangú berendezéshez. Talán még "kellemesebben" is fog szólni - az etalont pedig vigye el az ördög.
Ha a High Fidelitynek az a célja (márpedig definíciója szerint is az!), hogy ne produkálja, hanem reprodukálja a zenét, akkor az akusztikus hangszerek világában, elsõsorban a "komoly" zenében kell megkeresnünk az etalont, a vonatkoztatási pontot. Aki a csalhatatlan bíró ambíciójával lép fel, aligha hivatkozhat másra, mint komolyzenére, koncerttermek akusztikájára, amely - ha igaz -elmoshatatlanul él a fülében. És lám: a szakírók véleménye gyakran még komolyzenei anyagon sem egységes: egyikük ezt, másikuk amazt a hangsugárzót ítéli természetesebb hangúnak. Lehet, hogy még a komolyzenének sincs Abszolút Etalonja?
Gyanítjuk, hogy nincs - de errõl majd máskor. Azt viszont remélhetjük, hogy ha mind nagyobb gyakorlatot szerzünk, ha megismerjük nemcsak a koncerttermek (eltérõ) akusztikáját, hanem a hangmérnökök (ugyancsak eltérõ) ízlését, eszközeik sokféleségét, a zeneszeretõ közönség (szélsõségesen eltérõ) igényét - akkor egyre biztosabban megközelíthetjük, körülírhatjuk az egyetlen szóval meg nem ítélhetõ valóságot. Visszatérve kiindulópontunkhoz: a mûszerek hibája százalékban vagy ezrelékben mérhetõ, "pluszmínusz", tehát legtöbbször csak egyetlen dimenzióban. Az auditív ítélet bizonytalansága ennél sokkal nagyobb, s minthogy számtalan dimenzióban jelentkezik - térképész a talpán, aki meg tudja rajzolni a tûrésmezejét.[/quote]
Darvas László

[Targa]

idézet:

---

Eredetileg Cybernetics Core írta:

Nincs "vis vitalis", nincs "lélek", nincs a zenében sem "titokzatos" emberi tényezõ, amit ne lehetne visszaadni. Az élet, az ember, és a zene létezésének lehetõségét a világ "mozgatórugói" magukban hordozzák. Láttatok már esernyõt, ugye? Mai ismereteink szerint esernyõk kizárólag a Föld nevû bolygón léteznek. De ez nem jelenti azt, hogy az esernyõknek valami "megmagyarázhatatlan" tulajdonságuk lenne amiatt, hogy csak itt jöttek létre. Mert a világ az esernyõk lehetõségét is magában hordozza, még akkor is, ha soha egyetlen esernyõ sem készül el. A zene is ilyen. Nincs benne semmi különleges azonkívül, hogy csak mi értjük, és csak mi hozzuk létre. Éppen olyan, mint az élet, az ember, és az esernyõk. [/quote]

Nincsen, a búbánatos fenét nincsen.

Csak idézni tudom Lamex egy régebbi vitában elhangzott hozzászólását:

Halgattál valamikor zenét is?

[lameXpert]

idézet:

---

Darvas László

Vén hangszer a piszton, ám
malackézben bizton áll.
"Sosem fújok mellé, hiszen
csak a disznó disztonál!"[/quote]

[eLBé]

Jujj, ezek is megvannak digitális formában?
Odatenném a HFM cédé mellé.

[Sipi]

A HiFi Magazint én a Folio CD postától rendeltem meg (www.folio.hu), 980 Ft.
Én csak vinyl hanglemezrõl vagy élõben hallgatok zenét. A komolyzenét szeretem. Ebben az is jó, hogy a hangversenyeket csak nagyon ritka esetben hangosítják, így ezeken tényleg az élõ zene hallható mindenféle elektronikus manipulálás nélkül. Egyébként én a HFM-olvasásában már a vége felé tartok, és igen érdekesnek találom Peter W. Belt varázslatait, de ezeket otthon még sajnos nem volt alkalmam kipróbálni, mert jelenleg rossz az egyik hangfalam, és épp lemezjátszóm sincs.
A HFM-ben olvastam azt is, hogy annak idején, amikor megjelent a kazettás magnó, a DIN 45500 elõírásait enyhíteni kellett, hogy a kazetták is beférjenek a HiFi minõsítésbe!
A hanglemezek és a CD közötti különbségben egy olyan tényezõ is nagyon számít, amiben a CD SOHA nem lesz képes utolérni, de még csak megközelíteni sem a hanglemezt, nevezetesen: a mechanikai hangvisszaadás szépsége. Ahogy a tû siklik a barázdákban; lassan, méltóságteljesen forog a nagy fekete lemez; az enyhe ringatózás. Tehát maga a látvány, és a tudat, hogy hanglemezt hallgatok. Ez is nagyon fontos számomra. Ugyanis az emberek többsége nagyon fogékony a mechanikai szépségre: arra a mozgásra, amely egyszerû, mégis hatékony, azt a benyomást kelti, mintha nem is lehetne másmilyen. Ilyen például a gõzmozdony is.
Az audiofil és a hifista különbségére van egy nagyon jó cikkem, majd megkeresem, ha eszembe jut. Az audiofil egyáltalán nem szinonímája a High-Endnek. Nemcsak egy olyan készülék lehet audiofil, ami méregdrága. Ha megtalálom azt a cikket, ki fog derülni
Egyébként a hanglemezek frekvenciatartománya egyáltalán nem kisebb mint a CD-é, hanem még nagyobb is. Egy jobbfajta hangszedõ frekvenciatartománya 20-30000 Hz. De például az Ortofon MC5000 frekvenciatartománya 5-80000Hz. Utána lehet nézni: [url="http://"http://www.ortofon.com"]www.ortofon.com[/url]

[Nestroy]

Sipi:

Nagyon tetszett, amit irtal.

[eLBé]

Igen, és remek jó érzés régi bakelitek között turkálni. Az az antikváriumszag feledhetetlen.

Na meg a borítók. Egy Lp borítója gyakran igazi mûremek. Ehhez képest a CD borítók csak összecsapott miniatûröknek tünnek.

A hangszedõk valóban tudnak 20 kHz felett, de maga a lemez gyakran nem. Egy óvatlan kefélés a mesterlemezen, és már csak 18 kHz-es csúcsok maradnak. A JVC dolgozott ki annó extra lemezalapanyagot, a kvadrofóniához, ott 40 kHz volt a felsõ határfrekvencia. Az elsõ 20 kHz-ben volt a jobb-bal csatorna, a másodikban meg a hátsó hangszórók jele. Komoly finommechanikai bravúr volt ehhez hangszedõt gyártani.

[ 2002. szeptember 17.: eLBé szerkesztette a hozzászólást ]

[Nagypapa]

Hát igen. A helyzet szerintem az,hogy az ilyen (pozitív értelemben vett) "bakelitmegszállottakat" szerintem a világon semilyen érvvel nem lehet meggyõzni arról, hogy van annál jobb hanghordozó is.
Véleményem szerint az un. audiofilia is így jutott a jelenlegi pontjára, amikor inkább tekinthetõ vallásnak, mint tudománynak, vagy tudományos hobbinak. Gondoljunk csak az olyan "varázslatokra, hogy a CD-lejátszó máshogy szól, ha a hálózati dugóját fordítva dugjuk be a konnektorba, vagy hogy az arany színû hátoldalú CD szebben szól (vannak is egyes kiadványokból un. audiofil sorozatok, melyek ugyanazzal a bélyeggel készültek, csak arany színû lemezre).
Pont a komolyzene az a terület, ahol a CD szerintem mindenféleképpen jobban képes átadni a hangversenytermi dinamikát. Hasonlítsuk csak össze 90 db könyékén levõ jel -zaj arányát a bakelit legjobb esetben mérhetõ 40-50 db-ével, a sztereó áthallásról nem is beszélve. A soxor kompresszorozott popzenénél még megfelelõ lehet a bakelit jel-zaj viszonya, de a nagydinamikájú komolyzenénél, ahol minél kevésbé szeretnénk beleavatkozni a hang útjába, szerintem ez édeskevés.
Remélem ezen senki nem sértõdik meg, ez a szubjektív véleményem.

csövi

[eLBé]

Igen, ez komoly érv, hogy a CD tudja a 90 dB-s dinamikát, az analóg meg csak 50-60-70 nemtudoménmennyit. DE! Az analóg lemez zaja transzparens, a zaj alól kihallani a zenét. A digitálisnál nem. És ez utóbbinál véges számú, mégha ténylen nagyon sok dinamikai lépcsõ van. Nem véletlen, hogy az új digitális formátumok reklámjában bezony ott figyel, hogy ezen a téren mekkora az ugrás. Mert volt honnan hova.

Én fordítva vagyok. Pop-rock-tücc-tücc jöhet CD-rõl, de komolyzenére sokkal jobban szeretem a lemezjátszóm.

[Sipi]

Nagypapa: szerintem senki sem sértõdik meg, a fórum azért van, hogy mindenki leírja a véleményét, akit érdekel a téma. Én viszont éppenhogy komolyzenét hallgatok LP-rõl!

Tessék, az én véleményem:
Jel-zaj viszony:
annak idején éppen hogy amiatt morogtak a technikai érdeklõdésû komolyzene barátok, hogy a hangmérnökök ilyen-olyan mondvacsinált okok miatt még ezt az 50 db-t sem használták ki (lásd HFM és [url="http://"http://www.momus.hu/article.php?id=21&category=2"]http://www.momus.hu/...d=21&category=2[/url] )! Aki hallott már direktvágott és/vagy 48-as fordulatú nagylemezt, az tudja, hogy az LP-ben is igen nagy lehetõségek vannak (voltak). Ha valaki pedig nem tudott LP-re jó felvételt készíteni, az nem tud CD-re sem. Persze, amikor megjelent a CD, azt is éppen a komolyzene rajongók fogadták kitörõ lelkesedéssel (amíg valóban meg nem hallgatták...), hiszen a zajtalan hangfelvételben a halkabb részek (pp) jobban hallhatók, mintha az egész zajba veszne. Egyébként nekem is van egy-két olyan "audiofil" felvételem CD-n, aminek valóban hatalmas dinamikája van. De hát ez is csak "bemutató anyag", nem pedig ez az általános.
Egyébként (ezt már leírtam) magának a hanglemeznek hatalmas a dinamikája; akinek van lemezjátszója, tudja, hogy ha véletlenül ráejti a tût a lemezre, vagy ha játék közben megkocogtatja a lemezt, hangfalszaggató döngést hall. A nagy zajszint miatt kicsi azonban a dinamikatartománya. A zajszint azonban sok mindentõl függ, például a lejátszó berendezés minõségétõl is.
Vallás-tudomány: nem biztos, hogy a tudomány jelenleg ott tart, hogy mindent tudunk. Nagyon sok minden lehet, amirõl még fogalmunk sincs. Például az agy mûködése, vagy a hallásunk mûködése sem teljesen ismert. Hiába jobb az áthallása a CD-nek, a hanglemeznek még mindig jobb a sztereó térképzése.
Beavatkozás a hang útjába: mostanában egyre többen jönnek rá, hogy mennyivel jobb volt a rádióadás a 60-as években, vagy mennyire jól szólnak az akkor készült felvételek, mint mondjuk a 80-as években. A HFM-ben írtak valami hasonlóról. Akkoriban a jel átment 5-10 elektroncsövön, és már rögzítették vagy sugározták is, és a vevõ oldalán sem volt több elektronika. A lemezjátszóban sincs egetverõen bonyolult elektronika, a jel a letapogatás után egybõl kerül az elõerõsítõre (ami azért hozzátesz még néhány áramkört). Aztán viszont bejött a minél-több-gomb-annál-jobb korszak, és most már a jel átmegy egy 100 sávos keverõasztalon, 20 IC-n, stb. Ugyanez a vevõ oldalán is, ahol a keverõasztal helyett van a 20-elõre-beprogramozott-hangszín típusú erõsítõ, stb.

Lehet vitatkozni!

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Nagypapa:
Hát igen. A helyzet szerintem az,hogy az ilyen (pozitív értelemben vett) "bakelitmegszállottakat" szerintem a világon semilyen érvvel nem lehet meggyõzni arról, hogy van annál jobb hanghordozó is....
...Hasonlítsuk csak össze 90 db könyékén levõ jel -zaj arányát a bakelit legjobb esetben mérhetõ 40-50 db-ével, a sztereó áthallásról nem is beszélve. A soxor kompresszorozott popzenénél még megfelelõ lehet a bakelit jel-zaj viszonya, de a nagydinamikájú komolyzenénél, ahol minél kevésbé szeretnénk beleavatkozni a hang útjába, szerintem ez édeskevés.
Remélem ezen senki nem sértõdik meg, ez a szubjektív véleményem.

csövi[/quote]

Hát igen van. A SACD vagy DVD-A valóban jobb az LP-nél, de a CD semiképp. Nem csak a müszaki adatokat, számokat kell nézni. Sokan beleesnek ebbe a hibába. Hallgatni kell. Hidd el jobb az LP. (Persze nem Tesla lemezjátszon hallgatva )
Bár én már nem LP-zek régóta, de ennek az általam kedvelt zenei stilus az oka. Igencsak nehéz manapság egy pl. egy uj Mike Oldfiledet vagy Vangelist LP-n megszerezni.
A müszaki paraméterekre visszatérve. Hallottam már én olyan erõsitõt ami papiron sokkal jobb paraméterekkel rendelkezett, mint egy másik. Mégis meghallgatva a gyengébb paraméterü erõlködõ fényévekkel jobban szólt!!