"A stílus maga az ember..." hű tükre az ember gondolkodásának.....
#141
Elküldve: 2004. 12. 03. 20:31
#142
Elküldve: 2004. 12. 03. 20:40
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#143
Elküldve: 2004. 12. 03. 21:16
Szerkesztette: one 2004. 12. 03. 21:16 -kor
#144
Elküldve: 2004. 12. 03. 21:31
Maga a stílus görög eredetű szó. Kezdetben függőlegesen álló, hegyes tárgyat, oszlopot jelentett. A rómaiaknál már az íróvesszőt nevezték így, majd névátvitel útján az írás módját is vele jelölték. Ebben a jelentésben terjedt el aztán a stílus szinte minden nyelvben.
A régebbi stilisztikák főként az úgynevezett alakzatokat tekintették a stílus eszközeinek. A mai, modern stilisztika ezzel szemben azt tartja, hogy a nyelvnek valamennyi (hangtani, szókincsbeli, alaktani és mondattani) eleme részt vesz a stílus létrehozásában.
A nyelvi elemek kiválasztását, vagyis a stílus alakulását számos tényező befolyásolja. Közülük a legfontosabbak a következők:
1. A mondanivaló tárgya: más nyelvi eszközöket használ például a tudós tudományos eredményeinek ismertetéséhez; és másokat a költő érzéseinek a kifejezésére.
2. A közlés célja: a tudományos munkák célja például elsősorban a megértés, ezekre tehát az értelmi jellegű nyelvi elemek használata a jellemző; az érzelmi hatásra törekvő szépirodalmi művekben viszont a szóképek, a festői erejű szavak stb. a gyakoriak.
3. A közlés körülményei: a helyzet, alkalom, az, hogy kinek szól a mondanivalónk stb. Más stílusban beszél például a tudós az akadémiai felolvasóülésen, mintha népszerűsítő előadást tart.
4. A közlő egyénisége: ha például ugyanaz a mondanivalója, a tárgya, a célja több irodalmi műnek, még mindig lényeges különbségeket találunk kifejezésmódjuk között, s ezt csak a szerzők különböző egyéniségével magyarázhatjuk. Lásd például Csokonai Vitéz Mihálynak a Tartózkodó kérelem és Vörösmarty Mihálynak az Ábránd című versét vagy Juhász Gyulának a Magyar táj, magyar ecsettel és Ady Endrének A magyar Ugaron című költeményét.
Lásd még: Egyéni nyelv és stílus, Szókép.
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#145
Elküldve: 2004. 12. 03. 21:45
#146
Elküldve: 2004. 12. 03. 22:14
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.
Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:
– Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: .Hamm, bekaplak!. . azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:
– Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.
Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: .Hamm, téged is bekaplak!. . azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:
– Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára.
Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.
– No, apjuk . mondja a szegény asszony ., már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.
Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: .Hamm, téged is bekaplak!. Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: .Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: .Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#147
Elküldve: 2004. 12. 29. 12:26
RomNet
A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li átmérőjű és sok ezer láb magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott
- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj ! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?
A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#148
Elküldve: 2004. 12. 29. 16:02
a thaing & a wangwu h1ség vađ 700 li átmérõjû & sok ezR láb magas leh@.
a h1 é¶a> oldalán lakott 1 öreg M<r, közL яrt már a >lNcvNedik éVhez, & ¿ndN> úđ hívta: a bolond. ¿vL a Hz <яrata a h1re néz@t, ¿ndN alkalommal kRülõt kL@t tNie, aKr LmNt hazulρl, aKr hazamNt ezt mód^@t kéňLm@lNek találta, 1 napon Ht ö¶¶ehívta čaládяt, hođ +<¶élJk, ¿t is teh@nének.
- ¿t ¶ólnátok hozzá, ha Lhordanánk a 2 h1@? - kérdezte. - akkor utat ňit6unk Dlre, a han foµó partяhoz.
valamNyiN 1@ért@tek vLe, čak a ^Sége aggodalmaskodott
- aňňi Rõd sinč, hođ 1 dombočKt Lhordj ! hođ tudnád Lhordani a 2 6almas h1@? aztán + hová tNétek a >Hňt föld@ & ¶iklát?
- <lehajítюk a tNgR< - hangzott a vála¶.
a bolond a φával + az unoKяval Lkezdte ásni a föld@, & kosárba rakva cipLTk a tNgRhez. élt a ¶om¶édságukban 1 jing nevû özv1a¶¶oň, + annak a 7évS φa, õk is L6ározták, segítNek Lhordani a h1ek@ h@ek< tL@t, míg 1*-1* +яrták az utat.
lakott a han foµó partяn még 1 nađon öreg M<r, a>t ¿ndN> úđ nevez@t: a bölč. látva fáradozásukat, jót kacagott, s +pρbálta le<¶élni õk@ a munKρl.
- Lég l1N az értLm@lN ostobaság-! - >áltotta. - hi¶ öreg vađ & đNge, nM tudod Lhordani πciňke ré¶ét sM a h1nek. hođ tudnád Lhordani azt a rNg@eg föld@ + ¶iklát?
a bolond ho¶¶an tartó πllantást v@@t rá. - ¿¥ ostoba & 1üđû vađ - ^Lte. - aňňi e¶ed sinč, ¿nt az özv1 >sφának. ha +halok, itt marad utánam a φam, aztán + a φam φa, & íđ tovább nMzeDkrõl nMzeDkre. ¿vL pedig a h1 nM nő, idõvL ¿ért ne tudnánk Lhordani?
én nađon ro¶¶ M<r vađok, igaz?
Szerkesztette: one 2004. 12. 29. 16:12 -kor
#149
Elküldve: 2004. 12. 30. 09:45
Idézet
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#150
Elküldve: 2004. 12. 30. 16:14
Szerkesztette: one 2004. 12. 30. 16:33 -kor
#151
Elküldve: 2004. 12. 30. 17:22
igaz, milyen nagyot fejlődtem, lameX mester?
#152
Elküldve: 2004. 12. 31. 14:22
Idézet
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#153
Elküldve: 2004. 12. 31. 16:41
#154
Elküldve: 2004. 12. 31. 18:33

Pedig még más sem....
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#155
Elküldve: 2004. 12. 31. 19:40
...one, nem gondolom, hogy így kellene megnyilvánulnod. Vidd tovább a beszégetést intelligensen, vagy sehogy... Főleg ne ordenáré szavakkal és személyeskedve... kérlek, inkább pihenten.
#156
Elküldve: 2004. 12. 31. 19:52
Szerkesztette: one 2004. 12. 31. 19:52 -kor
#157
Elküldve: 2005. 01. 01. 03:33
Idézet
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#158
Elküldve: 2005. 01. 01. 08:11
BALÁZS GÉZA: Szövegvilágok, a szövegalkotó ember (Vélemény a szövegtani kutatásról) (19)
BÁNRÉTI ZOLTÁN: A visszakereshetőségi elv a grammatikában (27)
BÉKÉSI IMRE: A szövegmondatoktól a szöveg egésze felé (35)
BENCZE LÓRÁNT: Néhány megjegyzés a szövegtani kutatáshoz (45)
DEME LÁSZLÓ: Válaszok helyett (47)
FÁBRICZ KÁROLY: Beszédszöveg és szövegnyelvészet (51)
B. FEJES KATALIN: Egy szövegtípus szintaxisának statisztikai vizsgálatáról (59)
FÓNAGY IVÁN: A költői kutatásról (77)
HONFFY PÁL: Hozzászólás a „Vélemények a szövegtani kutatásról” kérdéssorhoz (119)
HUNYADI LÁSZLÓ: Szövegtan és számítógépes fordítás (121)
CS. JÓNÁS ERZSÉBET: Gondolatok a dialógus mint szövegtípus vizsgálatai kapcsán (129)
KERTÉSZ ANDRÁS: Textológia és tudományelmélet (135)
KOCSÁNY PIROSKA: Szövegnyelvészet versus szövegelemzés (145)
KONTRA MIKLÓS: Rövid és szelektív válaszok a szerkesztők szövegtannal kapcsolatos kérdéseire (153)
LENGYEL ZSOLT: Szöveglingvisztikai kérdések a pszicholingvisztika tükrében (157)
R. MOLNÁR EMMA: Vélemények a szövegtani kutatásról (Válaszok a feltett kérdésekre) (161)
MURVAI OLGA: A szöveg szintaktikai és szemantikai dimenziójáról (167)
PÉTER MIHÁLY: A szövegtani kutatásról (Válasz a kérdésekre) (171)
PETŐFI S. JÁNOS – VASS LÁSZLÓ: A szövegnyelvészet helye és feladata a szemiotikai textológiai kutatásban (177)
V. RAISZ RÓZSA: Válasz a „Vélemények a szövegtani kutatásról” kérdéssorra (197)
SZABÓ ZOLTÁN: A szövegszemiotika időszerű kérdései és megoldásra váró kérdései (199)
SZENDE ALADÁR: A tankönyvi szöveg természetéről (211)
SZIKORÁNÉ KOVÁCS ESZTER: Gondolatok a költői szövegről mint a szöveg sajátos válfajáról, valamint annak interpretációelméleti vonatkozásairól (219)
TÖRÖK GÁBOR: Kritikusan, sok oldalról szembesülni a szöveggel (225)
WACHA IMRE: Szöveg és (adekvát) interpretáció (Szövegműfaj, szövegforma, szövegértelmezés, szövegmondás) (237)
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#159
Elküldve: 2005. 01. 04. 20:15
Idézet: ******* - Dátum: 2005. jan. 4., kedd - 17:05
Itt egy oldal betöltődése nálam 1024-es DSL-en fél perc. Tele van képpel, holott sehol nincs dial-up warning, ami felhívná a figyelmet rá. Ugyanolyan topic, mint az AOE3-as topic. Ahol csupán 6 kép van, pár KB méretben!
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."
#160
Elküldve: 2005. 01. 09. 17:48
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

Súgó
A téma zárva.












