[lameXpert]

Idézet: solide - Dátum: 2004. okt. 21., csütörtök - 13:58

van ott egy szerk is. 

szerk:
amennyiben ezt az általános értékíteletet a fórumozás egy aspektusával kapcsolatban te személyes támadásnak értékeled - abban az esetben az elnézésedet kérem. nem bántó szándékkal írtam.

Idézet

Nos, ez zavar. Mert számomra is kényelmetlen és rossz - egyértelmûen rossz - amikor azért kezd el támadni, mert:

        1. egyszerûen nem is ért valamit. Elolvasni pedig nem olvassa el. Egyszerûen nem tud két mondatot összeolvasni. Még jó, ha a betûket össze tudja.

Figyelj, kérlek. Olvasd el mégegyszer ezt az inkriminált mondatot (is. Mert a többit sem ártana.).

És - kérlek - vedd észre, hogy tevékenységed pontos leírását adja az általam vázolt problémának. Ami ugye szerinted nincs, de akkor sem probléma.

Idézet

"azért kezd el támadni:"

Lefordítom. Kiegészítem.

Idézet

"amikor valaki azért kezd el támadni valakit mert:"

Általános alany, általános jelentésben. Nem arról szól, hogy itt és most konkrét személy konkrét személlyel szemben konkrét akciót folytatna. Többedik olvasatra sem merül fel (benned), hogy a jelentés nem az, amit te itt és most beleértesz. Nem szándékom azt mondani, hogy akarsz, - mert nem feltétlenül akaratlagos -, de mégis jelez egy tendenciát (trendet), ami ellen szerintem igenis jó lenne fellépni.

Az egysíkúságból, a nyelvi és gondolati (primitivizálódásból fakadó) meg nem értés nyomán felszabaduló agresszivitás tendenciáját.

[solide]

akkor valóban jól éreztem - elbeszéltünk egymás mellett.
én a szavak és mondatok morfológiájának változásairól, mint nemlétezõ problémáról beszéltem (helyesírás), míg Te a szavak mögött meghúzódó fogalmi hálók elszegényedésérõl beszélsz.

[lameXpert]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. ápr. 16., péntek - 9:27

... Gondolkodni és beszélni: a kettõ voltaképp egy. Gondolkodás nem képzelhetõ beszéd nélkül és megforditva. (…)
Mért beszélnek az emberek ily sokféle módon? Mert sokféle modon gondolkodnak. Ha a latin valamit másként fejez ki, mint a magyar, azért van, mert a régi római másként gondolta, mint a mai magyar. A latin valakit fut, a magyar valakitõl. A régi magyar evett az ételben; a mai az ételbõI eszik. Nem a szó más, hanem a gondolat. Ami áll a népekre és korokra, az áll az egyes emberekre is. Igaza van Buffonnak: a stílus maga az ember; hû tükre az ember gondolkodásának, erényeiben és gyengeségeiben egyaránt.
Elõször elárulja a gondolkodás gazdagságát vagy szegénységét. A nyelvkincs egyuttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. Sõt, mivel a rokon értelmû szavak sohasem egyértelmûek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. (…)

....

[lameXpert]

Idézet

Bevezetõ

Kell valami fogódzó számunkra, hogy széttöredezett világunkban legalább a saját életünket egésznek érezhessük. A vers bizonnyal segít abban, hogy a teljesség közelébe férkõzhessünk. Mert amikor verset olvasunk, zenét hallgatunk, egy szép szobrot vagy festményt szemlélünk, színielõadást vagy filmet nézünk meg, s az adott mû hatással van ránk, akkor a szépséggel találkozunk.
Akkor, ezekben a kivételes pillanatokban megszabadulunk a mindennapok szürkeségétõl, és az emberi élet ünnepi pillanatait éljük át. Ezekben a pillanatokban vagyunk igazán, minden kötöttségtõl mentesen szabadok. A szabadság pedig legfontosabb értékünk.
A mûalkotás, a vers abban segít bennünket, hogy dönteni tudjunk lényeges és lényegtelen dolgok között. Hogy minél világosabban el tudjuk különíteni egymástól azt, ami számunkra vagy embertársaink számára igazán fontos, és megszabadulhassunk minden haszontalan lomtól.
Ezért egész életünkön keresztül hordozzuk magunkkal – akár ténylegesen, akár csak a fejünkben – a kedvenc regényünket, a kedvenc költõnk kötetét vagy akár csak legkedvesebb verssorainkat ("Elhull a virág, eliramlik az élet" – Petõfi; "Most tél van és csend és hó és halál" – Vörösmarty; "Lassanként koszorúm bimbaja elvirít" – Berzsenyi). Jó, hogy ott vannak a hátizsákunkban, jó, hogy keresztül-kasul kószálnak ezek a sorok gondolatainkban; ha már senki sincs, õk akkor is velünk vannak.
Az ember az egyetlen élõlény, amely annak tudatában él, hogy meg fog halni. Mondhatnánk: egész életét a halálhoz képest éli le. Hihetetlen életerejére azonban mi sem vall jobban, mint éppen a mûvészet, a költészet léte. Hiszen valójában minden, ami a szépség által a szabadság megfogalmazója, az egyben szembefordulást is jelent a Nagy Ismeretlennel. Mindezek "Szavak. Kiáltó, lángoló igék" (Kosztolányi). Minden vers az életrõl, a halálról és a szerelemtõl szól, de minden vers másképpen fogalmazódik meg. Ebben a különbözõségben rejlik egy-egy költõ egyedisége, egy-egy vers egyszerisége: ahogyan ugyanis õ beszél az életrõl, a szerelemrõl vagy a halálról, azt soha ugyanúgy senki más nem tudja megtenni.
Minden mûalkotásnak sajátos belsõ rendje van. Ezt a belsõ rendet – kompozíciót – csak az az egy bizonyos mû hozhatja létre. Ezért alkothat a mûvész, a költõ – Csokonai szép szavával – "a semmibõl világokat".
Egy nem valóságos, hanem képzeletbeli, álmodott, ihletett világban járunk tehát akkor, amikor a költõ felénk nyújtott kezét elfogadva kalandra indulunk vele az általa megteremtett tájakra. S ezeken a tájakon szembesülünk önmagunkkal, ismerjük meg sokkal jobban, mint eddig, saját múltunkat, magunkat, leszünk gazdagabbak, s leszünk fogékonyabbak a másik ember érzékenységére és szeretetére.
Tudhatjuk: "Az irodalom teljesen haszontalan; egyetlen haszna, hogy élni segít" (Claude Roy). Ha van a szépségnek, a versnek haszna, akkor az éppen a felismerés: élni öröm, a teljesség az ember által mégiscsak birtokba vehetõ. Mert az értékek, a szépség, a szabadság birodalma – minden eredendõen emberi szomorúság ellenére – örömmel várja, és örömmel ajándékozza meg a betekintõt, a kíváncsiskodót.
Mintegy fél évezred magyar verseibõl válogattam: szubjektív a szerkesztés, szubjektív természetesen minden versértelmezés, no meg köt a terjedelem szabta korlát is – az elsõ mégis a remény, hogy a versek és a kisesszék olvasókra lelnek.
Köszönöm egykori és mai középiskolai és fõiskolai tanítványaim segítségét, akiknek alkotó együttmûködése nélkül, a közös felfedezés öröme nélkül ezeket a dolgozatokat nem írhattam volna meg. Bizakodással: a szerzõ

[lameXpert]

Idézet

A 17-18 évesek több mint harmada egyáltalán nem vesz a kezébe újságot. Akik olvasnak, azok jelentõs része csak a bulvársajtót részesíti elõnyben - derül ki a Felvételi Információs Szolgálat felmérésébõl. A középiskolások jelentõs részének szövegértési gondjai vannak, nem fogják fel a cikkek értelmét, és hamar elveszítik a türelmüket. A 18-19 évesek, akik már szavazhatnak, a barátaik, ismerõseik véleménye alapján döntenek, mert az alapvetõ tényekkel sincsenek tisztában. 

A magyar fiatalok jelentõs része nagyon ritkán, vagy soha nem vesz a kezébe újságot - derül ki a Felvételi Információs szolgálat felmérésébõl. Katona Renáta, a FISZ kutatás-vezetõje az [origo]-nak elmondta, hogy leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy mely csatornákon keresztül lehet elérni a fiatalokat. Kiderült, hogy az országos napilapokon keresztül semmiképpen nem. A 17-18 évesek több, mint harmada egyáltalán nem vesz a kezébe újságot. Akik olvasnak, azok jelentõs része a bulvársajtót részesíti elõnyben, a vidéki fiatalok körében viszonylag népszerûek a megyei napilapok is. A televíziók között a kereskedelmi csatornák vezetnek, a közszolgálati adó a legutolsó, ahova a középiskolások kapcsolnak.

Katona Renáta szerint nem az a probléma, hogy a fiatalok nem érdeklõdnek, hanem, hogy nem a megfelelõ módon tálalják nekik a híreket. "A hosszú riportokat, publicisztikákat nem tudják értelmezni, csak a tíz soros bulvárhíreket" - állítja. A kutató szerint a középiskolások jelentõs részének alapvetõ szövegértési gondjai vannak, nem fogják fel a cikkek értelmét, és hamar elveszítik a türelmüket.

Magyarországgal ellentétben Angiában több mint 3 millió fiatal minden nap olvas újságot, 77 százalékuk pedig legalább hetente egyszer. A megkérdezettek naponta körülbelül 30 percet töltenek újságolvasással, és egy-egy sajtóterméket körülbelül 3 alkalommal vesznek kézbe. Angliában a fiatalok körében az újság a leggyakrabban fogyasztott médiatermékek közé tartozik. Katona Renáta úgy gondolja, hogy az iskola jelentheti a megoldást a problémára. "Nálunk a középiskolákban nem olvastatnak újságot a diákokkal. Sokan a bölcsész felvételin szembesülnek elõször azzal, hogy nem tudják, milyen folyóiratok, milyen újságírói mûfajok vannak". A kutató szerint nem elég, ha a könyvtárban megtalálják a napilapokat a diákok. "Az orruk elé kellene tenni. Kirakni a portára, bevinni az órákra" - javasolja. Katona Renáta szerint az egyre elterjedtebb médiaórákon meg lehetne tanítani újságot olvasni a diákokat. Sokat segíthet az internet is, mert a felmérésbõl kiderült, hogy a fiatalok a hírek rövidsége mellett gyorsan szeretnének információhoz jutni, nincs kedvük átlapozni egy húsz oldalas újságot.

A napilapok ismerete többek között azért lenne fontos, mert a 18-19 évesek már szavazhatnak. Nincs elég ismeretük a politikáról, vagy az olyan kérdésekrõl, melyeket például a közeljövõben a népszavazáson tesznek fel nekik, ezért többségük el sem megy szavazni, vagy a barátok, ismerõsök véleménye alapján dönt. A Fisz tapasztalatai szerint legritkábban a tények, sokkal inkább az érzelmek és a környezet véleménye számít.

[bbence]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. nov. 12., péntek - 16:34

...

Nem kellett volna kiemelned a lényeget, hiszen így nem olvassák el az egész szöveget.

Kicsit más.
Tegnap találkoztam az egyik volt osztálytársnõmmel (19 éves, leendõ bölcsészhallgató). Szóba kerültek a kisebbségek (cigányok), a Magyarországra érkezõ turisták (kínaiak, és más színesbõrûek). Õ azon a véleményen volt, hogy nem jó dolog, hogy ennyi külföldi (és itt rejtetten inkább a színesbõrûekre gondolt) jön, illetve jöjjenek, de ne maradjanak itt, ne költözzenek ide. Próbáltam elmagyarázni neki az alapvetõ dolgokat, hogy a színesbõrû ember ugyanúgy ember, sõt még jót is tehet az országnak, ha más kultúrákból érkeznek emberek, mert egyrészt sokszínûbbé teszi (minden értelemben) az országot, másrészt talán még a magyar emberekre oly' jellemzõen alacsony toleranciaszintet is megemelheti. A cigányokkal kapcsolatban is elmondtam neki, hogy az elõítélet milyen megtévesztõ dolog (errõ õ jött a szinte reflexreakciónak nevezhetõ válasszal: "minden elõítéletnek van valami alapja"), és hogy a cigányság egy része nem amiatt olyan, mint jelenleg, mert õk ilyen "barbárok, és kevésbé civilizáltak", hanem azért, mert nagyon kicsi az esélyük a megfelelõ(bb) szocializációra, és ha megmaradnak a jelenlegi szinten velük szemben az elõítéletek, akkor önmagát beteljesítõ jóslatként konzverválja az egész állapotot. És ugyanitt azt is megemlítettem, hogy nagyon sokan a felsõbbrendûség címszava alatt "ostorozzák" a kisebbségeket, pedig nagyon sok, Fehér és Magyar (szándékosan nagybetûvel) járkál az utakon, akiknek volna mit tanulniuk emberségbõl és kultúráltságból a "másik" oldalról.
És hogy mit akartam mindebbõl kihozni? Azt, hogy az említett leányzó annak ellenére, hogy olvas könyveket elég rendszeresen, mégsem tudja megkülönböztetni ill. elválasztani a valóságot, a tényeket attól, amit mástól hall, akár olvas, hanem nagyon alacsony kritika-küszöbbel válogat csak az információhalmazból, ami eljut hozzá, és sajnos ez utóbbi is már eleve szûrt, csupán egy metszet. Mivel nem olvas újságot.

[lameXpert]

Idézet: bbence - Dátum: 2004. nov. 12., péntek - 17:05

....  Mivel nem olvas újságot.

Tartok tõle, ezen újság már nem segít.

[bbence]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. nov. 12., péntek - 21:05

Tartok tõle, ezen újság már nem segít.

Tartok tõle, hogy igazad van. De akkor mi segít? Úgymond, eggyel kevesebb és várjuk a következõt (generációt), hátha jobb lesz? Nem inkább most kéne változtatni, amíg esély van rá? (ha kevés is)

A világot nem lehet megváltani, tudom. De az embereket még talán. Remélem.

Szerkesztette: bbence 2004. 11. 12. 22:18 -kor

[lameXpert]

Idézet: joker face - Dátum: 2004. nov. 14., vasárnap - 9:01

Mivel némiképpen érintve érzem magam ebben a topicban, így kénytelen vagyok hozzászólni, némi felvilágosítással szolgálni az itt könnyedén véleményt nyilvánító igen tisztelt monitorfejû kollegák számára.
(mielõtt bárki megsértõdne, a monitorfejû nálam egyfajta mentalitást jelez, ami se nem jó, se nem rossz önmagában, de létezik)
1.    a musclebuilder.hu a www.bodybuilder.hu webmagazinhoz kapcsolódó ám annak szerves részeként fel nem fogható fórum, melynek megvannak a sajátos játékszabályai. Önmagában a téma is speciális, viszonylag szûk réteget érint. Ezen játékszabályok közé tartozik a stilus is. A testépítés nem a kisfiúk és kislányok sportja, kemény, sokszor sprõd. Bárki, aki regisztrála fórumba majd kérdéseket tesz fel, elfogadja ezt a hozzáállást, elfogadja a szabályainkat és ha be akar illeszkedni, akkor kénytelen úgy viselkedni, ahogy azt a fórum tagjai, esetleges prominens személyiségei elvárják. Mi így szeretjük ezt a fórumot, sõt, ma már kissé konszolidálódott a helyzet
2.    A musclebuilder.hu elsõsorban egy baráti közösség, ide bekerülni és beilleszkedni megtiszteltetés és nem alanyi jog.
3.    Nagy valószínûséggel a kedves panaszos valami bõdületes baromságot írt, amire az egyik moderátor úgy reagált, ahogyan reagált. A stíluson lehet vitatkozni, azonban elhangzott a kulcsmondat: ha nem tetszik, nem kötelezõ ezen a fórumon részt venni, sõt ingyen tanácsot kérni sem kötelezõ
4.    Itt elhangzott némi általánosítás (aki foglalkozik a testével, az iq light) hát el kell keserítsem az itt sztereotípiákban gondolkozó, elfogulatlan monitorfejû társaságot, én már 1987ben gépi kódban programoztam, amikor az itt jelenlévõk éppen a pelenkájuk cseréjét követelték (ez is általánosítás)
5.    Elhangzott az is, hogy egyikõtök járt konditerembe, de nem túl intenzíven. Vajon miért is? Mert rájött, hogy ez azért nem olyan egyszerû dolog, rájött, hogy izmosnak lenni komoly feladat és teljesen, legalábbis a teljeshez közeli odaadást igényel (mint minden, amit jól akarunk csinálni). Itt gondolom lesz tiltakozás, hogy jajj, dehogyis, nekem nem volt fontos, más dolgom volt. Pedig önmagának vallja be az ember: gyenge voltam, megbuktam. Számtalan dologgal voltam már így én is.


Végkövetkeztetés:
Senkinek nincs joga újoncként reformokat követelni egy olyan helyen, ahová senki nem hívta, ahová tanácsért, segítségért jött és ami már 4 éve mûködik sikeresen. Ez a fórum ilyen, aki képtelen felvenni a ritmust, vagy legalábbis elfogadni a másokét, az alkalmatlannak bizonyul és kész!

És csak úgy mellesleg jegyezném meg, hogy kíváncsi vagyok, hogy a szemembe merné-e mondani a kedves kritizáló, hogy buta és bunkó vagyok. És ez nem a valószínûleg meglévõ fizikai különbségek miatt, hanem úgy általában.

Minden jót és sok sikert a továbbiakban:
                        jokerface

És eszküszöm, elgondolkodtatóan jó.

[lameXpert]

Idézet

A geometria gyakorlati hasznán túl az ókori görögök a geometria tanításának esztétikai fontosságot is tulajdonítottak. Ahogy a gyerekek néhány fajta építõkockából a legkülönfélébb tornyokat rakosgatják össze, a matematikusok ugyanúgy rakosgatják össze alapfogalmakból és alaptételekbõl a legkülönfélébb tételeket (és fogalmakat). Míg az építõkockák a kéz erejével kapcsolódnak egymáshoz, addig a tételek a bizonyítás erejével.

[lameXpert]

Idézet

Egy szociológus frissen megjelent könyve szerint egy 14 éves gyerek naponta átlag 1179,2-szer ejti ki a száján a baszd meg kifejezést. Az ötödikes korosztálynál ez a szám még csak 115,5.

Szilágyi Gyulával a mai Népszava közöl interjút. A szociológus felmérései és becsült adatai alapján egy nyolcadik osztályos ma az iskolában naponta átlagosan 1179,2-szer ejti ki száján azt, hogy "baszd meg", míg az ötödikesek 115,5-ször. Ennél jóval ritkábban hangzik el a "szarevõ" és a "köcsög": naponta hétszer, és kevesebbet szidják egymás anyját is: a "kurva anyád" kifejezés mindössze átlag napi nyolcszor hasít a levegõbe.

Szilágyi Gyula szociológus Megbukott az iskola? címû könyve a napokban jelent meg. A szerzõ a Népszavában szereplõ interjúban kifejti azon nézetét, hogy a címben pusztán "jólneveltségbõl" szerepelteti a kérdõjelet, véleménye szerint tényleg megbukott az iskola. Ennek alátámasztása végett egy nemzetközi felmérésre is hivatkozik, amelynek eredményei szerint a magyar általános iskolások 48 százaléka kettesre oldotta meg az olvasási és szövegértési feladatokat, 23 százalék pedig elégtelen szintet produkált.

[Satriani]

Naponta több mint ezerszer? Az nagyon sok, b+

Komolyra fordítva: az tényleg nagyon sok. Elképesztõen sok. Ha egy b+ mondjuk egy másodperc, akkor az naponta cirka 20 perc. Ejha

[lameXpert]

Idézet: Satriani - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:07

Naponta több mint ezerszer? Az nagyon sok, b+

Komolyra fordítva: az tényleg nagyon sok. Elképesztõen sok. Ha egy b+ mondjuk egy másodperc, akkor az naponta cirka 20 perc. Ejha

De hát tudjuk, nem jelent semmit.

Tanárként van-e valami tapasztalatod?

[keton]

Idézet: Satriani - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:07

Naponta több mint ezerszer? Az nagyon sok, b+

Komolyra fordítva: az tényleg nagyon sok. Elképesztõen sok. Ha egy b+ mondjuk egy másodperc, akkor az naponta cirka 20 perc. Ejha

Szerintem az adat rettentõen túlzó. Egy teljes nap (24 óra) 1440 percbõl áll, tehát majdnem percenként mondanák azt, hogy b+, még akkor is, ha épp alszanak... Ez kissé abszurd, még a "mai" fiatalságot nézve is

Szerk.: ráadásul késõbb azt írja, hogy "az iskolában", ami még kevesebb idõ...
(ettõl persze a probléma még létezik)

Szerkesztette: keton 2004. 11. 22. 11:11 -kor

[bbence]

Idézet: Satriani - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:07

Naponta több mint ezerszer? Az nagyon sok, b+

Komolyra fordítva: az tényleg nagyon sok. Elképesztõen sok. Ha egy b+ mondjuk egy másodperc, akkor az naponta cirka 20 perc. Ejha

Még megdöbbentõbbnek tûnik a helyzet, ha a két b+ között eltelt átlagos idõt nézed.  73 másodperc! Tehát alig több, mint egy percenként elhangzik egy b betûs szó? No persze, átlagosan. Ezért szeressük a statisztikai adatokat. 

[bbence]

Idézet: keton - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:10

Szerintem az adat rettentõen túlzó. Egy teljes nap (24 óra) 1440 ...

Megelõztél. No nem a számolásom volt a lassú (talán), hanem közben elmentem a W betûs helyre. De ez már csak magyarázkodás. 

[lameXpert]

Idézet: keton - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:10

Szerintem az adat rettentõen túlzó. Egy teljes nap (24 óra) 1440 percbõl áll, tehát majdnem percenként mondanák azt, hogy b+, még akkor is, ha épp alszanak... Ez kissé abszurd, még a "mai" fiatalságot nézve is

Szerk.: ráadásul késõbb azt írja, hogy "az iskolában", ami még kevesebb idõ...
(ettõl persze a probléma még létezik)

Hmmm, mondasz valamit.... de nem teljesen. Egy mondaton belül bizony nagyon sokszor - minden értelem és érzelem nélkül - elhangzik, kevesebb, mint egy perc alatt.

Viszont mindig gyanakodva fogadok olyan megfogalmazásokat, amelyek így szólnak:  "átlagosan 1179,2-szer ejti ki száján" vagy "17,3 fõ veszi igénybe".

Mert ez is a stílushoz tartozik. Nem éppen a jó fajtából.

[keton]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:17

Hmmm, mondasz valamit.... de nem teljesen. Egy mondaton belül bizony nagyon sokszor - minden értelem és érzelem nélkül - elhangzik, kevesebb, mint egy perc alatt.

Ez sajnos így igaz, elég, ha csak az utcán hallom õket "beszélgetni"

Idézet

Viszont mindig gyanakodva fogadok olyan megfogalmazásokat, amelyek így szólnak:  "átlagosan 1179,2-szer ejti ki száján" vagy "17,3 fõ veszi igénybe".

Mert ez is a stílushoz tartozik. Nem éppen a jó fajtából.

Ezzel is csak egyetérteni tudok

[bbence]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:17

Viszont mindig gyanakodva fogadok olyan megfogalmazásokat, amelyek így szólnak:  "átlagosan 1179,2-szer ejti ki száján" vagy "17,3 fõ veszi igénybe".

Igen. Immár harmadik féléve tanulom a statisztikát és rá kelll, hogy jöjjek, a statisztika NEM egzakt tudomány. 

[lameXpert]

Idézet: bbence - Dátum: 2004. nov. 22., hétfõ - 11:24

Igen. Immár harmadik féléve tanulom a statisztikát és rá kelll, hogy jöjjek, a statisztika NEM egzakt tudomány. 

Azt hiszem, ennek kevés köze van a statisztikához, mint "tudományhoz". Inkább látásmód, vagy stílus.