Ihaj, imádom az ilyen történeteket, persze csak addig, amíg nem velem történnek meg... Régebben én is elég sok gépet tartottam karban, upgradeltem, szervízeltem - sok esetben azután, hogy a hivatalos szervizesek szétbarmolták, amit lehetett.

Mára igyekeztem leépíteni ezeket az "ügyfeleket" - elsősorban azért, amiért Yoisten is írt: pénzt ugye az ember nem szívesen fogad el rokonoktól, ismerősöktől, szomszédoktól (esetleg kölcsönös szívességet), ingyen meg egyszerűen nem éri meg órákat, esetleg napokat szívni egy őskövület hulladékkal. Mert amíg megy a cucc, addig nincs nagy baj, haver vagy, etetnek-itatnak, gyerek boldogan játszik a Dyna2-vel meg a Passziánsszal - egészen addig, amíg el nem húzod a beledet, és akkor nekiáll szisztematikusan törölni a Windows/System mappából, véletlenszerűen bele-beletöröl a registrybe, kulcsfontosságú programokat uninstallál, CD-számra hordja haza és tölti le internetről a férgeket, vírusokat és trójaiakat, gyakran meghívja az idióta haverjait, hogy segítsenek ők is a rombolásban - aztán ártatlan arccal odaáll a kedves szülei elé és imigyen szóla: "X (ez lennél te) nem jól csinálta meg a gépet, lefagy!" - és már görbül is lefelé a szája, az informatikából életreszóló felmentéssel rendelkező szülőegyedek meg kapkodnak a telefon után, tök mindegy, hogy nappal van vagy éjszaka, hétvége vagy munkaidő és hangjukban a kétségbeesés keveredik a burkolt fenyegetéssel... És mindig milyen sürgős nekik! mintha legalábbis a paksi atomerőmű vagy a NASA szervere lenne csecsen terroristák célpontja.
Mély sóhajjal kilépsz a zuhogó esőbe, hónod alatt a hátizsákoddal, amely állandóan oda van támasztva az előszobában a falhoz, benne csavarhúzó, IDE-kábel, telepítőCD-k, haladók esetében ampermérő, póttápegység, esetleg RAM-modul és elindulsz a végzeted felé. Az apró lakásban tapintani lehet a feszültséget, apuka feszült arcizmai egy westernhőst idézik, anyuka felváltva tördeli a kezét és a tányérokat, gyerek arcán az elmaszatolt könnyek keverednek a kaján vigyorral, hogy megint itt van a balek és egyből olyan játékokat követel, amelyek futtatásához az egész lakótömb számítási kapacitása sem lenne elég, nemhogy az ő lepukkadt, kukázott alkatrészekből összetákolt "Pencium egyese".
Beletörődő arckifejezéssel nekiállsz felmérni a károkat, aztán szépen, erőltetett udvariassággal megkéred a család összes tagját, hogy legyenek szívesek pár centit hátrébb állni, mert nem kapsz levegőt. Apuka megsértődik és olyasmit motyog, hogy ennek a "szuper gépnek semmi baja nem volt, amíg VALAKI bele nem piszkált (ez lennél megint te)", gyerek közben teszkókólával locsolja a billentyűzetet és valamilyen megfejthetetlen okból fejhangon visít. Anyuka közben hetvenháromszor elmondja, hogy ők milyen szegények, hogy erre a gépre is évtizedekig spóroltak, de nem számít, a gyereknek meglegyen az öröme. Közben te nagy nehezen életet lehelsz a vasba, kilószám söpröd ki a vattaszerű port a gépházból és a tápból, végre elindul az átkozott masina, persze egyből dob egy kék halált, apuka sörszagúan közelebbhajol: "no, látom alakul", te magadban húszig számolsz: "nem ütöm meg, nem ütöm meg..." és megfogadod, hogy megváltoztatod a mobilszámodat, a nevedet, új személyazonosságot kérsz a rendőrségtől, elköltözöl Kubába, stb. Gyorsan újrahúzod a Wint, modemet nem találja, képernyő 640x480-ban 60Hz-en vibrál, anyuka szakért a konyhából: "Pistike édesem, ez nem ilyen szokott lenni, ugye?", a kezed gyorsabban jár, mint az agyad, közben háromszor keresnek a mobilodon: a barátnőd éppen ráérne, a haverjaid életed legjobb házibulijába hívnak, és a főnököd sürgősen látni akar. Tudatodból jó jediként kizárod a külvilágot és félelmetes sebességgel (133 MHz) telepítesz, konfigurálsz, újraindítasz. Közben azon jár az agyad, hogyan mondd meg nekik, hogy jó lenne venni a gépbe egy ezerforintos hangkártyát, mert az ötszáz forintos CMedia csoda bedobta a törülközőt, nem is csoda, tíz éve is használtan vette valaki, szóval összeül a családi kupaktanács, "ekkora kiadást most nem engedhetünk meg magunknak", mély sóhajjal belekotorsz a hátizsákodba, és a saját hangkártyádat belerakod a gépbe, tudván hogy soha nem látod viszont. Gyorsan szedelőzködni kezdesz, a kedvenc sorozatodat talán még eléred, ha sietsz, persze föltartanak, hálálkodnak, "tudjuk, hogy pénzt úgysem fogadnál el, ezért becsomagoltam neked egy kis pirított szalonnát tükörtojással, tudom, hogy szereted", és azzal a mondattal válnak el tőled, amely jeges marokba szorítja a szíved: "HA VALAMI GOND LENNE A GÉPPEL, MAJD HíVUNK!"
ASUS P5N-E SLI * Intel Core2Duo E6600 @ 2.4 GHz * 4 x 1GB DDR2-800 Geil Ultra * NVidia GeForce GTS 450 1 GB * OCZ Agility3 SSD 120 GB * Samsung HD160JJ 160 GB 7200 RPM SATA-II * Pioneer DVR-110D * Terratec Cinergy 400 * Alcor DTV HS DVB-T vevő * Benq E2200HDA 22" FullHD * ThermalTake Soprano * Chieftec 450W * Genius SW-HF5.1 5000