Elküldve: 2004. 07. 14. 21:15
Ezeket a sorokat egy csendes, nyugodt szobában kopogom egy leharcolt 486-os német kiosztású billentyűzetén (klaviatúráján, szúrná közbe, úgyis mint Ctrl+V, túlművelt barátom), a főorvos úr ugyanis megengedte, hogy a szanatórium régi gépparkját néha a saját céljaimra is használjam, persze csak abban az esetben, ha néha maszekban megbütykölöm a laptopját, amit a kisfia játékokkal és vírusokkal szétbarmolt.
Szóval az egész ott kezdődött, hogy fölhívott egy „viszonylag” közeli rokon (a rokonsági fokokat illetően az anyám az illetékes, csak azt tudom, hogy valami bérmakeresztanyaságot is emlegettek), azzal az örömteli hírrel, hogy kompjútert szeretne venni a gyereknek, de „nem kell semmi komoly, csak játszani köllene”. Itt még nem sejtettem semmit, a naiv és lelkes kezdők gyanútlanságával akkorát bólintottam a telefonba, hogy majd’ lefejeltem a monitort. Miután találtunk egy értelmes kompromisszumot az időpontot illetően („Nem sürgős ám, holnap reggel hétkor jó neked?”) nekiálltam föltúrni a netet, hogy valami értelmesebb konfigot sikerüljön összeállítani. Azt még tudni kell, hogy a helyszín egy vidéki kisváros, ahol egyetlen komolyabb számtechbolt van (és rengeteg garázsbolt). Riadóztattam a fórumos ismerősöket, ki mit ajánl, mit kerüljek nagy ívben, mi kompatibilis, mi nem, stb. Kb. éjjel kettőre összeállt három konfig (1. Ultra-Low Cost, 2. Home Machine és 3. Gamer Powa”). Mindezt egy ízléses, színes excel-táblázatba foglaltam, nettó-bruttó árak, ahogy kell, sőt, csinos kis clipartokat is beszúrtam, hogy egyből rá lehessen ismerni a HDD-re (zárójelben vincseszter). Azzal a jóleső tudattal zuhantam ágyba, hogy nagy meglepetés már nem érhet, föl vagyok készülve, mint paliklaci a dakarra.
Hát a fészkes fenét. Mint a kedves rokon hajnali hétkor közölte velem, miközben a kilenc órai boltnyitásra várva a bolt előtt toporogtunk („Ha én így dolgoznák, már rég tönkrementem volna, vazzeg”), neki tegnap a kőműves ismerőse mondott egy fasza gépet és azt fogjuk megvenni. Könnyedén átsiklottam azon a jelentéktelen kérdésen, hogy akkor ugyan már mi a fenének kellek én, és finoman megérdeklődtem, hogy mégis, milyen szuper masina is lenne az. Némi kotorászás után előhúzott egy olyan állapotban lévő cetlit, amit még egy biológus is csak csipesszel fogna meg, és a kezembe nyomta. Ez állt rajta:
Akorp alaplap VIJA chipsszel – ez fontos! Ha nem az van rajta, akkor cseréltesd ki arra (vagy Tomátó lapra, ha nincsen Akorp)
Intel Szeleron – minél több giga legyen benne.
Legalább 64 mega memória, de lehet 72 is
S3 trió videókártya – nekem is ilyen van, baró
Eldzsí cédéíró, legalább 60-szoros
6,4 vagy akár 10 gigás vinyó, most már elég olcsó
A monitor tökmindegy milyen, ha a 600x800-ban tudja a 60 hercet, az már jó.
Képzeletben összegyűrtem a gondosan összeválogatott, színes árlistámat és mély sóhajjal betértünk a város legrosszabb hírű garázsboltjába, amelyet egy öregedő rocker kinézetű maffiózó vezetett – azért, mert itt majdnem nagyker áron tud vásárolni, negyedáfával. A bolt tulaja persze megérezte a balekszagot és kaján vigyorral hordta elő a javított és már évek óta a polcon porosodó cuccait. Valahogy kivonszoltam a rokont és becéloztuk a megbízható spanomat, akinél már évek óta vásárolok, extra kéréseket is teljesít, egyszóval törzsvevője vagyok.
Bár lehet, hogy ezentúl már nem leszek az… Belépéskor a kedves rokon azzal nyitott, hogy őt ne akarják átverni, mer’ ő ért hozzá, és minden vállalkozó csaló, stb. Nagy nehezen sikerült összecsiholni egy használhatónak tűnő konfigot, rengeteg türelemmel („Ez a joysting?”, „1800 megaherces processzort nem veszek, mert zavarhatja a mobiltelómat”, „Ötpontegyes hangfal? Már a 3+2-t se szerettem…”, stb.) Mikor az angyali türelmű boltos emelné a kagylót, hogy akkor megrendeli a konfigot a nagykerből, rokon benyögi: „Akkor ez most sulinetes, igaz?”. Boltos haverral összenézünk, kiesik a kagyló a kezéből, egy másodpercre megfordul az agyamban, hogy fölkapom a kagylót és szétverem a kedves rokon fejét, de valahogy sikerül lecsillapodnom, új konfigot rakunk össze, csúcsidőben modemmel böngésszük a sulinetes online árlistát, háromszáz forinttal túllépjük a 120 rugót, ügyfél közli, hogy egy fillérrel se fizet többet, Live 5.1 kihúz, CMedia SoundWonder berak, vevő örül, hogy milyen jól megfejte az államot. Aztán eszébe jut, hogy még nem is alkudozott ("Mer' én egy ilyen tökös gyerek vagyok, a merci árát is úgy lealkudtam, hogy a Gazsi csak pislogott") - majd miután közöljük vele, hogy a sulinetes árak többé-kevésbé kötöttek, bepróbálkozik mással ("ÁFA nélkül? Féláfával? SZJA-előlegként nem lehetne elszámolni, ha vécépapírt írunk a számlára?"), végül belenyugszik, hogy nem keres semmit a bolton, csak ingyen megkapja a 120ezres konfigot az államtól és egy grátisz playboyos egéralátétet.
Rokon lelkére köti a boltosnak, hogy nehogy össze merje rakni a gépet, mert „úgyis kilopna belőle valamit”, majd ő otthon a konyhaasztalon összeszereli. Ámen. Másfél hónap pihenő, amíg az alkatrészek megérkeznek, közben a kedves vevő tizenhétszer módosítja a konfigot, persze egyesével, mert a szomszéd parkettázó azt mondta, hogy szerinte az nem jó, amit eredetileg kinéztünk. Végül azért megérkezik a cucc, rokon kifizeti, hazaviszi és nekiáll. Illetve nekiállna, ha értene hozzá – így hát előkapja a mobilját és tárcsázza a számomat…
FOLYT. KÖV. (vagy FOJT. KÖV.?)
ASUS P5N-E SLI * Intel Core2Duo E6600 @ 2.4 GHz * 4 x 1GB DDR2-800 Geil Ultra * NVidia GeForce GTS 450 1 GB * OCZ Agility3 SSD 120 GB * Samsung HD160JJ 160 GB 7200 RPM SATA-II * Pioneer DVR-110D * Terratec Cinergy 400 * Alcor DTV HS DVB-T vevő * Benq E2200HDA 22" FullHD * ThermalTake Soprano * Chieftec 450W * Genius SW-HF5.1 5000