[Zsivaagoo]

Szeptember van, 2.-a, most már teljes fordulaton üzemel az õrültekháza.

Csörög a telefon. Felveszem.
- Halló. Te vagy az? Tudnál segíteni? - (Egy osztályvezetõ hölgy az.)
- Igen, mi történt, mi a probléma?
- Nem szól a hangszóró. Megnéznéd?
- Mindjárt megyek.

... Nem szól a hangszóró. Világrengetõ probléma. Ha valaki nem tudja a másolt CD-jét hallgatni - amit mellesleg velem másoltatott, mert olyan nagy az én áldott jó szívem - akkor megszûnik a világ körforgása, leáll a paksi erõmû, a kormányzat szabadságra megy, a hivatalok bezárnak, 100.000 közalkalmazott elveszti a munkáját, a Mol 500 Ft-ra emeli a benzinárat, Sztálin és Hruscsov feltámad, majd bosszúból kilövik az összes atomrakétát amerikára, mert Kennedy elnök megalázta a nagy Szovjetúniót a '62-es kubai rakétaválság idején. Tehát, ha nem szól a hangszóró, akkor az súlyosabb esemény, mint egy tíz gigatonnás atomcsapás Csernobillal kombinálva.

Átmegyek. Morfondírozás, kihúzták, azt is, letiltotta, lefagyott. Vagy Micimackó (képernyõvédõ) a közismert informatikai terrorista túszul ejtette az összes mp3-at a waw-okról nem is beszélve? 

Ééééééééés... Mit látok? A hangszóró (azaz a hangszórópár okosabbik fele, amin a bekapcsológomb + hangerõszabályzó is applikálva van) fejjel lefelé áll a számítógépállványon. Hoppá, megfordítom. Zörög. Megnézem akkor most már jobban is. Hát minden kezelõszerv bé van esve az mûanyag dobozba. 

Leesett? Igen. (De azt már nem árulta el a drága, hogy utána még rá is lépett.)

Szétszedtem, bekapcsoltam, visszadobozoltam, most szól. A mûanyag rögzítõfüleket természetesen nem ragasztottam vissza, Epokittom nincs, csak visszalapátoltam mindent nagyjából a helyére. Meg ahová fért.

A drága még megkérdezi, hogy nem tudnék-e neki adni egy másikat.    ( Hóóóóógyispersze. Mit képzelsz te? Hogy majd azt is LYÓL szétbuzeráljad. Ha lenne, akkor sem adnék. Mocskos gépromboló.  )
Ehelyett annyit mondok: Majd talán jövõre, februárban.
(Költségvetési intézmény, kötelezõ tartalékképzés, ha valaki még mindig nem érti, akkor érthetõen. Nincs egy büdös megveszekedett elkölteni való buznyák sem. A rotring ceruzámba még tartalék hegyet sem szabad és lehet venni. És a drága még ezzel sem volt tisztában.)

[laragirl83]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. szept. 2., péntek - 13:05

Szeptember van, 2.-a, most már teljes fordulaton üzemel az õrültekháza.
...

[zako]

Ahogy Zsivaagoo kollégáéknál, nálunk is teljes fordulatszámon üzemel a verkli. Két apró történetet osztanék meg veletek ezen apropóból, mindazonáltal, ha nem éppen.

A következõ történet a digitális munkahelyek elõnyeirõl szól - hiszen közismert, hogy súlyos milliárdokat költött az állam a közoktatási intézmények informatikai fejlesztésére, ma már minden iskolában van számítógép, szélessávú internet, sulinet expressz, kánaán. Lássuk, hogyan mûködik ez a gyakorlatban:

A tanév elején el kell készítenie minden nevelõtanárnak a munkaidõbeosztását (aki esetleg nem tudná, egy középiskolai kollégiumban dolgozom). A dolog elsõ pillantásra nem tûnik egetrengetõen nehéz feladatnak, megvannak az óraszámok, megvan az idõbeosztás, a kettõt kell összefésülni és vigyázni arra, hogy ne ütközzenek az ellátandó feladatok. Az egyszerûség kedvéért én csinálom meg az egész tantestületét, ezzel is megspórolunk néhány felesleges kört, mindenki happy, kinyomtatom, mehet a központba.
Pár nappal késõbb a fõnököm szól, hogy visszadobták, mert ez meg az, és persze floppyn kérik, de neki elküldték e-mailben, azt õ kinyomtatta és kézzel kijavította a hibákat, ez alapján javítsunk. Semmi akadálya, összeülünk, a fõnököm emlékezetbõl és különbözõ cetlikre írt feljegyzések alapján próbálja felidézni az igazgatónõ kifogásait, valahogyan sikerül összehozni a 2.0-ás verziót, rámásolom egy lemezre, átadom a fõnökömnek, aki gépjármû segítségével másnap eljuttatja a központba.

Jövõ hét elején gyanús papírhalmaz az asztalomon, rossz sejtésemet fõnököm borús arckifejezése támasztja alá, ezt is visszadobták, futhatunk még egy kört. Fõnököm már semmit nem bíz a véletlenre, személyesen veszi kezébe a dolgokat, papíron oszt-szoroz, áthúz és radíroz. Kb. két órás megfeszített munka után elkészül a nagy mû, a 3.0-ás verzió, már csak be kell pötyögnöm a gépbe, kinyomtatni, floppyra másolni és gépjármûvel elvinni a központba. Jelen pillanatban csak reménykedhetünk benne, hogy nem dobják vissza és nem kell eljátszanunk újra ezt az egész kutyakomédiát.

A tanulságok:

1. Van abban valami, hogy a közszférában végzett munka hatékonysága fényévekre van a magánszférától. Csak erre az egy "projektre" elhasználtunk kb. 20-25 A/4-es lapot, ennek megfelelõ festéket, kb. másfél napi munkaidõt (amit hasznosabban is tölthettünk volna), több liter benzint - amikor minden résztvevõnek van aktív e-mailcíme, internethozzáférése! Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a verzió meg fog felelni az igazgatóságnak, tehát a fenti költségek tovább is növekedhetnek.

2. A hab a tortán, hogy ez a munkaidõbeosztás teljesen hipotetikus, a gyakorlati munka nem ennek megfelelõen zajlik és ezt mindenki tudja és épp ezért nem is ellenõrzik a betartását - vagyis pusztán újabb dokumentumokat gyártottunk az asztalfióknak.

3. A történet közben nyilván mindenkiben felmerült, hogy mennyivel egyszerûbben és hatékonyabban lehetett volna ezt az egészet lezavarni, teljesen elektronikus úton (pl. e-mailben) - és csak a végeredmény jelent volna meg papíron.


A másik történet fõszereplõje a jól ismert L. tanár úr. A sztori megértéséhez szükséges tudni, hogy a kollégiumunkban laknak egészségügyi fõiskolás lányok is, külön emeleten, gyakorlatilag albérletben.

Történt egy átlagos hétköznap este, hogy három fõiskolás leányzó kopogtat a tanári ajtaján, és a "számteches tanár urat" keresik. Kaján mosollyal mutatok L. tanár úrra, aki némi gyanúperrel élve kérdezi, miben segíthet. Kiderült, hogy a lányok CD-n kapták meg a fõiskolai jegyzeteiket, tételeiket és azt szerették volna lemásoltatni három példányban, hoztak teszkó gazdaságos írható CD-t is. L. tanár úr kért néhány óra gondolkodási idõt, hogy elemezhesse a problémát. A CD-t elkérte, hogy analizálhassa azt is.

Miután alaposan végiggondolta a várható nehézségeket, a felmerülõ problémákat, a megoldandó feladatokat és szerintem titokban egy folyamatábrát is felvázolt papíron. Végül úgy döntött, lesz ami lesz, belevág. Beloggol a szerverre (a kollégiumban egyedül a szerverben található CD-író), beteszi a forrás CD-t, Windows Intézõben akkurátusan végignézi a mappákat, file-okat, kiszámolja a méretet (kb. 100 MB lehet az egész), elõveszi a célmédiát (Tesco Gazdaságos CD) - és ezen a ponton porszem kerül a gépezetbe, a kiváló minõségû nyersanyagon ugyanis egy árva bötû, írás nem található, mindkét felület tök egyforma. No, projekt leállítva, CD identifikációs alprojekt elindítva, kb. negyed óra és néhány szakvélemény (köztük szerény személyemé) kikérése után megszületik a döntés, az írható felülettel lefelé bekerül a média a meghajtóba, indítható a szoftveres alrendszer egy irányt jelölõ angol szó nevét viselõ cég egy ókori római császárról elnevezett programja segítségével. A féltve õrzött Plextor CD-író halkan felsurrog, én közben kimegyek, intézem a dolgaimat, kb. fél óra múlva visszanézek, a folyamatjelzõ sáv gyanúsan lassan vánszorog - kérdésemre L. tanár úr elmondja, hogy a biztonság kedvéért négyszeresen ír (52-szeres írásra optimalizált lemezre!), szimulációval (emlékszik még erre a fícsörre valaki? tudtommal csak bizonyos írók támogatták, nem is nagyon használta senki) és utólagos adatellenõrzéssel. Fejben kiszámolta, hogy a három CD megírása pont befejezõdik addigra, mire lejár a munkaideje (azaz kb. 2 órát szánt 3 lemez megírására...). Közben persze a lányok jönnek érdeklõdni, készen van-e a másolatuk - szegények nem is sejtik, hogy itt nem holmi hûbelebalázs kapkodás, meg türelmetlen rohanás, hanem egy komoly tudományos projekt zajlik. L. tanár úr kis türelmet kér, addig természetesen senki nem kaphatja meg a példányát, amíg mind a három másolat el nem készült. Lehet, hogy a végén áfás számlát is adni fog?  Végül elkészül a három CD, L. tanár úr egyesével ellenõrzi õket egy másik számítógép CD-olvasójában, bár TÜV-pecsétet nem üt rájuk és minõségellenõrzési bizonylatot sem állít ki, a lányok kissé megilletõdötten veszik át a még langyos példányukat, mintha kissé meg is hajolnának, bár ez lehet az én érzékcsalódásom is, nehéz ezt a visszafojtott nevetés könnyein keresztül megítélni...

L. tanár úr a jól végzett munka örömével hazaindul, mindenki boldog. Egészen másnapig, amikor talál egy kupac írható CD-t és egy kis cetlit az asztalán: "Tisztelt tanár úr! Szeretnénk megkérni, hogy nekünk is másolja le ezt a CD-t. Aláírás: fõiskolás lányok." Szegény tanár úr az igazgató úrhoz fordul segítségért, az ajtó csukódása elõtt még hallom, ahogy azt mondja: "erre nem vagyunk felkészülve..." 

[didyman]

Zakó Mester, hiányoltuk egész nyáron, remélhetõleg csuklott is, mikor Magára terelõdött egy-két szó jól megérdemelt sereink fogyasztáa közben .

[Fym]

Yáááyyy...


Egészen vidám lett az estém...

[komi28]

Ez jóóóóóó ! 

[Zsivaagoo]

Tiszteletem Zakó Mester!

[shr]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. szept. 2., péntek - 11:05

... Nem szól a hangszóró. Világrengetõ probléma. Ha valaki nem tudja a másolt CD-jét hallgatni - amit mellesleg velem másoltatott, mert olyan nagy az én áldott jó szívem - akkor megszûnik a világ körforgása, leáll a paksi erõmû, a kormányzat szabadságra megy, a hivatalok bezárnak, 100.000 közalkalmazott elveszti a munkáját, a Mol 500 Ft-ra emeli a benzinárat, Sztálin és Hruscsov feltámad, majd bosszúból kilövik az összes atomrakétát amerikára, mert Kennedy elnök megalázta a nagy Szovjetúniót a '62-es kubai rakétaválság idején. Tehát, ha nem szól a hangszóró, akkor az súlyosabb esemény, mint egy tíz gigatonnás atomcsapás Csernobillal kombinálva.

hm, nem lehetsz egy audiofil, ha ennyire érzékenyen érintett a dolog... 

de a zene, az fontos. legalábbis van, akinek igen. tudták ezt már a régiek is, munkadalok meg minden.
engem spec igenis érzékenyen érint, hogy nem tudok zenét hallgatni. leszedtem az Everestet, hogy megtudjam, mi ennek a kis ideiglenes igen egyéni fagyékony aprópicicerkás gépnek az alaplapja. leszedtem a drivert (jó nagy, de a sávszél is megvolt, lejött), felrakta, közben nemtom minek neki win98se cd, elhajtottam a búsba az igényeivel. most már elvileg lenne hang, a winamp és tsai szépen játszanak vmit, de szólni nem szól. de ezt már hagyom békén, majd a rendes gépemmel szórakozom el.
hogy nincs zene, az egy dolog. de ha a nap sem süt, az ember találkozik egy teljesen invalid viselkedésû flashsel (amit az kreál, azt más meg nem eszi), ami ráadásul hetes, amit utál, nincs asztala, széke, ideje és különbenis, akkor az élet egyik alapvetõ elemének, a zenének a hiánya igencsak fájó tud lenni. számítógépezés vagy sima otthoni ellevés zene nélkül az nekem elképzelhetetlen.
szóval, van ilyen 

aranyos topik, kicsit morci voltam reggel a fent említettek s tsaik miatt.
de már nem annyira 

[Zsivaagoo]

Idézet: shr - Dátum: 2005. szept. 21., szerda - 10:38

hm, nem lehetsz egy audiofil, ha ennyire érzékenyen érintett a dolog... 

de a zene, az fontos. legalábbis van, akinek igen. tudták ezt már a régiek is, munkadalok meg minden.
engem spec igenis érzékenyen érint, hogy nem tudok zenét hallgatni. leszedtem az Everestet, hogy megtudjam, mi ennek a kis ideiglenes igen egyéni fagyékony aprópicicerkás gépnek az alaplapja. leszedtem a drivert (jó nagy, de a sávszél is megvolt, lejött), felrakta, közben nemtom minek neki win98se cd, elhajtottam a búsba az igényeivel. most már elvileg lenne hang, a winamp és tsai szépen játszanak vmit, de szólni nem szól. de ezt már hagyom békén, majd a rendes gépemmel szórakozom el.
hogy nincs zene, az egy dolog. de ha a nap sem süt, az ember találkozik egy teljesen invalid viselkedésû flashsel (amit az kreál, azt más meg nem eszi), ami ráadásul hetes, amit utál, nincs asztala, széke, ideje és különbenis, akkor az élet egyik alapvetõ elemének, a zenének a hiánya igencsak fájó tud lenni. számítógépezés vagy sima otthoni ellevés zene nélkül az nekem elképzelhetetlen.
szóval, van ilyen 

aranyos topik, kicsit morci voltam reggel a fent említettek s tsaik miatt.
de már nem annyira 

Egyébként eléggé audiofil vagyok. kilenc évig játszottam a "szárazfán", a régi sörözõmben levizsgáztattam a cigányprímásokat, szóval van énnékem filhállásom. 

Az a hangszaró meg a leggagyibb  Sokolrádióhelyettesítõ  Genius volt. 

A többi írásodat meg nem egészen értem. 

[shr]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. szept. 21., szerda - 8:58

Egyébként eléggé audiofil vagyok. kilenc évig játszottam a "szárazfán", a régi sörözõmben levizsgáztattam a cigányprímásokat, szóval van énnékem filhállásom. 

Az a hangszaró meg a leggagyibb  Sokolrádióhelyettesítõ  Genius volt. 

A többi írásodat meg nem egészen értem. 

mi nem volt világos? eh, mindegy.
hm, én csak lenyomtam 10 évet zenesuliban, de nem számít.
amúgy nem vettem tutira, hogy nem vagy audiofil, csak oly intoleráns voltál, amit nem értettem. mert lehet lefáradni, ezen vagy azon, de pont a zenei igényeken?

a 2ezer forintos csodahangfalakat én sem tudom szeretni 

viszont visszaolvastam eme topikban, feribá s a perszonálkompjúter. jaj, jaj. nem. tudom, hogy a világban vannak olyan víziók, amik arra utalnak, hogy vannak ennyire ilyen emberek. tudom. de képtelen vagyok elhinni, hogy ez a valóság lenne. inkább érzékcsalódás, a világ meghackelése, mátrix vagy tudomisén.
van, hogy az ember nem ért valamihez.
egyesek itt megállnak, s próbálnak valami utat találni, mások pofátlanul csinálják.
de hogy egy csipetnyi józan esze se legyen valakinek... a gyesznyókhoz is kell valamicske iq, nem? 

hajajj.
arra emlékezem, amikor a coder-l levlistára beesett egy ficek és kijelentette:
"az assamblyben nincs random! csak a pascalban van, ott kiíratom fileba és azt használom assamblyban"
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
de láttam már végzõs informatikus beadandó proggyját is. úgy kezdõdött, hogy program diary;
és szótáracska lett volna, ha az lett volna. én inkább a fejemet fogtam tõle.
de volt már infós, talán nem is elsõéves csaj is, aki megkérdezte a gépteremben, hol kapcsolja be a gépet (AZ a gép spec elõl kapcsolódott, bazinagy power feliratú gombbal, igaz, fehér alapon fehérrel. volt, amelyiken nagy piros kallantyú volt, de oldalt! azt már csak a jobbak találták meg, én speciel érdekes módon igen). vagy a monitort.

[Zsivaagoo]

Az intézményesített ostobaság ismételten hatalmas diadalt aratott az egyszerû mezei ügyéntézõk felett. Ráadásul az én életemet is sikerült ideiglenesen megkeserítenie. 

Hogy mi is történt valójában? Mondom rögvest.

Van olyan, hogy OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár). No most ide kell jelentenie a munkáltatóknak a munkavállalóik adataiban beállt változásokat. (Pl. be-/kilépés, GYES, GYED, egyéb retyerutya.)
Ez év szeptember elsejei hatállyal változás állt be a régi rendben. Tehát szept. 1.-tõl az új rend szerint kell jelentéseket küldeni. Természetesen szép, csicsás, vindózos, RDBE vagy DBE vagy BDE Administrator nevezetû adatbáziskezelõ motoros izébizével. 

A felhasználói kézikönyv elkészítési dátuma szept. 10.-e. Postázás két héttel késõbb történt. Internyétrõl kellik letölteni a progit, és utána telepíteni.
Letöltöttem, telepítettem, felvettem ügyintézõt is, beállítottam magamat is rendszergazdának, és dologhoz láttunk.

Kitöltöttük a munkáltató adatait. A "Szám:" mezõbe kb. huszadszorra sikerült kitalálni, hogy a cég melyik numerikus adatát írjuk be az 5-6 létezõ közül. Sikerült. Hurrá! 

Ezután nézegelõdtem. Van olyan menüpont, hogy munkavállalók lekérdezése. Hurrá, hurrá. Hasznos. Oszt van olyan, hogy jeletéskészítés. Logikus dolog, lévén ez a program célja, mármint hogy jelentéseket készítsen. No itt a jelentéskészítésben a DOLGOZÓKAT név szerint és TAJ szám szerint is ki lehet választani, hogy jelentés készüljön róluk.

De !!!!!!!!

A munkavállalói adatbázis ÜRES! Ergo fel kéne vinni a dolgozókat. Legalábbis azokat, akikrõl szept. 1.-i hatállyal jelentést kellett volna már küldeni.

De hol Drága Édes Egyetlenegy Bélám, hol, bázsmeg ? 

Csak a munkavállalói adatbázisból lehetne dolgozni, de az üres, adatfelvitel menüpont meg nincs!

Na drága kedves "Programozó Bt-s" barátaim, most adtatok a syarnak egy pofont, vagy adtatok a syarnak egy pofont? 

Tisztára olyan az egész, amikor erõnek erejével bevezettek a TÁH alá tartozó költségvetési intézményekben az IMI nevezetû csoda bérszámfejtõ programot. Az elején még abban sem volt a megfelelõ helyen ADATBEVITEL menüpont.

Ford Farlaine örökbecsû mondásával élve (magyarhangja Nagy Feró) : "Eszem f...om megáll." 

[Shia-ko]

[shr]

 
és még mindig 

én sem szeretek adminszerûségeket írni, de néha kell és mindenféle kis szirszarra próbálok figyelni. ezek meg...

[-=RelakS=-]

Az azért érdekelne, hogy mit akasztott a programozó havifixben...

[shr]

Idézet: -=RelakS=- - Dátum: 2005. szept. 29., csütörtök - 18:21

Az azért érdekelne, hogy mit akasztott a programozó havifixben...

de azért aki elfogadta a specifikációt, majd a programot, az se volt semmi... 

NEM a programozó védelmében írtam...
ilyen idióták kaptak pénzt, míg én a munkanélküliség keserû kenyerét ettem

mondjuk ez nem új.
egyszer át kellett írnom egy programot. illetve újraírnom. ó, hát már megvan, csak rakjam át.
Móricka...
php volt az is, azt hiszem, de más adatbázis, az adatok sérültek, a netrõl leszedték, a forrást pedig nem adták ide... aztán igen, de minek eldobtam és újraírtam. adatbázis konverzió, szerkezet logikussá tétele, ami a meglévõ adatok miatt rémálom volt, sebzett adatok miatt reklamáltak, de hát mit tegyek?
meg már nem emlékszem, csak a managerre, aki az a mosolygok és a semmirõl órákig beszélek s mindenkit megnyugtatok, legalábbis a rossz emberismerõ fõnököket, a végpontok (adminisztrátor és programozó) nem számít, s hogy a drága idejû megrendelõvel való bájcsevely miatt a programozó a szükséges infót nem tudta megkérdezni, az sem fontos (eh, pici voltam és nem üvöltöttem és löktem el a menedzsert. lelépett aztán, de akkor telefont kapott a megrendelõ, hosszút... hagytam. email is van a világon).

ez az élmény volt az egyik, ami miatt mások dolgait márpedig át nem írom.
de EGY tapasztalati pontnak jó volt. mennyire pici voltam, Istenem

[Zsivaagoo]

"Számítógépszervizeket teszteltünk egyszerû hardverhibával, véletlenszerûen választottunk ki nyolc szolgáltatást. Négy szervizt hívtunk házhoz, és négyhez elvittük a hibás pc-t. A teszthez két könnyen rekonstruálható hibával tettük mûködésképtelenné a számítógépet: a powergomb vezetékét átkötöttük az alaplap egy másik pontjára, és kilazítottuk a memóriát. Ezután tárcsáztuk a szervizt, majd szomorúan közöltük, most értünk haza a nyaralásból, próbáljuk bekapcsolni a gépet, de a tünet: se kép, se hang."

http://index.hu/tech...r/szervizteszt/

Mit szóltak volna akkor, ha az egyik szervizes egybõl helyre teszi a powermadzagot, elegáns mosollyal bekapcsolja a gépet, a kilazított ram meg elfüstöl és viszi magával a lapot is.     

Mákjuk volt a kis balfaszoknak.

U.i.: én egy LYÓ kis EDO ramos P1-gyel izzasztottam volna a szervizt az õ helyükben. Ramhibás S3Trio-val megspékelve. 

Szerkesztette: Zsivaagoo 2005. 10. 05. 16:44 -kor

[Bazsika32]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. okt. 5., szerda - 16:42

"Számítógépszervizeket teszteltünk egyszerû hardverhibával, véletlenszerûen választottunk ki nyolc szolgáltatást. Négy szervizt hívtunk házhoz, és négyhez elvittük a hibás pc-t. A teszthez két könnyen rekonstruálható hibával tettük mûködésképtelenné a számítógépet: a powergomb vezetékét átkötöttük az alaplap egy másik pontjára, és kilazítottuk a memóriát. Ezután tárcsáztuk a szervizt, majd szomorúan közöltük, most értünk haza a nyaralásból, próbáljuk bekapcsolni a gépet, de a tünet: se kép, se hang."

http://index.hu/tech...r/szervizteszt/

Mit szóltak volna akkor, ha az egyik szervizes egybõl helyre teszi a powermadzagot, elegáns mosollyal bekapcsolja a gépet, a kilazított ram meg elfüstöl és viszi magával a lapot is.     

Mákjuk volt a kis balfaszoknak.

U.i.: én egy LYÓ kis EDO ramos P1-gyel izzasztottam volna a szervizt az õ helyükben. Ramhibás S3Trio-val megspékelve. 

Azert a PW atdugasa nagy trukk volt, vszinuleg az alap mese utan nem nagyon jutott volna eszembe.. a memo az tiszta dolog..(persze a zarlat lehetoseget leveve)
Azert a kekhal szepen beegett

[Zsivaagoo]

No, ez a totyik is megérdemel egy kis UPpot. 

Még mindig ugyanabban a bányában b...om a rezet, még mindig költségvetési intézmény, még mindig nincs egy büdös vas se arra, hogy a syarból épített várat syarral megtapaszthassam. [zokogós szmájli]

És ebben a frenetikus helyzetben kell megtapasztalni azt az élményt, amikor szépen sorban egymás után minden cucc egyesével beadja a kulcsot.

Ecsetelem:
Fõbejárat, pult, 2 db számítógép(?), egy kártyanyomtató, egy lajzernyomtató, egy 10 éves videokamera - ami egy Pinnacle TV-tuner kártyába nyomná a képet - fényképes belépõkártya gyártáshoz, plusz az egyik gép vezérli még a beléptetõ rendszer forgóvilláit is. W2k oprencer, a monyítók keresztbe-kasul megosztva egymás közt.
A lajzernyomtatóra speciális "majdnem A6" méretû papírra nyomtatnak. Irodaszer költség csökkentés. 

Éééééés... Most kezdõdik a tánc.  [Azaz térdre, imához!]
Az egyik gép elkezd egyre sûrûbben agonizálni. {Aska alaplap i815 csipszettel, King Star táp (230W), P3 1GHz, 2x128 mega RAM, Ati Rage 128 VGA kártya (e három utóbbit egy évvel ezelõtt én loptam a gépbe, hogy egyáltalán mûködjön), stb.} Bizonyos service pocess-ek nem indulnak automatikusan, de a hölgyek már tudják, hogy hol és hogyan kell "Õket" indítani. Diagnózis: Csere!
Igen ám, de mire? A fijjug tudnak adni egy Compaqot i815-ös lappal {Ghost szempontjából nem mindegy!!!} ram, proci, procihûtõ és vinyó nélkül. Fasza tanítónéni!  A probléma hömpölyög tovább, a fõmuftihelyettes Vatikáni Valuta fedezettel megrendeltet egy új Hp Compaq gépet.

Közben fokozódik a nemzetközi helyzet, a lájzermonyító is elkezd szarakodni. Haloványan nyomtat, nem nyomtat, koszos a nyomítvány, TONERCSERE. Csere után a dög (HP LJ 1300) azt mondja, hogy nincs festékkazetta. Anyád! Kinyitom a dögöt, hát csurom kosz/trutyi/toner az egész, az összes érzékelõt vastagon fedi a fekete por. Mondom a hölgyeknek - drága aranyos angyalbögyörõim [tudatzavaros szmájli] - , hogy ki kell hívni az X céget karbantartásra, mert velük általánydíjas szerzõdésben vagyunk és a pénzügyi helyzetre tekintet nélkül meg fogják csinálni. A cég nevét, címét, telefonszámát lediktálom. Péntek van, készülök a hétfõn kezdõdõ Linux tanfolyásra.

Tanfolyás vége, prénteken zúdulok be a bányába, az ügyben áll minden. A hölgyek írtak igénylést, azt átadták a mûszaki osztálynak, akik meg nem tudtak intézkedni, mert nem tudták mirõl van szó. Így hát felvilágosítottam a mûszaki osztályt, telefonáltam tõlük a szervízcégnek, akik megigérték, hogy hétfõn jönnek. A hétfõ egy kiváló nap, sem bányászat, sem aknamélyítés, sem tárnabejárás nem zajlik olyankor. Csak az adminisztratív teendõk, a mezei informatikus peniglen reszelgeti a sorjás munkadarabokat.

És eljött a Hétfõ. Tûzoltóteendõimet végezvén elkerült engemet az szervízcég szakembere. Majd dolgavézetlenül távozott. Két perccel ezután a vén kolléganõ nekiállt nekem áradozni, hogy:
- Jaj, jaj Drága Béla! Hát most jöttek valami nyomtatót javítani, de elmentek, mert nem találtuk magát.
- Kezicsókolom. Pedig ott voltam a ......... osztályon [kb. 5 méterre a kolláganõtõl a folyosón] ahol mondtam, csak jobbra is be kellett volna nézni a másik szobába.
Mindegy. Telefon a szervízcégnek - eddigre már olyan hosszú, kacskaringós, cifrákat káromkodtam, hogyha kovácsoltvasból lett volna, akkor Fazola Henrik is megirigyelhetné -, hogy küldjék vissza az embert. Az ember visszajött, másfél órán keresztül fújta, törölte, takarította a tonerport a monyítóból, elhasznált 100 oldal A4-es lapot, és közölte hogy ezt be kéne vinni a szervizbe. Mondtam, hogy jövõ hét hétfõ az jó. Ebben maradtunk. Kedden a drága aranyos angyalbögyörõimnek még a lapbehúzó görgõt is sikerült kitörniük a szerencsétlen lézerdzsetbõl. Csodálkoztam is rendesen, hogy ezt meg hogy a büdös rossebbe tudták megcsinálni.

Közben megjött a Celeron D 2,66-os csoda HP Compaq gép, és ismét eljött a hétfõ.Ideje tehát reszelgetni a sorjás munkadarabokat.

A kényelmes informatikus - azaz én - ilyen esetben fogja magát, biztos ami ziher alapon gyárt egy-két ghost image-t, letõtti a drájvereket az internyétrû, oszt megpróbálja mindezekkel megetetni az új vasat. Ja, meg elõzetesen mindent felír a halódó géprõl ami kellhet (IP cím, gépnév, ingyom-bingyom, stb.).
No, szépen rákényszerítettem a gosztimidzset az új gép vinnyogójára, oszt ribút. A vindóz szépen tápászkodik kb. 10 másodpercig, oszt  Csökött üzemmódban is dettó.
Közben megjön az ember elvinni a nyomítót, és hoz helyette cseredarabot.
Ezután folytatnám az imidzs felkényszerítését az új gépre, mert türelmes is vagyok, meg erõszakos is. De továbbra sem akarja az új csoda az igazságot az Isten semmi pénzéért sem.

Banyek itt gondok lesznek. Ennek a gépnek kedd reggel kilenckor mûködnie kell, mert ez vezérli a beléptetõkapukat, hát hogy a rossebbe fog az a 2-3 ezer delikvens kártyával bejönni a bányába tárnabejárásra meg aknamélyítésre, ha nem lesz ami beereszti õket?

Vindózt kell telepíteni. Rendben. Rálapátolni a drájvereket. Meg IP címet, meg munkacsoportot, meg gépnevet beállítani, meg víruskergetõt, meg egyéb kutyatökét telepíteni. No meg telepíteni a beléptetõ progit, és kitalálni azt, hogy akik eredetileg telepítették a cuccost, milyen tréfás beállításokat felejtettek el elmondani. Este 9-kor zár a bánya, van hat órám mindezekre, plusz a gépet visszadugdosni a helyére, lepróbálni a cuccost, hogy mûxik-e, oszt eltakarodni valami vidámabb helyre, ahol sört is mérnek.

Sikerült. Csak néhány dolog veszett el megismételhetetlenül. Pl. a vindóz alatt megosztott hálózati nyomtatók turpisságai. Ebbõl majd késõbb lesz  .

És eljöve az kedd. Azaz a tegnapi nap.

Elvileg mûködik a cuccos. A delikvensek le tudnak menni a bányába tárnabejárásra meg aknamélyítésre, lehet arcképpel ékesített belépõkártyát gyártani, lehet fényképet is készíteni a friss csillésekrõl és vájártanoncokról, csak papírra nem lehet még nyomtatni. Ezt majd jövõ hétfõn megreszelgetem. Jól van. Gondoltam én, kis naív.

09:30. Csörömp, csörömp. Értesítenek, hogy nem megy a kártyanyomtató. Odabattyogok. Gépleállítás, ujraindítás, végigvárom míg az Avast frissíti magát, befonom a szemöldököm.
A cucc nagy nehezen életre kel, a kártya végre kibújik a nyomtatóból, a delikvens pedig, akinek a kártya készült már rég eltûnt a balfenéken. Mindegy, a cucc mûködik.

10:13. Csörömp, csörömp. Értesítenek, hogy valamit kiír a gép fényképkészítés közben. Vizsgálódok jó félórát, törlök,telepítek. Installálok, uninstallálok.
Diagnózis: Pinnacle PCTV Pro több évi problémamentes együttmûködés után váratlan hirtelenséggel búcsúzott tõlünk.

Hát akkor most mi a lópikula van elvtársak?  Sto gyélátty? Mondaná Lenin elvtárs.
1. Vegyünk Vatikáni Valuta fedezetre egy új Pinnacle PCTV Pro-t ? Elfogaggya aztatat a bánya udvari számítógépszállítója, akinek már régóta lógunk X millával?
2. Vagy pedig kerítsünk (/vegyünk szintén Vatikáni fedezetre) egy digitális fényképezõgépet és USB kábelen nyomjuk át a kész képet az gépre? De ha beüt a krach, hogy az öreg csótány Compaq gép nem ismeri az USB 2.0-t, a fényképezõgép pedig csak ezen keresztül hajlndó megszólalni, akkor vegyünk megint Vatikáni fedezetre egy új HP Compaq gépet?
És mit fog szólni a Bánya Tröszt elnök-vezérigazgatója, aki a múlt hónapban is megfedett minket, mert a bánya nem teljesítette a szénértékesítésre tervezett bevételi elõirányzatot?
3. Vagy nézzük meg, hogy van-e valami a házban, amin van olyan hogy Video input, RCA, S-video meg hasonló bizbasz? Oszt vagy mûködik, vagy nem.

A 3. megoldás lett. Kaptam egy video capture kártyát.    Belegyömöszöltem a koszlott P3-as Compaqba, memóriát is bõvítettem volna, de nem akarta. Mindegy. Installálok bõszen, minden szépen felmegy a helyére elsõre.
Indítom a beléptetõ progit, hogy hajlandó-e fényképet készíteni/enni a videokameráról. Próbálkozok így, próbálkozok úgy. Egy óra küzdés után sikerült fentrõl lassan lefelé ereszkedõ fehér zajra emlékeztetõ fehéres szürkés csíkokat produkálni. Ekkor érkezett oda hozzám az áltanános fõmuftihelyettes  , és megkérdezte, hogy hogyan állok. Vázoltam a szituációt, hogy ez megdöglött, az az meg nem ez. Megkérdezte még, hogy mi eddig az eredmény, ekkor a képernyõre mutattam.
- És van remény arra, hogy mûködni fog?
- Nem bízom benne.

18:30-kor otthagytam az egész istenverte szakramentumot, és vidámabb helyre távoztam.

Ma, 2005.11.23.-án szerdán de. 09:30-kor telefonáltam az informatikus kollégának - aki a video capture kártyával tudott csak megörvendeztetni - , hogy a cucc nem akarja az igazságot. Mégiscsak kéne venni egy Pinnacle PCTV Pro-t.

[Bogyosz]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. nov. 23., szerda - 17:22

No, ez a totyik is megérdemel egy kis UPpot. 

Még mindig ugyanabban a bányában b...om a rezet, még mindig költségvetési intézmény, még mindig nincs egy büdös vas se arra, hogy a syarból épített várat syarral megtapaszthassam. [zokogós szmájli]

[...]

Ma, 2005.11.23.-án szerdán de. 09:30-kor telefonáltam az informatikus kollégának - aki a video capture kártyával tudott csak megörvendeztetni - , hogy a cucc nem akarja az igazságot. Mégiscsak kéne venni egy Pinnacle PCTV Pro-t.

     

Zsivaagoo mester, nem gyõzöm kergetni postjait, ez mindig felvidítja a napomat... 
Ne értsd félre, nem kiröhöglek, de majdnem lezuhantam a székrõl.
 

[Zsivaagoo]

Idézet: Bogyosz - Dátum: 2005. nov. 23., szerda - 18:04

Zsivaagoo mester, nem gyõzöm kergetni postjait, ez mindig felvidítja a napomat... 
Ne értsd félre, nem kiröhöglek, de majdnem lezuhantam a székrõl.

Értem én kérem szépen tökéletesen. Nem hülye itt senki sem... Vagy mégis ? 

A sztoriból meg kifelejtettem egy fontos momentumot:
"Igen ám, de mire? A fijjug tudnak adni egy Compaqot i815-ös lappal {Ghost szempontjából nem mindegy!!!} ram, proci, procihûtõ és vinyó nélkül."

Azt, hogy CDROM sem volt benne, és tegnap délután még az is kiderült egy kiváló    230W-os Acorp táp segítségével, hogy a tápja is szar. Keine 12V.

(Most elképzelem, hogy az Acorp táp olvastán Dydiman és 2-more kollégák rémülten a szívükhöz kapnak.  )