[Dorien]

Úgy tûnik van igény erre a témára. Pár kérdés vitaindítónak:

- Mi a véleményed a különbözõ vallási szervezetekrõl?
- Mennyiben tartod hasznosnak vagy károsnak a tevékenységüket a múltban, a jelenben és a jövõben?
- Változtatnál-e a jelenlegi helyzetükön, és ha igen, hogyan?
- Mi a vallásod?

Lehetõleg mindenki törekedjen a kulturált állásfoglalásra, túlzott indulatok, gyûlöletkeltés és személyeskedés nélkül.

Kapcsolódó témák:
Vallásosság, Ateizmus, Memetika, Antropikus elv...
Vatikán: a nõk anyák legyenek

[Dan(td)]

- Mi a véleményed a különbözõ vallási szervezetekrõl?


- Mennyiben tartod hasznosnak vagy károsnak a tevékenységüket a múltban, a jelenben és a jövõben?


- Változtatnál-e a jelenlegi helyzetükön, és ha igen, hogyan?


- Mi a vallásod?


Üdv: Dan

[HavocS]

ez kész...

[Samott]

En is kerdeznek.

Miert van az, hogy az emberek nagytobbsege igy gondolkozik az egyhazakrol?
Miert nem probalnak, tudnak reagalni erre az egyhazak? (vagy csak en erzem ugy hogy a klasszikus egyhazak nem tudjak megszolitani a ma emberet?)

Samott

[Jim DiGriz]

Idézet: Samott - Dátum: 2004. aug. 4., szerda - 16:08

En is kerdeznek.

Miert van az, hogy az emberek nagytobbsege igy gondolkozik az egyhazakrol?

Én magam eléggé ellenzem az ilyesmit, legyen szó sátánista, krisnás vagy keresztény egyházról. Ha ez gyûlöletkeltés, vagy kultúrát nélkülözõ rész, törölhetõ...de ez az én véleményem.

Hogy miért nem szeressük? Újabb saját vélemény: Régen az egyház vígaszt és közösséget nyújtott az embereknek. Ma már vígaszból és közösségbõl is több jut, mint amit egész életünkben el tudunk fogyasztani.

Idézet

Miert nem probalnak, tudnak reagalni erre az egyhazak? (vagy csak en erzem ugy hogy a klasszikus egyhazak nem tudjak megszolitani a ma emberet?)

Samott

Az ember rengeteget változott. Egyre kevésbé tud hinni, egyre inkább bizonyítékra, vagy legalább kézzelfogható istenekre vágyik. Nem igazán van klasszikus egyház, aki ilyen kapkodva tudná változtatni a kínálatát .

(Ld. Neil Gaiman: Amerikai istenek)

[Miki2]

Idézet: Jim DiGriz - Dátum: 2004. aug. 4., szerda - 16:31

Az ember rengeteget változott.

Az ember semmit sem változott.

A termelõeszközöket és a környezetét tudja formálni és fejleszteni, de önmagát nem. Ugyanazok a hibák, bûnök és erények jellemezték elõdeinket, mint kortársainkat. Õk a szomszéd lovára voltak írigyek, ma a munkatárs Audijára fáj a fogunk. Õk borzongva szórakoztak a kiszolgáltatott helyzetben kíntornázó koldusokon, gladiátorokon, mi pedig a kereskedelmi tévén nézzük a pikáns családi összeugrasztásokat és a nyomorból kitörni szándékozó fiatalok szellemi-testi kitárulkozását a valóságshow-ban. A régiek elbújtak a pincében a hordák elõl, a maiak magukba temetkezve próbálnak nem tudomást venni az analógiákról.
Én nem tekintem fejlettebnek a rádiótelefonon kommunikáló, aranykeresztet viselõ dinnyeárust a füstjelzés kiagyalójánál. Õ annak hiszi magát, de nekünk tudnunk kell, hogy téved.

Szerkesztette: Miki2 2004. 08. 04. 15:48 -kor

[Jim DiGriz]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2004. aug. 4., szerda - 16:46

Az ember semmit sem változott.

A termelõeszközöket és a környezetét tudja formálni és fejleszteni, de önmagát nem. Ugyanazok a hibák, bûnök és erények jellemezték elõdeinket, mint kortársainkat. Õk a szomszéd lovára voltak írigyek, ma a munkatárs Audijára fáj a fogunk. Õk borzongva szórakoztak a kiszolgáltatott helyzetben kíntornázó koldusokon, gladiátorokon, mi pedig a kereskedelmi tévén nézzük a pikáns családi összeugrasztásokat és a nyomorból kitörni szándékozó fiatalok szellemi-testi kitárulkozását a valóságshow-ban.
Én nem tekintem fejlettebnek a rádiótelefonon kommunikáló, aranykeresztet viselõ dinnyeárust a füstjelzés kiagyalójánál. Õ annak hiszi magát, de nekünk tudnunk kell, hogy téved.

Az ember rengeteget változott . Nem mindenben, persze.

Szkeptikus lett. Megszokta a "csodákat" maga körül, egy zenélõ doboz vagy egy laterna magica már nem ejti ámulatba és nem tulajdonít neki isteni hatalmat vagy démoni ténykedést. Megjelent a tömeg, az arrogáns, önmagát mindig mindennél többre hivatottnak tartó embersokaság. Nem tudja a határait, csak azt tudja, hogy át kell lépnie õket.

Egyetértek minden szavaddal, de szerintem változott .

[HavocS]

Akkor a környezet változott. Az egyházak nem sokban, a különbség csak annyi, hogy míg régebben egyszerûen nem tehette meg azt valaki hogy nem hisz istenben/nem jár templomba/nem fizet tizedet addig ma mindenki a szabad akarata szerint választ/nem választ vallást. Valamint régebben hiába használta ki az egyház a hívet és próbálta minél jobban kiforgatni a vagyonukból, azok nem tudtak, nem mertek tenni ellene semmit, mára viszont az emberek többsége észrevette hogy a keresztény egyházat már nem Isten, hanem a pénz irányítja. És ez egy nyilvánvaló tény.

[HavocS]

Jim DiGriznek igaza van. Ha beleolvasunk a Bibliába, láthatjuk hogy akkoriban az emberek teljes mértékben hittek Istenben, az isteni csodákban. Ma már a technikának köszönhetõen senki nem hinné el, ha mondjuk Jézus szólna hozzánk az égbõl. Azt hinné mindenki hogy valami hangosítási próba, és közönyösen továbbmenne az utcán.

[leslie]

Véleményem? Elmúlt a sötét középkor, itt a tudomány a vallás helyett. Nem várni kell a csodákat, hanem megcsinálni õket!

[Evil.]

Elmondanam a velemenyem az egyhaz es intezmenyerol aszem kapnek meg egy figyelmeztetest.

[leslie]

Idézet: Evil. - Dátum: 2004. aug. 4., szerda - 20:22

Elmondanam a velemenyem az egyhaz es intezmenyerol aszem kapnek meg egy figyelmeztetest.

Légy finom, mint én fentebb.

[Mumia]

Hogy mi a helyzete a társadalomban ezeknek? Szerintem a társadalmon kívül helyezkednek el, ugyanis azok lépnek be szektákba, és lesznek elvakult hívõk, akik valamiért csalódtak a társadalomban, vagy a társadalom vetette ki õket.

Idézet

- Mi a véleményed a különbözõ vallási szervezetekrõl?

98%-uk a hiszékeny embereken élõsködik. Aki az ismerettségi/rokoni körömben vallásos lett, az mind negatív irányba változott. Olyan nem volt, hogy valaki ettõl jobb emberré lett volna, némely embernek kevéssé romlik a kapcsolata a környezetével, némelynek jobban. Kb azzal arányosan, hogy mennyire lett valállos/mennyire elvakult szektához csatlakozott.

Idézet

- Mennyiben tartod hasznosnak vagy károsnak a tevékenységüket a múltban, a jelenben és a jövõben?

Valamennyi hasznuk van, aki kiszorul a társadalomból, az vagy belép ezek egyikébe, vagy ámokfutó lesz. Akkor már inkább elõbbi, mert azzal legalább másban nem tesznek kárt.

Idézet

- Változtatnál-e a jelenlegi helyzetükön, és ha igen, hogyan?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, apróbb változtatás a lényegen nem változtatna.

Idézet

- Mi a vallásod?

Nem vagyok vallásos.

Ugyanakkor nem zavar ha valaki vallásos, egészen addig, amíg nem próbál engem is rávenni, hogy csatlakozzam ahhoz, amiben õ hisz.

Szerkesztette: Mumia 2004. 08. 04. 21:32 -kor

[Silver]

Rövid történet:

Kislányom (8 éves) addig kérlelt, amíg el nem engedtük egy ötnapos táborba. Kézmûves foglalkozások, pancsi, megbízható emberek. Az sem szegte kedvünket, hogy az utazás elõtt pár nappal derült ki, hogy református közösség szerverzi az utat.
Már a második este telefonált, hogy furcsán néznek rá, mert nem imádkozik étkezés elõtt. Persze, hogy nem, hiszen mi nem vagyunk hívõk, pedagógus házaspárként jóra tanítjuk a gyerekeinket, ennek ellenére a hátralévõ idõben megszólták a kicsikémet a szokás hiánya miatt.

Izé, egy vallásos közösségnek így kell viselkednie?

[Mumia]

Ez is jellemzõ és részben ezért is utálom a vallási közösségeket, hogy azokat akik nem tagjai alacsonyabbrendûnek tartják, és lenézik. És ez alól szvsz egyetlen vallás sem kivétel. Van ahol csak egy kicsit csúnyán néznek rád, van ahol egyenesen állatként kezelnek.

[Dan(td)]

Engem is lenéznek, amikor kiderül rólam, hogy nem vagyok megkeresztelve, persze nem mindenki. Ezt sose értettem, én döntöm el milyen utat választok, nem?
Ó amúgy nagyon félek én vajon hova jutok? A menyországba nem, akkor a pokolba? Néha úgy érzem a pokol a mai világnál csak jobb lehet, mert ott nincs TV!

Üdv: Dan

[Erõs Pista]

Lehet, hogy a menyország jó hely, de a pokolban meleg van és több az ismerõs! 

[guga]

1998-ig én is hasonló véleményen voltam, mint a fentebb leírtak bármelyike. Ki nem állhattam a papokat a templomokat az ájtatosságot, a képmutatást és a kötelezettségeket, amik ezzel együtt járnak és feleslegesen terhelik vele az embereket.
Ráadásul szerencsétlenségemre egy rövid idõre közöm lett a hit gyülekezetéhez is, mert egy ismerõsöm elvitt, hogy nézzem meg milyen jó. Már a bejáratnál hülyén néztek rám, aztán az is furcsa volt, hogy amikor elõre küldtek németsanyihoz és az a fejemre tette a kezét, csak bambán néztem rá és nem dõltem el, nem remegtem, mint mellettem mindenki. Tényleg vártam pedig valamit, mert úgy a tizedik lehettem és mellettem sorra kidõlt mindenki és a padlón remegtek.

Errõl ennyi, a véleményem idõközben mit sem változott, Bibliát soha nem vettem a kezembe így jól megvoltam, ha valamelyik megtalált, akkor kiröhögtem vagy megfenyegettem, hogy megrugdosom és elküldtem jó durván, hogy ha legközelebb szembe találja velem magát, akkor még nézni se merjen

Eltelt közben 10 év, egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél dolgoztam, mint raktáros. Sok haver dolgozott ott és igen jól kerestünk, ráadásul lehetett egy valag mellékest keresni kis ügyeskedéssel. A hulladékokat szabadidõmben összegyûjtöttem és vagy naponta vagy hetente visszavitettem a teherautó sofõrökkel a MÉH telepre. Könnyû dolgom volt, mert kib. 30-40 cég dolgozott egy telephelyen és rengeteg hulladékot termeltek, fémet, kartonpapírt. Én meg targoncával jártam a telepet és szorgalmasan gyûjtögettem. Rengeteg pénz jött be belõle, a cégünknél a melósok szerettek is, mert folyamatosan intéztem nekik ingyen kv-t, szalámikat, sajtokat, tököm tudja, jól éltünk és a haverokkal szinte egész nap kábítószereztünk, mert volt mibõl megvenni. Durva volt.

Egyszer történt egy olyan, hogy feltörték a raktáramat és elvittek belõle 800 ezer forint értékû segédanyagot. Tudtam, hogy ki volt az, mert elõtte pár héttel megkeresett, hogy volna neki egy vevõje és adjuk el neki majd felezünk. Bizonyítani nem tudtam, felelõs kellett, így engem rúgtak ki a cégtõl. Hozzátenném, hogy a muki azóta is annál a cégnél dolgozik, és azóta is rengeteget lop

Amilyen felpörgetett és aktív életem volt addig, úgy üresedtem meg agyilag, mert másnaptól nem kellett mennem dolgozni. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Baromi szarul esett, hogy a cégnél egyetlen ember nem állt ki mellettem, úgy néztek rám, mint egy leprásra, féltek, hogy ha elmondják mit gondolnak, akkor Õk is úgy járnak, mint én vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy okádhatnékom volt a sok baromtól. A legjobb haverom is elfordult tõlem, pedig tudta mi történt, mert mindent elmeséletem neki még elõtte.

Kiborultam, ittam, kábítószereztem, ittam, ültem a sarokba és bámultam a padlószõnyeget, ittam, ittam, sírtam, újra kábítószereztem, hosszú hónapok elteltek és még a családunk is elfordult tõlünk, csak a nejem maradt és Õ kitartott mellettem végig. Hihetetlen mennyiségû adósságot halmoztunk fel, közös költség, rezsi, szinte semmit nem fizettünk, mert nem volt mibõl. Kb. annak kellett volna történnie, amire mindenki számított és elõre mondták, hogy el fogtok válni, hajléktalan leszel, a nejedé lesz a lakás, új férj, a gyereked meg sem fog ismerni és hasonló szép baráti tanácsok, de segíteni nem segített senki max. ennyit, hogy osztogatták az észt. Az mondjuk rendkívül könnyen megy mindenkinek, mert igazsága és véleménye az van, csak esze nincs.

Sokáig próbálkoztam mindenféle munkával, napszemüveg árusítás, sültgesztenye árusítás, festményeket készítettem és pályázatokra küldtem be ill. eladtam kiállításokon meg mindenféle marhaság. Sokáig semmi komoly nem jött össze, de mindennel próbálkoztam, még utcazenésznek is elmentem. Nagy nehezen sikerült beneveznem egy plakátragasztásra, amit egy nyelviskolának kellett csinálni és éjszaka, éjfélkor indultam kerékpárral s50- 60-km-ert mentem a városban s reggel 6h-ra végeztem. Éjszakánként 5-8.000 forintot kerestem és lassan kezdtük visszafizetni az adósságokat, de még mindig nagyon sok volt. Ezzel párhuzamosan, mivel napközben ráértem, kijártam a verseny u.-i piacra árulgatni mindent, amit a lakásunkból el lehetett adni. CD és könyv gyûjteményeket, féltve õrzött és részletre vásárolt Révai lexikonokat, és szinte mindent, mert ilyenkor, amikor enni kell és életben maradni, hirtelen minden elértéktelenedik számodra és mint a léghajós vész idején, elkezded kidobálni. Mindjárt nem az a büszke és nagyképû ember voltam, akinek ez is van és az is, amabból meg már kettõ is és ezt is éppen vesszük részletre meg másunk is lesz és a rengeteg vanás.

Az szilárd elhatározásom volt, hogy megteremtem a saját világomat és soha a büdös életben nem megyek el még egyszer dolgozni munkahelyre, hogy onnan bárki bármilyen mondvacsinált okkal kirúgjon és ugyanebbe a helyzetbe kerüljek, mint most. A számítástechnikába úgy csöppentem bele, hogy éppen kiábrándultan mentem kerékpározni, mert totál ki voltam készülve, akármennyi pénzt kerestem, szinte semmire nem volt jó, mert még mindig akkora adóssághalmazunk volt. A VI. kerületben lomtalanítás volt, nem oda készültem csak éppen arra tekertem fejemen a walkman fülesével és dübörgött a zene. Valahol az Ó utca környékén a Szerkó GMK kirakta az utcára az Állami Biztosító kb. 80-100 db PI. és PII. számítógépét, mert már nem vállalták a szervizelését vagy ki tudja, a lényeg, hogy tele volt az utca számítógépekkel. Nagyjából 10 komplett gépet és egy szatyorban egyéb apró alkatrészeket tudtam szigetelõ szalaggal és madzagokkal felkötözni a kerékpáromra. Furcsán néztem ki és 3 óra alatt értem haza gyalog


Hazamentem és alig álltam a lábamon, de ahogy lepakoltam máris tekertem vissza a helyszínre és szedtem össze szatyrokba a maradékokat, azt sem tudtam mi micsoda, mert még elõtte nem volt számítógépem. Aznap este még kétszer visszamentem. Másnap a z Expressben is és A Napi Hirdetésben is adtam fel hirdetést. Jöttek is szépen sorjában az emberek, mondtam ott van a sarokban és válogassanak. Ha valaki processzort keresett mutattam a kupacot, megnéztem mit vesz ki és onnantól tudtam, hogy melyik a processzor, ugyanígy a memória, hdd, stb. Lassanként megtanultam, hogy mi milyen alkatrész, mert ugyan én nem értettem hozzá, de aki megvette az igen és elég volt megfigyelnem, hogy mirõl beszél. Így csöppentem bele, hogy szorgosan figyelgettem mirõl beszélgetnek, mert naponként egyre többen jöttek és mivel volt mibõl túrkálni, így nálam tanyát vertek és tudtukon kívül szorgosan okítottak engem. Senki sem tudta, hogy nem értek hozzá, mindenki meg volt róla gyõzõdve, hogy nála sokkal jobban tudok mindent, mert tele vagyok alkatrészekkel és gépekkel. Mivel mindenki ebben a hitben ringatta magát, így elõfordult az is, hogy idehozták a hibás gépeket javításra és az ismerõseiket is ideküldték a gépekkel fejlesztésre és mindenki idejött mindennel és hirtelen nagyon népszerû lett ez a hely, s ez a mai napig is így van, töretlenül, lendületesen immáron cégesen és ketten Ücsüküével, aki itt ragadt rám a fórumon . Nem volt más választásom, minthogy az idehozott gépeket meg kellett csinálnom úgy, hogy egyetlen elégedetlen vásárlóm sem legyen. Nem tudom minek köszönhetõen de sikerült, lassanként kikupálódtam, sok pénzt elbuktam a tapasztalatlanságomnak köszönhetõen, de megérte. Akkor vettem észre, hogy komolyan vesznek, amikor még mindig egy PI. masinával nyomultam és mások idehozták a vagyonokat érõ gépüket és letették az asztalra, hogy holnap érte jönnek. Mire jött mûködött és megcsináltam mindent szorgalmasan. Hajnal négykor keltem és este tízkor feküdtem és sokat dolgoztam és és és.

Akkoriban még nem volt internet kapcsolatom, késõbb lett és itt kötöttem ki a fórumon, majd nõttem ki magam és Ücsüküét a szemetek elõtt

Visszatérve a valláshoz. Vagyis keményen elkanyarodtam a lényegtõl, de hogy értsétek az egészet szükség volt rá.
Egyszer még a plakátragasztós idõszak elején, mikor hegyekben állt az adósság és én kiábrándultan ültem a sarokban, azt mondta a nejem, hogy olvassak Bibliát. Mondtam neki, hogy semmi kifogásom ellene, beleolvasok. Õ tudta, hogy nekem az volt a hitem és vallásom, hogy nem vagyok hajlandó elkötelezni magam semminek és semminek, mert ha tévednék, akkor nem sok választásom marad. Inkább meghallgatok mindent és mindenkit, de nem akarom letenni a voksomat semmi mellé. Nyitott gondolkodással fogtam neki a Biblia olvasásának és meg is volt a hatása, bár elõtte még soha nem vettem kézbe. Olyan volt, mint ha egy tapasztalt ember beszélt volna hozzám és megpróbálta volna elmagyarázni, hogy miként kerülhetek abba a helyzetbe, amire szíve mélyén minden ember vágyik, a nyugalom, a boldogság. Ezek így üres frázisok, de mindenki azért gürizik, hogy boldog legyen, persze aki meg tele van pénzzel, az ki tudja miért, de mégsem boldog és mégsem nyugodt, ettõl függetlenül mégis mindenki azért hajt. Azért eszik, hogy tudjon minél többet dolgozni, azért dolgozik sokat, hogy legyen mit enni, azért nincs ideje senkire és semmire, mert sokat kell dolgoznia, van hifije, lófaszháromdémárkja, mikrohullámúja, százhercese, tele a hûtõ, de nincs egy csepp esze sem. Pedig van végzettsége, diplomája, okosnak tartja magát, a helyesírására is kínosan ügyel, mégis egy élhetetlen barom. Ugye ti is ismertek ilyet a környezetetekben vagy akár itt a fórumon, de ahelyett, hogy szembeköpnéd, megpróbálsz nekik megfelelni és az Õ értékrendjeiket követni, elérni, amiket Õk akarnak elérni.

Én nem, megfogadtam, hogy megteremtem a saját világomat, éppen úton vagyok.

A Biblia olyan mértékben szólt hozzám, hogy nagyon kíváncsi lettem miért élek, miért születtem és ha meghalok mi fog velem történni? Rengeteg és nagyon sok kérdésem lett hirtelen, de nem találtam embert, aki megválaszolta volna, ha pedig Bibliát olvastam, akkor csak a kérdéseim gyarapodtak, egyre nagyobb volt az ûr. Kerestem lelkészeket, papokat és mindenkit, aki tudná a választ. Sokszor elõfordult, hogy úgy zárult egy-egy beszélgetés, hogy na fiam akkor mostmár megtértél, hiszel mostmár benne, be tudod tartani a parancsolatokat mostmár stb. stb, egyre nagyobb balfékekkkel hozott össze a sors és válogatás nélkül szóba álltam mindenkivel, de azt kellet tapasztalnom, hogy nekik nagyobb szükségük lenne segítségre, mint nekem, mert annak ellenére, hogy nem tudtam pontosan, hogy mirõl van szó, azt tudtam, hogy mindenki hatalmas tévedésben él.

Egyszer a nejemmel sétáltunk a körúton és megláttam egy plakátot, hogy "Mire éheztél ki?" 3 napos Bibliai szeminárium. N/A gondoltam ez az én emberem, ha itt nem találok olyat, aki választ adhatna, akkor senki sehol. Délelõtt 10h-ra odamentem egyedül és belépve a helységbe 20 kis kínaival találtam magam szemben. Szomorúan megfordultam és elszorult torokkal kisétáltam, az egyik utánam jött és érthetetlenül megkérdezte mi járatban vagyok? Szerintem nem értette, hogy mit mondok, de a szemében megláttam azt az érdeklõdõ õszinteséget, hogy tényleg tudni akarja, hogy mi a baj és tényleg segíteni szeretne. Érthetetlenül, de elmagyarázta, hogy lesz egy két órás elõadás, hallgassam meg és utána beszélgetünk. Alig vártam a végét, mert egy kukkot sem lehetett érteni. Természetesen Õ fordította Magyar nyelvre a prédikációt kb. a 10 szavas szókincsébõl. Olyanok, mint Isten, Jézus, bûn, Biblia, szív, üdvösség és ezek kombinációi. díjaztam a törekvésüket és alig vártam, hogy kívül találjam magam.

Az elõadás végén az aki prédikált magához intett, nem volt nehéz dolga, mert én voltam egyedül és még egy hölgy, aki szintén odaült az asztalukhoz.

Onnantól kezdve rajzoltunk papíron és úgy kommunikáltunk. Felrajzolt két vonalat és fölé írta, hogy Mózes, a másik meg Zoltán. Arra kért, hogy mondjam meg mennyi jó van bennem és mennyi rossz ill. mennyi Mózesben szerintem. Felrajzoltam, hogy Zoltán 90% gonosz és 10% jó, Mózes 80% jó és 20% gonosz. Erre áthúzta az egészet és azt mondta, hogy Isten szerint Mózes is és Zoltán is 100% gonosz. értetlenkedve néztem rá, mert azt még hajlandó voltam elfogadni, hogy én, dehogy Mózes is a szolgája, azt már nehezen. Azt kérdezte, hogy öltem-e már embert? Mondom nem. Mózes pedig igen válaszolta. Utána napokon keresztül jártam nemcsak a szemináriumra, hanem a lakásukra is és rengeteget beszélgettünk. Megismertették velem a valódi Istent, aki a Biblián keresztül jelentette ki magát, a gondolatait és akaratát, személyiségét, szívét stb. Amit ott és, akkor hallottam, azt addig mástól soha, ezek az emberek mindenféle körítés nélkül el tudták mondani, hogy mi van a Bibliában. Írhatnék róla oldalakon keresztül, mert van mirõl.

De ahhoz, hogy megértsd vagy bármit is elfogadj belõle, elõtte neked is át kellene értékelned az életedet, az értékeidet és mindent kidobálni. Mert, ami nekem jelenleg a legfontosabb, neked ott helyette van egy autó, egy vga kártya, egy hifi, egy ház, egy csaj, egy sport, egy munka, egy bármi, amivel próbálod pótolni azt a hiányt és próbálsz boldog lenni és nyugalmat lelni.

maradhatsz a gondolataid mellett és kitarthatsz az igazságod mellett a végsõkig, de egyet ne felejts. Az életed véges, s mikor készülsz lehunyni a szemed, ha máskor nem is, de akkor majd éppen elõtte megérted, hogy nincs hova hazamenned, mert amiért küzdöttél életedben és elérted, az mint a homok az ujjaid között.

Ez a gyülekezet, akikkel megismerkedtem a koreai székhelyû Good News Mission, minden országba küldenek misszionárusokat és utána azok ott letelepednek és halálukig ott maradnak, természetesen 2-3 évente hazalátogatnak Koreába.

Az itt leírtak, nem kötelezõ érvényûek senkire, nem igehirdetés, nem megtérítés sem semmi. Ez velem történt meg és többek között ennek a gyülekezetnek köszönhetem, hogy rendbejött az életünk és nem gyarapítottuk az elvált családok számát és nem lettem narkós, hajléktalan, alkoholista senki, aki mellett most elmennél legszívesebben és leköpnél vagy belémrúgnál, hogy köcsög magadnak köszönheted.

Ha egy csöppnyi gondolat erejéig azt gondolod, hogy ez veled soha sem fordulhat elõ, akkor azt kell, hogy mondjam hatalmasat tévedsz. Azok az emberek és családok, akik valahol s bármikor élték az életüket, tervezgettek, és próbáltak boldogulni, majd egy nap jöttek fegyveresek és az út szélén lõtték le a szemük elõtt a saját kicsinyeiket, szüleiket majd õket. Vagy akik dolgoztak bárhol és jött egy másik törvény, aminek köszönhetõen bezárták azt a gyárat, majd az utcára kerültek és tönkrement az életük, a családjuk és most a parlamentben vitatkoznak és beterjesztéseket nyújtanak be róluk, vagy jött egy földrengés, árvíz, leégett a ház, betegségek s balesetek, amiben végleg lerokkansz, stb. Ezek közül veled melyik nem fordulhat elõ? Azt sem tudod mi fog veled történni a következõ percben, akkor mire ez a magabiztosság és megvetõ hangsúly akárkivel szemben?

N/A most lehet köpködni, én annak is örülök, hogy látok és nem vagyok deréktõl lefelé béna, tolókocsiba kényszerülve és minden nap boldogan ébredek, amikor te még órákkal késõbb is az ágyadban nyöszörögsz és jajgatsz, hogy megint egy nap, dolgozni kell.

[Drummaster]

Szép beszéd volt Guga, egy szép történetrõl. Nos, hát az a helyzet, hogy - bár természetesen olvastam a Bibliát - nekem sosem volt szükségem sem papra, sem misére, sem egyházra ahhoz, hogy higgyek - jobb elnevezés híján - Istenben. Ahogy Barbra mondta: Az, hogy mit érzek és mit gondolok az csak rám és õrá tartozik. Nekem már gyermekkoromban eljött az idõ, mikor rá kellett találnom a hitre, az én hitemre. Azon az éjszakán, mikor 8 évesen a vonat mégiscsak a másik sínpáron jött, pedig a mínusz 15 fokban már fél órája üldögéltem a síneken arra várva, hogy jöjjön már a kib****tt vonat, s ne csak a fázásnak vessen véget. Az, hogy azt az idõszakot (7-15 éves koromig) túléltem, az a csodának és a hitnek is köszönhetõ, de belém sosem öntött lelket senki, sosem beszélgethettem senkivel, nem volt aki bátorítson, nem volt aki vigasztaljon, pláne nem aki segítsen. Azért erõs az én hitem, mert azt senki nem sugallta. Ettõl függetlenül a hit és annak "tárgya" bizonyítást nyert, de az már egy másik történet.

[Rive]

Hát ja. A kelet esetenként kifejezetten jót tett az egoista önbálványozásba fulladó nyugati kereszténységnek.

Ettõl még prímán az egyénnek kell megtalálnia magát, nem a szervezetnek. Ez az, ami fontos, a többi a köret - ha ezt felismeri valaki, akkor már csak a 'jó utat' marad.

Szerkesztette: Rive 2004. 08. 05. 09:59 -kor