Elküldve: 2017. 09. 10. 06:18
Tettünk egy próbát a Dark Souls társasjátékkal.
Az első benyomások vegyesek.
Ami statisztikákat a számítógépes játékban a gép számon tart, azokat most a játékosoknak kell követni.
A sok szimbólum, jelző elsőre kaotikus.
Kb. 1,5 óra alatt odáig jutottunk, hogy felállítottuk a kezdőállást és lejátszottunk egyetlenegy találkozást ("encounter") - mint utóbb kiderült, azt is rosszul, de sebaj.
Eléggé úgy tűnik, hogy a szabálykönyv szerinti hivatalos játékmenet repetitív lesz.
Egyrészt, ez jól modellezi a számítógépes játékokat annyiban, hogy számos gyönge ellenfelet le kell gyakni szintlépéshez.
Másrészt, a gépen egy-egy töltelék ellenfél néhány egérkatt/gombnyomás (csak általános vélemény, az alapul szolgáló számítógépes játékot és annak nehézségi fokát nem ismerem), itt meg percekig tartó szöszölés statisztikákkal, kockadobással.
(Nyilván, ezen lehet segíteni háziszabállyal, pl. nem 1. szintről kezdés, győzelem esetén több soul pont, stb.)
Ketten próbáltuk, több játékosnál lassú lehet a körökre osztás miatt:
- lép az összes ellenfél
- lép az 1. játékos
- lép az összes ellenfél
- lép a 2. játékos
- lép a összes ellenfél
- lép a 3. játékos
- lép az összes ellenfél
- lép a 4. játékos
Amennyiben 3 ellenfél figura vesz részt a találkozásban, akkor az 1. játékos újra sorra kerüléséhez 15 figura lépését ki kell várnia.
(Kivéve, persze, ha egy körben végeznek a játékosok az ellenfelekkel.)
Oké, kooperatív a játék, tehát mindegyik játékos lépésbe mindenki beleszólhat, de akkor is.
A túl sok felszerelés kártya miatt lassan jutnak használható új cucchoz a karakterek, sok helyen javasolják a vásárlásnál azt a háziszabályt, hogy ne 1 hanem 3 kártyát kapjon a vásárló.
Vannak következetlenségek: az egyszer lejátszott találkozásnál, ha újra kell játszani, akkor az előzőleg összetört hordó megint ép, az egyszer kifosztott kincsesláda viszont kifosztva/nyitva marad.
Technikailag a játék doboza sem lett végiggondolva:
- miután a korongok, jelzők kinyomkodásra kerültek kartonlapból, nincs hely nekik a dobozban (így már nem egy sík lapot képeznek mint a kartonban, hanem egy nagyobb térfogatú kupacot),
- a kártyapakliknak nincs külön-külön tároló, ami addig nem volt gond, amíg a paklik be voltak fóliázva, de kibontva szanaszét csúsznak...
A kivitelezés minőségét sem nevezném tökéletesnek:
- a játéktáblák, a tokenek kinyomkodás után sorjásak maradnak,
- a játéktáblák sarkai már egy próbajáték(!) után kopás jeleit mutatják,
- a kártyák sem úgy tűnnek, hogy az örökkévalóságnak készítették őket.
A játék sava-borsát, gondolom, a főellenséggel való küzdelem ("mini/main boss fight") adhatja.
Meglátjuk.
Addig is készülünk a halálra.
"Nem érzem a számban az eper ízét", de már nem is akarom...