Elküldve: 2008. 06. 04. 20:30
Érdekes, hogy hogyan hatnak hosszútávon a különböző márkákat felvásárló nagy konszernek önmaguk ellen.
Egy márka elsősorban az emberek fejében létezik, ezt a nagy cégek nagyon jól tudják.Egy márka felvásárlásával általában piacot nyernek
ugyanakkor a jelenlegi felállás mellett lehet hogy ez csak rövid távon igaz.
Ugyanis a felvásárlásokkal, gyártási, fejlesztési központok áthelyezésével a márka elszemélytelenedik. A nagyhírű márkák
felépítése évtizedek kemény munkájába telt, és ehhez sokszor hozzájárult, hogy a munkában résztvevők higgyenek abban amit
csinálnak, hogy számukra a cég ne csak egy profittermelő gép legyen.
A globalizációval mindez megszűnik, a fejlesztőmérnökök lehet hogy sokszor már nem is tudják kinek dolgoznak, gyári dolgozók
érzik hogy hosszú távon egyáltalán nem biztos hogy a cég nem költözik ázsiába. Ez kihat a munkamorálra.
A tulajdonosnak meg a legfontosabb a minnél nagyobb profit kinyerése, sokszor egyáltalán nem törődve a márka jóhírével.
Egy meedzser, aki csak alkalmazott a cégnél 5-10 évig van ott miért is törődne vele?
A rövidtávú profitszerzést feláldozzák a minőség oltárán, ami hosszútávon a márka degradálódásához
vezet, és végül az adott cég elveszíti azt a potenciált amit az 50-80 éves cégek megvásárlásával szerzett.
Egy szintre kerül a márka az új, elsősorban távolkeleti nevekkel, ám adott esetben az európai termelésből kifolyólag
még hátrányba is, a magasabb munkabérek, a szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt.
Egyre másra tűnnek el így a neves, minőséget ígérő márkák, ami végülis hosszú távon a környezetszenyezést erősíti(sok fogy rossz
minőségű termékekből, nagy energiát igénylő áruszállítás ázsiából) és nem utolsósorban az itteni ipar tönkremenetelét.
Az óriáscégek létrejötte a fejlesztésnek sem kedvez. Egy újítás bevezetése magas költségekkel jár,
nem csak a fejlesztés miatt, hanem a hatalmas termelőkapacitások átszervezése okán. Míg az így elérhető
nyereségtöbblet kevésbé jelezhető előre, mint a lassú fejlesztéseké. Gyakran a cég saját meglévő, és
még hosszú ideig kiszámíthatóan jól jövedelmező termékvonalának állítana konkurenciát egy gyökeres
újítás bevezetésével, így az esetleges konkurencia megjelenéséig halogatják a változtatásokat.
(Pld divx-et lejátszó asztali készülékek)
A kisebb cégeknél viszont az egyetlen esélyt a versenyre a komoly újítások jelentik, az árversennyel nem
tudnának lépést tartani. (Pld hilti és szénkefe nélküli elektromos kéziszerszámaik)
Ha valaki minőségi terméket szeretne venni, egyre kevesebb válsztása van, az árkülönbözetet a legtöbb esetben csak a csicsa,
és lényegtelen többletszolgáltatások okozzák. A tartósság, ilymódon a környezetvédelem háttérbe szorul.
Az egyre terjedő környezettudatosság viszont nem várt ellenpéldákkal is szolgál néha, legalábbis
ahogy elnézem az electrolux és a miele helyzetét.
Az egyik egy márkákat felvásárló óriáskonszern, a másik egy "kisebb" vállalat kizárólag német, és cseh termelési központokkal, és esetenként
kétszeres árakkal, átlagos 20 év termékélettartam mellett.
Az egyikük eladott termékeinek a száma csökkent, a másiké nőtt az előző évekhez képest.
A németországi aeg gyárat(electrolux csoport) megszüntették, mert túl magasak voltak a termelési költségek, hosszútávon
nem tűnt nyereségesnek a fenntartása. Ezzel viszont kiváltották a német lakosság nemtetszését,
és németországban az electrolux termékek bojkottja, a "made in germany" elvesztése úgytűnik nem tudta kompenzálni
a kiszervezésből befolyó hasznot. Az árversenyben való "túlzott" részvétellel tulajdonképpen
pont azokat a rétegeket vesztették el, akik akarnak áldozni a minőségért, és a környezetért.
Az árakat feljebbvihették volna(az electrolux csoportnak akkor is lettek volna árversenyképes termékei zanussi
és electrolux néven) és megtarthatták volna a környezettudatos, patrióta vásárlókat a prémiumkategóriában.
A nyugati országokban, ahol az emberek szemében nagyon sokszor nem mindegy a származási ország, úgytűnik
ez nem volt egy szerencsés döntés.
Én ezt az egészet nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy egyre több ember vásárol környezettudatosan,
és hajlandó anyagi áldozatokat is hozni a környezete és országa gazdasága ügyében.
Természetesen itt most nem az elektronikai iparól beszéltem, mert ott sok minden másképp működik.
Bár a rengeteg cégegyesülé, felvásárlás ott sem feltétlenül jó.
Ma, 2008 márc 19.-án még semmi hír az amnesty international lapjain a tibetiek kínaiak általi terrorizálásáról.(kb. 14. óta tart) Ennyit érnek. És azok is, akik ezek után nem bojkottálják az olimpiát.
Súgó
A téma zárva.
Mert azt tudom hogy a mazdában, és a daewoo-ban viszont vannak amerikai részesedések.
... persze lehet hogy mendemonda
)
