[Lauda]

Idézet: Ndrew - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 20:42

Szerk.: Jah, és 120 000 000 000 000 000 m/s -al kell számolni, ugyanis ez a térsebesség. Tehát röpke 1.2 * 10^17 m/s.

Szerk2.: Remélem jól mondom. Javítsatok ki, ha mégsem!

Nekem 120 000 000 000 000 001 m/s jött ki.   :Ð

[Ndrew]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:00

Nekem 120 000 000 000 000 001 m/s jött ki.   :Ð

  :Ð

[Diopapa]

A hülyéskedés helyett inkább elolvashatnátok a linkelt cikkeket..... 

[Dextrose]

Na én még mindig nem teljesen értem. Vettem a fáradságot és csináltam egy rajzot. Így gondolod?

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 21. 20:05 -kor

[LightBringer]

Valahogy ezeket a típusú oldalakat én nem igazán szeretem. Az ilyen témában többre tartom, gyakrabban forgatom, a print kiadványokat.

[Dextrose]

Idézet: Diablovazze - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 16:27

szerk: Itt is írnak a párhuzamos fémlemezekrõl

Idézet

John Gribbin  : Lehetséges az idõutazás?

Idõ nem létezik, csak az ember agyában. Térben utazni esetleg, de idõ mint olyan, nincs.

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 21. 20:09 -kor

[Lauda]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:08

Idõ nem létezik, csak az ember agyában. Térben utazni esetleg, de idõ mint olyan, nincs.

Akkor az óra minek a múlását mutatja?

[Dextrose]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:16

Akkor az óra minek a múlását mutatja?

A történések egymáshoz viszonyitását.

A múlt az agyban és a nem anyagi elmében elektromágneses kapcsolatok sorozataként létezik. Ezek az elektromágneses kapcsolatok megváltoztathatók. Az idõ is elektromágneses kapcsolatok sorozataként létezik az elmében és az agyban, és az egyetlen valóság, amelyben létezünk, azt nevezzük jelennek.

Más szóval a múlt és a jelen bizonyos mértékig valóságos. A múlt alkalmanként  valóságosabb lehet, mint a jelen; ilyenkor múltbeli eseményekre reagálsz a jelenben. Azt készpénznek veszed, hogy a  jelenbeli cselekedetek megváltoztathatják a jövõt - de ugyanígy megváltoztathatják a múltat is.
A múlt semmivel sem objektívebb, nem függetlenebb a szemlélõtõl, mint a jelen. Azokat az elektromágneses kapcsolatokat, amelyek a múltat alkotják, nagyrészt az egyéni szemlélõ hozta létre, és a szemlélõ mindig résztvevõ is.

A kapcsolatok tehát megváltoztathatók, és ez a változtatás egyáltalán nem ritkaság; spontán módon, tudat alatt történik. A múlt csak ritkán olyan, mint amilyenre emlékszel, mert mire bármely eseményre sor kerül, már át is rendezted. A múltat újra- és újraalkotja mindenki, ahogy látásmódja, asszociációi, ítéletei változnak.

Az idõ minden irányban nyitott, különben a lehetségességek rendszere nem létezhetne. Az idõ a fizikai világhoz tartozik, és a nem fizikai valóságot nem érinti. Az idõ nem folyamatos. Az idõ, ahogy mi érzékeljük , puszta illúzió, amelyet érzékeink hoznak létre. Arra kényszerítenek, hogy az eseményeket egy bizonyos módon érzékeljük, de az események a valóságban nem ilyenek. Érzékeink a valóságnak egyszerre csak kis darabját képesek felfogni, ezért számunkra úgy tûnik, hogy egyszerre csak egy pillanat létezik, aztán eltûnik mindörökre, majd jön a következõ pillanat, és az is eltûnik, mint az elõdje.

Csakhogy a világon minden egy idõben, egyszerre létezik. A legelõször kimondott, legelsõ szavak még ott visszhangzanak a mindenségben, és a mi fogalmaink szerint szólva a legutoljára kimondott szavak is elhangzottak már, mert kezdet nem létezik. Csupán a mi érzékeink korlátozottak.
Nincs múlt, jelen és jövõ. Ezek csak a háromdimenziós valóság számára létezik.

Az idõ, amelyet leddig leéltél, csupán illúzió; a belsõ Én számára nem múlik az idõ, hiszen idõ nem is létezik.

Mivel a valóságban minden esemény egy idõben játszódik le, nem sok értelme van azt mondani, hogy valamely múltbeli esemény okozott egy jelenlegi eseményt. A múltbeli élmények nem határozzák meg a jelenlegi élményeket. Egyszerre formáljuk a múltat, a jelent és a jövõt. Csakhogy az események a mi számunkra egymás után jelennek meg.

Na hogy érthetõbb legyek:

Délután négy óra - ez például nagyon kézenfekvõ viszonyítási pont. Azt mondhatod a barátodnak: „Találkozzunk négykor a sarkon”, vagy egy vendéglõben, hogy beszélgessünk. A barátod pontosan tudni fogja, hol és mikor talál meg. Ez annak ellenére megtörténik, hogy a délután négy óra alapvetõen nem jelent semmit; csupán egy megállapodás. Ha este kilenckor a színházban ülsz, de a darab cselekménye a reggeli órákban játszódik, és a szereplõk reggeliznek a színpadon, elfogadod a darab szerinti idõmeghatározást. Hajlandó vagy úgy tenni, mintha reggel volna.

A jelen idõ csak egy a sok dimenzió közül, amelyek segítenek ezt a bizonyos tudatállapotot elõállítani. Következésképpen a múltad, a jelened és a jövõd is ebben létezik, de csupán e belsõ környezetnek a részeiként.

A tapasztalat független az idõ összefüggéseitõl.

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 21. 20:39 -kor

[Lauda]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:29

A történések egymáshoz viszonyitását.

Köszi a tájékoztatást, de erre inkább nem mondok semmit.

Múlt, jelen, jövõ hogyne létezne? Ha délután ötkor azt mondod a barátodnak, hogy találkozzunk négy órakor, az hogy fog létrejönni? Visszapörgetem az idõt az elmémben?

A szinházban pedig tök mindegy mit csinálnak, mert attól még a valóság nem változik meg.

Látom azért Te is belezavarodtál:

Idézet

Nincs múlt, jelen és jövõ.

Idézet

Egyszerre formáljuk a múltat, a jelent és a jövõt

:Ð

Még egy kérdés: honnan szedted ezt az elméletet?

Szerkesztette: Lauda 2007. 08. 21. 20:45 -kor

[Dextrose]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:43

Még egy kérdés: honnan szedted ezt az elméletet?

Egy oldalról



Amugy szerintem azért nincs nincs jövö, jelen meg mult, mert ezek egyszerre léteznek, egyszerre alakulnak. Tehát hogy mondjam, léteznek is meg nem is. Érted? :Ð

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 21. 21:19 -kor

[LightBringer]

Amit idõnek nevezünk, az a pillangó effektus következménye. Ha a világon minden mozdulatlan lenne és nem hatna semmi semmire, akkor "megállna az idõ".

[Ndrew]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:29

A történések egymáshoz viszonyitását.
...

Igen, ez így ok. De attól még hasznos a változást idõvel mérni. Így a múlt és a jövõ, mint absztrakt fogalom is hasznos.

[Ndrew]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:49

http://www.seth.hu

Komoly, a médiumoknál abbahagytam az olvasást. :Ð

[Dextrose]

Már bánom hogy belinkeltem  :Ð Egyébként nagyfokú tudományos alaposság van benne.

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 21. 21:20 -kor

[Ombuccmann]

Idézet: adax01 - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 12:00

Egyépként nem erõsségem a számolgatás..

Na ezt elhiszem  :Р Egyépként nehezen fogod megúszni a számolgatást. Méretezni kéne a tekercseket, a záramot, a zokszigént...
Meg ott van még az irányítás kérdése amit mások is felvetettek.

[Drummaster]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 22:07

Amit idõnek nevezünk, az a pillangó effektus következménye. Ha a világon minden mozdulatlan lenne és nem hatna semmi semmire, akkor "megállna az idõ".

Csupán annyi a bibi, hogy ezek a hatások a térben zajlanak. Ha most minden megállna, akkor is telne az idõ, csak az eltelt idõ alatt minden állna...

Szerintem nem létezik múlt, a szó fizikai értelmében. A múlt az emberek elméjében létezik csupán. Ha van egy 1938-ból származó tárgy, az is mindig csak a jelen egy pillanatában létezik, nem pedig az 1938 óta eltelt idõben folyamatosan. Az idõt osszuk fel olyan kis részekre, amilyen kcsikre csak tudjuk, nevezzük ezt el pillanatnak. Tehát, úgy vélem, hogy minden, ami létezik, csak az adott pillanatban létezik. Majd a következõ pillanatban fog létezni, az elõzõben pedig megszûnik a létezése lévén, hogy nincs elõzõ pillanat, mert az is mgszûnt azzal, hogy elmúlt és helyébe a jelen pillanat lépett. Értelemszerûen - ha a múlt pillanat megszûnik - a következõ pillanat sem létezhet, tehát jövõ sincs. Az idõre mint dimenzióra azért van szüksége az embenek, hogy a térben bekövetkezõ eseményeknek viszonyítási alapot tudjon adni és rendszerezni, értelmezni tudja azokat.

[Diopapa]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 22., szerda - 9:45

Csupán annyi a bibi, hogy ezek a hatások a térben zajlanak. Ha most minden megállna, akkor is telne az idõ, csak az eltelt idõ alatt minden állna...

Szerintem nem létezik múlt, a szó fizikai értelmében. A múlt az emberek elméjében létezik csupán. Ha van egy 1938-ból származó tárgy, az is mindig csak a jelen egy pillanatában létezik, nem pedig az 1938 óta eltelt idõben folyamatosan. Az idõt osszuk fel olyan kis részekre, amilyen kcsikre csak tudjuk, nevezzük ezt el pillanatnak. Tehát, úgy vélem, hogy minden, ami létezik, csak az adott pillanatban létezik. Majd a következõ pillanatban fog létezni, az elõzõben pedig megszûnik a létezése lévén, hogy nincs elõzõ pillanat, mert az is mgszûnt azzal, hogy elmúlt és helyébe a jelen pillanat lépett. Értelemszerûen - ha a múlt pillanat megszûnik - a következõ pillanat sem létezhet, tehát jövõ sincs. Az idõre mint dimenzióra azért van szüksége az embenek, hogy a térben bekövetkezõ eseményeknek viszonyítási alapot tudjon adni és rendszerezni, értelmezni tudja azokat.

Katt...    

[Dextrose]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 21:04

Visszatérve: akkor helyesen képzelem el a dolgot?

[Omega]

Idézet: Diablovazze - Dátum: 2007. aug. 22., szerda - 10:01

Katt...    

Jó film volt!

[Dorien]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 22., szerda - 8:45

Csupán annyi a bibi, hogy ezek a hatások a térben zajlanak. Ha most minden megállna, akkor is telne az idõ, csak az eltelt idõ alatt minden állna...

Akkor nem lenne értelme az idõ fogalmának.

Idézet

Szerintem nem létezik múlt, a szó fizikai értelmében. A múlt az emberek elméjében létezik csupán. Ha van egy 1938-ból származó tárgy, az is mindig csak a jelen egy pillanatában létezik, nem pedig az 1938 óta eltelt idõben folyamatosan. Az idõt osszuk fel olyan kis részekre, amilyen kcsikre csak tudjuk, nevezzük ezt el pillanatnak. Tehát, úgy vélem, hogy minden, ami létezik, csak az adott pillanatban létezik. Majd a következõ pillanatban fog létezni, az elõzõben pedig megszûnik a létezése lévén, hogy nincs elõzõ pillanat, mert az is mgszûnt azzal, hogy elmúlt és helyébe a jelen pillanat lépett. Értelemszerûen - ha a múlt pillanat megszûnik - a következõ pillanat sem létezhet, tehát jövõ sincs. Az idõre mint dimenzióra azért van szüksége az embenek, hogy a térben bekövetkezõ eseményeknek viszonyítási alapot tudjon adni és rendszerezni, értelmezni tudja azokat.

"Emlékezet, jövendölés és képzelet
a múlt, a jövõ és az álmodó pillanat közöttük
mind egy országban találhatóak, egyetlen halhatatlan napig létezve.
Tudni ezt: Bölcsesség.
Használni maga: a Tudás."