[Csirke]

Ez nem önámítás, csak annak a tehetetlen dühödt érzésnek az elhárítása, amit Te érzel!

Amikor én vásároltam, az járt a fejemben, hogy mivel tudnék örömet okozni a családomnak, a páromnak, és nem az, hogy a másik ember vajon mit érez, miért néz ilyen bambán, vagy hasonlók.
Talán engem jobban magával ragadott a karácsony hangulata?!?
És tudod min tudtam a legjobban lemérni, hogy jó családban vagyok, és jó párt választottam magamnak?!? Hogy a 600Ft-os ajándéknak örült a legjobban, és nem a csilli-villi ketyerék, meg akármik után áhítozott. Igen, ehhez hozzátartozik az is, hogy az ajándékot megfelelõen kell kiválasztani. De errõl szól a karácsony, meg az összes többi ünnep! Hogy valakinek nem ez jut eszébe? Az nekem miért fájjon!?

Még mindig az a véleményem, hogy az emberek kicsit is törödnének magukkal és a családtagjaikkal (nem az önzésrõl beszélek!), akkor sokkal jobb lenne mindenkinek. Az, hogy törödnének magukkal, az azt is jelenti, hogy nem idegesítik fel magukat, nem vesznek össze másokkal, stb!

Alapvetõen aggresszívek vagyunk, és ellenségesek! Miért jó ez? Legalább az próbáljon meg változtatni rajta, aki ezt már egyszer belátta. Igyekszem ebbe a csoportba tartozni.

[Iguana]

Idézet: Litium - Dátum: 2004. dec. 27., hétfõ - 15:08

Nem akarod azt a sztorit amit nekünk átküldtél itt berakni...Tanulságos lenne...

Kedvedért.

Gugának írtam 1-2 éve:



Talán tudod, hogy majdnem egy környékrõl származunk. Én a megyétek szélétõl lakom pár kilométerre. Falusi házikó, ráadásul a falunak a legszélén. Valamikor régen (még gyerekkoromban) kitalálta a nagytiszteletû tanácselnök (azóta már polgármester úr), hogy a mi régi (mostmár több, mint 100 éve épült) házikónk nem illik bele az utca képébe. Hogy miért? Azért csak, mert néhány méterrel kintebb kezdõdött a birtokunk kerítése, mint az utólag odaépített házaké. A járda lerakásakor pedig nem akartak külön kacskaringót létrehozni. Ezért hát jött a rendelet: 5 méterrel bentebb új kerítést kell emelnünk, a régit bedig lebontásra ítélték. Így már lehet egyenes járdát csinálni, nem csúfoskodik az utcakép, mindenki boldog. A pluszköltségek természetesen a családot terhelik, hisz miért is nem volt olyan elõrelátó az õsöm, hogy tudja: a többi nép a faluban bizony ennyivel beljebb fogja felhúzni a kerítést. Gond nincs: a tanács szava szent. Új kerítés felhúz, régi storno. Némi gond azért akadt: a holttér, amit így elvettek tõlünk, jónéhány fenyõnek adott otthont. Az évek teltek, a régi kerítés nyomait belepte a moha, a tanács meg örült, hogy milyen szép az utca látképe. Fõleg gyíkéknál, az a szép kis fenyves a kerítésen kívül.

Közben a család szétszéledt, ketten maradtunk anyámmal. Abban az évben lehettem kb. 10 éves, amikor karácsonykor némi tragédia rázta meg kicsi, de annál több szeretetben élõ családunkat. Néhány nappal Szenteste elõtt kinéztük az egyik fenyõt: gyönyörû, kb. 2 és fél méteres példány volt, formájának szabályosságát talán az eltelt évek megszépítik, de nekem akkor is õ marad a fenyõ. Tényleg csodálatos volt. És hát ha már a miénk, miért ne lehetne karácsonyunk díszes vendége a nappaliban. Jó sok ajándék elfér alatta, és én 10 éves fejjel igazán fel tudtam volna rá nézni csodálkozó gyermeki tekintettel. Összeült a családi fakitermelõ brigád, tervet készíteni a fa kivágására. Mivel egyértelmûen erre a fára esett a választás, annyira tudtuk dícsérni a szépségét, hogy végülis döntés született: nem fosztjuk meg társaságától a többi fát, legyen õ a minta a többieknek: ilyenné kell válnunk, ezt a formát kell magunkévá tenni, és ha idegen jár erre, hát álljon meg és csodálkozzon: milyen szép kis erdõ vagyunk, és milyen kellemes hangulatot tudunk ébreszteni az errejárókban, ahogy hólepte ágainkon cidriznek a cinegék.

Tehát a fa marad, ezt szentül megfogadtuk. Egy nagyobb és öregebb fa alsó ágait vágjuk le, ezek kerülnek a nappaliba feldíszítve, jelképes üzeneteként az ünnepnek. Mert a karácsony nem a fáról szól, hanem a bennünk élõ szeretetrõl - mondta édesanyám. Elég, ha csak emlékeztetjük magunkat erre, nem kell ehhez mindenképpen megfosztani életétõl egy gyönyörû fenyõt.

Teltek a napok, eljött a karácsony. Szenteste, gyertyák, ajándékok, szeretet és bejgli - minden volt, ami csak kellett egy idilli karácsonyhoz egy 10 éves gyereknek.

Másnap jött a tragédia: Szenteste egy arrajáró idegen autós kiszúrta, hogy milyen szép kis fenyõk vannak ott, és rögtön ki is szedte a legszebb fenyõnk közepét, ezzel derékba törve annak pályafutását. A két ünnep között anyámmal sírva vágtuk ki a fa maradékát.

Azóta nálunk nincs karácsonyfa. A szívünkben viszont megõrizzük emlékét annak a fának, annak a karácsonynak. Az volt az elsõ az apám nélkül.

Szerkesztette: *Iguana* 2004. 12. 28. 01:14 -kor

[Jaca]

Ez elég szomorú történet, és tényleg vannak ilyen szívtelen emberek akik nincs kedvük kiadni kb. 1000 huf-ot egy fáért inkább kivágják.
Én ezt nagyon rossz szemel nézem.

Inkább kiadok akár 2000 huf -ot egy töves fáért, mint hogy kivágjak egy fát.

[notaricon]

Idézet: Csirke - Dátum: 2004. dec. 27., hétfõ - 17:26

Ez nem önámítás, csak annak a tehetetlen dühödt érzésnek az elhárítása, amit Te érzel!

Amikor én vásároltam, az járt a fejemben, hogy mivel tudnék örömet okozni a családomnak, a páromnak, és nem az, hogy a másik ember vajon mit érez, miért néz ilyen bambán, vagy hasonlók.
Talán engem jobban magával ragadott a karácsony hangulata?!?
És tudod min tudtam a legjobban lemérni, hogy jó családban vagyok, és jó párt választottam magamnak?!? Hogy a 600Ft-os ajándéknak örült a legjobban, és nem a csilli-villi ketyerék, meg akármik után áhítozott. Igen, ehhez hozzátartozik az is, hogy az ajándékot megfelelõen kell kiválasztani. De errõl szól a karácsony, meg az összes többi ünnep! Hogy valakinek nem ez jut eszébe? Az nekem miért fájjon!?

Még mindig az a véleményem, hogy az emberek kicsit is törödnének magukkal és a családtagjaikkal (nem az önzésrõl beszélek!), akkor sokkal jobb lenne mindenkinek. Az, hogy törödnének magukkal, az azt is jelenti, hogy nem idegesítik fel magukat, nem vesznek össze másokkal, stb!

Alapvetõen aggresszívek vagyunk, és ellenségesek! Miért jó ez? Legalább az próbáljon meg változtatni rajta, aki ezt már egyszer belátta. Igyekszem ebbe a csoportba tartozni.

Nem tartalak rossz embernek, amiért így teszel, ne értsd félre. Sõt, úgy gondolom,  Te is a kevesek egyike vagy, aki még tud emberhez méltóan ünnepelni.

A magam részérõl azonban,  ha felakasztanak, akkor sem tudok nem gondolni arra ami körülöttem folyik.  Változtatni persze nem tudok rajta, de arra jó, hogy tudjam: mivé nem szabad válnom.

[Ghilette]

Sok-sok éve a temetõben a dédim sírja mellé ültetett fenyõt vágták ki emberek. Szép formás volt az is...

[Csirke]

Idézet: notaricon - Dátum: 2004. dec. 28., kedd - 10:22

Nem tartalak rossz embernek, amiért így teszel, ne értsd félre. Sõt, úgy gondolom,  Te is a kevesek egyike vagy, aki még tud emberhez méltóan ünnepelni.

A magam részérõl azonban,  ha felakasztanak, akkor sem tudok nem gondolni arra ami körülöttem folyik.  Változtatni persze nem tudok rajta, de arra jó, hogy tudjam: mivé nem szabad válnom.

Ámen!

[Johnny2]

Karácsony? Milyen világ az,ahol édesanyámat dec 23-án kirabolják egy temetõben?Mi egyébként 98 óta nem karácsonyozunk,akkor halt meg édesapám,23-án.Azóta nálunk nem ünnep 24-e

[lameXpert]

Szenteste: A szeretet kényszere

[Satriani]

Idézet: special - Dátum: 2004. dec. 26., vasárnap - 15:34

Az ünnep diktatúrája, az (ál)öröm fasizmusa. Vakarjuk le a mázat! ...
A következõ a szarás lesz...

Neked ki diktál? Miért itt vakarsz mázat? Miért nem ott, ahol akár használna is?

Õszinte kíváncsisággal várom a szarós topikod.

Szerkesztette: Satriani 2004. 12. 29. 00:12 -kor

[FakeJack]

Most õszintén: ha valaki mellvereregetve hirdeti, hogy mekkora ateista, akkora õ mennyivel jobb az õáltala olyannyira lenézett mellveregetõs keresztényeknél?   
Nem lehetne, hogy hagynánk, hogy mindenki abban (ne-/) higgyen, amiben akar?

[special]

Idézet: Satriani - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 0:11

Neked ki diktál? Miért itt vakarsz mázat? Miért nem ott, ahol akár használna is?

Õszinte kíváncsisággal várom a szarós topikod.

Érdekes, cinizmussal az iróniára. Mindenki ott vakar, ahol mer, ahol érdemesnek (értelmesnek) tartja, és ahol tud. Ezt a topikot térnek szántam, pont a kizárólagosság ellen. Azon jelenség ellen, melyrõl a téma szól. Nem, nem a Karácsony, vagy más ünnepek, más emberek ünnepei ellen. De, ismét irónikus módon, az itt-ott fel-felbukkanó, többé-kevésbé támadó hangvételû postok számomra önmagukban igazolják a topik létjogosultságát. Mindazonáltal, ha van helye az örömködésnek, miért nem lehet a panaszkodásnak, kritikának?

Miért itt? Miért nem máshol? Szerintem alapvetõen rossz a kérdésed, se súlyosan.

A szarós topikot pedig ne várd féllábon. Lehet, hogy holnap nyitom meg, lehet, hogy jövõ nyáron. Mikor rámjön...

Szerkesztette: special 2004. 12. 29. 02:04 -kor

[Csirke]

Idézet: special - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 2:25

... Mindazonáltal, ha van helye az örömködésnek, miért nem lehet a panaszkodásnak, kritikának?
...

Ha Neked ez kell...
Én már érzem magam annyira 'öreg'-nek, hogy ne foglalkozzak annyit az élet árnyékosabb oldalával.
Ezt is lehetne egyfajta fásultságnak titulálni, de inkább csak annyit takar, hogy annyi dolgom, célom van az életben, hogy nem akarom kesergésre pazarolni.

A hozzáállásom mellé még adaléknak: nekem is egyik karácsony elõtt nem sokkal, 1998. dec. 10-én halt meg édesanyám. Én már elég idõs voltam akkor, hogy ne kelljen másra támaszkodnom, ennek ellenére azért jól esett, hogy nem vagyok egyedül. Öcsém viszont csak 10 éves volt. Nem hiszem, hogy még mindig azzal kellene emlékeztetni a tragédiára (de a család többi tagját sem), hogy nem ünnepeljük a karácsonyt. Sokkal jobb a pozitív dolgokkal foglalkozni, mint megsavanyodni.

[special]

Idézet: Csirke - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 1:37

Ha Neked ez kell...
Én már érzem magam annyira 'öreg'-nek, hogy ne foglalkozzak annyit az élet árnyékosabb oldalával.
Ezt is lehetne egyfajta fásultságnak titulálni, de inkább csak annyit takar, hogy annyi dolgom, célom van az életben, hogy nem akarom kesergésre pazarolni.

És ismét egy általános érvényû minõsítés. Ismét eljutottunk oda, hogy örülni KELL, mert aki nem így tesz, az elpazarol, árnyékos oldalt néz.

Nekem nem kell, nem ezért nyitottam. Úgy látom, neked viszont kell, ha nem is panaszkodni, akkor legalább ismerkedni az "árnyékos oldallal". Fel kellene ismerni, hogy amit írsz, gondolsz, érzel, azt kizárólag magadra (és szûkebb környezetedre) tekintsd érvényesnek.

[Dan(td)]

Idézet: special - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 2:03

És ismét egy általános érvényû minõsítés. Ismét eljutottunk oda, hogy örülni KELL, mert aki nem így tesz, az elpazarol, árnyékos oldalt néz.

Karácsonykor, ha nem örülsz, ne játszd meg, hogy mégis, ha pedig neadjisten õszintén örülsz a nagy nemörülésre koncentrálás közben, gyorsan vágd képen magad, ezt most nem szabad!

Ugyanúgy reagálsz a karácsonyra, mint az aki úgyérzi örülnie kell, csak te épp fordítva. Melyik jobb? Szvsz mindegyik csak önámítás.

Üdv: Dan

[lameXpert]

Idézet: td - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 9:00

Ugyanúgy reagálsz a karácsonyra, mint az aki úgyérzi örülnie kell, csak te épp fordítva. Melyik jobb? Szvsz mindegyik csak önámítás.

Üdv: Dan

Lehet, hogy mégis csak egy igény vagy vágy megtestesülése? Esetleg pillanatnyi belsõ békétlenség vagy béke? Vagy....

[Dan(td)]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 9:06

Lehet, hogy mégis csak egy igény vagy vágy megtestesülése? Esetleg pillanatnyi belsõ békétlenség vagy béke? Vagy....

..pusztán önzõség? Mások, szeretteink kedvéért is lehet örülni, azért hogy õk örülhessenek. Már sok éve rájöttem én is, hogy nekem nagyobb örömet okoz ha adok, mintha kapok. Mert én is azt szeretem látni, ha a másik örül, nem pedig én.

Üdv: Dan

[FakeJack]

Idézet: special - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 2:03

Fel kellene ismerni, hogy amit írsz, gondolsz, érzel, azt kizárólag magadra (és szûkebb környezetedre) tekintsd érvényesnek.

Neked is.

[Carmaged]

Idézet: td - Dátum: 2004. dec. 29., szerda - 9:32

Már sok éve rájöttem én is, hogy nekem nagyobb örömet okoz ha adok, mintha kapok. Mert én is azt szeretem látni, ha a másik örül, nem pedig én.

Üdv: Dan

Én is.

Viszont mostanában egyre katasztrofálisabbak a karácsonyok (kisbetûvel, mert így helyes tudtommal), tavaly nagy családi balhé, idén õrült rohanás, idegbaj, minden. Amikor 23-án rászántam magam, hogy  karácsonyi hangulat, próbájuk egy kicsit ráhangolni magunkat (22-éig nem volt ilyesmire idõm, vizsgák voltak), na akkor jött a kegyelemdöfés. Apróság, tudom, de amikor ott virít a másik autóban a kis télapó az ablakban, meg a piros sapka rá van húzva a fejtámlára, ott ül mellette a felesége, hátul meg a hatéves gyerek... és akkor szorít le az útról, hogy be tudjon sorolni elém és nyerjen vele 5 másodpercet, na akkor azt mondtam, hogy sok volt. (Õ is ugyanabba az áruházba rohant, ahova én mentem...) Persze, nem emiatt van bajom a karácsonnyal, ez kis dolog, de akkor is felháborít, elszomorít.

Sajnos nem tudom én sem kizárni a külvilágot, az ilyen apró, de erõs dolgok befolyásolni tudják a hangulatomat.

Személy szerint én nem dec 24-et várom már egy ideje, hanem dec 27-et, hogy végre vége legyen. Erõltetettnek érzem, kötelességszerûnek. A szeretetet pedig máskor, máshol, másképp is ki lehet mutatni. Nem, nem mondom azt, hogy az év minden napján egyformán jut ebbõl mindenkinek, de nem is ez a cél, az fárasztó lenne annak is, aki kapja. Viszont azt hiszem, ki tudom mutatni bármikor, ha ennek (érzelmi) szükségét érzem.

A család ilyenkor összeül, de máskor is, ez sem jó "érv". (Miért kell érvelni? Ez itt egy fórum, ahol véleményeket, eszmét lehet cserélni - szép magyar megfogalmazás... -, nem érzem szükségét, hogy vitatkozzunk róla.) Sõt. Nonszensz volt az, hogy dec 25-én tizenhat vendég volt nálunk, négy felvonásban, délelõtt fél tizenegytõl este kilencig. Ez nem ünnep, ez fárasztóbb munka volt, mint bármelyik átlagos nap.


Hogy ne korlátozzam a karácsonyra ezt a nyúlós költeményt: a húsvét sem jobb semmivel, a hétfõ egyenesen szörnyû: mindenkivel megbeszéltük, hogy senki nem szereti az egész délelõttös evészetet (inni nem lehet), viszont valami görcsös "hagyománytisztelet" (nem ez a jó szó rá) minden évben oda vezet, hogy megyünk újra és újra, unjuk újra és újra.

Augusztus 20.: az államalapítást ünnepeljük. (Meg az új kenyeret.) Miért kell ennek külön nap? Oké, technikai okai vannak, hogy mikor csináljuk a felhajtást, de az Árpád-ház nem csak aug 20-án tett az országért rengeteget. Ugyanígy a nõk, márciusi ifjak, a tüntetés közben lelõtt munkások eszméje, az anyák, a pünkösd, az aradi vértanúk, az 1956-os és 1989-es események sem korlátozódnak arra az egy napra. Nov 1 sem. Én pl. mindennap gondolok nagyanyámra, pedig lassan négy éve, hogy elment. És ezt nem befolyásolja a naptár...

U.i.: ateista vagyok, nem is kereszteltek meg. Így tényleg erõszakoltnak érzem azt, hogy keresztény/keresztyén ünnepeket kell megülnöm. Nekem azok csak szabadnapok. A karácsony kicsit más, ez igaz, de csak a kötelesség több vele... Adni máskor is tudok, az pedig, hogy kapok, nem elsõrendû.

Szerkesztette: Carmaged 2004. 12. 29. 10:24 -kor