[Rina Maan]

Idézet: bbence - Dátum: 2005. dec. 23., péntek - 20:03

Mindig ilyen volt a karácsony vagy "elrontották"? 

Hát, a mindiget nem tudom, de mióta az eszemet tudom (nem rajzolom vagy gyurmázom az ajándékokat), azóta ilyen 
Bár azért tavaly volt néhány félig kézzel készült ajándékom, és az idén sem mindegyiket vettem, a szó szoros értelmében 

[kisködmön]

Idézet: bbence - Dátum: 2005. dec. 23., péntek - 20:03

Mindig ilyen volt a karácsony vagy "elrontották"? 

Valahogy így is el lehet rontani. Meg persze másképp is. Mindenki a maga kovászának szerecsendiója.

[Jim DiGriz]

Érdekeseket írtok. Mi sosem keresztény ünnepként gondoltunk a karácsonyra, hanem a családéra. Persze, ilyenkor az egész nap azzal telik, hogy "rakjatok már rendet" "díszítsétek a fát" "még el kell rohanni lisztért", meg ilyesmik, de mivel kissé olaszos a család temperamentuma, ezért ez senki nem veszi a szívére .

Este viszont azért csak leülünk, átadjuk az ajándékokat, vacsorázunk, iszogatunk, beszélgetünk... és az a nyugi, és az érzés, hogy sikerült örömet okozni a másiknak valami passzoló ajándékkal, és persze neked is szereztek, az megéri az egészet. Akiknek meg mailben vagy SMS-ben (vagy telefonon) kívánok boldog karácsonyt, azokkal amúgy is szoktam beszélni, tehát nem csak most erõltetem magamra.

Mindezek miatt szoktam értetlenül bambulni, ha valaki képes kikelni emiatt az alkalom miatt. A kulcsa talán ott lehet az érzésnek, hogy ha egész évben utálsz, nem biztos, hogy érdemes egy napra szeretni. Gondolom én, ámbár ki tudja.

Aki azt szeretne, annak boldog karácsonyt .

[leslie]

Éljen a képmutatás ünnepe. :Ð

[Fym]

Itthon kell lennem a családommal (feleségem), pedig legszívesebben a Kedvesemmel lennék... Nagyon hiányzik most... Ez most nekem nagyon rossz karácsony...

[Sipi-]

Idézet: Fym - Dátum: 2005. dec. 24., szombat - 15:59

Itthon kell lennem a családommal (feleségem), pedig legszívesebben a Kedvesemmel lennék... Nagyon hiányzik most... Ez most nekem nagyon rossz karácsony...

[Coppermine]

1 napra áll meg az ember ebben a rohanásban, egyetlen egy napra... és ez ma van, igaz, csak röpke pár órára, de akkor is...

-C0pp3rM!n3-

[kisködmön]

Na, jah. De karácsony azért többször van.

[Fym]

Idézet: Sipi- - Dátum: 2005. dec. 24., szombat - 16:01

Sokan még nem tudják itt, de válok... Szóval ez a nagy helyzet...

[Etele]

Idézet: Fym - Dátum: 2005. dec. 24., szombat - 17:21

Sokan még nem tudják itt, de válok... Szóval ez a nagy helyzet...

A srácaidat (vagyis srác+lány, ugye? ) sajnálom, alaposan kijut nekik akkor a "jóból".

Szerkesztette: Etele 2005. 12. 24. 18:40 -kor

[Fym]

Idézet: Etele - Dátum: 2005. dec. 24., szombat - 18:40

A srácaidat (vagyis srác+lány, ugye? ) sajnálom, alaposan kijut nekik akkor a "jóból".

Már õk is tudják... Elég nagyok és értelmesek hozzá, hogy fel tudják dolgozni... Vagyis már szvsz túl vannak rajta... Mostanában nagyon keveset vagyok itthon, mert bizony van Kedvesem, akivel sokat vagyok (a válás nem miatta van, mielõtt valaki kombinálni kezdene)...

[HavocS]

Kellemes ünnepeket 

[Etele]

Idézet: Fym - Dátum: 2005. dec. 24., szombat - 20:34

Már õk is tudják... Elég nagyok és értelmesek hozzá, hogy fel tudják dolgozni... Vagyis már szvsz túl vannak rajta... ...

OFFolunk kövéren, de - bár nem ismerem a gyermekeidet személyesen - kemény évek kellenek, hogy túltegyék magukat azon, hogy a szülõk szétmennek.

Azért szorítok neked, hogy megtaláld a boldogságot, mester!!!

[zako]

Végigolvasva a topikot, több gondolat is gyökeret vert bennem. Kétségtelen, hogy a nyugati ember szeret mindent túlhajtani, túlzásba vinni - karácsonyt, ajándékozást, hangulatot, stb. Ünnepeink már régen nem arról szólnak, amire eredetileg "kitalálták" õket és ez különösen a karácsony esetében szembeszökõ, mert talán ennél a legnagyobb a kontraszt az elmélet ("szeretet ünnepe") és a megvalósítás ("pénzköltés ünnepe") között. Ráadásul a karácsony (és persze a húsvét is) a kereszténységben gyökeredzik, ami külön fejfájást okoz a magát ateistának valló, profanizált társadalomi rétegeknek (amely a magyar társadalom túlnyomó többségét jelenti, akármit mondjanak is a papok és az egyház). Teljesen érthetõ, hogy sokan megcsömörlenek (különösen a nagyobb városokban, a fõvárosban) a vásárlási láztól, a tömegtõl, a mindenünnen ömlõ karácsonyi zenétõl és legfõképp a kötelezõ boldogságtól. A tévé, a rádió, az újságok mind azt sugallják, hogy az évnek ebben a szakában jól KELL érezned magad, mindennek ragyogónak, csodálatosnak és meghittnek KELL lennie. A valóság legtöbbször ezzel szemben szöges ellentétben áll ezzel: hó nincs (vagy ha van is, sós latyak formájában), ötleted nincs, hogy mit is vegyél, ha megveszed, biztosan nem lesz jó/nem tetszik majd, elvágod a kezed a méregdrágán vett fenyõ befaragásakor, amely már most hullajtja a leveleit, a gyerek bömböl, a kaja odaég és slusszpoénként a csillagszórótól kigyullad a karácsonyfa...

Nagyon úgy tûnik, hogy elfelejtettünk ünnepelni. Régen (nagyszüleink, dédszüleink) korában már az is nagy szónak számított, ha sztaniolba csomagolt dió vagy alma jutott a fenyõágra, ajándékról álmodni sem mertek. Csendben körülülték az asztalra állított gyertyát, imádkoztak és énekeltek és persze beszélgettek. Ma már mindez nagyon távolinak tûnik, pedig néhány évtized telt el csupán. Félreértés ne essék, nem sírom vissza az akkori körülményeket, a szegénységet, a nyomort, csak arra szeretnék rámutatni, hogy a boldogsághoz nem kell sok pénz, csak a te józan belátásod.

Karácsonykor mi nem megyünk sehová és hozzánk sem jönnek. Kikapcsoljuk a telefonokat, leengedjük a redõnyöket, jól bedurrantunk a kazánba és eltöltünk egy csendes estét a szûk családdal. Nem akarunk mindenáron ünnepelni, nem esünk kétségbe, hogy nem teljesen olyan a díszítés, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Sok család ilyenkor megtiltja a gyereknek a tévézést, a számítógépezést (mondván, hogy ünneprontó) - nálunk mindent szabad, ami jólesik. Hiszen errõl szólna az ünnep: azzal foglalkozzunk, amit szeretünk csinálni, ne mások (vagy a hagyomány, a szokások, az egyház, stb.) szabja meg, mit kell éreznünk, ennünk vagy tennünk. Vacsorára sem élõ pontyot készít édesanyám, hanem mindig valami finomsággal kísérletez - ha nem jön be, akkor sincs különösebb gond, nevetünk rajta és kész. Idén meglehetõsen gazdag volt a karácsony, tisztában vagyok vele, hogy egy szegényebb család fél évig élhetne abból az összegbõl, amelyet elköltöttünk egymásra. Egy másodpercig sincs azonban lelkiismeret-furdalásom, mert nem haszontalan vagy felesleges dolgokat adtunk egymásnak. Szerencsére a családban mindenki keres (néhányan nem is rosszul), miért ne lepnénk meg egymást olyasmivel, amit egyébként nem venne meg magának?

Az igazi boldogság azonban abban rejlik, amit természetesnek gondolunk, pedig nagyon sok embernek nem adatik meg: a meleg lakás, a család, a finom ételek és italok, a (lét)biztonság. A bizalom egymásban. Nem azzal kell foglalkozni, hogy mások hogyan ünneplik vagy nem ünneplik a karácsonyt, vagy hogyan vásárolnak, közlekednek, kommunikálnak. A karácsony a legbensõségesebb ünnepünk, a család ünnepe, ilyenkor visszahúzódunk a fészkünkbe. Van elég nap arra, hogy másokkal foglalkozzunk.

Elnézést, ha kissé csapongó és hosszú voltam. Békés, meghitt, bensõséges karácsonyt kívánok mindenkinek!

[Omega]

Idézet: Omega - Dátum: 2004. dec. 26., vasárnap - 20:59

...egész évben rohanunk, nyûglõdünk, kivéve az évvégét, ami kb. december 24.-ével kezdõdik. ...
Nekem, egyre fontosabb ez a nap. Évrõl évre.
...

Tavaly ilyenkor együtt volt a Család. Most meg már sajnos nem lehet. Szóval emlékezem a szép karácsonyokra és remélem, hogy majd lesz még ilyen az életemben.

[Omega]

Idézet: Dj.Kakukk - Dátum: 2005. dec. 25., vasárnap - 12:45

Nekem meg ez a 2. Karácsonyom...

Tudom... és könnyebb valamivel, vagy ugyanolyan sz@r?

[zako]

Idézet

Ellentmondasz magadnak.

Nem, nem, félreértesz. Nem azt akartam mondani, hogy ne vegyünk semmit egymásnak, hogy kézzel készítsünk valami apróságot - igenis vegyük mindazt, amire szeretteink vágynak, de valahogy eddig nem jutott rá pénz vagy alkalom. Én a felesleges, haszontalan, "mindegy-hogy-mi-csak-vegyünk-valamit" ellen vagyok. Az ellen, amikor december 24-én délután kétségbeesett családapák kóvályognak a boltokban, hipermarketekben, hogy valamit vegyenek, csak azért, mert ajándékozni KELL - nem számít, hogy gagyi, ócska, felesleges vagy nem jó a méret. Én már novemberben végiggondoltam, hogy kinek mit szánok, felmértem az anyagi lehetõségeimet és meg is vettem mindent, ami nem romlandó. Hitelt nem vettem fel, nem nulláztam le magam, nem verekedtem az utolsó darab noname mikróért, de úgy vélem, sikerült meglepetést szereznem a családtagjaimnak. 

Idézet

Sok igazság vagyon abban, amit leírsz, de pl. 'Sok család ilyenkor megtiltja a gyereknek a tévézést, a számítógépezést (mondván, hogy ünneprontó) - nálunk mindent szabad, ami jólesik.' -> írtad ezt 2005. december 24 -én, 23.57 perckor.

No ezt most férfiasan bevallom, nem értem...  :confused: Miért baj, hogy miután a család nyugovóra tért, én még bekukkantottam egy karácsonnyal foglalkozó topikba?

Idézet

Ez kb. ugyanaz : fellázadsz valami ellen, holott te is pontosan ugyanazt teszed.

------- A palotaforradalommal elkéstél... -------

Ugyan már, nem lázadok én senki és semmi ellen. A kamaszkorból már régen kinõttem, és mára meglehetõsen realista lettem ahhoz, hogy ilyen badarságokkal foglalkozzam. Nem akarok én megváltani vagy megváltoztatni senkit - ezt már megtette helyettem bõ kétezer évvel valaki, de mint a mellékelt ábra mutatja, õ sem járt teljes sikerrel. Csak leírtam, hogy nálunk hogyan zajlik ez az egész ünnepesdi és hogy nem érdemes mások szokásain mérgelõdni. Nekem elég az, hogy a családom nem vesz részt ebben az õrületben, bár bizonyos hatások alól természetesen nehéz az embernek teljesen kivonnia magát (a világ ugyanis tényleg megváltozott).

Ja igen, és szilveszterkor sem megyek sehová, mert nagyon rühellem, hogy akkor meg mindenkinek jól kell éreznie magát, szórakoznia kell, kerül amibe kerül. Utálom a petárdázókat, a részeg randalírozókat, a rengeteg szemetet, amelyet az emberek az utcán hagynak, meg az egész "kötelezõ jókedvet" - teljesen "depi leszek tõle, csak nehogy öngyi legyek a végén"... 
Arról nem is szólva, hogy a nagyapám két évvel ezelõtt pont újév hajnalán távozott ebbõl a világból, úgyhogy számunkra a szilveszternek mindig lesz egy kis szomorú felhangja. De ez már nem is tartozik ide.