Idézet: DOOMER - Dátum: 2012. 11. 12. 16:09
?
most már kíváncsi lennék mi volt neked az "endgame" a korábbi részekben. csak nézelődni kevesen mentek le a bányába pl...
Kérlek, olvasd el mégegyszer, amit írtam! Abból kiderül a válasz.
Röviden: az "endgame" számomra azt jelenti, hogy nincsen "vége" a játéknak. Hanem bármikor feltelepítem, szívesen játszom vele. Ahogyan írtam fentebb, az első rész abszolút mértékben ilyen.
A második rész pedig említésre sem érdemes. Abban nincsen "endgame", mert single player szempontból közel értékelhetetlen a játék. Illetve az "endgame" valóban valaminek a végét jelenti; jelen esetben arra jó volt, hogy "normal" fokozaton a sztorit végigvigyem egy varázslóval, majd a druida karakterrel is. (De hát ezt is említettem fentebb.)
Idézet: Nevl - Dátum: 2012. 11. 13. 09:37
Piftuka, a gond ott van, hogy D2-nek nagyrészt a multi adott értelmet. SP-ben azért untad el, mert amikor már harmadszorra kell bejárnod az a szemét véget nem érő dzsungelt és a saját magad által talált tárgyakkal két mp alatt kivégeztek hellen a kis köpkögő goblinok, elveszik a játék varázsa.
Igen, éppen arról beszélek, hogy single player szempontból nagy csalódás volt a játék. A varázsa számomra ott veszett el, amikor a "nightmare" fokozaton "rá akart kényszeríteni" az egyhangú játékmenetre.
Mégpedig az elcseszett skillfa miatt, mert a játékban magasabb szinteken kb. 2 skillt kellett felfejleszteni maximális szintre, és végig azt a kettőt ismételgetni. Ez dögunalom, még egy hack & slash játéktól is, amelynek az elődje etalon volt ilyen szempontból. (Én a varázslóval kb. 18-20 skillt rendszeresen használtam, így változatos volt a játékmenet.)
Idézet: Nevl - Dátum: 2012. 11. 13. 09:37
Ellenben multiban 1-2-3-8 haverral együtt tudtatok haladni, egy karakter felhúzása bejáratott csapattal lvl70 körüli szintre 3-4 óra alatt megvolt és onnantól tudtatok űberezni, cow lvlezni, vagy csak szimplán bohóckodni valamelyik actben. Mindig találtunk valami elfoglaltságot és elég jó csapat verődött össze.
Nem kétlem, hogy így van. Sőt, biztos vagyok benne. Ellenben multizni nekem ott volt a MOH:AA, majd az SWG. Bőven elégséges volt ilyen (és minden más) szempontból. Ezért maradt ki a Diablo2 kooperatív része számomra.
Idézet: Nevl - Dátum: 2012. 11. 13. 09:37
D3 sem fog hosszabb távon lekötni, ha nem játszol másokkal: története kb. nincs, end-content még csak most kerülget bele a szinte havonta érkező mega patchekkel, pvp jó lenne, bár ettől picit félek.
Végigjátszom, aztán majd meglátom.

A sztori tényleg egy rossz vicc, ráadásul sajnos jóval előre kitalálható, ezt már most látom, de ez van. Azért én nem rohanok végig a játékon. Rutinus RPG és kalandjáték rajongóként azért maradok a nyugodt, "felfedezős" stílusnál.
A PvP... őszintén? Több év "profi" MOH:AA-zás, majd azt követő SWG-zést követően kijelenthetem, hogy a PvP az a "k*rvaanyázók" játéka.
Ott indul a sztori, hogy "balansz"
soha nem valósulhat meg egyetlen játékban sem, ahol különféle karakterek "feszülnek" egymásnak. Ha teljesen egyforma lenne minden karakter összes tulajdonsága, összes felszerelése, mindez garantáltan azonos sebességgel futó játék és internetkapcsolat mellett, az jelenthetne "balanszot". Abban az esetben dönthetne egy-egy PvP az egyéni "képességekről" (ami valójában nem több, mint hogy kinek van jobb reflexe).
Mivel mindez nem valósul meg, ezért ez a történet mindig is az abban résztvevő játékosok "sírás-rívásáról" szólt, valamint arról, hogy egymást olyan szitokszavakkal illetve eresztik ki elfojtott frusztrációjukat, amit a nyomdafesték nem bír el.
A multiplayer FPS-ektől ez vette el örökre a kedvemet. Annak pedig örülök, hogy az SWG-ben eltöltött ~7 év alatt végig kimaradtam a PvP-ből.
A Diablo-ban sem hiányzik nekem ez.
(A kooperatív multiplayer játék viszont tényleg jó móka lehet. De az is csak akkor, ha szigorúan kikapcsolódás céljából történik.)