Idézet: Sniper - Dátum: 2005. szept. 12., hétfő - 13:20
Kezd ugy, hogy "van egy haverom, aki olvasta egy konyvben, hogy:..."

Szoval toljad nyugodtan ami ki akar jonni... abbol baj nem lesz, legfeljebb tisztabban latsz dolgokat...
á, én baromira tisztán látok

amúgyis vagyok olyan nyílt, hogy akkor már kifejtsem és nevesítsem a dolgokat.
de végülis mesélhetek is. egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két humanoid individuum... á, ez így nem jó.
mindenesetre pénzügyileg eléggé érdekes helyzetek lehetségesek. az sima ügy, ha van két csóró ember. vagy nem. de ha az egyiknek egész jó fizuja van, a másiknak pedig csak álom a nullszaldó és piciny megtakarítása havi 60ezerrel csökken, s hülyének nézi magát, hogy 24nm+erkélyes budai albérletet tart fent (nehéz ám jót találni és sok cuccnál macerás a költözés), mikor a jövedelme csak azért nem nulla, mert ha hazamegy, az anyja automatikusan ad neki 10-20ezret (mondjuk évente párszor járok haza)... szóval ilyen szituban (plusz lelki törés, hogy nincs meló, elveszettség érzés meg minden, váltakozva pozitív időszakokkal, de mégis alapstresszel) az ember nem annyira tudja tolerálni, ha harmatos boltozásait (kis chips meg egyéb nem túl drága dolgok, amik képesek hetente párezerre felrúgni, de az élet már csak ilyen), amit történetesen a másik fél fizet, akár egyszer is a fejéhez vágják. főleg, hogy anno, amikor fordított volt a helyzet, csak éppen nem 100k szabad pénz volt a gazdagabbiknak, hanem 20, ami amúgyis számítógépre kellett, akkor én vettem az ételt a hétvégi közös napokra, sőt fizettem fél koncertjegyet és állítólag fél bakancsot is, amit már tök elfeledtem. így nagyon hülyének tűnhetek, pedig szerintem nem is. a félbakancs pedig csak kölcsön volt és kamatostul megkaptam, egész bakancsban

ételt meg jó, hogy adok és nem követelek pénzt olyantól, akinek még fizuja sincs.
[próbálok pártatlanul írni, amire ugye semmi esélyem. nos, állítólag rohadt sok pénz fogyott. de nemcsak miattam, én munkanélküli fázisban roppant alacsony költséggel tudok működni, bár mivel a másik oldalon volt egy szint, a minimalitásról azért elmozdultam, de nem nagyon. szal a pénz ment, de az élet már csak ilyen.]
nos, a dolog amúgy roppant érthető, az ártatlan teljesen csórónak érezte magát a _jóval_ 100k plusz juttatások fölötti fizetését tekintve is, mert nem tudta lazán nézni, mint én, hogy max lenullázza magát, vár egy hónapot és ott tolong az újabb elköltenivaló, s az én munkanélküliségem sem örök.
nem, csak azt látta, hogy hiába jön az újabb és újabb adag lé, lehet, hogy kölcsön kell kérnie tőlem egy küszöbön álló nagyobb kiadás miatt.
én a párezernyi per hét pénzsajnálást már nem értékelem kiélezett helyzetben, ez teremtett egy egész lightos hangulatrombolást. nagy vész szerencsére nem volt. roppant toleráns is tudok ám lenni, ahogy öregszem. ez jó, nem mindenki ilyen. állítólag vannak olyanok, akik nem nézik jó szemmel, hogy a másik a saját maga áltan megkeresett s megérdemelt pénzét kb fullosan beleöli a hobbyjába. s 1milliót költ egy év alatt fényképezőgépre, amely szenvedély a kiskori kattintgatást leszámítva még újkeletű is.
de már megvan a gép, most már csak akkor lesz új objektív, ha a régit eladja, vannak csini fotók, újabban már másról is tud beszélni, mint a fotózás (szerintem kineveltem belőle. érdekel, hogyne, de napi többórányi lelkes adatközlést nem tudok befogadni. nincs hozzá fejem. összefüggésekhez van, adatokhoz nincs. ezt amúgy sajnálom. jó lenne vágni, hogy mely prociban és videokártyában mi és merre) és egy pillanat alatt átváltott gáláns lovagba, aki még ruhát is vesz nekem, pedig azt már tényleg nem vártam el. mellesleg utálok ruhát venni, de néha muszáj.
de most már nem fog, mert van saját fizum! több, mint neki, pedig most kapott emelést. úgyhogy részemről béke és nyugalom. majd vitázunk, hogy vegyen-e ételt, ha nálam van (többet lesz itt, mint én ott, de nekem fizum van. de be akar szállni. de az milyen már. s nem tökmindegy?).
szerintem elég nehézkesre írtam, hát, ez van.
no, örültök? lehet beszólni nyugodtan