Elküldve: 2006. 01. 05. 09:03
Sziasztok!
Hozzákotyogok a EVF/kereső témához egy kicsit. Én is igazi keresőt szeretnék a jövőben is, mert a digitális kereső számomra az összes előnyt elveszi.
Két irányt szeretnék megkülönböztetni.
1. ha kis point&shoot gépet használok, akkor jó az EVF, mert nem kell a hátsó kijelzőt használni (a klasszikus nyújtott kezes, magamtól eltartós fényképezéssel, ami megöli az egészet). Ekkor a parallaxis-hibát kiküszöböli az EVF, mert a szenzor által adott képet látom. Viszont lassú a frissítése, a színeket inkább ne is említsük, az élességet nem látom, a felbontása röhejes. Cserébe 100%-os kereső, mert a szenzor adatai alapján dolgozik.
Aki kis géppel próbálkozik, annak jó dolog az EVF, mert lehet rajta hisztogram, bár a legtöbb ember tapasztalatom szerint csak az energia miatt szokott átkapcsolni rá, mert annyira használhatatlan minőségű jelenleg. Ha nem lesz drámai ugrás a minőségében, akkor ez így is marad.
2. a DSLR felhasználók leginkább valami filmes gépről váltottak át. Ha nem is közvetlenül, de feltételezhető a filmes múlt. Az ilyen embereknek azt mondani, hogy majd lesz jó kis EVF az optikai kereső helyett kábé felér azzal, mintha azt mondanád egy rally versenyzőnek, hogy a következő idényben egy szarvkormánnyal fogja irányítani a kocsit pedálok és kormány helyett. És a 2-literes turbó helyett egy aszinkron villanymotor hajtja majd a WRC2007-et. Szóval egy kicsit húzós.
Egy optikai keresőt nem lehet egy napon említeni az EVF-el jelenleg. Nekem egy olyan gépem van, amin viszonylag sötét és kicsi a kereső, de mondjuk a régi Exakta VX500-ashoz képest világos. Nincs benne élő hisztogram, de ha kicsit is kiismerem a gép fénymérését, akkor fütyülök rá. Kábé 90%-ban el szoktam találni már elsőre a fénymérést, csak extrém esetekben kell iterálnom. Ilyen esetekben az EVF-el is elmehetnék a sóhivatalba, mert nem is látnék rajta rendesen.
Néhány előny:
- látok rajta ténylegesen. Tehát látom a témát és tényleg úgy, ahogy a lencse lát. Ha zúmolok, akkor azt is látom azonnal. Lehet érvelni, hogy nem 100%-os a kereső. De fejből tudok kompenzálni, a képkivágás is 90%-ban jó szokott lenni. Látom a mélységélességet, mert be tudom ugrasztani a rekeszt. Látom, hogy életlen-e, ha manuálisan állítom az élességet. Látom, hogy milyen pontra élesít az automata. Látom, hogy ha egy fényviszony hirtelen változik (mondjuk éjszaka megjelenik egy fényszóró a képben. Ilyenkor az EVF próbál kompenzálni)
- sötét/világos helyzetekben látom a témát.
- vakuval látom, hogy hova fog árnyék kerülni, a modellező fény segítségével. Ezt csinálja utánam valaki EVF-el.
- nincs késleltetés semmilyen esetben, mivel optikai.
A hátrányokat szerintem azok számára lehet sorolni, akik egy point&shoot gépet akarnak varázsolni a DSLR-ből. Ők igazából mindig fognak találni valamit, számukra a legfontosabb az lenne, hogy felismerjék végre: nem jó gépet vettek, nekik egy kis kattingatós gép kell inkább.
- Ilyen hátrány lehet, hogy nem tud vele a "kézeltartós módszerrel" fényképezni. Akkor minek DSLR?
- Nem tud kihajtható LCD-t nézegetni. Talán egy szögkereső? De inkább eltartaná magától.
- Nem 100%-os a kereső. Vagy vesz valami 1-es szériájú vázat vagy pedig egy kis agymunkával kompenzál. Nem nehéz.
- Nincs valós hisztogram. Viszont van nagyságrendekkel jobb fénymérés.
- Nem látni azonnal a fehéregyensúlyt. Cserébe azért elég jól meg tudja becsülni és normálisan az ember azért vesz DSLR-t, hogy RAW képeket csináljon. A jpeg bolondozni jó, de igazából a nyers formátum hozza ki a gépből azt a többletet, amit a kasszánál le kell tenni.
- van egy kis sötétség, amíg fenn van a tükör. Ez a működés elvéből következik. Lehet távmérős géppel próbálkozni. De inkább legyen egy kis sötétség, viszont a kép is sikerüljön.
- van tükörfelcsapási késés, meg shutter lag. Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy még az 1000 dolláros bridge gépek is komoly hiányosságokkal küzdenek ezen a téren. Kecskemét, 2003, repülőnap. Jön a Frecce Tricolori kötelék, jobbról is négy gép, balról is. A két kötelék látszólag szemben repül és keresztezi egymás pályáját a nézők előtt. Én állok oldalt, 300-as telével, követem az egyik köteléket és néha kipillantok a másikra (kaméleon szemmozgással). Amikor megjelenik a keresőben a másik kötelék, akkor tűz. Mivel a reflexem nem csörgőkígyó és a gép sem 1-es széria, így sajnos az egyik gép orrából hiányzik kábé 30 centi. De azért a többi 7 gép benne van a kockában és helyesen exponált képet kaptam egy kis bemozdulással is (mivel a gépek kábé 5-600-al mentek). Nem vagyok profi, a gépem sem az, akkor már kemény 2 hónapja használtam, szerintem jó eredmény. EVF-el ugyanezt?
Záró gondolat. Az EVF-et szerintem hiba lenne bekeverni a DSLR gépek közé. Jó dolog lehet, de más igényeket kéne lefednie, mint amit jelenleg tud. Ráadásul olyan hagyományokat tiporna lábbal, ami komoly visszatetszést keltene. Az EVF a P&S gépekhez tartozik, az optikai kereső pedig tükörreflexeshez. Egyik sem jobb, csak más. Tudni kell, hogy mire van szükséged.
Nekem optikai kereső kell, lehetőleg 100%-os, FF szenzor, nagy dinamika, gyors AF és teljesen fém váz, legyen akár 1 kg is, nem érdekel. Az EVF-től feláll a hátamon a szőr, de nyitott vagyok minden újításra. A kis Olympus C4000Z gépemen is optikai keresőt használok, nem tartom el magamtól. Amikor barátnőmnek kölcsönadtam, akkor megtanítottam keresővel használni, csinált is vicces képeket a stockholmi állatkertben.
Nekem az optikai tetszik, de nem ítélem el az EVF-es kollégákat sem. Viszont ne erőltesse rá egyik tábor a másikra a saját keresőjét szerintem. Mindenki azzal keressen, amivel akar. A lényeg a jó fénykép úgyis.
Remélem, hogy nem sértő a véleményem és inkább hasznos dolgok voltak benne.
Üdv!
.
.
.
Súgó
A téma zárva.