Arra az esetre, ha valaki mégis idetéved, szeretnék kérdezni valamit azoktól, akik nálam jobban értenek a hőcsövekhez és már készítettek ilyesmit:
egy nagy, többszáz literes térfogatú hőcsövet (t.képpen hőládát...

)) )akarok készíteni, melybe az egyszerűség kedvéért diklór-metánt tennék, mert annak a forráspontja 4o°C, és azt gondoltam, ha semmiféle vákuumot nem létesítek, akkor kb. 4o°C-tól fölfelé fog hőcsőként működni ez a csodaláda. És hallatlanul egyszerű, teszek bele néhány gramm közeget, és lezárom.
Igenám, de ha nem lesz vákuum, akkor benne marad az összes levegő is, meg persze a diklórmetán, amit beletettem.
Nem okoz ez majd gondot?
Igaz, ha valamilyen hőcsőből csak pl. a légköri nyomás felét, kb. 5oo mbar-t szívok ki, és marad benne kb. 5oo mbar nyomás, vagyis 5oo mbar vákuum, akkor a beletett munkaközegen kívül még mindig elég sok levegő is marad odabent, nem? És az nem okoz zavart? Vagyis ha bármilyen vákuumot létesítek, azért mindig marad benn valami levegő. Ez hogy-hogy nem okoz zavart? Talán a levegő főbb alkotórészei, a nitrogén, az oxigén, az argon mind jóval eltérőbb forrponttal rendelkeznek, és emiatt nem okoznak bajt?
Más.
Most bukkantam rá egy keresésnél az ún. HSCP-re (Heat Supraconductive Pipe), a hő-szupravezető-csőre.
Erről azt írják, hogy 1.6 match-csal, 1.6-szeres hangsebességgel áramlik benne a munkaközeg, és 2o kW-ot képes elvezetni / cm2!
Ki tud erről többet?
Nekem az a sejtésem, hogy valami szupernagy vákuumot hoznak létre, és talán emiatt nő meg a munkaközeg sebessége, mert még kevésbé akadályozza a mozgását a levegő , mert gyakorlatilag már alig van néhány molekula. Vagy ez naív laikus megközelítés?
Esetleges válaszaitokat köszönöm!
Üdv.
kontras