[landler]

Két elem beszélget:
- Szép a pulóvered. Most vetted ?
- Nem, anyám Varta !

[akaido]

Idézet: bega - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 14:32

A bánatomat italba akartam fojtani, de tud úszni az a bestia.

Csak az a nõ foglalt, akin fekszenek.

A biztonsági öv lehet hogy korlátoz a mozgásban, de még mindig nem annyira, mint a tolószék.

Már régóta keresek egy frappáns rövidítést a klubunkhoz, de sehogy sem találok, a neve : Fiatal Alkoholisták Szövetsége... Tud valaki egyet?

A rasszizmus mindenütt jelen van... A zongora fekete billentyûi
rövidebbek!

Aki az életet tréfának tartja, az gondoljon a poénra is!

A szenilitásban az a legjobb, hogy saját magad elõl dughatod el a karácsonyi ajándékokat.

Az én anyósom olyan, mint a húsvéti tojás. Erõsen festett és
elõbb-utóbb összetöröm!

Ne feledd: ha valaki felbosszant, az arcodon 42 izom rándul össze. De csupán négy izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed, és pofán vágd.

A régész az az ember, akinek a karrierje romokban hever.

Én már csak úgy vagyok a munkakedvvel, mint az egyszerû lány a szombati buli után. (vagy megjön vagy nem...)

A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van és senki sem kíváncsi a másikéra...

[landler]

Kovács üres kézzel tér haza a vadászatról. A felesége mérgesen kérdezi:
- Mi az, semmit sem lõttél ?
- De, de...
- Akkor miért nem hoztad haza ?
- Na de kérlek ! Nem vagyunk mi kannibálok !

[akaido]

Neandervölgyi õsember fia otthon megmutatja apjának a bizonyítványát, ami nem túl fényes. Így az apa:
Na, fiam. Az, hogy megvágtak bölényvadászatból, az egy dolog, kicsi vagy még, nincs elég erõd, majd felnõsz a feladathoz. Az, hogy meghúztak barlangrajzból is, az egy másik dolog, ez készségtárgy, neked meg igen kevés dologhoz van készséged, de idõvel majd ezt is megtanulod. De hogy történelembõl nem voltál képes megtanulni azt a tetves 2 oldalt?!

[akaido]

A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplõk pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki elõrejött mûszernézõbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogy repülnek, hát ugye, látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit! A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerûbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerûen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett.
- Ahaaa... hát ez... tényleg egyszerû...

[landler]

Ügyfél: Nem tudtam melyik gombot nyomjam meg, így Magácskát nyomtam meg.

[landler]

Hanyas vagy?
       
Hanyas vagy? Ötszázas?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz?

Emlékszel?
Már egészen kicsi korunkban az ujjainkat számolgattuk. Akkor ez még nem tûnt fel senkinek. Az oviba együtt másztunk át az Ági ágyába, hogy mutassa meg a… . Ja, te az óvó nénit nézted? És arra emlékszel, hogy az általánosban békát tettünk a lányok padjába? Hogy visítottak! Kölyökkorunkban még mi is olyanok voltunk, mint a normális gyerekek. Kijártuk a nyolc általánost, de ekkor már gyanakvó pillantásokat vetettek ránk. Mi követ raktunk a villamos alá. Minket megkergetett a kalauz és többet nem raktunk követ a villamos alá. Csak szöget, patront, aprópénzt és kisebb téglákat. Mi drótot dugtunk a konnektorba és leszereltük a vízcsapot. Szétszedtük a vekkert, s amikor összeraktuk, mindig kimaradt 2—3 fogaskerék. Mi megnéztük, mitõl csörög a telefon. Utána már nem csörgött.

Emlékszel?
Mindig növésben voltunk. Mutált a hangunk és a lányok is mutáltak. Te mozdonyvezetõ akartál lenni, én tûzoltó. A miénk volt a város legjobb csúzlija. Így jártuk ki a nyolcat. Nekünk nyolc. Általánosságban.

Tanítóink éberségét kijátszva középiskolába jelentkeztünk. Ahogy nõttünk, kezdtünk visszabeszélni tanárainknak, és kezdtük észrevenni osztálytársnõinket. Minket már ekkor megrontottak a lányok. Legalábbis ezt híreszteltük. Te is szeretted volna Andreát még egyszer… Én már háromszor is szerettem volna.

Mi számos emléket hagytunk a jó öreg Alma Mater falai között. Rólunk mesélnek az osztálynaplók elrongyolt lapjai, padba vésett vallomásaink, megsárgult tablóink, tanáraink ráncai és megõszült hajszálai, a félszemû bagoly tépett farktollai a biológia-szertárban, és a nagy kék folt az osztályterem falán.

Leérettségiztünk, és meg sem álltunk az Egyetem kapujáig. Mi megizzadtunk a felvételin, és még a Thalész-tétel sem jutott eszünkbe. Aztán hosszú heteken át vártuk a Papírt.

Megjött. Éghetetlen papírból volt…

A behívó.

Hanyas vagy? Ötszázas?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: stoki, azt mondom: surranó.
Azt mondod: ÜTI, azt mondom: ÜTIHÁ.
Azt mondod: smirgó, azt mondom: murga.
Azt mondod: Vigyázz!, azt mondom: Pihenj!

Mi jól megjártuk.
Hazánk legszebb tájait.

Belénk sulykolták a díszlépést, és megitatták velünk a bivalytejet. A díszlépést mi, a bivalytejet a szakácsok rontották el. Minket sok mindennel etettek: májas hurka, rizses hús, robbantott csirke, õr kötelmei, miegymás…

Voltunk derékszíj és cipõfûzõ nélkül is, és vigasztaltak: Nem baj, puhafa a párna.
Mi hallottuk, hogy a katona magánügyeivel bátran keresse fel elöljáróit. És hallottuk, hogy a katona magánügyeivel ne zaklassa elöljáróit.
Mi megszívleltük a Tábornok szavait, aki így szólt hozzánk:
"Takarodjanak a francba!"

Hanyas vagy? Ötszázas?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: tiszta, azt mondom: csere.
Azt mondod: HK, azt mondom: pk.
Azt mondod: KAF-készlet, azt mondom: HTK.
Azt mondod: pedál, azt mondom: medál.

Mi egyedül dobbantottunk a kerítésnél, és kísérettel hoztak vissza a fõkapun. Megismerkedtünk a nullásgéppel, az imprizmussal és a sovány disznóval. Megtanultunk nyitott szemmel aludni és rezzenetlen arccal röhögni.

Emlékszel?
Egyszer két rúd szalámit újítottunk a konyháról, és azt hittük, ennél többet nem lehet. Aztán, mikor elvitték az összes géhást, mert ellopták a fél éléskamrát, akkor beláttuk, hogy tévedtünk.

Mi alakultunk az alakulótéren.
Gyakoroltunk a gyakorlótéren.
Gyengélkedtünk a gyengélkedõn.
Riadóztunk a riadóknál, reggel, délben, este, hajnalban, hajnal elõtt, zöldült az ÜTI az ablak elõtt.
Megtanultunk állva aludni.

Emlékszel?
Te kézenállva is tudtál.
Éberen õrködtünk az õrségen.
Hogy le ne bukjunk.
Azt mondod: csillag, azt mondom: váltás.

Azt mondod: Állj! Ki vagy?, azt mondom: Anyád, lóháton!
Azt mondod: Futkosó, azt mondom: Azt ne mondd!

Mi a lõtéren ágyúval lõttük a rendszeresített verebeket, meg a közeli falut.
És sunnyogtunk, ahol csak lehetett.
Mennyit fókáztunk. Bakancsot, belsõ körletet, folyosót, vécét, tantermet, alakulóteret.

Mi félfókákból megértjük egymást.
Azt mondod: fóka, azt mondom: Bukj rá!

Emlékszel?
Pálinkát csempésztünk a körletbe. Mikor az ÜTI feljött, megkínáltuk. Köszöni, de szolgálatban nem ihat.
Csak a sajátjából.
Mi láttuk a szolgálatvezetõt józanul!
Aztán leszereltünk.

Szeptembertõl elkezdtük tanulmányainkat. Kezdetben úgy keringtünk az Egyetem területén, mint gólyahír a levegõben. Az elsõ hetekben alig fértünk el az elõadótermekben. Gyöngybetûkkel jegyzeteltünk, szép, nagy fehér füzetekbe, és fekete aktatáskával jártunk iskolába, mint az egyetemisták az egyetemre.

Emlékszel az elsõ zéhá izgalmára? Majd egy hetet készültünk rá, mégis elszámoltuk. Ránk számoltak.

Azt mondod: béla, azt mondom: elég.
Azt mondod: éjjel, azt mondom: görcs.
Azt mondod: jeles, azt mondom: Hárshegy.

És nem ettünk, nem ittunk vizsgák elõtt.
És nem ettünk, csak ittunk vizsgák után.

Hanyas vagy? Ötszázas?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: zéhá, azt mondom: pót-pót.
Azt mondod: i.v., azt mondom: u.v.
Azt mondod: diger, azt mondom: Mit mondjak?

Mi hallgattunk vízgépeket, gõzgépeket, gázgépeket, szélgépeket, bélgépeket, délgépeket, élgépeket, félgépeket.

Tanultunk üzemgázt, üzemszervezést, üzemtant, üzemvitelt.
Tanultunk tüzeléstechnikát és tûzvédelmet.

Úristen, mennyi mindent tanultunk!
Koptattuk a padokat és a gyakvezérek idegeit.
Azt mondod: Bernoulli, azt mondom: Euler.
Azt mondod: Lajos, azt mondom: Tamás.

Emlékszel, milyen zajártalmat szenvedtünk mechanizmusok elõadáson?

Régi, szép idõk! Mûszaki Mechanika, Mechanikai Technológia, Alkalmazott Mechanika, Kontinuum Mechanika, Finommechanika, Folyadékok és Gázok Mechanikája…

Már egészen MECHANIKUS MÓDON gondolkoztunk. Megtanultuk, hogy hazánk fejlett iparral rendelkezõ ország, valamint, hogy hazánk egy nagy Mûszaki Múzeum.
Megtanultuk a kártyás mûszavakat: kontra rekontra - morkontra — hirschkontra — Fedák Sári — Farkas Berci — hatékonyságminõség — rejtetttartalékokfeltárása — energiatakarékosság.

Azt mondod: olcsó olajbázis, azt mondom: kovakõ.
Azt mondod: környezetvédelem, azt mondom: Vác, Balaton; Ózd, Tatabánya, Naszály, Sajó — nem is mondom tovább.

Emlékszel a három forintos benzinre? Én már nem!

Terveztünk olyan házat, amely összeomlott. Terveztünk olyan közvilágítást, amely éjjel-nappal ég. Terveztünk olyan mûvajat, amely büdös nagyon, de kenni azért lehet. Terveztünk olyan jövõt, hogy unokáink sem fogják látni.

Hirdettük, hogy centrifugális erõ NINCS.
Aztán fizika elõadáson azt hallottuk, hogy centrifugális erõ VAN.

Mi leléptünk a pástról. EN GARDE, MESSIEURS! ALLEZ!

Mi éjszakákat görnyedtünk rajzaink fölött.
Mi éjszakákat görnyedtünk mások rajzai fölött.
És mi az NDK-ba jártunk fényképezõgépért.
Csehszlovákiába sátorért, Lengyelországba farmerért, amíg lehetett, miközben mások a mi rajzaink fölött görnyedtek.
Tányért cseréltünk csótányért.
És sorba álltunk mindenért, mindenhol.
A menzán ebédért, kvázi ebédért.
A büfében uzsonnáért, és a mindennapi betevõ szeszdózisért.
A V2-ben jegyzetért, könyvért, akármiért.
Az ÁPISZ-ban pauszért és dipáért.
A Dékániban ivéjegyért és szoc. segélyért.
A Filmmúzeumnál a Dekameronért és a Canterbury mesékért.
A Nemzeti Múzeumnál a Koronáért és a 12 pontért.

Terveztünk házakat, ahol az ajtó a kilencedikrõl a szabadba nyílt, és a gerenda egyméteres magasságban ment keresztbe a folyosón, és persze az oszloppal sem találkozott.
Volt fáradtságvizsgálat, amit a födém jobban bírt, mint mi, volt feladat (és még lesz) bõven. Terveztünk zöld házikót a mûemléktérre, felüljárót a panorámán keresztül. Szép volt.
Már nem az.

Sokszor volt hosszú a félév, és mindig rövid a beadási határidõ.

Ment a szívatás keményen.
Te mindig beadtad a rajzot idõben? Én sem!

Mi ismertük a környék összes kocsmáját, és sokszor nem ismertük az elõadót.

Azt mondod: Lágymányosi, azt mondom: Hol van már a tavalyi hó?
Azt mondod: Taknyos Holló, azt mondom: Köpködõ.
Azt mondod: LORDOK HÁZA, azt mondom: ICSA.

Szabad estéinket — és a foglaltakat is — különbözõ klubokban töltöttük.

Azt mondod: péntek, azt mondom: Közlek-Lik.
Azt mondod: szombat, azt mondom: E-Buli, Nau-diszkó, Vásárhelyi, Vár-klub, Közgáz, Kertészeti, Eötvös.

A dübörgéstõl nem értettük egymás szavát. De nem is kellett.
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: bárjegy, azt mondom: nincs!
Azt mondod: luvnya, azt mondom: … azt nem mondom!

Mi drága és exkluzív diszkókba hordtuk elegáns hölgyeinket a papa kocsiján, és francia konyakot ittunk velük.
És havat lapátoltunk, és vagont rakodtunk éjszaka, mert kevés volt az ösztöndíj.
Mi megcsaltuk a barátnõinket.
Minket megcsaltak a barátnõink.

Mi bejárattuk a lányokat és a lányok lejárattak minket.

Ez egy kis egyetem. Olyan, mint egy nagy család. Vagy pontosabban mint egy nagy falu. Hej, ha ezt a klubban egyszer elmeséljük!

Itt mindenki tudott mindenkirõl. Ismertük az aktuális egyetemi pletykákat, és terjesztettük a kósza híreket.
Mi kibeszéltünk másokat, és mások kibeszéltek minket.
Általában mindent tudtunk, és mindent jobban.

Hanyas vagy? Ötszázas?
Mi élénken tevékenykedtünk a KISZ-ben.
Azt mondod: vállalás, azt mondom: értékelés.
Azt mondod: JM, azt mondom: Káté.
Azt mondod: SPCS, azt mondom: APB.
Azt mondod: ÉDJB, azt mondom: KDJB.

Mi vittük a zászlót a felvonulásokon.
Mi voltunk a Mackósok május elsején!

Dolgoztunk építõtáborban szerte a világon, ki itt, ki ott.
Megsegítettük a népgazdaságot.
Eddig még kibírta…

Szedtünk hagymát egy esõs szombaton, paprikát az Alföldön és almát a határvidéken.

Azt mondod: jonatán, azt mondom: starking.
Azt mondod: almafa, azt mondom: Ne rázd!
Azt mondod: léj, azt mondom: cefre.

Minket sokan irigyeltek, mert egyetemisták voltunk,

Minket sokan sajnáltak, mert csóró egyetemisták voltunk.

Mennyi mindent csináltunk mi öt-hat év alatt!

Voltak derûs perceink és nehéz óráink.
Akadtak átmeneti sikereink és tartós nehézségeink.
Jöttünk, mentünk, sírtunk, nevettünk, ittunk, ettünk, sportolunk, dolgoztunk, utaztunk, néztünk és láttunk, beszéltünk és hallgattunk, szerettünk, nõztünk, hímeztünk, hámoztunk, házasodtunk és ha volt idõnk, néha tanultunk is.

Boldog voltál? Én is.

Mi marad utánunk?

Kartotékok, tablók üveg alatt, több kiló rajz és jegyzõkönyv különbözõ tanszékeken, összetört leányszívek, üres sörösüvegek milliói, számtalan nagydíjas TDK-dolgozat és ez a VDH…

Hanyas vagy?

Hanyas voltál? Ötszázas?

                                      505 506
                                504 507 508
                                503          509
                              502              510
                            501                  511
                                                    512
                                                  513
                                                514
                                              515
                                        516

                                        517
                                        518

Mindegy.

Mûegyetemista voltál. Én is…



(Most persze azt tetszik kérdezni, hogy:
MÉRT PONT ÖTSZÁZTIZENNYOLC???
Hát ide tessék figyelni!
Az illetékes öregfiúk tudják, hogy ezerkilencszázhetvennyolcban éppen tizennyolc darab ötödéves gépésztankör végzett. Állítólag ez igaz is.)

[nyunyu]

Idézet: landler - Dátum: 2005. nov. 12., szombat - 7:09

Hanyas vagy?

By Kisbendo Andras

Szerkesztette: nyunyu 2005. 11. 12. 10:13 -kor

[landler]

Méghogy nem kértél követést.

[Shia-ko]

Régi, de jó rovet:

Idézet

Milyenek a finnek?

15°C. Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyût húznak.
A finnek kifekszenek napozni.

10°C. A franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fûtést.
A finnek virágokat ültetnek a kertben.

5°C. Az olasz kocsik nem indulnak.
A finnek még kabriókat használnak.

0°C. Megfagy a desztillált víz.
A Vantaa folyó vize kicsit sûrûbbé válik, nehezebb benne úszni.

-5°C. A kaliforniaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
A finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta elõtt.

-10°C. A britek fûteni kezdenek.
A finnek hosszú ujjú pólót vesznek.

-20°C. Az ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.
A finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az õsz.

-30°C. A görögök halálra fagynak, és eltûnnek a Földrõl.
A finnek elkezdenek házon belül mosni.

-40°C. Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.
A finnek sorban állnak a hot-dogos standok elõtt.

-50°C. A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.
A Finn hadsereg elhalasztja a téli túlélõ gyakorlatát a gyenge idõjárásra hivatkozva.

-60°C. Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.
A finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.

-70°C. A pót-Télapó délre költözik.
A finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A Finn hadsereg megkezdi a túlélõ gyakorlatot.

-183°C. Az ételben található mikróbák elpusztulnak.
A finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.

-273°C Minden atom alapú molekula mozgása leáll.
A finnek csak ennyit mondanak: "Hideg van ma odakint!"

-300°C Befagy a Pokol.
A finnek megnyerik az Euroviziós táncdal fesztivált...

[Shia-ko]

Idézet

Anyós a halálos ágyán:
-Jajjj istenem meghalok, jajj istenem meghalok, és a falon is mászik egy pók.
Mire a veje:
-Mama, egyszerre csak egy dologra koncentráljon.

[MiniMara]

Kicsi Joe üldögél a padon és tömi a szájába marékszámra a Halloween-kor kapott cukorkákat. Odamegy hozzá egy idõs nõ és elkezdi mondani a magáét:
- Nem tudod gyermekem, hogy a sok cukorka, pláne marokszámra bajt okoz? Tönkre teszi a fogaidat, gyorsan kihullanak majd, rosszul lehetsz tõle?
- Az én nagyapám 105 évig élt.
- És õ is így majszolta az édességeket egy ültõ helyében?
- Nem, õ a saját dolgával törõdött.

[MiniMara]

Egy nõ elviszi a macskáját az állatorvoshoz, mert úgy veszi észre, hogy az állat rosszul hall. Az orvos megállapítja, hogy a macska fülét benõtte a szõr, ezért nem hall rendesen, ezért azt tanácsolja a nõnek, hogy vegyen a gyógyszertárban szõrtelenítõt, azzal kenje be a macska fülét. A noõ bemegy a gyógyszertárba és kéri a szõrtelenítõt. A gyógyszerész odaadja és közben elmondja a tudnivalókat:
- Ha a hónalján használja, utána két napig ne használjon dezodort!
- Nem a hónaljamra kell - mondja a nõ.
- Ha a lábáról szedi le a szõrt, akkor két napig ne hordjon harisnyát! - adja a tanácsait a gyógyszerész.
- Nem a lábamra kell - mondja a nõ türelmetlenül. - A cicusomnak viszem.
- Ó... ez esetben két napig ne üljön biciklire...

[landler]

A székely sapka nélkül áll a nagy hidegben az utcán. Arra jön a komája:
- Hallja, kend, mit áll itt hajadonfõtt ebben a hidegben ?
- Ráncba szedtem az asszonyt, most meg kéne egy bátor ember, aki ki merné hozni a sapkámat.

[UnConnecteD]

Két szesztestvér bemegy a kocsmába:
- Te mit iszol?
- Nekem nyolc. És te?
- Nekem is nyolc.
- Pincér 16 sört kérünk!

[akaido]

Idézet: UnConnecteD - Dátum: 2005. nov. 12., szombat - 18:40

Két szesztestvér bemegy a kocsmába:
- Te mit iszol?
- Nekem nyolc. És te?
- Nekem is nyolc.
- Pincér 16 sört kérünk!

     

==============================
Soha többet nem veszek feleségül kézilabdás nõt.
Bármit vág hozzám, eltalál.


A szex olyan, mint a levegõ: észre se veszed, amíg eleget kapsz.


A házasság olyan, mint egy forró fürdõ: minél több idõt töltesz el benne, annál hûvösebb.


Egyszer elmotyogtam néhány szót az templomban, s házas lettem.
Nemrég elmotyogtam néhány szót álmomban, s most elvált ember lettem.

Szerkesztette: akaido 2005. 11. 12. 19:53 -kor

[akaido]

Sanyi bácsi egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belõle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelõszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.

- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nõnek leesett az ejtõernyõs papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét, a mûszerfalon a számtalan mutatót, mûszert.
- És ez... ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Á, nem figyeljük. Igazából ezek nem is mûszerek, csak egy tapéta az üveg mögött... látja, nem is mozdulnak a mutatók...
- Ó... értem... érthetõ, hiszen ennyi mûszerre nem is lehet figyelni.

A nõ ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattuk zárt felhõtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö... igen... pont erre gondoltam.
- Hát olyan... - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány. - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - Elõrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik. A droid arca felderült.
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkébõl, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrõl felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett.
A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit mûvelnek! Felborulunk!!
Erre a "droidok" egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

Szerkesztette: akaido 2005. 11. 12. 20:05 -kor

[akaido]

2.
Civil látogatót fogadnak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok mûszert, kart fogantyút, majd megszólalt:
- Én... én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet...
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer...
- E-resz-kedj...
- Húsz-e-zer...

A kissrác nézte õket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott.
- ... És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

[akaido]

Az esküvõ után a fiatal feleség így szól a fiatal férjéhez:
- Drágám, most, hogy összeházasodtunk, azt hiszem, meg kellene
beszélnünk, hogyan alakítsuk ki szexuális életünket. Este, ha a hajam
rendben van, azt jelenti, nem akarok szexet. Ha kicsit kócos, azt jelenti,
hogy lehet, hogy akarom, lehet, hogy nem. Viszont ha a hajam teljesen
kócos, azt jelenti, hogy akarom a szexet.
- Rendben, aranyom. Most elmondom, én hogyan gondolom: amikor
hazajövök, iszom egyet. Ha csak egy pohárral iszom, azt jelent, hogy
nem akarom a szexet. Ha két pohárral iszom, azt jelenti, hogy lehet,
hogy akarom, lehet, hogy nem. Viszont ha három pohárral vagy többet
iszom, akkor kurvára nem fog érdekelni milyen a hajad....

[akaido]

Pistike látja télen,hogy valami esik az udvaron,odamegy az óvó nénihez és megkérdi:
-Mi esik odakinn óvó néni?
-Hó,Pistike.
-Há odakinn



Egy ír férfi bemegy egy dublini bárba és rendel három korsó Guiness-t. Leül egy távoli sarokba, majd gyorsan megissza mind a hármat. Amikor újra rendel három korsóval, a pincér megjegyzi:
- Uram, elnézést, hogy beleszólok, de ha egyszerre csak egy korsóval inna, jobban tudná élvezni a sör ízét.
- Tudja, hárman vagyunk testvérek. Egyik bátyám Amerikában él, a másik Ausztráliában. Amikor elváltunk egymástól, megfogadtuk, hogy mindig iszunk a távollevõ helyett is.
A férfi ezután mindig hármasával issza a söröket. Egyik nap azonban csak kettõ korsóval kér. A pincér kiviszi az italt, majd csendesen megszólal:
- Engedje meg, hogy a személyzet nevében is kifejezzem együttérzésemet a kedves báty elvesztése miatt.
- Ugyan, nincsen semmi baj, csak engem eltiltott az orvos az alkoholtól.