ha egyszer nagyon ráérek, majd beírom a születésem történetét, ami nem mai dolog, de poén, már ha jó szögből nézi az ember. kb azóta nem kedvelem az orvosokat, bár nyilván vannak jók is, de a betegségeket pláne nem kedvelem, masszív értelmetlenségnek tartom őket és nem hiszek bennük a magam életében, az pedig elég erős tud lenni, ha valaki antihipochonder, megfelelő génekkel. nem fullos, de legalább fogorvoson kívül nem kell orvoshoz járnom. ami miatt nyilván sokan elítélnek, hogy szűrővizsgálatok kihagyása, de nem érdekel. azt a traumát, amit nekem egy orvoshoz menetel jelentene, nem ér meg semmi. alap oktalan fóbia, de én örülök neki.
hm, sztorizni nem igazán tudok, mert nálunk max életenként egyszer van orvosi dolog. ja, a nagynéném belgyógyász. nem sokat tudok róla, engem nyilván sosem kezelt. viszont kiskoromban nem mert megfogni, mert kicsi voltam
viszont dohányzik, ami nekem hervasztó.
anyámnak pont ellentétes problémája van az orvosával, bár az erős szó, hogy probléma. egyszer felírtak neki vérnyomáscsökkentőt, amit szedett pár hónapig, majd szépen elhagyta, de az orvos roppant lelkes és kezelni akarja anyámon a nagy semmit, amit ő persze nem hagy. már írtam vmelyik topikban, hogy a veseaggodalmakra azt mondta, hogy mi baja lenne a veséjének, nem iszik és nem szedi be az orvos gyógyszereit
egyszer meg vmi orvos ismerőse ajánlkozott tök feleslegesen, aki nem mellesleg roppant lerobbant beteg roncs volt... roppant bizalomteli.
WickedWitch orvosokkal történő ütközéseit pedig nem bagatellizálnám el
igenis épp elég baja van az embernek, eleve nincs jól, kiszolgáltatott, esetleg egy vadidegennek (én már eleve ezért nem mennék orvoshoz. igen, inkább a halál, OK, hogy más nem ilyen merev, de én igen és jogom van hozzá, a tűréshatárom olyan, amilyen)...
értem én, hogy nehéz az egészségügyben dolgozóknak, eléggé felháborító a helyzet... de attól még szegény betegeknek van lelkük
részeg orvos gyerekeknél, ez ismerős. születésem történetének is van efféle része, a leghorrorisztikusabb, bár nem kötődik közvetlenül hozzám, mert velem a kutya sem foglalkozott, épp az volt a jó. de hogy mit keresett anyám egy szülőotthonban...? no mindegy. egy sztorival több
ja és várni is utálok. ezért sem akarok pl kart törni, pedig az nem betegség és könnyen megtörténhet, arra lenne esélyem... eddig megúsztam. bezzeg anyám aktívabb életet élt ebből a szempontból.
tudok még mást orvosokról? ja, amikor nagyanyámat élete legvégén bevitték a kórházba. sajna nem volt egészséges az utolsó percekig, mint az ősei, de az is valami, hogy 92 évig igen. ott volt főorvos vagy mi a lánya, meg ott volt a másik lánya, hogy vigyázzon a dolgokra... na én, mint masszív kórházallergiás, csak pár percet töltöttem ott, de az elég volt. nem elmarasztalási célzattal írom, csak úgy, hogy jaj. az ágytál és a beteg mozgatása macerás, mennyivel egyszerűbb ráadni egy pelenkát (nem nagyanyámat érintette, mert anyám ott volt segéderőnek). a beteg tiltakozott, az ápolónő pedig meg akarta nyugtatni, hogy nyugodtan pisilhet vele... vazz, de van, akinek emberi méltósága is van ám meg minden... brrrrr. inkább akkor már haljunk meg gyorsan és rendesen és főleg otthon. anyámnak is ez az álláspontja. neki is akkora ám az önérzete és élet nyomorúságaival szembeni intoleranciája... =)
mást nem tudok a témában, a beígért sztorit kivéve. több tapasztalatom nem volt.
Súgó
A téma zárva.
Megint okosabb lettem 
