Idézet: Poopa - Dátum: 2005. szept. 27., kedd - 21:02
Erre a topicra emlékszem.
Legalább 5x megírtam a post-ot text-ben, és egyszer sem linkeltem be.
Egyszerűen nem tudtam volna elég érthetően, és jól alátámasztva megfogalmazni a gondolataimat... ez egy olyan kérdés volt, amiről könyvet..., könyveket lehetne írni.
Nem pedig 1 oldalas hozzászólásban hozzávakkantani.
De annak örülök, hogy a régi "céltalannak" mondható életed (nehogy félreértelmezd) sínen van! Szurkolok, hogy összejöjjön.
És továbbra is mondom, hogy egy IRL-t össze kellene hozni.
Nem értelmeztem félre, inkább mosolyogtam egyet, hiszen azért Te is tudod, hogy bizony nem mindig látszottam ki ennyire a gödörből, és persze a szarból. De az már régebben volt, emléke és tanulsága megvan, sokminden fel/le/átértékelődött, és ez így van jól.
Hogy mit szeretnék? Milyen lelkész szeretnék lenni? Először is, segítő. Akihez hozzá lehet fordulni, akár az élet bajaival is, hiszen együtt és az emberekkel (nem egy elzárt burokban), szót ért a fiatalokkal és idősebbekkel is... el tud menni sörözni, szórakozni, hiszen el lehet, senki és semmi sem tiltja. Csak ésszel, de ez megvolt eddig is.
Ehhez kapcsolódóan pedig hiteles. Vagyis, ha végignéznek rajtam, látszódjon, hogy egy élhető életet élek, nem olyat, amelyről öt perc után lerí, hogy műví, álszent és hiteltelen.
Elvégre valahol valakik talán példát vesznek rólam, és nekem ennek elébe kell állnom. Nem lehetek életunt, megsavanyodott, hiszen nem ezt akarom továbbadni az embereknek sem.
Ezt írtam ma az egyik blogomba, a
A napfény íze -be, saját gondolatként:
Idézet
Jót tenni jó. Aki nem érzi az ehhez hasonló cselekedetek nagyságát, az nem érett meg ilyen érzések befogadására sem.
Lehet, hogy művi, lehet, hogy közhelyszámba megy, de talán érdemes elgondolkozni rajta...
A személyes találkozóba én is benne vagyok... amúgy most tanulok pipázni...