Idézet: hvuk - Dátum: 2005. nov. 28., hétfő - 18:14
Igen, ez egyszerű közgazdaságtan: ha valamiből negyedévenként néhány tízezret lehet eladni, egy másik termékből meg néhány tíz milliót, de egyébként ugyanazt tudják, viszont gigászi a termelési költség, akkor ott előbb-utóbb a milliós példányszámú nyer.
Én is írtam ehhez hasonlót a PC és konzol "háborúját" (ha már mindenáron "háborút" szeretnétek

) taglaló topic indítóhozzászólásában (és aztán később is)
https://forum.hwsw.h...opic=15964&st=0
Most már azért korántsem vagyok ebben ennyire biztos. Egyrészt ez _logikailag_ nagyon jól hangzik és tetszetős, de a _valóság_ általában nem követi olyan szépen a letisztult elmélteket.
Az én példám ott erre a folyamatra a grafikus chipek piaca volt, nevezetesen hogy az ATI és az nV azért fogja ezt bekebelezni, mert az ő fejlesztéseik már pusztán a "hétköznapi" videokártyapiacon megtérülnek, ehhez képest a profi 3D már csak extraprofit.
Erre azt látjuk (illetve kb. fél éve néztem utoljára, tehát akkor láttam), hogy a legerősebb profi kártyát még mindig a csak és kizárlólag professzionális kártyákat készítő 3DLabs csinálja. Persze ne feledjük, hogy őket pár éve megvette a Creative, úgyhogy nem biztos, hogy "saját zsebből" is el tudnák tartani magukat, de mind1.
Illetve egy frászt mind1!
Az Itanium mögött ott áll az Intel, a Power mögött az IBM, két pénzügyi óriás (ráadásul a "kommersz" piacot is jól megfejik, az egyik a Pentiummal, a másik meg majd a konzolokkal)
Valamint nekem úgy tűnik, mintha megfeledkeztetek volna arról, amiről 1-2 éve már egyszer vitatkoztatok: nevezetesen hogy az Itanium-ot pont az x-86 alapvető problémái hívták életre.
Mostanában A. S. Tanenbaum: Számítógép-architektúrák című könyvét olvasgatom (állítólag nem egy rossz könyv), a 2001es kiadást (az angol eredetije 99es), ebben már van szó az Itaniumról is. 6 fő problémáját melíti az x86-nak, és amennyire én látom, az x86-64 ezekből 1-et orvosol (a kevés számú regisztert)
(a 4gb-os korlátos már csak "ráadásként" említi, ezt persze megintcsak kezelni tudja az x86-64)
(az külön vicces, hogy a könyv a P-II 12 lépéses pipeline-ját mint "nagyon hosszú"-t jellemzi

Hol vagyunk még a Willamatte/Northwood-tól, a Prescottról már nem is beszélve

)
(Mellesleg, külön SFIJ kedvéért, az első problémát rögtön így vezeti fel: "Az IA-32 CISC ISA"

Ezzel amúgy csupán azt kívánom illusztrálni, hogy úgy általánosságban nem biztos, hogy értelmes azon vitatkozni, van-e értelme a CISC-RISC megkülönböztetésnek. A szempontjaidon múlik, érdemes-e megtenni ezt a megkülönöböztetést vagy sem. De hát ez persze mindennel így van.)
Szumma szummárum: _lehet_, hogy az x-86 mindent bekebelez (mert pl. először az IMC, aztán most a dualcore (ami majd tovább hízik) egyenlőre jól kezeli az egyik legfőbb problémát, azaz a memória és a processzorok között nyíló "ollót" ) , de az is lehet, hogy kipusztul egyszer és mindenkorra. És persze ez utóbbi sem jelentené azt, hogy akkor viszont az IA-64 fog tarolni.
És ez még mindig csak két szélsőséges lehetőség.
Mindenesetre nem hinném, hogy ezt 2005ben az íróasztal mellől azért ennyire könnyen el lehetne dönteni. Ahhoz azért ez a világ túlságosan kiszámíthatatlan
(Szerk: betettem a link-et is)
Szerkesztette: d n . r 2005. 11. 28. 22:47 -kor