[Rosen]

PERNECZKY Géza



    Borges
    (Találkozás a végtelennel)

    – Könyvekrõl lenne szó, – nyitottam meg a beszélgetést.

    Borges fáradtan biccentett. Eszembe jutott, hogy õ az argentin nemzeti könyvtár fõigazgatója. Bizonyára rendkívül unja már ezt a témát.

    – Illetve csak egy könyvrõl, de ez az összes többit is pótolni tudja, – tettem hozzá, talán, hogy magamat bátorítsam.

    Borges ismét bólintott. Elõhúzta felöltõje zsebébõl összes mûveinek bibliofil kiadását és felütötte a címoldalon.

    – Dedikáljam is? – kérdezte udvariasan. Valamit beleírt a könyvbe.

    Zavartan fektettem le az asztalra a példányt és azon gondolkodtam, hogyan terelhetném vissza a beszélgetést a megkezdett témához.

    – Ön szívesen foglalkozik a könyvek metafizikájával, – kezdtem el újra. Borges kissé fölemelte a fejét és majdnem vak szemei rám irányultak. Látszott, hogy fátyolos tekintete mögül megpróbál rámnézni.

    – Írt egy elbeszélést is, amely egy végtelen nagyságú könyvtárról szólott, – folytattam. – Ha jól emlékszem, “Babiloni bibliothék” volt a címe.

    Borges majdnem elmosolyodott. Az ajka szögletében egy kis ránc jelent meg, arca azonban komoly maradt.

    – Késõbb egy másik elbeszélésében korrigálta ezt az elképzelést. Itt már csak egyetlen könyv szerepelt, amelynek a lapjai azonban megszámlálhatatlanok voltak. Minden lap, amit az ember az ujjai közé vett, újabb két lapra nyílt szét. Ez a könyv fölöslegessé tette a végtelen nagyságú könyvtárat. Õ maga volt végtelen.Borges udvarias maszkja mögött ekkor végre megrezdült az író igazi mosolya is. Kesernyés volt ez a mozdulat. Annak az epébe mártott spongyának az ízét viselte, amivel a szomjúhozó megfeszített ajkát nedvesítették meg a katonák. Megrendülten hallgattam el. Borges némán ült velem szemben, és szelleme egy kastély homlokzatához hasonló tömörséggel magasodott a szobában.

    Végül megmozdult. Jobbját a halántékához emelte, mintha ez segítené õt abban, hogy jobban lásson.

    – Talált egy még jobb megoldást? – kérdezte.

    Hirtelen úgy éreztem, hogy a megoldás nem még jobb. Még csak nem is feltûnõen rosszabb. Egyszerûen az volt az érzésem, hogy semmi értelme sincs annak, amirõl beszélünk. De már nem visszakozhattam. Fölálltam, és a magammal hozott mappából egy rajzlapot tettem eléje. A papírra gyerekkézzel egy könyv volt festve. Az ábra a hotelek és a bankok közismert forgóajtajához hasonlított, csakhogy nem négy szárnya volt, hanem tizenkettõ. A tizenkét ajtószárny közös tengelyre volt fûzve, és a tizenkét ajtó külsõ éle a szélrózsa minden irányába mutatott kifelé. A papírlap felsõ szegélyére gyerekes betûkkel ez volt írva: – A végtelen könyv.

    – Bármely iskolai füzetbõl elõ lehet ezt a könyvet állítani, – magyaráztam. – Csak a füzetet borító keményebb lapot kell eltávolítani hozzá, és ezután úgy kell az asztalra állítani a füzetet, hogy a lapok sugarasan kifelé álljanak. Az olvasást ezután bárhol el lehet kezdeni, a füzetnek soha nem lesz vége. Mint a forgóajtó vagy a karusszel, a végtelenségig lapozható.

    Borges elõrehajolt ültében és balkezét is az arcához emelte. Ujjai a halántékán feküdtek, és egymás felé fordított két tenyere egy korridort jelölt ki abban a félhomályban, ami számára a világot jelentette.

    – Mi van az egyes lapokra írva? – kérdezte aztán.

    – Semmi. Valamennyi lap üres. Ha csak egyetlen jel fordulna is elõ a könyvben, már nem lenne végtelen, mert a kérdéses oldal a körbelapozás után újra fölismerhetõvé és azonosíthatóvá válna. – Kicsit gondolkodtam, hogy mit mondjak még. – Ez egy olyan könyv, amit még nem írtak meg, – tettem hozzá kétségbeesetten.

    – Intelligens, – jegyezte meg Borges. Aszott kezeit újra az ölébe ejtette; nyilván a könyv, amit még nem írtak meg, nem érdekelte õt tovább. Arca most egy ezeréves tölgyfadeszkához hasonlított.

    Úgy éreztem, illene még valami magyarázatot adnom.

    – A könyvet természetesen elõ lehetne állítani négy lapból, sõt akár kettõbõl is. A fontos csak az, hogy a lapok egy forgatható tengelyre legyenek fûzve. Mi több, határesetként elképzelhetõ lenne az a végtelen könyv is, amely csak egyetlen lapból állna. Ha ez a lap szabadon körbeforoghat, akkor megszámlálhatatlanul sokszor kerül majd az olvasó kezébe.

    Borges hirtelen felállt. Nem hittem volna, hogy ilyen gyors mozdulatra képes. – Mit írna erre az egyetlen lapra? – kérdezte élesen.

    Derengett bennem, hogy erre a lapra bármit rá lehetne írni. Hiszen nem különbözne semmiképp a többitõl. Borges álltában újra a halántékához emelte a jobb kezét.

    – Írjon rá egy egyest. Lapszámként, – közölte, mint valami utasítást. – Az egyetlen a végtelen rokona, – tette hozzá aztán enyhültebben. – Az Ön egyetlen lapból álló könyve jó modell ennek a rokonságnak a szemléltetésére.

    Engedelmesen bólintottam, és én is fölálltam. Világos volt, hogy itt a búcsú perce. Borges spanyolul köszönt el, a többi nyelvet ezúttal mellõzte. Az ajtóból azonban egy rövid bocsánatkérés kedvéért még visszafordult:

    – Elnézését kell kérnem, ha az ajándékozott könyv esetleg csalódást okozna. Már többször elõfordult, hogy a kiadóm hibás kötésû köteteket küldött el szerzõi tiszteletpéldányként. És az én szemeim már nem elég jók ahhoz, hogy átvizsgálhassam, hogy melyikük alkalmas mégis a továbbajándékozásra.

    S ezzel végkép távozott.

    Az asztalhoz fordultam, ahol az ajándékba kapott Borges-kötet feküdt. A fedõlap és a rányomtatott címsor rendben voltak, kinyitva azonban láttam, hogy a példány tényleg hibás. Csupa üres oldalból volt kötve, mint egy makett, és olyannyira üres volt, hogy még a röviddel elõbb bejegyzett ajánlást sem tudtam megtalálni benne soha.

[Rosen]

PERNECZKY Géza



    A civil pápa


    Én is voltam már pápa, jól emlékszem rá. Valószínûleg kicsit magasabb voltam, mint most, és a hajamat is másként nyírtam, különben azonban nem sokat változhattam azóta. Még külsõségekben sem. A pápai ornátusból ugyanis a hivatali idõmben sem tartottam meg egy idõ után többet, mint a könnyû, fehér cipõket, amik nyári használatra voltak jók, mert egyébként a megszokott utcai öltönyökben jártam, minden egyenruha jelleg nélkül. A halászgyûrût pedig, ami már régóta az apostoli elhivatás jelképe volt, és Szent Péter polgári foglalkozásából vette eredetét, az elsõ adandó alkalommal odaajándékozzam a Genezáreti tón élõ halászoknak. Õk aztán – úgy tudom – a londoni Sotheby’s-nek adták át árverésre, ahol a Szentszék egyik megbízottja, aki megszokásból járt el a mûvészeti aukciókra, szerencsére azonnal felismerte, és vissza is vásárolta. Azóta újra hordom. Ha akarod, megtekintheted.

    (Megtekinti)

    Aranyból van. A Szentszék tekintélyes vagyonnal rendelkezett, noha ez a vagyon már az én idõmben is csak töredéke volt az egykori gazdagságnak. Fõleg értékpapírok, miegyebek... A Vatikán területén lévõ mûkincsek ugyanis, amelyeknek az értéke felbecsülhetetlen, halott tõkét jelentenek. Michelangelo freskói például biztos eladhatatlanok – majd alkalomadtán nézd meg õket, a falra vannak festve. Az arany nagy részét már az elõdeim elszállíttatták Rómából és svájci, valamint amerikai bankok kezelésébe helyezték – bár úgy tudom, hogy az aranyat nem kezelik, csak õrzik. De mindegy. A lényeg az, hogy a vezetõ egyházpolitikusok már jóelõttem számoltak azzal a lehetõséggel, hogy Európa elveszik kereszténység számára. Mint tudjuk, ez be is következett.

    (Tudja)

    Bizonyára érdekelnek a részletek is. Hogy élt a pápa, mit csinált, mivel foglalkozott. De ki kell, hogy ábrándítsalak, mert én magam, a szó hagyományos értelmében, nem is uralkodtam. Már elhivatásom is elütött a korábban megszokott formáktól. Nem szenteltek pappá, még kevésbé püspökké, így hát soha nem lehettem tagja a bíborosi testületnek sem, és a papi szentség fölvételét késõbb, pontifikátusom éveiben sem szorgalmaztam. Az egész tradicionális hagyományt majd elmesélik mások. A konklávé azonban összeült, de eredménytelenül. Végül is hosszú viták, imák és böjtök után – én is csak hallomásból tudom, hogy miként történt – a bíborosi kollégium korelnöke rábökött egy hosszú pálcával Európa térképére. Meg kell jegyeznem, hogy a térképen nem is volt más kontinens feltûntetve, és ez a körülmény már önmagában is jól mutatja az egyház akkori vezetõinek a korlátait. Aztán hangosan fölolvasták a város nevét, amelyre a pálca vége mutatott. Ezt követõen a bíborosok a gregorián liturgia passzusait énekelték mindaddig, amíg a római telefonközpontból az illetékesek ki nem keresték és el nem hozták a nevezett város telefonkönyvét. A legfiatalabb bíboros dolga volt, hogy a Szentlélek sugalmazásának engedelmes eszközeként bekötött szemmel a telefonkönyvet felnyissa, és egy nevet megjelöljön benne. A gondviselés úgy akarta, hogy az én nevem legyen az. Azonnal fölolvasták a pontos lakcímmel és a telefonszámmal együtt. Pár perc múlva a vatikáni rádió az egész világ számára bemondta, hogy kire esett a választás, de ez alkalommal már elhallgatták azokat az adatokat, amelyek alapján ezrek nyúlhattak volna a telefonkagyló után, hogy felhívjanak. Hogy mi volt különben a vatikáni rádió mûsora? Meg kell vallanom, hogy ez a kérdés eddig nem nagyon foglalkoztatott. Mint egyszerû könyvtári tisztviselõ, soha nem hallgattam a vatikáni adást, késõbb meg azért nem érdekelt, mert a hírek amúgy is tõlem származtak. De úgy hiszem, a mûsor túlnyomó részében harangoztak... Bizonyára jól tudod, hogyan szólnak a harangok.

    (Nem tudja)

    Érdekesebb volt azonban az, ahogy a megválasztásomat a tudomásomra hozták. Válságos idõk voltak azok, de az évi szabadságomat azért ugyanúgy megkaptam, mint ahogy korábban is kijárt minden köztisztviselõnek az ilyesmi, úgy látszik, hogy ezek az alapszokások nem nagyon változnak. Egy kis holland kikötõvárosban idõztem éppen, szép hely, már persze annak, akinek van érzéke a történelmi levegõjû városokhoz. Régi épületek a belvárosban, öreg hajók és egyéb kedves részletek a part mellett... A rádióban bemondott hírekrõl természetesen nem tudtam, és így fogalmam sem volt róla, hogy a konklávé mit határozott. Éppen sült halat ettem egy szelet kenyérrel, amit a móló tövében vettem egy serpenyõvel dolgozó embertõl. Aztán kisétáltam a móló végéig, és ott, a padon üldögélve láttam, hogy egy magas, fekete köpenyeges alak közeledik felém egy telefonkönyvvel a hóna alatt. Az idegen megállt elõttem, valamit mondott a szállodáról, ahol a portás tudta, hogy melyik irányba indultam el sétálni, majd megkérdezte, hogy azonos vagyok-e. Bólintottam, mire õ letette a telefonkönyvet a padra, amelyen ültem, néhány lépést hátrált, és egy fényképfelvételt készített rólam, ahogy a halat eszem a kenyérrel. Mint késõbb megtudtam, a felvétel nagyon keresztényien hatott, és kedvezõ benyomást tett a hívekre, akik a televízióban és a sajtóban elõször ezen a fényképen keresztül ismertek meg. Én azonban ott, a móló végén még nem sejtettem, hogy mirõl van szó. Az idegen azonban, miután a kamerát a köpenye zsebébe süllyesztette, közölte, hogy én vagyok az új pápa, és amikor nevetni kezdtem ezen, nyomatékul széttárta a fekete palástját. A hosszú köpeny alól, amely a földet seperte, váratlanul föltárult a bíborosi ornátus. Képzelheted, hogy meg voltam ijedve.

    (Képzeli)

    Aztán tisztázódtak a részletek, és miután a könyvtárban, ahol dolgoztam, letelt a felmondási idõ, átköltöztem Rómába a Szentszékhez. Megérkezésemig rettenetes izgalom tartotta hatalmában a várost, mert az emberek el sem tudták képzelni, hogy mit fog kezdeni a hivatalával egy olyan pápa, akit azelõtt pappá sem szenteltek – még szerencse, hogy legalább katolikus családban születtem. De hát pápa mindenki lehet, aki tagja az egyháznak. Ezt persze csak kevesen tudták, de még az ilyeneket is nagyon zavarta például az, hogy annyira ragaszkodtam ahhoz, hogy a régi munkahelyemen a fölmondási idõ sértetlen maradjon. Az ilyesmi fontos a késõbbi nyugdíjjogosultság zavartalan elismertetéséhez. De hát annyira képtelenség tûnt mindaz, ami velem történt, hogy úgy éreztem, hogy a könyvtárosi nyugdíjamra szükségem lehet még. A pápai udvar csillogásához szokott embereket természetesen bántotta ez a kicsinyesnek tûnõ óvatoskodás. Elõdeim például tartották magukat ahhoz a tradícióhoz, miszerint a pápa nem nyugdíjazható. Arról nem is szólva, hogy különben is, micsoda különbség van egy köztisztviselõ és egy egyházfõ életstílusa között. Rómában megingathatatlannak tûnt akkor még az a felfogás, hogy a pápa mindig barokk... Te talán nem is tudod, hogy mit akarok ezzel a szóval jelezni. A barokk – és most igyekszem egyszerûen kifejezni magam – egy olyan testtartás, amit a kosztümös filmek vezéreinél vagy a turbékoló galamboknál te is megfigyelhettél már. Ha nem világos, megmutathatom. Idenézz, felveszek egy barokk formát!

    (Odanéz)

    Az elsõ idõkben persze még én is sok mindent félreértettem, és nehéz volt beilleszkednem, hiszen a nyelv is idegen volt. Még nehezebbé vált a dolgom, amikor kiderült, hogy nem akarok a hagyományok szerint eljárni, hiszen saját elképzeléseim voltak... Mindjárt az elsõ nap Rómában, a megérkezés körülményei, csupa félreértés... Kivezettek arra az erkélyre, ahonnan elõdeim a nagyobb ünnepeken az összegyûlt híveket szokták megáldani – “orbi et urbi...”. A tömeg rögtön tapsolni kezdett, mire föl én is tapsoltam. Az egyik bíboros azonban intett, hogy hagyjam abba, és egy misekönyvet toltak elém, amibe a pápai áldás volt lejegyezve a dallamával együtt. Mint könyvtáros, azonnal felismertem a kötésérõl és a kézzel festett iniciálékról meg miniatúrákról, hogy milyen történelmi értékû ritkaság fekszik elõttem, és a továbbiakban nem is engedtem meg, hogy ilyen becses értékû kódexeket ennyire prózai célra használjanak. Ez alkalommal azonban még egyszer, utoljára használatba vettem a kincseket érõ kötetet, és fölolvastam az áldás szövegét, majd pedig néhány szóval ismertettem a gregorián kottajegyzés eredetét és szabályait. Ez a jegyzési mód még négy vonalra helyezte a hangokat. Beszédem végén kinyilvánítottam, hogy a jövõben az egyházi dallamokat is öt vonalra fogjuk írni, úgy, ahogy a kottaírást Mozart és Beethoven is gyakorolták. A tömeg meg volt lepve, de érezték azt is, hogy mûvelt emberrel van dolguk, az újságok pedig másnap arról írtak, hogy, úgy látszik, az új pápa hivatalba lépése a klasszicizmus megjelenését jelenti az egyháztörténelemben. A klasszicizmus, tudod, az, amikor az ember az oszlopokat hangsúlyozza, bár ez a zenében nem ilyen egyszerû. Akkoriban persze szó sem lehetett a klasszicizmus kimért stílusának a bevezetésérõl, az oszlopokról nem is szólva... Egy alkalommal például, amikor a kíséretemmel együtt egy cementgyárat látogattam meg, a munkások közé vegyült terroristák tûzet nyitottak rám. Több bíborost, akik a hagyományos reverendát hordták, halálra sebeztek a golyók. Én azonban, a polgári ruhás személyek egyike, sértetlen maradtam – dacára annak, hogy a merénylõk tulajdonképpen tudhatták, hogy az új pápa civilben jár. De hát, úgy látszik, lámpalázuk volt. Az újságok, természetesen, felfújták a dolgot, egy részük azt írta például, hogy csoda történt. Kénytelen voltam a következõ vasárnapi prédikációmban megmagyarázni, hogy mi a lélektani háttere az ilyen melléfogásoknak, miközben atavisztikus reakciónak neveztem az egyenruhákra való lövöldözést. A televízió is közvetítette a beszédet, és az volt a meglepõ, hogy az érvelésem egyáltalán nem talált lelkes visszhangra. A sajtóban olyan nézetek kezdtek terjedni, hogy lehet, hogy cinikus vagyok, és ebben a kérdésben a jobb, és a baloldal váratlanul egymásra találtak. A bulvársajtó pedig arról írt, hogy abból a telefonkönyvbõl mondom a misét, aminek az alapján annakidején pápává választottak. Az igazság az, hogy ezeknek a támadó hangú megjegyzéseknek a lényeget illetõen igazuk volt. Rövid idõ elteltével ugyanis beláttam, hogy a Vatikán tényleg nem nekem való.

    (Megkönnyebbül)

    Elõször csak a lateráni palota azon szárnyából költöztem ki, amelyikben a pápai lakosztály volt. Korábbi sétáim során már megismerkedtem a Vatikán kertjeivel és szökõkútjaival, sõt bejártam a gazdasági és adminisztratív épületek helységeit is. A szent kongregációk hivatalait mindjárt a bennük tett elsõ látogatásom után Róma különbözõ negyedeibe költöztettem ki. Az új környezetben azonnal sokat javult ezeknek a hivataloknak a munkája – életközelibb lett ugyanis a stílusuk. Arról nem is szólva, hogy mennyit javult az intézkedés nyomán a Vatikán összképe, mondhatnám, tényleg érvényesülni kezdtek benne a tisztán múzeumi szempontok. Magam is a múzeumi szárny egyik részébe költöztem át, hogy közelebb lehessek a felbecsülhetetlen értékû kéziratokhoz. De az antik szobrok fehér márványalakjai itt úgy hatottak rám, mint a kísértetek. Végül is rátaláltam a vatikáni komplexumnak arra a részére, ami a legszimpatikusabbnak és legpihentetõbbnek éreztem – még most is itt lakom. A fõkertész lakása volt ez, egy kis épület a parkosított részek szomszédságában. Innen kilátás nyílik a rózsaágyásokra és a szökõkutakra is, a Szent Péter bazilikából pedig csak az impozáns kupola látható. Elintéztem, hogy a kertész méltó kárpótlást kapjon, és magam költöztem be a négy szobás, összkomfortos szolgálati lakásba. Soha nem laktam korábban ilyen jól. Arról nem is szólva, hogy a költözködéssel az egész pápai udvari etikett is összeomlott. Egy pápa elé, aki a cselédsoron lakik, nem lehet reggelente kézcsókra járulni. De mond, nem untatlak ezekkel a részletekkel?

    (Egy kicsit)

    Mindezek tényleg csak apróságok. A tulajdonképpeni problémák dogmatikus természetûek voltak. A hittételek, na meg a szervezeti fölépítés. A vatikáni könyvtárban lévõ ilyen irányú irodalom volt az elsõ, amit alaposan áttanulmányoztam. A dogmák nagy része több mint ezer évesnek bizonyult, érdekes módon azonban nem ezek a régi hittételek tûntek a leganakronisztikusabbaknak. Mária mennybemenetelének a dogmája például egészen késõi találmány, és egyike a legvalószínûtlenebb és legfölöslegesebb tételeknek is. Megfogalmazására talán csak azért került sor, mert terjedni kezdett az a felfogás, hogy a templomba járók elsõsorban az idõsebb asszonyok közül kerülnek ki – máig is ezeket az évtizedeket nevezik tévesen a romantika korának! A pápa tévedhetetlenségét kimondó híres dogma pedig alig száz éves volt akkor, de máris tarthatatlan! Úgy döntöttem azonban , hogy ezt a sokat vitatott dogmát fogom utoljára hatályon kívül helyezni, mert nyilvánvaló volt, hogy csak addig tudom a többi szent tételt megváltoztatni, amíg ez a tekintélyemet biztosító hittétel érvényben marad. Voltak az eljárásnak tisztán külsõséges, formai oldalai is. Az egész dolog sokkal hitelesebbnek tartott, ha ünnepélyes keretek között, vagyis az e célra készült szószékrõl hangzott el. Az ember mintegy vissza nyúl a szószékhez, hogy sikeresebben takarhassa el a tulajdonképpeni gondolatait – az ilyen stílust nevezik a szakértõk eklektikus magatartásnak. Az egyházban használatos megjelölés persze máskép szól: – “Ex catedra”. Akarod tudni, mi történt?

    (Akarja)

    Az elsõ hatályon kívül helyezett dogmák nagy örömet okoztak szerte a világban. Az emberek úgy látszik szeretik, ha hirtelen néhány szabályt megszûntetünk. Amint azonban a folyamat elõbbre haladt, és egymás után tûntek el a szent tételek, mindenki megijedt – furcsa módon még az atheisták is. Az egyik prédikációmban meg is említettem, hogy az egyház ellenségei a régi dogmákra alapozták azt a hitüket, hogy a vallásosság legyõzhetõ. A dogmák vesztével pedig nem a vallásosság, hanem az ateista érvelés végét érzik. Nem volt igazam, túlságosan is felületes benyomások alapján ítélkeztem. Az emberek attól tartottak, hogy a mindennapi kis szabályok is megszûnnek majd, egyszerûen azokat kezdték félteni – így például az elsejei fizetés-osztást, a vasárnapi munkaszünetet, és hasonlókat. Számukra ezek is örökkévaló tételeknek tûntek. A bíborosi kollégium volt az elsõ, amely a lemondásomat követelte – ez egyidõre javított a helyzetemen, mert az értelmiség annak igazolását látta ebben, hogy javíthatatlan avantgardista vagyok (tudod, ezek azok a szélsõségesen modernista emberek, akik legszívesebben eltörölnék a biztos nyugdíjjal járó állásokat is – nos, ha még emlékszel rá, hogy milyen súlyt helyeztem a nyugdíjjogosultságom megõrzésére, akkor máris tudhatod, hogy mekkorát tévedtek). A bíborosok jól elõkészített támadása után számos ország parlamentje – elsõsorban azok, amelyek éppen nyugdíjreformot készítettek elõ – tiszteletbeli tagjává választott, néhány marxista párt pedig azt javasolta, hogy lépjek be a történelmi materializmus klasszikusai közé. Volt valami tragikusan groteszk abban, ahogy a “klasszikus” jelzõ a személyemmel kapcsolatban újra és újra fölmerült. Mert a legtöbb ember – ahogy talán most te is, egyszerûen csak bolondnak tartott.

    (Tényleg)

    Talán a jezsuiták voltak az egyedüliek, akik pontosan tudták, hogy kivel állnak szemben. Már régóta követelték a pápai tévedhetetlenség dogmájának az eltörlését, mert csak saját magukat tartották tévedhetetlennek. Átlátva a szándékaimon és mert sejtették, hogy a tévedhetetlenség tételének az érvénytelenítése lesz az utolsó, minden erejükkel a dogmák gyors szanálását sürgették. Szent Pál apostol mellé helyeztek, és azt hirdették, hogy a katolicizmus és a modern gondolkodás nagy szintézisét készítem elõ, körülbelül úgy, ahogy Szent Pál egyesítette a zsidók és a görögök kulturális örökségét. Alig várták, hogy a pápai trón megrendülésével az egyházat a saját vezetésük alá vonhassák. Azzal lehetett számolni, hogy ha terveik sikerülnek, akkor az egyházat is utoléri a legrosszabb, ami történhet, tudniillik az egypárt-rendszeres kormányzás. Mint régi szakszervezeti tag és meggyõzõdéses demokrata, minden erõmmel ellene voltam az ilyesminek. A nyomás azonban egyre erõsödött, és éreztem, hogy nem sokáig tudok már ellenállni. Kénytelen voltam tehát meglepetésszerûen az egyházi rendek szervezetét módosítani. Kimondtam, hogy a rendek tagjai nem vállalhatnak tisztséget az egyház dogmatikai, illetve adminisztratív szervezeteiben. Ezzel különben csak egy régi gyakorlatot elevenítettem föl. A másik sakkhúzásom pedig úgy hatott, mint valami kárpótlás ezért. Megengedtem ugyanis, hogy minden pappá szentelt személy az egyházi hivatalok ellenõrzése és jóváhagyása nélkül publikálhassa a nézeteit. Bár ez úgy hatott, mintha a tudományos gondolkodást támogattam volna, valójában a diszciplínák megszûntetésével volt az intézkedés egyenértékû. Az egyéni vélemények árja valóban el is mosta azokat a kísérleteket, hogy a rendek és az egyházi szervezetek egységesen lépjenek föl, és így jussanak nagyobb befolyáshoz. Néhány filozófus az utolsó percben még mint zsenit kezdett ünnepelni – már megint az a klasszikus!... Máig sem értem, hogy ezek a nagy mûveltségû emberek miért nem vették észre, hogy csak azt csináltam, ami a mindennapi életben már évszázadok óta bevett gyakorlat volt. Tudsz követni?

    (Nem)

    De amit még el akarok mesélni, azt egy gyerek is megérti. A legutolsó rendelkezésemre álló vasárnapon nem csak a pápai tévedhetetlenség dogmáját oldottam föl, hanem nyilvánosságra hoztam azoknak a titkos folyószámláknak az adatait is, amelyeket a Szentszék a világ különbözõ bankjaiban tartott fönn, és ezzel együtt természetesen ismeretessé váltak a Vatikán legfontosabb üzleti érdekeltségei is. Ez az aktus nagyobb válságot robbantott ki, mint akárhány dogma érvénytelenítése. Órákon belül bezárták a világ legtöbb tõzsdéjét, és számos kormány még a napnyugta elõtt bejelentette az egyházi folyószámlák zárolását, illetve a vatikáni érdekeltségek államosítását. Nem értek el sokat vele, eltúlozták a dolog jelentõségét. De hát a politikusok teljesen meg voltak zavarodva. Elõítéletek rabjai voltak még régebbrõl, és nem akarták elhinni, hogy az egyház tulajdonképpen szegény. Csak miután egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, kezdtek foglalkozni a lapok azzal a kérdéssel, hogy mi az összefüggés a pápa tévedhetetlensége és az egyház államháztartása között. A legtöbb orgánum egyetértett abban, hogy az államháztartás nyilvánosságra hozatala fényes bizonyítéka annak, hogy a pápa mekkorát tévedhet. Ezeket a véleményeket természetesen nem cáfoltam meg. Míg kint a világban csak nem akart elcsitulni az izgalom, az egyház kebelén belül néhány megható epizód játszódott le. Például a ferencrendiek egy küldöttsége kereste fel a Szentszék hivatalait, és ferences csuhákat osztott szét a fõbb méltóságok hordozói között. Két napig én is hordtam a csuhát, noha nagyon kényelmetlennek találtam. A harmadik nap aztán megkezdõdött a Vatikán szanálása, amely több hónapig tartott, és csak külsõ gazdasági szakemberek bevonásával volt megoldható. Kénytelenek voltunk a bennük lévõ értékek miatt a 19-20. századi pápai sírokat is feltörni, és nekem emiatt sokkal nagyobb lelkiismeret furdalásom volt, mint mindazért, ami addig történt. A történelmi korok sírjai és az egész régebbi emlékanyag azonban érintetlen maradtak. A múzeumi részt pedig még ki is kellett bõvítenünk, mert sok mindent, ami korábban a liturgia része volt, most csak úgy tudtunk menteni, hogy a múzeumi törvények védelme alá helyeztük ezeket a dolgokat. Egy régi álmom valósult meg viszont azzal, hogy magát a Szent Péter bazilikát is múzeummá nyilvánítottuk. Nem lep meg, hogy így, többes számban beszélek?

    (De)

    Az említett vasárnaptól kezdve ugyanis már nem egyedül hoztam a törvényeket. Közösen tévedni jobb. A bíborosok legtöbbje azonnal elutazott Rómából, hogy mentse, ami a szerte elszórtan fekvõ birtokokból még menthetõ volt. Ezekben a napokban a szanálást végzõ testület vált a legfontosabb tanácsadómmá, meg persze a római rendõrkapitányság. Mert csakhamar hatalmas zarándokcsapatok lepték el a várost, és ha hagytuk volna, napok alatt elhordták volna ereklyének az egész Vatikánt. Mindenki csak egy kis darabot akart emlékül magával vinni a egyház testébõl, csak annyit, amennyi a zsebébe fér. Az olasz kormány azonban, amely tényleg valamennyi hasznot remélhetett a vatikáni folyószámlák nyilvánosságra hozatalától, szolidárisan viselkedett. Van fogalmad róla, hogy mit jelent az a szolidaritás, amire egy államhatalom képes?

    (Nincs)

    Ahhoz azonban ragaszkodtam, hogy a vatikáni kertek a pápa személyes használatában maradjanak. Sokkal több, mint a rózsák nyesése, úgy sem maradt meg a Szentszék hatalmából. Az egyház irányítása magától decentralizálódott és visszaszállt az egyes országok püspökeire. Alig egy évvel a pápai tévedhetetlenség dogmájának az eltörlése után összeült a csikágói zsinat, amely jogi formákba öntötte az új helyzetet, és eltörölte még a “Szentatya” megszólítást is. A következõ hónapok eseményei aztán világossá tették a számomra, hogy mint pápa, nem sokat tehetek már az egyházért. A harmadik világ püspökeit kértem meg, hogy az utódomat kijelöljék. Lemondásom után a vatikáni könyvtárba vonultam vissza, amelynek korszerû átrendezésére és katalogizálására attól a naptól kezdve készülõdtem, hogy ama holland kikötõvárosban tudomásomra hozták az elhivatásomat. A könyvtárrendezés szép munka volt, és egy jó évtizedig eltartott. Láttál már belülrõl könyvtárat?

    ( - - - )

    Na igaz, talán alig olvasol. Nyilván azt sem tudod, hogy mi lett az utódom sorsa. Vérmes ember volt, és bár alig maradtak hatalmi eszközei hozzá, mégis sikerült jelentõsen megreformálnia a keresztény szexuál-erkölcsöt. Ez is lett a veszte. Rosszul sikerült házasság lett az övé, és azzal végzõdött, hogy inni kezdett, és részegen annak a márványoszlopnak hajtott, amit még én emeltettem az “Ismeretlen Szent” emlékére. Ne nevess!

    (De nevet)

    A következõ pápák sem voltak sokkal szerencsésebbek. A legtöbbjük azzal fecsérelte el az idejét, hogy szép lakást rendezzen be magának a lateráni palota valamelyik szárnyában. Engem meghagytak a kertészházban, de a közelségük azt jelentette, hogy sok mindent kellett megtapasztalnom, ami nem volt a kedélyemnek való. Ahogy teltek az évek, nem is maradt más a régi ismerõsökbõl, mint a fõkertész, aki, miután megözvegyült, visszaköltözött hozzám mint albérlõ. Negyven éve, hogy trónra léptem, harmincöt, hogy mint a Vatikán könyvtárosa tevékenykedem, és ezen belül annak is már lassan tíz esztendeje lesz, hogy a fõkertésszel együtt lakom. Sokat beszélgetünk a régi szép idõkrõl, amikor a kertben még bíborosok sétáltak, és széles kalapjuk árnyékot vetett a pocakjukra. Na de nem ezért jöttem.

    (Nem nevet)

    Látom, éhes vagy. Az új munkakörödben a koszt is jobb lesz. Túl sokat enni azonban nem érdemes, mert ellustul az ember és lassúvá válnak a gondolatai is. Pápának lenni eddig még ma is fárasztó és nehéz dolog. Különösen neked lesz majd nehéz a feladatod.

    ( ? )

    Mert a kertésszel, mi ketten, öregek, úgy döntöttünk, hogy legokosabb visszatérni a régi módszerhez, ahhoz, ahogyan engem is pápává választottak. Telefonkönyv, az van manapság is, és hogy a múlt héten a kérdés újra aktuálissá vált, nem volt nehéz meggyõzni a választó-testületet arról, hogy a legjobb az ilyen dolgot az isteni gondviselésre bízni. Kissé meg voltak lepve az atyák, amikor a telefonkönyv éppen a te nevednél nyílott ki, de hát manapság mindenkinek van már telefonszáma. A sors különös kegyét látom abban, hogy ezúttal éppen egy képzetlen, sõt büntetett elõéletû emberre esett a választás. A könyvtárrendezés hosszú évei alatt ugyanis arra tanítottak meg a régi forrásmunkák, hogy az ész és az erények csak ritkán alkalmasak arra, hogy egy komolyabb és kiterjedtebb testületet, mint amilyen az egyház is, összekovácsoljanak. Virágzó évszázadait az egyház is inkább a félelemnek és a bûntudatnak köszönhette – nem pedig a kegyelemnek. A szép szó senkit sem gyõz meg az igazságról, a kiontott vér azonban tömegeket ejt a hatalmába. És nagyon régen volt az, hogy az egyház igazi véráldozatokat hozott. Holott az evangélium is egy ilyen véráldozat története! – többet is tanulhattunk volna belõle. De talán még nem késõ. A könyvtárat rendezgetve végül is megszerettem ezt az intézményt, és megtanultam becsülni az intézményrendszerét is, pedig én adtam meg a kegyelemdöfést neki. A te dolgod lesz újra feltámasztani.

    ( - - - )

    Ne fuss el! A te dolgod csak a gyûlölet lesz. Mert hiszek az értelmetlennek látszó áldozatokban és a kegyetlenség kegyelmet provokáló hatalmában. Hiszek abban, hogy gyûlölet nélkül nincsen termékeny hatalom, mert a szeretet is gyûlöletbõl fakad és hatalmat akar. A te feladatod csak az lesz, hogy vért onts, és ezzel megindítsd a gyûlölet és a szeretet közös munkáját. Te magad sem a gyûlöletet, sem a szeretetet nem fogod majd megérdemelni, de az emberek gyûlölni és dicsérni fognak, és gondoskodnak majd arról, hogy állandó továbblépésekre kényszerülj. A történelem újra elindul majd, vagy ha mindig is mozgásban volt, elindul hát újra az egyháztörténelem. Nem akarom, hogy az egyház legnagyobb könyvtára az eljövendõ századokban aktuális történelmi munkák nélkül maradjon!

    ( ...! )

    Ha megérkezel Rómába, várni foglak, mert hiszek abban, hogy idõvel hatalmas, nagy pápa leszel. A Szent Péter téren foglak várni majd egy máglya elõtt. A te dolgod csak az lesz, hogy felolvastasd valakivel a rágalmakat, amiket már összeállítottam, és mielõtt az emberek ráocsúdnának, hogy mi történik, meggyújtsad a máglyát, és mint az egyház árulóját kivégezzél.
    (Kivégezteti)

[Rosen]

PERNECZKY Géza



    Do it yourself literature


    A következõkben kísérletet teszünk egy kínai mese feldolgozására.

    A fáma szerint egy isten egyszer meglátogatott álmában egy parasztlányt. A lány a különös álomra késõbb is visszaemlékezett, és egy idõ múltán örömmel vette észre, hogy teherbe esett. Amikor eljött a szülés ideje, éppen a földeken dolgozott. Nagy csalódására azonban csak egy cipó nagyságú, mályvavörös fényû drágakövet hozott a világra. A lány, amikor erõre kapott, és hazament, ott is hagyta a barázdák közt az isteni szerelem gyümölcsét.

    Az eredeti mese e ponton váratlanul egy másik történetbe torkollik. A kõ ugyanis kalandos úton egy herceghez kerül, akinek a kezében egyik pillanatról a másikra gyönyörûséges istennõvé változik. A késõbbiekben aztán megtudjuk, hogy mi történt a kõbõl életre kelt isteni hölggyel és férjével, a herceggel, de soha többé nem esik szó a parasztlányról, aki az egész csodálatos dolgot a világra szülte.

    Próbálkozzunk meg azzal, hogy a történet igazi menetére rátaláljunk!

    A vörös fényû drágakõ tehát ott fekszik a barázdák között, és sokáig csak a felhõk játéka és az égbolton haladó napkorong ragyogása tükrözõdik benne. Végül azonban csak rátalál valaki a kõre, valószínûleg egy egyszerû ember, akinek szintén dolga van a földeken. Természetesen nagyon megörül a drágakõnek, de a talált kincs hamarosan mégis a bátorságát veszi. A kõrõl ugyanis kiderül, hogy beszélni tud.

    Ez a fordulat a kõ isteni eredetével magyarázható, valamint azzal az önkénnyel, ami általában a mesemondók kiváltsága. A mesemondó maga elé képzeli az egyszerû embert meg a mályvaszínû drágakövet, amely, lám, váratlanul megszólalt, és máris látja a következményeket: – a megijedt paraszt az elsõ adandó alkalommal elcseréli a követ valami apró hasznos alkalmatosságért egy arra utazó kalmárnál. Ez a kereskedõ ostoba ember lenne, ha nem ismerné fel a drágakõben rejlõ epikus anyagot. Úgy dönt hát, hogy a fõvárosba siet vele, ahol a fontos történetek játszódni szoktak. Ott pedig jó pénzért fölajánlja a drágakövet a császárnak. A császár egy egész vagyont fizet a beszélõ kõért, és alig várja, hogy egyedül maradhasson vele.

    – Mivel magyarázható, hogy beszélni tudsz – kérdezi a mélyvafényõ kõtõl, amely most egy párnán nyugszik elõtte. – Miben különbözöl a többi drágakõtõl?

    A vörös fényû kõ elõször csak tüzes sugarakat lövell a palota menyezte felé – fontos, hogy ezt a fényjátékot a mesemondó gondosan kiszínezze – de aztán tényleg beszélni kezd. A csázsár fülének annyira szokatlan ez az ezüstcsengettyûk hangjához hasonló, finom mívû hang, hogy elsõ elragadtatásában csak a zenéjére figyel, és nem is hallja, hogy mit mond neki a drágakõ. Végül azonban felfogja, hogy a válasz, amely a parázsló illatszerek karcsú füstfonalához hasonlóan kanyarog elõtte, tulajdonképpen egyetlen szó állandó ismétlésébõl áll: - semmiben, semmiben.

    A császár természetesen meglepõdik ezen a válaszon, és arra a gondolatra jut, hogy ha egy drágakõ beszélni tud, akkor az biztos az igazat mondja. Már pedig ha igaz az, amit a vörös fényû kõ hajtogat, vagyis, hogy nem különbözik a többitõl, akkor tényleg valamennyi drágakõ képes arra, hogy beszéljen. Fölösleges volt hát éppen ezt a vörös színû követ oly drágán megvásárolni. Bosszúságában fölemeli a követ a párnáról, és kihajítja a palota ablakán át az utcára. Aztán a kincstárba siet, ahol sorban megszólítja a legszebb és leghatalmasabb gyémántokat, a csodás erejû rubint- és smaragdköveket, a titokzatos zafírokat és a tört fényû topázokat. Amint azt már jó elõre sejtjük – eredménytelenül. A kövek nem válaszolnak.

    – A drágakõ hazudott! – kiáltja haragosan a császár, és parancsot ad a szolgáknak, hogy keressék meg a kihajított követ a palota elõtti térségen. Azok azonban nem találják.

    Csak egy mesében fordulhat ugyanis elõ az, ami a kõvel közben történik. A parasztlány sétál éppen arra, és amikor a mályvafényû kõ a lábai elé hullik, azonnal felismeri a drágakõben a gyermekét, és szégyenkezve, amiért annakidején oly mostohán cserben hagyta, fölemeli a porból, és elindul vele hazafelé.

    Útközben azonban a kõ megszólal, és elmeséli eddigi viszontagságait. Ez a fordulat arra készteti a lányt, hogy mégis csak megszakítsa az útját, és visszavigye a vöröslõ színû követ a császári palotába. A császár, aki közben már lemondott arról, hogy a csodálatos drágakövet valaha is viszontlássa, örömében azt ígéri a parasztlánynak, hogy ha minden jóra fordul, akkor háromszor annyit fizet a kõért, mint amennyit minap adott a kalmárnak. A császár ugyanis már sejti, hogy ez a történet nem mindennapi história, és hogy az eset fantasztikus természete csak valamilyen isteni szeszély játékával magyarázható – jó lesz hát, ha türelmet erõltet magára. Mélyen meghajolva megköveti hát a drágakövet, és arra kéri, hogy felejtse el a vele történt méltatlanságot. Aztán kérlelni kezdi, hogy árulja el végre, hogy miért vezette õt félre, és miért mondta, hogy semmiben sem különbözik a többi drágakõtõl.

    A mályvaszínû kõ azonban némán fekszik a selyempárnán, és nem válaszol. A császár többször is megismétli a kérést, de eredménytelenül. Végül haragosan fölegyenesedik, és int a palotaõröknek. Bizonyos, hogy a lány kicserélte a követ! Az õrök kihúzott pallossal közelednek a parasztlány felé.

    – Felséges Uram! – kiáltja ekkor kétségbeesetten a lány – most láthatod igazán, hogy a kõ igazat mondott. Valóban nem különbözik a többi drágakõtõl a világon...

    Itt a történetet tulajdonképpen be is fejezhetnénk, hiszen bizonyos, hogy a drágakõ soha nem fog megszólalni többé, és ezért minket sem érdekelhet különösebben, hogy mi lett a sorsa a lánynak. De tegyünk mégis próbát, mert hátha olyan fortélyos a parasztlány, hogy a védekezésével mégis csak új befejezéshez segíti a történetünket.

    És lám, a lány tényleg változtat most a taktikáján, próbál idõt nyerni. Arra figyelmezteti a császárt, hogy fordítsa figyelmét inkább a kõre. Nézze csak, hogy micsoda makulátlan fényû tûz izzik a mályva színû felszíne alatt, és gondoljon arra, hogy egy ilyen hibátlan lény, aminek a csodálatos fényét annyi árnyék sem csorbítja, mint amennyit egy porszem tudna vetni a tengerek tükrére, vajon egy ilyen tökéletes teremtménye az isteneknek képes lenne-e valaha is arra, hogy hazudjon a császárnak? Nem inkább arra kellene most figyelnie, hogy a kõ talányos magatartása valami olyan titkot takar, amelyrõl soha ember nem hallott eddig?

    A császár lelkét kétségek gyötrik. Úgy érzi, hogy megoldhatatlan rejtély elé állították. Mert hiszen ha a kõ igazat mondott, akkor valóban valamennyi drágakõ képes rá, hogy beszéljen. De senki sem hallott eddig még olyan drágakõrõl, amelyik tényleg megszólalt volna. Ha viszont csak azt akarta mondani a kõ, hogy azért hasonló a többihez, mert ugyanúgy, mint a õk, õ sem tud beszélni, akkor azzal, hogy elmondta ezt, már meg is cáfolta a mondandóját. De nincsen olyan drágakõ a világon, amely csak azért árulná el az igazat, hogy aztán ennek az igazság kedvéért elnémuljon és így hazudtolja meg önmagát! – Ó Istenek! – sóhajt fel kétségbeesetten a császár – miért is kérdeztem a kõtõl éppen azt, hogy miben különbözik a többitõl! Ha valami kevésbé fontosat kérdeztem volna tõle, akkor talán az igazság is máskép alakult volna, és a mályvafényû kõ még most is beszélni tudna hozzám!

    Látjuk, érdemes volt a parasztlányt szóhoz juttatni, mert olyan fordulathoz segítette a történetet, hogy a mesemondó is gondban van most, hogy miként segítsen mindent újra egyenesbe. Legjobb, ha nem is törjük a fejünket a megoldáson, hanem újra a lánynak adjuk át a szót. A lány azonban egészen máskép folytatja a párbeszédet, mint ahogy azt elvárnánk:

    – Nincsen itt semmi rejtély, Uram, – szól a lány. – Ám, ha tudni akarod a megoldást, akkor meg kell bocsátanod, hogy esetleg olyan titkot árulok el neked, amit nem szívesen hallasz. Arra kérlek hát, hogy ígérd meg, hogy akkor sem esik bántódásom, ha elárulom, mi az igazság.

    A császár fáradtan int, és a lány elmeséli erre, hogy az istenek szeszélye folytán miként fogant gyermeket egyszer álmában, és hogy történt az, hogy ennek a mennyei frigynek a gyümölcseként késõbb egy drágakövet hozott a világra. – Mikor a kõ hozzád került, Uram – folytatja a lány – nagyon fiatal volt még, nem úgy, mint a többi drágakövek, amik egyidõsek a világgal. Ahhoz, hogy a társaihoz hasonlóan õ is tökéletes legyen, tapasztalatokat kellett még gyûjtenie. Meg kellett tanulnia, hogy ha valaki csak arra képes, hogy kimondja az igazságot, akkor annak nem érdemes megszólalnia.

    – Felséges Uram, – mondja most a lány – biztos vagyok benne, hogy valamennyi drágakõ tud beszélni, de végtelen tökéletességükben ezek a kövek valamennyien hallgatnak inkább, és ezzel nyerik el az emberek megbecsülését és csodálatát. Most, hogy az én gyermekem is megtapasztalta, hogy a csoda csak addig tart, amíg ki nem mondja valaki az igazságot, úgy határozott, hogy örökre elnémul, és így érdemli ki az emberek szeretetét és bámulatát. Bölcs elhatározás, a kõ méltó arra, hogy palotád dísze legyen. Hiszen így, ilyen némán testesíti meg a tökéletességet, így, hogy állhatatosan hallgat, mond ki valami fontosat az igazságról...

    – De te, aki csak fecsegsz, bizonyára hazudsz! – kívánkozott ki nagy keserûségében a császárból, de aztán egy gyors mozdulattal mégis a szájára ütött, és hallgatott inkább. Mert bár tényleg nagyon nehéz volt visszatartania a haragját, mégis az jutott az eszébe, hogy ha úgy bosszulja meg magát a parasztlányon, hogy örökre elnémítja, akkor utólag a lánnyal kapcsolatban is kiderülhet az, hogy mégis csak igaza volt. Már pedig mire lenne jó ezt a szívet szorító történetet egy drágakõ után most egy hús-vér asszonnyal is megismételni?

    Fölösleges is azon törnünk a fejünket, hogy mi történt ezután még a lánnyal. Talán mégis fejét vette a császár, de lehet, hogy szabadon engedte, sõt, talán még a kényelmetlen kérdéseket felvetõ drágakövet is neki ajándékozta. A történet végén ugyanis nem a parasztlány áll, hanem a császár, aki a kincstárába siet, hogy sorra kézbevehesse az ott õrzött drágaköveket.
    Papírt és pennát készít ki maga mellé, hátha megtud majd valamit mégis a kövektõl, amit érdemes lenne le is jegyeznie. Ott ül aztán a palota legjobban õrzött szárnyában, és a hideg fényû, tökéletesre csiszolt ékköveket forgatja a kezében. Mivel nagy a csend körülötte, arra gondol, hogy jobb lett volna nem császárnak, hanem asszonynak születnie, ki tudja, talán akkor egyszer õ is egy új és addig ismeretlen drágakövet hozna a világra. Ezt a követ azonban gondosan megóvná a rossz tapasztalatoktól. Ha sikerülne vigyáznia rá, akkor elmondaná mindazt, amit õ tud a világról – a tapasztalatok elõtti dolgokról mesélne.

 

[Rosen]

PERNECZKY Géza

Ellenvonat


Elbeszélésünket annak a pillanatnak a felidézésével kell kezdenünk, amikor Badur Bahmadur, a hatalmas, az asztalra terített térképre mutatott, és így szólt a Tervezõ Bizottság összegyûlt tagjaihoz: – A Luna-parkot talán az óváros helyén lenne a legcélszerûbb fölépíteni. – Majd mivel javaslatát egyetértõ csend fogadta, kezével egy lendületes gesztust írt le a levegõben: – Ezzel mindjárt a régi imaházak, örömházak és színházak problémája is magától megoldódna. A munkálatokat ugyanis azzal kezdeném el, hogy ezeket a házakat a környezõ utcákkal együtt lebontanám. A részleteket aztán ráérünk késõbb is megbeszélni.

A Bizottság még aznap munkához látott. A szokásos öt éves ciklusok egyike állt a rendelkezésére, hogy a tervezési és a kivitelezési feladatokat elvégezze. Amikor ennek elteltével Bahmadurnak átnyújtották az elkészült Luna-park kulcsait, az uralkodó megilletõdötten ismerte el, hogy a Tervezõ Bizottság találékonysága és a munkára kivezényelt nép szorgalma rendkívüli teljesítményeket tett lehetõvé. Az új Luna-parknak, és benne a körhintáknak, a szellem- és hullámvasutaknak, vagy a különbözõ pályáknak, amelyek vízen, szárazon és a levegõben nyújtottak felejthetetlen élményeket, tényleg nem volt párjuk a világon. Különösen az esti órákban, amikor kigyulladtak a fények és mûködésbe léptek a rafinált tûzijáték-berendezések, vált vonzóvá a létesítmény. Olyan csillogó kaszkádokban és színesen pergõ fényjátékokban gyönyörködhetett a közönség, amit egyetlen más Luna-park sem tudott eddig produkálni. Ilyenkor az volt az ember érzése, mintha a Luna-park egy egészen kicsit a levegõbe emelkedett volna. A fák koronái és a pavilonok tetõzete szinte belekoccant azokba a rózsaszínû felhõkbe, amelyeket a mesterséges alkony pírja világított meg az esti égbolt illúzióját keltõ selyemkárpitokon.

Mindent felülmúlt azonban az a kisvasút, amely a Luna-park területét körbefogó síneken közlekedett. Gyakorlati okok miatt is szükség rá, hiszen a Luna-park igen nagy területre épült. Zöld színûre festett és piros kerekekkel ellátott mozdony húzta a vonatot, amely félóránként csattogott el a Luna-park létesítményei mellett. Mindenki megcsodálhatta az igazi gõzlokomotív-mozdonyt, és közelebbrõl is megfigyelhette, hogy miként mûködnek a váltók, amikor a szerelvény egy kis közbülsõ állomáson, amely a szarvasok és õzek kifutója mellé épült, egy mellékvágányra tolatott, hogy szabadon hagyja a pályát a közeledõ ellenvonat számára.

Néhány protokolláris eseményt kell még említenem: Bahmadur, a hatalmas, érdemrendeket osztott szét a Tervezõ Bizottság tagjai és a munkálatokban magukat kitûntetett dolgozók között és külön érdemrendet kapott a kisvasút konstruktõre is. Ezután átruházta a hatalom nagyobbik részét arra a népképviseleti parlamentre, amelyet a Luna-park közetlen szomszédságában építettek fel. Magának csak annyi jogkört tartott fent, hogy válságos idõkben személyesen siethessen az ország segítségére.

És ezzel elérkeztünk történetünknek ahhoz a fordulatához, ami miatt érdemes volt belekezdeni ebbe az elbeszélésbe. Nem telt el ugyanis sok idõ, és Bahmadur kénytelen volt az új alkotmánynak ezt a cikkelyét igénybe venni és a rendkívüli esetekre fenntartott uralkodói elõjogaival élni.

A válság, sajnos, magával a Luna-parkkal függött össze. Már említettük, hogy a kisvasút rendszeres mûködéséhez egy ellenvonat is hozzátartozott, de elhallgattuk azt, hogy ez a szerelvény a közbülsõ állomásokon áthaladva ismételten is elütött egy-egy embert. A balesetek kivizsgálása során aztán néhány igen különös dologra derült fény. A legsúlyosabb ezek közül az volt, hogy az ellenvonat a hivatalosan jóváhagyott költségvetés megkerülésével üzemelt. És amikor a arra került volna a sor, hogy felelõsségre vonják a tetteseket, egyszerûen az a hihetetlen dolog történt, hogy lehetetlen volt kideríteni, hogy ki volt az ötlet gazdája, vagy hogy egyáltalán honnan, miféle úton-módon került ez a második szerelvény a Luna-parkba. A vonat indulásának és célállomásának a helye is homályban maradt, a pályán való közlekedése pedig eredetileg egyáltalán nem is szerepelt az igazgatóság által kiadott menetrendben. Oda csak azután vették fel, hogy a megnyitás napján váratlanul feltûnt, és szembejött a síneken.

Azóta azonban megbízhatóan közlekedett. Valahányszor a Luna-park hivatalos szerelvénye a mellékvágányra tolatott, nem kellett sokáig várakoznia, a nem-hivatalos ellenvonat is mindig elõkanyarodott a közeli fák és bokrok mögül. Ahogy a látogatók csodálkozva tapasztalhatták, valószínûleg anélkül tette ezt, hogy a pálya egész hosszán végighaladt volna. És amint a kitérõvel ellátott kis állomáson áthaladt, akkor is akkora gõz és füstfelleget bocsátott ki magából, hogy ez a gomolygó páratömeg a vonatot pár perc újra elnyelte múlva a következõ kanyarban. Különös volt az is, hogy a szerelvény mindig tele volt emberekkel, de az ellenvonaton utazó jókedvû társaságot senki sem ismerte. Eleinte azért nem keltett ez különösebb feltûnést, mert az ablakokból kitekintõ vagy kedvesen integetõ utasok annyira rokonszenvesnek tûntek, hogy senki sem akadt fenn a feléje mosolygó arcok láttán. Amikor azonban a vizsgálatot végzõ szervek kihallgatták a Luna-park látogatóit, és azt kérdezték tõlük, hogy miért viszonozták olyan lelkesen az ellenvonat utasainak az integetését, az emberek némi fejtörés után rájöttek, hogy ami az ismerõs arcokat illeti, valószínûleg tévedtek. Képtelen voltak ugyanis emlékezni arra, hogy honnan ismerik õket.

Valószínû, hogy a titokzatos vonzerõ, ami az ellenvonat utasait körülvette, okozta a balesetek nagy részét is. A Luna-park látogatói közül többen annyira vonzónak találták mindazt, amit az ellenvonatra tekintve láttak, hogy megpróbáltak felugrani a szerelvényre. Bár néhány ügyesebb fiatalembernek állítólag sikerült is ez – õket azután senki sem látta többé – a legtöbb próbálkozó, köztük éltes családapák és nyugtalan vérû asszonyok is, akik talán az ellenvonatra fölszállva akartak új életet kezdeni, elhibázták az ugrást, és a kerekek alá kerültek. Összeroncsolt testük arról tanúskodott, hogy az ellenvonat kemény valóság, és nincs igazuk azoknak, akik azon a véleményen voltak, hogy az ellenvonat csupán afféle fantóm jelenség, a képzelet felelõtlen játéka.

Badur Bahmadur, amikor értesült az ellenvonatot körülvevõ titokzatosságról és a szerelvény okozta tragikus balesetekrõl, afeletti elkeseredésében, hogy a Luna-park még sem tökéletes, erõs haragra gerjedt, és egy azonnali hatállyal életbe léptetett rendeletével megtiltotta az ellenvonat közlekedését.

Másnap, amikor a Luna-park kinyitotta a kapuit, szokatlanul sok látogató tódult be a parkba, mert a tömegtájékoztatás szervei is közölték Bahmadur rendelkezését, és az emberek kíváncsiak lettek a fejleményekre. A tömeg csak a délutáni órákban kezdett ritkulni, amikor az összesereglettek csalódottan belátták, hogy hiába jöttek. Az történt ugyanis, hogy a kisvasútra, amely az új rendelet értelmében nem tolatott volna többé a mellékvágányra, hogy kitérjen a ellenvonat elõl, hanem a fõvonalon maradt volna, ezen a napon senki sem vett jegyet. Nyilvánvaló volt, hogy az emberek attól féltek, hogy az ellenvonat, minden tilalom ellenére, mégis csak szembejön majd. A törvényes szerelvény így – utas hiányában – el sem indult a végállomásáról. És tényleg igazuk lett az aggodalmaskodóknak, mert az ellenvonat egész napon át menetrendszerûen közlekedett. Az emberek egy darabig tapssal köszöntötték, ha megjelent. Késõbb azonban, amikor ketten újra megkísérelték, hogy rá, és ez a kísérletük balesettel végzõdött, a rendõrség a pályatest egész környékét lezárta. A lelkesedés lelohadt és elégedetlenség lett úrrá a tömegen.

Mikor Bahmadurnak jelentették a dolgot, az uralkodó némi gondolkodás után meghozta második rendkívüli rendeletét is. Ennek értelmében a kisvasút tervezõjét azonnali hatállyal perbefogták, elítélték, és teljes titokban kivégezték, több más személyt pedig hosszú börtönbüntetésre ítéltek. A periratok szerint a tervezõt – egy meglehetõsen fiatal embert – a tiltott könyvek és szakmunkák olvasásában találták bûnösnek. Valószínûleg ezekbõl az olvasmányaiból merítette az ellenvonat ötletét is, ami aztán a Luna-park nagy problémája lett. Bahmadur azért siettette a pert, mert a kisvasút tervezõjének az eltûnésétõl azt várta, hogy ezt követõen az ellenvonat is gyorsan semmivé foszlik majd. Nagy kegyesen csak annyit kedvezett, hogy megváltoztatta az ítélet végrehajtásának a módját. A kisvasút tervezõje így elkerülte a bitót, és egy kaszárnya udvarán fogadta az életét kioltó sortüzet.

Másnap azonban az ellenvonat újra megjelent, és továbbra is rendszeresen közlekedett. Közben a kisvasút eredeti szerelvényét is újra üzembe helyezték az illetékesek, és mivel nem tehettek mást, úgy intézkedtek, hogy a vonat tolasson csak megint a mellékvágányra azon a bizonyos közbülsõ állomáson, hogy az ellenvonatot átengedhesse maga mellett. Így is lett. Az ellenvonat, ha feltûnt a kanyarban, mindig nagy sípolással és vidám zakatolással csattogott el a bámészkodók mellett – nem lehetett megakadályozni, hogy egyre népszerûbb legyen. Nõtt persze a felugrók száma is, akiket örökre elvitt a vonat, de még többen voltak olyan próbálkozók, akiket a kerekek halálra gázoltak.

Bahmadur ekkor összehívta a Tervezõ Bizottság megcsappant kollektíváját, és ismertette velük harmadik rendkívüli rendeletének a körvonalait. Mivel biztos volt abban, hogy az ellenvonat végsõ soron az irodalom és a filozófia terméke, hiszen a fizika törvényeinek az alapján a jelenség megmagyarázhatatlan, úgy gondolta, hogy meg kell semmisíteni a nemzeti könyvtár raktáranyagát, ahol sok olyan könyvet õriztek, amit tanácsadói korábban kártékonynak, vagy legalább is gyanúsnak ítéltek. Legnagyobb meglepetésére azonban most ellenállásba ütközött ezzel a tervével. A Tervezõ Bizottság tagjai óvatos formában felvilágosították Bahmadurt, hogy a kérdéses könyvek jelentõs része korábban tankönyv volt, sõt egyes darabok a nemzeti irodalom klasszikus fejezetéhez tartoztak – így hát nem valószínû, hogy a központi könyvtár állagának megrostálásával jelentõsen csökkenne az ilyen könyvek példányszáma az országban. Sok van közülük még mindig kézben. Inkább azt javasolták, hogy az uralkodó az ellenkezõ utat válassza: Szervezze újjá és tegye hatékonyabbá a könyvekkel foglalkozó intézmények és tanszékek munkáját. Így talán remélhetõ, hogy az ellenvonat mûködésének az elvére is rátalálnak majd a szakemberek – és ha ez megtörtént, akkor már könnyû lesz üzemen kívülre helyezni a bajok okozóját.

Végül is gyõzött ez a javaslat. Megvalósítása azonban nem ment zökkenõk nélkül. A könyvek tanulmányozására adott õt esztendõ anélkül telt el, hogy érdemleges eredményeket hozott volna. Bahmadur kénytelen volt néhány súlyos ítéletet hozni, és a Tervezõ Bizottságot új tagokkal kiegészíteni. De mivel valóban érdemleges újabb javaslat az így felfrissített testülettõl sem érkezett, beleegyezett, hogy egy újabb ötéves periódus kezdõdjön el az ellenvonat titkainak a keresésével. Közben az ellenvonat a Luna-park megszokott részévé vált, és hosszú hónapokra annyira veszített a vonzerejébõl, hogy alig-alig akadt már valaki, aki megpróbált volna felugorni rá. Az ilyen apályos idõszakok az a reményt ébresztették az illetékesekben, hogy az ellenvonat teljesen konszolidálódik majd, esetleg magától ki is esik a forgalomból. De aztán – szinte szabályosan ismétlõdve – megint csak újra és újra felerõsödött az ellenvonaton való utazás gondolata, és ilyenkor a baleseti áldozatok száma is a magasba szökkent.

Az ellenvonat gyötrõ problémája lassacskán magát Bahmadurt is megviselte. Az uralkodó idõnek elõtte megõszült, gyomorbántalmai támadtak, a szíve és a mája sem volt rendben – többször kellett külföldre utaznia hosszú gyógykúrákra. Ezek a távollétek nem járultak hozzá tekintélyének a megtartásához. Megtört alakjához egyre kevésbé illett a “hatalmas” jelzõ, és az emberek ezért egyre gyakrabban emlegették õt úgy, mint Bahmadurt, a gondoskodót, vagy a bölcset. Volt ebben valami szánakozó ragaszkodás, és egyúttal egy picinyke siker is, ami azért mégis csak a Luna-parkot igazolta. Bahmadur érezte ezt, és amikor egyszer különösen borús volt a kedve, hogy vigasztalja magát, egy szûk kísérettel, majdnem inkognitóban ellátogatott a Luna-parkba. És ha már ott volt, engedett a kíváncsiságának, és elvezettette magát ama közbülsõ állomásra is, ahol az ellenvonat szokott áthaladni.

Míg a szerelvény elrobogott elõtte, különös gondolata támadt. Az jutott ugyanis az eszébe, hogy legjobb lenne felszállni erre a vonatra, és maga mögött hagyni a kormányzás gondjait meg a gyomorbántalmak fájdalmait. Legjobb lenne elutazni oda, ahová a vonat megy, az ismeretlen távolba. Irigykedve nézett a távolodó és önnön füstfellegébe burkolódzó, majd csakhamar a semmibe veszõ szerelvény után, és annyira elgyengült a vágyakozástól, hogy a Tervezõ Bizottság jelenlévõ elnökének is elmesélte, hogy miféle képtelenségek jutottak az eszébe. Krákogva, bûntudattól zavartan még azt is megkérdezte az elnöktõl, hogy képes lenne-e a Bizottság egy hasonló vonat építésére. Az elnöknek azonban, ahogy Bahmadurt hallgatta, felderült az arca, és hosszan, melegen nézett az uralkodó szemébe. De nem szólt semmit, hanem még mindig mosolyogva visszakísérte õt a palotájába.

Nem sokkal késõbb egy reményekkel kecsegtetõ jelentést tett Badur Bahmadur, a bölcs asztalára. Ez a jelentés beszámolt arról, hogy a klasszikus irodalom és a speciális szakmunkák tanulmányozása végre eredményre vezetett, és sikerült megtudni egyet-és-mást az ellenvonat mûködési elvérõl. A kutatás eredményeként megállapítható – szólt a jelentés –, hogy az ellenvonat minden valószínûség szerint nem egy szélsõségesen különc konstruktõr, és nem is egy szabotõr természetû egyén találmánya, aki valamilyen rivalizáló hatalom ügynöke lenne. Sokkal inkább tekinthetõ olyan berendezésnek, ami organikus része a vasutaknak, és nyilván ezen az úton kerülhetett át a motívum a Luna-park kisvasútjának az üzemvitelébe is. Valószínû tehát, hogy megszûntetése is csak a úgy volna lehetséges, ha felszámolnák a vasút intézményét általában, illetve bezárnák a Luna-parkot.

Elképzelhetõ azonban – és itt a jelentés részletezõvé vált –, hogy mûködésének megértése után bizonyos mértékig beavatkozzunk az ellenvonat közlekedésébe, és módosítsuk azt. Azok a kisebb változtatások, amik ennek elérésére szükségesek, lehet, hogy szakítani látszanak a hivatalos politikai vonal eddigi radikális elképzeléseivel (hiszen ezek az ellenvonat megszûntetését tûzték kis célul), foganatosításuk azonban mégsem tekinthetõ gyatra kompromisszumnak. Elég ha csak az ellenvonat népszerûségére gondolunk, hogy belássuk, mekkora haszon származna abból, ha ezt az érzelmi pluszt a dinasztia népszerûségével kötnénk össze. És a tervezet szövege ebben a szellemben folytatódott még hosszan. Bahmadur a Luna-parkban tett látogatása óta kissé más szemmel tekintett az ellenvasútra. Talán ez is okozhatta, hogy miután átolvasta a terveket, nem ellenkezett, hanem egyetértõen bólintott.

Így hát semmi akadálya nem volt többé annak, hogy néhány újabb év elteltével, amikor az ellenvonat módosítására vonatkozó kísérletek sikerrel lezárultak, egy déli, meleg órában elõször tûnjék fel a közbülsõ állomáson átrobogó ellen-szerelvény ablakaiban Bahmadur, a bölcs és gondoskodó õszülõ feje, és a Tervezõ Bizottság ötven tagjának mosolygós, a várakozókat barátságosan üdvözlõ arca. Az utasok még integettek is az állomáson várakozó emberek felé. Azok az elsõ pillanatban a meglepetéstõl bénultan tekintettek az ellenvonat ablakaira, de aztán kitört a hurrázás és a taps.

A módosításnak ezen kívül még meg volt az a haszna is, hogy egy csapásra megszûntek vele a kisvasút körüli tragikus balesetek. Attól a naptól kezdve ugyanis, hogy az ellenvonat ismeretlen utasainak a helyét az uralkodó és kísérete váltotta fel, senki sem akart többé felugorni a vonatra.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A forró város

A várost kétoldalról a fölhevült hegyoldalak sziklái fûtik. Alulról a Yesilirmak folyó meleg vize mossa a falakat. A keskeny földnyelven, amely a szirtek és a folyó medre között húzódik, állt egykor Pontusz király palotája. A parton most ottomán faházak roskadoznak. Egyikük-másikuk egyenest a folyó vízébe ereszti a falait. A legtöbb ház azonban a porban fürdik. A por pedig olyan, mint a radioaktív hamu: – éget.

Az utcák egy része már a délutáni órákban árnyékba borul. A völgy szûk, és a nap a meredek hegyoldal mögé fordul. De az árnyékos katlan még sem lesz ettõl hûvösebb, csak valamivel sötétebb. Az áttüzesedett sziklák most kemenceként fûtik a várost. A bennük felgyûlt hõség hullámokban löki el magát a kövektõl, és az alant elterülõ utcákat ostromolja. Igen, a meleg csapdába esett, és kavarog, mert nem talál magának semerre sem kiutat. A szárazon örvénylõ levegõben röptükben fulladnak meg a madarak. Hulló tollazatuk fölismerhetetlen piszokká õrlõdik, mire az utcákon földet ér.

Némán ereszkedik a házakra egy láthatatlan hadsereg, az ütközet birkózáshoz hasonlít, és hang nélkül folyik.

Ott, ahol tovább süt a nap, lassan elhalnak a csírák. A fény az ilyen helyeken elviselhetetlen, kimossa az ember szemébõl a felismerhetõ formákat. A magasban lobogó tûz átégeti a szaruhártyát és beszárítja a szem kocsonyás állagát – az ember megvakul. Akiben van életösztön, az elfordul, és még azt sem képes ellenõrzi, hogy kéken világít-e az ég a feje fölött. Csak egy öszvér bírja ki a napos oldalon – áll, és a hátával fogja fel a tûzõ meleget. Közelebbrõl nézve azonban kiderül, hogy már nem él. Kiszáradt lábai olyan merevek, hogy képesek a test súlyát megtartani. Most egy lángoló fényoszlop találja telibe a döglött állatot. Az öszvér megremeg és egyenletes léptekkel elindul. Hosszan baktat, merev egyenletességgel rakja a lábait. Így távolodik, míg csak el nem tûnik az íjként feszülõ utca hajlatában.

A túlélõk a kávéházak árnyas barlangjaiba húzódtak vissza, és forró teával vigasztalják magukat. A tea melegét a szájukba vett hûvös fürdõnek vélik. Nézik a kockacukrot, amit a teába dobtak. A cukor örömmel oldódik fel, és pezsgõ buborékokat küld a felszínre. A kávét csak kevesen isszák. Drága. A helyi lakósság abból él, amit a kövek izzadnak ki magukból. A szárított trágyaként felhalmozódó semmibõl.

Tényleg az a benyomásunk, hogy a szegénység rostos és darabos – korhadt deszkák, rozsdás bádoglemezek és rothadó szalma mindenütt. A legtöbb mûhely olyan sötét, mintha a föld gyomrába vezetne. A korom okozza ezt a sötétséget – megtapadt a falakon. Nehéz eldönteni, hogy honnan a korom. Van, ahol faszénnel fûtenek, mert a munkába vett fémet a nyári meleg egyedül nem képes megolvasztani. Másutt azonban csak az emberek megpörkölt lélegzete rakódik le ilyen sötéten.

Az arcok is kormosak. A legtöbb férfi ugyanis nem borotválkozik. A gyerekek teste is sötét. A hátukon azonban néha világító rózsaszín folt húzódik, teknõ alakú seb: – a leégett bõr hegei, illetve a nyers hús nyoma, ahogy lassan gyógyul. A gyerekek mégis bármikor hajlandók arra, hogy tíz fillérért kiszaladjanak az árnyékból a napsütésre. Az élelmesebbek és ügyesebbek ugyanezért a pénzért a hídról a folyóba ugranak. Ahogy kimásznak, testükrõl a víz kövér cseppekben hull a flaszterre. Gyíkok futnak elõ, és mintha hûvös aludttej lenne, úgy isszák a vízcseppeket.

A friss tej ismeretlen itt, hiszen a melegben percek alatt megsavanyodna. Tartósabb a méz. A sûrû mézbõl üvegtáblákat húznak a mesterek, és az így készült lemezekkel tapasztják be az imaház ablakait. A méhek azonban csak tavasszal láthatók, amikor még van esély arra, hogy nektárra találjanak. Ismert állat még a hangya, a kandírozott patkány és az énekesmadár. A kisebb madarakat száraz lopótökben tartják, amire sûrû sorokban kis nyílásokat vágtak, hogy gyönyörködni lehessen az ugrándozó állatkában. Csak a szép tollazatú talpas-tyúknak jár ki a vesszõbõl font kalitka. A kalitkák akkorák, hogy az állat éppen guggolni tud benne. Az emberek fantáziaszegények, el sem tudják képzelni, hogy a madár futkosni meg repülni szeretne.

Fontos nyersanyag a gyapjú, a kóc, és a rongy is. A zsiradékok nagy részét hagyományos módon a juhok farkából nyerik A farok ezen a vidéken vastagra hízik, és ahogy a juh legel, a földet éri. A levágott farok olyan, mint egy teli tömlõ. Felakasztva lóg a falakon, és noha hamarosan rohadásnak indul, a benne lévõ faggyú még sokáig használható marad. Legfeljebb avasodni tud, mert a zsír örök.

A nehéz levegõt a vendéglõbõl kiáradó égett olajszag és füst teszi még sûrûbbé. A tömbbé tapasztott birkahús lassan forog a tûz közelében miközben a pörkölõdõ masszán sárga zsírcseppek kapnak lángra. Olajos veríték csöpög a tûzet vigyázó férfi homlokáról is. Mögötte, egy rögtönzött kassza mögött ül az üzlet tulajdonosa. Öreg ember már, teljesen száraz a bõre – szõrszálakkal árnyékolt szemeibõl mintha halszálkák hullanának. Ez az egyetlen csapadék a nyári hónapok alatt.

Valamivel hûvösebb a levegõ a régi bazár bolthajtásai alatt. Itt még beszédfoszlányok is hallhatók. Valahányszor fejkendõs asszonyok hangja visszhangzik a belsõ folyosókon, a rõfös idegesen felugrik, odaáll a boltja ajtajába, és mosolyog. Az asszonyok sokáig alkusznak, isszák a rõfös ajkáról a sörbet levet. Mondják, hogy a régi bazár nyolcszáz éves. Valahányszor egy-egy asszony kilép onnan az utcára, mint megérintett mimózalevelek, megint összeesnek, és tovább fonnyadnak bent az árusok.

Szemben van a mosé. Sárgára festett fala fölissza, és nem ereszti tovább az imákat. Kis minaret áll mellette, a fedele kékes fénnyel rozsdásodik. Mellette egy akácfa, amely a porból szív vizet magának, és az éjszaka felhangzó kiáltásokból táplálkozik. Egy lovas kocsi várakozik az árnyékában. A lapos, rövidke jármû deszkáit mesebeli jelenetekkel festették ki, odaliszkekkel és Szindbádokkal. A csillogó színek és a pozsgás formákat sejtetõ körvonalak a vásári körhinták lovacskáira emlékeztetnek. A kocsi elé fogott ló is hasonló fajta, fából faragott törzsre húzott lakkozott papírmasé. Kicsiny termete alapján persze akár arab telivér is lehetne. Száz évvel ezelõtt még egy bég lovagolt az állaton. Ma egy kamasz hordja a bég bugyogóját, a kelme kifakult. A vastag öv, amelynek az volt a dolga, hogy a bugyogót a derékra szorítsa, már régen elveszett. Egy áruházi nadrágszíj helyettesíti.

Ahogy alkonyodni kezd, az elkallódott öv fénye váratlanul mégis csak megjelenik az égbolton. Végre visszavonulnak a lángnyelvek – holnap reggelig tûzszünet. A várost koronázó szirtek csúcsán rózsaszín lámpások fénye gyullad ki, és míg lent a völgyben elõmászik a pincékbõl a sötét, fent a hegyek csendesen világítanak még egy darabig. Lassacskán azonban elfogy ez a fény is, és lila árnyék kúszik a bágyadtan foszforeszkáló kövekre.

Ez az a perc, amikor megengedettek a csodák. Mehmed Cselebit látjuk, Bayezid szultán fiát, aki valamikor Amásya városát lakta és híressé tette. Élete azzal telt el, hogy fivéreivel a trónért hadakozott. Alakja most a sziklák árnyékából lép elõ. Lenéz a városra. Turbánját bokrokból rakta, köpenyét a napszítta kövek ráncai helyettesítik. Arca fekete. Nyolcszáz év óta harcol testvéreivel, és minden esztendõben újra megöli õket. Vezetése alatt minden nap visszatérnek az elkárhozott lelkek a gyehenna tüzérõl, – most megértjük, hogy ez a szörnyû átok az, aminek a súlya alatt napközben mélyebbre hajolnak a háztetõk. Ilyenkor, estefelé, Mehmed Cselebi, a gyõztes, kegyelmet hirdet, és fáradtan behunyja a szemét. Alakja újra kövekké hull szét, fekete arcát fölisszák a bokrok árnyékai.

Mint mikor a kályhára rácsukják az ajtót, azonnal sötétebb lesz. Még nincs hûvös, de máris megtelik a város emberekkel. A maradék fény pontos körvonalakat rajzol a szürkületben és a száraz formák most tisztán, minden félelem nélkül láthatók. A város lakói kis csoportokba verõdve sétálnak a folyóparton – köszöntik egymást, megbeszélik mindazt, amit a meleg napközben szobák csendjébe fullasztott.

A hídra egy macska fut ki, és az úttest közepén a forró porba dobja magát. Mintha megveszett volna, a hátára pöndörödve nyávog, kurrogva énekel.

Látni, hogy a bég, aki megtalálta a nadrágját és a széles selyemövet hozzá, lóra szállt, és most lassan poroszkálva közeledik a túloldalon. Eközben a folyó vize elnyeli a maradék fényt is, a ló minden lépésére sötétebb lesz valamivel. A lovagló alakból most már csak a kivont szablya föl-fölvillanó fénye vehetõ ki tisztán. A bég eléri a hidat. A macska nem veszi észre, hogy feléje közeledik, még mindig a porban fürdik, és kirúg a levegõbe. A bég most eléri a macskát, és mielõtt az fölpattanhatna, nyergében elõrehajolva megsuhintja a pengét. A kettészelt macska hangtalanul gurul a hídról a folyó meleg vizébe.

Éjszaka van. Egy találkára érkezett asszony beleharap a magával hozott mandulás süteménybe.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A földszínû ország


A földszínû ország kormányzója maga is agyagszínû. Idõsebb emberek a miniszterei. Kedvenc foglalkozása a szórakozás. Van egy kedvenc zeneszerzõje is, ez térdig porban áll, és énekel. Minden szám után nevetve kezet ráz a kormányzóval.

Különben az ország nem feltûnõ. Forró hagymalevest kínálnak az asszonyok, kenyér helyett káposztalevelekkel. A férfiak a sárgaréz trombitájukat használják kanálnak, azzal szürcsölnek. A zeneszerzõ közben külföldön jár, és egy ajándékba kapott fekete személykocsit hoz haza magával. A kormányzó látja a autót, majdnem el is kobozza, de aztán gyõz benne a mûveltség, és inkább maga is külföldre utazik. A lányok földig érõ szoknyában forognak, és ha tehetik, elszédülnek.

A földszínû ország májusban almavirágzik. Kaszálják a füvet, vágják a rozsot, nyesik a kezet-lábat, tövig. Sárgás nedv folyik az emberekbõl – a bibliában az áll, hogy vizelet. Gyertyát kell gyújtani a halottakért, imádkozni a kenyérbe sütött végtagokért, böjtölni a virágok színéért. Barna színûek a virágok.

A földszínû ország feledékeny. Csak tegnap volt hétfõ, és máris csütörtököt mondanak. Kifelejtették a többi napot. Csak a vasárnap marad emlékezetes. Akkor feketébe öltöznek az emberek, és a földszínû ország egy napra kifényesedik, mint a fekete sár. Az ökröknek is megengedik, hogy kisétáljanak az istállójukból.

A földszínû országnak nincsen vége. A hegyek után az alföldek jönnek, s az alföldek után megint csak hegyláncok. A hegyvidék azonban nem magas, inkább mély. A völgyekben, ahol különösen mély, ott laknak ugyanis az emberek. Az alföldek jóval magasabbak. Itt olyan messzire látni, mint a legmagasabb hegytetõkrõl. A hegyek sárgák, az alföldek zöldek. Az emberek szürkék.

A vonat soha nem érkezik meg, de sok állomáson cammog keresztül. Lassan megy a vonat, az utasok menet közben ugrálnak föl-le róla az állomásokon – szükségtelen hát, hogy megálljon, pláne, hogy megérkezzen. Igaz, egyes vonatok viszont mindig állnak. Az emberek ezekre is felszállnak, majd egy idõ után újra leszállnak róluk. Ilyenkor azt mondják: – Megérkeztünk.

Az utóbbi idõben keresett cikké váltak az üvegpoharak. Ezekbõl isszák a konyakot. Minden évben egy pohárnyi jut belõle a lakosságnak. A konyak földszínû, kissé zaccos. Az alját a gyerekeknek adják. A felnõttek nem isszák a zaccot, hanem kiköpik. A gyerekek megrágják, és csak utána köpik ki.

A földszínû országban mégis a szimfonikus zenekar a legfontosabb. Csak kevesen olvasnak kottát, így hát tekintélynek örvend. A zene az egyetlen dolog, amit nem borít agyagos vakolat. A muzsikusok szerint a zene piros, és fehér alsószoknya van alája kötve. Azonnal izgalomba jönnek, ha zenét látnak. Az asszonyok azonban csak kedvesen vihognak, és ha táncolnak, odavágják a sarkukat a padlóhoz és félig felemelik a szoknyájukat. Erõs a folklór.

A kormányzó még egy pohár konyakot kér, és mielõtt kiinná, az udvarra terel minden autót. Az udvar nagy, az autók lassan süllyednek el a mély sárban.

Szerte a földeken közben barnára érik a dohány. A földszínû ország a dohányból él. A külföldre szállított dohánylevelekért hozzák az új autókat. Az autók elsüllyesztését nevezik aztán fogyasztásnak.

A külföld messze van, és csodálkozik

[Rosen]

PERNECZKY Géza

Habsburgok


Franz Schubert kövér volt, szemüveges és kicsi, és ahogy azt a szakirodalom is számontartja: – nem tetszett a nõknek.

Franz Schubert ezen kívül doboz alakú volt, két arasznyi magas ládika aranyozott diófaburkolattal, oldalt a doboz éleinek a közelében pedig biedermeyer ízléssel kanyarított szegéllyel, és ez a szegély csontszínû reliefként emelkedett ki Franz Schubertbõl. A szerkezetet egy nagy lapos kulccsal lehetett felhúzni, és ha egyszer felhúzták, több mint harminc évig járt.

Ezen kívül volt benne egy madár is, errõl azonban nem tud a szakirodalom. A madár kanári alakú volt, de lényegesen nagyobb az ismert sárgás színezetû dalnoknál. Föl-le ugrált a dobozban és zongorahangon muzsikált. Volt egy kis tükör is a madárnak a dobozba téve, de az soha nem pillantott ebbe a tükörbe, mert a doboz belsejében amúgy is sötét volt. Csak a ládika fölött sütött alkalomadtán a nap, és ilyenkor a madárhoz is behatolt egy-egy vékonyka sugárnyi ebbõl a napsütésbõl. De a napsugár még így is aranylóbbnak bizonyult, mint a ládika bevonata, és melegített is. Franz Schubert, valahányszor a belsejében ezt a meleget érezte, pergõ valcer-ütemben forogni kezdett. Megbízható források állítják, hogy ennek a valcernek semmi köze sem volt az úgy nevezett Wiener-valcerekhez, melyeket késõbb Johann Strauss komponált. A dallam, miközben Franz Schubert forgott, egy orsóról pergett le. Selyemfonálhoz hasonlított, és az orsó nikkel fénye azonnal eltûnt, ha a dalnak vége volt. A Franz Schubert féle valcerekre nem lehetett táncolni.

Ismertek ezen kívül azok a széles alapozású, fortissimo hangzású akkordok is, melyeket az utókor ugyancsak Franz Schubertnek tulajdonít. Csak a doboz szétszedése után derült ki, hogy ezek a fájdalmasan felcsattanó, majd szaggatott passzázs-menetekre felbontott forték tulajdonképpen azzal a sötétséggel magyarázhatók, ami a doboz lezárt állapotában Franz Schubertet foglalkoztatta. A nagy zeneköltõ szenvedett a magánytól.

Rögtön a ládika mellett találja az utókor az úgynevezett Schubertiádákat is. Ezek nem tárgyak, hanem rendezvények voltak, és fõként kopott kabátos urak voltak rá hivatalosak a hozzájuk tartozó hölgykísérettel. A kabátok szürke és zöld posztóból készültek, a gombok sárgaréz fénye pedig a pudingok csillogására emlékeztetett. Mandula illatú délutánok voltak azok, amelyeken a Schubertiádákat rendezték. Rendszerint ki volt töltve a poharakba a bor is, de a résztvevõk elõbb énekeltek egy kicsit. A központi bútort Bösendorfernek hívták, és ez az alkalmatosság tíz ujjal volt összekötve Franz Schuberttel. Italozás közben persze fennállt a veszély, hogy – hiába azok a zongorázó ujjak! – valaki esetleg mégis csak lelöki a dobozt a Bösendorferrõl.

Meg kell említenünk még a kottákat. A korszak muzsikusai enyhén sárguló papírra rótták a kottafejeket, amelyek mint valami egzotikus mák, kissé lilás tónust kaptak a tintától. Franz Schubert rabja volt a szenvedélyeknek, és ezek közül is elsõsorban a kottavetésnek, ami nagyon könnyen ment neki – mintha csak mákot szórt volna a papírra. A tintát azonban nem itta, noha a Stephan-dóm konviktusában töltött esztendõk alatt sok ilyen rossz ízû tréfával kellett megismerkednie.

És ezzel elérkeztünk a történethez, amit el akartunk mondani. Ugyanis éppen a Szent István dóm tornyában szólaltak meg ismét a harangok, amikor valaki kuglófot hozott Franz Schubertnek. Ez a valaki most kivételesen nem egy kopott kabátos úr volt, hanem frakkos. Amikor bemutatkozott, kiderült, hogy a jövevény nem más, mint Metternich herceg.

– Hercegem – szólt Franz Schubert – alázatos szolgája vagyok.

Metternich ezt el is várta, és egy apró kézmozdulattal az asztalhoz intett kettõt azokból a titkosrendõrökbõl, akik a várost diszkréten az ellenõrzésük alatt tartották. Franz Schubertnek végig kellett néznie, amint a titkosrendõrök jóízûen megeszik a kuglófot. A kávéból azonban, amit Metternich szakácsnõje hozott egy zománcos kannában, kapott a nagy zeneköltõ is.

    Mi lesz a történettel? – kérdezte ezután Franz Schubert a látogatótól.

– Amit el akartunk mesélni? – kérdezte vissza Metternich herceg, és hamiskásan mosolygott hozzá. Elõvett egy csipkés zsebkendõt, és alig hallhatóan kifújta benne az orrát. Aztán újra megszólalt: – Ma elmarad a történet.

Franz Schubertnek is volt egy zsebkendõje, õ is elõvette hát a magáét, és megtörölte vele a szemüvegét. Aztán visszatette az orrára. Nem szólt semmit, hanem csak zongorázni kezdett.

– Mi ez? – kérdezte a herceg. Kezdte érdekelni a zene.
Schubert azonban éppen egy futam közepén volt, és nem válaszolt.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A hegy


Nem az egész hegy volt kopasz, hanem csak a középsõ, legmagasabbra emelkedõ domborulata, amely messzirõl nézve olyan képet nyújtott, mintha egy roppant méretû, pikkelyes hátú teknõsbéka ülne a hegygerincen.

A szürke színû, s laposra kopott sziklák szolgáltak a teknõc páncélzatául. A hegyoldalakat különben tömött, szubtropikus jellegû vegetáció borította. Magasra nyúló, sûrûn ültetett eukaliptuszok uralták a tájat, a fákat felváltva pedig itt-is, ott-is bozótos dzsungel burjánzott. Helyenként pinea-ligetek és girbe-görbe növésû, örökzöld levelû tölgyfafélék tûntek fel, majd pálmák és ernyõs levelû akácok alkottak összefüggõ foltokat. Ahol mégis egy-egy tisztás nyílott, ott a fû fölé emelkedõ virágok tarkállottak. Az ilyen világosabb nyiladékokban nagyon sok volt a virág, és a körös-körben párolgó eukaliptusz-olaj jóvoltából fûszerillattal volt telítve a levegõ. Minden arról árulkodott, hogy a természet a pogány istenek szokása szerint most is kihagyta a húsvéti passió állomásait, és azonnal, minden erõbevetéssel a feltámadást ünnepelte.

A turista nagycsütörtökön mászta meg a hegyet. A völgyben fekvõ faluban vett ki szállodai szobát, és mivel nem talált jobb elfoglaltságot magának, egy kis vállra akasztható táskát vett magához, és így indult el a kopasz magaslat felé. A táskában csupán egy pulóver volt, és egy mindig magánál hordott jegyzetfüzet az obligát golyóstollal. Azon kívül két harsogóan durva barna papírzacskó – ezekben hat narancsot meg egy tucat korán érõ körtét vitt most magával. A gyümölcsöt még indulás elõtt vásárolta a faluban, mert úgy gondolta, hogy jól fog esni a hegymászás közben frissítõnek. Többre nem is volt szüksége, hiszen a hegy tulajdonképpen nem volt magas. Úgy számította, hogy a koradélutáni órákra már vissza is érkezhet.

Delet ütött a toronyóra lent a faluban, amikor a elérte a gerinchez közel fekvõ régiót, és a sûrû bozótosból kilépve megpillantotta maga elõtt a kopasz tetõt. Itt, a buján zöldellõ hegyoldal és a belõle kiemelkedõ sziklás-kérges szürke domborulat határán nem volt semmi átmenet. Ahogy tekintetét az elõtte emelkedõ kopasz tetõre emelete, az olyan képet nyújtott, mintha emberi kéz építette volna. Az erózió simára gyalulta a sziklákat, a jól illeszkedõ, elnagyoltan szögletes táblák között csak egészen keskeny repedések sötétlettek. Zuzmó, meg viaszként vékony rétegben fénylõ ezüstös színû moha, és a hasadékokban összegyûlt, talán még az elõzõ nyárról visszamaradt, és azóta teljesen barnára aszalódott kevéske növényi törmelék tarkította a kövek sima, fakószínû felületét. Lehet, hogy gránit? – tette fel a kérdést magának a turista, amint a füves ösvényrõl, ami ideáig vezette, a kopasz domborulatra lépett.

Innen kezdve már nem volt nyoma semmiféle járt útnak, és különben is úgy érezte, mintha az utolsó lépés hirtelen ezer méteres szintkülönbséggel emelte volna magasabbra õt. Mert nem csak a zöld vegetációnak lett vége, hanem az árnyékos dzsungel mélyén zsongó élet is megszûnt hirtelen. A turista csak most, ahogy elindult a sziklás táblákon, és maga mögött hagyta a bokrok közt szorgoskodó madarak surrogó zaját és az ágakat megszálló cikádák lüktetõen monoton énekét, jött rá, hogy micsoda népes tábor nyújtott a számára társaságot eddig. Mintegy vezényszóra elhalkultak a delet kongató messzi harangok is, és egy rövid idõre szinte meglepõvé vált a csend. Még vagy két-háromszáz méter választhatta el õt a tompán legömbölyített tetõtõl, amely most tömör boltozatként és méltóságteljesen kiszélesedve domborodott elõtte.

Mintha malomkerék nagyságú korongokból kirakott flaszteren lépkednék – gondolta a turista, bár néha kissé kongott, visszhangzott a lába alatt a hegy, mintha alá lett volna pincézve. Ilyenkor megint az üreges szarurétegekbõl összeszáradt teknõsbékahát jutott az eszébe. Azt is észrevette, hogy sokkal tovább tart a csúcsig az útja, mint amivel elõször számolt, mert az egyre magasabban fekvõ sziklatáblák egy részét és a tulajdonképpeni tetõt a szelíd ívben gömbölyödõ hegyhát még egy darabig eltakarta elõle. De aztán mégis csak elérte a legmagasabb pontot, és megkönnyebbülten lélegzett fel.

A kilátás innen különös volt. Körös-körül csak a teknõc hátához hasonló sziklás táblák szürkéllettek, mert semmi jelentõs kiemelkedés vagy kõalakzat nem zavarta meg a lemezekre hasadt felület monton ritmusát. Ez az egyhangú látvány fogadta akkor is, ha megpróbált lefelé, a völgy irányába tekinteni, mert a hegyhát fokozatosan hajló boltozata eltakarta elõle a növényi vegetációval borított oldalakat. Ott, ahol már csak sejteni lehetett, hogy miként válik meredekebbé a hegy, a tetõrõl nézve egy darab párás semmi következett. Érezhetõ volt, hogy ezekre a takarásba került buján zöldellõ oldalakra innen föntrõl semmilyen szögletbõl nem nyílna most már kilátás, ehhez – akár csak egy roppant méretû gömb – túl szabályos alakú volt a hegy. Csupán a pára mögött felsejlõ távolabbi dombvidéket kaphatta el megint a tekintet. Ahogy a völgyek fölötti légtenger mögül visszaköszönt a turistának, aprócska erdõfoltjaival és itt-ott megjelenõ okker-színû településeivel olyan panorámaképhez hasonlított a táj, mint amilyeneket pasztell színekkel szoktak festeni a múzeumi diorámák mögé. Persze ez itt most valóságos táj volt, noha a hullámzó domboldalak túl messzi voltak ahhoz, hogy jól kivehetõ részletekkel is szolgálhassanak.

Míg a turista azzal szórakozott, hogy újra és újra végigpásztázta tekintetével a horizontot, hátha mégis rátalál valami érdekesre, rájött, hogy a csendet megint valami halk zúgás vagy talán inkább pulzáló susogás váltotta fel. A szél fújt itt a tetõn erõsebben, de ez a légáramlás nem kapaszkodhatott meg semmiben, és nem volt hûvös sem. A hol halkuló, hol erõsödõ széljárást mintha lassú ritmus szabályozta volna. Érdekes lett volt elképzelni, hogy talán a hegy az, ami így lélegzik – de a szürke kõbõl épült boltozat a lába alatt mozdulatlan maradt, és inkább a táj fölött feszülõ égbolt tûnt olyannak, mintha rugalmasan lüktetõ és megfoghatatlanul híg kupola lenne. A turista úgy érezte, hogy a tavaszi nekibuzdulástól dagadó kék ég palástja a feje fölött emelkedik és süllyed lassú ütemben.

Negyedórányit idõzött a tetõn, aztán elindult újra lefele. Alig jutott azonban valamivel lejjebb, rájött, hogy irányt tévesztett. Bár a sziklás táblák itt is egészen simán és szorosan követték egymást, mégis túl meredekre fordultak, és éppen a simaságuk miatt lehetetlen lett volna a megcsúszás veszélye nélkül próbálkozni a továbbmenetellel. Egy második és egy harmadik kísérlet is balul ütött ki, a meredek oldalak láttán a turistának itt is vissza kellett fordulnia. Megpróbálta hát összeszedni magát, és némi gondolkodás után úgy döntött, hogy a körülötte elterülõ panorámakép alapján fog tájékozódni. De ez sem segített. A pontos helyet ugyanis, vagy csak körülbelül az irányt, ami segítséget nyújthatott volna ahhoz, hogy megpillanthassa azt a környéket, ahol elõször tette lábát a domborúan kiemelkedõ tetõre, nem sikerült megtalálnia. Csak most jött rá, hogy bár csupán futó benyomása volt, hogy a hegytetõt gondolatban egy kupolához hasonlította, ezt a képet tulajdonképpen szó szerint kellene értenie. A meredek oldalak fogva tartották, és úgy tûnt, mintha egyáltalán nem vezetne út a hegytetõrõl lefele.

A turista ezen a csütörtöki napon késõdélután egy hisztérikus, pánikszerû rohamában hirtelenül attól kezdett félni, hogy a körtéi a táskában megbarnulnak és élvezhetetlenné szottyosodnak – ezért hát egymásután megette valamennyiüket. Aztán rájött, hogy milyen ostobán viselkedett. Apatikus zsibbadtság fogta el. Végül – már esteledett – fölvette a pulóverét, keresett magának egy mélyebb horpadást a sziklafelületen, lefeküdt, és a langyos sötétedésben várni kezdte az éjszakát.

Másnap, pénteken arra ébredt, hogy fázik, és amint megmozdult, érezte, hogy minden tagja fáj a kemény fekhelytõl. Opál fényû köd vette õt körül, alig húsz-harminc méterre lehetett csak ellátni. Megpróbált mégis tájékozódni. A tetõt többször is körbejárta, és eközben igyekezett minden felszíni részletet és kõalakzatot jól az emlékezetébe vésni. Délfelé megevett hármat a hat narancsból, aztán pedig arra az elhatározásra jutott, hogy a nála lévõ jegyzetfüzet segítségével feltérképezi a környezetét. A köd bár közben ritkult valamennyire, egész nap megmaradt, és mivel az egyenletes fényû derengésben a tárgyak nem vetettek árnyékot, a turista önkényesen kiválasztott egy ideiglenes érvényû északi irányt, amelyet az egyik szikla alakzaton egy sárgán virító és egy É-betûvel ellátott narancshéjjal jelölt meg, s ezután ugyanígy járt el a többi égtájjal is. Majd a maradék narancshéjat még kisebb darabokra törte, és kijelölte velük a tetõ azon szélsõ pontjait, amelyeket még a lecsúszás veszélye nélkül elérhetett. Aztán az egészet a részletekre is figyelve fölrajzolta a jegyzetfüzetébe. Lehet, hogy mindezzel inkább csak az idõt igyekezett eltölteni és az újra és újra visszatérõ éhségét elûzni, hiszen bár nagyon reménykedett benne, mégsem nem lepte meg, hogy a völgy felé vezetõ úthoz ezzel a módszerrel sem jutott közelebb.

A következõ, szombat reggel a köd mintha sokkal ritkább lett volna, idõnként egy-egy pillanatra kinyílt a feje fölött a felhõtakaró is, és ilyenkor fölragyogott a kék ég. Nemsokára a nap is kisütött egy félórára, és a turista végigfeküdve a reggeli ragyogásban fölmelegedõ sziklaháton kipihente a kényelmetlen és fázós éjszakát. Aztán folytatta az elõzõ nap elkezdett munkát. Nagy megkönnyebbülésére mindjárt az elsõ kísérletnél sikerült túljutnia azon a ponton, amelyet az elõzõ napon még mint veszélyességi határt jelölt meg. Oly messzire jutott, hogy elõször azt hitte, hogy már meg is szabadult a kopasz tetõtõl. Egy második és egy harmadik kísérlet is biztatónak mutatkozott – bármely irányba indult, most több szerencséje volt, és egyre távolabbra sikerült elérnie. A térkép is, amit a füzetbe rajzolt, egyre bõvült eközben. Mi több, a felfedezett új részletek annyira megszaporodtak, hogy mire elérkezett a dél, több új oldalt kellett nyitnia a füzetben a jobban megismert égtájak pontosabb feltérképezésére. Addig foglalatoskodott ezzel, amíg egyszer csak – éppen nyugati irányban haladva – megpillantott maga elõtt egy narancshéjat, mégpedig azt a keleti irányt mutató héjdarabkát, aminek valahol messze a háta mögött kellett volna lennie. Tovább haladva tényleg el is érte az éjszakai szálláshelyét.

Bármerre is fordult ezután, bár idõnként nagyon nehézzé vált a terep, mégis sikerült úgy tovább jutnia, hogy az elébe kerülõ kisebb-nagyobb meredekebb helyeket kerülgetve, de a fõirányt mindvégig megtartva elõbb-utóbb visszaérkezett oda, ahonnan elindult. A kopasz tetõ, úgy látszik, ennek a napnak a folyamán elvált a hegytõl, és mint egy szabadon úszó gödrös-göcsörtös felületû gömb, vagy mint egy szárnyatlan, de roppant méretû, pikkelyes-köves csupatest madár, a felhõfoszlányokkal tarkított semmiben lebegett.

Délutánra teljesen eloszlott a köd, és a turista megállapíthatta, hogy tényleg egy planétaszerû gömb felületén áll. A táj, az erdõkkel borított távolabbi domboldalak és a köztük lévõ völgyek meg falvak nyomtalanul eltûntek. Körbe-körbe csak a kék-színû égbolt volt látható. Ami azonban még meglepõbb volt, noha reggel még oly melengetõen sütött, nem találta most a napot sem. Az ég kékje steril volt, fényét egy erõsen sugárzó háttérvilágítástól kapta, amit a turista kínjában “elméleti fényforrásnak” nevezett el. Megette a maradék három narancsot is, majd a kopasz planéta különbözõ helyeirõl megpróbálta a narancshéj-darabokákat olyan erõvel elhajítani, hogy azok ne essenek vissza a reménytelenül szürke köves felületre. A narancshéjak azonban túl könnyûek voltak ehhez a kísérlethez, a kövek közt málló növényi törmelék pedig még porlékonyabbnak és foszladozóbbnak látszott – hajigálni való kavicsokat viszont nem talált a simára csiszolt gránitfelületen.

Természetesen felhagyott a térképezéssel is. Eszébe jutott ugyan a fantasztikus gondolat, hogy azzal, hogy a tetõt méterrõl méterre kikutatta és lassacskán teljesen feltérképezte, ezzel a felfedezõ-munkájával talán õ maga is hozzájárult ahhoz, hogy a körülötte fekvõ szûkebb környezet kiszakadjon a természetbõl. Ez azonban nagyon valószínûtlennek látszott, és még kevésbé tûnt elképzelhetõnek, hogy talán jobbra fordulna a sorsa, ha összetépné a füzetet. Különben is rájött, hogy eltekintve magától a hegycsúcstól, amitõl oly szívesen szabadult volna, a jegyzetei képezik az egyetlen dolgot, amit még birtokol. Este úgy feküdt le, hogy a mellére fektette a hegyhát alakzataival telerajzolt füzetet. Nem nagyon melegített, de úgy gondolta, hogy ha egyszer késõbb mégis rátalálna valaki, akkor a füzetbõl megtudhatná az illetõ, hogy miféle baleset történt vele.

Harmadnap, vasárnap reggelre újabb változás következett be. A turista ragyogó napsütésre ébredt, és amikor föltápászkodott, látta, hogy körös-körül fû virít, és nem messze tõle eukaliptuszfák ligetes csoportja zöldell. Csakhamar rájött, hogy a hegyoldal egyik tisztásán van – a kopasz tetõ is látszott innen, de jóval magasabban kezdõdött. A táskája pedig ott hevert mellette a füvön, és kinyitva látta, hogy csak a körték szottyosodtak el, a hat narancs azonban még érintetlen volt, és a füzet lapjai is mind üresek.

A narancsokat azonnal megette, majd visszatért a faluba. Bár meg volt róla gyõzõdve, hogy még mindig csütörtök van, a faluba érve mégis beleütközött a vasárnapi feltámadás körmenetébe.

[Rosen]

PERNECZKY Géza



    Irodalomról


    – Ez a történet egy vámpírmacskáról szól, – kezdte a kicsi ember. A vonal másik végérõl egyetértõ csend volt a válasz. – Ez a macska a japán császár palotájában dorombol, – folytatta a kicsi – míg csak ki nem tör rajta a vámpír természete.

    Ez így hangosan kimondva elég ostobán hangzott, könyvben olvasva azonban érdekfeszítõ volt. A kicsi ember zavartan el is hallgatott, és megpróbálta elképzelni, hogy barátja, a Nagy Ember, vajon képes-e rá, hogy a dolgot könyvben olvasva is el tudja képzelni. Csak amikor a Nagy Ember hümmögését hallotta a telefonban, akkor folytatta a történetet:

    – Ez a macska tehát egyszer csak ráveti magát a császárnéra, átharapja a torkát, és kiszívja a vérét. És mivel éppen senki sincs a szobában, magára ölti az asszony alakját, a kiüresedett holtestet pedig, ami most tulajdonképpen egy macska teste, eltûnteti nagy titokban.

    – És a továbbiakban úgy tesz, mintha õ volna a császárné, – szólt meg végre a Nagy Ember. Egy darabig csend volt. Aztán hozzá tette még: – Értem.

    – Nem biztos, hogy érted, – aggodalmaskodott a kicsi ember. – Mert ugyan bejár éjszakánként a császár hálószobájába, de nem azért, hogy vele aludjon, hanem hogy most az õ vérét szívja.

    – Egészen normális történet, – mondta a Nagy Ember.

    A kicsi azon gondolkodott, hogy tényleg normális-e az ilyen. – Ez egy mese, – tette aztán hozzá magyarázólag.

    A Nagy Ember azonban hallgatott. Lehet, hogy arra gondolt, hogy már mással is elõfordult az ilyesmi. És akkor mégsem mese. A kicsi ember közben maga elé képzelte a macskát, amint kimonóban és feltûzött hajjal, úgy, ahogy azt a japán metszetek is mutatják, a palota helységeiben jár-kel. A palotahölgyek mind ilyen macskaszerûek. Finoman hajladoznak, mint a bambuszvesszõ. A szamurájok persze inkább tigrisekhez hasonlítanak. Vicsorognak, és fegyverekkel hadonásznak. A kicsi ember eltûnõdött, aztán azt mondta:

    – Az irodalom néha elég vérszomjas.

    A Nagy Ember nevetni kezdett. A kicsi ezen majdnem megbántódott. Sietve folytatta:

    – A császár hamarosan teljesen elgyengül a vérszívó macska látogatásaitól, de nem lát át a szitán. Mivel azonban az udvar elõkelõségei mind érzik, hogy rontásról van szó, õrzésére a legjobb szamurájokat válogatják össze, akik aztán éjszakánként a hálószobája elõtt virrasztanak.

    – Na, de a macska csak rászedi õket? – vette át a szólt a Nagy Ember.

    – Mi az hogy! Mivel a császárné alakjában érkezik, nem kelt gyanút, az õrök átengedik õt. És azon kívül el is altatja õket, hogy biztosra mehessen. Mert a vérszívást csak észrevennék idõvel.

    – Tényleg mese, – látta be a Nagy Ember. A kicsi azonban úgy fogta fel ezt a megjegyzést, hogy a másik csak tudatni akarja, hogy nem tette le még a kagylót. Nagy lélegzetet vett, és kissé szaporábban folytatta:

    – Szóval a császár beteg lesz, és addig-addig, míg végül egy szegény gyalogos szamuráj jelentkezik strázsára, akinek korábban semmi esélye sem lett volna rá, hogy bekerüljön a császár testõrei közé. És tényleg õ az elsõ, aki gyanút fog, mert észreveszi, hogy valahányszor a császárné jön, az õrök sorban jobbra-balra dõlnek, mert elalszanak. Õ is rettenetes álmosságot érez, de hogy el ne aludjon, fogja a kését, és beledöfi a lábaszárába. A fájdalom aztán, amit érez, tényleg nagyobb, mint a macska varázsereje. Így sikerül ébren tartania magát.

    – Igen? – A nagy ember hangja gondterheltté vált. A kicsi érezte, hogy végre sikerült felkeltenie a kiváncsiságát. Hatásos szünetet tartott, és aztán kissé elfogódottan folytatta:

    – Ha pedig ez a fájdalom sem bizonyul elég erõsnek, hát fogja a szamuráj a fegyvere markolatát, és megcsavarja a kést a sebben. Így õrködik tovább.

    A Nagy Ember jól halhatóan lélegzett a vonal túlsó végén. A kicsi is ki volt merülve. Egy darabig egyikük sem szólt egy szót sem.

    – Mi történik aztán? – kérdezte a Nagy.

    – Az emberbõrbe bújt macska, amikor látja, hogy az egyik õr, hiába minden, csak nem alszik el, inkább visszafordul a saját hálószobája felé, és így megy ez azután nap mint nap, egészen addig, amíg a vérszomj vakmerõvé nem teszi. Akkor mégis csak megpróbál az ébren õrködõ szamuráj mellett a császár hálószobájába osonni. Az õr azonban nem engedi, és amikor a vámpírmacska érzi, hogy alulmaradna a küzdelemben, hogy nagyobbat ugorhasson, visszaváltozik macskává, és ezzel sikerül is az irháját mentenie.

    – Milyen könyv ez? – kérdezte ekkor a Nagy Ember.

    – Tõled kaptam, – szabadkozott a kicsi.

    – Nem való az az ilyesmi gyerekeknek, – jegyezte meg a Nagy Ember dörmögve. A kicsi szinte látta, hogy miként rázza a fejét.

    – Távolkeleti mesék, – mondta a Nagynak. – Szerinted kiválóan alkalmas arra, hogy megtudjam, mi az irodalom.

    – Hát arra igen. – A Nagy Ember tanácstalanul hallgatott. Aztán megkérdezte:

    – Mi a mese vége?

    – Könnyû kitalálni. A császár újra erõre kap. Amikor már teljesen meggyógyul, az erdõben egy vadászaton elejti a vámpírmacskát. A hûséges szamuráj pedig felismeri a dögben az állítólagos császárnét. Mindenki boldog.

    Ezzel nagyot sóhajtott a kicsi ember. De még nem tette le a kagylót, hanem kis idõ múlva újra megszólalt:

    – Apa?

    – Igen.

    – Szerintem a befejezés mutatja a leginkább, hogy mi az irodalom. Ami azonban a legfontosabb a mesében, az mégsem a befejezés.

    – Hanem?

    – Hanem az, ahogy a szamuráj megforgatja a kést a sebben, hogy el ne aludjon. Azon a ponton hirtelen nem mese többé. Nem is irodalom...

    – De, de, – vágott közbe a Nagy Ember. De aztán máris bánta, hogy közbe szólt. Hogyan magyarázza meg ezt a kicsinek? De mivel az még mindig a vonal túlsó végén strázsált, hát megpróbálta:

    – Lehet, hogy a hûséges szamuráj az író. Ezért irodalom... – De érezte, hogy nem jól fogott bele, talán jobb is, ha azonnal felhagy vele. A kicsi azonban türelmesen várt.

    – Kísértethistória, – tette hozzá aztán a Nagy Ember vigasztalólag. – Próbálj meg inkább aludni. – De hallotta, hogy a kicsi még mindig ott lélegzik a vonal túlsó végén.

    – Apa? – szólalt meg végre.

    – Igen.

    – Jó írónak lenni?

    A Nagy Ember megkönnyebbülten felnevetett: – Nem, – válaszolta. Ezerszer adta már ezt a választ a legkülönbözõbb alkalmakkor, könnyen ment neki. És mielõtt letette volna még a kagylót, kedveskedve beleszólt a telefonba: – Jó éjszakát.

    Meg akarta vele elõzni, hogy a kicsi valami olyasmit mondjon, mint például, hogy õ is író akar lenni, ha felnõ. A gyerek szobája az emeleten volt, és ilyenkor este még szabad volt egy kicsit az ágyban olvasnia. Néha a házitelefont használta, hogy az apjával társaloghasson. Ez nem volt rendszeresítve, de ha elõfordult, akkor elég nehéz volt eljutni a befejezéshez.

    A Nagy Embernek azonban megint csak sikerült, és ezzel visszatérhetett az íróasztalán fekvõ munkájához. Dolgozott hát egy darabig, de egyre nyugtalanabbul. Végül újra felemelte a kagylót, és hallotta, hogy a gyerek a vonal másik végén még mindig ott õrködik. Összecsapta a papírjait, és felrohant hozzá a lépcsõn.

 

[Rosen]

PERNECZKY Géza



    Isteni történet


    Történetünk párbeszédes természetû: két istennel van dolgunk, és ezek beszélgetnek egymással. A csevegés színvonala méltó a szereplõ személyek rangjához. Olyan magas, hogy túlzás nélkül állíthatjuk, abból emberi szóval semmi nem adható vissza.

    Ennek a sajnálatos körülménynek a tisztázásával – mielõtt egyáltalán elkezdhettük volna – tulajdonképpen történetünk végéhez is értünk. Kárpótlásul azonban megkísérelhetjük az elbeszélésünkben szereplõ isteneket a mi gyarló elképzeléseink alapján leírni.

    Az egyik isten olyan ellipszisként fogható fel, amelynek az egyik gyújtópontja az általunk ismert tér-idõ rendszeren belül fekszik. A másik gyújtópont azonban idegen dimenziókban nyugszik. Lehetséges, hogy ezek a dimenziók azt is megengedik, hogy az ellipszis még további, harmadik, negyedik, és n-edig gyújtóponttal is rendelkezzék, az isten természetét azonban ezek között az ismeretlen kooordinátarendnszerek között képtelenek vagyunk tovább követni. Mindenesetre a gyújtópontok szokatlan elhelyezésével függhet össze ennek az istennek a sajátos érzékvilága is. Érzékszervei közül ugyanis csak egy emlékeztet emberi tapasztalatokra, nevezetesen a tapintása. Az isten ujjbögye hatalmasan fejlett. Ebben a pillanatban is kedvtelve pihenteti ujjahegyét a Pireneusok gerincén – feltehetõ, hogy a havas csúcsok hûvössége kellemesen ingerli õt. Ebbõl – valamint a méretek különbségébõl – következik, hogy az egyiptomi piramisokat már képtelen lenne hasonló érzékenységgel észlelni. Talán nem lepjük meg az olvasót, ha ezek után eláruljuk, hogy ez az isten kedélyes természetû lény. Kedélye fényesen ragyog – egy egyszerû paraszt szavai szerint úgy fénylik, mint a cukros zománc a spanyol süteményeken.

    Forduljunk most a másik isten felé. Ez inkább bölcsességre hajlamos. Ennek megfelelõen alakját is inkább a gömbszerû formák közé sorolhatjuk. A gömb azonban, amit ez az isten leír, idegenkedéssel töltené el a geometria akadémikus képviselõit. Érzékszervei nem annyira a térben, mint inkább az idõben keresnek támaszpontot maguknak. Talán ennek az idõbeli szenzibilitásnak köszönhetõ, hogy ez az isten egészen jelentéktelen méretû változásokat is észlelni tudott, így például követni tudta a tengeri bálnák helyváltoztatását. Olvasóink ezek után bizonyára megértik, hogy ez az isten miért tartott ki sokáig a mellett, hogy a bálnák a föld kizárólagos lakói. Amikor az emberek elszaporodásával a bálnák lassacskán kipusztultak a világtengerekbõl, ez az isten tanácstalanul állt az érthetetlen fordulat elõtt. Vissza is vonta érzékszerveit azokba a tartományokba, amelyek közelebb estek a világ teremtéséhez, és így a bálnákban gazdag vizekhez is.

    Ennek a másik istennek – látjuk – voltak már rossz tapasztalatai a világgal, hiszen feltehetõ, hogy nem csak a földön érték csalódások, hanem más naprendszerek másfajta bolygóin is. Hiába, az idõ nem hálás közeg, ha a tartományaiban téblábolunk. Ezért alakult ki lassacskán istenünknek is az a szokása, hogy ráncokat vonjon a hallhatatlansága köré. Ismét csak idõbeli gyûrõdéseket kell magunk elé képzelnünk, amelyek távol tartották az Örökkévalót a kozmosz történetének kevésbé sikerült – mondjuk így – környezetszennyezett periódusaitól. Az isten azonban nem szégyellte, hogy ilyen finnyás, ellenkezõleg: egész tikát és esztétikát alakított ki magatartásának a védelmére. Hogy megint az elõbbi parasztot idézzük, ez az isten úgy viselte a gyûrûsen feltüremkedett idõ-ráncait, mint egy felvirágzott ünnepi tehén a nyakába akasztott díszes koszorúkat.

    E ponton bizonyára felteszi az olvasó a kérdést: – ki ez a paraszt, hogy ilyen pontos részletekkel tud szolgálni az istenekrõl? Nos, a válasz talán kiábrándító: – nem tudjuk. De az istenekkel kapcsolatban gyakran torkollik kíváncsiságunk ilyen megválaszolhatatlan kérdésekbe.

    Több pozitív adatot remélhetünk azoktól a hittudósoktól, akik behatóan foglalkoztak az isteni természet kérdéseivel. Mindjárt a leghíresebb közülük, Aquinói Szent Tamás is többször kísértésbe esett, hogy elképzelje, miként folyhat le két igen magas osztályba tartozó isten társalgása. A probléma természettudományos megoldása a tizenharmadik században azonban még nem volt lehetséges. Egyáltalán, hogy felmerült, az is csak szentünk ama beállítottságával volt magyarázható, hogy úgy gondolta, a tudás fontos fundamentuma lehet a hitnek és a tágabb értelemben vett hitigazságoknak. A szent-tamási kíváncsiság alapja – ezt is tudjuk – a görög kíváncsiság volt, és a görögök, mint közismert, néha egészen messze fekvõ és bizarr dolgokra is kíváncsiak voltak.

    Végül is Szent Tamás, mivel – mint már említettük – a természettudományos utat nem választhatta, úgy döntött, hogy erkölcsi oldalról közelíti meg a kérdést. A morál-teológia volt ugyanis az egyik legerõsebb vonása.

    – Mi jó van abban, – tette fel tehát a kérdést – ha két isten szóba áll egymással? – És rögtön bûntudat fogta el, hiszen csak egy isten létezett.

    A két isten közül ekkor az, amelyiket derûs természetûnek jellemeztünk, ösztönösen megérezte, hogy váratlanul egy harmadik fél lépett be a transzcendentális eszmecserébe. Bár nem tudta eldönteni, hogy ez a harmadiknak megszólaló alany inkább anyagi, vagy merõben szellemi szubsztanciával bír, mégis azonnal erõs idegenkedés fogta el, és akaratlanul is megborzongott. Elhúzta ujját a Pireneusok hegyláncától, és ezzel kissé el is térítette útjáról a földgolyót.

    A föld perdült egyet, és néhány óra múlva a napba zuhant. A katasztrófa azonban olyan idõpontban történt, amikor az légitestek mozgását leíró törvények még nem voltak ismertek. Az eset ezért nem keltett döbbent meglepetést.

    Maga Szent Tamás is alázatos engedelmességgel fogadta az isteni gondviselésnek ezt a fordulatát, és belenyugodva a megváltoztathatatlanba várta a világ pusztulását. Még egy utolsó mozdulattal azonban a kéziratai felé nyúlt. Az egyre forróbb levegõben fuldokolva még volt ideje arra, hogy följegyezze az egyik pergament hátoldalára:

    “Az Isten végtelen kegyelmében megóvott minket a teljes és maradéktalan igazság megismerésétõl. Ennek megértéséhez ugyanis sem eszünk, sem pedig hitünk nem lenne elég erõs. Azt gyanítom, hogy amit eddig tudni véltünk, az annyira távol áll minden bölcsességtõl, hogy annak még az ellenkezõje sem lehet igaz. Példa: Egy Isten van. Az ellenkezõje: Sok isten van. Elképzelhetõ azonban egy harmadik állítás is, amely nem vezethetõ le közvetlen dedukcióval a másik kettõbõl: Egy Isten sincs.”

    Itt tartott a Doctor Angelicus a följegyzéseiben, amikor az írópultjára fektetett pergament lap lángra lobbant. Pillanatokkal késõbb ugyanez történt magával a nagy szenttel is.

    Hála az így elhamvadt kézirat oldalnak Róma késõbb semmi kivetni valót nem talált Aquinói Tamás gondolataiban, és nem csak a szentjei közé fogadta be, hanem az egyháztanítói címmel is kitûntette.

    Hogy e késõbbi eseményekre egyáltalán sor kerülhetett, az csak azzal magyarázható, hogy a föld mégsem pusztult el olyan nyomorúságosan, mint ahogy azt Szent Tamás itt ismertetett élettörténete feltételezi. Ennek a titoknak a megfejtésére a gömb természetû isten közbeavatkozását hozhatjuk fel magyarázatul.

    Ez az isten rokonszenvezett a földdel, e szintén golyó alakú, és sok szempontból színesnek számító égitesttel, és mint az idõ dimenziójában jártas világszellem, képes volt arra, hogy az idõt több szálra bontsa, és az egyes folytonosságok közül mindig csak a neki tetszõt részesítse elõnyben. A föld napbahullása olyan momentum volt, amelyet már csak az ellipszis alakú kollégája iránti szimpátiája miatt sem volt kedve igazán megtörténtnek tekinteni, hiszen tudta, hogy ez a társ-isten például kedvvel masszírozza az ujjbögyét a magasabb hegyláncokon. Úgy döntött tehát, hogy ez az esemény töröltessen a világtörténelem lapjairól, és legfeljebb csak mint irodalmi fordulat jöhessen szóba.
 
  KismesterekDávid mester fõleg kisalakú csendéleteket festett. Az utolsó kép, amit befejezett, különösen kicsinyre sikerült, mert nem volt rajta más, csak egy szabadon lebegõ szappanbuborék.

    A buborékon azonban kissé legömbölyített sarkokkal ott tükrözõdött a mûterem ablaka is. És ha az ember közelebbrõl nézte a képet, akkor az is kiderült, hogy ezen az ablakon át ki lehet nézni az utcára. Finom hajszálecsettel voltak a dolgok az utcán megfestve: a szemközti ház homlokzata, egy lovas kocsi az úttesten, meg néhány sétáló alak. Fehér galléros emberek, akik a holland tizenhetedik század ízlése szerint voltak öltözve.

    Dávid mester sokáig vizsgálta az elkészült képet, és nem nagyon zavarta õt e közben az, hogy tudta, a szappanbuborék gömbölyû felületén a dolgok, például az ablak is, duplán tükrözõdnek, mert a buborék hátoldalán is megjelenik a kép, igaz, hogy akkor már – ahogy homorú felületû tükrökben az történni szokott – a fejetetejére állítva. Ha akarom, bármikor megfordíthatom a képet, – gondolta. De aztán megérkezett Bartolomeusz, egy festõkollégája, akinek éppen meghalt a felesége. Illett hát elbeszélgetni vele.

    A jövevény természetesen azonnal észrevette az állványon álló kicsinyke képet, közel hajolt hozzá, és a buborékban tükrözõdõ ablakon át kinézett az odafestett parányi méretû utcára. Aztán elfordult a képtõl, és a mûterem igazi ablakához lépett. Látszott rajta, hogy megpróbálja a valóságban is ellenõrizni azt, amit a szappanbuborákba pillantva látott.

    – A kocsi már elment – szólalt meg Dávid mester – És persze hazamentek az emberek is. Csak a ház szemben ugyanaz.

    Tulajdonképpen nem várt választ a látogatójától. Bartolomeusz azonban egy idõ múlva mégis csak megtörte a csendet:

              o Nem jó a buborékod, Dávid.

    Az illedelmesen várt, hogy kiderüljön, miért nem. Bartolomeusz azonban nem tudta, hogy mondja-e, vagy nem. Még egy jó darabig eltûnõdött a kép elõtt, mielõtt újra megszólalt volna.

    – A buborék elpattan. A tied meg nem. A te buborékod olyan, mintha a nagy hidegben megfagyott volna. Sehol a világon azonban nincsen ekkora hideg.

    Dávid mester meg volt lepve. Összefonta a karját a mellén, és úgy válaszolt:

              o Ezt a buborékot nem modell után festettem.
              o Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Bartolomeusz.
              o Hogy ez a buborék nem itt a szobában van.
              o Hanem?
              o Hanem az emberek lelkében. Ott elõfordul ekkora hideg.

    Mindketten ingerülten hallgattak. Bartolomeusz bizonytalan léptekkel hátrált vissza az ablaktól.

    – Ez a buborék a halál pillanatát ábrázolja – tette hozzá még Dávid mester kimérten. – Azt a képet, ami mindörökre így marad.

    Bartolomeusz háta megroppant. Újra az állványon álló kis kép felé fordult, és úgy tett, mintha a buborékban tükrözõdõ alakokat vizsgálta volna. De könnyes volt a szeme.

    – Érdekes, most nem látom, mi van az utcán – mondta aztán. Dávid mester odalépett melléje, és egy határozott mozdulattal megfordította a képet, úgy hogy az most a fejetetején állt.

    – Így sem? – kérdezte.

    Bartolomeusz értetlenül fordult feléje. Kérdezni akart valamit, de aztán hirtelenül megértette. Õ is festett már korábban különbözõ görbe felületeken tükrözõdõ tárgyakat. Dávid mester, aki közben már megbánta, hogy ennyire elragadta a hév, magyarázni próbálta:

              o Lehet, hogy így érvényes.

    Aztán a tekintetével kísérte, ahogyan Bartolomeusz sarkon fordul és szótlanul elhagyja a mûtermét. Mikor a barátja már kint volt az utcán, nyomott kedéllyel õ is az ablakhoz lépett. Csak annyira futotta figyelmébõl, hogy látta, valaki átmegy a túloldalra. Zavarában az arcát dörgölte.
    Aztán fogta a palettáját, kikevert egy opálos fényû világos színt, és csillogó folttá maszatolta a szappanbuborékban tükrözõdõ borotva éles utcaképet.

 

[Rosen]

PERNECZKY Géza

Kismesterek


Dávid mester fõleg kisalakú csendéleteket festett. Az utolsó kép, amit befejezett, különösen kicsinyre sikerült, mert nem volt rajta más, csak egy szabadon lebegõ szappanbuborék.

A buborékon azonban kissé legömbölyített sarkokkal ott tükrözõdött a mûterem ablaka is. És ha az ember közelebbrõl nézte a képet, akkor az is kiderült, hogy ezen az ablakon át ki lehet nézni az utcára. Finom hajszálecsettel voltak a dolgok az utcán megfestve: a szemközti ház homlokzata, egy lovas kocsi az úttesten, meg néhány sétáló alak. Fehér galléros emberek, akik a holland tizenhetedik század ízlése szerint voltak öltözve.

Dávid mester sokáig vizsgálta az elkészült képet, és nem nagyon zavarta õt e közben az, hogy tudta, a szappanbuborék gömbölyû felületén a dolgok, például az ablak is, duplán tükrözõdnek, mert a buborék hátoldalán is megjelenik a kép, igaz, hogy akkor már – ahogy homorú felületû tükrökben az történni szokott – a fejetetejére állítva. Ha akarom, bármikor megfordíthatom a képet, – gondolta. De aztán megérkezett Bartolomeusz, egy festõkollégája, akinek éppen meghalt a felesége. Illett hát elbeszélgetni vele.

A jövevény természetesen azonnal észrevette az állványon álló kicsinyke képet, közel hajolt hozzá, és a buborékban tükrözõdõ ablakon át kinézett az odafestett parányi méretû utcára. Aztán elfordult a képtõl, és a mûterem igazi ablakához lépett. Látszott rajta, hogy megpróbálja a valóságban is ellenõrizni azt, amit a szappanbuborákba pillantva látott.

– A kocsi már elment – szólalt meg Dávid mester – És persze hazamentek az emberek is. Csak a ház szemben ugyanaz.

Tulajdonképpen nem várt választ a látogatójától. Bartolomeusz azonban egy idõ múlva mégis csak megtörte a csendet:

          o Nem jó a buborékod, Dávid.

Az illedelmesen várt, hogy kiderüljön, miért nem. Bartolomeusz azonban nem tudta, hogy mondja-e, vagy nem. Még egy jó darabig eltûnõdött a kép elõtt, mielõtt újra megszólalt volna.

– A buborék elpattan. A tied meg nem. A te buborékod olyan, mintha a nagy hidegben megfagyott volna. Sehol a világon azonban nincsen ekkora hideg.

Dávid mester meg volt lepve. Összefonta a karját a mellén, és úgy válaszolt:

          o Ezt a buborékot nem modell után festettem.
          o Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Bartolomeusz.
          o Hogy ez a buborék nem itt a szobában van.
          o Hanem?
          o Hanem az emberek lelkében. Ott elõfordul ekkora hideg.

Mindketten ingerülten hallgattak. Bartolomeusz bizonytalan léptekkel hátrált vissza az ablaktól.

– Ez a buborék a halál pillanatát ábrázolja – tette hozzá még Dávid mester kimérten. – Azt a képet, ami mindörökre így marad.

Bartolomeusz háta megroppant. Újra az állványon álló kis kép felé fordult, és úgy tett, mintha a buborékban tükrözõdõ alakokat vizsgálta volna. De könnyes volt a szeme.

– Érdekes, most nem látom, mi van az utcán – mondta aztán. Dávid mester odalépett melléje, és egy határozott mozdulattal megfordította a képet, úgy hogy az most a fejetetején állt.

– Így sem? – kérdezte.

Bartolomeusz értetlenül fordult feléje. Kérdezni akart valamit, de aztán hirtelenül megértette. Õ is festett már korábban különbözõ görbe felületeken tükrözõdõ tárgyakat. Dávid mester, aki közben már megbánta, hogy ennyire elragadta a hév, magyarázni próbálta:

          o Lehet, hogy így érvényes.

Aztán a tekintetével kísérte, ahogyan Bartolomeusz sarkon fordul és szótlanul elhagyja a mûtermét. Mikor a barátja már kint volt az utcán, nyomott kedéllyel õ is az ablakhoz lépett. Csak annyira futotta figyelmébõl, hogy látta, valaki átmegy a túloldalra. Zavarában az arcát dörgölte.

Aztán fogta a palettáját, kikevert egy opálos fényû világos színt, és csillogó folttá maszatolta a szappanbuborékban tükrözõdõ borotva éles utcaképet.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

Magyar vér


Mint a villám, járta be a hír a várost: Rózsa utca öt szám alatt felrobbant a paprika!

A durranás olyan nagy volt, hogy elõször azt sem lehetett tudni, hogy mi történt. Az emberek fejüket vesztve futkostak ide-oda, és az sem nyugtatta meg õket, hogy röviddel rá feltûntek a rendõrség és a tûzoltóság hangosan tülkölõ kocsijai is. Sokan a tûzoltók után iramodtak, hogy megtudják, honnan jön a veszedelem, vagy hogy miféle baj esett rájuk. De ezeket az embereket rendõrkordon tartóztatta fel mindjárt a Rózsa utca elején.

Végül azonban a hatóságok szigora sem akadályozhatta meg, hogy ne váljon köztudottá: – a Porcaja Lajos féle fûszerüzlet repült a levegõbe, mert az erõs paprika, amelybe – hej! – régi szokás szerint lõport is kevertek, egy könnyelmûen eldobott cigarettavégtõl tüzet fogott. A robbanás füstölgõ rakétaként repítette az üzlet küszöbén beszélgetõ bevásárlókat a szemközt lévõ kokárda- és koszorúárus kirakatába. Pár lépéssel odébb egy trafik elõtt a Zsölözsmérõl a fõvárosba felutazott gazdászlegények egy csoportja éppen a ló-futtatások eredményeit akarta megtudakolni. A fejük felett lévõ ablakokat a légnyomás mind a nyakukba borította, és a sebekbe, amelyeket a lehulló üvegcserepek okoztak, beledörzsölõdött a finoman szitáló piros-paprika is, úgy hogy a megsérült fiatalembereket erõs kezekkel kellett lefogni, nehogy a fájdalomtól a vesztükbe rohanjanak.

Súlyos károkat szenvedett a közli szolgabíró-otthon is, ahol az urak éppen a tarokkártya szenvedélyének hódoltak. A tornácon kártyázó szolgabírók arcába égõ sebeket mart a robbanás erejétõl a levegõbe emelkedett fûszerõrlet, és a mindent elárasztó erõs-paprikától több kártyapakli annyira vörösre színezõdött, hogy mint teljesen használhatatlanokat, ki kellett õket vonni a forgalomból. A katasztrófa azonban a Porcajáék melletti ház udvarán hatott a legszörnyûbben. Itt egy özvegyasszony éppen a tyúkjait etette. Szemtanúk mesélik, hogy a forró levegõ, amely a durranás pillanatában száguldott végig az udvaron, egy csapásra megfojtotta a vidáman káráló szárnyas jószágot, és a sistergõ-lángoló paprika elviselhetetlenül csípõs levessé változtatta a baromfinak kitett ivóvizet.

Szerencsére a kivezényelt hatósági közegek azonnal ellenintézkedésekbe mentek át, és nekiláttak, hogy mentsék a menthetõt. Elõször két kocsiderék homokot szórtak szét a Rózsa utcában, majd a tûzoltóság kannákból locsolt tejföllel oltotta el a lángoló gazdalegényeket. A tönkrement baromfit kiosztották a cigánysoron, ahol nagy volt az öröm a váratlan lakoma láttán. A városházán pedig úgy döntöttek az illetékesek, hogy addig is, amíg Fiumébõl megérkeznek az új kártyapaklik, a szolgabírák a közületi kártyákat forgathatják.

Sajnos azonban a hivatalosak nem számoltak eléggé az eset lélektani következményeivel, azzal ugyanis, hogy a sajnálatos baleset erjesztõen fog majd hatni a politikai életre. Az indulatok tényleg szenvedélyes formát öltöttek – már a következõ nap elharapództak a nemkívánatos ribilliók. Felelõtlen elemek több vidéki városban merényletet követtek el a helyi fûszeresboltok ellen, és Kalocsán, valamint Szegeden egy-egy paprika-malom is a levegõbe repült. A megtévesztett lakósság ezekben a városokban kitûzte a nemzetiszínû lobogót. Harmadnap paprikarobbanásokat jelentettek több más nagyobb településrõl és megyeszékhelyrõl is.

A kormány rendkívüli tanácskozásra ült össze, és a szakminiszter elrendelte, hogy a lakósság felelõsségteljesen viselkedjen. A kiadott rendelet szerint a vidéken a csendõrség, a fõvárosban pedig az erre a célra újra a hivatalukba visszahívott hajdúk kötelesek további intézkedések meghozataláig a paprikára vigyázni.

Szobakerült az is, hogy csökkentik az õrölt paprikába kevert puskapor mennyiségét. Amikor azonban kitudódott, hogy a kormány mirõl tárgyal, azonnal néptömegek verõdtek össze a fõvárosban és spontán tûntetõk lepték el vidéken is a forgalmasabb utcákat. Attól kellett tartani, hogy a nyugtalanság átterjedhet a katonaságra is, az pedig a vég kezdetét jelentené. Az élelmezésügyi minisztérium egyik államtitkára – mint ünnepi szónok – arról próbálta meggyõzni a hallgatóit, hogy a puskapor kivonása a népélelmezésbõl nemcsak a paprikarobbanásokat csökkentené a minimumra, hanem a magyar konyhát is közelebb hozná az európai ízléshez. A puskapor nem tesz jót a gyomornak – hangsúlyozta az államtitkár, de kifütyülték. Az emberek tudták, hogy mire megy ki a turpisság, és nem titkolták, hogy úgy érzik, hogy a paprika lõportalanításával egy régi jogától fosztanák meg a nemzetet.

Végül a kormány is belátta, hogy az ilyen irányú intézkedéseivel nem hogy csillapítaná a veszélyt, de inkább csak olajat önt a tûzre. Így hát elállt a lõpor forgalmát korlátozó szándékától. Ám a visszavonó rendelkezések már késõn érkeztek, és bekövetkezett az, amitõl a józanabb kedélyû megfigyelõk már régóta tartottak: itt-is ott-is vidáman kezdtek ropogni a paprika-tüzek és egyre több ünnepi vacsorát jelentettek a napilapok a lakósság körébõl is. Arról cikkeztek az újságok, hogy lám, az emberek most még erõsebben paprikázzák meg a kamrában található élelmiszereket, és annyit esznek a piros méregbõl, amennyi csak beléjük fér.
Nyílt titok, hogy mire gondolnak közben. Azon a véleményen vannak, hogy nem érdemes a fûszerekkel különösebben takarékoskodni. Küszöbön állnak ugyanis a komoly változások!

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A megjavult miniszter


Az alábbi történet nem igaz, úgy találtuk ki az olvasó épülésére.

Azzal kezdõdik, hogy egy egzotikus tengerparti üdülõhelyen egyszer fölmerül egy “európai író”, aki ott ül a homokban, és unalmában különbözõ színû kavicsokat gyûjt. Ahogy gyûjti a kavicsokat, ráköszön egy ismeretlen úr, és durván kivesz a kezébõl egy kövecskét: – Szabad? Itt találta?

Az író mérgesen fölnéz, és látja, hogy egy cserzett bõrû, lebarnult férfi áll elõtte, kis nyírott bajusszal, vagy a nélkül. Nehéz eldönteni, hogy latin-amerikai vagy európai származású, ez is attól függ, hogy hol mi hat jobban, vagyis, hogy melyik országban hozzuk forgalomba a történetet. A férfi nem tekint vissza az íróra, hanem továbbra is az ujjai közt forgatja a kavicsot, s így vizsgálgatja. Erre föl az író is jobban megnézi, melyiket vette el tõle az idegen. Látja, hogy arról a fekete kavicsról van szó, ovális alakúról, erõsen lapított formával, amit azért emelt ki a homokból, mert X-alakban mindkét oldalán fehér csíkok keresztezik rajta egymást, mint valami keresztpánt.

– Majdnem hibátlan, – mondja most az idegen. – Majdnem, hogy egyforma mind a két oldala.

– Ritka az ilyen, – teszi hozzá az író, aki legszívesebben azonnal visszavenné a kavicsot.

– Mit talált még? – kérdezi az idegen. Leguggol az író elé, és elveszi tõle a maradék kavicsokat is. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyesmi akkora szemtelenség, hogy olvasóink közül többen talán el sem hiszik, hogy megeshet. Még nem biztos tehát, hogy ezt a fordulatot tényleg ennyire kihangsúlyozzuk ebben a történetben. De bárhogy is legyen, az mindenképpen valószínû, hogy a kavicsok nem valami különlegesen érdekes mintázatúak, legfeljebb szép színûek. Csak két smaragdzöld foltos szilánk, meg egy zebra csíkos kavics érdemelnek némi figyelmet.

Az író idegesen nézi az elkobzott kavicsokat, utánuk is nyúlna egy félszeg mozdulattal, de az idegen idejében észreveszi ezt, gyorsan feláll, aztán pedig elgondolkodó arccal még egyszer átvizsgálja a zsákmányt.

– Gyûjti a kavicsokat? – kérdezi aztán.

– Nem, – válaszolja az író mérgesen. – Általában nem gyûjtök kavicsokat, legfeljebb csak akkor, ha szabadságon vagyok. És akkor is csak ritkán.

– Meddig marad? – kérdezi az idegen, és most, elõször, tényleg ránéz az íróra. Itt le lehet egy kicsit írni az idegen tekintetét, ahogy néz. Például: a szemei szigorúak, de érdeklõdõk. Vagy: a tekintete közömbös, ám mégis valamiképpen nagyon irritáló. Nem, inkább szigorúan érdeklõdõ, maradjunk meg ennél. Ki fog ugyanis derülni, hogy az idegen nem lehet közömbös az íróval szemben.

Az író kelletlenül válaszol. Elmondja, hogy marad még egy darabig. Hiszen nyaral. Az idegen láthatólag meg van elégedve ezzel a válasszal. Azzal búcsúzik el, hogy: – Na, akkor úgy is találkozunk még.

Az író utólag bánja egy kicsit, hogy ennyire bután viselkedett. Úgy érzi, hogy könnyen befolyásolható, mi meg megállapíthatjuk azt is, hogy túlzottan is kíváncsi a természete, mert például most sem bosszankodik azon, hogy az idegen magával vitte a kavicsokat, annyira lefoglalja a kérdés, hogy ki ez az ember. Mi a csudát akar tõle?

Ezt kérdezzük mi is. A történetet tehát úgy folytatjuk, hogy az írót másnap kiültetjük ugyanarra a helyre, és néhány kavicsot is nyomunk a kezébe. Az író ott ül a homokban, és úgy tartja a kavicsokat, mint az eladó lány, akinek már meg van a hozománya. Az idegen azonban nem jár arra, mert ilyen az élet. És itt be is fejezhetnénk a történetet, de az író makacsabb, és látjuk, hogy harmadnap is ott ül a homokban, hiszen nyaral.

Ekkor azonban már egyetlen kavics sincs a kezében, minek fárassza magát. Álmodozva néz maga elé, míg egyszer váratlanul mégis csak megjelenik elõtte az idegen úr. Most fürdõruhában van. Valószínûleg úszott egyet, de lehet ennek már vagy fél órája is, mert egészen száraz már.

– Ahá! – mondja az idegen, és üdvözli az írót. Az ez “ahá” annyira rosszul áll neki, hogy az író már bánja, hogy miért nem keresett valami egészen más partszakaszt magának. Az idegen leül melléje, és bemutatkozik. Elég, ha csak késõbb írjuk be ide a nevét, hiszen még nem határoztuk el, hogy miként hívják. Biztos, hogy doktor ez és ez, vagyis olyan név, hogy az olvasó is azonnal érzi, hogy itt valami jogász doktorról van szó. Az író is megmondja a saját nevét, amit meg azért nem jegyzünk ide, mert amúgy is világhírû. Az idegen tényleg bólint is a névre, úgy látszik, ismeri.

Egy darabig aztán beszélgetnek a környék jellegzetességeirõl, hogy például milyenek errefelé az emberek, a természet, vagy az állatok, és így tovább. Az a benyomásunk támadhat eközben, hogy az ismeretlen is eléggé idegen szemmel nézi a környéket, talán nem idevalósi, valószínûleg õ is nyaraló. Az író az állatokról szólva megemlíti, hogy a teheneknek itt olyan szürkés-barna színük van, amilyent különben még nem látott marhában. Ez a kis részlet azért fontos, mert sokat emel a történet hitelességén – a marháknak ugyanis azon a környéken tényleg ilyen a színe. Miután ezt elárultuk, talán már az sem hat meglepõnek, ha tudatjuk: az idegen, miután ráunt a csevegésre, jobbat gondol, és meghívja az írót egy kávéra. És ami szenzáció: – a saját lakásába!

Vagyis ez az úr mégis csak a közelben lakik, mindjárt a parti sétányon. Az író csodálkozik is rajta, hiszen nem így gondolta. Saját ház – csak nem? De a közlés tényleg igaznak bizonyul. Végül is miért ne. Minden nyaralóhelynek van valami partmenti korzója kertes házakkal és szállodákkal az egyik oldalon, és stranddal, vagy rögtön a tengerrel a másikon. Az idegen is egy ilyen kertes házban lakik, ami, tegyük hozzá, annyira szokásos fazonú, hogy nem is foglalkozunk itt vele. A ház lakói: A háziúron kívül kívül még egy nagy kutya és az obligát házvezetõnõ, aki egy idõsebb asszony. A háziúr nyilván a korábbi háztartásából hozta õt ide.

Az írónak nem tetszik a nagy kutya, pedig az láthatóan jól nevelt állat. Csak kezdetben ugatja meg a vendéget, utána közömbösen visszavonul a kertbe. A háziasszony még kevésbé tetszik, noha az még hamarabb vonul vissza, és egyáltalán nem hallatja a hangját. Csak a kávét szervírozza föl. A teraszon isszák a kávét, miközben az idegen úr elmondja, amit mi már a történet címébõl amúgy is tudunk, vagyis, hogy õ egy miniszter, és azt is közli, amit most hallunk elõször: – hogy már nem aktív. Éppen számûzetésben van.

Az író örül ennek, mert úgy érzi, hogy mégis csak érdemes volt foglalkozni a dologgal. A történet, amibe lehet, hogy kissé könnyelmûen sodródott bele, lám most váratlanul sokat emelkedett azzal, hogy kiderült, milyen prominens szereplõi vannak. Csak azt nem érti még, hogy miként fog az idegen úr, aki állítólag miniszter, ahogy azt a történet címe is ígéri, megjavulni. De mint tapasztalt író, ráhagyatkozik az eseményekre. Azt gondolja, majd kiderül.

És csakugyan, egy idõ múlva tisztázódik is, hogy mit kell a miniszter megjavulásán érteni.

A dolog úgy játszódik le, hogy a kávé után az idegen úr megmutatja az írónak a kertet. A kertben helyi szokás szerint pálmák nõnek és fa nagyságú fikuszok, meg még néhány olyan növény, aminek a nevét az író képtelen azonnal megjegyezni. Csak a rózsákban biztos, mert azok egyetlen kertbõl sem hiányozhatnak, és aligha cserélhetõk össze más virággal. Így jutnak el történetünk szereplõi a kert végéhez, ahol egy kisebb ház áll, olyan mûhelyszerû épület. Ezt a házat csak nem rég renoválhattak, miközben, úgy tûnik, át is alakították egy kissé. Mert ami szokatlan, kívülrõl, a kert felõli oldaláról három ajtó nyílik rajta egymás mellett, és minden ajtó mellett van még egy szoba ablak is, igaz, ezeket rács fedi. Az író megállapítja magában, hogy az átalakítás során, úgy látszik, három különbejáratú vendégszobát csináltak a régi épületbõl. Talán tea-konyhával és a szokásos mellékhelységekkel, de akkor azok bizonyára a túloldalra néznek. A házigazda kinyitja az egyik ajtót, és megmutatja, milyen egy ilyen vendégszoba belülrõl. Természetesen be van bútorozva, de elég szerényen. Az író véletlenül észreveszi, hogy a bejárati ajtón nincsen belülrõl kilincs.

– Mint egy börtön! – kiált föl, mielõtt észbe kapna.

Az idegen úr nevet, és bólintva helyben hagyja. Az író már menne is kifelé, de a háziúr maradásra inti, és az asztalról egy lapos tálat húz közelebb. A tálban a tegnapelõtt elkobzott kavicsok vannak. Az író örömmel nyúl a keresztpántos fekete kavics után, amit azonnal felismer. Még nincs hozzá bátorsága, hogy zsebre is vágja, csak forgatja a kezében. – Mint egy zsandár, – mondja, mert még elevenen látja maga elõtt a rácsos ablakokat is, ahogy a kerti úton a kis házhoz közeledtek. De aztán elszégyelli magát.

Szerencsére a háziúr nem sokat törõdik a megjegyzéssel, hanem maga is kivesz egy kavicsot a tálból. Most látja az író, hogy vannak itt olyan darabok is, amik nem tõle származnak. A háziúr egy kerek, vörhenyes pontozású és finom rozsdás foltokkal ellátott nagyobb fajta kavicsot tart éppen a kezében és kissé elgondolkodva mondja:

– Biztos ismeri azokat az embereket, akiknek vörhenyesen szeplõs az arca, és ahogyan öregszenek, lila erek ütnek ki a bõrükön. Az ilyen emberek barátkozó természetûek, és rendszerint rövid, tömzsi a lábuk.

Az író csodálkozva néz a háziúrra. Arra gondol, hogy lám, ez mennyivel jobb író lehetne nála. Na persze, ha egyáltalán írni kezdene... Aztán ellensúlyozásul megjegyzi:

– Maga utálja az embereket, nem?

– Ahogy vesszük, – válaszolja a másik, és kurtán fölnevet. Ezt a fölnevetést csak az író fogalmazza meg magának ilyen fanyar stílusban. Mi úgy jellemezhetnénk a háziúr viselkedését, hogy abban volt némi káröröm is, mintha csak sejtené, hogy az író mennyire irigykedik rá a jó megfigyelõ képességéért.

Így kezdõdik a beszélgetés, melynek során kiderül, hogy a házigazda fantasztikus terveket forgat a fejében.

Elképzeléseinek az a kiinduló pontja, hogy soha nem késõ rájönni arra, hogy minden ember értékes, egyszeri és megismételhetetlen csodája a természetnek. Ezt az idegen úr most egészen komolyan gondolja, dacára annak, hogy korábban miniszter volt. Természetesen nem arról van szó, hogy miután megbukott, rögtön ilyen értelemben változott volna meg a természete – ennél mi színvonalasabb irodalmat produkálunk, arról nem is szólva, hogy õ is éppen az ellenkezõjét szeretné elhitetni velünk. Nem, a megtérése nem így történt, hanem úgy, hogy a tengerparton unatkozva színes kavicsokat kezdett gyûjteni, akár az író, és eközben rájött arra, hogy nincsen közöttük két egyforma.

Bár hónapokon át mással sem foglalkozott, mint azzal, hogy két teljesen azonos kavicsot találjon, és a lakása is megtelt eközben a földre terített újságpapírokkal, amiken a sekély vízbõl kiemelt kavicsok szárította – aztán persze még több helyre lett szüksége akkor, amikor elkezdte osztályozni is a különbözõ színû, alakú, és mintázatú köveket –, nos, bár tényleg alapos munkát végzett, mégis hiába volt minden próbálkozása, a természet ellenállt az igyekezetének. A kavicsok – még a legszabályosabbak is – mindig egy kicsit csorbának vagy elrajzoltnak tetszettek, és a legkisebb anomália is elég volt ahhoz, hogy minden kavics összetéveszthetetlenül egyéni darab legyen. Egyetlen kavicsnak sem akadt párja, akármennyit is kereste.

A fölfedezés, hogy a kavicsok ennyire különbözõk, komoly válságba sodorta a volt minisztert, majdnem súlyosabb krízisbe, mint hivatalának az elvesztése. Mert amíg csak miniszter volt, addig az volt a dolga, hogy az embereket osztályozza, és rendelkezéseket hozzon, hogy azok egységesen viselkedjenek. Amióta azonban a kavicsokkal bajlódik, tudja, hogy az ilyenfajta osztályozás céltalan. Pedig a kavicsok viszonylag egyszerûek. Mennyivel kilátástalanabb kell, hogy legyen a klasszifikálás az emberek esetében, akik sokkal bonyolultabbak, mint a kövek! Érthetõ, hogy miért olyan nehéz kormányozni õket. És ezt csak ilyen késõn fedezte fel!

– Szóval az egész minisztersége egy fabatkát sem ért? – kérdi erre föl az író. Megint megfigyelhetjük, hogy túl gyorsan szokott nyilatkozni. És tényleg, a háziúr, amikor ezt hallja, kesernyésen el is húzza a száját. De aztán megemberli magát, és nagy lelkesültséggel ecsetelni kezdi, hogy miként szeretné hasznosítani a fölfedezését.

Megtudjuk, hogy a volt miniszter úgy döntött, hogy nem tartja meg magának a felismerést, hanem másokat is rá fog vezetni az igazságra. Hogy kik jöhetnek szóba? Érthetõ módon elsõsorban a pályatársaira gondolt. Mivel kényszerlemondatása óta nem nagyon bízott az aktív politikusokban, bukott diktátorokat, váratlanul leköszönt vagy lemondatott minisztereket, forradalmak által elûzött tábornokokat és munkájukat vesztett rendõr-fõparancsnokokat akart meghívni magához. Sajnos azonban az elképzeléseit részletezõ meghívó levelekre, amelyeket az exkluzív ajánlat kihangsúlyozásával küldött el a címzettekhez, eddig csak igen kevés visszhang érkezett, és akik válaszoltak, azok is csak azért tették ezt, hogy kimentsék magukat. Mintha nem lennének biztosak benne, hogy komolyan vehetik a dolgot, vagy mintha nem bíznának abban, hogy a kurzusok ingyenesek.

– Én azonkívül félnék is, – szakítja félbe most az író a háziurat. És miközben ezt mondja, lassan visszateszi a keresztpántos kavicsot a tálba.

– Arra gondol, hogy nem vagyok normális? – kérdi ingerülten a volt miniszter.

– Ha én nem is gondolok rá, az olvasó már régóta biztosan ezt teszi, – von vállat az író. Közben azonban érzi, hogy a társalgás váratlanul veszélyes fordulatot vett, és arra gondol, hogy jó lesz uralkodnia magán. Közönyösséget színlel, de meg van ijedve.

– Miért? Annyira valószínûtlen, hogy ha valaki az életét hiábavalóságokkal töltötte, akkor az ilyen legalább idõsebb korában valami értelmeset mûvelhet?

Ez most kissé enyhültebben hangzik. Mintha a volt minisztert mégis csak valami belsõ bizonytalanság gyötörné. Érezhetõ, hogy szeretné, ha igazat adnának neki. Az író arra gondol, hogy talán az eddigi fölényeskedése is csak színlelés volt. És ha így van, akkor alapjában véve szánalmas egy figura ez a volt miniszter. Fölsóhajt, és egy pillanatra visszatér az önbizalma. Igyekszik a házigazdájának is juttatni valamennyit belõle:

– Nem, egyáltalán nem valószínûtlen, hogy valami hasznosat tehetne. Hányan voltak már, akik elõször érett korban jöttek rá az igazságra! – Biztos, hogy ezzel egy nagy igazságot mondott ki, de az író mégis érzi, hogy elvétette valahol a dolgot. Még nem tudja, hogy miért, de biztos benne, hogy ezt az utolsó mondatot mégsem lett volna szabad ilyen ellenõrizetlenül kieresztenie a száján.

A volt miniszter nem is sejti milyen aggodalmak foglalkoztatják az írót, sõt, kissé fel is derül a hangja, amikor folytatja. Elõadja, hogy mivel a hivataluktól visszalépett, vagy onnan elüldözött prominensek nem fogadták el a meghívását, változtatott a koncepcióján. Számos olyan kormány van szerte a világon, amik börtönben tartják a megelõzõ rezsim minisztereit. Most tehát ezeknek a kormányoknak írt, és felajánlotta, hogy hajlandó átvenni a politikai rabokat egy-egy javítókúrára – természetesen az elvárható garanciákkal. Az utód-kormányok mindig azt szokták hangsúlyozni, hogy õk mennyivel emberségesebbek, mint amilyenek az elõdjeik voltak. Nos, most bebizonyíthatják, hogy tényleg azok. Járuljanak hozzá a leváltott garnitúra átneveléséhez.

Az író most arra gondol, hogy a volt miniszter azt hiszi, hogy minden politizáló ember, ha történetesen börtönben kerül, rögtön annyira formálhatóvá válik, mintha viaszból lenne. És ehhez az ötletéhez csináltatta azokat a zárkákat, és a kilincs nélküli ajtókat. Bõdület. De hogyan mondja meg ezt a vendéglátójának?...

A volt miniszter érzi, hogy az író már nem figyel rá, és látja, hogy csak a kavicsokkal babrál. Megszakítja az elõadását, és õ is belenyúl a tálba. Kivesz egy kavicsot, és változtat a hangján:

– Persze ismerni kell az embereket hozzá, hogy sikerüljön az átnevelésük. Meg kell látni bennük, hogy miféle karakterek. A kavicsok is ilyen természetûek. Maga például hogyan interpretálná ezt a követ? – és az író kezébe nyomja a kavicsot, amit az elõbb a tálból kivett. Az író ránéz a kõre, de nem látja. Még mindig a gondolataival van elfoglalva. A volt miniszter félreérti ezt a csendet, és diadalmasan mondja:

– Látom, nem könnyû feladat. Pedig maga író...

Erre föl az író tényleg megnézi a kavicsot. A kavics tompán lekerekített aszimmetrikus darab, vörhenyes-barna, itt-ott szürkés árnyalatokkal. Apróbb világos foltok, meg nagyon halvány, szerteágazó erezetek vannak rajta. Az alsó fele lapos, a felsõ része viszont eléggé domború. Azon kívül az alján, ahol laposabb, éles körvonalakkal egy világosabb folt kerekedik. Nagyon ismerõsnek tûnik a formája, de az író nem tudná megmondani hirtelen, hogy honnan. A háziúr segít neki:

– Olyan, mint egy vadgesztenye, – Az író bólint, és leteszi a kavicsot az asztalra. – És így, a laposabb oldalára helyezve, – folytatja a háziúr, – inkább hasonlít valami zsíros, szétfolyó masszára. Mint egy levágott ökör mája... mivel hogy annyira vörhenyes.

Az író zavartan hallgat. A volt miniszter azonban folytatja:

– Látott már henteseket munka közben? A friss hús csak úgy dagad a bõrük alatt. Az ilyen emberek viszonylag gyorsan megbetegszenek...

– Honnan tudja? – veti közbe az író.

– Nem tudom. Csak állítom. Intuíció, de be szokott jönni. És ne felejtse, az egész nem más, mint egy kavics interpretációja.

Az író még mindig a kavicsot nézi az asztalon, és dühös magára, hogy miért nem neki jutott eszébe a hasonlat az ökör májával. Vagy hogy vadgesztenyére hasonlít. Hiszen majdnem hogy kiabál, annyira vadgesztenye. Aztán a volt miniszterhez fordul:

– Mire jó ez az egész?

– Tréning, – válaszolja a háziúr, és most megint nagyon biztosnak látszik.

Az író erre megint csak felkapja a fejét, mert ez érdekes. Talán érdemes lenne csakugyan megírni, érdekelheti az olvasókat is, ami ebbõl kikerekedhet. Jobban oda kell hát figyelnie. – Tréning? – kérdi, és igyekszik szórakozott arcot vágni.

– Maga egy ostoba ember, – válaszolja erre a volt miniszter. A hangja higgadt, visszautasítást nem tûrõ. Az író nem szól semmit, vár. A másik folytatja: – Maga még mindig nem érti, hogy mire jók a kavicsok.

– Dehogyis nem, – védekezik az író. – A kavicsok arra jók, hogy lássuk, mennyire különbözõek. És, hogy belássuk, hogy az emberek is hasonlóak hozzájuk. Ahány kavics, annyi ember, és mind más, mint a többi, mind érdekes. Akarja, hogy tovább is folytassam? Maga odaadná a kavicsokat azoknak a politikai foglyoknak, és addig traktálná õket újabb és újabb kavics-dózisokkal, amíg a kúra pozitív eredményre nem vezetne. Amíg meg nem térnének, és emberségesebbek nem lenének. De aztán – gondolom – visszaküldené õket a börtönbe.

A háziúr nem válaszol, hanem föláll és átmegy a kis appartement fürdõszoba-részébe. Egy lavórral a kezében tér vissza. A lavórban egy kevés víz van, és a víz alatt különbözõ színû kavicsok.

– Észrevette már, hogy a víz alatt a kavicsok sokkal élénkebb színekben pompáznak, mint szárazon? Nincs olyan ember, akinek a fantáziáját meg ne ihletné egy marék színes kavics, ha tiszta vizet öntünk föléje. Figyeljen ide! A kurzus lényege a következõ: Az átnevelésre érkezett jelöltek az elsõ hetekben felügyelet mellett a part menti vízben fürödnének. Ez megteremti az elengedhetetlen belsõ felszabadultságot. Közben aztán maguktól is rájönnének, hogy a kavicsok milyen szépek, ezen a partszakaszon ugyanis semmi más érdekes dolog nincsen, csak az átlátszó víz a parton, és alatta a színesen csillogó kavicsos föveny. A fõ dolog, hogy lássák, hogy a kavicsok mennyire szépek, és aztán az, hogy gyûjteni is kezdjék õket. Akkor aztán kikerülhetetlen, hogy azt is belássák, hogy mennyire különbözõek. A legtöbb emberben ugyanis természetes hajlam van rá, hogy megpróbálja az egyforma kavicsokat külön csoportokba gyûjteni. Amin persze csak bizonyos mértékig sikerülhet, mert nincsen két egyforma kavics a világon. Ha erre rájöttek, feladatként lehetne adni például, hogy a legszebbekrõl jellemrajzot is írjanak...

– Írjanak? – kérdi az író, és nevetni kezd. – Úgy érti, hogy házi feladatot kapnak a kavicsokról?

– Igen, a kavicsokról, vagy azokról a dolgokról, esetleg emberekrõl, amik a kavicsokról az eszükbe jutnak. Nem nehéz, az egész csak tréning kérdése...

– De ha még sem jut eszükbe senki? Végül is a politikusok nem nagy emberismerõk.

– Na, de hát éppen ez a lényege a kurzusnak, hogy azzá váljanak! – vág az író szavába türelmetlenül a volt miniszter. – Hogy az emlékeik alapján egyre jobban megértsék, mennyire különbözõek az emberek. Rekonstruálhatják magukban az ismerõseiket, a mozgásukat, az arányaikat, a jellemzõ fordulataikat. Színeket, súlyokat, halmazállapotokat asszociálhatnak az egyes emberekhez, és néha még a belsõ szerveikrõl is kaphatnak valami intuitív benyomást. És aztán bõvíthetnék az így megismert emberek körét. Például a gyerekkori emlékek alapján... – A volt miniszter tovább beszél, és az írónak egyre inkább az lett az érzése, hogy ezt a rábeszélõ hangot jól ismeri, hiszen mások is próbálkoztak nála már vele. Igaz, azok kavicsok nélkül jöttek, de nem ez a lényeg. Amit akartak, az mindig ugyanaz volt... Amikor a házigazda egy pillanatra megáll, az íróból azonnal ki is bukik, hogy mi zavarja õt. Szinte kiabál a volt miniszterrel, annyira felindul közben:

– Maga el akarja nekem adni ezt a történetet! Úgy értem, el akarja érni, hogy írjak az ötletérõl, írjam meg, mint valami regényt, vagy novellát. Olyan szuggesztíven, mintha igaz lenne. Azt hiszi, hogy majd horogra akadok. Hogy belátom, hogy minden adva van a sikerhez,... a híres szerzõ, meg a szerencsés véletlen ezzel a titokzatos idegennel, aki felkínálja neki az eredeti ötletet, miközben maga is szereplõje a történetnek. Abszolút összkomfort! De egy írónak kevés az ötlet! Sztori kell ide, történet. Valami épkézláb eseményre van szükség, aminek lehetnek meghökkentõ fordulatai is, már úgy értem, hogy az író mindig olyan helyzetet szeretne, ami konfliktusok bonyolítására képes. És az egésznek kell, hogy legyen valami logikus, a történet lezárása felé haladó vonalvezetése is, amit utólag az olvasó is szükségszerûnek érez, mert az ilyen megoldást aztán úgy éli át, mint egy felszabadító zokogást valami jobb fajta temetésen. Igen, elismerem, kissé szakzsargonban beszélek. De hallott már a katarzis fogalmáról? Na hát, az kell, nem pedig ötlet...

A házigazda meglepve hallgat. Látszik, nagyon csalódott. Aztán azt mondja:

– Maga nem hiszi, hogy az embereket a kavicsok megváltoztathatják. Nem hiszi, hogy végre kinyílhat a szemük.

– Én azt nem hiszem, hogy ennek az egész történetnek valami értelme lenne. Ezt nem tudjuk eladni az olvasónak. Mert mit ér el azzal, ha a tényleg megjavulnak a vendégei? Vagy foglyai – mert hiszen foglyokról van szó... Úgy is visszatérnek utána a börtöneikbe. Vagy szabadon akarja engedni õket? Ha így képzeli, hát az is lehetséges, de az akkor egy teljesen másik történet – és még kavicsok sem kellenek hozzá. Fenébe azzal a kurzussal. Egyáltalán...

A volt miniszter most kétségbeesetten felkiált:

– De hiszen én vagyok a legjobb példa rá, hogy a tenger, meg a parti föveny mire képesek! A kavicsok, és a velük való foglalkozás! Mint egy kurzus. Ezek mind hihetõek. Szépek! Én megjavultam!

Az író csüggedten hallgat. Kis szünet után a volt miniszter szólal meg. Mintha õ is belefáradt volna a vitába:

– Maga milyen befejezést adna a történetnek?

Az író nem tudja. Inkább visszakérdez:

– Hogyan képzelte el eddig? Tényleg szabadon eresztené õket?

– Nem. Miután megtanulták, hogy a kavicsokon keresztül megbecsüljék az embereket, meg kell tanulniuk azt is, hogy nem rendelkeznek ezekkel az embertársaikkal. Önmagukkal sem. És ehhez az ismerethez is a kavicsok segítenék el õket. Az utolsó aktus ugyanis az lenne, hogy azokat a kavicsokat, amiket a leginkább megszerettek, és amikrõl esetleg tanulmányokat is írtak már, egy csónakkirándulás keretében kivinnék a nyílt tengerre, és a mélyvíz fölött kiborítanák. A kavicsok visszatérnének a mélybe, senki nem találhatná meg többé õket. Így lenne ez rendjén.

Az író meredten nézi a volt minisztert. Arra gondol, hogy a bukott politikusoknak tulajdonképpen buddhista kolostorokba kellene vonulniuk. Olcsóbb és egyszerûbb lenne, mint a börtönök vagy a javító intézetek. Még soha nem érezte magát annyira közel a nirvánához, mint most, hogy ennek az embernek a geometrikusan merev, és mégis rajongó arca lebegett ott elõtte. Az írót lenyûgözte, de taszította is a volt miniszter könyörtelen és javíthatatlan gyermetegsége. Elképzelte, amint a csónakban áll, és katonás hangon vezényel. És szinte látta, ahogy a foglyok a víz fölé hajolnak, és a vezényszóra sorban kiürítik a kosaraikat. Aztán nevetni kezdett.

– Mit nevet? – mordult rá a háziúr.

– Maga tényleg kievezne velük a nyílt tengerre? – kérdi hitetlenkedve az író, és a fejét rázza. – Mert akkor már tudom a történet végét. Roppant egyszerû elképzelni, mi történne. Ha már korábban nem ölték volna meg, hát megtennék azt most, ott, a tengeren. Valahol messze a partoktól belöknék a vízbe. És búcsúzóul a nyakába öntenék a kavicsokat is. Logikus a befejezés?

– Nem. – A volt miniszter szigorúan néz az íróra, feláll, és az ajtóhoz megy. – Magának még gondolkodnia kell a jó befejezésen. A fürdõszobában talál kavicsokat hozzá. A viszontlátásra.
Azzal kilép a szobából, és rácsukja az íróra az ajtót. Az író nézi az ajtón a helyet, ahol a kilincsnek kéne lennie.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

Az orchidea eset


Egy híres jogász, aki különösen a bûnügyi perrendtartás szabályait gazdagította egyedülállóan szellemes kommentárokkal, egyszer véletlenül egy orchideára bukkant. A virág a járda szélén feküdt, valaki elveszthette. A jogtudóst azonban az a fajta nyugtalanság fogta el, amit bûnesetek, vagy szabálysértések láttán szokott érezni. Az orchidea szára ugyanis annyira rövidre volt metszve, hogy az már természetellenesnek látszott. De maga a növény is szabálytalannak tûnt, mert ilyen kihívóan különös és szép virággal eddig még soha nem találkozott. Úgy feküdt a földön, mint egy egy messzi tájról idesodródott különös tartalmú üzenet. Fölemelte tehát az orchideát, és hogy alaposabban megvizsgálhassa, hazavitte.

Elsõsorban a színei voltak pompázatosak. A legnagyobb sziromlevél, a amely fodrosan lobogva koronázta meg a virágot, a narancs tüzes melegébõl hajlott fokozatosan a fakó lilába, és onnan tovább a foszforeszkálóan fehér tónusok párás árnyalataiba. Gerezdes tagolású felületén finom erezetek futottak, és ezeket az ereket barnás foltok kísérték. Ott, ahol a sziromlevél a virág törzséhez illeszkedett, ezek a barna foltok árnyékos tömeggé álltak össze és egy feketén sötétlõ barlang száját vették körül. A kehelyszirmok, amelyek jobbról-balról ennek a barlangnak a bejáratát õrizték, egy-egy spirálisan megcsavart miniatûr kardpengére emlékeztettek, lendületesen sodrott szegélyeik pedig kénsárga fényben fürödtek. És ahogy a két kehelyszirom fokozatosan elvékonyult, a szirmok felületén egyre több apró vörös folt vált láthatóvá – mintha aprócska lámpások jelezték volna, hogy a sziromlevelek vége közeledik.

A jogtudós figyelmét azonban leginkább a virág alsó részét képezõ ajakszirom kötötte le. Ez a gömbölyded fenekû, öblös pohárkához hasonló szerv csaknem szabadon lebegett, mert csak egy ívben hajló vékony nyél segítségével ízesült a virághoz. Rózsaszínû volt, de ez a rózsás árnyalat lejjebb püspöklilába hajlott át, és a pohárka fenekén sötétbordó árnyalattá mélyült. Az ajakszirom felsõ peremére egy sajátságos alakú nyelvecske hajolt. Finom szõrszálak vették körül, és piros szemölcsök nõttek a közelében. Ez a nyelvlecke volt az orchidea nemi szerve. És ami még érdekes volt, a pohár-alakú ajakszirom mélyére tekintve az eddig felsorolt valamennyi színárnyalat visszfénye ragyogott fel. Ezt a fényjátékot egy harmatcsepp okozta, amely úgy görgött a pohárka fenekén, mint egy víztiszta üveggolyó.

A jogtudós, miután megcsodálta a fantasztikus virágot, megállapította, hogy csak egy dolog hiányzik hozzá, hogy abszolút tökéletes legyen, még pedig az, aminek a hiánya már kezdetben is zavarta õt: a hosszú szára. A rövid csonk, amin az orchidea ült, szinte felbõszítette. Nehezen volt elképzelhetõ, hogy a természet ilyen rövid szárú orchideafajt hozott volna létre. Tudta, hogy nem lesz nyugta addig, amíg mindent meg nem tud errõl a növényrõl. Egy kisebb fajta poharat vett elõ a vitrinbõl, megtöltötte vízzel, és beléje állította a virágot. Aztán pedig újra nyakába vette a várost.

Mint a tudományos diszciplínákban jártas szakember, tudta, hogy miként kell a kutatásait elkezdenie. Fölkereste azokat a komolyabb kapacitású könyvesboltokat, amelyekben a jogi publikációkat is szokta vásárolni, és közönyösséget színlelve botanikai szakmunkák után érdeklõdött. Végül, több boltban való böngészés után, megvett valahol egy orchidea-határozót, amelynek mind a terjedelme, mind pedig az ára elõször alaposan meghökkentette. A kötet elõszavába beleolvasva azonban megtudta, hogy az orchideák családjába mintegy huszonötezer faj tartozik. Ez az adat meggyõzte õt arról, hogy ha sikert akar elérni, akkor nem garasoskodhat az eljárási költségekkel.

Ezután egy egész délutánt szentelt a talált virág azonosítására. Sikerült is a huszonötezer fajta között egyet találnia, amelynek a leírása eléggé ráillett a tulajdonába került példányra. A határozókulcs által megadott jellegzetességek úgyszólván mind feltalálhatóak voltak rajta, és a fennmaradó apróbb eltérések legfeljebb azzal voltak magyarázhatóak, hogy a fajta egy nemesített hibrid-változat volt, amelynek minden példánya hajlandóságot mutatott arra, hogy a szirmain szokatlan elszínezõdések lépjenek fel. A jogtudós hangosan olvasta fel magának a nemesítés alapjául szolgáló orchideafaj latin nevét: – Paphiopedilum Venustum. Már majdnem becsukta a könyvet, amikor a lap alján lévõ jegyzetekre siklott a tekintette, és ott megakadt a szeme a virág köznapi nevén is: – Vénusztopánka. Ez a név tulajdonképpen csak a tudományos elnevezés köznyelvi változata volt, mégis másként hangzott, mondjuk így: érzékiebben, majdnem hogy színpadiasabban csengett. A nagy jogász kissé zavartan nyúlt a pohár után, amelyben az orchidea állt, és most teljesen más szemmel vizsgálta felül a virágot.

Nem volt nehéz felfedeznie, hogy az edényszerûen kiöblösödõ alsó ajakszirom révén kapta az orchidea ezt a nevet. Ez a sziromképzõdmény valóban egy papucs orrához hasonlított, és ráadásul még egy elegánsan megkötött maslival is rendelkezett – a két spirálisan megcsavarodó kehelylevél ugyanis úgy lebegett kétoldalt a papucs fölött, mint egy maslira kötött szalag két vége. A cipõcske sarka pedig a fölfelé hajló tarka sziromlevél lehetett volna. Ez a fodros szegélyû nagy virágszirom persze egészen a bokáig nyúlna föl, és így borítaná be hátulról, a sarok felõl a lábfejet. Mármint Vénusz lábfejét – ahogy a jogtudós azt kissé megilletõdve megállapította magában.

Ahogy azonban a virágot közel emelte a tekintetéhez, valamit nem talált rendben. Hamarosan rá is jött, hogy mi nyugtalanítja. Az ajakszirom öblös mélyérõl – vagyis a papucs orrából – eltûnt a víztiszta harmatcsepp. Túl száraz volt, úgy látszik, a szobalevegõ, és a virág szirmai közt felgyûlt parányi mennyiségû víz elpárolgott közben.

A híres jogász csak most gondolt elõször arra, hogy az orchidea esetleg rövid idõ múlva el is hervadhatna. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy remélte, a lemetszett virágra vonatkozó pontos adatok ugyanolyan hiteles forrásanyagot képeznek majd, mint maga az eredeti növény. Ha tehát idejében rögzít minden lehetséges információt a virágról, akkor elég bizonyítékkal rendelkezik majd az eljárás lefolytatásához, még ha az orchidea el is fonnyadna közben. De hogy miféle eljárásra készült tulajdonképpen, azt önmaga elõtt sem tisztázta. Csak annyit tudott, hogy valahányszor a virágra pillantott, mindig valami sürgetõ kényszert érzett, és meglegyintette õt az esedékes procedúrára való készülõdés szele.

Színes kartonlapokat emelt ki tehát az íróasztalfiókjából, amelyeket a dolgozatait elõkészítõ jegyzeteléshez szokott használni, és valamennyi karton fejlécére fölírta: Paphiopedilum Venstum. Aztán alcímként a különbözõ színû kartonlapokra különbözõ szempontokat jegyzett fel. Mindjárt az elsõ kartonra kiírta a botanikai szakkönyvben talált legfontosabb adatokat. Aztán újra elhagyta az otthonát, és egy tucat kisebb-nagyobb mitológiai valamint mûvészettörténeti kötettel a hóna alatt tért vissza.

A következõ nap sorra utána olvasott mindannak, amit a különbözõ könyvek Vénuszról, illetve a mûvészettörténelemben elõforduló Vénusz-ábrázolásokról írtak. Amit fontosnak és érdekesnek talált, azt kijegyzetelte. Csupán az a karton maradt még üres, amelynek a felsõ szegélyére a “Vénusz cipõje” cím volt írva. Tulajdonképpen ez lett volna a legfontosabb adat, de a könyvekben sehol sem talált említést arról, hogy az istennõ miféle lábbelit hordott volna. E tekintetben még a mûvészettörténeti munkák gazdag illusztrációs anyaga sem nyújtott segítséget: – Vénusz ugyanis majdnem valamennyi színes képoldalon meztelenül volt ábrázolva, és ha véletlenül valami áttetszõ fátyol vagy könnyû tunika fedte is a testét, még az ilyen esetekben is mezítláb maradt.

Egy újabb nap telt el azzal, hogy a neves tudós dohogva és elégedetlenkedve az egyetemi tanszékek könyvtárait bújta, és amikor ott sem találta meg, amit keresett, a városban található filológiai kutatóintézetekben kilincselt. Vénusz cipõjérõl azonban maguk az antik mitológia és irodalom szakértõi sem tudtak semmi közelebbit sem mondani. Végül az egyik ismerõs könyvtári alkalmazott visszahívta õt telefonon, és örömmel közölte, hogy megtalálta a keresett adatot egy könyvben. Amikor azonban a jogtudós a részletek után érdeklõdött, kiderült, hogy a tisztviselõ ugyanannak az orchidea-határozónak egy példányára bukkant, mint amit kutatásai kiindulópontjaként még az elsõ nap megvásárolt. Vénusz cipellõje úgy látszik csak mint virágnév volt ismert.

Leverten olvasta át még egyszer a különbözõ színû kartonokra írt feljegyzéseit. Végül arra a lapra, amelyet a Vénusz cipõjérõl szóló adatoknak szánt, fölírta: – “Az istennõ nem hordott lábbelit”. – Majd kis gondolkodás után odajegyezte még: – “Talán azért, mert orchideákon lépkedett”.

És ebben a pillanatban minden világossá vált elõtte. A virág szára azért volt olyan rövidre nyesve, hogy ne zavarjon a járásban. Ki lépkedne hosszú szárú, ide-oda csapódó “fûzõkkel” ékes orchideákban? A jogtudós, amint magához tért a felismerés okozta könnyû sokkból, a vizespohárhoz fordult, amelyben az orchidea állott. Megdöbbenve látta, hogy a pohárból közben majdnem teljesen elpárolgott a víz, és a virág fonnyadtan, erõtlen-lappadtan hajlott a pohár peremére.

Óvatosan egy vízbe mártottpapír zsebkendõre fektette, majd a zsebkendõ szabadon maradt felét ráhajtotta az ochideára. Ezután az így betakart ájult virágot a tenyerére tette, és úgy rohant ki vele az utcára. Sietõs léptekkel haladt, amíg csak el nem érte azt a helyet, ahol napokkal azelõtt a virágot találta. Körülnézett, és amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja, a kis csomagot a járda mellett zöldellõ gyér növésû fûre fektette. Ott kitakarta az orchideát – a virág úgy feküdt a vízzel átitatott zsebkendõn, mint egy harmatos nyoszolyán.

Itt az utca csak az egyik oldalán volt házakkal beépítve. A túloldal egy parkra nyílott, és ezen az oldalon szabályos távolságban padok voltak a zöld élõ sövény mellé felállítva. A nagy jogtudós átment az úttesten, és ott leült az egyik ilyen padra. Olyan helyet választott magának, ahonnan szemmel tarthatta a közeli bokrokat és ösvényeket, de a túloldali járdaszegélyt is jól láthatta a csaléteknek oda kihelyezett Vénusztopánkával. Az istennõt várta.

Másnap reggel egy munkába sietõ köztisztviselõ talált rá, amint még mindig a padon ült, és félrebillent fejjel, félig nyitott szemekkel egy olyan irányba nézett, amit nem lehetett semmilyen megszokott földi iránnyal azonosítani.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

    Oszlopcsarnok


    – Nem tudom, hogy zeneköltõi fantáziájának találékonyságát becsüljem-e jobban, avagy káprázatos készségét, ahogy fürge ujjazatát a klavíron futtatja, - szólt a Homo Musicus a huszonnyolcadik életévét már betöltött Beethovenre gondolva. Közben pálcájával finoman megkoppintotta a tükörfényes kopott járdaburkolatot.

    – Ah, barátom, – válaszolta kísérõje, egy ifjú hölgy, akinek kecses testét ezen a napon fehér selyemtunika födte – én már nem teszek fel magamnak ilyen kérdéseket. Ludwig kétségtelenül egy titán. – És az ifjú hölgy mélyet sóhajtott, de mivel a romantika korszaka nem érkezett még el, csak újabb tizennyolc esztendõ leteltével szánta rá magát, hogy könnyedén el is ájuljon.

    A Homo Musicus tekintete a felhõkkel tarkított égboltra siklott. Hosszan mérlegelte az elhangzottakat.

    – Tekinthetem szavait úgy, mint társalgásunk expozéját? – kérdezte aztán a barátnéjától. Az némán bólintott. – Akkor a szonátaforma szabályai szerint most meg kell ismételnünk témáink bemutatását – folytatta a férfi, és pálcáját magasra lendítve jelt adott az auftaktra:

    – Nem tudom, hogy zeneköltõi fantáziájának találékonyságát becsüljem-e jobban, avagy káprázatos készségét, ahogy ujjazatát a klavíron futtatja.

    – Ah barátom, – válaszolta a selyemtunikás hölgy, akit föntebbrõl már ismerünk – én már nem teszek föl magamnak ilyen kérdéseket. Ludwig kétségtelenül egy titán. – Ezután az ifjú hölgy arra gondolt, hogy most megint tizennyolc évet kell várnia, amíg elájulhat, de mivel ez ismétlés, az összesen harminchat.

    – Rátérhetünk a kidolgozásra! – tört fel a Homo Musicusból. – Úgy rémlik, hogy fénylõ C-dúrban kezdtük el a beszélyt.

    – Mily lelkesítõ! – viszonozta az ifjú hölgy nagy hévvel. – Ludwig új zongoraszonátája is C-dúrban van tartva, ahogy azt a minap lovaglás közben elárulta. – Az ifjú hölgy arcán pír jelent meg. Homlokán aranyszalagból készült diadém feszült, és e fejék elején egy apró briliánskõ csillogott díszes foglalatban. Ez a kõ most erõs kék fénnyel ragyogni kezdett. – A C-dúr mindenegyes hangja olyan, mint egy márványoszlop – folytatta a hölgy lelkesen. – A hét hang Ludwig szerint hét egymás szépségét fokozó márványoszlopnak tekinthetõ, és hogy a sor szimmetrikus tökélyre emelkedhessen, egy oktávnyi távolságban újra megismételjük az elsõ oszlopot.

    A Homo Musicus most elõször pillantott barátnéja arcába.

    – Nem viszi túlzásba a rajongást, kicsikém? – kérdezte aggódó hangon. Majd belekarolt az ifjú hölgybe, és így indultak el hazafelé. Útközben a Homo Musicus még megjegyezte:

    – Nem tudom, hogy zeneköltõi fantáziájának találékonyságát becsüljem-e jobban, avagy káprázatos készségét, ahogy fürge ujjazatát a klavíron futtatja... – A hölgy titokban megszédült egy kicsit az örömtõl, mert megértette, ez most a repríz. De nem akarta elárulni, hogy váratlanul érte a szonáta-formához való ilyentén hûség. Inkább úgy tett, mint aki természetes könnyedséggel kapcsolódik a befejezõ akkordokhoz, és még egy ügyes kódát is kanyarított a tételt lezáró frázisokból:

    – Ah barátom, minek erre most visszatérni? Én már nem teszek fel magamnak ilyen kérdéseket. Ludwig egy titán, és ami az ujjait illeti...

    ...azok csak egy oszlopcsarnokhoz hasonlíthatók! – fejezte be a mondatot a Homo Musicus, és pálcájával most tényleg nagyot koppantott az utca kövezetén.

    – Mily durva ez az epilóg... – suttogta az ifjú hölgy elsápadva. Megállt, és legszívesebben hátrált volna egy lépést.

    A Homo Musicus azonban újra belékarolt, most már egy kissé erélyes volt ez a mozdulat. – Végtére is az empire küszöbén állunk – gondolta magában, és némi elégtételt is érzett eközben. De elhamarkodott dolog lett volna errõl akár csak egyetlen hangos szót is szólnia. Kurtán bólintott hát, és karján a hölggyel újra elindult. Már nem voltak messze a befejezéstõl.

    Menet közben kisütött a nap, és meleg fénnyel aranyozta be a szóban forgó márványoszlopokat.

 

[Rosen]

PERNECZKY Géza

    Pacifik

    A helyes irányt a sirályok torka mutatja hajnali négykor: – a tenger az utolsó õszinte víz. Pelikán-fehérek ilyenkor már a felhõk és kéken világítanak a gyárkémények. Ahogy kihátrál az éjszaka, szédítõvé tágul az öböl. Hátunk mögött a part és a leguruló kövek csattogása. Ahogy elérik az utat, hullámokat vernek a sima aszfaltburkolaton. Az úttest még kilométerekkel odébb is zizegve adja tovább a váratlan fájdalmat.

    A harangok azonban fémes hangon jelentik e a nap gyõzelmét, testük kongó hidrogén-kagyló. Aztán a reggel vékony zsinórrá nyújtja a sztratoszférát. Amint elpattan a húr, fölmerülnek a víz alól hinaras díszükkel a koldusok.

    A világszervezet közleményei szerint ezen a napon is tíz millió köbméter civilizációt hordanak a Csendes Óceánba a folyók, de az még gyõzi habzóan tiszta fehérnemûvel és a testét védõ korallzátonyokkal. Továbbra is menetrend szerint járnak majd a bálnák, és ha a víztükör mélyére nézünk, látni fogjuk, hogy zavartalanul forog a kajmánok tíz karja. A gyerekek szerint víz alatti szélmalmok õrlik zizegõ finomságúvá a homokot. Kint a parton is serényen folyik a munka, és a fürdõszobákban az emésztés. Az üres csigaházakból kecsesen kinyúlva hadonásznak az asszonyok. Néha lehúzzák a mandula-szagú klozetteket, és egy orgona összes sípja sem érne fel az eközben képzõdõ vízoszlopok dübörgõ zajával.

    A város mögött, ahol a vadon kezdõdik, a tengerrõl érkezõ szél meztelenné gyalulta a kõsziklákat. A medvék két lábra állva ölelik át a fenyõket, és így mondanak misét a kipusztult indiánokért. Mesélik, hogy egyszer egy õrült filmrendezõ skót dudásokat hozatott erre a vidékre. Kockás ruhájukat azonban felitta az õszi lombtakaró, és a dudájukban a száraz nyarakon kiveszet a léghuzat.

    Ha vakító erõvel süt a nap, néha leereszkednek e muzsikusok a völgyekbe. Arcukon ilyenkor közérthetõ formában rajzolódik ki az eltiltott zene, és az emberek kikapcsolják a rádiójukat valamint a televíziós készülékeiket. A passzát-szelek megérkezéséig merev várakozás üli meg a völgyeket, de aztán vadul száguldó ménesek képében siet a vihar a megátkozott muzsikusok segítségére. Megtörténik a csoda: – a kecskék nyúzott bõre ütemesen rángani kezd és a hangszer vergõdve felnyerít. Ez volt egyébként a legkülönösebb, amit gombaszedés közben a kaliforniai partokon John Cage tapasztalt.

    Az öregedõ mûvész – említsük meg ezt is – évtizedek óta már csak sót nyal. Hiába, a halhatatlanság nem terem édes gyümölcsöket! A róla szóló egyszerû költeményt, amelyet egy koncert hallgatása közben egy tehetségtelen tanítványa költött, itt közöljük:
    Elõl leng a haja, hátul a szakálla,
    Himnuszok a feje, és míg énekel,
    Szándékos, hogy figyelmetlen
    (figyelmesen szándéktalan)
    Hosszú copfot fon az összehordott reményekbõl.
    Így osztja el
    a köves part mentén
    a testi jelenlétet.
    Már több napja tart, hogy jelen van.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A szõke ország


Mint a világ bármely részén, itt is a zöld az uralkodó szín. Zöldek a fenyõk, zölden virítanak a rétek, zöld árnyékuk van a hegyeknek és világoszöld szirmokat hajt a fakó encián. Csak a föld szõke, mert a gyakori fagy és az olvadó hó kimossa a színeket a talajból, azonkívül ott a gyökerek közt a foszforeszkálóan sárga agyag is. Lenhajú lányok fekszenek átfagyott testtel keresztbe-kasul arasznyira a talajszint alatt.

Az emberek azonban csak ritkán fáznak, mert állandóan a kezük ügyében van a rozspálinka, a füstölgõ vodka. Ha ittak, víztiszta tekintettel néznek utána az égre, amely szintén szõke. Lassan hullik a felhõtlen égbõl a hó, a pelyhekké fagyott harmat, és míg az emberek nem néznek oda, jávorszarvasok lélegzik föl a pálinkás üvegek halvány árnyékát. A viszonyokat jól jellemzi, hogy oly keveset beszél a lakosság. A farkasok, amelyek õsidõk óta látogatják a falvakat, kiitták a szavakat a férfiak mellkasából. Az asszonyok meg amúgy is némák, csak ha szülnek, akkor jajgatnak erõsen.

Az ország nagyobbik fele ismeretlen, és a jeges tengerig húzódik. A fiatalok, akik tornacipõben járják az északra vezetõ utakat, bizony ritkán jutnak el a horizontig. A csend és a gazdátlan pára finom kristályok alakjában gyûlik fel a zsebeikben, és amikor az utolsó fenyõfához érnek, figyelmeztetõen lidérclángra lobban. Ha mégis tovább merészkedünk, seszínû fûvel találkozunk – a jelenség oka a klorofil egy albínó változata. Ezen a füvön apró rágcsáló állatok legelnek. Egyszer egy gimnazista zsebretett egy ilyen állatot, de amikor hazaérve elõhúzta, látta, hogy a ruha ráncai közt lerakódott csend megmérgezte a zsákmányul ejtett jószágot. Az állat testén áttetszõ csillagszórók nõttek, és a szobalevegõvel találkozva zizegve vízzé olvadtak. Maga az állat annyira kõkemény lett, hogymegõrzésére egyedül az ásványtani szertár látszott alkalmasnak.

A szõke országban egyszer egy érthetetlen tömegbaleset történt.

Egyszer egy paraszt túl nagy fába vágta a fejszéjét. A fejsze a fokáig hatolt a fatörzsbe, és ott úgy megszorult, hogy meg se moccant többé, hiába próbálta a férfi kihúzni. Makacs természete volt azonban a parasztnak – három nap, három éjjel küszködött a balta nyelével. Végül már az egész falu körülállta, és úgy figyelte. Mikor a férfi a harmadik nap éjszakáján elvesztette az eszméletét, ujjai még mindig a balta nyelét markolták görcsösen. A legjobb barátja lépett mögéje, hogy megszabadítsa a kínjaitól. Ennek is kezében volt a baltája, azt vágta hát a paraszt hátába. A falu némán figyelte, mi történik. Mozgás csak akkor támadt, amikor az áldozat öccse, aki szintén magával hozta a baltáját, az irgalmas gyilkost egyetlen csapással a földre terítette.

Elkeseredett dulakodás kezdõdött, amelynek során rendre ölték egymást a férfiak. Az utolsót, aki egy keskeny pengéjû késsel dolgozott, a megveszett asszonyok szedték széjjel. Mint késõbb azt egy környékbeli drámaíró megállapította, azért, mert a rájuk szakadt özvegységükben úgy érezték, hogy ellenállhatatlan vágy hajtja õket, hogy a késes férfivel közösüljenek.

A dolog késõbb finomabb irodalmi feldolgozást kapott: a fába szorult balta itt csak szimbólum volt, és a szûnni nem akaró szerelmet jelképezte. Más interpretációk szerint egy régi rítus romlott változatával állunk szemben – a romlás aztán úgy látszik ragadósnak bizonyult. A legérdekesebb magyarázattal azonban egy fizikus szolgált. Szerinte a tömegbalesetet egy tragikus véletlen okozta. Nevezetesen az a körülmény, hogy a falu a sarkkörön túl feküdt, ahol nyáron soha nem nyugszik le a nap. Ha csak egy percre is a fenyõfák koronája mögé süllyedt volna, akkor a paraszt is azonnal elengedte volna a balta nyelét, és nem került volna sor a sajnálatos lefolyású hisztériára.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

    Szumátra


    A láz hirtelen a homlokába tódult, és veríték lepte el a halántékát. Leült, annyira meglepte a dolog. Úgy érezte, hogy most megérti a bûnözõket, akiknek teste jódos oldatok után kívánkozik, és mivel ezt az ízt másként nem kapják meg, kapkodva gyilkolni kezdenek.

    Ahogy az alkony közeledett és a hõség is csökkent, minden erejét összeszedve elindult az úton a bambuszok között. Drótkerítés vette körül az orángután-rehabilitáló állomást. A kapuban fehér köpenyes lányok köszöntötték, akik elfelejtették begombolni a ruhájukat, és látni engedték a combjuk közt sötétlõ malájfekete szõrzetet. Az állomásra beszállított orángutánok suta bukfencekkel közeledtek. Nehéz és húsos mancsaikkal, amelyeken rózsaszín fénnyel világított a köröm, a hasát és a mellét tapogatták. Ajkaik tányérrá csücsörítve meredtek elõre. Az egyik állalton azonban már nem lehetett segíteni – fejét a földre fektetve agonizált.

    A teáját kavargató szövetkezeti tisztviselõ elmondta, hogy a vanília felvásárlási ára itt alig tizedrészét teszi ki az európai piacokon elért eladási árnak. A különbség a kikötõvárosok nagykereskedõinek és csomagolóvállalatainak a zsebébe vándorol. Marxot a tisztviselõ csak mint fegyveres mozgalmat ismerte, a közgazdaság kérdéseiben inkább a misszionáriusokra hallgatott.

    A másnapi postával érkezõ Frankfurter Allgemeine azt írta, hogy a hesseni protestáns egyház összegyûlt püspökei a kábel-televízió bevezetése mellett foglaltak állást. Amikor a malária leteperte, még mindig a kábeltelevízióról fantáziált. Az iránt érdeklõdött, hogy lehet-e kinint kábelek útján közvetíteni. A lányok nevettek, mert azt hitték, hogy csak humorizál. Persze, látniuk kellett volna a Luther-köpenyes férfiak sorfalát, és azt komolyságot, ahogy ezek az emberek az erõs huzalok végét tartották. Végtelen imákat mormoltak, és ez az ima az elromlott képernyõn kavargó hóvihar képében jelentkezett.

    Amikor az orvos napok múlva megérkezett, csak a hóvihar elültét tudta már megállapítani.

[Rosen]

PERNECZKY Géza

A tönkrement vendéglõ


A szóban forgó vendéglõ két mellékutca keresztezõdésénél az egyik sarokház földszintjén üzemelt. A környék kertes tisztviselõtelep volt, ennek megfelelõen a vendéglõ is a középosztály ízléséhez igazodott.

Sáfrány színû félhomály borongott az étteremben, bordó függönyök takarták el a mellékhelységek felé vezetõ ajtót, a belsõ világításról pedig történelmi stílusban tartott karos sárgarézlámpák gondoskodtak. A helység hosszanti falára egy több méter hosszú csiszolt tükör volt fölerõsítve, ez a hibátlan fényû, drága berendezési tárgy volt az étterem kellemes hangulatának a legfontosabb biztosítéka. Az étkezõ vendégek többnyire úgy ültek, hogy kissé féloldalra fordulva jól láthatták magukat benne, sõt a tükrön keresztül akár a hátuk mögött lévõ utcára is bármikor kitekinthettek.

Az egyetlen vendég, aki pillanatnyilag az étteremben ült, most volt itt elõször. Bár a környéken lakott, eddig nem nagyon érezte szükségét annak, hogy átlépje az étterem küszöbét. Egy egyetemi tanszéken dolgozott, filozófus volt, és a logikával rokon diszciplínák voltak a speciális szakterülete. Talán ezzel volt magyarázható, hogy idegenkedett a megmagyarázhatatlan és irracionális fénytörésû dolgoktól. Mivel megfigyelte, hogy a vendéglõ forgalma inkább csak este lehet jelentõs, hiszen déltájban soha nem étkezett ott egyszerre több, mint egy-két vendég, nem akarta a spontánul kialakult szabályt megzavarni, és az étterem forgalmát indokolatlanul növelni. Különben is a menzán étkezett. Most is csak azért tért be, mert szórakozottságból éppen az étterem kirakatnagyságú ablaka elõtt állt meg egy kicsit tûnõdni, és mielõtt még felocsúdhatott volna, a vendéglõs, aki nyilván észrevette õt, kijött az utcára. Mintha ismerõs lenne, úgy üdvözölte, és ellenkezést nem tûrve betessékelte az étterembe. Az ebéd egyébként nem volt rossz, a sör pedig egyenesen frissítõen hatott az újsütetû vendégre.

– Elég ritkán tévednek be ide emberek, – jegyezte meg aztán a vendéglõshöz fordulva, aki az asztala közelében támasztotta a falat. Lehet, hogy udvariatlannak tûnt ez a megfigyelése, de ennyi revánsra jogot tarthatott magának azután, hogy egyébként õ bizonyult gyengébbnek a vendéglõssel szemben. Az azonban egyáltalán nem vette szívére a dolgot, sõt, földerült arccal lépett közelebb.

– Könnyû munka, – válaszolta közlékenyen.

A vendéget meglepte ez az õszinteség, és csak akkor folytatta a párbeszédet, amikor a szája újra üres lett, és az ételt egy korty sörrel le is öblítette.

– És megtalálja így a számítását?

A tulajdonos arcán látszott, hogy jól mulat magában a vendég hihetetlen naivitásán. Majd a falon függõ nagy tükör felé fordulva könnyedén odavetette:

– A vendégek száma mindig a duplája.

A tanszéki munkatárs féloldalra fordult, és ekkor megpillantotta magát a tükörben. Fölnevetett, majd levágott egy újabb szelet húst, és a falatot még mindig a tükör felé fordulva a szájába vette. Aztán fogta a söröspoharat, és a tükörképére emelve húzott egyet belõle az egészségére. A jelenet kissé ostobán hathatott, úgy hogy utána hirtelen el is szégyellte magát érte, de már nem volt visszaút. Krákogva megszólalt:

– És ha fizetésre kerül a sor, a pénzt is nyilván duplán kasszírozza be.

A vendéglõs cinkosan bólintott. Aztán egy kulcscsomót vett elõ a zsebébõl, és a tükör mellé lépett. A sáfrány színû tapétával bevont falon egy ajtócska volt, amit a tapéta mintája szinte láthatatlanná tett. Miután ezt a trezor-ajtót az egyik kulccsal kinyitotta és sarkig kitárta, a vendéglõs a jobbjával mélyen benyúlt a szabaddá vált szekrénybe, amelynek a belseje láthatóan a tükör mögé vezetett. Nyújtózkodva próbált a karjával még mélyebbre hatolni, és némi kurkászás után meg is találta amit keresett. Egy kis köteg bankjegyet húzott közelebb magához, majd a pénzt kiemelte a szekrénybõl. Meglobogtatta a köteget, aztán baljával könnyedén ráütött a bankjegyekre. Majd zsebrevágta a zsákmányt, és gondosan újra bezárta a titkos fiókot.

– Az elõzõ négy uraság cehjének a tükörképe, – közölte.

A tanszéki munkatárs végigette a menüt, fizetett, és nyomban távozott. Semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy megvárja, míg a vendéglõs az õ pénzének a másodkiadását is elõhúzza a fal mögül. Idegesítette õt ez a kéretlen bûvészmutatvány, ripacskodásnak érezte, és úgy gondolta, hogy megbocsáthatatlan hiba volt már az is, hogy még az elején, ott a kirakatüveg elõtt állva oly könnyen engedett a gyanúsan szívélyes invitálásnak.

– Tegyük fel azonban, hogy komolyan gondolta, és nem viccnek szánta a mutatványt a pénzzel, – morfondírozott magában, amíg a munkahelye felé baktatott. A trükk a tükör mögé benyúló titkos pénzszekrénnyel nem hagyta õt nyugodni. – Tegyük fel, – mormolta tovább – igen, tegyük fel, hogy tényleg duplán kasszíroz.

Ez ugyan abszurdnak tûnt, de a tanszéki munkatárs a saját kutatási területének a történetét ismerve azt is tudta, hogy nem teljesen légbõl kapott az ötlet. A filozófiai intézetbe érkezve leemelt a polcról néhány szakkönyvet, és átlapozta bennük a szubjektív idealizmussal és az ismeretelméleti kérdésekkel foglalkozó fejezeteket. A vendéglõs paradox vicce olyan logikára épült, amely epizodikusan már a Szokratész-elõtti görög filozófusoknál feltalálható volt, de amely elõször csak néhány tizenhetedik- és tizennyolcadik századi európai gondolkodónál érte el fejlõdésének csúcspontját. A szolipszizmus tanításához tartozott a kérdéses tétel, és úgy szólt, hogy egyedül és kizárólag csak a tudatban lévõ dolgok tekinthetõk igazán létezõknek.

Újszerû volt azonban az a hallatlan optimizmus és – igen, mondjuk ki – az a csepûrágók színvonalát is megszégyenítõ közönségesség, amivel a klasszikus tanokat a vendéglõs értelmezte. Mert egyetlen korábbi szerzõ sem alacsonyodott le odáig, hogy a pénz sikeres forgatására alkalmazta volna a tudat prioritásának a tételét. Mi több, a vendéglõs – mert kifizetõdõnek látszott – valami egészen vakmerõ bizalommal még azt is létezõnek fogta fel, amit nem is a tudat, hanem csupán a tükör mutatott neki. Mintegy a bûvészmutatványok rekvizitumaihoz utalta át a szellem funkcióit. Most, hogy átgondolta az egészet, a tanszéki munkatárs egyenesen fel volt háborodva akkora morális züllöttség láttán, miközben azt is érezte, hogy ha a vendéglõs komolyan hiszi azt, amit a megduplázott pénzzel mûvelt, akkor ez most filozófia-történeti fordulópontot is jelenthet. Az emberek butasága és kapzsisága – gondolta – olyan általánossá vált, hogy, íme, kisajátította magának a racionalista filozófia néhány szélsõséges fordulatát is, csakhogy hasznot húzhasson belõle.

Megvitatta a kérdést néhány kollégájával is, akik azonban inkább csak mulatságosnak tartották az esetet. A tanszéki logikus azonban azon a nézeten volt, hogy nem ártana ellenõrizni a dolgot – volt ebben a történetben valami, ami sehogy sem stimmelt. Végül abban állapodtak meg, hogy másnap együttesen mennek el majd a sarki vendéglõbe ebédelni.

Közvetlenül a tükör elõtt álló egyik asztalnál foglaltak helyet. A vendéglõs jókedvûen szolgálta ki õket, látszott rajta, hogy nem is sejti, hogy minek köszönheti a szerencséjét. Amikor azonban fizettek, és már menni készülõdtek, az elõzõ napról már jól ismert vendég váratlanul a vendéglõshöz fordult, és arra kérte õt, hogy ismételné meg a trükköt a dupla kasszírozással. A másik három úr ugyanis filozófiai kérdésekkel foglalkozik – magyarázta – és õ maga is a logikai tudományok kutatója. Az eset a megduplázott pénzzel a szakmájukat érintõ szempontok miatt érdekes, és mind a négyen örülnének, ha saját szemükkel láthatnák, hogy miként mûködik a tükör logikája. Hogy igaz-e, hogy megduplázza a bevételt.

A tulajdonos zavarba jött, és mosolyt erõltetett magára. Aztán szabadkozni kezdett, de a vendégei nem tágítottak. Végül megkérdezte, hogy az urak tényleg a filozófiai tanszék munkatársai e. Mert semmiképpen sem szeretné, ha a dolog véletlenül a hatóságok tudomására jutna, vagy az adóhivatal tisztviselõi elé kerülne – anélkül is elég nehéz az élete. Miután tisztázódott, hogy ettõl nem kell tartania, hiszen tényleg csak egy filozófiai kérdés eldöntéséhez kérnek tõle segítséget, még mindig zavartan elõkotorta a zsebébõl a kulcscsomóját, és ideges pillantásokat vetve az utcára kinyitotta a falba süllyesztett szekrény ajtaját. Aztán bizonytalan arccal, mintha attól félne, hogy nem talál semmit, benyúlt a tükör mögé. Kis tapogatódzás után azonban csakugyan elõhúzta azt az összeget, amit a négy filozófus az imént fizetett.

A vendégek megfeszített figyelemmel kísérték minden mozdulatát, és meggyõzõdhettek róla, hogy a mutatvány a pénzzel rendben van, mert az összeg valóban a szekrény mélyébõl került elõ. De biztos, ami biztos, mégis arra kérték a vendéglõst, hogy ott, elõttük, számolja meg a pénzt, tényleg megegyezik-e. Miután az rutinos sebességgel átpergette az ujjai közt a bankjegyeket, a négy vendég bólintott és megköszönte a baráti szívességet. A vendéglõs már zsebre akarta vágni az egészet, amikor a logikai tudományok kutatója még egyszer megszólalt:

– Szóval biztos benne, hogy a már egyszer fizetett összeg tükörképét tartja a kezében?

A vendéglõs bólintott.

– De akkor az írás is tükörírás a bankjegyeken! És az ilyen pénz nem érvényes! – kiáltotta diadallal a vendég. – Mit tud az ilyen fonákjukra fordított bankjegyekkel kezdeni?

A vendéglõs meglepetten nézett a logikai tudományok kutatójára. Úgy látszott, hogy nem érti az egészet.

– Jó ember – kezdte az magyarázni, – maga eddig tévedésben élt. Ha igaz lenne, hogy eddig mindig duplán kasszírozott, akkor már egy egész halom olyan pénz lenne forgalomban, ami maga kezébõl került volna át másokhoz, és aminek minden sora, minden betûje tükörírással lenne írva. De egyetlen ilyen bankjeggyel sem lehet a városban találkozni. Én nem tudom, hogy ezt a mutatványt hogyan csinálja, de az biztos, hogy nem gondolta végig a dolgot a tükörrel...

Hatásos szünetet tartott. Aztán kimondta a gondolatmenet utolsó logikus következtetését is:

– Még ha eddig el is hitte, akkor sem lehet igaz, hogy olyan jól keres. Maga eddig nem vette észre, hogy csak a felét bírja annak, amivel egész idõ alatt gazdálkodott!

Ezzel megfordult, és elindult a kijárat felé. Arra gondolt, hogy most végre kiegyenlítette a számláját, amiért délben az akarata ellenére jött be ide. Nos, ennek most vége. Visszafordult még, és intett a barátainak is, hogy azok is jöjjenek.

A kollégák még mindig az asztal elõtt álltak. A vendéglõs meredten bámult a levegõbe, majd a zsebéhez kapott, és elõrántotta a pénzköteget. Látszott rajta, hogy végre megértette, mi a probléma. És a tanszéki személy azt is látta, hogy a vendéglõs miként üt kétségbeesve a homlokára.

És hallotta az éles és átütõ erejû csattanást, amely õt is megbénította egy percre.

Olyan volt, mintha villám csapott volna a vendéglõbe. Emberünk a tanszékrõl szédülten állt, és ahogy lassan magához tért, látta, hogy a vendéglõ csak fele akkora. A hosszanti fal, amelyen a tükör függött, elõreugrott, és elnyelte a terem hátsó asztalsorát. A vendéglõs, és a három kollégája, akik a fal menti asztaloknál álltak, nyomtalanul eltûntek. Az egész helység most sokkal szûkebb volt, és a nagy kirakatüvegen át beesõ fény is erõteljesebben világította be az utcához közelebb került falakat. A kopottas-fakó tapéta, a használt abroszok, és a megmaradt két asztalsor seszínû, öreg bútorjai kiábrándító tárgyilagossággal rajzolódtak ki ebben a fényben.

Az egyetlen megmaradt vendég két lépést tett a terem közepe felé, de aztán megállt, mert megpillantotta magát a tükörben. Kissé álldogált még, mintha riadtan arra várna, hogy a kollégái csak elõkerülnek, de aztán megfordult, és hazamenekült. Másnap, hogy ne kelljen az intézetbe bemennie, beteget jelentett. A sarokra, ahol a vendéglõ állt, csak egy hét múlva merészkedett el.

A vendéglõ még mindig fele akkora volt – az asztalokról azonban valaki már leszedte a terítékeket, és az ajtón is egy lakat függött. A kirakatüveg mögött a földre állítva pedig egy feliratos tábla ékeskedett: – Üzlethelység kiadó.

[Rosen]

PERNECZKY Géza



    Tulipán-novella


    Legyen történetünk kiindulópontja az a feltevés, hogy Jakab mester néha olyan virágokat is festett, amelyeket hiába keresnénk a természetben. Ezek a fantasztikus rajzolatú és elbûvölõen szép tulipánok csak egyetlen kertben virágozhattak, még pedig abban, amit egy-egy derûs órájában mesterünk képzelt maga elé.

    Ezek az új fajta virágok a már ismert fajták újszerû kombinációiról születtek – hogy is történhetett volna másként. Legyenek hát flamingó színû tulipánok sárga csíkokkal – a sárgásan fodros és a szirmaik szegélyén vörösen csíkozott fajtákból keverve. Vagy egyesítsük a vérvörösen sötét árnyalatú, rojtos körvonalú variánst egy liliomra emlékeztetõ törtopál színû fajtával! Jakab mester képein az így kombinált vonások egy olyan tulipánban öltöttek formát, amely sötétvörös foltokkal volt tarkítva, akár egy ragadozó sárkány, de ugyanakkor a szirmain úgy futottak végig azok a bizonyos halvány-opál árnyalatú ér-szálak, ahogy azt csak az úriasszonyok csuklóján látjuk. Elképzelhetõ, hogy az egész virágot aztán az a dekadensen kecses liliom-derék tette felejthetetlenné, amelyet különben a gótikus szentképek madonna-alakjain figyelhetünk meg.

    Ha tényleg így volt, akkor az is bizonyos, hogy Jakab mester nehezen vált meg ezektõl a fantázia-képektõl. A kis festményeket többnyire megtartotta magának, vagy legfeljebb olyan ismerõseinek ajándékozta el õket, akiket úgy is gyakran meglátogatott. Ilyenkor viszontláthatta kedvenc képeit is. Idegen kézre bízni õket már csak azért sem lett volna tanácsos, mert a nem létezõ tulipánokról kiszivárgó esetleges mende-mondák rossz hírbe hozták volna a mûtermét.

    A foglalkozása ugyanis az volt, hogy olyan illusztrációkat festett, amik hitelesítõ úti-levélként szolgáltak a tulipán-tõzsdén eladásra kínált virághagymák mellett. Haarlemben vagyunk, az 1600-as évek elsõ évtizedeiben. A ritka tulipánfajták árát a spekulánsok csak az aranymûvesek finom mérlegén képesek megbízható pontossággal megállapítani. A vevõ persze, amikor alkuszik, a késõbb kivirágzó növényt még nem láthatja, csak a hagymákat mérlegelheti. Szükség van hát olyan festõ-mesterekre, akik szemléltetõ képet tudnak festeni arról a tulipánról, ami a hagymából majd késõbb kihajt. Egy-egy ilyen festmény, ha mûvész kezétõl származott, néha több száz holland forintba is belekerült abban az idõben. De ha meggondoljuk, hogy voltak tulipánfajták, amelyeknek a hagymájából egy fél gerezd került ugyanennyibe, akkor megértjük, hogy kifizetõdött a kis képecskéket megrendelni, és a tulipán-tõzsdén a hagymák mellé tenni.

    Érthetõ, hogy Jakab mesterrõl, aki egyike volt a tulipánokat festõ kismestereknek, ma már nem sokat tudunk. Sõt, talán azt az állítást is megkockáztathatnánk, hogy személyérõl semmi mondanivalónk nem lenne, ha nem bátorítana találgatásokra annak a valószínûsége, hogy kellett lennie olyan holland mesternek, aki az igazi virágok mellett néha kitalált tulipánokat is festett. Ezen az úton haladva hatalmasodott el bennünk az a meggyõzõdés, hogy ezt az embert Jakabnak hívják. Legyen hát Jakab mester történelmi személy! Ezzel a gondolati aktussal talán azt is elérhetjük, hogy mesterükkel együtt a kis alakú képek, mi több, a rájuk festett kitalált virágok is valamiképpen testet öltenek majd. Elõfordulhat, hogy így – évszázadokkal azután, hogy tulajdonképpen idõszerû lett volna, hogy létezzenek – most hirtelenül, és csaknem indokolatlanul, mégis életre kelnek. Hírre és népszerûségre tesznek szert, az emberek beszélni kezdenek róluk.

    Ehhez szükségünk van természetesen egy érdekes történetre is, és egy olyan tulipán-kereskedõre, aki az eseményeket azzal indítja el, hogy 1626-ban rábukkan egy Jakab mester féle kitalált tulipán-képre. Nevezzük ezt az embert Jan van Waagenveldnek, és tételezzük fel, hogy Utrechtben élt. Higgyük el ennek az utrechti spekulánsnak, hogy a kis csendéletet egy haarlemi útja során Jakab mester unokahúgánál pillantotta meg. Ha tényleg így történt, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy van Waagenveld meg volt bûvölve a képtõl, és természetesen azonnal elhitte, hogy a egy igazi tulipánfajtát ábrázol. Rögtön érdeklõdni is kezdett, hogy hol kapható, miféle tenyészet.

    Az asszony, aki a festményt potom összegért, rokoni alapon vásárolta meg Jakab mestertõl, elõször – így illik – jót mulatott van Waagenveld mohó kíváncsiságán, még ugratta is õt, hogy a tulipán mesés fajta, és a piacon csodás árat adnak érte, de aztán elárulta, hogy a kép csak tréfa, afféle “schert”, és elmesélte, hogy nagybátyja szórakozásból fest ilyen kitalált virág-csendéleteket. A spekulánsban azonban már megmozdult valami, amit mi, jóindulatú megfigyelõk talán ihletnek neveznénk, de amirõl mások, realisztikusabb hajlamúak úgy nyilatkoznának, hogy a végzet. A megtréfált kereskedõkre jellemzõ türelmetlenséggel válaszolt az asszony kacarászó szabódására. Ha már nincsen ilyen tulipán, legalább a róla festett képet akarta megszerezni, és hogy nyomatékot adjon az ajánlatának, leszámolt az asztalra ötszáz forintot. Az asszony csak némi vonakodás után egyezett bele a vásárba, és hogy lelkiismeretét megnyugtassa, az összegbõl késõbb húsz forintot átadott a helyi árvaház elöljáróinak.

    Látjuk, a történet olyan olajozottan indul, mintha igaz volna. És ha végig gondoljuk, hogy miként folytatódhatna, akkor csak egy megoldás kínálkozik: Waagenveld addig fáradozik, amíg sikerül az elbûvölõ hatású festményen látható tulipánt a valóságban is kitenyésztenie. Adjunk neki ehhez tíz esztendõt. És legyünk abban biztosak, hogy van Waagenveld közben nevet is talált az új változathoz. Lehet, hogy emberünk elõször Jakab mester unokahúgáról, vagy esetleg magáról Jakab mesterrõl akarta elnevezni az új tulipánfajtát. De ha így is volt, biztos, hogy hamar rájött arra, hogy ez az elnevezés nem lenne elég rangos. Végül is úgy döntött, hogy “Szent Jakab tréfája” legyen a név, és ezzel nem csak Jakab mester kaphat kerülõ úton méltó emléket, hanem egyúttal a szükséges mithologikus-heraldikus íz is belevegyülhet a kitenyésztett tulipánfajta adataiba.

    Van Waagenfeldnek ezen kívül még egy bravúros fordulat rejtõzött a tarsolyában. Virágot ugyanis olaszul mutatta be “Scherzo del Sant Jacob” néven, és azt állította, hogy a pápai udvar kertészetébõl származik. Ez az állítás nem nélkülözött némi frivolitást a protestáns Hollandiában. És ha arra gondolunk, hogy az ország csak nemrég vívta ki függetlenségét a spanyol koronával szemben, akkor ennél már csak az a híresztelés lett volna csiklandósabb és vonzóan merészebb vagy veszélyesebb, ha Waagenveld Szent Jakab spanyolországi tiszteletével hozta volna kapcsolatba a virágot. Ez azonban nem volt szükséges. Ne felejtsük, hogy a 17. századi Európában az apostol nevérõl mindenkinek a Szent Jakab ereklyéjét õrzõ spanyoloroszági város, Santiago de Compostela jutott az eszébe – az odavezetõ zarándokút pártolása, vagy nevezzük így, üzemeltetése volt a korszak egyik legbusásabb hasznot hajtó vállalkozása. Vagyis a név perfekt volt, mert egy csipetnyi politika és önös hátsógondolatok is rejtõztek mögötte. Szûkebb utrechti körökben azonnal nagy sikert aratott az új kreáció, úgy hogy van Waagenveld el is határozta, hogy a következõ szezonban megjelenik egy kosár méregdrága tulipán-hagymával a haarlemi tõzsdén, és diadalra viszi az evangéliumi asszociációkat ébresztõ virágot.

    Érezzük, hogy elbeszélésünk itt kikerülhetetlenül a holland tulipán-mánia vakmerõ fordulatainak az örvényei közé sodródik, és ha nem vigyázunk, magunk is hajótörést szenvedhetünk. Megnyugtató lenne, ha a szerzõ e ponton kissé utána nézne a hiteles történelmi forrásoknak, és ahelyett, hogy kiagyalt fordulatokkal próbálkozna, ezekre az adatokra támaszkodna.

    A legtöbb részletet Hoog és Couvée “Tulpomania” címû munkájából tudhatjuk meg – ezt a dolgozatot ugyanis éppen a haarlemi Frans Hals Museum adta ki. Érdekes továbbá a “Blumenspeculatie in Nederland, de Tulpomanie en de Hyacintehandel” címû kötet is, amelyet Ernst H. Krelage jelentetett meg az ezerkilencszáznegyvenes évek elején Hágában. És micsoda szerencsénk van! – közvetlen utalásokat találhatunk van Waagenveld tulipán-spekulációira vonatkozóan azokban a tizennyolcadik századi följegyzésekben, amelyek hosszú lappangás után a hallei városi levéltárból kerültek elõ. Ezek a jegyzetek valószínûleg a Lipcsében 1745-ben kiadott “Großes Vollständiges Universal-Lexikon” 55-ik kötetéhez készültek, vagyis ahhoz, amelyben a “Tulpe” címszó is szerepel – csak aztán valami miatt mégis kimaradtak a kész munkából.

    E kéziratos forrásanyagban Jan van Waagenveld nevét természetesen így leírva nem leljük fel, de igenis elõfordul egy Peter van Walkenberg, akit másutt meg ugyanez a kézirat Wagenbergnek titulál – és lehetetlen, hogy ez a személy ne legyen azonos a mi emberünkkel!

    A hallei kézirat szerzõje ugyanis tudni véli, hogy ez a bizonyos Walkenberg robbantotta ki felelõtlenségével az 1637-es nagy összeomlást a tulipán-tõzsdén. Van Walkenberg állítólag egy olyan tulipánfajtát próbált eladni, amelyet a jelenlévõ haarlemi és amszterdami kereskedõk egyáltalán nem ismertek, és amelynek a hiteléért csupán két utrechti spekuláns kezeskedett, akik azonban Waílkenberg barátai voltak, vagyis az üzletben érdekelt, és ezért a többiek számára megbízhatatlannak számító partnerek. A kétkedéssel fogadott új fajta tulipánhagymák sorsát aztán a szemléltetésként mellékelt festmény közelebbi vizsgálata pecsételte meg. E képrõl ugyanis ez a bizonyos Wagenberg azt állította, hogy egy római mûvész munkája, és hogy a pápai udvar megrendelésére készült.

    A korabeli viszonyokat ismerve csak van Wagenberg hiányosnak mondható mûveltségével magyarázható, hogy ennyire elvetette a sulykot. Az amszterdami tõzsdézõk, akik jártasak voltak valamennyire a festészet kérdéseiben, és nem ritkán szép kis gyûjteményt õriztek odahaza, azonnal gyanút fogtak, és kijelentették, hogy a kis csendélet nem lehet olasz munka. Ilyen képet csak holland mester festhetett. El is küldtek nyomban a haarlemi festõcéh valamelyik tagjáért, hogy az szakértõi véleményt mondjon a csendéletrõl. És ha bízhatunk a Großes Vollständiges Universal-Lexikon adatgyûjtõinek a megbízhatóságában, akkor el kell fogadnunk azt a kissé irodalmias fordulatot is, amivel a hallei kézirat lep meg minket, nevezetesen, hogy a kihívott festõ nem volt más, mint a kép megalkotója – mi tudjuk a nevét is: Jakab mester.

    Így hát csak természetes, hogy a haarlemi mûvész azonnal felismerte a keze munkáját, és azt is könnyen magunk elképzelhetjük, hogy miként mentegetõdzött és hogyan esküdözött, hogy soha nem festett volna kitalált tulipánokat, ha tudta volna, hogy könnyelmû asszonyszemélyek vigyázatlansága folytán az így festett képek valamelyike egyszer még a tulipán-tõzsde urainak a szeme elé kerülhet. A forrásmunka van Walkenberget is idézi, aki, ami a képet illeti, kénytelen volt beadni a derekát, de aki kétségbeesve fogadkozott, hogy a festményen ábrázolt páratlan szépségû tulipánfajtát szorgalmas munkával és a Mindenható kegyes segítségével utólag valóban kitenyésztette. Legyenek a jelenlévõk türelemmel, és várják meg, míg a tulipánhagymákból a képen ábrázolt csodálatosságok kihajtanak. Az összegyûlt tõzsdézõknek természetesen ehhez nem volt sem kedve, sem ideje. Senki sem hitt már az utrechti spekulánsnak, és a haarlemi fogadóban rendezett árverés botrányba fulladt.

    Mert miután a “Scherzo del Sant Jacob” ára a kezdeti csillagászati magaslatokról ily módon a mélybe zuhant, hirtelenül és teljesen érthetetlenül a többi fantasztikus árú tulipánfajta hitele is megrendült, noha ezeket a fajtákat a szakemberek kitûnõen ismerték, és értéküket eddig igen nagyra becsülték. A tulipán-tõzsde az egyik pillanatról a másikra omlott össze, szétpattant, mint egy túl nagyra fújt buborék. A bukásból aztán néhány nap alatt általános nemzeti katasztrófa lett, mert Hollandia egész financiális élete jutott válságba vele. Hiába próbálták az érdekeltek, maga a kormány is, a nemes tulipánfajták árát garantálni, és ezzel a tragikus csõdöt meg nem történtté tenni – a tulipánmánia végét nem lehetett már elodázni. Bár a kehely-alakú, és pazar színekben pompázó virág továbbra is kedvelt maradt Hollandiában, az aranynál is drágább tulipánhagymákkal való spekulációnak örökre befellegzett.

    Ennyit Jakab mesterrõl, és az általa festett csendéletekrõl. Az utrechti kereskedõrõl azonban, akit a nem létezõ tulipánfajtáról festett kép oly végzetes módon ihletett meg, lenne még mondanivalónk. Mert ha történetünk talán túlságosan is a józan ész szabályai szerint ért véget, azért még nem kizárt, hogy a befejezésként kínálkozó erkölcsi tanulságot megfejelhetjük egy merész hipotézissel. És kitõl várhatnánk ehhez segítséget, ha nem magától a tragikus hõstõl, van Waagenveldtõl, vagy ahogy a hallei kézirat õt nevezi, Peter van Wagenbergtõl?

    Mert érdemes egy kissé elgondolkodni azon, hogy hol vétette el a dolgát ez az ember. Miért nem nem várt például még egy-két évet az új tulipánnal, miért nem várta ki legalább azt, hogy a híre jobban elterjedjen? Talán a kialakult gyakorlatban bízott túlságosan? Abban ugyanis, hogy egy tulipánfajta annál értékesebb, minél kevésbé ismert, minél ritkább és hozzáférhetetlenebb? A tulipánmánia motorja valóban ez a lehetõségek határát feszegetõ játékszenvedély volt. És ha követjük az ebbõl a hazárd szisztémából levonható következtetéseket, akkor oda jutunk, hogy felismerjük: –a legértékesebb tulipánfajta az a változat, amelyik olyan ritka, hogy hagymáinak száma kevesebb, mint egy...

    Az ilyen virág tehát csak a metafizika kertjében virágozhat, és léte a különös ritkaságok egyik határesete. A plátói ideák létformáival rokon exisztencia ez – csak sejtelmünk lehet színérõl és formájáról, mert soha meg nem pillanthatjuk és le nem szakíthatjuk. Lehet, hogy éppen ez a költõien megfoghatatlan képzet vezette Jakab mester ecsetjét is, amikor a fantázia-tulipánjait festette. A tulipánok tulipánját kereste, és tudta, hogy a hozzá vezetõ út nem a kertek kitaposott ösvényein át vezet. Elsõként és egyetlenként kell e tulipánfajta felé a kezét kinyújtania – a virág a vakrámára feszített vászon fehér ködtakarója mögött rejlik.

    Kell-e mondanom, hogy már régóta él bennem a gyanú, hogy Jan van Waagenveld is végiggondolta ezt az utat a tulipánok tulipánjáig? És ha ez igaz, akkor az 1626 és 1636 közötti tíz esztendõt sem a csodálatos virág kitenyésztésére fordította, hiszen ezzel csak ártott volna a nemes tulipánfajta ideális tökéletességének – sõt az árának is. Talán egyszerûen csak arra várt, hogy Jakab mester eltûnjön a porondról, vagy legalább is annyira megöregedjen, hogy kimenjen a divatból, és elmaradjon a foglalkoztatott tulipánfestõk mellõl. A nevezett tíz esztendõ alatt így nem is a tulipán, hanem az ötlet nõtt nagyra, érett meg a tõzsdére. Talán helyesebb is, ha éppen ezért nem is tekintjük Jan van Waagenveldet sem egyszerû szélhámosnak, vagy kapzsi üzletembernek.

    Inkább látnok, költõi menedzser volt õ, aki végre megértette és tökélyig fejlesztette a tulipánmánia mibenlétét. És az 1636-os tõzsdei összeomlással is csak az történt, ami mindig is történni szokott, ha egy gondolat vagy egy mesteri praktika tökélyre jut és ezzel eléri lehetõségeinek a határát. A csillagok ilyenkor túl közel kerülnek a földhöz, a közelgõ üstökös felrobban, és fölégeti a városokat.

    Ebbõl az 1636-os évbõl ugyanis az amszterdami évkönyvek különösen sok temetésrõl adnak hírt. Nem járvány, hanem a tulipánmánia áldozatai duzzasztották fel ennyire a statisztikai adatokat, hiszen a tõzsde összeomlásával a tönkrement polgárok százai süllyedtek szegénységbe, s lettek öngyilkosok. Jan van Waagenveld – vagy, ha úgy tetszik Peter van Wagenberg – nevét azonban hiába keresnénk a holland halálozási krónikákban. Az utrechti spekulánsnak sikerült Flandriába menekülnie, ahol aztán a spanyol hatóságok börtönébe került, és végül a bakó végzett vele. Személye a kortárs történetírók szemében oly jelentéktelennek tûnt, hogy meg sem említik e munkák a kivégzését. Csupán általánosságban ad hírt egy holland évkönyv arról, hogy a tulipáncsalókat a spanyolok többnyire halálbüntetéssel sújtották.