[quote name='hvuk' date='2006. jún. 23., péntek - 23:42']Rive egész pontosan ezt mondta:
Ez stimmel. A legbrutálisabb példa erre a klasszikus mechanikában található. Adott ugye az általánosan ismert Newton-féle mechanikai megközelítés. Aztán az egyik csókának nem tetszett, mer' nehéz volt vele egyensúlyi helyzeteket számolni. Ha jól emlékszem. Szóval kidolgozott egy alternatív megoldást, ebből lett a D'Alambert-féle mechanika. Egy másiknak nem tetszett az 'erő' fogalma, ha jól emlékszem, ebből lett a Laplace-féle mechanika. Egy harmadiknak nem tetszett az 'idő' fogalma, ebből lett a Hamilton-féle mechanika.[/quote] Természetesen én Rive-nek a helyességgel kapcsolatos post-jára gondoltam:
[quote name='Rive']Huh. Meg se próbálom felvenni az aktuális fonalat, inkább csak mellécsomózom, ami eszembe jut.
Természetesen nem. És mégis.
A (természet)tudomány végső próbája mindig a jóslat összevetése a megfigyelés eredményével. Ilyen módon tehát a megfigyelés dönt. Ám praktikus okokból bizonyos megfigyelésekből illetve ésszerűsítésekből megszületett egy elég kiterjedt tudásállomány, amit szokás a 'tudomány jelenlegi állásának' hívni, és aminek alapján igen jó eredményességgel korlátozni lehet a feltétlenül elvégzendő megfigyelések számát.
Ennek megfelelően amikor Egely mester megest előáll valami marhasággal, akkor ezen tudásállomány alapján hajtják el a búsba, illetve felkérik, hogy lesz szíves nem csak papíron 'bizonyítani'.
Igen, ez egyfajta önálló autoritás, ami nem esik egybe a tényleges próbával. Mégis, függetlenül ettől, több dolog is ezen autoritás elismerése és a fenntartása mellett szól.
Egyik, hogy igen nagy sikerrel jósolja a kísérletek eredményességét. A másik, hogy könnyen felülírható, csak el kell végezni a szükséges megfigyeléseket. A harmadik, hogy így bizony olcsóbb és hatékonyabb...
És már ott is vagyunk, hogy a 'tudományt', mint kultúrális jelenséget nem igazán lehet a jelenkor világából kiragadva, önállóan vizsgálni: komoly, meghatározó kapcsolatokkal ágyazódik bele a technikai/műszaki és a pénzügyi világba. Ennek megfelelően a tudományos 'helyes' fogalma sem vizsgálható abszolutumként. Max. ha filozofálni akar az amber.
Az
is meghatározza. A vonatkozó háttér a 'falszifikálhatóság' címszó alatt megtalálható. A jelen álláspont annyiban túllépett ezen, hogy a falszifikálhatóság még egyébb tényezők alapvető megléte mellett sem
elégéges, hanem csupán
szükséges feltétele egy állítás tudományos voltának. Ha egyáltalán nem falszifikálható, akkor tuti nem tudományos.
A nagy, végső fogalmakkal - igaz, helyes - kapcsolatos kavarást ma a gyakorlatban nagyon egyszerűen megkerülik. Egy tudományos elméletnek, modellnek ma természetes tartozéka mindazon területek kijelölése, amin belül az adott modell érvényes, vagy legalábbis próbál az lenni. Azaz pl. a klasszikus mechanika érvényességi köre nagyjából a fénysebességnél sokkal lassabban mozgó testek, illetve csillagászati távolságoknál, tömegeknél kisebb kaliberű dolgok. A jelen elfogadott álláspont alapján a klasszikus mechanika
ezen érvényességi körön belül ma is tökéletesen helyes, annak ellenére, hogy ma már ismerünk általánosabb elméleteket is.
Ennek a megközelítésnek érdekes következménye, hogy rehabilitálta a 'testek nyugalomra törekszenek' elvét is. Ez pl. egy guruló szekér, mint 'érvényességi kör' esetén kétségkívül igaz ma is

A régiek ez alapján nem annyira a megfigyelésben, hanem a túl széles körű általánosításban tévedtek
Fontos pontja a modern természettudománynak ez a 'téves általánosítás'. Amennyiben születik egy jó ötlet, akkor meg kell húzni, illetve ellenőrizni kell azon területeket, amiken belül helyes. Ez még olyan elméletek esetén is létfontosságú, amiket ma nagyon 'erősnek' fogad el a tudomány. Konkrétan ennek köszönhető mindaz a hatalmas kísérletmennyiség, amit látszólag értelmetlen elvégezni, hiszen csupán nagyon pontosan a várakozásokat igazolják.
Itt a sikert kifejezetten az jelenti, hogy egy-egy területen sikerül valamivel élesebb kontúrt adni az adott elmélet érvényességi körének.
Ennek megfelelően a két, egymást látszólag kizáró fizikai elmélet - ált. rel. és kvantummechanika - között is rendeződik a viszony. Egyszerűen nem fedik át egymát az érvényességi körök, nem merül fel valódi versenyhelyzet vagy kizáró ellentét közöttük. Csupán arról van szó, hogy ha lenne közös metszete az érvényességi köröknek, akkor azon belül kizárnák egymást.
További következménye ennek a megközelítésnek az érvényességi körök, illetve ennek megfelelően az elméletek érdekes hierarchiája.
Konkrétan arra gondolok, ahogy ma az ált. rel. alapú mechanika tartalmazza visszamenőleg az egészet a görögökig. A 'minden nyugit akar' érvényes a szekerekre, alacsony mérési pontossággal. A klasszikus mechanika jól érvényes a földi körülményekre, nagy pontossággal, beleértve a szekereket is. A spec. rel. már érvényes bizonyos nem egészen földi körülményekre is, de tartalmaza a klasszikus mechanikátm is, szekerestül. Az ált rel. meg igen sok, nem kifejezetten földi területen érvényes. De a szekér esetére ez utóbbi is igazolja a görögök megfigyeléseit
Azaz a (természet) tudomány fejlődését nagy ugrások és átalakulások mellett az érvényesséi körök folymatos bővülése, változása is komolyan meghatározza. Olyanyira, hogy ez egyfajta kritériumként is szerepel ma már: az új elméletek érvényességi körének nagyobbnak, vagy legalábbis másnak kell lennie, mint a meglőzőeknek. Ennek megfelelően a régi elméletek érvényességi körén belül vissza kell adniuk a régi elméletek eredményeit. Ha ez nem történik meg, akkor az új elmélet, ötlet minimum hiányos. Kiegészítésre szorul.[/quote]
[quote name='hvuk' date='2006. jún. 23., péntek - 23:42']
hanem arról, hogy van egy fekete dobozunk, amibe ha kvarkokat képzelünk, akkor helyes működést kapunk. De lehet, hogy vannak más objektumok, amiket a kvarkok helyett ugyanoda képzelve szintén helyes dolgot kapunk. Ez már előfordult más esetekben, én példának a relativitás elméletet írtam, Rive meg a klasszikus mechanikát hozta.[/quote] na figyelj, most jön a mélyvíz. Csinász egy hvuk féle részecskefizikát, amiben 'hvuk-féle nem-kavrkok' vannak és látod hogy ez jó. Erre jön valaki és kiméri, egy asszociaációs kísérlet alapján a 'hvuk-féle nem-kvark' és kvark 10^-27-n pontossággal a kísérletben azonos.
Miért hoztam ezt fel? Nos. A newtoni dinamikában kétféle tömeg van. Ez egyik féle tömegről az impulzustétel nyilatkozik, a másikról meg a gravitációs kölcsönhatás. Az elmélet nem teszi lehetővé, hogy kimondjuk, hogy a súlyos tömeg és a gravitáló tömeg azonos. Középsuliban állandó gondom volt ebből, hogy mérnem fér bele a buta fejembe, hogy ez a két tömeg azonos, mert az volt a fixa ideám, hogy márpedig tök más.
A dolog pikantériája, hogy
a) az elméleti azonosságg bizonyíthatatlan
b) Bizonyos Eötvös József 100 éve kiingázta, hogy a kető 10^-12 pontossággal egyezik. pontosabb mérésre azóta sem voltunk képesek.
a mérési eredmények alapján elfogadtuk, hogy a súlyos tömeg azonos a gravitáló tömeggel. Ebből jelen világunkra nézvést előnyünk származik.
Szerkesztette: SFIJ 2006. 06. 24. 00:33 -kor