Idézet: SFIJ - Dátum: 2006. aug. 3., csütörtök - 18:11
2) ezexerint lehet, hogy nem rad vonatkozott amit irtam
uhh, azért ez logikailag nem éppen állja meg a helyét. az állításod az volt, hogy azok szeretik többnyire a tandíj gondolatát, akik igyen, az utóbbi 7 év során végezték az egyetemet, mivel a magyar ember irigy, "dögöljön meg a másik lova".
erre válaszolt krinyo, hogy ő bizony a tandíj mellett van, pedig ő is fizette. namost ez akárhogy is nézzük, ellentmond neked, mégha nem is cáfolja meg az állításodat, amit egyébként bizonyítani sem lehet, tehát te sem tudsz, ez csak a te szemszögedből generalizált benyomás.
és akkor elérkeztünk a van rajta sakpa-nincs rajta sapka jelenséghez, ugyanis mint láthatjuk, aki a tandíj mellett van, az vagy azért irigy disznó, mert ingyen szerezte, és nem szeretné, ha más is így jutna hozzá, aki meg fizetett érte, az "meg a legyen szar másnak is" csoport oszlopos tagja.
explicite kifejtve azt mondod és mondja itt még néhány ember: aki tandíjat akar, az de facto rosszindulatú/pitiáner ember.
ha szerinted ez megfelelő vitakultúra, akkor nyugodtan jelezd.
Idézet
4) ennek az orszagnak valahogy a nemezise ez az egoman agresszivkismalac mentalitas: ha szoptam en, szopjon masis, nehogy mar egy kicsit jobb legyen valaki masnak - raadasul az "en adoforintjaimbol".
és itt magad is nyilvánvalóvá teszed hogy racionalitás helyett érzelmi alapon viszonyulsz a kérdéshez.
ez a te interpretációd, amit ki tudja milyen negatív élmény, frusztráció okoz, magadban jó lenne tisztázni, mielőtt másra kivetíted.
magyarán ez nem érv, ezzel nem söpörheted le az ellenérveket és vitafeleket a színről.
nem látom be egyébként, hogy ezen az alapon bármit is el lehetne dönteni. te azt mondod, agresszív egoista mentalitás a tandíj pártolása (szopjon más is). ugyanakkor nem ismerem fel a különbséget az "ingyen diplomát akarok" hozzáállással szemben. ha feltételezed ugyanis az egyik félről az önzést, mivel az a közvetlen érdeke, akkor ugyanmár mi menti fel ez alól a vád alól a másik oldalt, az ingyen diplomát akarókat? nyilván vannak, akik a tandíj ellen van, és nem fűződik hozzá érdekük, ezt azonban elég nehéz vizsgálni, ti. egy rokona, kedves ismerőse sincs, aki egyetem közelében van. és vannak ugye azok, akik egyetemre járnak, és a tandíj mellett érvelnének, dehát ők biztos apuci szemefényei, akik megintcsak önzőek, vagy minimum barmok.
Idézet
Csak azt felejted el, hogy amint a tarsadalom minel negyobb resze talalja meg a helyet ebben a posztindusztrialis, a digitalis irastudas es az elmelyitett ismereteken alapulo vilagaban annal jobb lesz neked is. ezt nem hiszed, mert csak a sajat fejedbol bamulsz bamban kifele es nincs erkezesed a tarsadalom-szociologia es a gazdasagi produktivitas melyebb atlatasara.
a nagy lózungok című könyvből olvasol fel? a digitális írástudásnak nem sok köze szabad, hogy legyen a felsőoktatáshoz, majdnem olyan, mintha ott akarnánk megtanítani hagyományos írás-olvasásra az embereket. szerinted a felsőoktatás alakítja a gazdaság struktúráját? némileg megkavarodtak benned az alapvető ok-okoztai összefüggések: a felsőoktatásnak elsősorban kiszolgálnia kell a piaci igényeket. namost ha neked igazad lenne, akkor magyarországon mocskosul prosztindukcitálisnak kellene lennünk, csakhogy ehelyett van rohadt sok közpénzen össze-vissza képzett munkanélkülink, akik nagyon sok esetben érettségis/szaktanfolyamos munkát végeznek, szakmunkásokból, iparosokból pedig hiány van, pláne a jókból.
az is figyelemre méltó egyébként, hogy miközben a társadalmi igazságosság igényéről, azaz az alacsonyabban lévő társadalmi rétegekkel szembeni méltánytalanságról beszélek, és arról, hogy az alanyi jogon járó finanszírozás az állam redisztribúciós feladatára nézve kontraproduktív jellegű (visszaadni a befizetőnek, elvenni a szegényebbektől) minden szempontból, akkor te előrontasz és ex catedra megvádolsz engem és másokat is valamiféle arisztokratikus összeesküvéssel, de minimum rosszindulattal.
bődületesen elfogultnak tűnsz számomra, ismeretlen okból, és ez a befolyásoltság nagy sándor kardjaként vágja át az értelemmel kibogozandó csomókat.
nyilvánvaló, hogy a tandíj jelenlegi megvalósításának elsősorban az államháztartási hiány betapasztásának részét kell, hogy képezze, így a hosszútávú finanszírozási modellek nem tűnnek reálisnak. ugyanakkor az esetleges rossz implementáció nem jelenti az egész elv bukását. nyilvánvaló, hogy ezt a finanszírozási átalakítást nem vészhelyzetben kellett volna meglépni, hanem mondjuk néhány kormánnyal ezelőtt, mondjuk a stabilizációs bokros és fidesz-csomagok után, és akkor talán nem tartanánk itt, mivel legalább a felsőoktatásból néhány százmilliárddal több maradt volna vissza.