Idézet: Carmaged - Dátum: 2006. aug. 21., hétfő - 13:23
Mindegy, ez már megtörént, javítani nem tudunk rajta, de tanulni még lehet.
És kell is! De ebbe a látogatók is vastagon beletartoznak.
Örömmel olvastam, hogy voltak azért olyanok, mint pl. Macika (nyilván nem csak ő), akik a baj esetén is tudtak józanul gondolkodni.
Nem hallottam azóta friss híradásokat, de most meg vagyok győződve arról, hogy a sok sérült jelentős része zúzódásos, ájulásos sérülésekkel lett ellátva, amit az okozott, hogy összenyomta, összetaposta a tömeg. (Ha azóta a hírek elmondták, hogy mindenki a lehulló cserepektől, rakétáktól sérült meg, akkor elnézést kérek a feltételezésért! Nem látttam reggel óta se TV-t, se rádiót, se újságot, se internetet. Most estem be a gép elé, miután órákig vártam a helyszínelő rendőröket, ugyanis betörtek nagymamám házába. Szóval az augusztus 20-a számomra nemcsak, hogy rosszul ért véget, de "kellemesen" is folytatódott.

)
Itt a topicban is olvastam, hogy többen mélygarázsok, aluljárók, stb. felé indultak meg, ami súlyos hiba tömegben. Amikor összesűrűsödik, belassul a tömeg a szűk bejárat miatt, akkor a hátul lévők szabályosan a falhoz, és a padlóhoz kenik az elől lévőket.
Talán ha lenne ezügyben valami rendszeres lakossági felvilágosítás, polgári oktatás, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, merre kell elindulni, akkor hasonló tömegrendezvények nem torkollanának ilyen pánikba, s kevesebb lehetne a sérült.
Egyébiránt azt (többek között Leslie-hez hasonlóan) én sem tudom megérteni, hogy miért kell egyáltalán a "tűzvonalból", egymás hegyén-hátán állva várni (sokszor fél nappal korábban "lestoppolva a jó helyeket") egy ilyen eseményt. :confused:
Mert aki a távolból, biztonságos távolból nézte, annak is éppen akkora élmény lehet, csak éppen nem kerül veszélybe.
Igen, tanulni lehet.
Például mi szilveszterkor utoljára kis koromban voltunk a belvárosban. Aztán amikor egy vadbarom közénk vágott egy pezsgősüveget, akkor úgy határoztunk, hogy többé ebből nem kérünk.
Akkor szerencsénk volt. Egyikünk sem sérült meg sem a becsapódástól, sem a szétrobbanó szilánkoktól.
De azóta nem megyünk ki a városba, a tömegbe szilveszterkor. Tanultunk az esetből. Nem kísértjük a sorsot.