Idézet: 2-More - Dátum: 2009. febr. 8., vasárnap - 13:55
Legjobb barátom bátyjáékkal esett meg az első gyereknél, hogy szüléskor nem végeztek el valami rutin vizsgálatot, így az első ránézésre makkegészséges, életerős csecsemő 3 napos korában 40+ fokos lázzal került az intenzívre, agyhártyagyulladás vagy mi volt a baja.
Orvosok alig 10%-ot adtak neki, hogy megéri a másnap reggelt.
Szülők örültek, hogy megérte, de a feketeleves csak később jött, pár hónap múlva derült csak ki, hogy a gyerek sokkal súlyosabb agykárosodást szenvedett, mint amit elsőre jósoltak, sosem fog tudni járni, beszélni és szellemi fogyatékos.
Szülők persze fogadkoztak, hogy így is szeretik, meg fel fogják nevelni, minden tőlük telhetőt megtettek a gyerekért, évekig zsebből fizették a naponta gyógytornászt, ilyen gyógyászt, olyan logopédust. (Fizetésük nagy része, havi többszáz K ráment.)
Közben született 3 egészséges kistesó, de a házasságuk majdnem ráment a fogyatékos gyerekre.
Végül győzött a racionalitás, és mégiscsak beadták intézetbe, ahelyett, hogy feleslegesen szenvednének vele.
Nagyszülők persze érzelmileg majdnem belerokkantak, hogy a fiúk meghozta ezt a nehéz döntést.

Súgó
A téma zárva.














