Idézet: SuMMeR - Dátum: 2008. máj. 14., szerda - 16:53
Nálunk van talán összesen 20 aktív tag, persze egyidőben ritkán van ennyi, ebből 8-10 R5(6), a többi inkább csak R2-3, R4 is csak elvétve. Lehetne több is, de a Tortus kicsiny magyar közössége másolja a politikusokat, és nem képes nyugodtan, veszekedés nélkül egy csapatban megmaradni. Az Aurások létszámát nem ismerem, de a hétvégi siegen 2 és fél partyt legalább kiadtak, bár ott is volt még R3 is néhány. Nagyjából össze tudnánk hozni összesen 40-50 embert szerintem, és nem 40 R5+-t.
PP siege meg akkor is el tud húzódni, ha nagy erőkülönbségek vannak, csak a teljes dungeon-on való végigfutás (R5 cipőben, superior potionnal) is megvan 20perc legalább. Nameg 2x128 ember (bár nálunk úgyse lenne ennyi) elég szép lagot okoz, amikor petekkel, buffokkal elkezdi csépelni egymást.
Tudom, hogy valszeg nem engem akartál támadni vele, és Morkieval BHban csak 1x voltam akkor is mert siegehez kellett a segítség, szóval a kilépősdi dolog valszeg nem rám vonatkozik, de gondoltam megosztom veled miért is érzem úgy, hogy nekem az a jó ha külföldi klánokban vagyok.
Rappelznek nem sok értelme van. Az egyedüli hosszútávú haszon amit vele nyerni lehet az emberi kapcsolatokban található. Szép dolog ha az ember talál magának haverokat Magyarországon, akikkel anyanyelvükön beszélgethet, meg klántalikra mehet.
Én ugyanakkor azt választottam, hogy idegennyelveket gyakorlok (angol ok, német nehezebb de azért töretlenül próbálkozom), és idegen kultúrákat ismerek meg. Így ismertem meg picit jobban az olasz gondolkodásmódot, így nyertem egy roppant érdekes bepillantást az indiai kúltúrába, így lettek német haverjaim, ... Remélem nem itélsz el azért mert én inkább ezt az utat választottam.
Plussz adalék: valahány nemzetiséggel beszélgettem eddig, egyiknél sem volt egységes front, vagy olyan hogy mind 1 klánban tart ki. Sőt. Gyakori hogy adott nemzetiségből több rivalizáló klán van (lásd németek, olaszok, franciák, ...), nálunk egyszerűen csak nincs elég magyar hogy 2 nagy klánt összehozzon. Arra utalok mindezzel, hogy ehhez a veszekedősdihez nem sok köze van a magyar voltunknak, inkább egyszerűen annak hogy emberek vagyunk.