[Harlequin]

- Öltözz, asszony, megyek a kocsmába!
- Csak nem viszel engem is?
- Dehogy viszlek, kikapcsolom a fűtést.


- Pincér, mennyibe kerül a sör?
- A pohár 220, a korsó 330.
- Aha, értem. És a sör?

[Eleanor]

Egy férfi elmegy a dokihoz:
- Doktor úr, ettem egy tortát és ég a gyomrom.
- Legközelebb vegye le a gyertyákat.

[Rosen]

A sikló a legveszedelmesebb kígyó a világon. Igen, a sikló, nem a csörgőkígyó, nem a kobra, hanem a sikló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi megtörtént eset.

Volt egyszer egy család Texasban, és rengeteg cserepes palántájuk volt. Egyik nap hűvösre fordult az idő, és hogy meg ne fagyjanak a növények, a feleség kezdte behordani őket a házba. A palánták egyikén egy pici kis sikló bújt meg. Ahogy a szobában megmelegedett, hirtelen csúszni-mászni kezdett, aztán a heverő alá menekült. A feleség mindezt látta, sikolya pedig velőtrázó volt.
A férj a zuhanyzóból anyaszült meztelenül rohant be a szobába.
Hitvese reszketve közölte vele, hogy kígyó van a heverő alatt, mire ő négykézlábra ereszkedett, és körülnézett. Ugyanekkor jött be a szobába a család kedvenc kutyája, aki játékból, vagy talán köszönésképpen hideg és nedves orrával megbökte emberünk csupasz hátsóját. A férj azonnal elájult, azt hitte ugyanis, hogy megmarta a kígyó.
Szegény asszony szentül meg volt győződve róla, hogy férje szívinfarktust kapott. Azon nyomban kihívta a mentőket. Az ájult embert hordágyra tették, és éppen vitték volna ki a szobából, amikor a kígyó ismét előbújt. Ezt látva az egyik mentősegéd első ijedtségében hirtelen elengedte a hordágy fogantyúját. Nos, akkor tört el a férfi lába, kórházba kellett vinni. Viszont a kígyó még mindig bent volt a lakásban, a feleség tehát áthívta a szomszédot, hogy segítsen.
A hős szomszéd megígérte, hogy elkapja a siklót. Hozzáértéséről így adván tanúbizonyságot, egy összecsavart újságpapírral felfegyverkezett, és elkezdett bőszen össze-vissza csapkodni a heverő alatt. Rövid idő elteltével úgy döntött, hogy a kígyó már nincs a szobában, és ezt közölte is a háziasszonnyal, aki végre megnyugodva, de fáradtan roskadt le a heverőre. Viszont alighogy keze a párnák mögé csúszott, érezte, hogy ott bizony egy kígyó ficánkol! Sikolya ismét velőtrázó volt, de ezúttal el is ájult, a sikló pedig rutinosan újra a heverő alá menekült. A szomszéd az ájult nőn azonnal elkezdte a szájból-szájba lélegeztetést. Eközben érkezett meg bevásárló körútjáról hős szomszédunk felesége, aki a látványtól - miszerint férje a fekvő szomszédasszonyt csókolgatja - rettenetesen felbőszült, és egy szatyor konzervdobozzal hátulról úgy fejbevágta hitvesét, hogy az rögtön elájult. Szétrepedt fejbőrét késobb több öltéssel kellett összevarrni.
Újra mentőt hívtak, akik megállapították, hogy a sérültet kórházba kell szállítani, és kimentek a hordágyért. Közben a zajra magához tért az ájult háziasszony, és amikor meglátta a földön fekvő, eszméletlen szomszédot, szentül hitte, hogy őt is megmarta a kígyó. Kiment tehát a konyhába, fogott egy üveg pálinkát, és jóindulatúlag kezdte beletölteni az emberbe. Közben megjöttek a rendőrök. A pálinkától bűzlő, ájult ember láttán részeges családi verekedésre gyanakodtak. Mindenkit le akartak tartóztatni, miközben a két asszony hevesen próbálta elmagyarázni, hogy az egész felfordulás egy rohadt kígyó miatt van. A még mindig ájult férfi és megszeppent felesége a mentőkkel távozott. A kis sikló közben kimászott a heverő alól. Erre az egyik rendőr fegyvert rántott, és lőtt. A kígyót ugyan nem találta el, de az eltévedt golyó kitörte a heverő mellet álló dohányzóasztal lábát. Az asztal felborult, a lámpa lecsúszott róla, az izzó eltört és felgyújtotta a függönyt. Erre a másik rendőr - hogy a tüzet eloltsa - hevesen csapkodni kezdte az égő függönyt, de olyan ügyetlenül, hogy kiesett az ablakon a hátsó udvarra. Ott ráesett a család kedvenc kutyájára, az meg a nagy ijedtségtől úgy megvadult, hogy elkezdett össze-vissza ugrálni, végül kirohant az utcára, ahol egy autós ugyan kikerülte, de emiatt nekiütközött a parkoló rendőrautónak, és az rögtön ki is gyulladt. Eközben az égő függönyről a tűz átterjedt az egész házra. A szomszédok hívták a tűzoltókat. Jöttek is, sőt annyira siettek, hogy már útközben elkezdték kitolni, emelni a létrájukat. Le is szakítottak vele minden létező elektromos vezetékeket, az egész környék órákig villanyáram és telefon nélkül maradt.
Hosszú hetek, hónapok teltek el. Mindenkit hazaengedtek a kórházból, a házat újjáépítették, a rendőrök új autót kaptak, az élet újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Körülbelül egy év múlva a család otthon TV-t nézett, az időjárás jelentésben pedig éppen hideg éjszakát jósoltak. A férj megkérdezte a feleségét, mit gondol, nem kellene-e behozniuk a palántákat éjszakára. Az asszony erre szó nélkül lelőtte.

[Eleanor]

Kovács József földhivatali ügyintező egyik nap félfogadási időben (mert akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a szobájában álló nagy szekrényben. Talál egy régi poros lámpát. Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten ezután már sokkal nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre, ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...

[notaricon]

Vajon miért élnek a férfiak sokkal rövidebb ideig...

- Mi az isten van ebben a rohadt nagy táskában, Barbara?
- Strandfelszerelés.
- Strandfelszerelés? A strandon én leszerelni szoktam. Hozok egy törülközőt, meg egy újságot, és kész.
- Hidd el, csak az van benne, ami feltétlenül szükséges.
- Igen? Akkor mitől tizenöt kiló?
- Ne rinyálj már mindig, Kari!
- Oké. Akkor vidd te.
- Te vagy a férfi.
- És? Hol van az leírva, hogy nőket nem lehet felmálházni?
- Lovagi szabály.
- Az erényöv is.
- Udvariasság.
- Az apák napja is, mégse ünnepelted meg.
- Nem is vagy apa!
- Ki tudhatja azt manapság biztosra?
- Na, ebből elég... Hová telepedjünk le?
- Az árnyékba.
- Ott nem ér a nap.
- Pont azért hívják ezen a néven.
- Napozni akarok.
- Akkor kifekszel a napra, amíg sercegni nem kezd a... a francba!
- A mi?! Na, mondd csak ki! A zsírom!
- Ez csak egy szófordulat.
- Valóban? Szóval kövér vagyok?
- Nem. Remekül nézel ki.
- Akkor miért beszélsz a zsíromról?
- Egy kur... egy nyavalyás szót sem mondtam a zsírodról. Annyit mertem csak megjegyezni, hogy ha napozni akarsz, feküdj ki a napra egyedül.
- Hogyisne! Te meg majd egyedül stírölöd a nőket.
- Milyen nőket? Nincs itt egy normális nő se az egész strandon.
- De gyorsan felmérted!
- Mit?
- A nőket. Csak most jöttünk, és máris megnézted mindet.
- Dehogy néztem meg mindet. Az amúgy is fizikai képtelenség volna
Annyit bátorkodtam csak mondani, hogy nincs egy normális nő se az egész strandon - rajtad kívül!
- Most bezzeg smúzolsz.
- Barbara!
- Igen?
- Hová tegyem le akkor végül is a székhelyünket?
- Ide. A napra.
- Oké. Meg fog főni az a bogyóagyam, de sebaj! Láttad a Szaffit?
- A rajzfilmet?
- Azt.
- Láttam. És?
- Kéne majd nekem egy olyan szelep a fejemre, mint az ezredesnek volt.
- Nem oda kéne neked szelep, Kari.
- Meg se kérdezem, hova...

- Most meg mit csinálsz?
- Hogyhogy mit? Leterítem a plédet.
- Ezt a régi rongyot?
- Hát... elég csehszlovák egy darab, de hát mindenki ezt használja.
- Mi nem! Ez már nem menő.
- Asszem én megyek. Vár engem édesanyám nokedlivel...
- Itt maradsz. Ezt terítsd le.
- Mi ez?
- Bambuszgyékény.
- Mitől kék?
- Laoszi lápibambusz, amit eredeti indigóba áztattak.
- Ezt ki mondta?
- Az eladó.
- Aha. Tud valamit a pasas. Mindezt mennyiért?
- Hatért.
- Mondom, hogy tud a pasas. Sima tintás szalmát ennyiért eladni...
- Miért gondolod, hogy mindenki csal?
- Tapasztalat. Édesanyám plédje olcsóbb volt. Ráadásul ez a lápiszar még keskeny is.
- Majd fekszel itt mellettem a f^uben.
- Te meg a lápi laoszi bambuszgyékényen?
- Aha.
- Mégiscsak lerakom én azt a plédet.
- Ide ugyan nem.
- Nem is. Az árnyékba.
- Itt maradsz. Na, feküdj te a gyékényre, lásd, kivel van dolgod, én
meg
lefekszem a törölközőmre.
- Erre, amelyiken Brad Pitt van?
- Erre. Vagy inkább te fekszel Bradre?
- Dehogy! Félnék, hogy esetleg alattam felébred Pitt.
- Add ide a fürdőruhámat.
- Melyiket?
- A pinket.
- Az melyik? A rózsaszín?
- Az pink.
- Mindegy... Tessék... Itt van egy zöld is.
- Az pisztácia.
- Csak egy bugyi.
- A színe pisztácia.
- A pisztácia nem szín, hanem mag.
- Mit értesz te ehhez?
- És ez a kék?
- Türkiz.
- Feladom.
- Ideje. Takarj el, míg felveszem.
- Tessék...
- Jól áll?
- Jól. Remekül.
- Akkor most add ide a szalmakalapomat.
- Tessék.
- Kérem a napszemüvegem is.
- Nesze.
- Megkaphatnám a sarum?
- Hát hogyne.
- Ideadnád a nyakpárnámat?
- Ide.
- Jaj, dobd már ide a müzliszeletemet is!
- Parancsolj.
- Még a Cosmóval is megdobhatnál.
- Íme.
- És kérem a kézkrémet is.
- Tessék... Esetleg most már ideadnád az újságomat?
- Nem. Most kentem be a kezem. Vedd ki magad.
- Kösz. Rád aztán lehet számítani.
- Mivel kencés a kezem, add ide azt is. Az a kis tégely az orrhámosítóm.
- Elég vészesen hangzik.
- Bekennéd az orrom?
- Minek? Jeget akarsz törni vele? Nem mehetnénk inkább fürdeni végre?
- Fürdeni?
- Strandon vagyunk, Barbi.
- A bícsen vagyunk, ne legyél már olyan alpári.
- Nem, kincsem, én bizony strandon vagyok, és a délelőttöt sem beer-shoppingolással töltöttem, hanem elmentem sört venni.
- Akkor most bekened az orrom, vagy nem?
- Dehogynem... Mellesleg most már úgy érzem magam, mint valami háziinas.
- Nehezedre esik?
- Nem, csak...
- Na, akkor kend be szépen a hátam...
- Kenem...
- ... a lábam...
- Kenem...
- ... a karom...
- Kenem... A hasad is?
- Igen...
- A melled?
- Nem!
- Gondoltam. Na, most te kenj be engem.
- Oké.
- Most miért teszed el azt a naptejet?
- Mert drága. Van ott egy másik flakon, add azt! Neked ez az olcsó is jó lesz.
- Mert ez miből van? Szürkemarha trágyából, hogy olyan olcsó?
- Ne hisztizz! A férfiak bőre igénytelen, arra ez is jó lesz.
- Kösz...
- Fordulhatsz.
- Jó. És most így is maradok a hátamon, és elolvasom az újságomat. Nincs több kívánság. Kezdd meg a napozás végrehajtását.
- Kari!
- Ühüm?
- Nézd meg azt a nőt!
- Jól hallottam?
- Nézd csak meg! Nézed?
- Nézem.
- Na, pont ilyen melleket akarok.
- Akkor menj, és vedd el tőle.
- Ne viccelj! Ez nekem fontos!
- Na, speciel ez nekem is fontos.
- És?
- Hülye vagy. Jó a melled. Olvasok. Egyébként a lápi laoszi gyékényed töri a lapockámat, és érzem, ahogy a szürkemarha trágyád belecsorog a réseibe a hátamról, ahogy izzadok.
- Te izzadsz?!
- Most mondd! Így hűtöm magam.
- Undorító.
- Miért, te mit csinálsz? Kilógatod a nyelved?
- Olyan vagy!... Nézd csak meg azt a nőt is!
- Nézem. Jobb a melled.
- Jobb?
- És a bal is.
- De kisebb a feneke, mint nekem?
- Hm... Egy kicsit talán, de... Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Jobban megnézve, azt kell mondanom, hogy a te feneked sokkal kisebb! És formásabb, izmosabb, feszesebb is...
- Azt mondtad először, hogy az övé kisebb!
- Oké, Barbi, most mondd meg nekem őszintén: udvarias választ akarsz, vagy őszintét?
- őszintét.
- Kisebb a segge, mint a tiéd.
- Olyan udvariatlan vagy!
- Ezért kérdeztem, hogy milyen választ kérsz.
- Megsértettél.
- Akkor olvasok.
- Kari!
- Hm?
- Van narancsbőröm?
- Nem hiszem. Csak almát pakoltál, meg egy zöldpaprikát...
- Úgy értem, a combomon van-e narancsbőr?
- Hacsak rá nem köpte valaki, nincs.
- Édi vagy!
- Akkor menjünk a vízbe.
- Elkenődik a make-upom.
- Hogy én mé' kapom ki mindig az ilyen nőket!
- Mit mondtál?
- Hogy minek sminkelsz a strandra...
- Beachre.
- Oda. És ha már sminkelsz, akkor ezek szerint nem is akarsz fürdeni?
- Nem hát! Napozni jöttem, meg amúgy is itt van mindenki, aki számít.
- És én miért kellek ehhez a nézzük-egymást-mert-az-rohadt-trendi dologhoz?
- Csak nem jövök ki egyedül! Na, add csak ide a pisztácia tangámat!
- Minek?
- Fel akarom venni.
- De semmi baja a másiknak.
- Nem is azért. Csak a pink már sokat volt rajtam.
- Sokat? Egy órája jöttünk.
- Nem azért vettem három fürdőruhát, hogy ne hordjam!
- Te itt sminkes divatbemutatót csinálsz?
- Ne legyél ilyen sarkos. Nézd csak, azt a nőt máris eszi a sárga irigység, hogy milyen jó volt a kis pinkem, és most a pisztácia is csuda trendi.
- És ez neked jó?
- Hogy irigy?
- Aha.
- Jó.
- Hát nekem sosem állt fel attól, hogy márkásabb a teniszütőm, mint a srácoké.
- Nem érted te ezt!
- Hát nem, de...
- Kari, leégett a hasad. Csúnyán.
- A szentségit! Pedig te kented le!
- Igen... Ja, mert nem jó flakont adtál.
- Miért, mi ez?
- Bőrradír.
- Minek hozol bőrradírt a strandra?
- Mindenhová viszek. De jó is, hogy itt van, mert most egyszerűen csak itt megfogom, és szépen egyben az egészet le tudom húzni...
- Áááááá!... A felhámmal együtt! Normális vagy?! Leégeted a hasam a bőrradíroddal, utána letéped a leégett bőrömmel együtt.
- Fujj, de gusztustalan!
- Mi? A hasam?
- Nem. A letépett bőrradír. Egyben maradt, mint egy állatbőr. Tele van szőrrel.
- Majd csinálok bele egy frankó kis csikóbőrös kulacsot. Ó, anyám, de fáj!
- Milyen vörös a hasad! Minek jössz ki a napra, ha nem bírod?
- Hogy minek?!... Állj! Barbi!
- Na?
- A hátam is bőrradírral kented le?
- Igen. Miért?
- Nézd már meg!
- Jaj ne!
- Leégett?
- Nem! Feltépted a laoszi lápi bambuszgyékényről a festést! Az összes
indigó ott van a hátadon!
- Szedd le!
- Tépem!
- Aaaargh!
- Ajaj.
- Mi van?
- Az indigó beivódott a hátadba.
- Kék vagyok?
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe....

....
....

[Daihelyon]

Idézet: notaricon - Dátum: 2010. 05. 31. 18:50

Vajon miért élnek a férfiak sokkal rövidebb ideig...

Hatalmas, rég röhögtem ennyit.

[Harlequin]

Idézet: notaricon - Dátum: 2010. 05. 31. 18:50

Vajon miért élnek a férfiak sokkal rövidebb ideig...

A válasz 1 mondat: mert nincs feleségük.

[Thoty]

Idézet: notaricon - Dátum: 2010. 05. 31. 18:50

Vajon miért élnek a férfiak sokkal rövidebb ideig...
...

Hatalmas, de lemaradt a vége:
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe. Most egy ideig kékítőt oldok az ég vizében!!!

[Eleanor]

A tanárnő kérdezi a diákokat
- Csabi! Te mért szereted Szandit?
- Mert olyan szép!
- Pistike! Te mért szereted Szandit?
- Mert annyira jól énekel!
- És te Móricka miért szereted Szandit?
- Mert nyáron nem izzad benne a lábam!

[Rosen]

Egy nő elviszi a macskáját az állatorvoshoz, mert úgy veszi észre, hogy az állat rosszul hall. Az orvos megállapítja, hogy a macska fülét benőtte a szőr, ezért nem hall rendesen, ezért azt tanácsolja a nőnek, hogy vegyen a gyógyszertárban szőrtelenítőt, azzal kenje be a macska fülét.
A nő bemegy a gyógyszertárba és kéri a szőrtelenítőt. A gyógyszerész odaadja és közben elmondja a tudnivalókat:
- Ha a hónalján használja, utána két napig ne használjon dezodort!
- Nem a hónaljamra kell - mondja a nő.
- Ha a lábáról szedi le a szőrt, akkor két napig ne hordjon harisnyát! - adja a tanácsait a gyógyszerész.
- Nem a lábamra kell - mondja a nő türelmetlenül. - A cicusomnak viszem.
- Ó. . . ez esetben két napig ne üljön biciklire. . .

[LightBringer]

Feltételezem ez a vicc angol nyelven született meg...

[bega]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2010. 06. 04. 11:04

Feltételezem ez a vicc angol nyelven született meg...

Tényleg! Akkor ezért nem találtam igazán viccesnek... De így már jó!

[debaj]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2010. 06. 04. 11:04

Feltételezem ez a vicc angol nyelven született meg...

Naja, szóviccet lefordítani...

[Eleanor]

- Hogyan élvez a robot?
- Kiveri a biztosítékot!

[Eleanor]

Egy fickó üvöltözve rohangál fel s alá, míg rá nem szól a művezető:
- Ne üvöltözzé má! Mi történt?
- Egy tégla ráesett a lábamra.
- Ezért kell így üvöltened? A Józsira tegnap rádőlt az egész fal és meg se mukkant.

[Iguana]

kancsal küklopsz

[Rosen]

A vonat tömve volt és egy amerikai tengerészgyalogos végiggyalogolta az egészet hogy ülőhelyet találjon, de csak egyetlen hely állt üresen egy francia hölgy mellett, azonban ott ült a nő fazonra nyírt és divatos lánykaruhába öltöztetett pincsije.
A háborút megjárt veterán a hölgyhöz fordult:
- Asszonyom, leülhetnék arra az ülésre?
A nő csak foghegyről válaszolt:
- Az amerikaiak olyan durvák. Az én kis Fifim használja azt az ülést.
A katona újra végiggyalogolta az egész vonatot, de csak a kutya foglalta ülés volt szabad.
- Kérem asszonyom, fáradt vagyok, leülhetnék?
A nő felhúzta az orrát:
- Nem csak durvák az amerikaiak, de arrogánsak is!
A tengerészgyalogos erre nem mondott semmit, lehúzta az ablakot, kihajította a kutyát, felhúzta az ablakot és leült.
A nő visítozni kezdett:
- Valaki védjen meg! Dobja ki ezt a modortalan amerikait a vonatból!
Egy angol úriember ült a közelben, aki ekkor megszólalt:
- Uram, maguknak amerikaiaknak hatalmas érzékük van a dolgok elcseszésére. Rossz kézben tartják a villát. Rossz oldalon vezetik a kocsijaikat. És most uram, most is úgy tűnik hogy a rossz kurvát dobta ki a vonatból.

[Eleanor]

- Mit mondott a feleséged tegnap este, mikor részegen hazaértél?
- Nem tudom, még nem fejezte be.

[Eleanor]

Csapajev elvtárs meghal. Vlagyimir Petrovics látta élve utoljára, őt faggatják a társai, hogyan történt a dolog.
– Sötétedett. Mi őrségben voltunk. Egyszer csak a távolban, a dombtetőn megjelent Csapajev elvtárs sziluettje. Még a puskám távcsövébe is benéztem, hogy megbizonyosodjak, ő az. És ő volt...
– És azután?
– Azután? Valamelyik marha megszólalt a hátam mögött: Tűz!

[Harlequin]

A cigány, negyven év munka után nyugdíjba megy...