Beírtam egy oldalt és a fiam kitörölte egy mozdulattal. Akkor röviden.
A bringa kényelmes. Meglepően kényelmes. A tökömet egyáltalán nem nyomta. A kormányt úgy állítottam be, hogy a féket a csuklóm kitörése nélkül is tudom húzni.
A kereket felfújtam még a depóban 9 bárra. Egyáltalán nem ráz a gép, pedig mindenki riogatott, hogy a karbon a kényelmes és az alu ráz, mint az atom. Szerintem semmit nem ráz.
A versenyen ittam, mint a gödény. Odafelé kiittam a 6,5 dl-es kulacsot. Volt benne izotóniás pezsgőtabletta. Vittem magammal egy másfél literes üvegben csapvizet. Abból feltöltöttem indulás előtt és benyomtam egy zselét is. A verseny a belvárosban indult, de az időmérés csak a híd után. A szervezők nem akarták, hogy az egymást előző bringások összeakadjanak a keskeny járdán a hídon. Kábé 6 és fél percet mentünk felvezetéssel, aztán elengedték a mezőnyt és utána hajrá.
A saját mérésem szerint 1 óra 56 perc és 41 másodpercet mentem, de ebből le kell vonjam akkor a 6 perc és kábé 21 másodpercet. Tehát 1 óra 50 perc és 10 másodperc. Viszont a hivatalos mérésben benne lesz, hogy megálltam vizet utántölteni a depóban és az is, amikor elsősegélyt adtam egy csajnak. A Volvónál van egy hosszú és meredek emelkedő, aztán 90-fokos kanyar jobbra. Mindezt aszfalt bringaúton. A csaj elengedte a bringát a lejtőn, kábé 45 km/h sebességgel lehet ott gurulni. A kanyart valahogy sikerült neki ignorálnia. Pánikfékezett, a gépet felhúzta első kerékre miközben döntötte is. Amikor a kerék már 1 méter magasan volt felengedte a féket és zsanérszerűen átvágódott oldalra. Izomból becsűrte a fejét és a vállát, meg a könyökét, de a sisakja még éppen hasadt szét. Kábé 50 méterre volt előttem, lassított felvételszerűen néztem végig az egészet. Megálltam és hevenyészett elsősegélyt kapott. Ezzel elment pár perc. Aztán mondta, hogy majd elteker az első versenybíróig és akkor bekötik rendesen. Ezután elindultam én is.
A pulzust megpróbáltam 150-160 között tartani. Emelkedőn persze több lett. Bujdy kérdésére válaszolva volt emelkedő. Egészen pontosan 440 méternyi. És most én is leváltottam egyesbe. Elég hosszú a gép kiosztása. Utolsó fokozatba egyszer váltottam csak fel egy hosszú lejtőn.
Az ülés nagyon kényelmes. Ha felül fogom a kormányt, akkor csak a fenekemen ülök, a kis enpera nem is nyomódik. A hibrid ülése kicsinált 20 km után is, elég komolyan szétnyomott mindent. Ezen a gépen olyan kényelmes az ülés, mint egy nyugágyban. Meglepődtem.
Normálisan krúzingolva felül fogtam a kormányt, így simán lehetett 30-35-el gurigázni. Lejtőn meg elöl fogtam a kormányt fékkészenlétben, úgy lehetett neki tolni rendesen.
A váltót szokom még. De jónak tűnik.
Összességében tök nyugodtan mentem, nem akartam erőltetni semmit. Nem voltam benne biztos, hogy a bringa beállításai jók-e. A hátam nem fáj, a térdem nem fáj, nem kaptam görcsöt. Semmi nem fáj, kellemesen felpezsdített a kör.
Itt a log.