Naked Lunch:
Az a gond hogy a TV-kbe integrált STB-k életciklus messze nem azonos a TV készülékek életciklusával, épp ezért az ilyen jellegű integráció nem túl szerencsés, ezért választják a szolgáltatók inkább a külső STB-t. És nem szórakozásból teszik, nekik is az lenne a legjobb ha nem kellene STB-re költeniük, de ahhoz hogy a szolgáltatásukat garantáltabb körülmények között tudják nyújtani rákényszerülnek.
Gondolj bele megveszi a TV-t az előfizető, de olyan DVB-C tuner van benne ami csak SD-s és MPEG-2-es. Szolgáltató is elkezd ebben szolgáltatni, juhéjj nem kell külső STB mindenki boldog. Szolgáltató bevezeti a HD-t vagy áttér H.264 kódolsára, előfizető nem tudja az új csatornákat elérni vagy a meglévőkből tűnik el az amit a TV-je integrált STB-je nem tud értelmezni. Reklamák, szolgáltató szétteszik a karják, vegyen új TV-t ez nem az ő problémájuk. Előfizető megveszi az új TV-t ami már HD, H.264-es és újra örül. A szolgáltató bevezeti a VoD szolgáltatást, de azt a TV-vel ismét nem működik együtt, mivel kétirányú adatkapcsolat kellene hozzá. NVoD esetén még meg lehetne oldani hogy külső pl. webes felületen megrendeli a filmet és azt a TV integrált STB-je letöltené, már ha lenne benne merevlemez, de sajnos nincs PVR képessége. Valódi kétirányú streamelt VoD-hoz meg kétirányú képesség kellene, amit általában integrált DOCSIS modemmel oldanak meg kábeltv esetén. Előfizető reklamál, szolgáltató ismét szétteszi kezét, vegyek új TV-t. Előfizető ismét új TV-t vesz(nem fog venni csak bosszankodni). A szolgáltató ismét új technológiát vezet be az SDV-t, ehhez már alapvető szükséglet a kétirányú adatkapcsolat, amire a TV STB-je nem képes. Az előfizető 1x csak azt veszi észre eltűntek a csatornái vagy annak egy része és nem működik a szolgáltatás. Reklamál, szolgáltató szétteszi a kezét, vegyen SDV-t támogató TV-t. Előfizető ismét ideges, vesz új TV-t ami már HD, H.264-es, PVR-os, kétirányú adatkommunikációra képes így VoD, SDV is megy. Szolgáltató ismét újít és bevezeti az IPTV-t, az előfizető készülékén ismét nem működik a TV szolgáltatás, reklamál, azt ajánják vegyen új TV-t amiben már IPTV STB is integrálva van.
Zanzásítva kb ez az a probléma kör ami miatt a szolgáltatók a külső STB-t favorizálják. És ez előbb leírt még csak a hardware rész, a software kompatibilítás egy külön nagy témakör. Mi a garancia arra hogy a szolgáltató által üzemeltetett és akár időszakosan lecserélt szerver oldali eszközpark software részével az előfizető oldalon lévő sok-sok gyártó eltérő kliens softwarei gond nélkül megértik egymást és probléma nélkül működnek. A válasz erre szinte semmi garancia nincs. Márpedig az ügyfél tuti reklamálni fog ha valami nem működik és a szolgáltató nem sokat tud tenni, max TV gyártóra mutogat hogy oldja meg ő. Ez pedig a tv szolgáltatónak nem érdeke, ő nem állandóan perlekedni akar az ügyfelével különböző beazonosíthatatlan működési problémák miatt, hanem arra törekszik hogy elégedett legyen az ügyfélköre.
Épp ezért törekednek a szolgáltatók egy szűk, bevizsgálható eszközparkra, amivel ők látják el az ügyfeleiket és ha a technológiai váltások, fejlesztések úgy kívánják akkor cserélik ezeket az eszközöket az ügyfélnél, így a problémák forrása minimalizálható. Gondolj bele a szolgáltató vesz egy szerver oldali eszköz softwarekkel és egy pár kliens oldali eszközt, amiket először hosszasan tesztel. Ha összeférthetetlenségi problémák vannak, márpedig azok még ilyen kevés eszköz esetén is lehetnek akkor egyeztet a gyártókkal, javítást kér, esetleg külön pénzért fejlesztett, módosítatt hogy ezek az eszközök legalább jól tudjanak együtt működni. Aztán ha egy bizonyos hibahatáron belül megfelelőnek találja akkor elindulhat a szolgáltatás. Új eszközök rendszerbe kerülésénél ugyanezeket a köröket újra lefutja mielőtt azok is bekerülnek a felhasználási körben.
De ez ugyanúgy elmondható akár a földfelszínire is. Ott aki az elmúlt években vett DVB-T-s készüléket abba nagy valószínűséggel csak SD MPEG-2 támogatás volt. Nemrég az Olimpiai közvetítéseknél szembesülthetett azzal hogy a HD H.264-et az ő TV-je beépített STB-je nem tudja értelmezni. Ha e miatt vett egy új TV-t akkor bosszankodhatott. Jővőre pedig majd jön a DVB-T2 és ha esetleg abban is elkezdenek szórni akkor azon multiplexeket megint nem tudja majd értelmeznie a TV-je, megint vehet egy újat.
Az a probléma gyökere hogy az STB és a TV megjelenítő felületének életciklusa egészen más élettartamra szól. Kvázi olyan ez mint egy személygépkocsi amibe integrált és nem cserélhető égszíjat vagy olajtartályt raktak. Hiába bírná a kocsi egyes főalkatrészei akár több évtizedig is, ha nem cserélhető részek élettartama miatt ez kivitelezhetetlen lenne.
Annak lenne értelme ha a TV gyártók moduláris STB-ket készítenének, amiket egy modulattal újra lehetne cserélni. Persze ez csak úgy működne ha a TV gyártók folyamatosan nagyrakészek lennének az új technológiák implementálásával és a szükséges software környezettel. Persze az előfizető ezt sem szeretné igazán, hisz míg a szolgáltató a saját STB-it ingyen cseréli, ha az szükségessé válik, addig ezeket az ügyfélnek saját pénzen kellene cserélgetni és bizony a TV gyártók biztos elkérnek 20-30 ezreket egy-egy új modulért, sőt garantálható hogy még a software frissítések sem ingyért lennének.
A szolgáltatók persze ezzel jól járnának, hisz megszabadulnának egy igen költséges, nagyösszegű tőkeberuházástól amiket az STB-k állandó cserélgetése emészt föl. Gondolj bele egy 1 milliós ügyfélkör esetén egy 30 ezer körüli STB-vel számolva ez 30 milliárdos beruházási keret. De ha minden ügyfél saját költségen veszi az eszközt, akkor a szolgáltatónak ilyen tételekkel nem kell terhelnie a működési költségeit. Viszont hibabejelentés terén sokkal több bosszúsággal szembesülnének. Míg saját STB esetén van egy előfizetői végpontjuk, ahol kontrollálni tudják a folyamatokat, távolról is meghézhetik működik-e vagy az általul letesztelt készülékek miatt erre nagy biztonsággal számíthatnak, addig nagyszámú eszközgyártó, nagyszámú modellkínálatának, nagyszámú software kombinációja esetén ezzel sok mindent nem tudnak kezdeni. Azt is nehéz behatárolni ilyenkor hol a hiba forrása, csak egymásra mutogatás lenne az egészből. Mivel a hibák nagyrész nem a szolgáltatótól erednének, ez hamar azt eredményezné, amire külföldön már most is van példa hogy a support hamar fizetőssé válna. Ha az ügyfél reklamálni akar akkor azt csak komoly percdíjak mellett tehetné meg, esetleg ha kiderülne nem a szolgáltatótól ered a hiba, akkor kiszámláznának neki egy komolyabb tételt azért mert feleslegesen foglalta a szolgáltató erőforrásait.
Egyértelműen jó megoldás erre sosem lesz, de véleményem szerint a szolgáltatók eddig is olyan megoldásra törekedtek ami a lehető legkevesebb kellemetlenséget eredményezi. Márpedig a fogyasztót nem igazán érdekli a technológia, nem érdekli a softwarek, nem akar software frissíteni a tv-jén vagy abban modulokat cserélgetni. Ő csak a távirányítóval a kezében használni akarja a szolgáltatást a legkevesebb bonyodalom nélkül.
A TV gyárak meg azért teszik bele a tunert a készülékükbe mert erős piaci verseny van és valamivel mindig ki kell tűnni a konkurensek termékei közül. A gyakorlati használhatóságát kevésbé tartják szem előtt. Ráadásul nekik üzletileg külön előnyös ha az integrált STB hiányosságai miatt 2-3 évente új TV-t vesz az ügyfél. Bár szerintem ez hamar a visszájára sülhet el, mert a felbosszantott ügyfél könnyen más gyártó termékére pártol át.
Szerkesztette: shabba 2008. 09. 25. 14:54 -kor
Lehet abból megy kozmetikushoz. 
Igaz mondhatnám, hogy okoljuk azt a többséget, aki erre szavazott de nincs értelme. Szerintem a sok szar közül már mindegyik ült a székben, és lehet előbb-utóbb még fog is. 
Egyikkel sem megyünk semmire, ezek közül lehet választani, nincs mit tenni. Gondolom nemcsak nekem tünt már fel, hogy a meghozott döntések nem a nép érdekeit veszik figyelembe, hanem mindig az aktuális időben ott ülő döntéshozó zsebe, meg a rokoné vagy haverjáé vagy mindegyiké tellik meg, mert az a beszállító cég tulajdonosa. 
Súgó
A téma zárva.