Gondolkodtam ma ezen, miközben kerékpárral mentem munkába. Nem sok 11km-er, nem is nagyon tekerem, az albumot sem tudom végighallgatni, mert egy órás. Mike Oldfield: Amarok. Nagyon színes zene. Pont jó ahhoz, hogy a gondolataimat elengedjem, megmutatom mire jutottam ezzel kapcsolatban.
Pár dolgot, munkahelyet felsorolok, ami eszembe jutott, vagy emlékezek rá.
Hirtelen a zuglói önkormányzat, ahová papír nélkül vettek fel szociális munkásnak és egy évig csináltam. Amikor az állásinterjún voltam, akkor egy fekete dosszié volt nálam, nem túl vastag, nem hivalkodó, és nem volt benne semmi, na az volt a végzettségem. De addig dumáltam, hogy a végén el se kérték
na ma ezt a kártyát már nem tudnám kijátszani
mindig más kártyára van szükség. Szóval a meló az volt, hogy ki kellett menni környezettanulmányra azokhoz az emberekhez, akik segélyt igényeltek. Döntést nem hoztam, de javaslatot tehettem, én szartam bele, ha nem volt nagyképű, vagy lekezelő, akkor általában javasoltam. Nagyon kivételes helyzetekben írtam le, hogy na itt aztán nem, mert tényleg úgy viselkedtek.
De a lényeg, hogy a munkavégzés egy brutális káosz volt, s nagyon rövid idő alatt átláttam a hibáit, és rendszert vittem bele, csodálkoztak is rajta, meg nagyon örültek, hogy rengeteg dolgon könnyítettem, ezt most nem részletezem, a krémje az, hogy 5 napra adták ki az anyagot, s hetente egyszer kellett bemenni leadni. Mindenki bkv-zott, így nehéz, én kerékpárral megcsináltam az egyik héten hétfő, kedd. A másik héten szombat vasárnap, s a köztes időben külföldön lófráltam a haverommal, aki kenguruzott, mármint személyszállítás, s az anyósülést mindig fenntartotta nekem. Így aztán bejártam, lazultam szinte Európa összes országában, tengerpartján.
Következő az Elmű, villanyszámlásnak jelentkeztem, a szitu ugyanez, 4 hétig kellett felmérni a terepet, akkor vették át a díjbeszedőtől. Így a munka az volt, hogy minden házba becsöngetni, a villanyórát leolvasni, felírni az óra gyári számát és a lakcímet, tulajdonost. Na én az alatt a 4 hét alatt szinte semmit sem csináltam. Akkor ismertem meg Perzecutort először, mert az a körzet lett rám bízva. A 4. hét végén rájöttem, hogy nagy szarban vagyok, mert a füzetben alig van valami, mások meg rojtosra körmölték. Hát leültem az utolsó sorban, s úgy voltam vele, hogy legfeljebb kirúgnak
a 4 hét úgy telt el, hogy rengeteg háznál eldumáltam az időt, megvendégeltek kajával, piával, volt, ahol pinával, mert még nem voltam házas, nem is ismertem a nejemet. Szóval jó kezdetnek ígérkezett.
Ott ültünk a teremben, egyszer csak feldúltan bejön az igazgató és rám mutat, hogy Zvolenszki! Azonnal jöjjön velem
Fasza, mondom minden kiderült. Bevitt az irodájába, s mondta, hogy azonnal felszerelnek pénzbeszedésre, mert az egyik emberük kiesett végleg, később tudtam meg, hogy lenyúlta a pénzt. Nem kérdezték azt sem, hogy mi történt az előző hónapban, mit olvastam le, vagy egyáltalán hol jártam
Viszont olyan rendszert vittem abba a területbe, amit végül megkaptam, hogy a legmagasabb volt a beszedettségem és minden héten + két területet tudtam helyettesíteni, a jattom több volt, mint a fizetésem és még az Elmű pénzét is a saját számlámra toltam, ami ott kamatozott, szóval ki volt gondolva rendesen. Minden dekádot a legutolsó nap számoltam el, hihetetlen pontos menetrendem volt, és nem osztottam a kollégák véleményét, akik a cigizőben szítták a cigit, meg panaszkodtak ész nélkül.
De, ahogy a zuglói önkormányzattól leléptem, amikor már kiforrta magát a dolog, így az Elmű-nél is ez történt. Egyik délután a lépcsőházban odalépett hozzám egy nő, s megkérdezte maga a villanyszámlás? Mondtam neki, hogy nem, s azonnal bementem leszerelni, felmondani. Okom nem volt rá, egyszerűen elég volt belőle annyi.
Utána a Hungaro Casing, ahol segédmunkásként kezdtem a haverom mellett, aki nyomdász, gépmester. Nem volt megerőltető a meló, szinte minden nap kábítószereztünk, meg ki nevet a végént játszottunk, vagy egyéb társasjáték, vagy ha nagyon untuk magunkat, akkor elindultunk a föld alá, ahol labirintusok voltak, meg 100 éve ki nem nyitott ajtók, amiket betörtünk, és újabb területeket fedeztünk fel. Ez a közvágóhíd területe volt.
Nos ott egy idő után raktáros lettem, mert olyan szintű káosz volt, hogy meló közben kidolgoztam egy rendszert, és ez mindenkinek elnyerte a tetszését, azt mondták, hogy ez nagyon jó. Később, amikor a raktározási részleg rendben volt, akkor a 3 műszakos munkarend volt az, ami problémát okozott, és több munkacsoport. Mivel volt időm, egy kicsit elkezdtem belenyúlni, szervezkedni, és hahó, mindenki legnagyobb örömére, más szemlélettel, sőt inkább külső szemmel nézve létrehoztam egy új stratégiát. Na akkor lettem műszakvezető.
HC szomorú véget ért, az egyik melós, aki a tulajdonos jobb keze volt, felajánlotta, hogy a raktárból nyúljunk le egy 8 millás készletet, megvan rá a vevője, és utána felezünk. Szartam rá, mondtam neki, hogy ezért én felelek, raktáron van, és nem kell a pénz, jobb a nyugi. Reggelre kipucolta, gyurmapecsétes volt a raktár, s mindenhez hozzáfért. Azonnal kirúgtak, s annyit mondtak, hogy a munkám az nagyon jó volt, s cserébe csak annyi, hogy ebből nem lesz rendőrségi ügy.
Nos, utána soha többet nem dolgoztam munkahelyen. Onnan 1998-ban rúgtak ki, utána már végig egyedül nyomtam, hol jól, hol rosszul. Nemrég volt a bánki tábor, az nagyon tetszett, egészségügyi okok miatt vállaltam el a vezetését. 140kg voltam, s kellett a terhelés, a mozgás. Most 90kg vagyok.
A seszit meg a nejem miatt vállaltam el, utazik ősszel Argentínába, kell egy kis plusz zseton. Erről a témáról többet most nem írok, de remélem lejött a lényeg. Mindig van saját rendszere, nem szükséges arra hagyatkoznom, amit a képembe nyomnak.
Súgó
A téma zárva.
Idézet: Sparow2 - Dátum: 2015. 06. 09. 07:36
