Idézet: gazdi - Dátum: 2016. 02. 17. 09:16
Es az angol hogy megy? Mutattam a helpdesk / call center hirdeteseket, abba nem kell belerokkanni.
A faszom, igazi, rendes, angol munkát, ami nem ügynökséges szar, nagyon nehéz szerezni. Még fizikai rendes munkát is, nem hogy helpdeskes vagy irodai munkát. Sokkal nehezebb, mint nálunk. Az angol az úgy megy, ahogy nálatok, szerintem olyan bőven van, mint a tiétek, a legtöbb helyre elég lenne, igaz már vagy 1 éve megrekedtem egy szinten, és sajnos itt kint mindent lehet, csak gyakorolni nem, pedig lenne még hová fejlődni. Itt kint egyáltalán nem lehet nyelvileg fejlődni, ha valaki csak ezért jönni ki angol nyelvterületre, előre szólok, hogy nem ér semmit ilyen szempontból. Ha csak nem él és nem dolgozik 100%-ban angol anyanyelvűek között, akik a nap 24 órájában istápolják angolból teljes segítőkészséggel és odaadással, akkor semmit nem fog idekint fejlődni, vagy az ember saját maga megtanul mindent, meg fejleszti magát a végtelenségig, vagy nem fog fejlődni. Csak az önszorgalmon és autodidakta tanuláson múlik, nem azon, hogy melyik országban él. Nem lesz itt kint sem semmilyen mágikus hatás, ami miatt jobb lesz valakinek a nyelvtudása. Legfeljebb itt, aki nagyon gyengén tud, vagy lusta, annyit talán kicsit fejlődik, hogy itt kint rá van szorítva, hogy beszéljen, már ha nem lengyel, de komolyabb szinten ez már nem lesz előrelépés egyáltalán.
Mondjuk ezekhez a munkákhoz, amit itt csinálok, még sok is a nyelvi szintem, a sok lengyel, meg pakisztáni geci vagy rettenet gyengén, vagy egyáltalán nem tudnak egy szót sem angolul, és sokan még ők is jobban boldogulnak, egész durva verdákkal nyomják, meg jól állnak anyagilag, eléggé megszedték magukat, némelyik teamleader szintig is viszi, hiába nem beszél egy szót sem angolul adott esetben. Itt kint nem a nyelv lesz az akadály, hanem szintén a pénz, sőt, sokkal durvábban, mint otthon. Otthon sem a nyelv volt akadály, a magyar nyelvnek anyanyelvi beszélője vagyok, és még se érdekelt lófaszt sem, hogy mit pofázok akárkihez is magyarul, az egyik fülükön bement, a másikon ki. Sőt, itt kint az angolok között a szimpátiafaktorom, meg a fogadtatásom még sokkal jobb is, mint otthon volt magyarul a magyarok között, a nyelvtudásommal is meg voltak elégedve eddig, jóként tartják számon. Mondjuk ez a másik tanulság, amivel tudok szolgálni az itthoniaknak, a nyelvi szinten kár aggódni, 0 vagy nagyon gyenge tudással is bátran ki lehet jönni, csak úgy nehezebb lesz. Nem kell aggódni semmilyen nyelvvizsgán és folyékonyságon, meg akcentuson. Sok millióan boldogulnak itt mindenféle nyelvtudás nélkül, igaz sokuk lengyel, és nekik annyiból könnyebb, hogy összetartó közösség, teljesen egy lengyel burokban tudnak élni, ők lényegében otthon érzik magukat, nekik ez Lengyelország II., míg egy magyar ezt egy kicsit nehezebben csinálja meg, de kivitelezhető.
Amíg legalább egy jogosítványt nem szerzek, meg legalább nem jön össze kicsit normálisabb job history idekint, addig teljesen esélytelen vagyok rendes munkára, kár is vele fetrengeni, ráadásul amíg dolgozok, nagyon állásinterjúkra sincs időm járni, főleg nem éjszakai műszakos beosztás mellett. Informatikai munkára meg pláne semmi esélyem, mert mindenhol informatikai diplomát kérnek itt is, meg itt nagyon MS buzik, Sharepointot reggeliznek C#-pal, meg .NET-tel, mindenféle MS-ses szarral, itt kint az ipari vonalkódleolvasó szkenneren és vécépapírgurigán is Windows fut, szerintem a jót röhögnek a linuxos dolgokon az önéletrajzomban, biztos morbid nekik. Mondom, az infó itt kint teljesen esélytelen lesz később is, nem infós normális állás meg csak addig, amíg a hiányosságokat nem pótolom. Addig ilyen ügynökségi munkákon húzom ki, talán az egyik cég átvesz állandóba, most ennél a FedExnél gyúrok erre, mert 12 hét munka után van rá lehetőség, hogy átvegyék az embert állandós, teljes munkaidős munkába, és akkor a fizetés sem 7 font óránként, hanem 8,9 minimum. Márciustól mindenki szerint több a munka egész decemberig. Bezzeg ha lenne kibaszott jogosítvány, akkor a sofőrök órabére 10 font/óráról indul minimum, hogy baszódnának meg.
Azóta már kaptam újra assignmentet, mondjuk fostam aznap, mikor nem adtak, de úgy néz ki, hogy az ügynökség észhez tért. Tény, hogy kockázatos dolgot vállaltam be, mikor azt a kétszer már bukós lengyel melót most visszautasítottam, de egyszer nekem is muszáj volt a sarkamra állni, nem bólogathatok mindenhez, mint a hülye, mert az sokkal veszélyesebb, mint ha az ember kiáll magáért. Szerintem később ennek még meglesz a haszna, be kellett vállalni. Ennyi belefért, főleg, hogy az ügynököm, valami vörös angol nő eléggé bír, szerintem még csak ezért tartom magam náluk.
Pedig az bassza a csőröm, hogy állandóan your English is very goodoznak, meg le good man-eznek elég sűrűn, de rendes munkát akkor sem kapok, hogy rohadna rájuk a kurva élet. Mondjuk az megint csak egy tanulság, hogy beszélhetsz akármilyen jól, itt kint akkor is mindig csak egy kelet-európai maradsz, és sose lesz az embernek annyi becsülete, mint egy született angolnak, azokat azonnal felveszik ügynökségezés nélkül is állandóba, meg akkor is a jobbik, könnyebbik munkát kapják automatikusan, akkor is, ha egy tanulatlan, semmihez nem értő valakiről van szó, akinek semmi vonatkozó munkatapasztalata sincs. Mondjuk ezt hála az égnek tompítani tudom, mert alapból sehol nem néznek sem magyarnak, sem kelet-európainak. A beszédem alapján (már ha nem vagyok fáradt, vagy nem baszom el) általában amerikainak, ritkábban ausztrálnak néznek az angolok (bár nem értem, mert ahogy én beszélek, az az ausztrálra a legkevésbé sem hasonlít semmiben, de legyen), a nem angol bevándorlók meg rendszeresen angolnak hisznek a mondókám alapján, végképp morbid, talán elálló kisujjal tartott teát látnak a kezemben, vagy mi. Ezért alapból normálisabban is állnak hozzám, csak hát, mikor előjön, hogy hogyan hívják az embert, meg belenéznek az útlevelébe, onnantól úgyis minden a helyére kerül, jól van, mégis csak kelet-európai kocsog vagy te is kisfiam, mint a lengyel meg a másik, és onnantól egy kategóriaként fognak sajnos kezelni.
Pedig már próbáltam magyarázni egy-két angolnak, hogy a lengyellel, orosszal, litvánnal, románnal egyébként se vegyen egy kalap alá, mert a magyar egész más kultúra, nem szláv, nem keleti, még csak kicsit sem hasonlít semmiben, persze ezt amúgy is látja rajtam. Ezzel nem nagyon tudok mit csinálni, mert névnek még mondhatnék akármit is, de útlevelet úgyse lehet és érdemes hamisítani. Mondjuk az útlevélre szoktak dobni mindjárt egy hátast is, hogy milyen doktor kend, aztán mikor mondom neki, hogy doctor of law, meg a magyar/európai jogrendszer más, itt nem praktizálhatok, meg semmit nem ér ez a végzettség azon kívül, hogy very learned meg kibaszottul highly educated vagyok, azért az nehezen tudják megemészteni. Nekik eleve furcsa, mert itt csak az orvosok doktorok, de ezen a ponton bele szoktam neki menni tanmesébe, hogy nem csak Hungarisztában, hanem Nácilandban, meg Pizzazabálóéknák, US-ben, meg még egy csomó helyen doktor a kotász is, meg egyébként már mindenhol mászkál egy csomó PhD-s genya is, de ha nem hiszi el, meg is műthetem, hátha szerencséje lesz, és túléli. Teljesen sci-fi szegényeknek, nem tudják hová tenni. Főleg, hogy itt a diploma is nagy szó, nagyon kevés embernek van (főleg azoknál a micisapkás cégeknél, amelyeknél dolgozni szoktam), nem úgy, mint nálunk, ahol már a korábbi érettségi szerepét vette át, aztán már mindenki kommunikáció- és büfészakos bölcsészmérnök minimum. Valahol megértem őket egyébként, mert nem sok hozzám hasonló barom mászkál errefelé. Persze azért érdekesnek találnak, mert magyarral élből sokkal kevesebbel találkoznak, egzotikusabbak vagyunk nekik, mint egy lengyel, meg én magyarok között sem vagyok tipikus, aztán élvezik, hogy itt a vadtenyészeti kirakatakváriumukba úszkál egy ilyen halacska is, ott kocogtatják az üveget, meg mondja a másiknak, hogy look Steve, this one has some luminesce if I turn on the UV
Mondjuk örülök, hogy fainnak találja, csak jutnék már előrébb, legalább a kettőre, mert ez így még mindig lófasz, még mindig azon a minimumon lebegek, hogy sokszor úgy áll a dolog, hogy haza kell menni, és nagyon félek, hogy előbb vagy utóbb sor fog rá kerülni sajnos, akármennyire is nem akarom.
Súgó
A téma zárva.