Idézet: hkpk - Dátum: 2009. jún. 14., vasárnap - 12:01
Nekem van több ismerősöm, aki még ennyi nélkül is útnak indult, igaz, az út hosszabb volt, vonat, hajó, stb., többet éltek odaát, és többre vitték, és talán az volt a titkuk, nem voltak ennyien, akik visszahúzták volna.
Odakint azért esélyesebb melót találni, mert már nem is olyan messze, már az EU nyugati felén büdös a munka a honi polgároknak.
Ez egy olyan dolog mint az üzleti élet. Az első 100 millió a legnehezebb, utána már minden megy mint a karikacsapás.
Ha csak úgy kimegy az ember valahova és nincs semmi kiindulási alap, akkor elég sokáig totálisan magára van utalva. Kell valami szállás, kell valami élelmiszer és kell valami elérhetőség. Mert ugye munkát kell keresni. Ha ezek nincsenek meg, akkor gyakorlatilag rabszolgának veszik csak fel az embert. A nagy nyugati demokráciákban tökéletesen működik a rabszolgamunka, bármelyik nyugat-európai országban találhatsz olyan embereket a nagyvárosokban akiket kihasználnak, elnyomnak és gyakorlatilag modern rabszolgamunkával dolgoztatják. Valahogy belekerül és kész.
Az hogy milyen jogai vannak egy adott ország polgárának az tökéletesen mindegy. Van egy film, az a címe hogy Lilja 4-ever. Egy svédországba került észt lányról szól akit prostitúcióra kényszerítenek és nincs naplementébe sétálós happy end. A nagy demokráciában Svédországban ez simán működik. A film nem dokumentumfilm, de azért lehet sejteni hogy a nagyobb városokban ez működik. Alapból a prostitúció tiltott ugyebár. De pár havonta kiderül hogy Stockholmban felderítenek egy kerítői hálózatot vagy Malmöben derül ki valami hasonló.
Nem azt akarom mondani, hogy pár hét múlva Dextrose a rúdon kell pörögjön mint tökös csaj.
De "csak úgy a semmire" elindulni elég nagy merészség. Őt kecsegtetik egy táborral és rendezett körülményekkel, de egy nagyobb városban vannak árnyoldalak is, amikre nem kellemes még gondolni sem.
Asszony unokaöccse nekivágott Angliának. Szeretik mondani hogy mindent egyedül oldottak meg. De az apja rokoni kapcsolatai révén az első fél évben volt hol lakni, aztán volt hova visszamenni baj esetén és kábé 1 év után már ténylesen saját lábra sikerült állni. Most már kinn vannak vagy 4 éve, vettek lakást, mentek nyaralni mindenhova és volt nagy boldogság. Sajnos ez most elmúlni látszik, mert a srácnak áttételes rákja van és már több műtét, kemó és sugárkezelésen túl is visszatért a rák. De ez egy másik történet. Ő farmon dolgozott egy ideig, egész konkrétan istállóban állatokat látott el. Aztán sikerült Londonban szendvicsemberként karriert építeni (elöl-hátul reklám és sétálni a téren), majd volt zöldséges több helyen. Volt hogy elhajtották fizetés nélkül hetek alatt, volt ahol sokáig dolgozott. Virágbolt, kocsmában lóti-futi R1-es műszerrel (eredj, fiam), aztán volt pincér, egy idő után mixer, anyagbeszerző és végül megcsípett egy eladói állást a Gucci egyik boltjában.
A topik nagy része azért nem visszahúzni akarja Dextrose kartársat hanem rádöbbenteni hogy vannak nehézségek amikre nem gondolt és hogy a boka megütése is könnyen összejöhet.
Az igazán jó munkákat az adott ország polgárainak tartják fenn, csak úgy az utcáról beesni egy komoly melóre majdnem lehetetlen. A legtöbb esetben végig kell járni a szamárlétrát és nagyon sok buktató van. Az előítéletek és a sok nélkülözés sokakat felőröl az első fél évben. Láttam ilyet sokat és nem csodálkozom rajta.
Üdv!
Szerkesztette: donphobos 2009. 06. 14. 13:04 -kor

Súgó
A téma zárva.



















