[Batri]

Idézet

Így ha én egyszer király leszek könnyebben békébe vonulhat minden elõl, beteszik egy keményfalu terembe és kiláncolják XD De sztem kicsit tombolni fog, de meglehet oldani hogy hamarosan visszanyeri maga fölött az uralmat.

külön kihangsúlyoztam, hogy ne nyúljatok a karakteremhez... de most már mind1, Ragna megkérlek, hogy egy méltó befejezéssel ird ki a karakteremet a történetbõl(más nem irhatja ki!)

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Így ha én egyszer király leszek könnyebben békébe vonulhat minden elõl, beteszik egy keményfalu terembe és kiláncolják XD De sztem kicsit tombolni fog, de meglehet oldani hogy hamarosan visszanyeri maga fölött az uralmat.

külön kihangsúlyoztam, hogy ne nyúljatok a karakteremhez... de most már mind1, Ragna megkérlek, hogy egy méltó befejezéssel ird ki a karakteremet a történetbõl(más nem irhatja ki!)

Muszáj kiírni? Meg is menthetem akár, ha úgy gondolod.

[Batri]

Idézet

Idézet

külön kihangsúlyoztam, hogy ne nyúljatok a karakteremhez... de most már mind1, Ragna megkérlek, hogy egy méltó befejezéssel ird ki a karakteremet a történetbõl(más nem irhatja ki!)

Muszáj kiírni? Meg is menthetem akár, ha úgy gondolod.

nincs idõm, se kedvem irni. A karakterem is feleslegessé vált, de tégy ahogy jónak látod...

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Idézet

külön kihangsúlyoztam, hogy ne nyúljatok a karakteremhez... de most már mind1, Ragna megkérlek, hogy egy méltó befejezéssel ird ki a karakteremet a történetbõl(más nem irhatja ki!)

Muszáj kiírni? Meg is menthetem akár, ha úgy gondolod.

nincs idõm, se kedvem irni. A karakterem is feleslegessé vált, de tégy ahogy jónak látod...

Akkor egy hõsies börzörk halál tökéletes lesz?

[Batri]

Idézet

Idézet

nincs idõm, se kedvem irni. A karakterem is feleslegessé vált, de tégy ahogy jónak látod...

Akkor egy hõsies börzörk halál tökéletes lesz?

persze

[Ragnarök]

K2 az utcákon bojongott és a két lányt kereste, de sehol nem találta õket.
-"Elmentek volna nélkülem?" - gondolkozott magában, de pont ekkor pillantotta meg õket az egyik sarkon befordulni.
-Mizuki! Samantha! Álljatok meg! - kiáltott utánuk, de nem hallhatták meg, mivel nem fordultak vissza. A termetes ember futásnak eredt, hogy utólérje a lányokat, de amikor az utcasarkon befordult, a falakkal övezett, kis sikátorban nem volt senki.
-"Ezek meg hova tûntek?" - tette fel a kérdést magának meghökkenve. Elkezdte kezével végig tapogatni a falakon lévõ repedéseket, de sehol sem érzett titkos átjáróra utaló nyomokat.
-"Tekarukite... egyszer még megfolytalak a családod titokzatássága miatt." - jegyezte meg magában a férfi, majd elindult, hogy tovább keresse a két nõszerkezetet.
Eközben a király már lábra állt, mivel Raemus leoldotta róla a láncokat. Nobunaga végig nézett elfajzott démoni testén, majd miközben szúrós pillantásokat vetett a paladinra így szólt:
-Mit tettél velem?!
-Csak így menthettem meg felségedet! ... Ideiglenesen... - tette hozzá halkan Raemus.
-Mi az hogy ideiglenesen?
-Uram... ha a varázslat elmúlik és visszanyeri emberi alakját... sajnos nem fogja elbírni a dárda ejtette sebet a fizikuma.
-Ez... nem lehet... nem érhet így véget az életem! - kiáltott a király majd az ágyra csapott, ami a lenge erejû ütéstõl szószerint eggyé vált a földdel. Nobunaga csak nézett, hogy egy általa finomnak tûnõ mozdulat, mekkora pusztítást tud végezni.
-Van egy javaslatom Raemus... - szólalt meg eltorzult hangján a király.
-Mi lenne az jóuram?
-Minden varázslatodat, amit csak latba tudsz vetni, igézz rám! Erõsebb akarok lenni a legerõsebbeknél is, hogy földbe tiporhassam a testvérem szánalmas seregét és megvédhessem a népet!
-De uram...
-Nincs de paladin! Ez parancs volt! CSINÁLD! - ordított rá nemes katonájára, aki habozás nélkül lapozni kezdte a fekete borítású könyvet és sorra olvasta fel a varázsigéket. Hol fény tört elõ a könyvbõl, hol pedig halálhörgések és elveszett lelkek sikolyait lehetett hallani, miközben Raemus egyfolytában mormolta a varázslatokat. A király teste elemelkedett a földtõl és mintha minden irányból megfeszítették volna, kinyúltak végtagjai. Vörös fény áradt szemeibõl, bevilágítva az egész sátrat. Hangos ordítást eresztett el, amikor a paladin az utolsó varázsigét is felolvasta, s összecsapta a könyvet. Raemus a kimerültségtõl hanyat esett, s nem bírt lábra állni. Szemlélte, ahogy a király testét szétfeszíti a varázserõ, s egyszercsak a vörös fényáradat ellepte az egész helyiséget. Egy hatalmas robbanás rázta meg az egész vár területét, melyet még a kint gyülekezõ ellenséges seregek is hallottak. Raemus kinyitotta szemét, s olyan látvány tárult szemei elé, melyet legrosszabb rémálmaiban sem látott még. Nobunaga egy hatalmas tíz méteres démonná változott, melyet csak Lélekgyûjtõ (Soulharvester [így imbábban hangzik xD]) néven ismertek. A pokol legmélyebb bugyraiban leledzenek ezek a lények, melyek csak tízezer évente járják a világot, az elveszett lelkek begyûjtéséért. A hatalmas lény irtózatos mennyiségû páncélt viselt magán, s kezében egy óriási katanát tartott, melynek pengéjén vörös rúnák izzottak.
-Ideje véget vetnem a háborúnak. Köszönöm Raemus, hû szolgám voltál. - ezek voltak a király utolsó szavai, mielõtt csatába indult volna. Léptei alatt megrendült a föld, s a sátor melyben ezelõtt gyengélkedett, eggyé vált a földdel. Az utcákat végig szelve, minden ember megborzongott a látványtól, de ez a királyt cseppet sem zavarta már.
-"Így ér véget az életem. De ha véget kell érnie... mindenkit magammal viszek akit gyûlölök." - gondolta magában, majd katanáját vállára csapta, s egy határozott lépéssel, szimplán áttörte a vár falát és elindult az ellenséges sereg felé. A hatalmas robajra felfigyeltek az elfajzott katonák, s amikor megpillantották a Lélekgyûjtõt elfogta õket a leghalálosabb félelem.
-Mitõl féltek kutyák?! Több ezren vagytok egy szánalmas démon ellen! TÁMADÁS! - kiáltott a katonákra, akik a parancsot követve, bár tétovázva megindultak Nobunaga felé.
Eközben Tekarukite a vár falairól szemlélte az eseményeket.
-"Ostoba vagy Raemus... a világra engedtél egy Lélekgyûjtõt. Ki tudja mekkora pusztítást végez itt!" - szólt magában, majd nyugtázva a gondolatmenetet, leült a fal szélére és karbatett kézzel nézte az eseményeket. A hatalmas szerzet egy lágy mozdulattal leemelte a hatalmas fegyvert a válláról majd a földre állította, s a rúnákat vizsgálgatta. Látszott, hogy valamire készül. A többezres sereg szörnyû robajjal közeledett felé és hallani lehetett az elfajzottak csatakiáltásait és hörgéseit, ahogy vérre éhezve hasítottak a vár elõtt megállapodott démon irányába. Ekkor a kardon lévõ vörösen izzó rúnákból apró fénycsóvák lövelltek ki, mintha lelkek repülnének ki belõle.
-"Szabadon engedi az elfogott lelkeket?" - tette fel a kérdést magának a ninja, amivel meg is válaszolta azt. Az apró vöröses fénycsóvák szabályosan felsorakoztak a démon mögött, aki ebben a pillanatban hatalmas kacajt eresztett el, amelyet talán a bolygó túloldalán is hallani lehetett.
-"Ez érdekes csatának ígérkezik... csatlakoznom kéne." - alig, hogy végig gondolta, K2 ott termett mellette a falon.
-Mizukiék? - kérdezte Tekarukite.
-Nem találom õket. Bementek egy sikátorba és szimplán eltûntek!
-Akkor biztonságban vannak. Akarsz egy jót harcolni? - tette fel a kérdést kaján vigyorral az arcán a ninja.
-Hát hogyaviharbane! - válaszolt szintén fogait megvillantva az izomkolosszus, majd együtt leugrottak a falról, s futásnak eredve elindultak a két sereg felé.
Nobunaga kiemelte kardját a földbõl, s a mögötte álló seregre pillantott.
-"Ezek a lelkek visszatértek értem a túlvilágból is, hogy megsegítsék élõ bajtársaikat." - gondolta magában.
-A hazáért! Bajtársainkért! - ordította torkaszakadtából, melyre a sereg egy hatalmas éljenzéssel válaszolt. A király az ellenség felé fordult, s a következõ vezényszó hangzott el szájából:
-ELÕRE!
A lelkekbõl álló gárda megállíthatatlan lendülettel indult meg az elfajzottak felé, akiknek viszont bátorságuk elcsuklott az ellenfél láttán, de még mindig elõre haladtak.
-Ne álljatok meg ti férgek, vagy én taposlak el titeket! - hangzott Kurohi szájából a fenyegetés. A szörnysereg újult erõvel indult meg az ellenség irányába. Az idõsebbik Oda egy pillantást vetett a távolban közeledõ két alakra.
-"Ezek... mit keresnek itt?!" - gondolta magában, már szinte megrémülve. Ám ekkor összecsattant a két sereg, s hatalmas robaj közepette a Lélekgyûjtõ betört az elfajzottak soraiba. A lények csakúgy röpködtek szanaszét, ahogy Nobunaga hatalmas pengéjével suhintott egyet. A lábainál folyó csatából szinte semmit nem vett észre, pedig hullottak a bátyja szörnyei szép számmal. Egy elfajzott felugrott a király hátára, majd belemártotta pengéjét a forró húsba, mire a király lekapta hátsó fertájáról a lényt és egy szimpla mozdulattal ketté harapta. Masszívan haladt elõre az ellenség soraiban a fiatalabbik Oda, s már kiszúrta magának testvérét.
-"Érted jövök rohadék! Ma nem menekülsz!" - gondolta magában.
Egyre több szörny ugrott fel rá, s próbálták páncélját áttörni... sikertelenül. A Lélekgyûjtõ minden egyes kardsuhintással egy tucat elfajzottat küldött a másvilágra ezzel véres utat rajzolva haladt egyenesen a testvére felé. Egyszercsak két másik test landolt rajta.
-Hová jutnak a mai emberek... hihetetlen. - szólt Tekarukite, miközben a királyon megkapaszkodó szörnyeket szabdalta.
-Gyere bro', ugorjunk a sûrûjébe! - kiáltott K2, majd a két hõs, miután lepucolta az utolsó elfajzottat is a démonról, beugrottak a csete-patézó tömegbe. Kurohi leszállt lováról, majd elõvette buzogányát, s saját katonáit szimplán arrébb sodorva a fegyverrel, utat nyitott maga elõtt. Nobunaga megállt, s farkasszemet nézett testvérével.
-Itt a vég bátyám. - szólalt meg elfajult hangján.
-Kár volt ekkora áldozatot hoznod öcsém, a királyság elesett és te is elfogsz. - válaszolt kacagva az idõsebbik Oda.
-Meglátjuk! - szólt vigyorogva Nobunaga, majd meglegyintette kardját, melyet Kurohi buzogányával hárított.
-Úgy látom azért pár varázslattal erõ is szorult beléd öcsi! - incselkedett a bátty. A fiatalabbik fivér dühös támadásba lendült, s a csapások egymás után érték az elfajzottak vezérét. Minden csapást kivédett vagy kikerült, de ereje fogyóban volt, Nobunagáéval szemben.
-Mi az bátyus? Csak nem fáradsz?! - kérdezte harapós hangon az öccs miközben támadások sorával záporozta testvérét.
-Még van bennem erõ! - kiáltott Kurohi, majd az utolsó kardcsapást jobb kezével hárította. A kard lepattant a bátty karjáról, s az éle szinte kicsorbult akkora erõ volt az ütésben.
-Ez... mi volt? - kérdezte Nobunaga.
-Emlékszel még amikor megmentettelek téged és anyánkat? A fél oldalam oda lett, de egy varázsló megtalált félholtan az árokban, s egy apró ajándékkal újra életre keltett. - válaszolt Kurohi, miközben letekerte fejérõl a kötést. Ekkor látta meg életében elõször az öccs, testvérének titkát. Az arca felét hús, a másikat pedig valami különleges szikla szerû anyag alkotta.
-Ez az ajándék tett halhatatlanná testvérem. A te idõd viszont lejárt! - ekkor palástja alól egy katanát elõrántva Nobunaga felé rontott az elfajzottak vezére, s egyenesen a szívénél átszúrta a hatalmas termetû Lélekgyûjtõt. A szúrást követõ pillanatban fülsüketítõ sikolyok hangzottak fel, a léleksereg ezernyi szájából. A vörös túlvilági lények visszarepültek a démon katanájába, majd a hatalmas lény ismét izzani kezdett, s egy robbanás valamint egy vakító fényjelenség kíséretében, Nobunaga visszanyerte eredeti alakját.

Ott állt a csatatér közepén a két fivér. A bátty, karjában tartotta szíven döfött öccsét, aki felpillantott rá, s így szólt:
-Miért nem tudtunk jó testvérek lenni Kurohi?
-A balesetem után mindenki halottnak hitt. Meg se próbáltak megmenteni, csak ott hagytak az út szélén meghalni. A felépülésem után pedig meghallottam, hogy te lettél az új király. Féltékeny voltam. - válaszolt a bátty, majd kirántotta a kardot testvérébõl, kinek szájából vér kezdett csörgedezni.
-Én sosem utáltalak... hálás voltam amiért megmentettél. Miért kellett így történnie? - kérdezte Nobunaga.
-Nem volt más választásom. Most pedig válaszolj! Hol van a fiad! - kiáltott Kurohi, ám ekkor öccse összeesett, s többé nem mozdult.
-Nem! NEM! NEEEEEEM! - ordított dühösen az elfajzottak vezére.
-Keressétek meg a... - kezdett bele a mondatba, ám ekkor vette csak észre, hogy a több mint ötezer fõbõl álló seregébõl talán ha száz katona megmaradt, azok is éppen a Minamoto klán sarjával és az izomkolosszussal harcoltak. Legalábbis próbáltak, mivel a két férfi egyenesen lehentelte a maradék szörnyet.
-"Meg kell találnom Shidotokut!" - gondolta magában Kurohi, majd felpattant a lovára, s elvágtatott a vár irányába....

[Urahara]

Frusciante unottan üldögélt a vár egyik –viszonylag ép- bástyáján, és a csatát figyelte.

-Valaki Lélekszeletelõt csinált a Királyból, Marshall.

-Lélekgyûjtõt.

-Azt. Én félek az ilyenektõl. Reméltem, hogy nem érem meg, hogy egy behajtsa rajtam a begyûjtött lelkeimet… Nem túl kedves srácok ezek.

-Nem is tûnnek annak, Jó Uram.

-Jobb, ha a távolból figyeljük az ese… Hopp, leszúrták.

-Valóban.

-Szegény Lélekszüretelõ…

-Lélekgyûjtõ.

-Kussolj már... Ohh, nézd már, a drágaságom idejön. Csak úgy leöl egy Lélekölõt, aztán meg itt végiglovagol nekem a pusztaságon… Tiszta Clint Eastwood.

-Nekünk a csatatér irányába kéne mennünk, nem?

-Nem igazán –mondta Frusciante, miközben a fejét vakarta- A Lélekgyûjtõk halálakor egy Trou Noir nevû jelenség folyik le. Hogy mi történik pontosan, azt még senkinek nem sikerült leírnia, de valahogy nem is érdekel. Eltûnnek a lelkek, az a lényeg.

-Akkor mit csinálunk?

-Amit eddig… Semmit. ^^

-???

-Érdekel, hogy mi történik velük, Marshall. Valami komoly készülõdik. Ez csak az elsõ felvonás volt… Több éve élünk már ebben a világban, és végig éreztem, hogy lesz valami epic, ezért nem mentem haza. Hát most eljött az ideje.

-A történet haldoklik.

-Muszáj neked mindenbe belekötnöd?

Marshall már izzította áramköreit, hogy kimondja a választ, amikor Frusciante inkább játszani kezdett. Egyszerû, kapós riffeket játszott csak, és ebbõl Marshall azonnal tudta, hogy az agya máshol jár. Már ha van neki olyan.

Eközben a harctéren megindult a Trou Noir folyamata, ám ebbõl a harcoló felek alig vehettek észre valamit, ha csak nem voltak jártasak a lelkek megfigyelésében és elemzésében, vagy valami hasonlóban.

A lelkek szabályos, rendezett oszlopba rendezõdtek a Lélekgyûjtõ teste felett. Aztán iszonyatos robajjal és fénnyel eltûntek benne. Egy pillanat alatt.

-Ohh. Trou Noir. Valami drámaibbra számítottam.

Frusciante keze megakadt egy pillanatra, szemei elkerekedtek. Felnézett a mellette álló férfira.

-Claypool…

A férfi –Kinek hosszú, ápolt, barna haja és pofaszakálla volt, fekete keménykalapot, pilótaszemüveget és ezektõl teljes mértékben elütõ fehér öltönyt viselt, karjaiban pedig egy basszusgitárt tartott- elvigyorodott. Frusciante a földre dobta a gitárt, és magához ölelte barátját.

-Rocha… Hiába ölelgetsz, nem fekszem le veled.

-Tudom, Clay, tudom. De egyáltalán hogy kerülsz te ide?

-Egy Lélekgyûjtõ jelent meg. Valakit küldeniük kellett. Ahogy megérkeztem, megéreztem a kaszád energiáját, és mivel az a benga megölte a Lélekgyûjtõt, és nem volt semmi dolgom, gondoltam benézek.

-Claypool Hammett… Azt hittem, soha nem látlak többé.

-Miután otthagytad a munkád Halálként, nem is volt valószínû, hogy valaha találkozunk –mondta Claypool, miközben helyet foglalt öreg barátja mellett.

-És most mi a teendõ, hogy a Lélekszürcsölõ meghalt?

-Meg kell keresni azt, aki erre a világra okádta. Ez a feladatunk. A Trou Noir miatt jó ideig nem lesz munkánk a lélekgyûjtéssel… Van olyan varázsló erre, aki elegendõ tudással rendelkezik ahhoz, hogy egy ilyen szörnyet megidézzen?

-Nem idézés volt, ebben biztos vagyok… Az ott ennek a birodalomnak a királya.

-Dicsõ halált akart magának..? Idióta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogy milyen hatással van ez az Egyensúlyra.

-Nekem sincs.

-De te mindig is egy fasz voltál, Frusciante… Mindegy, nincs idõnk erre. Meg kell keresnünk a mágust, aki ezt összehozta… És csinálnunk kell valamit, hogy többet ne fordulhasson elõ. Ötletek, hogy merre lehet?

-Nothing. ^^

Claypool mélyet sóhajtott.

-A legegyszerûbb az lesz, ha a királyi lakhely felé érdeklõdünk…

Frusciante bõszen bólogatott, majd a már a palotát kutató társa után indult.

---

Claypool Hammett (NJK):

[siityu]

Idézet

Idézet

Így ha én egyszer király leszek könnyebben békébe vonulhat minden elõl, beteszik egy keményfalu terembe és kiláncolják XD De sztem kicsit tombolni fog, de meglehet oldani hogy hamarosan visszanyeri maga fölött az uralmat.

külön kihangsúlyoztam, hogy ne nyúljatok a karakteremhez... de most már mind1, Ragna megkérlek, hogy egy méltó befejezéssel ird ki a karakteremet a történetbõl(más nem irhatja ki!)

bocs... az én bûnöm volt de valamerre kellett már vinni a történetet, és eredetileg új ellenséget akartam írni, de abból már volt elég, és uncsi lett volna. Ha szólsz, h töröljem akk töröltem volna

[Shidotoku]

...Eközben az alagútban az aranyozott nyílpuska már Shido kezében díszelgett. Eléggé méretes volt, és nehéz is.
-Oké... És ez mennyivel különb az enyémnél, azon kívül hogy nehezebb és nagyobb? -kérdezte Shido.
-Lõjön egyet vele. -mondta a vámpír, a herceg engedelmeskedett. Bár a fegyver nem volt töltve, egy hatalmas kék energianyalábot lõtt ki, ami becsapódott a terem egyik falába, hatalmas lyukat hagyva a helyén. Shido szóhoz se jutott. -Ezzel esélye lesz végre talán a király ellen.
-De... Az energianyalábot nem tudom lökdösni a mentális hullámaimmal.
-Kit érdekel? Ha egyszer ezzel eltalálja, akkor azt Õ se éli túl, ez a haditechnikai remekmû mindent széttép ami az útjába kerül.
-Ezesetben... Viszlát! -azzal Shido elfutott. A vámpír visszanyomta a ládát a földbe és eltûnt. Eközben az utcákon a király lépdelt végig. Az emberek a házuk ablakából figyelték rémülten a hatalmas alakot, akirõl azelõtt kevesen tudtak, de most már mindenki ismerte és rettegett tõle. Arca is rémisztõ volt, fõleg a jobb szeme helyén tátongó lyuk. Egyszercsak megállt, benyúlt hirtelen az egyik házba és kirántott egy embert a fejénél fogva, aki elõször rémülten felüvöltött, akárcsak felesége.
-Hol van a herceg?! -kérdezte fenyegetõen Kurohi.
-Nem.. Nem tudom! Kérem ne bántson, családom van! -válaszolta rémülten a férfi. Ámde a sötét király nem kegyelmezett, egyszerûen szorított a fogásán, majd az illetõ feje teljesen szétzúzódott. Az egész utca elhülten nézte a rengeteg vért.
-Féltek, ugye? Hamarosan nem fogtok... Hamarosan ez mindennapos lesz! -rövid beszéde után Kurohi folytatta útját a palota felé, de nem kellett sokat mennie, mert egy hang megszólalt a háta mögül.
-Engem keresel ugye?
-Te szerencsétlen barom... Máris bebiztosítottad a halálod azzal, hogy idejöttél! -a király ezután meg is fordult, a herceg állt elõtte, kezében a termetes nyílpuskával. -Távolsági harcosként esélyed se lesz ellenem, ezért jobb lenne ha már most fela-
A királynak hirtelen elszakadt a szava, mikor egy energianyaláb leszelte a bal kezét.
-Tessék? -kérdezte gúnyos vigyorral az arcán Shido.
-Te kis p*cs, ki adott neked ilyen mordályt?
-Azt nem mondom el, mivel én sem ismertem. De meg kell hagyni kedves volt tõle.
Ezután még egy lövedék száguldott Kurohi felé, de az ezelõl már elugrott és lekapta a hátáról a buzogányát, amivel azonnal ütni akart, de végül Shido következõ lövését kellett hárítania vele, aztán újra támadott, de ismét egy védekezés lett belõle.
-Na mivan, szorul a hurok? -kérdezte ismét Shido.
-Kussolj, csak játszok veled! -válaszolta Kurohi, mire Shido tüzelt, de a király ezt a lövést már a buzogány fejével kapta el, mire az rátapadt, majd megpördült és vissza a feladónak. Ámde a gazdáját a töltet nem szétszelt, hanem egyszerûen körbevette és belé szívódott, ámde a herceg úgynézki nem nagyon kedvelte ezt a folymatot, mivel fájdalmasan felüvöltött. A következõ percekben eltûnt a pupillája és a helyére erek másztak be, és a feje is a felsõ részén növekedett. -Mi az isten?!
A királyt hirtelen egy láthatlan erõs kapta fel, földobta kb. 20 méter magasra, majd lefelemenet még nyomta, így rettentõ gyorsan találkozott a talajjal. Ezek után fel se bírt állni, mert ismét a levegõbe kapták és láthatatlan kések vagdalták meg testét, majd szépen, lassan Shido elé lebegett, aki aztán egyenesen rá szegezte a fegyverét és lõtt. Az energianyaláb nagyobb volt mint az eddigiek, teljes egészében szétszaggatták Kurohi-t, csak a feje maradt meg ami a földre hullott. Shido ezek után elejtette a fegyvert, lassan visszaállt a feje mérete az eredetibe, majd az orrából és a füleibõl vér robbant ki és összeesett. Hamarosan azonban Kurohi körül kavarogni kezdett egy kis homok, majd újraépült... a kõ része. A fél test a földön kúszva ment Shido felé. Oda is ért és rátette a kezét. Ezután egy villanás kíséretében mindketten eltûntek.
A gonosz király táborában, a fõ sátorban jelentek meg mindketten. Az ott álló szolga észrevette a király siralmas állapotát.
-Szólok a mesternek. -mondta, majd elment. Hamarosan vissza is jött egy vörös köpönyeges alakkal. Az arca nem látszott, de testtartásáról ítélve öreg lehetett. Odaballagott lassan a királyhoz.
-Már megint mibe keverted magadat? Most utoljára visszaállítom az emberi testedet. -mondta az öreg, majd a fél test fölé tette a kezét, perceken belül a sziklák közül csontok jöttek ki, majd lassan hús és rétegenként újraépült Kurohi, fel is állt. -A fiú? -kérdezte a varázsló.
-Az öcsém fialása. Eléggé erõs, ígyhát elhoztam. A megfelelõ eszközökkel az oldalunkra fogjuk állítani. Egyelõre szerzünk újabb haderõt, majd megyek és elfoglalom a trónt. -válaszolta Kurohi, majd hóna alá csapta Shido-t és kiballagott a sátorból. Eközben...

[Ragnarök]

Idézet

Folytatom... (amúgy mostmár csak 1 NJK-t lehet berakni, mert jelenleg 4 élõ van és öt a korlát)

Még ma befejezed Shido?

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Folytatom... (amúgy mostmár csak 1 NJK-t lehet berakni, mert jelenleg 4 élõ van és öt a korlát)

Még ma befejezed Shido?

Sajnálom, elkövettem azt a hibát, hogy hagytam hogy más lekösse a figyelmem, nagyjából most kezdtem el

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Idézet

Folytatom... (amúgy mostmár csak 1 NJK-t lehet berakni, mert jelenleg 4 élõ van és öt a korlát)

Még ma befejezed Shido?

Sajnálom, elkövettem azt a hibát, hogy hagytam hogy más lekösse a figyelmem, nagyjából most kezdtem el

Fhakku jú! Azt már nem várom meg... elég fáradt vagyok így meló után. xDD Na de mindegy ... elõre is le styipi-styopi-zom a folytatást. Mert még nem végeztem teljesen Nobunaga történetével.

[Ragnarök]

A vár elõtti csatatér telis tele volt hullákkal. A repedés, melyet még a véres eseményt megelõzõen a Lélekgyûjtõ vájt a földbe, magához vonzotta a környékrõl az összes kósza lelket és magába szippantotta. Tekarukite és K2 ott álltak Nobunaga élettelen teste felett.
-Gyere, vigyük be a palotába. Legyen egy normális temetése. - javasolta az izomkolosszus.
-Persze. Az mindenkinek kijár. - válaszolt kicsit bús hangon a ninja, majd K2 a vállára kapta Nobunagát és elindultak a vár felé.
-Kíváncsi vagyok Mizukiék hova tûnhettek. - szólalt meg a fejvadász.
-Én sejtem hol bújhattak meg. De elõször Shidotokunak adjuk át az apját, hogy eltemethesse.
-Jogos. A húgod úgyis tud vigyázni magára.
-Remélem... - tette hozzá kicsit irónikusan Tekarukite, melyre K2 egy kicsit megvetõ pillantással válaszolt.
Eközben a palotában az egyik sikátorban két kecses alak tûnt fel. Gyorsan kifutottak a szûk utcácskából egy nagyobbra, majd a fõtér felé iramodtak.
-Fogd a kezem szorosan Sam! - szólt halkan Mizuki. A ninjahölgy furcsállta, hogy csatának semmi nyoma nem volt a várban. Se hullák, se vér, se romok. Amikor kiértek a fõtérre ott feküdt a földön Shido herceg és egy fél testû ember pont megérintette, mire azok eltûntek.
-Ez meg mi volt? - kérdezte kicsit rémülten Samantha.
-Attól tartok a herceget elrabolta az édesapja bátyja. Szólnunk kell a többieknek! Figyelj Sam, a veszély most elmúlt. Menj be a palotába és az egyik hálókörletben pihenj egy kicsit. Szükség lesz az energiádra. - szólt Mizuki, majd egy kacsintás kíséretében ott hagyta a lányt és futásnak eredt.
-Hát jó. - válaszolt kicsit vontatott hangon a fiatal leányzó majd elindult a palota felé.
K2 és Tekarukite éppen a fal romos részén lépdeltek át, amikor a ninja huga közeledett feléjük.
-Ez meg mit keres itt? - kérdezte ideges hangon a bátty.
-És hol van Sam? - tette fel a kérdést K2. Ahogy Mizuki odaért, kicsit zaklatott hangon így szólt:
-Aaazt.. azt hiszem elrabolták a herceget. Te úristen! A király jól van?
-Nem. Sajnos életét vesztette a csatában. - válaszolt komor hangon az izomkolosszus.
-Mi az hogy elrabolták Shidotokut? És Sam hol van? - kérdezõsködött feszülten Tekarukite.
-Sam biztonságban van a palotában. Viszont a herceget egy fél testû ember rabolta el. Éppen eszméletlenül hevert a földön, amikor az a torz valami hozzáért és szimplán csak eltûntek.
-Akkor azt nem az a lény csinálta. Egy káosz-mágus áll az egész mögött, le merném fogadni. - következtetett a ninja.
-Olyan akit egyszer már megöltél? - kérdezte K2.
-Az csak egy alsóbb rangú varázsló volt. Az igazi káosz-mágusok félelmetes erõket birtokolnak. Valószínûleg hatalmasabb erejük van, mint Kurohinak.
-Ez viszont nem jó hír. - jegyezte meg a fejvadász.
-Fõleg, hogy azt sem tudjuk, hogy merre keressük õket. - szólt közbe Mizuki.
-Nekem van egy ötletem, hogy hogyan hívhatnánk fel magunkra annak a varázslónak a figyelmét... - kezdett bele gondolatmenetébe Tekarukite.
-Ugye nem kettõnket akarsz csalinak használni? - kérdezte gúnyos hangon húga.
-Pedig pont ezt terveztem. A Minamotok elvileg kihaltak. Régen a káosz-mágusok minden pénzüket odaadták volna, hogy egyikõnket eltudják kapni és kísérletezhessenek rajta, de eltûntünk és feladták ezt a reményt. Most viszont két Minamoto is itt van ebben a dimenzióban, ami egész jó arány a múlt évszázadokhoz képest.
-Nem kell itt senkit feláldozni! Így is épp elég ember halt meg. - vágott közbe K2.
-Ki mondta hogy feláldozzuk magunkat? - válaszolt kacsintva Mizuki.
-Csak kicsalogatjuk az elfajzottakat a búvóhelyükrõl, hogy megtudjuk merre rejtõzködnek. Utána már tudjuk, hogy hova vihették el a herceget. - szólt a ninja.
-Ez így még egész jól hangzik. - mondta a termetes férfi.
-Rendben. Viszont akkor elõbb vigyük be Nobunagát és adjuk át Raemusnak. Majd õ megõrzi Shido hercegnek amíg vissza nem tér, hogy tisztességgel eltemethesse.
Azzal mindannyian elindultak az elsõsegély sátrak felé, hogy megkeressék a paladint...

[Shidotoku]

Õõõõ majd este miközben WoWozok megpróbálok összedobni valami folytatás szerûséget

[Ragnarök]

Idézet

Õõõõ majd este miközben WoWozok megpróbálok összedobni valami folytatás szerûséget

És az kb. mikorra várható? Csakmert már én is kitaláltam egy s mást. ^^

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Õõõõ majd este miközben WoWozok megpróbálok összedobni valami folytatás szerûséget

És az kb. mikorra várható? Csakmert már én is kitaláltam egy s mást. ^^

Õõõ kb. nyolc után kezdem, most vacsizok ^^" Illetve kilenc után lesz kész (talán, ha nem akkor holnap) mert anyám kitalálta hogy hajat kell mosnom

[wildláma]

Idézet

Idézet

Idézet

Õõõõ majd este miközben WoWozok megpróbálok összedobni valami folytatás szerûséget

És az kb. mikorra várható? Csakmert már én is kitaláltam egy s mást. ^^

Õõõ kb. nyolc után kezdem, most vacsizok ^^" Illetve kilenc után lesz kész (talán, ha nem akkor holnap) mert anyám kitalálta hogy hajat kell mosnom

vigyázz hogy a szemikédet ne csípje a sampon

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Idézet

Idézet

Õõõõ majd este miközben WoWozok megpróbálok összedobni valami folytatás szerûséget

És az kb. mikorra várható? Csakmert már én is kitaláltam egy s mást. ^^

Õõõ kb. nyolc után kezdem, most vacsizok ^^" Illetve kilenc után lesz kész (talán, ha nem akkor holnap) mert anyám kitalálta hogy hajat kell mosnom

vigyázz hogy a szemikédet ne csípje a sampon

Rohaggyámeg XD

Most se végetem még... Azt szögezzük le, hogy 100% hogy ma már nem olvashatjátok el a folytatást...

[Shidotoku]

...Eközben Raemus a királyi sátorban szomorúan ült és várt. Érezte, hogy eltûnt a király életereje, tudta hogy meghalt, de akkor mostanra már le kellett volna Kurohi-nak rohannia a várost. A következõ pillanatban öt személy jött be a szétszakadt sátorba, K2, Mizuki és Teka és Frusciante, meg Claypool. A paladin meglátta a holt királyt K2 vállán.
-Királyom... -szólt halkan, eközben K2 lerakta a holttestet az egyik ágyra. -Legalább azt az elvetemült testvérét sikerült a pokolra juttatnia?
-Sajna nem. Ráadásul Kurohi elrabolta a herceget is. -közölte Teka a rossz híreket.
-Ez... Ez részemrõl teljes kudarc... Az én hibám, hogy odavesztek mindketten...
-Ráadásul egy lélekszopolyozót is a világra szabadítottál. -szólalt meg Frusciante.
-Ti meg ki a rákok vagytok? -kérdezte K2 a számára idegen urakat.
-Én vagyok... -Frusciante itt hatásszünetet tartott, ami alatt a sátor fölött vörös felhõk gyültek össze és villámokat szortak magukból, majd emberi sikolyok hallatszódtak. A halál arca teljesen elsötétült, csak az elmebeteg vigyora maradt látható. -...A Halál...
-Ne hülyéskedjél már Rocha! -szólt rá barátjára Claypool miközben tarkón csapta azt, a felhõk abban a pillanatban eloszlottak. //majd sensei megmondja hogy ez mennyire volt OCC//
Eközben jóval arrébb az ellenséges táborban a gonosz király éppen a Shido-tól elvett aranyozott nyílpuskát vitte a kezében be egy sötét sátorba. Ott bent fáklyát gyújtott és úgy világította meg valamelyest az útját, amely egy vitrinhez vezetett. Fölnyitotta és betette a fegyvert.
,,Ekkora szerencsét... Bár a kölyöknél az Oda klán egyik hírhedt fegyvere volt, még képzetlen volt a használatához, így most újabb van a birtokunkban. Helyére rakom a buzogányt is." Azzal továbblépett egy csomó másik vitrin mellett, amiben díszes fegyverek voltak, egy üreshez, amibe belehelyezte a buzogánya két darabját. Ezután kiment a sátorból, ahol az egyik katonája odarohant hozzá.
-Felség, azonnal jönnie kell! A herceg felébredt! -mondta kétségbeesetten, majd mindketten a királyi sátorhoz mentek, amibõl egy katona repült ki holtan.
,,Máris felébredt..." gondolta magában Kurohi, majd bement. Shido ahogy meglátta a nagy alakot, minden energiájával kiakarta lökni, de hatalmas termetû ember meg sem rezzent. Hamarosan elfáradt, leült a földre.
-Engedj ki... -mondta Shido.
-Sajnos nem tehetem, elszöknél, és akkor meg kéne hogy öljelek.
-Amúgy is megölsz, nem?! Ahhoz hogy király lehess, nekem holtnak kell lennem.
-Nem terveztem a halálodat. A mesteremnek szüksége van rád, mivel nagy lehetõségek rejtõznek benned. Állj át a mi oldalunkra!
-Majd ha fagy! Egy féreg vagy a mestereddel együtt, kihasználod az emberek fájdalmát és a saját céljaidra használod õket!
-Tudtam, hogy én nem gyõzhetlek meg... De elviszlek valakihez, aki majd más megvilágításba helyezi ezt a dolgot neked. -a király azzal kinyitotta a ketrecet, és elkapta Shido kezeit a markával. A fogás elég erõs volt ahhoz, hogy a herceg ne szabadítsa ki a kacsóit, de mégse roppantotta kishíján szét azt, mint ahogy várta. Hogy elfutni se tudjon, a 3 méter magas emberek között kolosszusnak számító félholt elemelte a földtõl a hírót, majd kivitte a sátorból és egy kisseb folyóhoz vitte. A parton egy nõ ült nekik háttal, kék kimonóba, a haja pedig narancs színû volt.
-Hoztam neked valakit, Akane. -szólította meg a hölgyet a király, hangja a megszokottól emberibb volt. A nõ felállt, feléjük fordult. Az arcáról és a testtartásáról ítélve az 50-es éveiben járhatott és vörös szemei voltak. Ahogy meglátta Shido-t egy percre csak meglepetten állt, majd halkan megszólalt.
-A vöröses szem... A narancsszínû tüskés haj... Az nem lehet! -Akane hirtelen megfogta Shido jobb kezét és feljebb tolta rajta a ruhát, majd valahol az alkarja közepe fölé tartotta a kezét. Egy apró, fekete, tetoválásszerû címer jelent meg rajta. Az Oda klán címere. -...Akkorhát te vagy az... Shidotoku... -Az idõs hölgy átölelte a fiút, aki szólni sem tudott.
-E-elnézést hölgyem, honnan tudja a nevemet? -kérdezte hamarosan Shido. A nõ külseje valahonnan ismerõs volt. A távoli múltból.
-Nem hibáztatlak hogy nem ismersz meg, hiszen még egészen kis korodban a másik dimenzióba küldtünk. Azthittem sose látlak újra, fiam.
Shido-nak újra elakadt a szava. Csak csengett a fejében az utolsó szó. Hamarosan szóra bírta magát.
-...Anyám?
Eközben a szétszakadt sátorban...

[Ragnarök]

Eközben a sátorban Frusciante a fejét simogatva megszólalt:
-Igazából a nevem Frusciante de la Rocha. Õ pedig itt...
-Marshall. - vágott közbe a sidekick.
-Te kussolj, nem rád gondoltam. Szóval a fehér öltönyös úr, pedig...
-Claypool Hammett. - vágott közbe ezúttal a furcsa öltözékû, gitárt viselõ csóka.
-Fasznak kell belevágni a mondandómba... - dünnyögte magában Frusciante, miközben még mindig a fejére mért ütés helyét simogatta.
-Nem tudjátok, hogy kinek a mûve volt odakint az a hatalmas démon? - tette fel a kérdést Hammett. Elõször senki se szólalt meg, csak gyors pillantásváltások történtek az emberek közt, majd Raemus felszólalt:
-Én voltam. De a király kért meg rá! Nem tudtam, hogy ez lesz belõle.
-Hogy csináltad paladin? - kérdezett ismét a fehér öltönyös.
-Ezt a könyvet a király adta át nekem, amikor megérkeztünk ide. - mutatott az oldalán lógó fekete borítású papírkötegre. -Ebbõl olvastam rá pár varázsigét õfelségére.
-Pontosan hányat? - faggatózott tovább Claypool.
-Minek kérdezõsködsz ennyit? - vágott közbe Frusciante.
-Most a neved kuss, Rocha. - teremtette le barátja.
-Bocs...
-Hááát... nem tudom. Talán hét vagy nyolc varázsige volt. - válaszolt közben Raemus.
-Megnézhetném a könyvet?
-Parancsolj, csak nyugodtan. - válaszolt a paladin, majd leakasztotta a láncról, s Hammett felé nyújtotta. A keménykalapos fickó amikor megérintette a könyvet, az azonnal elkezdte a bõrét pörzsölni és szörnyû földöntúli sikoltozásokat hallatott. Clay azonnal elejtette a könyvet és elkerekedett szemekkel nézett a tulajdonosára, majd így szólt:
-Ez a könyv... nem tudod honnan szerezhette a királyod?
-Nekem azt mondta, hogy a számos családi ereklyék közül az egyik.
Miközben beszélgettek egy gyászinduló dallama csendült fel a levegõben, majd egy hatalmas csattanás hallatszott és a zene elhallgatott. Frusciante ismét a fejét fájlalta.
-Baromkodsz itt annyit! - dorgálta meg Hammett.
-Csak megakartam adni a tiszteletet a halott királynak...
-Igaz is... akkor folytasd.
És folytatta. A kicsi sidekick hatalmas hangerõvel ontotta magából a gyászos melódiákat, mellyel a király dicsõ halála elõtt tisztelegtek. Fekete felhõk gyülekeztek felettük, majd eleredt az esõ, amely szögegyenesen hullott.
-Na jó elég lesz. - vágott közbe a fehér öltönyös. Marshall elõkapott egy fülhallgatót, magába dugta, majd Frusciante fejére dobta, hogy a gitárvirtuóz tovább játszhasson, ha csak magának is. Ekkor a felhõk mindössze Frusciante fölött maradtak meg, ezzel csak õt és erõsítõjét eláztatva.
-Ez a könyv általunk nem érinthetõ meg, hiszen szent helyrõl származik.
-Általatok? - avatkozott a beszélgetésbe Tekarukite.
-Én és a társam által. Igen.
-És ezalatt mit értsünk, hogy általatok?
-Hosszú lenne elmagyarázni és ha jól sejtem még dolgotok van.
-Ez igaz. - szólt Mizuki. -Meg kell keresni az elfajzottak rejtekhelyét.
-Én tudom merre vannak. - mondta Frusciante, miközben még mindig a gitárt nyúzta.
-Micsoda? Honnan?! - kiáltott fel egyszerre, K2, Mizuki és Teka.
-Jaaah, csak egyszer valami harcosok klubbjásat játszottak azok a fickók, aztán az egyikõjük meghalt és én meg mentem, hogy begyûjtsem a lelk... izé a felszerelését.
-És nem kaptak el? - csodálkozott Raemus.
-Neeeem...
-Elvezetnél minket oda? - kérdezte Mizuki, miközben kicsit csábosan ringatta a csipõjét, mire Frusciante szemei egy kicsit elkerekedtek és elkezdett dolgozni a fantáziája.
-"Hmmm a rózsaszín pimp verdámba pont beleillene egy ilyen buksza..." - gondolta. -Na jó, elviszlek titeket. - mondta majd sidekickjét egy kicsit arrébb rúgta, hogy a fülhallgató kihúzódjon belõle. Marshall feltápászkodott és a Moskvitch felé vette az utat. Frusciante abbahagyta gitározást, így az esõ is elállt.
-Na de várjunk csak... a Moskvitch négy üléses, szóval csak három ember jöhet velem.
A négy kalandor egymásra nézett. Látszott rajtuk, hogy mindannyian menni szeretnének, de nem tudnak igazán dönteni, hogy ki maradjon.
-Na mivan? Most vizuális elemzést tartotok? - szólalt fel a több perces csend után Frusciante.
-Jólvan, akkor maradok "itthon" Sammel. Úgyis megígértem neki, hogy kicsit tanítom erre-arra. - szólalt meg kicsit durcás hangon K2.
-Rendben, akkor a többiek pattanjanak be. De csak egy feltétellel...
-Mi a kompromisszum? - kérdezte Tekarikute.
-Nincs kaja, pia, nyálcsorgatás az autóban! Vili?
-Megegyeztünk.
-Ja és még valami.
-Mi az?
-A hölgy ül be elõre, mellém. - tette hozzá Rocha, miközben egy kacsintást eresztett Mizukinak.
-Hát legyen.
-Vigyázzatok magatokra Frusciante! - kiáltott utánuk Claypool, majd elsétált a messzeségbe basszusgitárjával a vállán. A Moskvitch elõl kényelmesen tágas volt a vékony Fruscianténak és Mizukinak, de hátul egy kisebb tumultus alakult ki Raemus miatt. A két méter magas paladin kicsit szûkösen fért el, de ebben nem Tekarukite elhanyagolható százhetven centije volt a hibás, hanem a százhatvanas beltér magassága az autónak.
-Na várjál, ez kabrió ám! - szólt Rocha, majd egy rúgással letoszta a tetejét a járgánynak, ami gyorsan becsusszant a csomagtartóba.
-Így ni. Na akkor indulás!
Eközben...