HWSW Informatikai Kerekasztal: GK anime - HWSW Informatikai Kerekasztal

Ugrás a tartalomhoz

  • (59 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
  • 54
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

GK anime

#1021 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 06. 20:04

Idézet

Idézet

Nos, újabb hét, újabb lista. És ezért most megfogtok sztem lincselni, de azt kell mondanom, hogy mivel K2 nem bírta betartani a határidőt, sajnos kiesik a történetből. Karakterét is valahogy eltesszük majd raktárba.
Sorry SHido...Elbasztam...Azt akarom, hogy Ragna írjon ki a sztoriból!
Ejj emberek, mindenki haláltusáját nekem kell megírnom? xD
Na majd a következőbe akkor beleírom, de a mostaniban másról (is) írok...

#1022 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 06. 20:13

Idézet

Idézet

Idézet

Nos, újabb hét, újabb lista. És ezért most megfogtok sztem lincselni, de azt kell mondanom, hogy mivel K2 nem bírta betartani a határidőt, sajnos kiesik a történetből. Karakterét is valahogy eltesszük majd raktárba.
Sorry SHido...Elbasztam...Azt akarom, hogy Ragna írjon ki a sztoriból!
Ejj emberek, mindenki haláltusáját nekem kell megírnom? xD
Na majd a következőbe akkor beleírom, de a mostaniban másról (is) írok...
Nem muszáj haláltusát. Arra is gondoltam, hogy valami geb*sz van, K2 elmegy Samantha-val valami távoli helyre edzeni, aztán később csak Sam tér vissza és Ő monnya el, hogy K2-t kicsinálta a Kurohi sensei-e után következő boss.
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1023 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 06. 21:35

A birodalmi vártól párszáz méterre lévő dombon három alak bukkant fel a semmiből. A középmagas, fehér hajú így szólott:
-Én nem várok még napokig. Megkeresem most a lányt és megküzdök vele.
-A főnök nem örülne neki. - szólt a legtermetesebb.
-Nem izgat. A megfigyelés teljesen felesleges. Tudjuk róla ami fontos, azt hogy Minamoto.
-És azt se feledd, hogy nem tiszta a vére. - vágott közbe az, ki Tekarukitét választotta ellenfélként.
-Akkor gyerünk! Keressük meg őket! - szólt a kígyótetovált, fehér hajszerkezetű férfi. Miután ezen mondatok elhagyták ajkait, a három alak köddé vált és a domb teteje ismét üresen díszelgett a távolban.
Mizuki éppen egy kellemes fürdőhöz melegített vizet testvérével. Egy akár négy főnek is elég nagy kádba hordták, a már megmelegített adagokat, pár literes fazekakban.
-Végre fürödhetek normális vízben. - jegyezte meg a hölgy, miközben egy újabb adagot borított a kádba. Tekarukite nem reagált, csak állt a tűz mellett és figyelte, ahogy melegszik a víz.
-Mi a baj bátyó? Még a megszokottnál is szótlanabb vagy.
A ninja hugára szegezte tekintetét és így szólt:
-Rossz előérzetem van. Mintha ismerős energiák dolgoznának a közelben.
-Én is érzem. És sejtem kik azok.
-Igen, én is jól tudom.
-De mi dolga itt a Juntoku klán párharcosainak?
Tekarukite a kérdésre csak egy apró kacajjal válaszolt, amiből Mizuki kiérezhette a "Hát persze, hogy miattunk." mondatot.
-Te ezen csak nevetni tudsz, ugye Tekarukite? Vagy inkább hívjalak Hauresnak? - szólt egy érdes hang a fejük fölül. A tulajdonosát nem látták, de a ninja tudta ki rejtőzködik a közelükben.
-Rég halottam felőled és a klánod felől Shin. - szólalt meg Teka. - Csak nem értem jöttél?
-Neeeem. Engem igazából a hugod érdekel. - válaszolt a hang ezúttal Mizuki mögül. A lány megfordult és a férfi arca az övétől körülbelül három centire lehetett.
-Mit akarsz tőlem?
-Párbajozni.
-Ne menj bele! - kiáltott Tekarukite, aki látszólag ingerült volt.
-Te ebből maradj ki Haures!
-Teka, miért hív téged így? - kérdezte a ninjától a huga.
-Csupán azért, mert ez az igazi neve. Igaz, hogy ebben a dimenzióban nem használja, mivel a kilétét sem híreszteli.
-Ne háborgasd a múltamat.
-Te pedig ne szólj bele a mi párbajunkba! Tehát hölgyem. Elfogadja a kihívást?
-Feltételek? - kérdezte kicsit kétségesen Mizuki.
-Csak egy.
-És mi lenne az?
-A párbaj életre - halálra megy. - vágott közbe Tekarukite.
-Látom te már ismered a szabályokat Haures.
-Persze. Én öltem meg az apádat és a bátyádat is ugyanilyen párbajban. Vagy elfelejtetted volna? - incselkedett a ninja, de látszólag Shin megsem hallotta amit mondott.
-Rendben. Elfogadom a kihívást. - szólt Mizuki. Tekarukite csak lehajtotta fejét és ledobta magát a tűz mellé és így szólt:
-A barátaid elő sem bújnak?
-Ők most csak szemlélődnek. Ne aggódj, majd te is sorra kerülsz. - válaszolt Shin, majd kivonta katanáját tokjából. -Nos. Haures, megkérnélek, hogy egy tapssal indítsd el a párbajt, amint felkészült a testvéred is.
Tekarukite csípős tekintettel nézett a Juntoku harcosra, majd perspektíváját átvezette hugára. A lány kivont karddal, laza testtartással állt, és kardjának pengéjében éppen haját igazgatta. Pár másodperc után észre vette, hogy őt nézik, majd lányos zavarában össze kapta magát és bólintott testvérének. Ezután halálos csend ült az udvarra. A Minamoto és a Juntoku szemei egymásba fonódtak. Mindkét szempár szikrákat szórt egymás felé, a levegőben érezni lehetett a feszültséget. Majd egyszercsak egy tompa emberi kezek által alkotott hang csattant fel, melyet sokan csak úgyismernek, hogy taps. Shin eltűnt, majd látni lehetett, ahogy Mizuki egy finom mozdulattal megemeli kardját, és hárít.
-Lassú vagy. - jegyezte meg mosolyogva a lány.
-"Ne becsüld alá az ellenfelet, ostoba lány." - gondolta magában Tekarukite. Shin folyamatos támadás alatt tartotta a ninjahölgyet, aki egyre keményebb munka árán, de hárított minden próbálkozást.
-"Ez így nem jó...*lihegés*... nincs időm támadni...*lihegés*... és fáradok is." - jegyezte meg magának Mizuki, ám a következő pillanatban, jobb vádliját találat érte. Nem több, mint egy apró karcolás, épphogy átszakította a nadrágját.
-Ez most direkt volt ilyen finom vágás drágaság. A következő mélyebre megy. - szólalt meg Shin, kélyes kacajjal vegyített hangon, majd az ezt követő momentumban Mizuki oldalát felhasította a Juntoku penge. Érezte, ahogy végig folyik a forró vér a csípőjét követően a lábán a talajig. Lenézett a földre, ahol vére már egy kisebb tócsát alkotott.
-Bocsáss meg testvérem, alábecsültem őt... - szólt a lány, majd felnézett, amikor Shin kardja száguldott felé. Azonban a feje előtt pár centiméterrel, két ujj közre fogta a pengét és megállította azt, halálos ívet leíró útján.
-Elég lesz. - szólt Tekarukite, majd másik kezének egyik ujjával megpöckölte a kardot, ami ezen mozdulat hatására eltörött. Shin csak döbbenten állt. A ninja elengedte a törött pengét és tulajdonosára nézett, majd így szólt:
-Még nem búcsúztam el tőle.
Ekkor Mizuki összeesett, de testvére még félúton elkapta és karjaiba vette.
-Sajnálom...*köhögés*... hogy csalódnod kellett bennem bátyus.
-Egy ilyen harcos ellen, csoda hogy védekezni tudott egy magadfajta. Nagyon jól harcoltál.
A lány szemei utoljára még csodálkozásra kerekedtek, majd eltűnt belőlük az élet szikrája. Tekarukite ujjaival lehajtotta az élettelen testvére szemeit, majd kezét a szíve felé helyezte és így szólt:
-Szóval Shin. Látni akarod Haurest? Megkaphatod. Csak Mizukit akartam megkímélni a látványtól, de most hogy ő nincs, ezért nem kell megóvnom senkit a látványtól. - amint befejezte a mondatot, egy szokatlan mély torokhangon furcsa szavakat kezdett el sorolni, majd tenyeréből vörös fény áradt mely behálózta huga testét. Lassan elkezdte felemelni a karját, aminek hatására Mizuki lelke és azzal együtt energiája is átszállt Tekarukitéba. A férfi eldobta az élettelen testet, majd hasát szorongatva, összegyörnyedve, fájdalmas kiáltások és hatalmas robaj közepette tántorgott jobbra - balra. Testét vörös fény övezte, mely leszakította felsőjét és bőrén tetoválások, nonfiguratív jelek és furcsa írások jelentek meg. Egyszercsak csend lett, majd Tekarukite felegyenesedett. Háttal állt Shinnek, aki ekkor jól láthatta a ninja lapockáin díszelgő titánnal harcoló sárkány képét. Furcsa mód a tetoválás mozgott, mint egy film. Az óriási pikkelyes rátekeredett a titánra, majd egy erőteljes mozdulattal ketté tépte azt. És ekkor a motívum megállt a mozgásban. Tekarukite megfordult és így szólt vérfagyasztó, nem hogy ebbe, de egy normális világba sem való földöntúli hangon:
-Üdv Shin. Rég találkoztunk.
-Haures...
-Engem akartál nemde? Vagy meglepett, hogy az energiámból elegendő részt már Tekarukite személyében is képes vagyok irányítani bármely dimenzióban?
-Azt hittem, hogy elvesztettél mindent, amikor elmentél abba a szánalmas dimenzióba, ahonnan nem rég tértél vissza.
-El is vesztettem.
-Akkor mégis hogy...?
-Hogy lettem erősebb annak ellenére hogy elvesztettem a teljes erőmet? Egyszerűen. Gyakoroltam.
-De csak egy évig voltál oda!
-Ami itt egy év, az ott több évtized. Volt időm hidd el. De elég a szófecsérlésből. Most a földbe tiporlak a hugom megöléséért!
-Ne! Várj! - Shin alig tudta ezeket a szavakat kiejteni, Haures egy fentről lefelé haladó karmozdulatot hajtott végre, melynek hatására a Juntoku klán fiát a földbe döngölte egy "láthatatlan energia". Tekarukite másvilági énje lassú léptekkel a férfihez indult, majd felette megállapodott és szemügyre vette a maradékot ami megmaradt belőle. Shin testéből az összes vér kipréselődött, befestve az egész udvart vérvörösre. Csontjai porrá váltak és bőre elégett. Az egész ami maradt belőle, egy kupac hamu volt.
-Add át üdvözletemet, apádnak és a testvérednek. - szólt Haures, majd egy vörös fénykavalkád közepette Tekarukite újra átvette a hatalmat teste felett.
-Remek. - szólt a ninja. -A társai meg itthagyták, amint feloldottam az energiámat. Gyáva férgek...
Eközben...

#1024 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 06. 21:50

Eközben Kurohi táborában Shido és a Mester már egy másik barlangban voltak, sokkal mélyebben egy hegyben. Egy kőasztal volt középen, körülötte ősi írások, rúnák, jelek, stb.
-Feküdj az asztalra! -parancsolt az öreg, a herceg engedelmeskedett. A csuklyás fölé hajolt. -Ez most fájni fog, de te bármire kész vagy az erőért, ugye? -Shidotoku erre csak bólintott. A következő pillanatban azonban fájdalmasan üvölteni kezdett, mivel senseiének senseie egy laza mozdulattal kitépte a szívét a helyéről, ám az még mindig dobogott. Ezután nem evilági hangon fura szavakat kezdett mormolni, mire a rúnák, meg minden a padlóról lassan felemelkedett és a fénylő testrészbe repült. Ezután egy villanás után a szív szürke lett és fényes, mint az ezüst. Ezután a vénség visszahelyezte a helyére, majd a seb bezárult. -Kész. Most aludni fogsz egy pár napot és aztán is még pokoli fájdalom fog gyötörni, de mint mondtam, el fog múlni. Szép álmokat. -Erre Shido le is csukta szemeit. A bácsi, aki leginkább Sidius nagyúrra emlékeztet engemet, megfordult és most valaki máshoz beszélt. -Te pedig bújj elő, gyáva féreg! Tudom, hogy itt vagy ebben a szobában! -A ,,gyáva féreg" engedelmeskedett is. A Juntoku klán női tagja volt az.
-Neemáá... Kinyírtad a herceget! -szólalt meg.
-Azért jöttél, hogy megküzdj vele életre-halálra, ugye? Tökéletes... Amint felébred a herceg, le is teszteljük rajtad.
-Nincs annyi időm... -a következő pillanatban a lány a herceg mellett jelent meg, egy szablyát fogva a nyakához. -Elvágom most a nyeldeklőjét és nyert ügyem van.
-Minta hagynám! -a nőt egy láthatatlan erő nekicsapta erővel a falhoz, mire el is akadt a lélegzete, ezután mind a négy végtagja lerobbant, fájdalmasan ordítani kezdett. -A kezeid és lábaid visszakapod, amint felébredt a herceg. Addig is egy apró kis ketrecben tartunk. Nem fogsz elvérezni, biztosítalak.
-Te vén szottyadt f*sz! -zihálta fájdalmasan a nőszerkezet (lol) de ezután egy ugyanolyan mentális energia álomba kényszerítette. A mester egyik vállára Shido-t, a másikra a lejányt kapta, majd kiballagott a barlangból...
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1025 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 07. 15:54

K2 és Samantha látták a hatalmas vöröslő fényt, majd pár perccel később érezték a lökéshullámot, mely végzett Shin életével. A lány riadtan bújt oda az izomkolosszushoz és remegő hangon így szólt:
-Mi volt ez?
-Nem tudom Sam, de jobb lesz, ha óvatosak leszünk.
A férfi karjai közé kapta "társát", majd futásnak eredt az energiajelenség felé. Óvatosan haladt a falak mellett, szinte nesztelenül, nehogy észre vegyék őket. A kis udvar előtt megállt, és egy ház falának dőlve kikémlelt a sarkon. Tekarukite állt a kis kertszerűen kialakított téren, egy kupac hamu felett, ami egy hatalmas kráter közepén helyezkedett el. Amikor az izomgyáros meglátta, hogy csupán a ninja van ott, kilépett a sarkon miközben letette Samanthát.
-Jól vagytok? - kérdezte Teka.
-Persze. Miért, mi történt?
-Egy párbaj-klán a Juntokuk eljöttek, kihívni minket. - válaszotl a ninja, miközben tekintetét élettelen huga felé irányította. K2 csak ekkor vette észre a halott lányt.
-Mi... mi történt Mizukival? - kérdezte döbbenten a férfi.
-A Juntokuk egyike megölte. Halálos sebet kapott az oldalán és elvérzett.
-És mi ez a hamu? - mutatott K2 Shin maradványaira.
-Ez maradt Mizuki gyilkosából.
-Eddig is tudtam, hogy beteg vagy Teka... Na de mi volt az a vöröses fénykavalkád, ami kétszer is látható volt?
-Felszabadult a Juntoku energiája.
-Akkor amiatt volt az a nagy lökéshullám?
-Valószínűleg. - hazudott a ninja társának. Nem akarta felfedni sötét titkát senki előtt, aki előtt nem muszáj. -Figyelj. El kell mennetek innen. Valószínűleg értem és érted is elfognak jönni a párbajozók. Neked most az lenne a legjobb, ha ahogy megígérted, kitanítanád Samanthát.
-De én nem futamodok meg senki elől!
-Ez nem megfutamodás K2. Gondolj a lányra! Valakinek megkell védeni őt és erre te vagy a legalkalmasabb, ezt te is tudod jól! Máshoz nem ragaszkodik ennyire, mint hozzád.
-Bocs tesó... igazad van. - válaszolt kicsit bánatos hangon. -De hova a kénköves ménkűbe vihetném? Ebben az istenverte dimenzióban egy helyet sem ismerek, nem hogy egy biztonságosat.
-A pusztán, ahol a családomat kiírtották, áll egy kunyhó. Oda települjetek be. Arra a területre senki sem meri betenni a lábát, mert minden halott arrafelé.
-És erre mi a garancia? - kérdezte kicsit kételkedően az izomgyáros.
-Elég jól ismerem azt a helyet. A csata óta, Minamotokon kívül, maximum négy vagy öt ember, ha járt azon a földön, azok is csak azért mert eltévedtek. Mindenki elkerüli azt a helyet, még a káoszfattyak is.
-Hát jó, de remélem vigyázol magadra és a többiekre. - szólt K2, miközben szomorú pillantásokat vetett Mizuki élettelen bádijára. Tekarukite nem válaszolt, csak bólintott egyet.
-Gyere Sam, akkor induljunk.
-Szia Tekaaa! - integetett a lány miközben egyre jobban távolodtak az udvartól. A ninja egy apró legyintést eleresztett intés gyanánt, majd megragadta testvére hulláját és elindult a temető felé...


#1026 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 07. 22:23

...Kicsit belehúzott, majd másodpercek alatt a temetőbe ért. Keresni kezdett egy üres helyet, közben fölhangzott egy elektromos gitárból néhány gyászos dallam. Hamarosan a tulajdonos is megjelent, Frusciante.
-A lelke? -kérdezte, mivel egyáltalán nem érezte Mizuki lélekjelenlétét.
-Az ellenfél szétégette az erejével. -válaszolt Teka.
-Ez szomorú. Hol találok még egy ilyen nőt a rózsaszín Moskvitch-hoz?
-Tessék?
-Semmi... Nyugodjék békében, meg részvétem. -azzal a Halál eltűnt nyom nélkül. Ezután Tekarukire rábukkant egy rettenetes állapotban lévő sírtáblára, amiről már leolvashatatlan volt a felírat és a sírhely is felvolt túrva, lakatlan volt. Végső nyugalomra helyezte a holttestet és elásta, majd egyik pengéjével belekarcolta a megviselt sírkőbe Mizuki nevét és halála időpontját, majd dolga végeztével elhagyta a temetőt. Ezek után szokatlan dolog történt. Vagyis semmi. 2 teljes napig.
-Asszem vége az epikus dolgoknak, Marshall. -szólt egy reggelen Frusciante egy bástya tetején, társa ismét szólni sem tudott, mivel a halál folyamatosan gitározott. Senki sem sejtette, hogy Kurohi táborában a herceg felébredt. De alig lehetett ráismerni. Fekete csuklyát viselt, arcát pedig maszk takarta el, melynek nagy orra volt, a száj részen egy fogsor díszelgett. Csak a nagy kerek lyukakból kivillanó karikásra tetovált szemről lehetett felismerni Shido-t. Éppen végzett a kiképzéssel, amellyel megtanulta új képességeit irányítani a mester segítségével. Az utolsó bábut szelte ketté puszta kezével.
-Remek. Teljesen elsajátítottad az ajándékodat. Legyen a neved mától... Ezüst Kaszás. Hamarosan meglátjuk éles kűzdelemben is, hogy mennyit fejlődtél, a Juntoku párbajvívó klán egy tagja erre tévedt azzal a szándékkal, hogy véget vessen az életednek. Kövess! -intett végül az evil master, mire a gonosz herceg engedelmesen nyomában volt, amint a ketrechez mentek, ahol a lány aludt, még végtagjai nélkül. A Mester belelövelt néhány fekete villámot, mire a kezei és lábai visszanőttek és szemeit is kinyitotta.
-Mip*cs!?!? -üvöltötte hirtelen sokkolva, de hamarosan teljesen magához tért.
-Íme az ellenfeled, teljes erejében, csak hogy szórakoztatóbb legyen a harc. Élet-halál harc, a győztes fogja délután seregeinket a halott Oda városa ellen vezetni és elpusztítani azt. Kezdjétek! -azzal a vénség eltűnt.
-...Biztos te vagy a prinsz? Ettől a hülye maszktól azt hiszem átakarnak b*szni... De sebaj, akkoris kiflekkerezlek! -A ,,hölgy" másodpercek alatt keresztültépte a ketrec rácsait és a szablyájával sújtott le Shido-ra, aki kezével hárított, de a fegyver úgy hangzott, mintha valami másik fémhez ütődött volna. A lány lehúzta a fegyvert és letépte a maszkos harcos alkarjáról a ruhát, ami alatt kellemetlen meglepetés várta. A keze ezüstből volt. -Te most szopatsz?
-Nem. Ez a képességem. Testem bármely részét képes vagyok ezüstté alakítani, majd szabadon formálni. Így képes vagyok például erre is: -Shido a lány felé nyújtotta a kezét, mire az hirtelen megnyúlt és elsuhant az ellenfél feje mellett egy kis karcolást ejtve az arcán. -Mellé.
-Na ne szórakozz! -üvöltötte a Juntoku, majd előrántott még egy szablyát és ismét nekirontott Shido-nak, aki kivédte a mellkasára mért csapást a testrészének ezüstté változatásával. Ezután tüskéket növesztett ki belőle, amivel kedves ellenfelét fölnyársalta, majd visszahúzta a kezét és sarlót csinált belőle.
-Vége. -Shido suhintott egyet, mire a lány feje a földre hullott. Visszahúzta a tüskéket, mire a test is összeesett. A herceg éppen megfordult, hogy elhagyja a kűzdőteret, de ekkor vérfagyasztó nevetés hallatszott a holttest irányából. Visszanézett. A fej nevetett.
-Azt hiszed?! -a nyakból kinőtt egy kéz, megfogta a fejet és visszahúzta a helyére. -Még csak most kezdődik el a harc! -Ezek után a lány ledobta a fekete köpönyeget is, majd fényleni kezdett. Nem sokkal a karjai alatt még kettő tört fel, kiszakítva kissé a ruháját, a lábai pedig összenőttek és pikkelyesek lettek, lassan az egész alteste egy kigyóéra hasonlított. Ezek után abbahagyta a csillogást és a frissen jött két kezébe is vett egy-egy kardot. Shido csak meglepetten nézett.
-Midőn meglepetés, egy naga... -szólalt meg a herceg fejében a mester hangja. -Azt mondják a nöstények halhatatlanok, szóval jobb ha vigyázol vele...
-Olyan nincs, hogy halhatatlan! -mondta Shido hangosan, majd a nyújtós módszerrel lesújtott az ellenfelére, de az eltűnt.
-Nolám, honnan tudtad, hogy az vagyok? -szólt az ismerős hang a kaszás háta mögül és már le is csapott rá négy szablya egyszerre, de szerencsére időben megkeményítette a testét, majd ellencsapást végzett egy hátából kilövelt tüskével, de a félkígyó már eltűnt. Ezután felülről támadt, megpróbálta átszúrni Shido két lapockáját és levágni a fejét, de az ismét keményített, majd tüskéket lövelt minden irányba, de mind hiába. Ezután csönd következett. A naga sehol sem volt. Hamarosan azonban előbukkant a földből. Beleszúrta egy-egy kardját a herceg lába szárába, majd ahogy feljött a vágást a válláig húzta, majd meghátrált, mivel az Ezüst kaszás fölüvöltött, maszkja mögül vér fojt ki és ordítva földre rogyott.
-Basszus, növeszd be a sebeid az véreddel! -kiabált a mester, Shido lassan úgy is tett. Eközben a félkígyó hölgy megnyalta a pengét. Beteg mosoly ült ki az arcára.
-Ilyen ízű lenne a nemesi vér? REPETÁT! -azzal felemelte a szablyát, hogy a még a földről magát összeszedő herceget ketté hasítsa, de megakadt a keze. Nem mozdult. -Ez mi az isten?! -kiabált, de életében utoljára, mert hamarosan lélegezni sem tudott. Úgy érezte, bentről lassan megkeményedik. Eközben a kaszás már felállt, ezüst vonalakkal testében.
-A vér is testem része. Hiába nem csatlakozott hozzám, ezüstté tudtam változtatni és most rávettem, hogy vonja be a belsőszerveid és izmaid, hogy ne bírd használni őket. -Lassan a hölgyemény külseje is fényes lett és szürke. -Dejó... Majd Kurohi palotájában kiállítalak a szobámba, f*szentos kis ezüst szoborként... Sőt talán még a társaid is, hiszen egy egész klán áll mögötted nem? -Shido egy ördögi mosoly után megfordult és elballagott. Kurohi hirtelen ott termett mellette.
-Ma reggel érkezett a fővárosból 200.000 fős erősítés. Kész vagyunk lerohanni a várost, hogy elfoglaljam jogos helyemet. És te fogod vezetni a csapatokat. -szólt a király, kinek fején már feketére festett koronája díszelgett.
-Remek...
Eközben...

„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1027 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 18:25

Megvolt a timejump és kiderült Shido tápos képessége, olvassátok egészséggel.
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1028 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 18:56

-Hoppá! - szólt Frusciante, miközben abbahagyta a gitározást. -Te is érezted ezt Marshall? Valaki meghalt az Oda család területén.
A sidekick csak hevesen bólogatott. Rocha és kompániája lesétáltak a bástya lépcsőin, majd behuppantak a rózsaszín pimp Moskvitchba.
-Nézzünk be hozzájuk, hogy ki murdált meg. - mondta a másodállású Halál, majd beröffentette a járgányt és elpöfögtek az említett helyszín felé. Eközben Folke, aki már napok óta sétált, végre megérkezett a birodalmi várhoz. A hatalmas lyuk, melyet Nobunaga démoni teste vájt a várfalon, még mindig ott tátongott, habár pár munkás elkezdte felújítani, de azok lassan haladtak vele. A viking belépett a "metropolisz" utcáira és kicsit meglepte a látvány. A leégett házak, a hullákkal ellepett és verben fürdő utcák megtisztultak és minden úgy ragyogott, mintha misem történt volna. Mindenhol emberek sürögtek forogtak és saját munkáikat végezték. Viszont egy ismerős arcot sem látott. Útját a palota felé vette, hátha majd ott talál valakit. Miközben az utcákat rótta észre vette, hogy egy magas, medve termetű, hosszú szőke hajú, talptól - nyakig páncélozott férfi irányítja a munkásokat. Rémisztő sisakját, melyen két csavart szarv ékeskedett, kezében tartotta, bal oldalán egy láncos buzogány lógott, hátán pedig egy méretes pöröly volt rögzítve egy szíjjal. A férfi hangja szinte mennydörgött, még a hatalmas munka és a többszáz ember ricsaja között is. Karizmatikus és erős személynek látszott.
-Rakjátok azokat a gerendákat, a tartópillérek felé teljesen merőlegesen! - hangzott a parancs ismeretlen vezérünk szájából. Folke közelebb lépett, majd így szólt:
-Elnézést, de megtudhatnám a nevét jóuram?
A férfi megfordult és gyönyörű égszínkék szemeivel rápillantott a vikingre. Tekintetével végigmerte Folke fizimiskáját, majd eme módon szólott:
-A nevem Felix von Blomberg. Apám Osvald von Blomberg, Sturenland uralkodója vagyok. Benned kit tisztelhetek meg, viking?
-A nevem Folke Löfgen, jóuram. Ha megengedi kérdésemet, hogy hogy ön irányítja ezen embereket?
-Levelet kaptam Nobunaga császártól, melyben az állt, hogy ha ő elhalálozna és fia eltűnne, akkor vegyem át az irányítást birodalma felett.
-Értem. Ez esetben, a szolgálatára állok Felix úr.
-Kitűnő! - csattant fel vidám hangon, a zord északi. -Akkor ezennel kinevezlek a palota első számú biztonsági vezetőjévé, mivel úgy hallottam, hogy remek szolgálatot tettél az utolsó csata során.
-Megtiszteltetés uram és az ajánlatát elfogadom.
-Remek. Kérlek, vedd utadat a palotába és jelentkezz Delling tábornoknál a posztod elfoglalására.
-Értetem, uram. Ó és engedjen meg még egy kérdést.
-Parancsolj, hallgatlak.
-Nem találkozott véletlenül furcsa 'hősökkel'?
-Csak a szóbeszédben hallottam párról. Miért?
-Az ő csapatukkal kalandoztam, csak egy ideje elszakadtam tőlük és most nem tudom, hogy hol keressem őket.
-Ha a szóbeszéd igaz, akkor valahol a városban egy Tekarukite nevű ninja kószál. Pár napja a temetőben látták, amint egy fiatal hölgyet temetett el, miközben egy furcsa hangszeren játszó férfival társalgott.
-Ezek csak ők lehetnek. Esetleg Raemusról nincs hír?
-Raemus? Ezt a nevet nem említették nekem.
-Remélem... remélem nem halt meg a herceg kiszabadításakor. Tényleg! A herceg hol van?
-Kiszabadítás? Ki akarta kiszabadítani a herceget?
-Hát pár napja, az ön által említett két férfi -Tekarukite és a gitáros- elindultak Raemus és Mizuki társaságában...
-Mizuki? Ezt a nevet ismerem. Őt temette el a ninja.
Folke egy pillanatig döbbönten állt.
-"Egy Minamoto meghalt? Hogy lehet? Mégsem lennének olyan erősek, mint ahogy Tekarukitéből kinéztük?" - gondolta.
-Ez szomorú hír. - szólt a viking. -Most viszont, akkor az utasításai szerint járok el és a palota felé indulok.
-Helyes. Este a vacsoránál várni fogom. -szólt a medve termetű férfi, majd visszafordult a munkások felé és újra parancsokat kiabált nekik.
Eközben Frusciante megérkezett az Oda 'birtokra'.
-Na nézzük, ki patkolt el. - szólt a gitárvirtuóz, majd kihuppant Marshallal a Moskvitchból és szépen besétált az ormótlan kapukon. A bűzlő szörnyek között szimplán elsétált, mintha azok észre sem vették volna. Mert észre sem vették. Most nem átlag emberként érkezett, hanem mint Halál és ilyenkor, csak a megboldogult lelkek láthatják. Komótos tempóban felgyalogolt az ideiglenesen emelt palota lépcsőin, majd belépett a terembe, ahonnan a halott testhez láncolt nyugtalan lélek energiája áradt. Amikor megpillantotta az ezüstbe foglalt nagát, kicsit elképedt.
-Ez bezony érdekes. - szólt, miközben feje búbját vakargatta. Sidekickje csak nyakkendőjének mintáját nézegette, nem is foglalkozott a döglött félkígyóval. Frusciante állított a Gibson pick-upján, majd egy szomorkás, bluesos dallamot kezdett el játszani, minek hatására a naga lelke kiszállt az ezüsttestből és gitárjával eggyé vált.
-Fincsi. - jegyezte meg Rocha, miközben abbahagyta a játékot és visszaindult Moskvitchához.


#1029 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2010. 04. 08. 18:57

Idézet

Folytatom, ha más nem akarja...
És a NY Balladal mi lesz?Kép Na jó nem erőltetem csak akkor szólj mert akkor folytatom

#1030 Felhasználó inaktív   Urahara 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 994
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 19:50

Folytatom.
"I like pleasure spiked with pain / And music is my aeroplane"

#1031 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 21:54

Idézet

Folytatom.
Kép
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1032 Felhasználó inaktív   Urahara 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 994
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 21:58

Idézet

Idézet

Folytatom.
Kép
Not Really. Ha van ötleted, akkor nyugodtan.
"I like pleasure spiked with pain / And music is my aeroplane"

#1033 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 08. 22:07

Idézet

Idézet

Idézet

Folytatom.
Kép
Not Really. Ha van ötleted, akkor nyugodtan.
f*ck... Lenne, de nem akarok megint én írni... Most jöjjön valaki más is.
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1034 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 09. 22:53

Senkinek sincsen ötlete? Fél órát várok még aztán folytatom hogyha senki nem szólal meg...
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1035 Felhasználó inaktív   Kyuubi 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 4.290
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 10. 09:18

[color= #000000; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; line-height: normal" class="Apple-style-span]
Folke éppen a tábornokhoz igyekezett hogy elfoglalja posztját. A főtéren keresztül ment, épp egy kovács műhely előtt járt, amikor meglátta Tekarukitét, a műhely kiraktánál.
- De jó hogy megtalátalak! Hallottam hogy mi történt a húgoddal... Őszinte részvétem.
- Folke? Én is örülök... - mondta unottan a ninja - És kösz.
- Épp a palotába megyek, kineveztek biztonsági vezetővé.
- Nincs jobb dolgom... elkísérlek.
- Remek!
Így mostmár ketten mentek a palota felé. Útközben megtárgyalták hogy mi történt az elmúlt pár napban. Már majdnem elérték céljukat, amikor Folke fejétől pár centire egy tőr száguldott el.
- Folke Löfgen, ezennel kihívlak egy párbajra, mely halálig megy! - kiáltotta a a tőr tulajdonosa.
A viking ismerte már a hangot.
- Azt hittem kicsit később kerül rá sor, de rendben Oghri. A párbajt elfogadom!
- Ez esetben nem zavarok. - mondta a ninja, majd fölugrott egy ház tetejére. Innentől csendes megfigyelőjévé vált a harcnak.
A két fél felállt egymással szemben.
- Mehet! - hangzott a kiálltás.
Folke megidézett két katonát, majd Oghrira uszította őket, de az egy vágással végzett mindkettővel. Ezt követően újabb 5, majd 10 katona jutott ugyan erre a sorsra.
- Akár az összeset is rámküldheted... Magad harcolj! Mutasd meg az igazi erődet!
- Jól van, te akartad...
A viking mormogott valamit, mire átalakult egy közel 3 méter magas harcossá, hatalmas karddal. Neki iramodott Oghrinak, de az viszonylag könnyedén hárította a támadásait. Kb fél percig viaskodtak, amikor a kivívó fél megunta, majd egy egyszerű mozdulattal átszúrta és harcképtelenné tette Folke-ot.
- Az igazi erődet mutasd!
A viking ekkor valami furcsa, nem emberi kinézetű lénnyé alakult, egy kaszával a kezében, akit Oghri szintén sérülés nélkül elintézett. A következő forma egy lebegő, Buddha szerű alak volt, akinek mentális támadásai nem sokat értek, így gyorsan az előző kettő sorsára jutott.
- Ne szórakozz velem! Tudom hogy minden Löfgen emberi teste is csak egy báb. Akárhány istenséged vagy uralkodót bőrébe bújhatsz, csak az időnket rabolod! Most átalakulsz az igazi formádba, vagy leszarom a harc élvezeti értékét és így megöllek.
- Ezek szerint muszáj... Ha nincs más választásom!
Az északi letérdelt, teste körül kék energia csíkok kezdtek el forogni. Ezt egy vakító erejű fénycsóva követte, majd a fény elmúlt, a helyén pedig mintha egy másik ember állt volna. Folke körülbelül ugyan olyan magas, de sokkal kevésbé zömök felépítésű volt mint régi testében. A viking sapka megmaradt a fején, de arcát a szája föléig egy fekete maszk takarta. Narancssárga pajesza és szakálla, halványkék bőrével elég érdekess látványt nyújtott. Kezében egy hatalmas, machete szerű, a tetején furán recézett, görbített pengéjű kard állt.
- Jó érzés... Most pedig lássunk egy kis vért! - mondta a viking elborult vigyorral az arcán, majd egy pillanat alatt Oghri előtt termett, és levágta egyik kezét.
"Ez érdekes. Nem csak a külseje és az ereje, de a személyisége is megváltozott... Ezt a vágást pedig még én is nehezen követtem. Ez lenne tehát az igazi ereje?" Elmélkedett Tekarukite, miközben magában elemezte a harcot. Oghri alig tudta védeni a viking vágásait, akin viszont látszott hogy csak szórakozik ellenfelével. Körülbelül 3 percig ment ez, amikor Folke megunta a harcot.
- Túl kevés a vér! - mondta gonosz vigyorral az északi, majd egy falhoz lökte Oghrit, és több szúrást ejtett a hasában.
- Gyenge vagy... Csak hullának vagy jó!
A kihívó retteget, de már nem sokáig, mert Folke pár gyors mozdulattal feldarabolta és kibelezte. Tekarukite várta hogy történjen valami, de mivel a győztes csak állt a kibelezett hullánál, odasétált hozzá. Amikor a ninja már csak pár lépés távolságra volt, a viking egy követhetetlenül gyors vágással hátrafordult, amit Teka a kardjával, emberfeletti reflexei miatt hárítani tudott.
- Meg ne próbáld! - figyelmeztette Oghri vérében ázó barátját.
- Nem is állt szándékomban. Pedig biztos vicces harc lenne... - mondta a viking. Arcáról még mindig nem tűnt el a vigyor.
- Úgy is győznék...
- Több mint valószínű. De azért elég jól el tudnánk szórakozni!
A ninja ezt már inkább válaszra se méltatta.
- Nem alakulsz vissza az eredeti testedbe?
- Ez az eredeti testem. Most hogy már láttad, értelmetlen lenne visszalakulni. A másik különben is megsérült a harcban.
- Az új rangod fölveszed?
- Dehogy. Jobban szeretek a saját döntéseim szerint harcolni!
"A személyisége pont ellentéte a réginek... Érdekes!"
[/color]
"What is dead may never die, but rises again, harder and stronger."

#1036 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 10. 11:30

-Akkor hárman maradtunk? - kérdezte Folke.
-Úgy néz ki.
-Raemus és Mizuki... meghaltak. K2 és Samantha elvándoroltak, Frusciante meg nem tudom merre kószál.
-A herceg pedig átállt a nagybátyja oldalára. - tette hozzá a ninja.
-Tényleg. Csak nem értem, hogy miért, ha annyira utálták eddig egymást.
-Valószínűleg nem készült fel a trón elfoglalására. Így az egyetlen közösség ahova 'menekülhetett', a családja volt.
-Ez akkor is váratlan fordulat.
Tekarukite nem válaszolt, csak sétált tovább és a most felhőtlen, óceánkék eget bámulta.
-Te és ez a Felix, akkor most honnan jött? - kérdezett ismét a viking.
-Sturenland tartományból. Az a hely északra van innen. Hatalmas hófödte síkságok és hegyek övezik az egész területet.
-Ez egészen úgy hangzik, mint egy viking terület.
-Mivel az is.
-Óh, tehát vikingek ebben a dimenzióban is léteznek?
-Hogyne. Minden dimenzió párhuzamos síkon létezik a többivel, tehát minimálistól a maximális eltérésig mindent megtalálsz az összesben.
-Erről nem is tudtam.
-Folke. Te melyik dimenzióba tartozol?
-Fogalmam sincs... én is csak belecsöppentem ebbe a világba, ahogyan ti. A mi világunkban éppen egy csatát vívtam, amikor egy Kelta varázsló átka által bekerültem ebbe a téridősíkba.
-Szóval portált nem is nyitott a mágus?
-Nem. Valami baromságot kántált, majd egyszercsak elájultam és itt ébredtem az erdőségekben.
-Ez bizony érdekes.
-Miért?
-Általában két vagy több dimenzió között, állandó kapcsolatnak kell lenni ahhoz, hogy átkerülj egyikből a másikba. De lehet, hogy valahol máshol már volt egy portál és a mágus csak arra az 'utazási vonalra' kapcsolt rá az átokkal.
-Honnan tudsz te ennyit ezekről? - kérdezte a viking már-már gyanakvóan.
-Az én családom hozta létre a dimenziókapukat.
Folke egy pillanatra ledöbbent, de amilyen gyorsan lerohanták a baljós gondolatok, azok olyan gyorsan el is illantak.
-Mondj meg nekem valamit Teka. - szólt, miközben mindketten megálltak és egymás felé fordultak. -Ki vagy te? És kik ezek a Minamotok?
-Apám Hayato Minamoto, édesanyám pedig Michiko Minamoto. Az egyetlen tisztavérű Minamoto leszármazott én vagyok. Minden más gyermek a családban, más nem tiszta vérű anyától származik. A saját dimenziónkban rettegett lények voltunk. Először Abumi-guchi-kként tartották családomat számon. De apám más démonok és lelkek energiáit is magába szívta, így vérünkben keveredett az összes erő. Így mára már nem emlegetnek minket démoni nevekkel. Csakis a Minamoto név maradt fent.
-Tehát démonok vagytok.
-Voltunk. Mára már szellemek, démonok, fél-istenek és istenek vérei is beleépültek a vérvonalunkba.
-Istenek? -kérdezte kételkedő hangon Folke.
-Igen. Több démon isten energiáját is haláláig szipojozta apám. De kételkedsz? -kérdezte Tekarukite majd jobb kezét egy égő fáklya felé szegezte. -Akkor megmutatom az első isten erejét. -szólt majd nyitott tenyerét egy gyors mozdulattal összezárta és a fáklya tüze elaludt.
-Ennyi? -kérdezte a viking kicsit értetlenkedő hangtónussal. De ekkor a ninja kinyitotta tenyerét és hirtelen feljebb emelte a karját, amikor is egy hatalmas lángoszlop csapott ki a fadarab végéből.
-Nem szóltam.
-A démoni istenek általában a tűz eleméhez értettek a legjobban. De rengeteg szellem és átlag démon a víz, a szél és a föld elemében rejtőzködtek és azokat használták ki.
-Tehát minden elemet uralni tudsz?
-Csak a megfelelő eszközökkel és nem minden elemet uralunk ugyanolyan mértékben.
-És mik azok az eszközök?
-Ez maradjon az én titkom. - válaszolt a ninja miközben kacsintott egyet Folkéra.
-Jogos...



#1037 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2010. 04. 10. 11:37

Idézet

Ez érdekes lett. :Đ Folke a börzörker nekromanta viking, aki egyszerre buddhista is. xD

Na amúgy folytatom. :-D

akkor majd valamikor folytasd a NYB-os plíz... most kb 3 órán át nem leszek gépközelbe és szerintem ez a foyltatás neked való!Kép persze csak ha alarod. ÉS ISMÉTLEM: AKÁRKI FOLYTATHATJA!

#1038 Felhasználó inaktív   Shidotoku 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 1.116
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 10. 19:18

...Frusciante eközben még mindig Kurohi táborában volt, a csak lelkek által látható formájában. Marshall követte, de nem értette, mit keresnek még itt. Csak hosszú idő után jött rá arra, hogy nem bír rájönni.
-Te, Rocha, mit keresünk mi még itt? -kérdezte.
-Valami megölte az a kígyót, de annak halhatatlannak kéne lennie. Lehet, hogy valami olyan erős monszta kószál erre felé, mint a lélekszopó, márpedig akkor megint plusz munka meg satöbbi lesz. -válaszolta a Halál, miközben sétált és szemmel tartott mindenkit, hátha észrevesz valakit, akinek látszólag nagy ereje van, de nem járt sok sikerrel.
-Te, Rocha, nem lehet, hogy a király az?
-A király nekem nem tűnik úgy, hogy ezüstöt lövöldözne magából. De kitudja.
Shido eközben jóval arrébb éppen az elfajzottak seregét szemlélte, amivel 2 óra múlva lerohanják a várat. A belőlük áradó bűztől szerencsére maszkja megvédte, de hamarosan megszólalt egy hang a fejében.
-Ezüst Kaszás! Gyere a királyi sátorba! -a Mester szólította. A herceg erre el is tűnt. Másodpercek alatt a jurtában termett.
-Miért szólított, mester? -kérdezte Shidotoku, miközben meghajolt.
-Van egy különleges vendégünk a táborban, ráadásul téged keres. Azt akarom hogy öld meg.
-Ki az pontosan, nagyúr?
-Frusciante de la Rocha. Ismertebb nevén a Halál. Ne rémülj meg, az új képességeid ügyes használatával leterítheted és felveheted az igazi Kaszás nevet. Először talán nem akar harcolni veled, szóval itt van ez a könyv. -azzal a Mester át is nyújtotta a fekete borítójú, baljós érintésű könyvet a hercegnek. -Mutasd meg neki és biztos hogy harcba száll. Most mehetsz.
Shidotoku el is tűnt. Frusciante épp néhány dobozt kutatott át rendkívüli ojjektumok után, mikor megérezte, hogy valaki megjelenik a háta mögött, de nem foglalkozott különösebben vele, úgyse látják.
-Hé, Kaszás! -a szólításra már felkapta Rocha a fejét és megfordult.
-B*szdki Marshall, ez lát engemet? -tette fel a kérdést a Halál.
-Még szép, hogy látlak, ne próbálj meg ignorálni mert a fejedet veszem!
-Hát... Eléggé úgy néz ki. -válaszolt az Ibanez erősítő gazdája kérdésére.
-És hogy lát? -kérdezett újból Frusina
-Úgy, hogy látlak és kész! Azért jöttem, hogy szétszaggassalak!
-Szerintem lehet, hogy a karikás szemeivel. Ó, várj, lehet, hogy az csak tetoválás. Igazából nem tudom. -válaszolt újból Marshall.
-Érdekes.
-A Mesternek igaza volt, tényleg lesz*rsz magasról. De van nálam valami ami érdekelhet. -azzal Shido felmutatta a fekete könyvet. Frusciante szemei elkerekedtek.
-Basszus Marshall, nála van a könyv!
-Igen, eléggé valószínű. -erre Marshall egy baráti rúgást kapott, amitől elájult.
-Nem kérdés volt. Hé, gyerek, add ide azt a könyvet!
-Ahhoz meg kell hogy ölj! -Frusciante válasza egy sóhaj volt, majd gitárja átalakult egy szép, fekete kaszává.
-Te akartad. Az esetleges elvesztett végtagokért és lelkekért felelősséget nem válalok.
-Végre! -Erre Shido keze is egy ezüstkaszává alakult.
-Szóval te változtattad azt a kígyót ezüstté. Két légy egy csapásra.
-Kérem, ne! TEGYE LE AZT A KARDOT! -hangzott az ordítás több kilométerrel arrább, egy páncélos, megsebzett katona szájából, mielőtt a kedves vallatója fogta és keresztülvágta egy kirakaton.
-Utoljára kérdezem, hol van jelenleg Kurohi Oda?! -kérdezte a támadó, aki egy felnőtt férfi volt, hosszú, krémszínű hajjal, öltözéke egy ing volt, hátára egy barna nagygallérú volt terítve és egy hasonló színű vászonnadrágot viselt. Derekán két öv függött, egymást keresztezve, rajta végig evilági gránátok voltak. Lábfejeit szandál díszítette, kezében pedig a kard volt, amitől annyira be volt f*sva a katonabá.
-De én tényleg nem tudom ki az! Kérem, engedjen el!
-Hazudsz te féreg! -a hosszúhajú odasétált a képzetlen harcoshoz, majd a falnak nyomta, nyakához a kardot szegezte. -Utoljára kérdezem: Hol van Kurhoi Oda?!
-A fővárosnál! A főváros mellett van egy táborban! Kérem ne öljön meg, családom van! -a fenyegető elengedte.
-Jólvan, ez is valami. De ha nem lesz ott visszajövök érted és legyilkollak a családoddal együtt! -azzal a krémhajú eltette a kardját, de helyette valami üveget vett elő és ráöntötte tartalmát a katonára. -Csak hogy emlékezzek rád. További kellemes napot. -A fenyegető eltűnt. Eközben...
„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”

#1039 Felhasználó inaktív   Urahara 

  • Törzsvendég
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 994
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 11. 20:56

Shido támadásba lendült, Frusciante azonban könnyedén, unott arccal védte folyamatos rohamait. Hiába változtatta fegyvere formáját, próbált kikerülni a Halál látómezejéből, távolról, lövedékekkel támadni, a férfi különösebb erőfeszítés nélkül táncolt el minden elől. „Miért nem támad?” kérdezte Shido magától. Talán akkor lenne lehetősége…

Frusciante azonban továbbra sem támadott. Shido kifulladva állt meg negyed órányi intenzív és értelmetlen offenzíva után.

-Miért nem támadsz rám?! –kérdezte magából kikelve. Egyáltalán nem így képzelte a harcot a Halállal.

-Semmi kedvem hozzá. Majd ha összeesel a kimerültségtől, elveszem valahogy a könyvet.

És szinte eseménytelenül el is telt fél óra. Shido ereje vészesen fogytán volt, és kezdett egyre idegesebbé válni.

-Egyszerűbb lenne, ha feladnád. Add ide a könyvet!

-Miért adnám? Még meg sem sérültem! Nem állok vesztésre!

-Fél órája szórakozunk itt… Ha szerinte…

-Frusciante.

A Halál ledermedt, de még így is védeni tudta Shido alattomos támadását. Tőlük alig pár méterre egy férfi ült egy Marshallnál jóval nagyobb, márkátlan erősítőn. Vállig érő, fekete haja, kedves arca, kék hokimeze és a kezében díszelgő, színes-díszes Ibanez Iceman egy kellemes ember benyomását keltették. De Shido azonnal tudta, hogy rohadtul nem az.

-Főnök! –vágta haptákba magát Frusciante, miközben újra elugrott Shido elől.

-Mit csinálsz, Frusciante?

-Harcolok, Főnök.

-Úgy viselkedsz, mint egy kibaszott idióta. A srác fényévekre van a szintedtől. Öld meg végre, szükségünk van a könyvre.

-De nem akarom bántani…

-Akkor megteszem én.

Azzal a Főnök felállt. Frusciante Shidóra nézett.

-Gyerek… Add ide a könyvet, ha nem akarsz megdögleni.

Shido azonban nem hallgatott rá. Ha ezt a valakit leteríti, a Mester bizonyára örülni fog. Az új képességeivel semmi nem szabhat neki határt…

Futni kezdett a férfi felé. Lendíteni akarta a jobb kezét, ám meglepve vette észre, hogy az nincs a helyén. Lefékezett, hogy ezüsttel lezárhassa a hatalmas nyílt sebet és körbenézzen. A végtag a Főnök baljában figyelt, aki éppen mellette állt.

-Ezüst?

Shido nem válaszolt. Állta a férfi tekintetét, de tudta, hogy menekülnie kell. A könyvet semmiképp nem adhatja át, azonban a harc mindenképp az ő halálával végződne.

-Szánalom. Ráadásul még használni se tudod normálisan... Hogy került egyáltalán a könyv hozzád?

-A családjáé, Főnök.

-Hozzád senki nem szólt, hippi.

-Elnézést.

-De akkor nyilván a királyi dinasztia leszármazottja vagy. Mármint te, vörös gyerek. Ez a hippi királyi dinasztiát még távolról sem látott, amikor leszármazott.

-Ez nagyon szar volt, Főnök.

-Csendben létezzél.

Shidót kezdte az őrületbe kergetni a helyzet furcsasága. Két férfi, akik játszva megölhetnék, egymással vitatkoznak valami teljesen érdektelen dolgon, miközben a könyv, amire valamiért nagyon vágynak, ott van az ő kezében… Miért nem ölik meg? Miért nem támadnak rá?

Próbált tenni egy lépést balra. Ám ahogy az izmok megrándultak a combjában, kapott egy pofont a saját karjától, amitől a földre került.

-Nem válaszolsz, és még szökni is próbálsz..?

-Hagyja, Főnök. Lehet, hogy mentálisan sérült. Az ilyen királyi családokban muri a vérfertőzés meg az ilyesmi.

-Akkor lehet, hogy mégis királyi családból származol.

-Fakkjú. T_T

A Főnök lenézett Shidóra.

-Nincs gyomrom megölni egy ilyen férget, Frusciante. Ez neked való feladat. Két percet kapsz.

Shido már végleg nem értett semmit. Miért undorodik tőle hirtelen a férfi? Egyáltalán kik ezek?

A Főnök csettintett az erősítőjének, mely szárnyakat növesztett, és leszállt mellé. Felszállva a mutató és középső ujját felmutatva jelezte újra az időtartamot, amíg várni fog. Ezek után az erősítő, hátán gazdájával elrohant.

-Minek növesztett szárnyakat..? –bukott ki a kérdés Shidóból.

-Mer’ az cool. Na de kelj fel. És add ide a könyvet. Nem akarlak bántani. Elég gáz az, amin mostanában keresztülmentél, nem akarlak még pluszba megölni is. Szerencséd, hogy közben leesett neki, hogy elárultad a családod, meg ilyesmi. Amúgy darabokra tépett volna. Áruló férgekkel nem foglalkozik. Engem is leszar. ^^

-Honnan esett le neki? –kérdezte Shido dühödten, miközben feltápászkodott.

-Én mondtam neki.

Shido már nem akart megérteni semmit. Tudta, hogy esélye sincs a férfi ellen, és most, hogy valaki végre nyíltan a szemébe mondta, hogy mit tett, a lelkiismeret furdalás halvány jeleit kezdte érzékelni magán. De a döntést nem lehet visszacsinálni. Menekülnie kell.

Felkelt, megfordult, és szélsebesen futásnak eredt, ám Frusciante különösebb probléma nélkül tartani tudta az iramot, sőt, megelőzte őt.

-Hová megyünk? –tette fel a kérdést a Halál hátrafelé futva.

Shido nem válaszolt.

-Szerintem álljunk meg. Mit gondolsz?

Semmi válasz.

Frusciante egy Shido számára követhetetlen mozdulattal levágta a prinsz mindkét lábát, aki esetlenül zuhant le.

-Na látod… Mennyivel jobb így. –mondta a férfi, miközben a földön fekvő Ezüst Kaszás mellé guggolt. –Utoljára kérlek. Add ide a könyvet. Én nem érhetek hozzá, így nem vehetem el tőled. Le kell raknod a földre. Nincs lábad, és mivel nem hiszem, hogy hosszú ideje vagy a képességed birtokában, nem valószínű, hogy gyorsan tudnád regenerálni. Nem tudsz tovább menekülni.

Shido nagy nehezen átfordult a másik oldalára, és az ég felé tartotta a könyvet a még meglévő kezével, de amint teljesen kinyújtotta a végtagot, a csuklója alól egy tüskét lőtt a Halál felé. Az ezüstdarab egy ponton felsértette a drága zakó anyagát.

Frusciante mélyet sóhajtott, és Shido hasfalába vágta a kaszát, hiába változtatta az Ezüst Kaszás ezüstté testének megfelelő részét, a kasza akadálytalanul hatolt át rajta. Frusciante kettőt csapott a fegyver markolatára, mire megjelent rajta egyetlen húr. Leült Shido mellé, így a kasza nyele pont kényelmes magasságban volt neki.

-Utálom ezt a technikát, de ez az egyetlen módja, hogy anélkül öljelek meg, hogy a könyvet véletlenül bármi baj érné…

Shido szemei elkerekedtek. A könyv! Ha megsemmisíti, mindennek vége… Elvigyorodott volna, de de egy izma se engedelmeskedett.

-Hiába próbálsz mozogni… A szemhéjadon kívül más izom nem fog reagálni…

A Halál pengetett egyet, mire…


"I like pleasure spiked with pain / And music is my aeroplane"

#1040 Felhasználó inaktív   Ragnarök 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.955
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2010. 04. 11. 21:21

Shidotoku teste, akarata ellenére elkezdte a könyvet a föld felé mozgatni. Miközben Frusciante a gitárt pengette, karja a fekete borítású papírköteget lehelyezte a földre.
-Letelt a két perc Rocha. - hangzott a Főnök hangja a közelből.
-Tudom.
-Akkor mit szerencsétlenkedsz?
-Nem tudom.
A FőHalál eme két mondat hatására eleresztett egy facepalmot.
-Ne kínozz Frusciante, se engem, se a srácot.
-Nem áll szándékomban...
-Mégis azt csinálod.
-Valóban?
-Igen.
-Hát jó... - szólt a Halál, majd kikapta kaszája pengéjét Shidotokuból és felállt. -Itt a könyv. A srácot nem akarom megölni, amúgy sincs nála a könyv tehát nincs rá okom. Oktalanul pedig nem vehetünk el életeket Főnök.
-Tudom. Hozd ide azt a könyvet!
-De fáj.
-Mi fáj?
-Ha hozzá érek.
-Mindent nekem kell csinálnom... - mormogott a Boss, majd odalépett a varázsigegyűjteményhez és felemelte azt a földről.
-Jé téged nem bánt. - szólt csodálkozva Rocha. A Főnök Ibaneze átalakult egy igencsak méretes kaszává majd kinyitotta a könyvet pontosan a közepénél és letette egy szilárd halmazállapotú testre. Shidotokura. S ekkor... ekkor... lesújtott kaszájával, egyenesen a közepébe a kinyitott oldalnak. Hatalmas enegiák szabadultak fel, mindenfelé lelkek szálltak ki a könyvből a Tru Noir felé. Shidotoku herceg ordított a fájdalomtól, de nem tudott mit csinálni. Oda volt szegezve a földhöz. A hatalmas vöröses fénykavalkád még két három percig is tartott, amikor is az utolsó lélek elhagyta a könyvet és a Főnök kiemelte kaszáját abból. Messze a távolban látni lehetett, ahogy a Tru Noir bezárul. Nem képes több lelket magába fogadni, majd felrobban, számos lelket visszataszítva ebbe a dimenzióba.
-Remek. Újra lesz munkád Frusciante. - szólt a Boss.
-Valóban. Ez most akkor azt jelenti hogy...
-Visszaveszlek mint főállású halál.
-Jessz. - mondta félhangosan a Halál, miközben egy diadalittas mozdulatot tett jobb karjával.
-Most megyek szólni a többieknek is, hogy munka akad. Te meg menj és kezdd el begyűjteni a lelkeket!
-'kay. - engedelmeskedett Rocha. A Főnök felvette a mostanra üres lapokkal rendelkező könyvet Shidoról és ráült erősítőjére, majd elballagtak. Frusina és Marshall beugrottak Moskvitchukba és tovább hajtottak, hogy neki lássanak munkájuknak. A herceg pedig ott feküdt félholtan a földön. Magára hagyatva, a hatalmas energiák felszabadulásától a végletekig legyengülve, ott feküdt egyedül a porban, lábak és jobb kar nélkül.
-Kibaszott burrito... - hangzott Claypool szentségelése. Bent ült egy vécéfülkében és éppen kellemetlen természeti ügyeit próbálta elintézni, csak éppen 'szorult helyzetbe' került. Még vagy tíz percig csak jajjgatások és hangos *hiiiiiijjjjjjj*-ezések hallatszottak, majd egy hatalmas durranás és egy *Ááááhhhhh* kíséretében Claypool könnyített magán. Elvégezte az utómunkálatokat, majd lehúzta a vécét és kinyitott volna a fülke ajtaján amikor is észrevette, hogy az beragadt.
-Hogyaza... - szentségelt félhangosan a Halál. Próbálta kinyitni az ajtót, de az sehogy sem akaródzott kitárulkozni előtte. Claypool bánatosan visszahuppant a budifedélre, majd fejébe hajtotta kalapját.
-Ilyenkor nincs a közelben Frusciante...


Téma megosztása:


  • (59 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
  • 54
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó