Idézet

A Jégkutya



Elküldve: 2009. 12. 03. 17:40
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 17:57
Elküldve: 2009. 12. 03. 19:01
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 19:09
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 19:15
Idézet
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 19:25
Idézet
Idézet
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 19:47
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 03. 22:53
Idézet
Idézet
Ma estére kaptok egy nem épp könnyű "olvasmányt" tőlem:
Elküldve: 2009. 12. 03. 22:57
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 04. 00:21
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 12. 13:31
Esmét alkottam egyet, hátha valakinek tetszik. link
Hiányzol. Üres minden.
Nélküled üres vagyok itt benn.
Egy vagyok, egymagam,
És te sosem hallod halk szavam.
Elküldve: 2009. 12. 12. 21:52
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 20. 01:24
Újabb Aurél-fejezet, hosszú kihagyás után... Lehet, hogy mégis gyorsan kéne írni, mert ez megint rosszabb lett, mint az előző.
Pár órával Germán és Aurél harca után a Nap már magasan járt az égen, fényében úszott a Batthyány épülete is.
Bár az órák már rég elkezdődtek, az iskola rozsdás kapuja újra kinyílt, és két srác lépett be rajta. Egyikük a már korábban megismert Alex volt, ki szokásos ruháit viselte, kapucniját pedig, mint mindig, most is mélyen az arca elé húzta. A másik férfi már sokkal többet mutatott magából, mint társa. Magas volt, és meglehetősen sovány, haja körülbelül az álláig ért, és a bal szeménél volt elválasztva, ezzel eltakarva az arca bal oldalát, és ezek a fürtök fekete színben pompáztak, ellentétben a jobboldaliakkal, melyek hófehérek voltak. Felsőtestén egy citromsárga kabátot viselt, melynek legfeltűnőbb kiegészítője a nyakánál található hatalmas, világosbarna prémszegély volt. A kabátot nem húzta össze, és semmit nem viselt alatta, így a felsőteste (mely soványsága ellenére is meglehetősen kidolgozott volt) premier plánban látszott. Lábait egy sötétkék farmer bújtatta el a kíváncsi női szemek elől, lábfejein pedig ezt a szerepet fekete sportcipők töltötték be, annak ellenére, hogy nem túl valószínű, hogy sok nő volt kíváncsi emberünk lábfejeire.
Az iskola bejárata előtt pár, az órákat kihagyó semmirekellő dohányzott. Nagyon jól szórakoztak, és le se szarták a közeledő, nagyon epic karaktereket. Csak akkor eszméltek rá, hogy fontos emberek érkeztek, amikor a Kabátos Srác megállt mellettük, és lágy, szinte duruzsoló hangján hozzájuk szólt.
-Tudjátok, utálom a cigifüstöt… Csípi a szemem.
Az egyik senkiházi kés után nyúlt, de Alex, aki eddig ott se volt, elkapta a kezét, és egy kellemes reccsenő hang kíséretében tizenkét helyen eltörte. A gyermek a sokktól ájultan zuhant a földre. Egyik társa puszta kézzel rontott a Kabátos Srácnak, aki azonban egy legyintéssel betörte az orrát, így inkább a földre kuporodott.
Az órakerülők közül már csak ketten maradtak állva. Az egyikük hebegve tette fel a kérdést, ami mind a négyüket foglalkoztatta:
-Ki… Kik vagytok ti…?
A Kabátos Srác vidáman elmosolyodott, és a kezét nyújtotta a remegő szerencsétlennek, aki csak még jobban megijedt. A Srác ijesztő vörös szemei ugyanis most szegeződtek rá először. És nagyon rémisztőek voltak. Nagyon-nagyon.
-Gwott-Vachner Álmos. Örülök, hogy megismerkedhettünk. A kisöcsémért jöttem.
Ezek után egy jól irányzott ütéssel eltörte a srác két-három bordáját, kinek egyetlen hibája az volt, hogy nem akart bemenni fizikára.
-Gyere Alex, meg akarok ismerkedni ezzel a Germánnal is… Azt mondtad, hogy elverte az én Aurél-chanomat, igaz…?
-Már ismered, Főnök.
-Igen..? Mindegy. -Vonta meg a vállát vigyorogva Álmos, miközben belökte az iskola ajtaját.
-Fogd már fel, nem mozoghatsz!! –az ideges női hangot felerősítették a testnevelésterem falai. Anna a földről folyamatosan feltápászkodni próbáló Aurélt próbálta megállítani. Mögöttük Robi, Ferdinánd és Tibi teljes nyugalommal figyelték az eseményeket. Tibi lábainál a bekötözött Csaba feküdt.
Aurél újra megpróbált felállni. Anna felhördülve az oldalába rúgott, ám hírónk menthetetlen eset volt.
-Fel kell állnom… Szét kell rúgnom Germán seggét!
Anna sóhajtott, miközben újabb rúgást intézett főhősünk bordái közé, ezzel összecsuklásra késztetve őt. Aurél szemüvege előre csúszott zuhanás közben, de mivel csak később térünk ki rájuk, szemei nem látszottak.
Anna fújtatva nézett a férfira, akibe első látásra beleszeretett. Dühítette, hogy Aurél ilyen nehéz felfogású. Olyannyira elmerült a gondolataiban, hogy amikor Aurél újra fel akart állni, nem tudott reagálni, így ezt Tibi tette meg helyette, Aurél arcát egy határozott lépéssel a tornaterem parkettái közé plántálva.
-Figyelj, nagyfiú! –kezdte.- Nem akarlak megsérteni, de így, ahogy most vagy, lófaszt se érsz Germán ellen! Még Ferdinánd is elverne, pedig ő egy gyenge szar!
-Mit mondtáááááál?-Kérdezte az említett.
-Az igazat! –Válaszolta röhögve Robi. Ferdinánd egy jobbegyenessel hallgatatta el.
Aurél a kis intermezzo alatt végig szótlan maradt, most is csak egy szó hagyta el száját.
-Kussoljatok…
Tibi meglepve húzta el a lábát, mikor megérezte, hogy Aurél mekkora erővel próbál meg feltápászkodni.
-Kussoljatok… Ti ezt nem érthetitek!
Tibi arca elborult egy pillanatra, a keze ökölbe szorult, és egyetlen, tiszta ütéssel újra a földre küldte Aurélt.
-Nem is akarjuk érteni, te senkiházi! Nem ez a lényeg! Mit tudsz csinálni így?! Láttad Germán auráját! Láttad a szakadékot kettőtök között!
Aurél nem válaszolt. Nem is mozdult. Tibi mellkasa hullámzott az üvöltéstől. Robi és Ferdinánd megütközve figyelték társukat, akinek ezek szerint ez volt az első ilyen kirohanása. Anna is szótlan maradt. Mikor Tibi óráknak tűnő másodpercek múlva megszólalt, a hangja nyugodt és csendes volt.
-Remélem érted… Segíthetünk neked, de csak akkor, ha most nem öleted meg magad.
Aurél továbbra se szólalt meg. Az eddig ájultnak hitt Csaba szavai törték meg újra a csendet.
-Nem tudunk mit csinálni, Queen… Germánék túl erősek.
Aurél továbbra is csak hevert a parkettán. Anna csendben figyelte, a körmeit rágva. Tibi egy megsemmisítő pillantást küldött a lány felé, mikor látta, hogy még mindig nem hajlandó megszólalni. Percek teltek el csendben, végül újra Csaba szólalt meg.
-És hogy csinálták? Elég sokat filóztam rajta, de nem tudok rájönni, tiszta sci-fi volt az egész…
-Kivetítővel. –szólalt meg Robi. Ferdinánd újra leütötte. A szót Tibi vette át.
-Germán és Ádám tudják kezelni az aurájukat.
-És nagyon jó kivetítőik vannak. A bioszteremből húzták be őket. –Robi újabb pofont kapott.
-Ha nyerni akartok Germán ellen, nektek is meg kell tanulnotok… Egy hét. Egy hét alatt belétek verjük az aurakezelés alapjait… Onnantól rajtatok múlik.
Aurél kuncogni kezdett, miközben feltápászkodott.
-Egy hét..? Egy kurva óra is bőven elég lesz.
-Ne légy ilyen beképzelt, ho… -Tibi szava elakadt, amikor meglátta Aurél auráját. A sárga hullámok, amelyek ritmikusan törtek elő hírónk testéből, nem csak őt lepték meg. Ferdinánd tátott szájjal figyelt, míg Anna elpirulva figyelte álmai férfiját. Csaba (aki időközben felült) vigyorogva nézett barátjára. Robi ide-oda forgatta a fejét.
-Hova dugtad…? –Ferdinánd már reflexből csapta le újra.
Hogy..? –Tette fel a kérdést Tibi. Aurél arcán vicsorszerű vigyor terült el.
-Láttam már egyszer. Elég egyszer látnom valamit, hogy megjegyezzem.
Tibi viszonozta a vigyort.
-Egy óra.
Germán szörnyen unatkozott. A terem sötétzöld falai, a sárga, megrongált padok, az ötvenes éveiben járó, rusnya tanárnő, az osztálytársai… Semmi nem tudta érdekelni. Szabad szemét a tábla felett lévő órára emelte. A nagymutató őrjítően messze volt a kilencestől.
Dobolni kezdett a padon, aztán pár perc múlva körmével elkezdte átkaparni a falemezt. Valószínűleg elaludt volna, ha következő percben nem próbálják meg megölni.
A terem folyosóval közös falából csak por és hamu maradt. A porfellegből Álmos lépett ki, arcán szokásos vidám mosolyával. Germán azonnal felállt.
-Álmos…!!
-Yo!
Elküldve: 2009. 12. 20. 02:23
Idézet
Újabb Aurél-fejezet, hosszú kihagyás után... Lehet, hogy mégis gyorsan kéne írni, mert ez megint rosszabb lett, mint az előző.
...
Elküldve: 2009. 12. 22. 07:34
Hit Válság
Vajon mi mindent teremthetünk meg egy nap alatt?
Isten 6 nap alatt teremtette meg a földet, aztán Időszámításunk kezdete után majd 2000 évvel megpihent. Az egyre sokasodó emberek, egyre torzuló világrendjét...
Szabadpórázra eresztette.
A falka, saját életére ébredt. Egy szép reggelen, az utcára lépve, tőkébe fektette minden hitét. Által nyújtotta, egy sötét szalon pultján, egy páncél szekrény mélyére. Onnan ő aztán kötvényt kapott, és betétkönyvet.
Hite pedig szorgosan kamatozott, más lelkek Hitét falva, és ki-ki maga módján harapott saját farkába.
A Hitek új Hiteket fialtak, és ezzel Hitet adtak másoknak is.
Hitet kaptak, kik erőt kértek. Hithez jutottak, kik talán már savanyúan állandónak Hitték életük. Hitüket házba, autóba, Válságba fektették.
Később Hitet kaptak az amatőr zenészek, Hithez jutottak a diákok, kedvezményes Hit kondíciókra, rövid és hosszú lejáratú Hitekhez. Hol magasabb, hol alacsonyabb Hit kamatra.
Mások, jó példát látva, szintén mások Hitét tekintve, devizaHitet kértek, és kaptak is.
S mikor már elég sokan fektettek Hitet Válságba, és Kezdett egyre terjedelmesebb helyet elfoglalni a sok Hitbetét, már már napról napra Cserélték az egyre-egyre nagyobb és nagyobb Széfeket.
Ezt látva Balázsok váltak Széffiúkká, és más Balázsok, Ferik és büszkeifjú Kovács Pistik, szorgalmazni kezdték, a minél rugalmasabb Hit folyósítást.
Azonnali Hitet kaphattunk immáron Mikrohullámú sütőre, Plazma TV-re, Kisautóra, Sőt! Virágcsokorra is. Ha Hitünk gyümölcse fogyni kezdett, csak egy telefonunkba került, és máris jött egy Hittérítő, és rögvest Hitet adott. Újra és Újra.
A rögtönzött Hit gyönyöre, szülőket bátorított, hogy gyermekeiknek így adjanak Hitet, hisz az Ő régi kopottas Hitükből azok már nem meríthettek.
Ígyhát, fiatalok egész hada kívánta magát Hittel feltölteni, hogy azt OKJ-s képzésbe, Jogosítványba, vagy inkább Sörbe, és ruhákba fektessék.
Autók, Kazánok, Éhes szájak váltak akkudt Hit fogyasztókká.
Mikor többlet Hitünk támadt, Hit rendező Hitet kértünk, hogy túltengő Hit buzgóságunk, ílymódon összekovácsoljuk.
Altatónkban lelve Hitre, Szenteltvízzel szánkba vettük, majd Hittel töltött ágyunkba fekve, megmaradt saját Hitünket, álomba ringattuk.
Egy következő reggelen, fagyott világra ébredtünk.
Egy esős nap reggelére, sűrű, borult időben. Sötét, árnyékok nélküli világban.
Minden megállt egymás mögött. A kutya, mely ilyedten az égre meredt, az esőcseppek szemei előtt. A zászló, mely lebbenve egész vízköpenyt szórt a levegőbe, ami fátyolként tündökölve, mozdulatlan maradt.
Magunk is felnéztünk. A tölcséres sűrű felhők, mint egy nagy éhes garat. A horizont mentén hegyes, Hideg fogakkal harapva az egész világba. Egy démoni látkép, mely fejünk fölé nehezedve, túlnőve nemlévő értékeinken, vérre gerjedt habzó nyálát, esőként zúdítja ránk...
...A falánk széf, melyet csordultig tömtünk.
Elküldve: 2009. 12. 22. 09:18
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 22. 09:38
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 22. 09:41
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 22. 09:46
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 22. 09:56
Idézet