Idézet: enpera - Dátum: 2013. 01. 27. 11:50
Én világéletemben alkalmazott voltam, nincs bennem elég spiritusz a vállalkozásra. Feleségem fordítva, neki a vállalkozás a lételeme. Újat kitalálni, felfuttatni és kreatív dolgokat megvalósítani.
Mikor megismertem, akkor már évek óta vállalkozott, jól is ment neki. Aztán a 2006-os változásoknál olyan mértékben lehetetlenült el az adórendszer, hogy bedőlt a cégével. Csalni sosem csalt, befizetett mindent, aztán a járulékok és adók úgy tolódtak el, plusz már nem lehetett semmit elszámolni ami viszont a tevékenységéhez szükséges volt. Megfojtotta az adóteher a vállalkozást. A cég átment bukóba, aztán szépen bezártuk.
Ekkorra nekem is totálisan betelt a pohár a magyarországi munkavégzéssel kapcsolatban. Elértem a virtuális üvegplafont, csak a munkám lett több, de a fizetés nem. Nyalni sosem tudtam, nem is jutottam előre. Így 6 év magyarországi munka után amikor egy pályázatom átment azonnal léptem is. Mivel sikerült beleugranom a gazdasági világválsába úgy, hogy Svédországban mindent abszolút a nulláról kezdtem, így nem volt könnyű elindulni. Az első 3 évben vastagon csak beleraktam az energiát és kábé a magyarországi adósságot törlesztettem csak. Nem az élet habos oldalán voltam akkor. Nyelvet a nulláról, egzisztenciát a nulláról. Kapcsolatokat a nulláról küzdtem fel.
Magyar maradok örökre, nem leszek soha más. Beilleszkedem, akárhova is menjek a jövőben. De annyi negatív élményt gyűjtöttem össze 6 év alatt "otthon", hogy már nem tudok otthonként tekinteni rá. A családdal és barátokkal tartom a kapcsolatot, turistaként szívesen megyek bármikor. De dolgozni nem bírnék már ott.
Feleségem megpróbálta szintén a magyarországi munkahelyteremtést. Két próbálkozása volt innen, mind a kettőt bedöntötték a magyar mutyimesterek. Most már feladta ő is. Pedig benne is megvolt a jóindulat. Az a különösen gáz ebben, hogy azoknak próbált segíteni akikkel együtt dolgozott korábban. És anélkül tette ezt, hogy bármikor is "lefelé" kommunikált volna velük. Egyenlő bánásmódban hitt, de nem ment.
Azt hiszem, tudom, mirol beszelsz, en sem vagyok mar az orszagban.
Volt munkam, csak jovom nem. Meg az a nyugalom estenkent, hogy ma mar nem kell tovabb harcolni es idegeskedni... az hianyzott.
Ezert is kerdeztem, vajon a tobbiek szerint mi kene ahhoz, hogy aki elment, vissza akarjon menni?
En csak a sajat valaszomat tudom.