Elküldve: 2004. 05. 12. 20:54
Szathmári István: Igekötôk elhagyása
Minden bizonnyal a rövidítésre hajlamos mai nyelvhasználat, a szótagokat és a hangokat elnyelô hadaró beszéd, valamint az általánosan terjedô igénytelenség is hozzájárul ahhoz, hogy sokan egyre inkább elhagyják az igék mellôl az igekötôket. Immár nem hallani rádióban és televízióban az összeütközik igét, csak ütközik van, ez persze annál surubben, mivel se szeri, se száma az ilyen baleseteknek. Még vizsgálják a balesetet Veszkénynél, ahol két gépkocsi ütközött hallottam valamelyik reggel az Útinform jelentésében. Aztán ezt olvastam a Magyar Nemzetben: Abban az évben 102 esetet (ti. papagájkórt) jegyeztek; számomra itt is hiányzik a fel igekötô. Egy másik alkalommal meg így szólt a mondat: ... a döntôt (versmondóversenyrôl volt szó) megyénként selejtezôk elôzik...; tehát nincs ott a meg. Még két példa: ... a díj 3000 forint, amelyet öt hónapra elôre csekken kell fizetni; nekem természetesebb lenne a befizetni. Fura véletlen, hogy életének (Áprily Lajosról van szó) két végpontja, születésének és halálozásának dátuma megegyezik... a Kassák Lajoséval...; vagyis a költô halálozás-áról és nem az elhalálozás-áról szólt a mondat. És még sorolhatnám a példákat.
Persze meg kell jegyeznem: mindegyik említett igét, illetve mondatot legfeljebb pillanatnyi furcsállás után így is megértjük. Az ige vagy a fônév maga, valamint a beszédhelyzet, a szövegkörnyezet egyértelmuvé teszi. Mégis rendszerint hiányérzetünk támad, úgy érezzük, hogy például az ütközik mellé szükséges az össze igekötô is, és így tovább.
Nem véletlenül jegyezte meg néhány évvel ezelôtt egy kiváló finn nyelvtudós, hogy a magyar nyelv akkor távolodott el igazán az egyes finnugor nyelvektôl, amikor kifejlesztette az igekötôt. Valóban, nyelvünk nagyon sokat nyert elsôsorban az igék jelentésárnyalatainak, stilisztikai lehetôségeinek a gazdagítása révén az igekötôk létrehozásával. A magyar helyesírás szabályzata 52-t sorol fel, de ott van a sor végén a stb. is.
Mivel az igekötôk helyet jelentô nyelvi alakulatokból jöttek létre gondoljunk effélékre: a szeg belemegy a fába, félreálltak az útból elsôsorban irányt jelölnek: kimegy, lehull; átvitt értelemben is: kimond, szétkürtöl valamit. Ebbôl a mondhatnánk alapfunkcióból aztán létrejött a cselekvés és történés lefolyásának legkülönbözôbb módjait, árnyalatait kifejezô számos szerepük. Utalhatnak a befejezettségre: pl. megebédel, leír; a cselekvés tartósságára: pl. elbeszél valamit; a cselekvés elkezdésére: pl. felfigyel valamire; a cselekvés eredményes vagy éppen túlzott voltára: pl. levizsgázik, ill. eltúloz; valaminek az elhibázott voltára: pl. elsózza a levest; és még sorolhatnánk a sort.
Térjünk vissza hibáztatott példáinkhoz. Az értelmezô szótár szerint az igekötô nélküli ütközik csak a valamibe vonzattal állhat, pl. A hajó sziklába ütközött, ill. a valami ütközik valamivel kifejezés csupán átvitt értelemben használatos, pl. A két megbeszélés idôpontja ütközik. Viszont 'két dolog egymásnak megy' jelentésben az összeütközik a helyénvaló. Aztán más a jegyez, és más a feljegyez. A jegyez elsôsorban szövegnek a folyamatos felírására vonatkozik, pl. Jegyezte az elôadást. A feljegyez-t viszont inkább adatok felírására mondjuk. Ezenkívül a fel mintegy hangsúlyossá is teszi az adat rögzítését. Továbbmenve az elôz csupán jármuvek esetében használatos, de a megelôz személyekre is, és az igekötô valamelyest ki is emeli a mozzanatot. A befizet szintén határozottabb a fizet-nél, a halálozás pedig csak hivatalos nyelvi szó, és efféle mondatokban használatos: Nôtt a halálozások száma.
Vigyázzunk hát igekötôink kifejezô használatára, legyünk e tekintetben is igényesek!
¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."