[Tano Cariddi]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:09

Majd ha már mi is lehülyültünk a Nyugat-Európaiak szintjére, majd akkor megnyugodhatnak a liberalisták, elérték, amit akartak...

Gondolkodásmentes ösztönlények, akik jó fogyasztók...

Szerintem a lehülyülés útjáról tegyük meg az elsõ lépést azzal, hogy megtanuljuk, hogy a nyugat-európaiakat hogyan kell helyesen leírni. A helyesírás ennyire azért nem liberális.

[*Macika*]

Idézet: Tano Cariddi - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:27

Szerintem a lehülyülés útjáról tegyük meg az elsõ lépést azzal, hogy megtanuljuk, hogy a nyugat-európaiakat hogyan kell helyesen leírni. A helyesírás ennyire azért nem liberális.

Megfogtad a lényeget. Örülök.

[Carmaged]

Kéretik a nemzeti hovatartozást és annak hatásait firtató megnyilvánulásokat mellõzni!

[Carmaged]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:09

Egyszer szeretnék egy olyan topicba írogatni, ahol nem a liberalizmus mindenek felett, gondolkodás nélkül.

Olyan topicba nehéz írogatni, hiszen a fórum lényege az ellentétes vélemények találkozása, megvitatása. Ahol konszenzus van, ott nincs mirõl írni.

[Carmaged]

Idézet: gazdi - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:07

A szavakhoz léteznek írott szabályok.

Az már másik problémát feszeget, hogy a szabályokat tartjuk-e. Azokat tartani kell, különben elmocskul a nyelv, ez igaz.

Viszont a szavak kialakulására és használatuk módjára nincsenek a szavak jelentésén kívül semmilyen iránymutatás. A jelentés változik, a használat is.

[Samott]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 16:33

Azt pedig, hogy hová vezet ez a fajta, nyers (gõz)erõvel végzett nyelvrombolás, azt nagyon jól látjuk, ha összehasonlítjuk az amerikai angolt a szigetországi angollal.

Ez egyebkent erdekes felvetes... mert ha jol tudom akkor a szigatorszagi angol valtozott az ameriakai angol meg kevesbe valtozott... igy egy szigetorszagi olyan kifeleyzeseket hallhat amerikaban ami mar reg "kiment a divatbol" a hazajaban.

Egyebkent megjegyeznem, hogy jomagamat liberalisnak tartom, es megis egy oldalon alltunk a vitaban... ami neked nem tetszik az az anarchizmus, ami nem keverendo ossze a liberalizmussal.

Samott

[Miki2]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 15:33

Más kérdés, ha nincs megfelelõ, ami egy szóval kimondható helyette, pl. médium, többes számban média.

Már hogyne lenne? Tudatipar 

[*Macika*]

Idézet: Samott - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 19:13

1. Ez egyebkent erdekes felvetes... mert ha jol tudom akkor a szigatorszagi angol valtozott az ameriakai angol meg kevesbe valtozott... igy egy szigetorszagi olyan kifeleyzeseket hallhat amerikaban ami mar reg "kiment a divatbol" a hazajaban.

2. Egyebkent megjegyeznem, hogy jomagamat liberalisnak tartom, es megis egy oldalon alltunk a vitaban... ami neked nem tetszik az az anarchizmus, ami nem keverendo ossze a liberalizmussal.

Samott

1. Bevallom én úgy tudtam, hogy a királyságbeli angol méterekkel közlebb áll Shakespeare nyelvéhez, mint az államokbeli.
Ezek szerint rosszul tudtam.

Elnézést, németes voltam világ életemben, abból van nyelvvizsgám is, az angol csak az elmúlt 12 évben ragadt rám, amióta netezek.

2. Én nem tartom magamat liberálisnak, és amit eddig tapasztaltam magukat liberálisnak valló emberek tollából, az alapján nem is szeretnék az lenni.
Aztán nagyon lehet, hogy Neked van igazad és egészen egyszerûen azt szeretném csak, hogy rend legyen. Bááár, ha mindenkinek mindent lehet, akkor abból nem rend lesz.
Ha meg korlátozunk mindenkit, akkor az meg nem liberalizmus.

A másik lehetõség, hogy halvány fogalmam sincs, mit jelent a szó...

[*Macika*]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 19:23

Már hogyne lenne? Tudatipar 

Az se rossz!

Ám tartok tõle, hogy ha hallom ezt a magyar(?) szót, akkor a Médiára gondolnék legutoljára...

[Samott]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 19:27

A másik lehetõség, hogy halvány fogalmam sincs, mit jelent a szó...

Elni es elni hagyni.

Samott

[Tano Cariddi]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:34

Megfogtad a lényeget. Örülök.

Idézet

Muszály 2., avagy bosszantó helyesírási hibák

Azt hiszem, megüti a mércét.

[Tano Cariddi]

Idézet: gazdi - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:07

A szavakhoz léteznek írott szabályok.

A helyesírásnak valóban léteznek írott szabályai, a nyelvnek nem nagyon. Leírás persze van róla.

[*Macika*]

Idézet: Samott - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 19:29

Elni es elni hagyni.

Samott

Erre gondoltam én is, csak nem sikerült összerakni a dolgot a magukat liberálisnak kiadók hozzászólásaiból.

De már tudom (mer' mon'ták), bennem van a hiba...

[Netmaster]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 14:15

Zene az (nem kell hozzá jelzõ, mert a többi az nem zene), ami évszázadok óta/múlva is megõrzi értékét, ami évszázadok múlva is tud értéket közvetíteni, élményt szerezni annak a hallgatónak, aki van olyan értelmi és érzelmi szinten, hogy meghallgassa és meghallja.

És ezt te hogyan tudod megítélni így elõre? Gyanítom, nem fogsz élni évszázadok múlva, hogy a jelenkor zenéjérõl ezt eldönthesd.

Amúgy meg úgyis ízlések és pofonok. Nem vonom kétségbe, hogy Bartók a magyar zenetörténet egyik legkiemelkedõbb alakja, számomra mégsem képes azt az élményt nyújtani, mint amit mondjuk egy Liszt darab (de van egy unokatestvérem, akinek õ is sok). Akkor most rám fogod, hogy nem vagyok olyan "értelmi és érzelmi szinten"? Akkor viszont mi van a rengeteg elfeledett, vagy ritkán játszott szerzõvel, aki bizony letette a magáét az asztalra, ám mégsem került be a fõ zenei áramlatba (olyan szerzõk, mint például Telemann vagy Boccherini, Franck, esetleg Sibelius - és õk még mindig ismertebbnek számítanak)?

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 14:45

Nem hiszem, hogy nem lehet látni, hogy ez az egész kardoskodás a helytelen szóhasználat jogáért ismét a liberalizmussal operál. Erre mennek rá az országok. Elég csak Hollandiát megnézni.

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 2:31

Közlekedem és húzódom helyett gond nélkül alkalmazod a közlekedek és húzódok formákat.

*Macika*, leszel szíves te is tenni valamit az elveidért, és nem csupán másokon számonkérni?

[*Macika*]

Idézet: Netmaster - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 22:56

És ezt te hogyan tudod megítélni így elõre? Gyanítom, nem fogsz élni évszázadok múlva, hogy a jelenkor zenéjérõl ezt eldönthesd.

Amúgy meg úgyis ízlések és pofonok. Nem vonom kétségbe, hogy Bartók a magyar zenetörténet egyik legkiemelkedõbb alakja, számomra mégsem képes azt az élményt nyújtani, mint amit mondjuk egy Liszt darab (de van egy unokatestvérem, akinek õ is sok). Akkor most rám fogod, hogy nem vagyok olyan "értelmi és érzelmi szinten"? Akkor viszont mi van a rengeteg elfeledett, vagy ritkán játszott szerzõvel, aki bizony letette a magáét az asztalra, ám mégsem került be a fõ zenei áramlatba (olyan szerzõk, mint például Telemann vagy Boccherini, Franck, esetleg Sibelius - és õk még mindig ismertebbnek számítanak)?

Nézd kisbarátom, zenemûvész vagyok, van 2 rohadt diplomám belõle, egy fõvárosi nagy szimfonikus zenekarban játszom, 1987 óta ebbõl élek, nincs nagy szükség, hogy 'elõadd magad'. Ebben az egy témában hadd én tudjam jobban, kérlek!
Jó?
Köszönöm.


Bartókról és Lisztrõl...

Örülök, hogy ismét épp csak egy csipetnyivel fordítottál kevesebb idõt, mint az szükséges lett volna ahhoz, hogy megértsd, mit akartam mondani.
Az 'értelmi és érzelmi szintet'  (Te is tudod) úgy értettem, hogy a korosztályod és a fiatalabbak 99%-a kevesebb, mint 0 percet fordítanak évente komolyzene hallgatására. Egyrészt mert rohadtul nem érdekli õket, másrészt pedig képtelenek bármit is megérteni belõle, mert nem tudnak mit kezdeni a hangok egymásutániságával, mivel nem tanították meg nekik, mit 'kell' figyelni az értékes zenén.
Az ha Te (és rokonaid) már odáig eljutottatok, hogy végighallgattok valamit, amiben nincsen szintetizátor, elektromos gitár és dobszerkó, az már egy akkora haladás, amirõl mi zenemûvészek csak álmodni tudunk.
Sajnos azonban a rúd nem nekünk áll, az operaházi események és az elkövetkezõ gazdasági megszorítások legelõször a kultúrán fognak lecsapódni, onnan fognak elvonni pénzt/lehetõséget. Ezek szerint tud még kulturálatlanabb, igénytelenebb lenni kis országunk.

De hogy a kérdésedre válaszoljak.
Rosszul tudod, mindegyik általad írt szerzõ a fõ áramba került azzal, hogy nem is egy mûvét játsszuk azóta is (Telemann esetében pl. > 300 éve). Õt egyébként elsõsorban kamarazenekarok tûzik mûsorukra, mivel barokk összeállítás kevesebb hangszeres mûvészt igényel. De mûvei hatalmas számban maradtak fent nem egy dallama 'sláger' ma is, némelyikrõl nem is tudjuk elsõre, hogy tõle származik. Ráadásul szinte minden hangszerre komponált, mai szemmel talán 'zenebohócnak' tarthatnánk, hiszen szinte minden hangszeren tudott is komoly szinten játszani, amire komponált.

Boccherini sokkal kevesebb mûvet írt, azokat is elsõsorban kamaracsoportokra (4-5 fõ, általában vonósnégyesek, amikhez 'hozzáírta' ötödiknek magát is (kiváló csellista volt)). Nagyobb létszámot követelõ mûve szinte csak pár szimfónia és 2-3 csellóverny képében maradt fent. Ennek ellenére manapság legalább 15-20 mûve folyamatosan a koncerttermek vendége.

Cézar Franck szintén rétegzenét írt, mint az megfigyelhetõ volt Boccherininél is, hiszen õ maga belga-francia orgonista volt, és mint ilyen, az impresszionizmus egyik korai, romantikus elõfutára. Ez minden mûvére rányomta a bélyegét, szimfonikus zenekarra is úgy komponált, hogy fekete-fehérben gondolkozott és az orgona hanghatásait akarta viszonthallani a hangszerekbõl. Szóló orgonamûveit a mai napig rengeteget játszák (itt is elmúltak 150 évesek a mûvek!!!), rengeteget is írt belõlük, emellett sok kamara-darabja van. Legismertebb mûve szimfóniája, a d-moll ún. orgona-szimfónia, amiben nem is elégedett meg a szimfonikus zenekari hangzással, hanem teljes értékû hangszerként beleírta az orgonát is. Kellemetlen, fárasztó darab, de akárhányszor is játszom, mindig élvezettel teszem, talán amiatt, mert életem egyik legkedvesebb hangszere az orgona. Kár, hogy eddig világszínvonalon itthon nem volt módom hallgatni, de most nyártól ez máshogyan lesz!
Június 28-án a MûPa-ban Olivier Latry-val, a ma élõ talán legnagyobb orgonamûvésszel fogunk két nagy orgonaversenyt játszani az új orgonán (ami Európában a legnagyobb jelenleg), egy Poulenc és egy Barber mûvet.
És ez a csodálatos orgona a miénk, magyaroké!!!

Sibelius teljesen más, hideg északi szerzõ, európai fülnek kicsit szokatlan hagzással. Elsõsorban szviteket és szimfonikus költeményeket írt, de írt sok dalt is, és van egy zseniális hegedûversenye, amit szintén sokszor játszunk, az is nagy kedvencem. Természetesen õ sem úszta meg a finnek nemzeti eposzát a Kalevala-t, neki is kellett valamit csinálnia belõle. Nagy siker nem lett...
Emellett viszont írt pár szimfóniát (vagy ötöt-hatot), bár nem sûrûn játszott mûvek, de nagyon jól hallgatható, világos dallamszövésûek.


Hogy hogyan tudom eldönteni, mi lesz 2-300 év múlva?

Nem tudom elképzelni, hogy Telemann mintájára 2316-ban Madonna, Elton John, Romantic vagy Tankcsapda zenére lehetne 'csápolni'.

Egészen egyszerûen, mert sokkal igénytelenebb, sokkal primitívebb 'zenék' ezek, nem az örökkévalóságnak, hanem heteknek, hónapoknak szólnak.
Nem hordoz magában egyik mai 'zene' sem olyan érzelmeket, olyan 'közléseket', olyan tartalmakat, amelyeket egy >300 éves Bach mû a mai napig is. És mindenkinek képes átadni ezt, aki meghallgatja. >300 év óta.

Valahol itt kezdõdne a kultúra, az érték.

Köszönöm, hogy elolvastál.

[Eleanor]

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 13:38

Elõfordul, de nincs többségben (sõt, az elõfordulások jelentõs hányada viccesen, szándékosan írja ly-nal a szót). Én szeretem az ly-t, nem örülnék, ha eltûnne (egyébként tudtommal betûk számûzése nem is divat a magyar nyelvben, hangoké már inkább).

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

[*Macika*]

Idézet: Eleanor - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 0:34

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

Milyen nyelven?

[KovacsUr]

Idézet: Eleanor - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 0:34

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

Nem, te?

[enzimke]

OFF
*Macika*: Én komolyan nem értelek? Mindenki tanúlt éneket, nekünk hallgatni kellett komoly zenét, de ezt komolyan elmesélhetnéd, hogy hogy lehet megszerettetni olyanokkal akinek nem tetszik.

És én semmivel nem érzem kevesebbnek magam azokhoz képest akik szeretik a komoly zenét.
/OFF

Akkor élni kellene hagyni amit a sokaság megalkotott

[*Macika*]

Idézet: enzimke - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 10:48

OFF
*Macika*: Én komolyan nem értelek? Mindenki tanúlt éneket, nekünk hallgatni kellett komoly zenét, de ezt komolyan elmesélhetnéd, hogy hogy lehet megszerettetni olyanokkal akinek nem tetszik.

És én semmivel nem érzem kevesebbnek magam azokhoz képest akik szeretik a komoly zenét.
/OFF

Akkor élni kellene hagyni amit a sokaság megalkotott

OFF
Nehéz ebbe belemenni, lassan már nemcsak a zeneoktatást iktatják ki HIVATALOSAN is az iskolákból, hanem egyáltalán a tanítást is. Mára (90%-ban) azok maradtak csak meg tanárnak, akik SEHOVÁ sem jók máshová.
Ez nagyon nagy szívfájdalmam (az elsõ diplomám zenepedagógusi). Az elmúlt 20 évben a diplomás pedagógusok közül szinte mindenki talál magának 2-3x-os fizetést nyújtó állást, a gyermekeinket, a felnövekvõ nemzedéket pedig olyan félresikerült, pályára alkalmatlanok tanítják/-ották, akik nem (voltak) képesek ellátni feladatukat.
Egy teljesen idegen ZENÉT (csupa nagybetûvel) megszerettetni a gyerekekkel komoly képesség kell. Amit egy szóval nagyjából úgy lehet mondani, hogy 'jó tanár'. A jó tanár tudja, hogyan lehet megszerettetni egy Bartók-darabot, hogyan lehet röhögés nélkül megtanítani/megszerettetni egy szomorú elbeszélést és még sorolhatnám. Manapság nem képesek erre a tanárok.

Ez van sajnos. Az én ált. isk. gyerekkoromban (1972-80) még nem léteztek újgazdag csemeték, nem volt sikk a hülyeség, a jó tanulók még példaképnek számítottak és nem lúzernek.

Sokminden változott azóta. Sokminden jó irányba. Ezért fáj nagyon az, ami rossz irányba megy és még mindig nem eszméltek rá...

Szerencsére a mai fiatal korosztály egy része még eljut odáig, hogy érett fejjel elkezd érdeklõdni az igazi értékek után mindenben.

A jövõt azonban nem látom derûsen.

Persze, ez nem az én feladatom.
ON