[Piftuka]

idézet:

---

Ezt írta Erõs Pista:
Szerintem teljesen mindegy, hogy valaki milyen irányzatot képvisel. Ha azt elég magas szinten ûzi, akkor VAN esélye a másik ellen. Nincs ilyen, hogy legjobb stílus.[/quote]

Ezzel azért csak félig értek egyet. Nyilván értelmetlen kijelenteni, hogy a képzett aikido mestert nem tudja legyõzni egy hasonlóan képzett sotokan mester, de...


Azért jelentõs különbségek vannak a harcmûvészetek között. A shaolin kung-fu magas szintû mûvelõinek kezében gyakorlatilag bármilyen tárgy hatékony fegyver lehet (hiszen náluk alapvetõ gyakorlatilag az összes ismert harcmûvészeti fegyverrel való gyakorlás), amely segítségével távol tud tartani bárkit, míg más harcmûvészet kizárólag a testre összpontosít.

Mondjuk ez csak kiragadott példa volt, de számomra a legvonzóbb a Shaolin kung-fu.
Sajnos talán ehhez kell a legnagyobb elhivatottság, hiszen ez egy olyan harcmûvészet, ami talán a legtöbb gyakorlást igényli (az aikido mellett) ahhoz, hogy valaki magas fokon mûvelje.
Bár nem csak olyanok ûzik, akik kisgyerek korukban kezdték, de ezek mind olyan emberek, akik a világi életüket hátrahagyva bevonulnak a kolostorba és onnan kezdve gyakorlatilag egész életüket ennek szentelik.
A Shaolin kung-fu esetében nincsen olyan, hogy valaki munka/tanulás mellett a saját maga által generált szabaidejében "lejár az edzõterembe" magát képezni.

[Piftuka]

idézet:

---

Ezt írta Jim DiGriz:


Ennek az ismerete nálunk az elsõ vizsga része. A harcos egyéb alapelveivel együtt. Az ilyen dolgokat nem szokták tudni a kemporol... [/quote]

Hááát... Speciel én sem gondoltam volna, hogy ez az alapelv a Kempo egyik alapelve.
Most õszinte leszek (Jim, kéretik nem megsértõdni).

Én láttam filmet a mesterrõl.
Õ az, aki külföldön nõtt fel és agyvérzést is kapott (edzett testének köszönhetõen nem teljesen béna) ?
A nyilatkozata alapján ettõl a fenti gondolattól merõben elrugaszkodott embernek tûnt.
Elmesélet, hogy az egyik versenyen az ellenfele olyan port szórt a szemébe, amitõl majdnem megvakult.
Sikerrel, hosszú idõ után felgyógyult, majd kihívta és nyomorékká verte az illetõt.
Ez az egyik, ami a kempo-ról eszembe jut.

A másik az, hogy bezáratták a fehérvári kempo klubot.
Mégpedig azért, mert az ott "képzett" tizenéves galeri tartotta rettegésben a várost. Jellemzõen a disco-kat, fiatalok szórakozóhelyeit; egy sárcot nyomorékká is vertek állítólag, egy gerincre mért rúgással (ez akár "urban lengends" lehet persze). Az viszont biztos és nem legenda, hogy zokszó nélkül ronggyávertek bárkit, aki az útjukba került. Köztük az egyik - egy padon ittasan szendergõ- egyik jámbor osztálytársamat is.

Láttam filmet is edzésekrõl és onnan tudom, hogy számos kifejezetten gyilkolásra kifejlesztett támadási figura is része ennek a harcmûvészetnek (például a gége, torok kitépése).

Hát mindezek alapján nekem nem az általad említett "dicsõ" szellemiség jut eszembe errõl a "sportról".

[Piftuka]

idézet:

---

Ezt írta special:
A szamurájok egyik fõ szabálya: ha harcba bocsátkozol, akkor mindenkit meg kell ölni.[/quote]

De tudtommal az aikido éppen az õsi szamuráj harcmûvészetre épül. Az õsi szamuráj kultúra egészen különleges. Az a szellemiség még a barbár, sötét, középkori Európában sem volt meg, hogy egy nemes büntetés nélkül bárkinek a fejét vehette, ha nem hajolt meg idõben.
Érdekes, hogy ennek ellenére a fenti "vonás" kiveszett ebbõl a harcmûvészetbõl.
Bár tudtommal a kardkirántás mûvészetét és a harcot szamurájkarddal még most is oktatják.

[special]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:


De tudtommal az aikido éppen az õsi szamuráj harcmûvészetre épül. [/quote]

Éppen ezért nem harcolnak, hanem gyakorolnak edzésen, ezért van edzõtárs, és nem ellenség. Ugyanezért szent dolog a katana is, azonkívül, hogy a harcos része. Van egy olyan szamuráj mondás is, hogy ha egy kard elõkerül a hüvelybõl, ott valaki meghal...a kardnak a hüvelyben a helye, nem pedig villongó idióta hülye gyerekek kezében.

[special]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:


Az a szellemiség még a barbár, sötét, középkori Európában sem volt meg, hogy egy nemes büntetés nélkül bárkinek a fejét vehette, ha nem hajolt meg idõben.
Érdekes, hogy ennek ellenére a fenti "vonás" kiveszett ebbõl a harcmûvészetbõl.
Bár tudtommal a kardkirántás mûvészetét és a harcot szamurájkarddal még most is oktatják.[/quote]

A szellemiség megmaradt, ez megfigyelhetõ a jelenlegi japán munkaerõ viselkedésében (ez a vonás korunkban egyre halványul, több ok miatt is), és megmaradt a harcmûvészeteket tanulók körében is. Szolgálandó nemes nélkül a szamuráj-erkölcsök mélységes tisztelete és gyakorlása maradt meg, természetesen nem rugalmatlanul. Itt inkább szemlélet és viselkedésbeli jellemzõkrõl van szó, nem leírt és betûre pontosan betartott törvényekrõl.

A kardforgatást pedig oktatják, csak nem mindenkinek. Kardot akkor kap egy tanítvány, ha biztos kézzel meg tudja állítani a botot valakinek a fejétõl néhány centire. A kardhoz méltónak kell lenni, feltehtõleg ez összefüggésben van halálos voltával.

[ 2003. december 12.: special szerkesztette a hozzászólást ]

[Tomszakármennyi]

idézet:

---

Ezt írta keselyuu:

TEHÁT: az nem árt ha megtanul valaki valamilyen harcmûvészetet, mert jól jöhet, de szerintem ha az utcán valaki megtámad, nem fogsz nekiállni az összes kick-box tudásodat latba vetve harcolni, hanem van 3 sanszod. Megütöd/megrúgod ahogy tudod, odaadod a pénzedet, kb 1-1.5 m távolságról fegyvert rántasz és lõsz.
Csak gondolj bele, hogy mit tennél leginkább ha valaki/valakik késsel támadnak rád....szinte biztos vagyok benne hogy nem mennél oda küzdeni...márcsak azért sem mert sehol nem készítenek föl arra hogy ilyen esetben mit tegyél. Az edzéseken lassított mozdulatokkal gyakorlod, hogy egy CSAPATTÁRSAD rádtámad, és te hárítod. De a valós helyzetben nem csapattárs támad rád, és õt nem kötik szabályok, mint téged.

[/quote]

Ezért kell olyan harmûvészetre járni ami nem önvédelemre hanem támadásra tanít! Nem vagyok egy olyan ember akire ha ránéznek az utcán egybõl üt, de két év Muay Thai Box után már jó párszor megtudtam védeni magam! És ilyen esetekben nagyon jól jönnek a reflexek és az unalomig begyakorolt ütések és rúgások!

Persze ha már 3-4 jönnek én is inkább futok!

[ 2003. december 12.: Tomszakármennyi szerkesztette a hozzászólást ]

[Piftuka]

Engem is érdekel a történelemnek az a része, amely a szamuráj kultúrával foglalkozik. A szamurájnak valóban a kard volt mindene. Egy szamuráj harcos eggyé vált a kardjával és azt életében nem vehette el tõle senki.

Gyakorlati szempontból közelítve azért olyan tökéletes fegyver, mert nagy becsben tartották, így csak a legnagyobb mesterek készíthettek szamurájkardot (a hüvely készítése is külön mûvészet); ez a mai napig így van.

Egyik iskolatársam az iaido-t mûveli. Hasonlít az aikido-ra, de kizárólag az õsi japán kardmûvészet gyakorlására épül.
Õ is mesélte, hogy nagyon nagy fegyelemmel vilsetetnek a fegyveres harcban. Érdekesség, hogy éles fegyverrel harcolnak, de csak azok, akik már elérték azt a szintet gyakorlókarddal, hogy nem sebesítenek meg senkit véletlenül.

Az aikido egyébként nekem nagyon szimpatikus régóta.
Ha valaki komolyan gondolja, akkor elkezdheti a vele való foglalkozást ennyi idõsen is ?

[Etele]

Csak hogy én is ideböfögjek valamit. Lehet hogy pár embernek nem fog tetszeni amit írok...

Én pl. az aikido-t kedvelem, mert szép dolgokat tud csinálni egy mester, aki már jópár éve gyakorolja a technikákat.
De még egy mester sem nagyon tudja, hogy mennyit ér szemtõl szembeni harcban a való életben, éles szituációban (hacsak nem akadt már össze valakivel utcán ). Ugyanis az aikido nem versenysport.

És itt jön be az én (globális) véleményem: az a harcmûvészet, amely nem minõsül versenysportnak a való életben semmit nem ér, bár lehet nagyon esztétikus a mozgáskultúrája, szimpatikus a szellemisége, és hobbinak kiváló...

Mert hogyan lehet eldönteni, hogy mely a "leghatékonyabb" harcmûvészet??? Csakis versenyen, "éles körülmények között" (és itt kifejezetten a full contactra gondolok). Minden egyéb dolog duma. Lehet szép, lehet jó, lehet tetszetõs, de csak duma.

És pontosan ezért csodálkozom, hogy az ökölvívást nem említette senki. Ha valaki csak annyit akar elérni, hogy megvédje magát, a lehetõ leggyorsabb, legeffektívebb út a boksz. Sokkal rövidebb idõ alatt lehet belõle profitálni. Az már más kérdés, hogy 2 haladó emberke (boksz VS (versenysport) harcmûvészet) között mi lenne a végeredmény...

Ha valaki csak azért mûvelne valami harcmûvészeti ágat, hogy mozogjon egy kicsit, annak nem szólt a fenti kis szösszenet.

[tolvaly]

Ezt írta Tomszakármennyi:

"Ezért kell olyan harmûvészetre járni ami nem önvédelemre hanem támadásra tanít!"

"Persze ha már 3-4 jönnek én is inkább futok! :D"

Így igaz . Bár a második esetben élesben lehetne gyakorolni
a több ember elleni küzdelmet .

[special]

Érthetetlen, hogy mi a jó a támadó technikákban. Megelõzõ csapás? Ez nagyon, nagyon veszélyes dolog...és hogy nem ér semmit még egy aikido mester tudása sem éles helyzetben? Komolytalan...az aikido valóba nem verseny sport, mégpedig azért, mert ellentmond a szellemiségével és mert túlságosan kegyetlen lenne. Nem hiszem, hogy bárki szívesen kiállna, amikor a tét az, hogy ki töri el elõbb a másik valamelyik csontját.

[ 2003. december 12.: special szerkesztette a hozzászólást ]

[Etele]

idézet:

---

Ezt írta special:
...és hogy nem ér semmit még egy aikido mester tudása sem éles helyzetben? Komolytalan...[/quote]

Honnan tudod, hogy valami mûködik-e vagy sem, ha soha nem próbálták még ki????????????

[Jim DiGriz]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:


Hááát... Speciel én sem gondoltam volna, hogy ez az alapelv a Kempo egyik alapelve.
Most õszinte leszek (Jim, kéretik nem megsértõdni).

Én láttam filmet a mesterrõl.
Õ az, aki külföldön nõtt fel és agyvérzést is kapott (edzett testének köszönhetõen nem teljesen béna) ?
A nyilatkozata alapján ettõl a fenti gondolattól merõben elrugaszkodott embernek tûnt.
Elmesélet, hogy az egyik versenyen az ellenfele olyan port szórt a szemébe, amitõl majdnem megvakult.
Sikerrel, hosszú idõ után felgyógyult, majd kihívta és nyomorékká verte az illetõt.
Ez az egyik, ami a kempo-ról eszembe jut.

A másik az, hogy bezáratták a fehérvári kempo klubot.
Mégpedig azért, mert az ott "képzett" tizenéves galeri tartotta rettegésben a várost. Jellemzõen a disco-kat, fiatalok szórakozóhelyeit; egy sárcot nyomorékká is vertek állítólag, egy gerincre mért rúgással (ez akár "urban lengends" lehet persze). Az viszont biztos és nem legenda, hogy zokszó nélkül ronggyávertek bárkit, aki az útjukba került. Köztük az egyik - egy padon ittasan szendergõ- egyik jámbor osztálytársamat is.

Láttam filmet is edzésekrõl és onnan tudom, hogy számos kifejezetten gyilkolásra kifejlesztett támadási figura is része ennek a harcmûvészetnek (például a gége, torok kitépése).

Hát mindezek alapján nekem nem az általad említett "dicsõ" szellemiség jut eszembe errõl a "sportról". [/quote]

Nem sértõdöm meg, mivel rólam egy szót sem említettél .

Van különbség kempon képzett emberek és kemposok közt. Akiket te mondtál, azok maximum az elsõ kategóriába férnek bele. Ilyeneket a mestereknek nem lenne szabad megtûrniük a dojoban. Sajnos vannak 'renegát' mesterek, akik csak a kempo erõszakos oldalát látták meg és adták tovább (ne tagadjuk, hangsúlyos egy vonal ). Tudtommal aki elindította az 'utcai harcos' bajnokságokat, szintén 'kitagadott' kempos. Mint minden fegyverrel, ezzel is könnyû visszaélni.

Imre bácsi: nos, ezt a történetet nem ismertem róla, de (és itt most lehet, hogy borzalmas mûveletlenséget illetve embertelenséget árulok el) egy harcosi etikai kódexbe a bosszú fogalma belefér. És belefér az a 'mese' (nem tudom, mennyire igaz, mennyire példabeszéd), ami szintén az egyik meghatározója a kempos kultúrának: amikor egy mester megkérdezte Nagymesterünket, hogy mi a kempo legerõsebb fogása, õ azt mondta neki, hogy feküdjön a földre. Miután lefeküdt, odalépett hozzá, nyújtotta a kezét, és annyit mondott: 'Hadd segítselek fel'.

Gyilkos technikák: nem hiszem, hogy ez az egyetlen olyan ágazat, ahol ilyesmit láthatsz...de azt tudom, hogy mire odáig jutsz a képzésben, hogy ilyesmiket elkezdj tanulni (önvédelmi technikák, amúgy), addig ki kell hogy fejlõdjön a harcosi gondolkodásmód, ami viszont meggátol abban, hogy bemutatón kívül ezeket hasznosítsd.

Sajnálom, hogy csak negatívumok ragadtak meg benned errõl a harcmûvészetrõl. Hidd el, a tradícionális ágak erkölcsi tartása megvan benne, de amíg emberek mûvelik, mindig lesznek 'vadhajtásai'. Talán egy új fajjal kellene próbálkozni az alapoktól...

(Na és remélem, hogy nem írtam sok értelmetlenséget, ilyen kis ablakban nem szeretek ekkora hozzászólásokat fogalmazni )

[Jim DiGriz]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:
Engem is érdekel a történelemnek az a része, amely a szamuráj kultúrával foglalkozik. A szamurájnak valóban a kard volt mindene. Egy szamuráj harcos eggyé vált a kardjával és azt életében nem vehette el tõle senki.

Gyakorlati szempontból közelítve azért olyan tökéletes fegyver, mert nagy becsben tartották, így csak a legnagyobb mesterek készíthettek szamurájkardot (a hüvely készítése is külön mûvészet); ez a mai napig így van.

Egyik iskolatársam az iaido-t mûveli. Hasonlít az aikido-ra, de kizárólag az õsi japán kardmûvészet gyakorlására épül.
Õ is mesélte, hogy nagyon nagy fegyelemmel vilsetetnek a fegyveres harcban. Érdekesség, hogy éles fegyverrel harcolnak, de csak azok, akik már elérték azt a szintet gyakorlókarddal, hogy nem sebesítenek meg senkit véletlenül.

Az aikido egyébként nekem nagyon szimpatikus régóta.
Ha valaki komolyan gondolja, akkor elkezdheti a vele való foglalkozást ennyi idõsen is ?[/quote]

Még egy kis adalék: formagyakorlat szinten bokennel is megtanulunk bánni. Imádom a kardot, mint fegyvert és mint jelképet (nem fallikus értelemben ). Nem küzdünk vele, mert annak az elsajátítása ugyebár tényleg saját ág, és különlegesebb védõfelszerelést igényelne...de a szamuráj-szellemiség (és a harcosszellemiség) alapjainak elsajátításában fontos szerepe van.

[Limonade Joe]

Karate(2féle stílus), aikido, iai-do, dzso-do. Ezekkel foglalkoztam. Konzekvenciák:
A karate jó, de egy profi ökölvívó ellen semmit nem ér, mert sokkal hatékonyabban és gyorsabban üt. Annyira meg van jó reflexe, hogy a viszonylag lassú rugás elõl ellépjen.
Aikido: Nagyon szép és hatásos, de: Az elsõ edzésen lebaltázott az edzõ, mert amikor azt mondta, hogy üssek, ütöttem egy egyenes, gyors tzukit, és rögtön jött is vissza a kezem. Nem volt ideje, hogy megfogja és megcsinálja a technikát. Csak a belga lengõket szerették.
Konkluzió:Nagyon sokat kell gyakorolni-életszerûen, hogy hatékony legyen.
Fegyveres harcmûvészet: A második karate edzõm mondta (5 dan), hogy ha valaki meg akarja védeni megát, hordjon egy 9 mm-est.
Egy csomó dologra viszont mindegyik jó (ha megfelelõ edzõ oktat):
Önfegyelem, kitartás, mozgáskoordináció, szellemi teljesítmény fokozása, fizikai erõnlét.
Vakarimaszuka?

[Drummaster]

Néhány évig tanultam Mi Tsung I Pai-t, de edzésen kívül soha nem volt verekedésem (pofon is csak 1-2), pedig lehetõség lett volna rá éppenséggel. Szerintem van a küzdõsport és a harcmûvészet. A közdõsportok kevésbé táplálkoznak a tradicionális szellemi tanításokból, melyek ma ugyanúgy megállják a helyüket, mint 500 évvel ezelõtt. Persze, lehet combot szétrúgni, orrot betörni, sípcsontot törni, stb, de minek? A harcmûvészet kisebb arányban szól az erõszakról, mint a lelki, szellemi fejlõdésrõl. Van az a bizonyos alapszabály, hogy inkább lebeszélni, mint ellökni, inkább ellökni, mint megütni, inkább megütni, mint megsebezni, inkább megsebezni, mint megölni, inkább megölni, mint hogy minket öljenek meg. Egy képzett harcmûvész már az elsõ "inkább"-ot tudja érvényesíteni, szinte mindíg. Nem harcmûvész az, aki kérkedik magával, aki nem igyekszik kerülni a konfliktusokat...és aki nem iszik sört. (Szeva Jim! )
Összegezve: Tisztelem becsülöm mind a közdõsportok mûvelõit, mind a harcmûvészeket, de megvetem azokat, akik visszaélnek a "tudományukkal", bármely csoprtba tertozónak hiszik magukat.

[Limonade Joe]

idézet:

---

Ezt írta Drummaster:
...... Nem harcmûvész az, aki kérkedik magával, aki nem igyekszik kerülni a konfliktusokat...és aki nem iszik sört. (Szeva Jim! )
[/quote]
Nincs nagyobb dicsõség, mint leküzdeni néhány korsó sört! (Pláne, ha valaki nem szereti )
Az összegzésed viszont telitalálat!

[ 2003. december 12.: Limonade Joe szerkesztette a hozzászólást ]

[Etele]

idézet:

---

Ezt írta Limonade Joe:
Karate(2féle stílus), aikido, iai-do, dzso-do. Ezekkel foglalkoztam. Konzekvenciák:
A karate jó, de egy profi ökölvívó ellen semmit nem ér, mert sokkal hatékonyabban és gyorsabban üt. Annyira meg van jó reflexe, hogy a viszonylag lassú rugás elõl ellépjen.
Aikido: Nagyon szép és hatásos, de: Az elsõ edzésen lebaltázott az edzõ, mert amikor azt mondta, hogy üssek, ütöttem egy egyenes, gyors tzukit, és rögtön jött is vissza a kezem. Nem volt ideje, hogy megfogja és megcsinálja a technikát. Csak a belga lengõket szerették.
Konkluzió:Nagyon sokat kell gyakorolni-életszerûen, hogy hatékony legyen.
Fegyveres harcmûvészet: A második karate edzõm mondta (5 dan), hogy ha valaki meg akarja védeni megát, hordjon egy 9 mm-est.
Egy csomó dologra viszont mindegyik jó (ha megfelelõ edzõ oktat):
Önfegyelem, kitartás, mozgáskoordináció, szellemi teljesítmény fokozása, fizikai erõnlét.
Vakarimaszuka?[/quote]

Hai. Vakarimaszen.

/Remélem jól írtam. /

[Sniper]

idézet:

---

Ezt írta Tomszakármennyi:
...de két év Muay Thai Box után...[/quote]

Vegre valaki, aki Thai box-ban jartas Kerdes: mennyire kemenyek kezdetben az edzesek, mennyire szamit a kondicio? (a tobbiek mar unjak mert 100x kiveseztem, de neked roviden hogy ertsd a kerdes lenyeget: 183cm/63kg vagyok... eshat ezzel a sportal (vale tudo) szeretnem magam kicsit feljebb tornazni... nem tudom, hogy osszetornenek-e rogton a legelejen )

[Limonade Joe]

idézet:

---

Ezt írta Sniper:


Vegre valaki, aki Thai box-ban jartas Kerdes: mennyire kemenyek kezdetben az edzesek, mennyire szamit a kondicio? (a tobbiek mar unjak mert 100x kiveseztem, de neked roviden hogy ertsd a kerdes lenyeget: 183cm/63kg vagyok... eshat ezzel a sportal (vale tudo) szeretnem magam kicsit feljebb tornazni... nem tudom, hogy osszetornenek-e rogton a legelejen )[/quote]
Ha egy kicsit föl akarod nyomni a súlyodat akkor sör-pizza csokoládé
Félretéve a tréfát. Mielõtt elmész egy edzésre, egy hónapot töltsél el egy kis futással, fekvõtámasszal, hasizommal, gugolással és nyújtással. Napi 30 percrõl menj fel 60-ra. Lehet egy kis súlyzóval (max 2kg) is dolgozni. Emlékszem, hogy amikor az elsõ karate edzés után hazamentem, azt hittem hogy szétszakadok. Pedig elõtte heti öt edzés (+ meccs) kézilabda megvolt. Sz'al nem 0-ról indultam.

[Jim DiGriz]

idézet:

---

Ezt írta Drummaster:
Néhány évig tanultam Mi Tsung I Pai-t, de edzésen kívül soha nem volt verekedésem (pofon is csak 1-2), pedig lehetõség lett volna rá éppenséggel. Szerintem van a küzdõsport és a harcmûvészet. A közdõsportok kevésbé táplálkoznak a tradicionális szellemi tanításokból, melyek ma ugyanúgy megállják a helyüket, mint 500 évvel ezelõtt. Persze, lehet combot szétrúgni, orrot betörni, sípcsontot törni, stb, de minek? A harcmûvészet kisebb arányban szól az erõszakról, mint a lelki, szellemi fejlõdésrõl. Van az a bizonyos alapszabály, hogy inkább lebeszélni, mint ellökni, inkább ellökni, mint megütni, inkább megütni, mint megsebezni, inkább megsebezni, mint megölni, inkább megölni, mint hogy minket öljenek meg. Egy képzett harcmûvész már az elsõ "inkább"-ot tudja érvényesíteni, szinte mindíg. Nem harcmûvész az, aki kérkedik magával, aki nem igyekszik kerülni a konfliktusokat...és aki nem iszik sört. (Szeva Jim! )
Összegezve: Tisztelem becsülöm mind a közdõsportok mûvelõit, mind a harcmûvészeket, de megvetem azokat, akik visszaélnek a "tudományukkal", bármely csoprtba tertozónak hiszik magukat.[/quote]

Szeva! Már vártalak, senpai .