[Carmaged]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 12:52

A dráguló energiának bizony volt jótékony hatása is: elõtérbe állította a racionális felhasználást és az energiatakarékos megoldásokat.
Errõl (is) az erõs valuta áldásos hatása jut eszembe, mert költséghatékony elõállításra kényszeríti a gazdaság szereplõit. 

Nem. Az erõs valuta valamennyire véd az importenergia árai ellen, ezért kevésbé ösztönöz fejlesztésre, mint a gyenge...

[Carmaged]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 12:57

Errõl mesélhetnél bõvebben, mert ehhez tök hülye vagyok.
Mi az a PPP?

No offense, de ha ezzel kezded, és nem a csipõbõl vitatkozással, nem lett volna itt ez a szép kis anyázás...

Bocsánat, pongyolán fogalmaztam, a pontos megfogalmazás ki fog ebbõl derülni (remélem):

Létezik az egységes ár elve. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen versenyzõ piacok esetén, amennyiben sem szállítási költségek, sem kereskedelmi korlátozások nincsenek, a különbözõ országban eladott azonos javak ára kiegyenlítõdik. Ez szép és jó, de szállítási költségek mindig vannak (a korlátozásokba ne menjünk bele, az EU felé relatíve kevés van), viszont azokra kisebb-nagyobb közelítéssel azt mondhatjuk, hogy közel egyenlõek. Tehát ez letudva.
A PPP a Purchase Power Parity rövidítése. A vásárlóerõ-paritás elmélete azt mondja, hogy két ország valutája közötti árfolyam egyenlõ a két ország árszínvonalának arányával. A PPP-n számolt árszínvonal jelentése tulajdonképpen a PPP-hez számított árszínvonal, csak ez így honosodott meg a szakirodalomban, ne kérdezd, miért.
Namost a "relatív árfolyam" kifejezés nem a meghonosodott változat, inkább a "reálárfolyam" az, de ugyanazt jelentik. A HUF/EUR reálárfolyam jelentése tehát képletszerûen még egyszer: (nominális árfolyam HUF/EUR-ban)*(EU árszínvonal EUR-ban)/(Mo. árszínvonal HUF-ban).

Itt jön a mondandóm lényege: amirõl eddig beszéltem, az az abszolút PPP. Ez magában foglal egy elméletet, amit relatív PPP-nek hívnak. Eszerint két ország valutája közti árfolyam százalékos változása elég jó közelítéssel egyenlõ az inflációs ráták különbségével.

Ezért van az, hogy a 2002-es 236HUF/EUR gyengébb, mint a mostani 247-es. Ugyanis az elmúlt két évre (alábecsülve) legalább három százalék volt minden évben az infláció különbsége Mo. és az euróövezet között, ami (1,03)^2=1,069-szeres változás. Ezt megszorozva 235-tel 250,3 jön ki.

Amit leírtam, az csupán elméleti fejtegetés, viszont ezek megértése nélkül nem lehet átlátni a rendszert. Pl. hozzá kell venni, hogy a jegybanki alapkamat is változott, a gazdasági környezet is, sõt a gazdaságpolitika is. Más a külföldi befektetõk hozzáállása a gazdaságirányításhoz (mind a fiskálishoz, mind a monetárishoz) és egészen egyszerûen más növekedési pályán van a gazdaság, másképpen fejlõdünk most az EU-hoz képest, mint 2002-ben.

Viszont 1998-ban 255 volt a HUF/EUR árfolyam, hol vagyunk már attól?

Szerkesztette: Carmaged 2005. 01. 11. 13:51 -kor

[special]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 12:57

Errõl mesélhetnél bõvebben, mert ehhez tök hülye vagyok.
Mi az a PPP?

Purchasing Power Parity -- vásárlóerõ paritás, vásárlóerõ

Az adott ország GDP-jébõl származtatott mutatószám, mely figyelembe veszi az ország fogyasztási szerkezetét és árszínvonalát. Ezért a drága belföldi szolgáltatásokat fogyasztó Japán PPP-je pl. alacsonyabb a GDP-nél jóval, míg hazánké magasabb, jóval. Sok helyen összekeverik a kettõt, köztük én is, figyelmetlenségbõl, annak ellenére, hogy jól elhatárolható fogalmak. A PPP korrektebb összehasonlítást biztosít az egyes országok között.

u.i: Carmageddel egyszerre postoltunk

Szerkesztette: special 2005. 01. 11. 13:58 -kor

[Carmaged]

Idézet: special - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 13:56

Purchasing Power Parity -- vásárlóerõ paritás, vásárlóerõ

Az adott ország GDP-jébõl származtatott mutatószám, mely figyelembe veszi az ország fogyasztási szerkezetét és árszínvonalát. Ezért a drága belföldi szolgáltatásokat fogyasztó Japán PPP-je pl. alacsonyabb a GDP-nél jóval, míg hazánké magasabb, jóval. Sok helyen összekeverik a kettõt, köztük én is, figyelmetlenségbõl, annak ellenére, hogy jól elhatárolható fogalmak. A PPP korrektebb összehasonlítást biztosít az egyes országok között.

u.i: Carmageddel egyszerre postoltunk

Amirõl te beszélsz, az a PPP-n számított vásárlóerõ, nemdebár? Az már egy továbblépés.

[special]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 14:02

Amirõl te beszélsz, az a PPP-n számított vásárlóerõ, nemdebár? Az már egy továbblépés.

Hát nem tudom, az kicsit soknak tûnik a jóból. Utánanézek.

[Carmaged]

Idézet: special - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 14:06

Hát nem tudom, az kicsit soknak tûnik a jóból. Utánanézek.

Tedd azt. Én már megtettem.

Egyébként pedig: üdvözlet a topicban! (Mit végzel/végeztél, hogy tájékozott vagy?)

[special]

Naszóval igazad van. Az a PPP-alapú GDP számítás, az egyszerûsítve egyes szövegkörnyezetben PPP, vagy vásárlóerõ. Pongyolaság.

Szerkesztette: special 2005. 01. 11. 14:16 -kor

[Vajonész]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 11:47

Mennyit olvastál vissza?

Az árfolyam nem relatív vagy abszolút fogalom. Maga az "árfolyam" megnevezés pontatlan, de ha ezt használjuk, akkor általában az abszolút árfolyamot értjük rajta. Pl. 250HUF/EUR.

A relatív árfolyam pedig az abszolút árfolyam szorozva a két ország relatív PPP-n számolt árszínvonalának hányadosával.

Amiért jöttem a topicba, az ez.

Csak 12 oldalt.

A 250 HUF/EUR - mint minden árfolyam relatív.
De már megértettem, nem akarok kötekedni.
Inkább a reál és nominális szavak használatát javaslom.

[Vajonész]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 12:43

Namost a "relatív árfolyam" kifejezés nem a meghonosodott változat, inkább a "reálárfolyam" az, de ugyanazt jelentik. A HUF/EUR reálárfolyam jelentése tehát képletszerûen még egyszer: (nominális árfolyam HUF/EUR-ban)*(EU árszínvonal EUR-ban)/(Mo. árszínvonal HUF-ban).

Szerkesztette: Vajonész 2005. 01. 11. 14:52 -kor

[SFIJ]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 12:47

Amiért jöttem a topicba, az ez.

Csak a devizaadossagainkon egy velautaleertekeles nem segit..

[Carmaged]

Idézet: Vajonész - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 14:42

Csak 12 oldalt.

A 250 HUF/EUR - mint minden árfolyam relatív.
De már megértettem, nem akarok kötekedni.
Inkább a reál és nominális szavak használatát javaslom.

Többet kellett volna, azt hiszem, valahol 7 vagy 11 körül volt egy nagyobb (élvezetes!) vita, ott ez is le volt írva.

Biztos?

Az "árfolyam" így, magában leírva, nem szakkönyvben/folyóiratban nominált jelent.

[Carmaged]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:02

Csak a devizaadossagainkon egy velautaleertekeles nem segit..

...amik viszont az államadósságnak mindössze durván negyedét teszik ki. De leértékelni még mindig nem akar senki.

[Miki2]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:04

...amik viszont az államadósságnak mindössze durván negyedét teszik ki. De leértékelni még mindig nem akar senki.

Csak kamatot csökkenteni 
Egyébként lehet, hogy alacsonyabb kamattal is stabil maradna a forint.

[Carmaged]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:10

Csak kamatot csökkenteni 
Egyébként lehet, hogy alacsonyabb kamattal is stabil maradna a forint.

Nem ugyanaz.

Írtam visszább azt is, hogy a jegybanknak magán az effektív tevékenységen kívül van egy szándék-funkciója is: ha nyilatkozik ezt-azt a jegybankelnök és azt megtámogatja néhány cselekedettel úgy, hogy az hiteles is legyen (persze elõtte is annak kell lenni), akkor jóval nagyobb hatást tud elérni, mintha csak csinálna valamit.

99%, hogy ha a jegybank elnöke azt nyilatkozná valamikor, hogy a jegybank jónak látná a forint x %-os gyengülését, másnap gyengülne a forint. Nem egy példa volt már rá, lásd mexikói válságok.

[Miki2]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:04

...amik viszont az államadósságnak mindössze durván negyedét teszik ki. De leértékelni még mindig nem akar senki.

Na jó, de a nem devizaadósságot képezõ államkötvények is javarészt külföldi kézben vannak. Az meg nem lenne oké, ha egyszerre mindenki visszaváltaná (vagy eladná)

[Miki2]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:14

Nem ugyanaz.

Írtam visszább azt is, hogy a jegybanknak magán az effektív tevékenységen kívül van egy szándék-funkciója is: ha nyilatkozik ezt-azt a jegybankelnök és azt megtámogatja néhány cselekedettel úgy, hogy az hiteles is legyen (persze elõtte is annak kell lenni), akkor jóval nagyobb hatást tud elérni, mintha csak csinálna valamit.

99%, hogy ha a jegybank elnöke azt nyilatkozná valamikor, hogy a jegybank jónak látná a forint x %-os gyengülését, másnap gyengülne a forint. Nem egy példa volt már rá, lásd mexikói válságok.

A verbális intervenciók csak akkor lehetnek hatásosak, ha stabilak a mutatók.
Ha stabilak, akkor beszélhet össze-vissza az mnb elnök meg a kormány, a befektetõk legfeljebb megmosolyogják õket (de nem kezdenek el kapkodni)

[SFIJ]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 13:11

Nem. Az erõs valuta valamennyire véd az importenergia árai ellen, ezért kevésbé ösztönöz fejlesztésre, mint a gyenge...

A gyenge valuta milyen szempontbol osztonoz?

[Carmaged]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:20

Na jó, de a nem devizaadósságot képezõ államkötvények is javarészt külföldi kézben vannak. Az meg nem lenne oké, ha egyszerre mindenki visszaváltaná (vagy eladná)

Nem lehet visszaváltani, mert olyan határidõs ügyletek, amiket csak lejáratkor lehet lehívni. Egyébként meg ezért kell kiszámíthatónak és hitelesnek lenni.

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:22

A verbális intervenciók csak akkor lehetnek hatásosak, ha stabilak a mutatók.
Ha stabilak, akkor beszélhet össze-vissza az mnb elnök meg a kormány, a befektetõk legfeljebb megmosolyogják õket (de nem kezdenek el kapkodni)

Nem kapkodnak, de nem is mosolyognak. Amelyik országon mosolyognak, annak gazdaságilag régen befellegzett. Egyébként ellent mondasz magadnak.

Idézet: SFIJ - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:28

A gyenge valuta milyen szempontbol osztonoz?

Mint leírtam, a K+F-et ösztönzi. Elkezdenek takarékosabb technológiákat kifejleszteni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, sõt. Viszont gondolj bele, mennyi olajat használtunk volna már el, ha nincsenek az olajválságok...

Szerkesztette: Carmaged 2005. 01. 11. 15:43 -kor

[Rive]

Idézet: Miki2 - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:22

A verbális intervenciók csak akkor lehetnek hatásosak, ha stabilak a mutatók.
Ha stabilak, akkor beszélhet össze-vissza az mnb elnök meg a kormány, a befektetõk legfeljebb megmosolyogják õket (de nem kezdenek el kapkodni)

Nem stimmel.

A verbális akciók tipikusan rövid távú hatásokkal járnak, használatuk hagyományosan az átmeneti jelenségek kezeléséhez kötõdik. Emiatt használatukhoz nem szükséges a mutatók stabilitása, és mivel a rövid távra spekulálók számára életbevágó fontosságúak, nagyon is odafigyelnek rájuk.

Az erõs/gyenge vitához: leggyakrabban az erõs nemzeti valuta mellett a (rövid távú) inflációcsökkentõ hatását szokás felhozni. Erõs-pártiak, egy apró kérdés: ahhoz, hogy az inflációt csökkenteni lehessen, normális üzletmenet kell. Meg kell lennie a keresletnek és a kínálatnak is. Ugye?
Hosszú távon ( itt a hosszú táv legyen mondjuk a hazai viszonyok között tipikusnak nevezhetõ beruházási ciklus, azaz ca. 2 év) miképpen alakul a hazai kereslet, ha az import olcsóbbá válik a hazai termelésnél, ugyanakkor az export eleve gyenge?
Mer' ez az oldala a lyukas garasnak általában feledésbe szokott merülni, pedig én is emlegettem már néhányszor...

Szerkesztette: Rive 2005. 01. 11. 16:00 -kor

[Rive]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. jan. 11., kedd - 15:38

Mint leírtam, a K+F-et ösztönzi. Elkezdenek takarékosabb technológiákat kifejleszteni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, sõt. Viszont gondolj bele, mennyi olajat használtunk volna már el, ha nincsenek az olajválságok...

Ide egy apróság. Való igaz, hogy a csak drágán beszerezhetõ input (gyenge valuta esetén ez tipikusan az import) az olcsóbb alternatívák felé mutató kényszert jelent. Ez eredményezheti akár a technológia fejlesztését, akár a hazai források bevonását: a valuta leértékelése egyszersmind biztosítja ehhez a monetáris forrásokat is. Ám csak addig él ez a fajta elõny, amíg az árfolyam nem 'gyenge', hanem csupán 'mérsékelten alulértékelt', hogy kedvenc szóhasználatommal éljek. A túlzottan alulértékelt valuta olyan mértékû védelmet jelent a belföldi termelõk számára, ami verseny (és fejlesztés) helyett tespedéshez vezet. Az ilyen eltúlzott mértékben protekcionalista megoldás árát már a helyi fogyasztók fizetik meg.

Szerkesztette: Rive 2005. 01. 11. 15:55 -kor