Idézet: 7of9 - Dátum: 2008. dec. 28., vasárnap - 16:35
No de pont a gépeink miatt gondolom én, hogy a jelenlegi ökológiai fülkénk betöltéséhez az emberi test a tökéletes, nem véletlenül fejlődött, illetve degradálódott idáig.
Engedelmeddel kiemeltem azt a részt, ahol a te gondolataid találkoznak az enyémekkel.
Viszont menjünk el gondolatban a Kentaur csillagkép negyedik csillaga körül keringő kis porbolygóra. Erről a bolygóról érdemes tudni, hogy olyan kicsi a gravitációja, hogy légkört és vizet egyáltalán nem képes megkötni, a magja már régen kihűlt, így geotermikus energia sincs, a felszínközeli por viszont nagyon gazdag szilíciumban. Ennek a bolygónak a felszínén él egy faj, ami képes helyváltoztatásra, az életben maradáshoz szükséges energiát a porból kivonható szilíciumvegyületből és a Kentaur csillagkép negyedik csillagának fényéből nyeri. A szilíciumvegyület "megemésztése" után egy másfajta port ürít, ami táplálékot ad a bolygó növényszerű lényeinek, amelyek újra fogyaszthatóvá teszik azt. A biológiai egyensúly biztosított.
Telnek-múlnak az évmilliók, és a fajból kifejlődik egy sokkal hatékonyabb életforma, ami már nagyjából egér méretű, a szájszerve nagy hatékonysággal képes kiszűrni a porból a szilíciumot, és a hátából szétteríthető finom és nagy területű lebernyeg hatékonyan képes megkötni a "csillagsugár" energiáját. Sokkal nagyobb mennyiséget fogyaszt a szilíciumvegyületből, azonban többet is ürít, de ez a mennyiség már alkalmassá teszi a gyors mozgásra és a gyors életfolyamatokra.
Mivel már elég nagy "állatról" van szó, amely gyors helyváltoztatásra képes, felmerül egy újabb probléma: a bolygó kis gravitációja. Az evolúció dübörög, egyre több állat vész oda a bolygóközi űrben, azonban egy részük, amelyik a szokottnál nagyobb energiával üríti a salakanyagát, visszajut a bolygóra, így életben marad, és szaporodik. Egy idő után már csak ezek a "természetes rakéták" maradnak meg a bolygón, viszont ahogy egyre tökéletesedik a technika, már nincsenek a bolygóhoz kötve, hiszen - ahogy a kutyák sem csak akkor tudnak vizelni, amikor úgymond "kell nekik", hanem akkor is, amikor a területüket akarják megjelölni - az ürülékük segítségével szinte bármikor vissza tudnak térni. Jön a nagy jólét, a ragadozók elől az űrbe tudnak menekülni, a táplálékforrás bőséges, az eddigi minimális kommunikáció, ami csak arra volt jó, hogy a veszélyt jelezzék, kiteljesedik, létrejön egy egyszerű, de fejlődőképes nyelv, ami már nem csak egyszerű információközlésre alkalmas, hanem fecsegésre, céltalan beszélgetésre is, ahogy ezt a tudósok "itthon" a majmok esetében sejtik. Létrejön a vallás, imádják a napot, amitől az életüket kapták.
Közben elkezdődik a faj egyedeinek specializálódása. Létrejönnek a "teherhajók", akik nagy mennyiségű táplálékot tudnak magukhoz venni, így nagyobb hatótávolságúak, létrejönnek a "navigátorok", akik erre nem képesek, viszont nagy távolságból is biztonságosan hazatalálnak, és ilyen módon "kormányrakétaként" működnek, valamint a "rádiósok", akik nagyobb távolságból képesek kommunikálni a többiekkel, így segítséget hívhatnak, ha baj van. Persze vannak átfedések, egy lény lehet egyszerre "teherhajó", "navigátor" és "rádiós" is, de emellett létrejönnek kis közösségek is, amikor egymásba kapaszkodva utazik a három egyed. Az éhhalál ellen úgy küzdenek, hogy míg a "teherhajó" dolgozik, a többiek alszanak, így kisebb a "fogyasztásuk", csak akkor ébrednek fel, ha navigálni vagy kommunikálni kell.
Nem kell hozzá sok idő, csak pár ezer év, mire "rájönnek", hogy sokkal hatékonyabban élhetnek új életterükben, ha visznek magukkal a bolygó földjéből, hiszen így tovább képesek életben maradni, és ritkábban kell hazatérniük enni. A nagyobb testméretű "teherhajók" erre a feladatra tökéletesek, az elfogyasztott táplálékot képesek felböfögni, és ezen eléldegélnek a többiek is. Később rájönnek, hogy ha meghemperegnek a porban, akkor a testükre tapadt anyag is megfelelő vésztartalék, még később mesterségesen előállított zacskókban képesek vinni a port. Még később háziasítják a növényt, ami képes az ürüléket tápanyaggá visszaalakítani, és az űrben utazva a szükségtelen ürüléken tartják őket, még több tápanyagot biztosítva maguknak. Az új életforma meghozza a gyümölcsét: találnak pár színtoiszta szilíciumvegyületből álló kisbolygót, amit "megművelve" kiváló minőségű tápanyagot nyernek.
Létrejön a kereskedelem és a munkamegosztás. Azok a kolóniák, akik gazdag talajon élnek, vagy hozzáférnek egy-egy ilyen kisbolygóhoz, megosztják a táplálékot olyan kolóniákkal, akik nagy mennyiségben, egyszerűen képesek zacskókat előállítani, azok a kolóniák, akik javarészt "teherhajókból" állnak, összeállnak "navigátor-klánokkal" és "rádiós-családokkal". Ez specializálódáshoz vezet, a zacskós kolóniák többé nem foglalkoznak tápanyagbeszerzéssel, a növényt termesztők többé nem foglalkoznak zacskózással, és a "navigátor-klánok" sem nevelik ki a körükben született "teherhajókat", hanem megfelelő kolóniára küldik őket, míg ők befogadják más családok "navigátorait". Ezzel kialakul egy egyszerű társadalom, ahol senki sincs alá- és fölérendelt viszonyban, viszont mindenki képessé válik arra, hogy a tehetségét teljesen kibontakozhassa.
Az evolúciós és társadalmi nyomásra a nyelv is fejlődik, sokkal árnyaltabb, kifejezőbb, mint amikor még "majomszinten" fecsegtek barátaink, létrejönnek a szaknyelvek, és egy olyan köznyelv, amivel a három különböző "kaszt" egymással tud kommunikálni. Azok az egyedek, akik saját kasztjukban átlagon aluli testi képességeket mutatnak, otthon maradnak, és ha életben akarnak maradni, egyáb módon kell a "nép javát" szolgálniuk: vagy tökéletesítik a módszereket (létrejönnek a tudósok, mérnökök), vagy szórakoztatják a többieket (létrejönnek a művészek). Ezzel könnyebb és boldogabb lesz az élet.
A tudósok és a mérnökök egyre hatékonyabb módszereket dolgoznak ki az utazásra. Észreveszik, hogy a bolygójuk másik gyakori elemét, a magnéziumot elégetve nagymennyiségű gáz szabadul fel, ami sokkal gyorsabb helyváltoztatást tesz lehetővé, mint az eddigi, ürülék-kilövellős módszer. Járműveket építenek, amelyek egyre fejlettebbek. Most már meg tudják vizsgálni a napjukat is, kiderül, hogy nem Isten, csak egy hatalmas hidrogén- és héliumgolyó. A nép elkedvetlenedik, a művészeken a sor, hogy új reményt adjanak nekik. Cserébe felfedezik, hogy a napjukat utánozva még hatékonyabb és gyorsabb hajtóműveket építhetnek. Egész kolóniák özönlenek ki a csillagközi űrbe azután, hogy egy szomszédos bolygón meglelik a fúziós reakcióhoz szükséges anyagokat. Mivel testfelépítésük és életmódjuk miatt jóformán halhatatlanok, és a világűrben bolyongva gyakran fel tudják tölteni a készleteiket, a galaxis minden irányába elindulnak, új élettereket keresve, és kíváncsiságuk kielégítésére.
Eljutnak egy furcsa, sárga csillaghoz, ami körül olyan nehéz bolygók keringenek, hogy elképzelhetetlennek tartják rajta az életet. Szilíciumban szegény, forró, furcsa világok ezek. Az egyik bolygó mögül, ami nagyon furcsa, hiszen teljesen gázból áll, de szilárd porból álló gyűrű veszi körül, kibukkan egy hatalmas szerkezet. Megörülnek neki, fajtársuknak hiszik, bár másfajta anyagokból áll, elé sietnek üdvözölni. A lény olyan sugarakat ad ki, ami hasonlít a napjuk egyik fajta sugarához, amiből nem lehet energiát nyerni, és a belsejében nagyon fura dolgokat érzékelnek, puha valamiket, amik jórészt vízből vannak, szilícium viszont alig van bennük. Üdvözlik az ismeretlen lényt, azonban az nem felel, hanem sok, ólomban gazdag tárgyat bocsát ki rájuk. Megijednek, segítséget hívnak, de ez sem segít rajtuk, percek alatt elpusztulnak mind.
Megérkezik a segítség, akiket hasonló fogadtatás ér. Nagyok a veszteségek, de egy idő után rájönnek, hogy a fura lényt úgy lehet megállítani, ha a közelébe jutnak, és lyukat ütnek rajta. Még több ilyen lény érkezik, még több a veszteség, de most már mindkét oldalon. Megkezdődik a Kentaur csillagkép negyedik csillaga körül keringő kis porbolygó népének első háborúja, olyan lények ellen, akik egy kis, sárga csillag harmadik, vizes és szénvegyületekben gazdag bolygójáról származnak, fura, érthetetlen sugarakkal kommunikálnak, amelyekből nem lehet energiát nyerni, és a belsejükben nyüzsögnek azok a fura valamik, amik jórészt vízből vannak.