Idézet: worxland - Dátum: 2011. 04. 28. 14:44
Végtelen egyidejű esemény feldolgozásához végtelen számítási kapacitás kell - amihez végtelen energia és részecske - szegény világegyetem meg (ezen kettő tekintetében) véges. Azt azért elmondhatnád, hogy ki és mikor (és kitől) szerezte be a szellemek ezen képességéről az infót. A problémám még az, hogy a jelenlegi világegyetem véges számú részecskéje véges számú eseményt tud generálni - így ennek feldolgozása az adott entitás vagy teljes Én reagálási idejének végtelen kis részét használja fel. Mit csinál a fennmaradó időben ez a lény?
A végtelen nem valami véget nem érő vonalat jelent, hanem a minden egyes tudati cselekedetből szétágazó számtalan lehetőséget és lehetséges kombinációt!!!!!
A mozgás, a belső vitalitás sohasem teljesítheti be önmagát. Materializálódjék bármilyen formában, azonnal megsokszorozza a további materializációk lehetőségét. És ugyanakkor, mivel a belső vitalitás önmagát teremti, egyetlen szemernyi töredéke is elég, hogy egy új univerzum magvát vesse el.
Ebből természetesen az következik, hogy minden lehetséges valóságrendszer más, hasonló rendszereket teremt, és minden megvalósult cselekedet végtelen számú megvalósulatlan cselekedetet vált ki, amelyek ugyancsak megtalálják a megvalósulás útját. Mármost minden valóságrendszer nyitott. Különválasztásuk önkényes, kényelmi okokból végrehajtott döntés: ezek egyidőben léteznek, mindegyik támogatja és gyarapítja a többit. Az, amit te cselekszel, bizonyos mértékig tükröződik lehetséges Énjeid élményeiben - és ez megfordítva is igaz.
A múltat, a jelent és a jövőt képzeld úgy, mint a tapasztalatok egyetlen egyenes vonallal megrajzolt ábrázolását; de ez a vonal a végtelenségig folytatódik. Más személyiségstruktúrák, más dimenziókból tehát elvileg végtelen számú nézőpontból megfigyelhetik. De ennél sokkal többről van szól. Az egyetlen, egyenes vonal, amely a fizikai tapasztalatot jelképezi, csupán egy fonál a felszínen, amelynek mentén látszólag haladsz. Te csak a fonalat érzékeled, tehát amikor más dimenziókat képzelsz el, arra kényszerülsz, hogy a megfigyelőket a fonal fölött, a magasban képzeld el, amint valamely nézőpontból lenéznek a fonaladra.
Szerkesztette: Dextrose 2011. 04. 28. 14:43 -kor