[lameXpert]

December 2.

idézet:

---

Molnár Gábor (Bp., 1908. dec. 2. - Bp., 1980. okt. 29.): vadász, író.

1927-ben Pápán mezõgazdasági képesítést szerzett, majd gyakornok lett. 1930-ban a Magy. Nemzeti Múz. expedíciójával Brazíliába ment. Társai hazajöttek, õ hivatalos támogatás nélkül folytatta kutatómunkáját. Vadbõrök és mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát. Ültetvényvezetõ lett, hogy pénzhez jusson. 1932-ben egy baleset következtében elvesztette szeme világát. Ekkor tért haza és kezdett írni. Mûveiben a bennszülöttek, a kisvárosok, települések életének, szokásainak hiteles leírását adja.



Végighajózott az Amazonason a Puruson felüli szakaszig, valamint annak nagy mellékfolyóin, a Tapajóson, a Cuparin, az Uatumán és a Rio Negrón, nagyobbrészt csónakkal, egyedül vagy néhány társa kíséretével. Kinntartózkodása során folyamatosan küldött haza rovarokat és egyéb gyûjtött anyagot az MNM-nek. Hazautazásakor két óriáskígyót hozott a budapesti állatkertnek. Mûveiben nagy képzelõerõvel jelenítette meg az õ kedves Amazóniáját. Bensõséges hangulatú, színes, erõteljes leírásai, fordulatos történetei máig az egyik legnépszerûbb magyar útleíróvá avatták.

[/quote]

[lameXpert]

December 3.

idézet:

---

Pethõ Tibor 1918-1996

"...........Ui.: Írom ezt a levelet augusztus 25-én, Pethõ Sándor halálának 62. évfordulóján, és a Magyar Nemzet elsõ megjelenésének 65 éves születésnapján. Még annyit, mielõtt lázas nyomozásba kezdene, Pethõ Sándornak egy leánya is volt, nem csak az ismert, kitûnõ tollú néhai Pethõ Tibor. Tibornak két fia sajnos már nem él, én Pethõ Mária egyetlen leánya vagyok....."

"........... Pethõ Tibor, aki édesapja, a Magyar Nemzetet alapító Pethõ Sándor örökébe lépve vezette - az elmúlt évtizedek során több periódusban is - a lap szerkesztõségét."

"......Feljegyzés .........

Alulírottak Pethõ Tibor a Magyar Nemzet és Darvasi István a Magyar Hírlap fõszerkesztõje az alábbiakban számolunk be helyzetünkrõl.
Politikai és társadalmi helyzetünkkel mindketten elégedettek vagyunk. A Párt Központi Bizottsága mindenben igyekszik megteremteni fõszerkesztõi munkánk elvégzésének legjobb politikai feltételeit. Állandó meghívottai vagyunk a KB-üléseknek, kielégítõ információkat kapunk a fõszerkesztõi értekezleteken és a KB-tagokkal azonos módon kapunk írásos információkat.
Mindketten országgyûlési képviselõk vagyunk. Pethõ Tibor a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Darvasi István az Országgyûlés Külügyi Bizottságának titkára. Mindketten alelnökei vagyunk az Országos Béketanácsnak, így mindketten jelentõs közéleti szerepet töltünk be.
Helyzetünkben a két másik központi reggeli napilap fõszerkesztõivel szemben abban van a különbség, hogy a Népszabadság a párt, a Népszava a Szakszervezetek lapja lévén, vezetõiket a párt, illetve a Szakszervezetek Országos Tanácsa sorolja be a maga szervezeti rendjébe és ennek megfelelõ gazdasági és szociális illetményük, ellátásuk is. Emellett mind a pártnak, mind a szakszervezetnek saját kiadója van. A Népszabadság és a Népszava fõszerkesztõjére tehát nem az általános vállalati rendelkezések vonatkoznak.
A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap egy állami vállalat, a Lapkiadó Vállalat kiadásában jelenik meg. A vállalat, mint minden más vállalat az állami gazdálkodási szabályok szerint mûködik. Ebbõl adódik helyzetünk különbözõsége. Az állami funkciók felsorolása nem ismeri az országos napilap fõszerkesztõje kategóriát. Ebbõl következõen a két minisztérium, a pénzügy, valamint a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium számára csak a Lapkiadó Vállalat létezik, a két napilap fõszerkesztõjének kezelése azonos a vállalat csaknem 400 egyéb lapjának fõszerkesztõjével.
1. Fizetésünket a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke állapítja meg. Anyagi javadalmazásunk tekintetében nincs panaszunk.
2. Mindketten a Központi Állami Kórház paciensei vagyunk, de
a) nincs jogosultságunk háziorvosi kezelésre (Darvasi Istvánnak, amíg pártmunkás volt, volt ilyen);
B) kötelezõ évi szûrésre nem irányítanak bennünket.
3. Nincs intézményes gondoskodás évenkénti üdültetésünkrõl. Vagy tudunk szerezni magunknak beutalót, vagy nem, ez azonban kapcsolatainkon múlik. Más szocialista országokkal ellentétben, ahol a népfront és a kormány lapja fõszerkesztõit idõnként külföldi üdülésre küldik, ilyen gyakorlat nálunk nincs.
4. A nyugdíjalap megállapításánál is hátrányosabb elbírálás alá esünk, mivel az állami státuszokhoz viszonyítva nincs meghatározott helyzetünk.
5. Az ez évben életbe léptetett kormányintézkedésekig mindketten úgy használhattunk gépkocsit, hogy volt háztól-házig szóló, vagyis hivatali utakra szóló engedélyünk és évi négyezer km személyi használatunk. Ebbõl megmaradt a háztól-házig, elvették a négyezer km-t. Helyette pénzbeli térítést nem kaptunk. Kaptunk egy kedvezményes gépkocsi vásárlási utalványt, amit azonban egyikünk sem használt fel. A négyezer kilométerre nem mindig volt szükségünk, de úgy érezzük igényt tarthatunk arra, hogy évente egyszer, vagy kétszer gépkocsival mehessünk el egy üdülõbe. Közéleti funkcióink miatt nem egyszer ünnepnapokon is igénybe kell vennünk gépkocsit.
Mindketten túl vagyunk a hatvan éven, Darvasi Istvánnak az orvos nem javasolja, hogy gépkocsit vezessen.
A Lapkiadó Vállalat nagy szervezet, amelynek kiadásában sok lap jelenik meg, de ezek közül csak kettõ országos politikai napilap. Ez kívánná meg a kérdés hosszabb idõre szóló egyértelmû rendezését.
A Magyar Hírlap létrejöttéig ez a gond azért nem ütközött ki, mert a Lapkiadó Vállalat kiadásban csak a Magyar Nemzet jelent meg, annak fõszerkesztõje Mihályfi Ernõ elvtárs volt, õ pedig miniszterhelyettesi funkcióból került át a fõszerkesztõi székbe és megõrizte mindazon illetményeket és járandóságokat, amelyeket miniszterhelyettesként élvezett. A Magyar Hírlap létrejötte, illetõleg Mihályfi elvtárs halála óta a kérdéssel átfogóan még nem sikerült foglalkozni."

".............hatalmas forrásanyag feldolgozásával éppen azt az utat kíséri végig szinte lépésrõl lépésre, amleyet a jelentõsebb írók megjártak 1956 utolsó harmadától, 1963-ig. Milyen magatartást tanúsítottak a hatalommal szemben? Azzal az állig felfegyverzett zsarnoki hatalommal szemben, amely október 23-án néhány óra alatt teljewen széteett, és miképp egyeztek ki azzal a hatalommal, amely szovjet segítséggel november 4-tõl átvette az uralmat az országban."
Pethõ Tibor, Magyar Nemzet, 1996. október 12.
[/quote]

[lameXpert]

November 4.

idézet:

---

Rakovszky Zsuzsa 1950 költõ



They Were Burning Dead Leaves

They were burning dead leaves. Must oozed with scent,
tar bubbled and blew.
The moonlight glow behind the thistle bent
like a torn rainbow.

The street was a forest, night slid into the heart
of deepest autumn.
A quilty music blew the house apart,
with its fife and drum.

To have this again, just this, just the once more:
I would sink below
autumnal earth and place my right hand in your
hand like a shadow.

......Rakovszky Zsuzsa a legjobb költõk egyikének is számít, mégis, amióta A kígyó árnyékát írni kezdte, verset csak keveset publikált. Úgy véli, hogy ezt nem lehet elõre elhatározni. A prózán való töprengés túlságosan kitölti azokat a ritka, üres idõszakokat, amikor nincs semmi sürgetõ dolog, így nyugodtan lehet azon jártatni az eszét, amin éppen kedve tartja.

A vershez viszont készenlét kell, sok üres idõ, hogy ha jönni akar, akkor ne legyen az ember kénytelen mással foglalkozni. De ha egy új vers "meg akar íródni", aki megteszi, ami tõle telik, hogy úgy is legyen...[/quote]

[lameXpert]

December 5.

idézet:

---

GALAMBOS ERZSI 1934.12.05., Budapest színész



Nem szerepelnek a darabban, de õk Kern András nagy szurkolói : Galambos Erzsi és Mihályi Gyõzõ.

".........Szintén a hetvenes évek elején szentségeltem a La Mancha lovagja elején, hogy Aldonzát nem Galambos Erzsi énekli, hanem egy ismeretlen fõiskolás, valami Kútvölgyi Erzsébet. Utána már nem. ........"

"..........FANTASZTIKUSAN NÉZEL KI. MI A TITKOD?

EZT NEM MINDENKI GONDOLJA ÍGY. A MINAP KÉT NÕ ÖSSZESÚGOTT A HÁTAM MÖGÖTT ÉS AZT MONDTÁK: ODA NÉZZ! EZ A GALAMBOS ERZSI! MIRE A MÁSIK: CSAK SZERETNE AZ LENNI.

SOK MINDENT TUDOK RÓLAD, DE AZT NEM TUDTAM, HOGY NEM GALAMBOSNAK SZÜLETTÉL. MI VOLT AZ EREDETI NEVED?

HE MEGENGEDED, ERRE IS EGY TÖRTÉNETTEL VÁLASZOLNÉK. AMIKOR AZ OPERETT TÁNCKARÁBÓL ÁTSZERZÕDTEM A ROYAL REVÛHÖZ - AHOL NEM VOLT SZABAD FESTENI A KÖRMÜNKET, SZEXIS BUGYOGÓT ÉS GYÛRÛT NEM LEHETETT HORDANI - AZ ELSÕ DARAB, AMIBEN JÁTSZOTTAM, A TÛZRÕL PATTANT VOLT. AKKORIBAN A BEMUTATÓK ELÕTT KIJÖTT EGY BIZOTTSÁG: A KERÜLETI, A VÁROSI, A JÁRÁSI, A MEGYEI, AZ ORSZÁGOS PÁRTTITKÁR ÉS SLEPPJE, VOLTAK VAGY HARMINCAN, HOGY ELLENÕRIZZÉK, MIRÕL SZÓL A DARAB. A PRÓBA VÉGÉN FELÁLLT A PÁRTTITKÁR ÉS AZT MONDTA: ELVTRÁSNÕK! MEG KELL DÍCSÉRNEM ÖNÖKET. HÁROM ILYEN TÕSGYÖKERES MAGYARRA VAN SZÜKSÉGÜNK! AZ ÁHITATOS CSÖNDBEN MEGSZÓLALTAM: A FUXRA, A WERTHEIMERRE VAGY A GRÜNBAUMRA GONDOL.

RÓLAD AZ A HÍR JÁRJA, HOGY BÁRMILYEN IS EGY DARAB, TE MINDENBÕL TUDSZ KIMENETELI TAPSOT CSINÁLNI.

A LEGRÉMESEBB EGY SZOVJET DRÁMA VOLT: A SZEMÉLYES ÜGY. AZT MONDTA NEKEM A RENDEZÕM, NA ERZSI! EBBÕL CSINÁLJ KIMENETELI TAPSOT. A TARTALOM RÖVIDEN ANNYI, HOGY ELVESZIK A PAPA PÁRTTAGSÁGIJÁT, SÍR-ZOKOG A CSALÁD, SZÓVAL DRÁMA VAN. EZT A KÖVETKEZÕKÉPPEN OLDOTTAM MEG. MONDJUK A SZÖVEGET: "NEM BAJ, HA ELVESZIK A PÁRTTAGSÁGI KÖNYVET, MI AKKOR IS SZERETÜNK STB. MAJD EGY GRIMASSZAL, ÕRÜLT TÁNCLÉPÉSEKKEL KISZÖKKELTEM A SZÍNPADRÓL.
AKKORA SIKER VOLT, HOGY MÁSNAP KI IS RÚGTAK A SZÍNHÁZBÓL! ......."[/quote]

[lameXpert]

December 7.

Idézet

SCHWARZ DÁVID 1850.12.07., Keszthely - 1897.01.13., Bécs



Csak 40 éves korában kezdett foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját a gumival impregnált ballonszövetnél ellenállóbb anyagból, fémbõl akarta felépíteni. Terveit Bécsben bemutatta a hadügyminiszternek, de támogatást nem kapott. Ezután két évig Péterváron dolgozott léghajóján, de amikor a felszállásra kitûzött határidõ eredmény nélkül lejárt, a kincstár beszüntette a támogatást. Oroszországból Berlinbe 
ment, itt megismerkedett Berg Károllyal, egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosával. 1895-tõl dolgozott az alumíniumból készült, rácsszerkezetû léghajó megvalósításán. Egész vagyonát feláldozva új léghajót épített, de az 1896. október 9-ére kitûzött próbarepülés eredménytelen volt, mert a rossz minõségû hidrogénnek nem volt kellõ felhajtóereje. A következõ, 1897. november 3-ai, immár sikeres próbafelszállás után Schwarz léghajójáról a szakértõk is megállapították, „elgondolása bizonyítja, hogy megtalálták a fémbõl készült léghajó készítésének és kormányzásának módját”.



A Schwarz-féle léghajó 47,5 méter hosszú, 13,5 méter átmérõjû, két végén kúpos, henger alakú test volt. Ezt 0,2 mm vastag alumíniumlapokkal borított rácsszerkezetû váz alkotta. (Ez volt a világon az elsõ héjszerkezetû légi jármû.) A térfogata 3605 m3 volt, a legnagyobb az addig építettek közül. A 2 méter átmérõjû légcsavarokat 505 kg tömegû, négyhengeres, 16/12 lóerõs Daimler-motor hajtotta.
A sikeres próbafelszállást csak özvegye láthatta, mert Schwarz Dávid 1897. január 13-án Bécsben elhunyt. Az özvegy a léghajó terveit eladta Zeppelin Ferdinándnak.



Schwarz, David

--------------------------------------------------------------------------------

Schwarz, David, * 20. 12. 1850 Zalaegerszeg (Ungarn), † 13. 1. 1897 Wien, Luftschiffer. Konstruierte 1895/96 ein erstes Ganzmetall-Lenkluftschiff (aus Aluminium), starb vor der Probefahrt, die am 3. 11. 1897 missglückte.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 04. 07:38 -kor

[lameXpert]

December 8.

idézet:

---

Tandori Dezsõ 1938

Gyermekkorától máig ugyanabban a házban él Budán, a Lánchíd közelében. Ifjúkorától fogva él együtt feleségével, Tandori Ágnessel (ki maga is író s mûfordító); néhány prózakötetet társszerzõként együttesen is írtak vagy adtak közre. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy Ágnesnek írói-baráti körébe (Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal s másokkal volt szoros kapcsolatban), s e körnek irodalmi-mûvészeti-filozófiai tájékozódása, ízlése s erkölcsi tartása igen nagy hatással volt írói pályakezdésére s választásaira.



Újév reggele.
Szomorúan dereng föl
már egy õszi est.

Hajnal harmata:
hûsen beszennyezõdik,
sáros a dinnye.

Vén gyökérgumó,
gumóásó öreg, mondd
a hegy bánatát.

Alig merítek,
már a fogamba hasít –
forrás vize, ó!

Famozsár mellett
száll reá a rizskorpa:
hideg krizantém.

Milyen nagy a csend.
Sziklákba beivódó
kabóca-zengés.

Havas reggelen
még a máskor igen rút
varjú is de szép.

Tengernyi sziget.
Csillámlásokra törve:
a nyári tenger.

Harmatcsepp sem hull.
A krizantém szirmait,
ó, jég borítja.

A szoba hûsén
otthonos lettem hamar.
Elüldögéltem.

Sûrûn havazik.
Egy szál öregasszony él
bambuszos házban.

Szól a kabóca.
S nem mondja, mily hamar lesz
néma örökre

Téli, éji kert.
Bogárciripelésbõl
fonál a hold is.

A hegy és a kert
besétál a szobába.
Nyár, vendégelõ.

Még fele-égbolt
a fõvárosig az út,
hófelhõk íve.

Nyit már a szulák.
Gyertek ide, gyerekek,
dinnyét hámozunk!

Havas reggelen,
ó, bármit megbámulnak,
még egy lovat is.

Egy parányi rák
mászik fel a lábamon.
Tiszta, hûs forrás.

Evezõ-hangja
verdes a vízen, az éj
dermeszt, a könny hull.

Tapsolok egyet:
visszhangja már virradat.
Fönn a nyári hold.

Jég ver, hallgatom.
Kunyhómból már csak testem
a régi tölgyfa.

Dinnyetermesztõm:
hol vagy e gazos kertbõl?
Hûsölök, este.

Konyul világa:
oda az ízek rendje.
Bambusznád, hóval.

Lótuszvirágok.
Illatukon járatja
szemét a maszk-orr.

Az agyagedény
reped: éjszaka jege,
ó, felriadás.

Rákfogó edény,
álma semmirõl se tud.
Fönn a nyári hold.

Honnét az illat?
Raktár-ereszre szilva
virága bókol.

A villám láttán
nem világosultál meg;
szabad szellem vagy!

Rajta, gyerünk hát!
Kóstoljuk meg a havat,
hemperedésig!

Mályvavirágok
idõjárása volna
e ködszitálás?

Virágkalászos
kunyhó pampaszfüvére
hó hull, kaszálva.

Hajnalkák csupán.
Máskülönben egész nap
zárva kertkapum.

Gyerekek, rajta:
jádekõ-jégesõben
szaladjunk egyet!

Sírhalom, évek
múlása, mit õriz még
a tûrõ-páfrány?

Kettesben láttuk –
idén is lehullt vajon
a tavalyi hó.

Felhõk odafönn;
jelzik az égi jelet:
villámot várhatsz.

Vándorló varjú,
költõ-fészkem hogy borul
szilvavirágba!

A mályvarózsa:
meztelen kisgyermekek
illõ fejéke.

Macska-vágy zaja
csitul; a hálószobán
bágyadt hold köde.

Parányi lényed
felejtsd végre; ünneped,
lélek, ez a nap.

Jössz, vénség. Fogam
közt tengeri saláta
homokja ropog.

Lelkek ünnepe.
Az égetõhely füstje
ma is égbe száll.

Hajnali háló.
Villognak a jéghalak,
sok fehér hüvelyk.

Az egész család:
megõszült mind, bottal jár;
sír-látogatás.

Szilvavirágok
gyors napkelte-illata:
hegy ösvénye, ó!

Utszéli mályva.
Észrevettem virágát,
bekapta lovam.

Ha orrot fújnak:
szilvaillatban az is,
virág az is, ó!

Tehénistálló
sötét mélyén szúnyogok,
maradék meleg.

Osztriga helyett
tengeri salátát hordj
hátadon, öreg!



A bor korcs olya

Az Óbudai Temetõben álltunk,
ahol nagyanyám szomszéd-sírkövével,
szép kis szomszédolás,
hanyatt estem egy-némely sors-szeszéllyel.
Kulacs, flakon, üveg volt nálunk,
és szellemeskedéseket minden egyébbel
a rózsaindás-felhõbodros ég
alá meg-eregetve,
már jó pár deci kedve,
égnek csaptuk kezünk, sírverseket
gyártottunk egymásnak, nekem, sosem felejtem,
az Untertrommelsoergross-nak németesített nevû
Aldobolyi fõzeneigazgató úr
"Megölhették õt Andorid! Ez" - a világra mutatott -
"s Õ" - képzetes síromra - "örökké élni fog".
Vagyis Tandori Dezsõ volt zseniálisan az intarziában.
És így, továbban.

Azt se mondom, micsoda idõk voltak.

Csak valahogy ma kicsit tétovábban
jövök a Kétapródos utcán,
valakim a MÁV-ban (kórház), ahova
majdnem magam kerültem, alhasiakkal, elõzenekarnak.
Jöttem, s mócsingnak szorult gyomrom borkorcsolyát
maga szolgáltatott, döntsem rá itt meg ott a
bor korcs olyát.

Mert többnyire olyan volt.

A járdákon olajfolt,
a házak töve feltúrva ki tudja, mi vezetékeinek,
félig leszakadt dohányboltredõnyök
- diszkont -,
poros rövidáruboltok,
minden nagyjából volt, úgy, ahogy itt volt,
a legszélsõségesebb célszerûség
ontotta üdítõs flakonokkal komor derûjét.
Mégsem szálltam trolira.

Semmi rabságot, Eljott úr, nem tûrhetek
örökrabságomban külön.
És mint porgolyózók, idézek Hamletet,
koccannak, mint fülön-
fogott ebek
fogazata stb. (Megnézek egy fogazattalan bélyeget
még mindig a Kétapródosban.)
Kedvem sose szottyan.
Csak tudja (és itt elmondom: a MÁV-ban,
meg ami hozzáférhet hamarjában;
nem akarom feltartani).
A helyzet egész komoly
lehet, és meglehet, nem csak a bor
korcs vagy nemes olya tesz lényeget,
milyenje, hitványsága,
de hogy kivizsgálásra
kezdjek járni, hát nem és nem,
inkább szerencsémet remélem,
kétapródos szabadságom, az Ódon
utcán tûnõdöm már aprómon,
"aprózd, tata", mondják szerencsére még nem nekem,
nem vagyunk rõttündéri mélyeken,
tengerfenéki csenden, hol a dal
lenyûgöz minden járulékaival,
s nincs visszatérés az embervilágba.
Nem, ez nagyon is egy kocsma belvilága,
nyilván egyebe is,
a tata kipengeti a fröccsét,
elém teszik, amit örökké,
vagy ami kocsmárosnagyapai örökség,
nagyapámat nem is ismertem, elváltak,
nyilván hatott valami korcs-bor-oly állag,
foly-állag. Vagy nem is tudom.
Aztán meghalt a háború utáni harmadik karácsonyon
- nagyapa - Mátészalkán,
mi lett a háza-féle Kecskeméten,
már nem tudom,
apám taníttatásuk érdekében
unokafivéreimnek adta,
eladhatták építési-anyagba.

Ezek az utcák is mind olyanok.
Hidegecske permet kezd el szitálni,
elállni, látom, a sarkon, hol pogácsát
vettem, mikor, tíz éve, tizenhárom,
Pupus-Mucus utazóiroda
van, tevék és nagymacskák, nyilván ez utóbbiak
a mucusok; lábbal felém roncs operai díszlet-
-asztal. (Itt jut eszembe az a sírkõ.)
Már nagyanyám nyughelye is: egy fél fiók
valami falban, mely mint a Pupus-sivatag
szélén azok a hû-de-izgi-barlanglakások.
Engem már nem érdekel, amit soha, tudom, soha
több nem is látok.

Ha egy-két könyv érdekében (netán!)
ki kell mennem, pár év után, vagy holnap,
jó, megyek Bécsbe, de semmi más nem érde-
kel ott sem.

Hát akkor kivizsgálások! Még mit nem.
Fohászkodom inkább, meg-megkenintem
Solpaflex, Ibu-B, Körömvirág
hivatott gyógyítani sajgások szerény makacsát.

Mirõl is volt szó? Egyre többet alszom,
sokat fáj újabban a hátam, a vállam,
minden lehetõ forgóm, és ez csak a kezdet,
mondja pultcimborám. Menekszek.
Behúzott nyakkal az apró esõben,
egyre közelebb haza,
ott vár madaraim maradék-madara,
aki miatt, persze, no persze,
ez a nagy maradás, de már ahogy nem
tudnék a Rádióban egy verset elszavalni,
tévékérdésre választ adni, dedikálni
könyvet, megnyitni kiállítást,
s most már a telefonkapcsolatokat is leépítem,
épületesen alakul minden, ha az alhasi
fájások is úgy akarják,
s nem azt, hogy szegény hordozójukat bevarrják,
kórházlepedõk s pizsamák körébe,
ahol a társalgás idegen mederébe
kell sodródnia üledékeimnek, koszos hab, én,
forgok a borzasztóság felszínén -
s hiszen lehet még! S mint anyám az elfek-
võben mondta: semmit sem jelentett
semmi utazás, pálmás tenger (pupu és mucc), hogy
ide kerültem, s végig küszködött, szabadulna a koszvadt
japánakácok s állott befõttek és bepisilések közül
az én bizakodó szívem is inkább szorong, nem örül,
mert mi van, ha a lábtövem körül, meg
fenn, a váll alatt, ezek nyirokcsomó-ügyek,
akkor? De csak hagyjuk a képzelgéseket,
s könnyen hagyom
mind az ilyet,
s hogy prosztata, ágyéksérv, aranyér,
a gerinc kisugárzása négy évtized
írógéppüfölése nyomán, leülök, verek
ólombetûket,
vagy az alkony lassan madárnyugalmat
hoz, s a szoba magányos lakója
a tévéreménytelenséggel felkattintatlan birkózva
látja az alagút végén, hogy végre alhat,
s eltervezi, kihagyja "Matulá"-t, meg hogy
"Mi van, doki", és nem törõdik liberálisok
Rajna-menti gondjaival, olaj-
pestist, madár- és halhalált
eleve nem néz,
nem, ma este már hatkor nekilát,
hogy a nemesebb rész
élhesse életét másnap ötig,
fel-felriadva, de oly álomólom
birtokában, hogy csak kimegy pisálni
- gyanús a gyér sugárnyi! vese volna? -,
iszik fél pohár vizet, a bor korcs olya
már kiöntésre vár az üveg alján...
majd holnap! S a ritkás programoknak
több pontja is akad tán.[/quote]

[Niceday]

Kim Basinger

Született: 1953. december 8.

Az Oscar-díjas színésznõvé vált gyönyörû modell a Georgia állambeli Athens-ben született és és jazz zenész édesapja és úszóbajnok, vízibalettezõ, modell édesanyja nevelte fel. Kim gyermekként olyan félénk volt, hogy a szülei autista teszt alá vetették. Egy biztos; mindezek ellenére, Kim tudta, hogy színésznõ lesz és a szüleinek is errõl beszélt. Mivel a vérükben volt a nézõk elõtti szereplés, ezért nem nagyon csodálkoztak lányuk kijelentésén.
Basinger tánc- és gimnasztika órákrat járt a középiskolában. 16 éves volt, amikor részt vett az Athens Junior Miss versenyén, és megnyerte azt a My Fair Lady egyik betétdalával. Késõbb elnyerte a Junior Miss Georgia címet is és indult a New Yorkban tartott nemzeti Junior Miss versenyen is.
Itt találkozott a Ford modellügynökség képviselõjével, Eileen Forddal, aki szerzõdtette. Kim elõször visszautasította az ajánlatot, mivel szíve szerint énekelt vagy színészkedni szeretett volna, de Georgia-ban meggondolta magát, és visszatért New Yorkba.
Basingernek nagyon igyekeznie kellett, hogy beilleszkedjen New York sok sminket viselõ és sok nyelvet beszélõ világába. A sokszínû kultúrával és életmóddal rendelkezõ nagyváros élete elõször megriaszotta a kisvárosi lányt, de új karrierje érdekében gyorsan adaptálódott. Tucatnyi magazin címlapján és többszáz hirdetésben jelent meg a 70-es évek elején, de leginkább a Breck samponokat reklámozó hölgyként volt ismert.
1976-ban Kim Los Angeles-be költözött, hogy újra kezdje karrierjét, és végre bekerüljön a film világába, hiszen félt, hogy tehetsége gyakorlás híján elvész. Bár modellkarrierje sikeres volt, nem adta fel álmait, színésziskolába járt és énekelt new yorki klubbokban "Chelsea" mûvésznéven.
Az Angyalok városában eltöltött elsõ fél éve nem volt túl sikeresnek mondható, hiszen a hollywoodi sztrádára nézõ motelben lakott. Végül sikerült betörnie a televízióba a Charlie's Angels sorozatban és a The Six Million Dollar Man-ben játszott epizódszerepeivel. Egy év után Basinger megkapta élete elsõ komolyabb szerepét a rövidéletû Cat and Dog sorozatban, a LAPD csapat nõtagjaként.
Az NBC Katie: Portrait of a Centrefold-ban nyújtott alakításának köszönhetõen, Basinger megkapta a From Here to Eternity 1980-as remake-jének fõszerepét, valamint a Hard Country-ban végre nagyfilmben is játszhatott. Bár egyre több filmszerepet kapott, Basinger úgy vélte, hogy a Playboy-nak történõ fotózás megerõsíti pozícióit. És valóban, kifejezetten jót tett filmes karrierjének. Megkapta Domino, egy új Bond-lány szerepét Sean Connery partnereként a Never Say Never Again c. filmben, és feltûnt Burt Reynolds oldalán, a The Man Who Loved Women-ben.
Egyre több hollywoodi szexszimbólumnak járó szerepet kapott. 1984-ben Robert Redforddal együtt fõszereplõje volt a The Natural c. filmnek, majd az erotikus kasszasikernek, a 9 és fél hét c. filmnek Mickey Rourke partnereként. Ezzel a filmmel futott be igazán és vált védjeggyé. 1989-ben Basinger eljátszotta Vicky Vale szerepét a hatalmas sikert aratott Batman c. filmben, ahol viszonyt kezdett Artist Formerly Known as Prince-szel. Azonban az elkövetkezendõ 7 évre a Batman volt az utolsó mozisiker.
1989-ben Basinger megvette Braselton várát Georgia-ban 20 millió USD-ért. 1993-ban beperelte a Main Line Pictures, amelynek 8.1 millió USD-t kellett fizetnie, s ez totális csõdbe vitte. Bár sikerült peren kívül megegyeznie a Main Line-nal, Basinger kénytelen volt eladni a braseltoni érdekeltségeit.
Végül sikerült megtalálnia élete szerelmét, miután a sminkes Ron Brittonnal kötött házassága felbomlott. Hároméves együttjárás után 1994-ben hozzáment Alec Baldwinhoz, akivel a The Marrying Man c. filmben ismerkedett össze. 1995-ben megszületett elsõ gyermekük, aki miatt Basinger néhány évre visszavonult a filmezéstõl. Viszont továbbra is aktívan harcolt az állatok jogaiért a PETA szervezetben.
Óriási sikerrel robbant be újra a filméletbe, amikor is alakítását az L.A. Confidential c. filmben Oscar - díjjal jutalmazták. Ebben a filmben Kevin Spacey-vel és Russell Crowe-val együtt szerepelt. Nemrégiben az I Dreamed Of Africa c. filmben láthattuk, amelyben a veszélyes Afrikába utazó olasz nõt alakított.


[ 2003. december 08.: Niceday szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

JIM MORRISON
1943 - 1971



You could say it's an accident that I was ideally suited for the work I am doing. It's the feeling of a bowstring being pulled back for 22 years and suddenly being let go. I am primarily an American, second, a Californian, third, a Los Angeles resident. I've always been attracted to ideas that were about revolt against authority. I like ideas about the breaking away or overthrowing of established order. I am interested in anything about revolt, disorder, chaos—especially activity that seems to have no meaning. It seems to me to be the road toward freedom—external revolt is a way to bring about internal freedom. Rather than starting inside, I start outside—reach the mental through the physical. I am a Sagittarian—if astrology has anything to do with it—the Centaur—the Archer—the Hunt—But the main thing is that we are The Doors. [/quote]

[Niceday]

John Malkovich

Született: 1953. december 9.

Amerikai színész. 1953-ban született egy kis városkában, Illinois-ban. Korán kiderült, hogy heves természetû, és nem fogja vissza magát, ha a véleményét akarja elmondani. Ha akart, nagyon tudott koncentrálni: egy alkalommal, csak hogy neki tetszõ pozíciót kapjon a futballcsapatban, 2-3 hónap alatt súlyának majd egynegyedét adta le kegyetlen diétával.
Érdekes módon kezdetben a színészet egyáltalán nem érdekelte, bár hétévesen látta Thorton Wilder A mi kis városunk címû darabját és akkor nagy hatással volt rá, ez a hatás azonban jó darabig szunnyadt benne. Elõször az Eastern Illinois Egyetem drámatagoztát kezdte el látogatni, majd hamarosan a színjátszás lett fõ érdeklõdési területe. Az iskolát nem fejezte be, 1976 kilépett. Maradt a színészetnél: néhány ismerõsével, valamint Jeff Perryvel és Gary Sinise-zel közösen Chicagóban megalapították a késõbb híressé vált The Steppenwolf Theater Companyt. A korai években a megélhetés nem volt könnyû, különféle alkalmi munkákat végzett a színház mellett. 1982-ben elvette kolléganõjét, Glenne Headlyt.
A kemény munka lassan kezdett megtérülni, Gary Sinise-zel óriási sikerrel vitték színre Sam Shepard Hamisítatlan Vadnyugat címû darabját. A sikerek hatására Malkovich filmes ajánlatokat is kapott, a vásznon 1984-ben, a Places in the Heart és a Gyilkos mezõk filmekkel debütált. Az elsõ filmért rögtön Oscarra is jelölték. A rangos elismerés után nem is tûnt el a süllyesztõben, számos emlékezetes film fõszereplõje lett: ilyen A Nap birodalma vagy a Veszedelmes viszonyok. A viszonyok forgatásán, hogy-hogy nem, neki is meggyûlt a baja holmi „veszedelmes” viszonyokkal. Michelle Pfeifferrel igen jól összemelegedtek, olyannyira, hogy a helyszínre sietõ felesége rögtön beadta válóperes keresetét. Malkovich nem járt jól, mert rövidesen Pfeiffer is ejtette. Egyelõre sikerült megállapodnia, jelenlegi kedvese, Nicoletta Peyran 1992 óta él vele, két gyermekük is született. A Pfeiffer-affér után Malkovich karrierje rövid idõre megtorpant, a köztudatba Clint Eastwood Tûzvonalban címû filmjével tért vissza. Ha már filmek, nem árt tudni, hogy (és ezt õ maga jelentette ki több interjúban is) Malkovich számára a filmezés csak a pénz miatt érdekes, igazi otthonának a színházat tekinti. Nem is egyenletes munkatempója, 1996-ban például öt filmben is szerepelt, 96-ban pedig csak egyben (Con Air).
Malkovich egyik kedvenc foglalatossága a divat, több neves tervezõnek volt modellje, valamint filmeket is készített a divatról.

[Brett Shaw]

December 9.

GARAS DEZSÕ 1934-

idézet:

---

Jászai Mari-díjas (1963, 1965); Érdemes mûvész (1978); Kiváló mûvész (1983); SZOT-díjjal (1986) és Kossuth-díjjal (1988) kitüntetett mûvész.
Garas Dezsõ, az egykori pesti srác az Erdõsor utcából, nagyon sokat járt az Operettbe, ahol csodálhatta a nagyokat: a Latabárokat, Felekit, Honthyt, Németh Marikát, Rátonyit. Mint mindenki, elõbb csak szerette a színházat, de meg sem fordult fejében az, hogy õ is a világot jelentõ deszkákat koptassa. Családjában sem volt senki színész, így tehetségének elsõ szikrái is csak az iskolatársak szórakoztatásáig pattantak el. Az osztály bohóca volt. Csak tizenhét éves kora körül fogalmazódott meg benne, hogy színész szeretne lenni. S úgy lett.

A fõiskolán töltött évek élete legboldogabb, legfelhõtlenebb idõszaka volt. Olyan egyéniségek csináltak kedvet a pályához, mint Gombaszögi Frida, aki így kezdte az elsõ órát: Gyerekek, aki közületek nem akar a világ legnagyobb színésze lenni, az most álljon fel, és menjen ki.

A fõiskola után a Nemzeti Színházhoz került 1957-ben, csupa "válogatott játékos" közé. Ezt a Madách Színház (1965-80), majd a Mafilm (1980-90) követte. 1990-tõl 1992-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993-ban a Mûvész Színház alapító tagjai közé tartozott. Jelenleg szabadfoglalkozású színmûvész, aki 1989-ben filmrendezõként is bemutatkozott a sajátos hangvételû Legényanyával. Sokoldalú, fanyar egyéniség: gyakran alakít ironikus, groteszk, végtelenül emberi, kiszolgáltatott figurákat.


1954-tõl filmezik, legnagyobb sikerei is a filmszerepeihez kötõdnek. Kiemelkedõ alakítást nyújt Fábri Zoltán Két félidõ a pokolban címû filmjének munkaszolgálatos hadifoglyaként, amint kétballábas csatárként próbál életben maradni. Elsõsorban Sándor Pál filmjeinek állandó, mágikus sztárja: a Szabadíts meg a gonosztól egy kabátért halállal fizetõ Svéd Ferije, a Herkulesfürdõi emlék tengernyi szenvedésen átment zsidó fényképésze.

Élõ legendává vált, mint a Régi idõk focija labda után repülõ mosodása. Tíz évvel ezelõtt még vénembernek érezte magát, de mostanában már kezdi megbecsülni az éveket. "Nem tudom az életemet az annak értelmet adó munka nélkül elképzelni. [/quote]

[lameXpert]

December 9.

idézet:

---

Dörner György 1953 színész



".....majd Dörner György és a Bocskai Szabadegyetem PFSZ nevû zenekara adta elõ megzenésítve Petõfi A nemzethez címû versét. A jobb sorsra érdemes színmûvésszel valaki elhitette, hogy tud énekelni, a PFSZ középkategóriás haknibrigádja pedig hiába próbálta ellensúlyozni Dörner közönség és Petõfi elleni akusztikai hadviselését. Az akciót követõen aztán eljött a pillanat: ......"

Queneau: Stílusgyakorlatok
Wesker: A konyha Hnas
Griffits: Komédiások Gethin Price
Goldoni: Két úr szolgája Florindo Areturi
Bródy: A medikus Schwarz
Brecht-Weill: Háromgarasos opera Egy vásári énekes
Klesit: Amphitryon Jupiter
Füst Milán: Catullus Clodius
Euripidész: Oresztész Püladész
Dumas: A három testõr Aramis
Mrozek: Mulatság "S"
Dosztojevszkij: Bûn és bûnhodés Vizsgálóbíró
Csehov: Platonov Platonov
Ford: Kár, hogy kurva Giovanni
Forgách András: A játékos Astley
Shakespeare: Coriolanus Titus Lartius
Ku?an: Galócza Adam Zsazsics
Kárpáthy: Szingapúr végállomás Borza Gábor
Molnár: Ori divat Mezei Oszkár
Hellmann: Régi módi játékok Julian Bermers
Moretti: Három majom a pohárban Poldo
Ibsen: A tenger aszzonya Az idegen
Nash: Az esõcsináló ember Starbuck
Gyurkovics: Császármorzsa Tomi
Wyspianski: Menyegzõ Kísértet
Bródy: A tanítóné Káplán
Mro?ek: A szerzõdés Magnus
Szörényi-Bródy: A kiátkozott Kézai Simon
Örkény: Pisti a vérzivatarban Pisti
Queneau: Stílusgyakorlatok (Komédium)

[/quote]

[lameXpert]

December 10.

idézet:

---

Tisza Kálmán 1830–1902, Hungarian premier (1875–90), of an old Calvinist family. He entered politics in the Hungarian revolution of Mar., 1848. Elected (1861) to the Hungarian parliament, he led the radical group that later opposed the Ausgleich [compromise] of 1867, which created the Austro-Hungarian Monarchy. He was influential in maintaining Austro-Hungarian neutrality in the Franco-Prussian War. Having become (1875) premier of Hungary, he reversed his stand on the Ausgleich and formed the Liberal party, which dominated Hungarian politics during the following decades. His close support of the policies of Julius Andrássy, the Austro-Hungarian foreign minister, enabled Tisza to make Hungary an equal partner in the Dual Monarchy. During his 15-year premiership, Tisza rehabilitated Hungarian finances, introduced compulsory education, and strengthened the economic ties with Austria. He tried to absorb the Slavic and Romanian minorities into a Magyar culture and nation.

http://www.google.co...tiszakalman.jpg

Az ismétlõdõ válsághelyzeteken a kormánypárt egyre kevésbé tudott úrrá lenni. A megoldást végül a Deák- és Tisza-párt 1875-ös fúziója jelentette, az utóbbi egyértelmû túlsúlya jegyében: Tisza Kálmán (1830-1902) hatalomra került, viszont lemondott korábbi függetlenségi programjáról. A többpártrendszer így elveszítette jelentõségét, hiszen a kormánypárt akkora többséggel rendelkezett a parlamentben, hogy évtizedekig korlátlanul irányíthatta az országot.

Tisza Kálmán hosszú miniszterelnöksége alatt, 1875 és 1890 között erõ-teljes gazdasági föllendülés indult, a vasútépítkezés és a csatornázás átalakította a vidék képét is, de a leglátványosabb a fõváros kiépülése volt. 1873-ban egyesítették Pestet, Budát és Óbudát. Budapest Béccsel versengett, s a birodalmi öntudatnak köszönhette mohó növekedését, világvárosi méreteit. 1875-ben megnyitotta kapuit a Zeneakadémia, 1880-ban az Iparmûvészeti Iskola. A korszak végére már villamosok jártak az utcán, és mûködött az elsõ telefonhálózat.......[/quote]

[Niceday]

Kenneth Branagh

Születési idõ: 1960 December 10.

Rendkívül sokoldalú mûvész, színészként, rendezõként, forgatókönyvíróként és producerként egyaránt elismert a filmes szakmában. Az Angol Királyi Akadémia dráma szakán végzett és karrierjét színpadi alakításokkal kezdte. Hamarosan a Royal Shakespeare Company tagja lett, ahol alkalma volt eljátszani a legnagyobb Shakespeare-szerepeket. Ezt követõen saját színtársulatot hozott létre. A High Season címû filmmel debütált 1987-ben, ezt követte az A Month in the Country, majd a nagy kritikai elismerést aratott V. Henrik, melyet címszereplõként, rendezõként és az adaptáció készítõjeként egyaránt jegyez. A produkcióért megkapta a brit Oscart, a BAFTÁ-t. Saját rendezés és fõszerep a Meghalsz újra, a Szilveszteri durranások-ban pedig Branagh producerként is bemutatkozik. Szintén saját produkció és rendezés a Sok hûhó semmiért, melyben természetesen az egyik fõszerep is az övé. A Hamlet, vagy amit akartok esetében a rendezés és a fõszerep mellett a forgatókönyv is Branagh munkája. Branagh-et 1992-ben a Swan Song címû rövidfilmért Oscarra jelölték, csakúgy, mint az V. Henrik-ért, melyért nemcsak a legjobb férfiszínész, hanem a legjobb rendezõ kategóriájában is nominálták. A Hamlet esetében a legjobb adaptációért járó Oscarra nevezték. 1993-ban megkapta a BAFTA Michael Balcon díját, mellyel a filmmûvészetért tett erõfeszítéseit ismerte el a Brit Akadémia.

[Niceday]

Alexander Isayevich Solzhenitsyn

1918. december 11.

"I was born at Kislovodsk on 11th December, 1918. My father had studied philological subjects at Moscow University, but did not complete his studies, as he enlisted as a volunteer when war broke out in 1914. He became an artillery officer on the German front, fought throughout the war and died in the summer of 1918, six months before I was born. I was brought up by my mother, who worked as a shorthand-typist, in the town of Rostov on the Don, where I spent the whole of my childhood and youth, leaving the grammar school there in 1936. Even as a child, without any prompting from others, I wanted to be a writer and, indeed, I turned out a good deal of the usual juvenilia. In the 1930s, I tried to get my writings published but I could not find anyone willing to accept my manuscripts. I wanted to acquire a literary education, but in Rostov such an education that would suit my wishes was not to be obtained. To move to Moscow was not possible, partly because my mother was alone and in poor health, and partly because of our modest circumstances. I therefore began to study at the Department of Mathematics at Rostov University, where it proved that I had considerable aptitude for mathematics. But although I found it easy to learn this subject, I did not feel that I wished to devote my whole life to it. Nevertheless, it was to play a beneficial role in my destiny later on, and on at least two occasions, it rescued me from death. For I would probably not have survived the eight years in camps if I had not, as a mathematician, been transferred to a so-called sharashia, where I spent four years; and later, during my exile, I was allowed to teach mathematics and physics, which helped to ease my existence and made it possible for me to write. If I had had a literary education it is quite likely that I should not have survived these ordeals but would instead have been subjected to even greater pressures. Later on, it is true, I began to get some literary education as well; this was from 1939 to 1941, during which time, along with university studies in physics and mathematics, I also studied by correspondence at the Institute of History, Philosophy and Literature in Moscow. ... "

[lameXpert]

December 11.

idézet:

---

Wesselényi Miklós (Zsibó, 1750. dec. 11. - 1809. okt. 25.) református vallású fõúr.



Petrõczy Kata Szidónia dédunokája, br. Daniel István unokája, Daniel Polyxena fia, Zsibón Cornides Dániel nevelte, míg a kolozsvári kollégiumba vitték s ott tanult 1769-ig. Ekkor katonai pályára lépett, de 1778-ban odahagyta azt és hazaköltözött Zsibóra. Mivel annak dacára, hogy a katolikus Cserey Ilonával 1777-ben kötött házassága alkalmával reverzálist adott, gyermekeit, közöttük egy lányt is, egymás után református pappal kereszteltette meg, súlyos és tartós zaklatásnak volt kitéve. Felesége ezért 1782-ben áttért reformátusnak, mire a nagyszebeni zárdába rendelték hatheti vallásos oktatásra, gyermekeit pedig anyai nagyapjuk kezébe akarták adatni s tényleg el is szakították volna õket szüleiktõl, ha a halál még az uralkodói rendelet kiadásának hónapjában ki nem ragad a négy közül kettõt. Ha azonban a rendeletnek végrehajtatlan maradt is ez a része, a zárdai hat hét lelki kínzásait el nem kerülhette Cserey Ilona, amik annál keservesebbekké váltak azáltal, hogy otthon éppen azalatt meghalt harmadik fia is. Ám 1783 februárjában végre is kifogástalanul érvényessé lett áttérése. Férje, ki azután fogságot szenvedett egy erõszakos ténykedéséért, s a Helytartótanács is perbe fogta egyszer, 1791-tõl állandóan vezérszerepet vitt az erdélyi országgyûléseken s ellenzéki magatartása ellenére 1804-ben fõispáni helytartójává neveztetett ki Középszolnok vármegyének. A szilágyi egyházmegyében gondnoki tisztet viselt s e minõségében szembeszállott a tiszántúli egyházkerületi közgyûléssel. Áldozatkészségével az erdélyi színészetnek megalapítója és felvirágoztatója lett. A neve alatt talán csak egyetlen példányban nyomtatott "Elein való megtérésnek gyümölcse..." (1759) valószínûleg említett nevelõjének vagy más valakinek a tollából eredt. Ellenben saját hivatása volt megvédelmezni a "Theses philosophicae et theologicae..." (1769) c. alatt erre a célra a kolozsvári kollégiumból távoztakor közzétett tételeket.

"Ady Endre : Wesselényi

La poalele bãtrânului Meseº, acolo unde a poposit cândva cãpetenia Tuhutum, cuceritorul, în paradisul pierdut al tinereþii mele, mâine va fi sãrbãtoare. Mã doare sufletul, pentru cã nu voi putea sã fiu prezent. M-ar podidi amintirile - m-ar înviora o razã de soare, m-ar vindeca mireasma cetinilor de brad ºi m-ar preschimba extazul mulþimii, entuziasmul care se va revãrsa mâine dimineaþã peste bãtrâna culme a Meseºului, pornit din Zalãul cel dulce, care m-a hrãnit ºi m-a crescut. Ci eu voi sãrbãtori aici, în depãrtare. Voi simþi, nu voi vedea, pãdurile arse ale bãtrânului Meseº, cimitirul plin de trandafiri tomnateci de pe colina elevilor, clãdirea cu turnuleþe a Almei Mater, statura de bronz a lui Wesselényi ºi înflãcãrarea mulþimii.
Cândva, acolo, la poalele Meseºului, am fost cel mai bogat om din lume. Nu cred sã existe în lume un tânãr care sã aibã mai multã credinþã ºi dorinþã, decât cele insuflate mie de acest pãmânt sfânt ºi clasic. Din marea bogãþie ce-am avut, n-au rãmas decât niºte petice de hârtie, puþine la numãr, ºi un stilou, cu care trudesc zi de zi. Credinþa ºi ambiþia s-au devalorizat înfiorãtor de mult. S-au transformat într-o veºnicã îndoialã ºi într-o neliniºte fãrã de sfârºit. Cu toate acestea, acum mã simt iarãºi tânãr. În paradisul meu pierdut e sãrbãtoare ºi razele soarelui de toamnã îmbrãþiºeazã minunata fãpturã a lui Wesselényi ºi pe bietul þãran ce-i iese în întâmpinare, pe care Wesselényi îl ridicã alãturi de el.
Wesselényi ºi sãracul pãlmaº! Poate fãrã sã vrea, maestrul Fadrusz a cioplit o satirã. Aceastã statuie constituie o divinã batjocurã, dar are ºi puterea sã cutremure sufletele. Statuia e un anacronism, un reproº ºi o satirã. Degeaba îºi întinde Wesselényi braþele cãtre þãranul cel amãrât. Azi nimeni nu-l mai înþelege pe Wesselényi. Puterea cea atotcuprinzãtoare s-a dus, flacãra cea înaltã s-a stins. Þãranul din vecinãtatea Zalãului, cel al cãrui bunic iobag a fost ridicat alãturea de Wesselényi, îºi amãgeºte foamea ce i-a cotropit pântecele ronþãind un mãr sau un fir de paie. Va fi sãrbãtoare, dar lipsitã de spiritul festiv, o sãrbãtoare a cuvintelor pompoase. Iar seara se vor îngriji, ca la spectacolul omagial de teatru sã aibã acces numai notabilitãþile. Vor fi acolo fiii ºi nepoþii marelui Wesselényi, vor participa reprezentanþii sosiþi din toate judeþele ºi marile oraºe, întreaga protipendadã din þinutul Sãlajului, iar plebea se va îmbulzi sã pãtrundã (orice aniversare e bine sã se desfãºoare într-un cadru pitoresc). Singurii care vor lipsi vor fi tocmai Wesselényi ºi poporul pe care l-a ridicat la nivelul sãu.
Unde este acum Wesselényi? Unde este poporul cel eliberat? Niciunde. Iar în momentul când se pun aceste douã întrebãri, atunci transpar toate nenorocirile din þarã......
[/quote]

[Niceday]

Francis Albert Sinatra

1915. december 12.

Amerikai színész, elõadó, táncdalénekes, teljes neve Francis Albert Sinatra. Elvist és Marilyn Monroet kivéve a szórakoztatóipar egyik alakja sem volt olyan hatással az amerikai populáris kultúrára, mint maga Sinatra, aki a 60-as évekig egyeduralkodónak számított Vegasban, s bár az új idõk új dalai némileg megtépázták renoméját, népszerûsége gyakorlatilag haláláig töretlen maradt.
A hobokeni (New Jersey) születésû Sinatra eredetileg újságírónak készült, majd húszévesen egy tehetségkutatón fedezték fel. Tommy Dorsey-val játszott együtt, míg az 1940-es évek elején szólókarrierbe nem kezdett. Populárisan melankolikus muzsikája és simogató orgánuma révén jó érzékkel szólította meg a világháború alatt férjeiket és barátaikat nélkülözõ fiatal hölgygenerációt. A 40-es, 50-es évek fordulója jelentette pályafutásának csúcsát: a Capitollal kötött szerzõdés eredményeképpen a kiadó szinte szériagyártásban hozta forgalomba az énekes nevével fémjelzett albumokat, melyek közül több még ma is elõkelõ helyen áll az összesített listákon.
A közönség valósággal habzsolta a romantikus melódiákat, s ez megfelelõ alapot szolgáltatott Sinatrának arra, hogy színészi karrierbe kezdjen. Kezdetben könnyed zenés produkciókban, musicalekben foglalkoztatták, majd fokozatosan tért át a komolyabb hangvételû filmekre (Most és mindörökké, Kánkán, Négyen Texasból). 1957-ben Oscar-díjjal jutalmazták a Büszkeség és szenvedély címû moziban nyújtott alakításáért. 1965-ben pedig rendezõként is kipróbálhatta magát az akciófilmes hagyományokat követõ Csakis a bátrak kapcsán.
A 60-as évek társadalmi és kulturális változásai, az ellenkultúra térhódításával „Frankie Boy” karrierje megtorpanni látszott, õ azonban az új célközönséget, az idõsebb generációkat megszólító modern hangzásával átmentette népszerûségét. A korosodó színész filmszerepei azonban a mozihõsök friss generációjának megjelenésével ritkultak, s a 70-es évektõl már alig-alig láthatjuk a vásznon. Mindeközben állítólagos üzleti érdekeltségei és bûnözõi körökkel való kapcsolatai révén egyre többször került a bulvársajtó érdeklõdésének középpontjába.
Frank Sinatra a 90-es évekre mindinkább belekövült az élõ legenda szerepkörébe: Duets címû lemeze hallgatóságra talált ugyan a fiatalabb generációk körében is, azonban fellépésein egyre inkább önmaga paródiáját kezdte nyújtani. Mítosza mindazonáltal ezzel együtt is elegendõnek bizonyult ahhoz, hogy életben tartsa hírnevét. 1998-ban hunyt el szív és veseelégtelenségben.

[lameXpert]

December 12.

idézet:

---

BLASCHKE JÁNOS (1770.12.12., Pozsony - 1833.04.11., Bécs)

Rézmetszõ, a legjobb magyar metszõk egyike. Számos német és osztrák kiadványt illusztrált (Goethe, Schiller, Wieland). Kisfaludy Károly, Dayka, Kazinczy, Igaz Sámuel munkáihoz is készített metszeteket.



Die menschliche Zunge, gestochen von
Johann Blaschke (1770-1833) nach Zeichnung
von Christian Koeck (1758-1818).

[/quote]

[ 2003. december 12.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

December 13.

idézet:

---

RÓNA ZSIGMOND (1860.12.13., Turdosin - 1941.10.22., Budapest)

Meteorológus. Nevéhez fûzõdik a felsõbb légrétegek kutatásának megszervezése.



"...Az Intézet 1911-ben új épületbe költözött. Ez, a Meteorológiai Intézet céljaira készült épület azóta is az OMSZ "fõhadiszállása". Ebben az idõben, az I. Világháborút megelõzõen az Intézet felért fejlõdése csúcsára, élén Róna Zsigmond, a kiváló elméleti meteorológus és klimatológus állt.. Kitûnõ szakemberekkel dolgoztak, és az állomások száma meghaladta az 1400-at. Az Ígéretes fejlõdés a Világháború kitörésével megszakadt. A Világháború alatti és utáni gazdasági helyzet rendkÍvül kedvezõtlenül hatott az Intézetre. Nem volt lehetõség sem az operatÍv mûködés sem a személyi állomány korábbi fenntartására. Komoly gondokat okoztak az ország területi veszteségei is. A forradalmak után a legjobb szakemberek egy része elhagyta az Intézetet, és a régóta tervezett önálló meteorológiai tanszék terve sem valósult meg. Anderko Aurélt Lengyelországba hÍvták, hogy közremûködjön a Lengyel Hidrometeorológiai Intézet létrehozásában. Réthly Antal, a késõbbi igazgató pedig a török intézet szervezésében mûködött közre. A két világháború között az elsõ elõrelépés az volt, amikor 1925-ben Hille Alfréd megkezdte a magaslégköri méréseket, repülõgép fedélzetére tett meteorográfokkal. Két évvel késõbb Marczell György felbocsátotta az elsõ szondát...."

[/quote]

[lameXpert]

December 14.

idézet:

---

Madarász Viktor (1830, Csetnek - 1917, Budapest)



Közhonvéd, majd hadnagy volt a szabadságharcban. Ez az ifjúkori élménye végigkísérte egész életén; mûvészetét mindvégig a nemzeti függetlenség eszméjének szentelte; a magyar történelem hõsi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébrentartására. A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosott, majd jogot tanult, amit azonban hamarosan felcserélt a festõpályával. 1853-55 között a bécsi akadémián a történeti-festészeti szakosztály hallgatója volt. Ekkor festette elsõ történeti tárgyú képét (Kuruc és Labanc), amelyet 1856-ban Budapesten állítottak ki. Ezután Waldmüller szabadabb szellemû magániskolájába került, e korszak termése A bujdosó álma c. Thököly Imrét ábrázoló mûve....[/quote]

[lameXpert]

December 15.

Idézet

Bolyai János 1802 - 1860



Minden idõk egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa tragikus sorsú hadmérnök, mûveiben messze meghaladja korát. Az õ geometriája, "az új más világ" nélkül elképzelhetetlen lenne a legmodernebb kor vívmányainak - rakéták és mûholdak - mûködése.

      1802. december 15-én született Kolozsvárott.

      Apja Bolyai Farkas a marosvásárhelyi evangélikus katolikus kollégium tanára és a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja. Korának egyik legelsõ, hazájának pedig addigi legnagyobb matematikusa volt.

      Bolyai János 12 éves korában elvégezte a gimnázium 6. osztályát. 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait, melyet öt év után kiváló eredménnyel fejezett be.

      Kíváló eredménnyel elvégzi a bécsi Hadmérnöki Akadémiát és alhadnaggyá avatják. 21 éves korában hadnagy, 22 éves korában fõhadnagy, 24 évesen kapitány lett.

      A hadseregben elsõszámú matematikus, elsõszámú virtuóz hegedûs, és elsõ számú vívó volt.

    Folyamatosan párbajozott, párbajai közül sok halállal végzõdött, de mindig õ volt a gyõztes.

      1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték, úgy engedték el, hogy akkor tér vissza , amikor csak akar.


    Nyugdíjazása után apjához költözött Marosvásárhelyre, ahol egy évig lakott apjával való folytonos veszekedések közepette. Apját még párbajra is kihívta, mire apja jól megdorgálta és kitiltotta a családi házból. Ezután még egy ideig Marosvásárhelyen lakott, de apja késõbb megengedte neki, hogy kiköltözzön domáldi birtokukra. Itt teljes magányban töltött el tíz évet, majd 1843-ban apjától bocsánatot kért, és újra hazaköltözött. Hat hétig tartott közöttük a béke, de utána újra kitörtek a veszekedések, így újra kiköltözött a domaldi birtokra.

      1846-ban újra visszaköltözött Marosvásárhelyre, s ott lakott elvonultan a világtól, s tulajdonképpen elveszetten a tudomány számára.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 04. 07:39 -kor