Idézet: Casoli - Dátum: 2006. aug. 21., hétfő - 11:05
Keményen a kereskedő büntetése, ugyanis te visszaköveteled x idő után az eredeti vételárat, míg a nagyker kicseréli a kiskernek a terméket egy típusban hasonló, azonos vagy jobb teljesítményű tudásu termékre, aminek mondjuk az aktuális ára a visszakapott vételárad fele. Szerencsétlen kisker meg aktuális áron próbálja értékesíteni az üzletben. Vagyis a kisker elbukja a különbözetet.
Szóval te is a nem kívánatos ügyfelek közé tartozol, képes vagy csődbetaszítani akár egy céget mert te a jogszabályokból élsz
. Kb ezért sem fejlődik a gazdaság, mert hasonló emberek mint te kihúzzák a kereskedők zsebéből a pénzt, így kevesebb jut fejlesztésre, raktárkészletre. Másik topicban meg siránkozunk hogy semmi nem kapható.
Ezen kellene már elgondolkozni.
A kereskedő legyen az nagy- vagy kiskereskedő egy "átjáró" a gyártó és a vevő között. Bemehetnénk a gyárba is és ott megvehetnénk a cuccot, de ez kényelmetlen, kialakult tehát a kereskedés...
Ilyen szempontból a kereskedőnek irreleváns minden garanciális történet, a gyárat bünteti (joggal, hisz ő gyártott sz*rt) egy visszavitt termék, nem a kereskedőt. A gond ott van, hogy a kereskedési láncban a kiskeren és a nagykeren keresztül zajlik minden, így IDŐLEGESEN ők is rosszul járnak, de hangsúlyozom, ez csak időleges!
Ezt pedig nem érzem plussz büntetésnek, a kereskedő nem gyárt semmit, nem vesz semmit, csak közvetít. Pénzt a közvetítésért és a kapcsolódó feladatok ellátásáért kap. Ezen feladatok pl. a beszerzés, szállítás, raktározás, stb... Ezért nem kell a gyárba menni egy alkatrészért a vevőnek. És ennek a közvetítési feladatnak teljes értékű része a garancia is, azzal sem a vevőt kellene visszaküldeni a taiwani gyárba, azzal a felkiáltással, hogy én a kereskedő mosom kezeim. A vételkor nincs vége a közvetítésnek! Ennek értelmében a garanciális átfutás alatti teherrel pedig ugyanúgy számolni a kell, mint a szállítási, tárolási és egyéb a kereskedéshez kapcsolódó tételekkel.
Garanciális esetben pedig még 1x mondom, fel sem merülhet, hogy a vevő károsít meg valakit. Ő fizetett egy termékért ami önhibáján kívül elromlott, vagyis nincs jó terméke!!! Ez a kiindulási alap, és erre triviális a fenti állítás.
Sem a kisker "átmeneti" ráfizetéséért nem vagyok felelős - ne az én hitelemből éljen a bolt, sem a gyártó valós káráért nem vagyok felelős - rosszat gyártott, az ő baja. Sem a kisker sem a gyár nem úgy születik, hogy a vevők összedobják a pénzt, majd azután építik/nyitják meg a gyárat/boltot és a vevő várja, hogy majd kap egyszer egy jó terméket a pénzéért.
Legyártják a cuccot - pénzbe kerül a gyárnak, szállítják, tárolják, stb... - pénzbe kerül a kiskernek...
majd a LEGVÉGÉN veszi meg a vevő, aki mindent kifizet: gyártási, szállítási, stb költséget. Ez így megy a mai világban, tehát a garanciánál is ezt az utat kellen követni, nem az "előre fizet és majd kap valamit" elvet.
Idézet
Az autós példa meg nem helytálló ugyanis egy autó ára több millióban értendő, nem tízezrekben. Miért nem autóalkatrészekről beszélünk? Ha meghibásodik valami a garis autóban akkor alkatrészt cserélnek nem autót. Te csak egy alkatrészt vittél vissza nem egy egész számítógépet.
Mondtam, hogy ne kössetek bele az autós példa részletetibe. Nyilván egy autót soha nem cserélnek, hiszen az esetek 99%-ában javítható. A példa lényege csak az volt, hogy egy sztechtől eltérő termék megmutassa, hogy mennyire más és más minden termék valós ÉRTÉKE, attól függetlenül, hogy papíron milyen teljesítménye van és mennyibe kerül.
Szerkesztette: vipisrac 2006. 08. 21. 23:19 -kor
Súgó
A téma zárva.
