Idézet: Casoli - Dátum: 2006. aug. 16., szerda - 23:30
Szóval azt mondod, ha veszek egy 7900GTX kártyát most 130 bruttóért, mondjuk a jóféle Gigabyte-ból ami 3 év garis, és elcsesződik a 3. év előtt akkor szerinted azon a 130e forinton milyen videókártyát kapnék?
Nem, tévedsz, nem ütötte a kereskedő markát hiszen ő is vette a nagykereskedésben. A nagykereskedés meg mondjuk a gyártónál. Egyik sem fizet vissza pénzt, hanem cseréli mondjuk egy hasonló termékre, vagy hasonló kategóriás termékre.
Nem én mondom, hanem a jog mondja, de a józan ész sem diktál mást. Végig feltételezve a jóhiszemű, rendeltetésszerű használatot persze és hogy nem volt mód kijavításra/kicserélésre.
Megint összemosod a dolgokat. Amit leírtál az szerződési láncolat. Amikor a kiskernél vásárolsz adásvételi szerződést kötsz egy pontosan meghatározott dologra, amelynek ki kell bírni a kötelező/vállalt időt. Ez a szerződés csak közted és a kisker között van. A nagyker és a gyartó (mint idegenek) nem szólhatnak bele. Ha tönkremegy és pénzvisszafizetésre kerül a sor, akkor bizony a kiskereskedőnek vissza kell fizetnie az eredeti vételárat a veled kötött szerződés/jogszabály alapján, a kettő fontos helyeken nem ütközhet.
Itt jön be te szemléleted: sajnálod a kiskereskedőt, aki adott esetben maga sem tehet róla, hogy meghibásodott az áru, mégis vissza kell vegye, pénzt pedig visszaadta. Nyakán maradt egy rossz termék, amiért ő fizetett a nagykernek anno szerződés keretében.
Ezt akkor is a kiskernek kell elintézi a nagykerrel. Ennek lezárulása után a nagyker intézi el az ügyet a gyártóval. Végül a hibás termék majd annak a nyakán marad végleg, aki tehet a hibáról, ott fog megakadni a láncolat.
Bejöhet egy kavarodás is: tönkremegy az áru és pénzvisszafizetésre kerül a sor, akkor bizony a kiskereskedőnek vissza kell fizetnie az eredeti vételárat a fogyasztónak. Nyakán marad a rossz kártya, amiért ő fizetett a nagykernek. Eddig írtam az előbb is, most elölről kezdem a gondolatmenetet. De ennek tetejébe bekavarhat látszólag, hogy a kisker tényleg nem kap vissza eredeti árat, mert mondjuk a kisker és a nagyker szigorúbb feltételekkel kötött egymással szerződést, pl. olyan kikötéssel, hogy pénzvisszafizetés nem játszik, csak csere. Ez a kavarodás azonban nem téged igazol. Az ilyen kikötés a kiskereskedő felelőssége is, amit nem terhelhet tovább a fogyasztóra.
A kiskereskedőnek már a nagykertől/gyártótól való rendeléskor végig kell gondolnia előre, ha a majd megrendelt terméket eladja, és esetleg baj lesz, vételárat kell majd visszafizetnie, akkor mit csinál majd a nyakán maradt rossz termékkel. Ekkor választhat már gondolatban:
- olyan feltételeket kér majd a nagykertől, amilyet ő is tovább nyújt a fogyasztóknak. Ez viszont (néha jelentősen) emeli a megrendelési árat, csökkenti az eladási hasznot, de nincs kockázat sem.
- vagy vállalja a szigorúbb kikötést a nagykerrel/gyártóval (pl. csak csere, pénzt nem kap vissza) és bátran kockáztat alacsonyabb megrendelési árral a magasabb eladási profit reményében. Ez az ő kockázata marad, a vételár visszafizetését a fogyasztó felé ekkor sem ússza meg. Mint írtam az üzleti kockázatot nem lehet a fogyasztóra tovább terhelni, a jog nem engedi, de a józan ész és az igazságérzet sem.
Vásárlóként, fogyasztóként ne a kiskert sajnáld, hanem magaddal törődj. A kisker majd gondoskodik magáról, az ő üzlete, az ő felelőssége. Nem a kiskert kell félteni. A szerődési láncolatban az egymással szomszédos felek saját szerződések lapaján vitatkoznak. A láncolatban csak egyet lehet mindig lépni szerződésenként és nem lehet az elejétől azonnal a végére ugorni, hiszen két nem szomszédos félnek nincs egymáshoz köze (nincsen egymással szerződése), ők egymás számára idegenek.
Szerkesztette: N0zer0 2006. 08. 17. 07:14 -kor