Idézet: Macska - Dátum: 2006. jan. 6., péntek - 20:52
Gyermekkoromban ettem a párizsit magába, és tök jó volt. Nem tudom mi a xart tesznek bele ezekbe a mai "virslikbe", "párizsikba", de én csak a Pick párizsit, és a frankfurti, bécsi virslit tudom megenni, a többi nekem szó szerint büdös, és mellékíze van. Nem eszem sűrűn sem párizsit, sem virslit, de ha veszek, akkor a régi ízeket szeretném érezni, azt pedig a Pick párizsi, és a frankfurti, bécsi virsli.
Nem tudom mi lehet a 129FT/kg virsliben, nem is akarom kiprószálni, a 300FT-ost is képtelen vagyok megenni. Lehet a 300FT-os volt akcióban 129FT, de ez számomra másodlagos tényező, inkább üres kenyeret eszem, mint ezeket.

Az én gyermekkoromban (60-as évek vége, 70-es évek eleje) egyfajta virsli volt. Finom is volt. Na meg főleg nem volt más.

Aztán jöttek a műbeles, ehető huzatos virslik. Azok is jók voltak.
Aztán kijött újdonságként a baromfivirsli. Meg a marhavirsli.
Akkor még mindegyik finom volt. Akkor még nem voltak olyan tökéletes darálók, hogy a csontot is pépessé tudták darálni.
Aztán jött a mozgalom, hogy a szárnyashús mennyire egészéges, 10 virlsiből mára 8 biztos szárnyas.
Annyira örültem, amikor a TESCO-ban találtam műbeles disznóvirlslit most szilveszterre. Az ára nem érdekelt.
És finom volt, enyhe nosztalgikus érzéseket váltott ki belőlem.