Idézet: desiderius - Dátum: 2009. márc. 12., csütörtök - 17:08
De akkor ki kell taposni az utat felfelé. Az, hogy a problémát lefelé, azaz a vásárló felé próbálja meg eltolni a kereskedő, csak látszólag megoldás, még akkor is, ha így elkerüli a veszteséget.
Azt viszont tartom, hogy az árrés elméletileg a dolog ellentételezése, és szerintem egyetérthetünk abban, hogy a mértéke az, ami miatt te nem tekinted ellentételezésnek.
Taposs, vagy büntetnek. Ez ám az igazi inspiráció, egyéb archaikus eszköz? Megpróbálom ismét elmondani neked: Én nem jogot akarok a fejem fölé, hanem értelmes emberi viszonyulást. De a jog ezt a fogalmat nem deklarálja, a társadalomnevelés meg teljesen nyilvánvalón nem ezt tekinti célnak, a jog meg rendesen belepiszkít ebbe is. Annó a katonaságon pedig beleverték az emberbe. Kevesebb fejfájás is volt. De ma már tanárként egy nyaklevest nem adhatok a gyereknek, mert jajj, jogai vannak. csakhogy a másik 22-nek is, hogy tanuljon. Régen a tanárt (tanítoót helyesebben) megbecsülték, a képesítése nem csak egy szarpapír volt, hanem alkalmas pszihológiai garancia is. Ha ő megütötte a gyereket, a gyerek kapott másik oldalról kettőt otthon mellé. Mielőtt anarchiát meg életre szóló lelki nyomorodást kiáltanánk, nem összeverésről van szó (sajnos sokszor volt szó erről is), hanem egy olyan tisztességes megjegyzem-nyaklevesről. Én is kaptam ám olyat anyutól, meg gyűrűvel fejközépre osztályfőnöktől és nincs semmi bajom. MONDOM NINCS SEMMI BAJOM! :Đ És hatásos volt, többet nem lógtam el óráról a retyóra, egy hét múlva meg kicsit sajgott és a szemébe sem mertem nézni, ballagáson meg sirattuk, ma a fél világot megdönteném miatta, ha kérné. Ma meg ilyenért leszúrják, miután kirúgták, feljelentették, akármi. Lokál iskolában újabban divat bejárkálni, és nyilvánosan megfenyegetni a tanárt, ha karóra áll a gyerek, vagy a vélhetően stabil és megbízható értékítéletével két rossz szót mond otthon a tanárról. Nekem biztos szerencsém volt, hozzám csak tördelő kezű anyukák jöttek, hogy mi lesz, én meg meg tudtam nyugtatni, nem hülyéket nevelek-tanítok, hanem gyerekeket, és arra vagyok kíváncsi, amit tud, nem arra, amit nem, az intő meg nem végítélet, hanem tájékoztató, nekem is volt rendesen minden évben osztályfőnöki, igazgatói, így van ez rendjén, ha gyerek az ember, addig éli ki és addig kap puha pofont.
Na de elkanyarodtunk, láthatóan más elképzelésünk van a jog oltalmazó és mindent végletekig szabályozó szárnyairól, nekem például a fejem fáj tőle sokszor, meg úgy is állok hozzá, olyankor becsukom az ajtómat és csendben bontok egy sört. A tartás meg a Te dolgod, nem értünk egyet, nem a mértékkel van bajom, hanem az elvvel. A vevő sem tehet arról (mondjuk az ő esetében a leginkább kérdéses, hiszen a használat körülményeit ő teremti meg, ahol sem ESD védettség, sem egyéb tényező -tápellátás, tuning, zavarkeltő berendezés- nem kerülhet szóba), hogy tönkremegy a termék. A kereskedő pláne nem, a felelősséget mégis ő vállalja. A gyártó sokszor szinte elismerten szart gyárt és érdekeit tekintve neki lenne leginkább fontos a garanciális kérdések elintézése vevőorientáltan, és őt érinti anyagilag a legkevésbé érzékenyen, valamint rendszerint őrajta múlik leginkább az adott termék minősége, mégis, a beszállítók felé az ISOakárhányas papírok amit érnek, azt szintén le lehet húzni a dunába, valamint egy sor olyan komplex hatásról is lehet beszélni, ami miatt értelmetlenné válik az egész legyezgetés, és amit a jog még csak kicsit sem fed le kellő alapossággal.
Súgó
A téma zárva.
.
.
